Esti Hírlap, 1980. szeptember (25. évfolyam, 205-230. szám)
1980-09-01 / 205. szám
• Mára valószínűleg már valamennyien kifogytunk a rém bölcs tanácsokból, végére értünk az intelemlistának, kimerítettük a a biztatás valamennyi változatát, magyarán: annyi borsót hánytunk fel a falra, amennyit csak bírtunk. Most már kezdődhet az iskola. Kardos Ferenc rendező és Kopper Judit szerkesztő nagyon is jól ismerve e leküzdhetetlen szülői ingert, Iskolanyitogató című műsorában tájára sem ment a tanácsosztogatásnak. Meg sem kísérelte a bölcsesség álszakállát felragasztani, s a képmutatás színes selyempapírjába csomagolni az unalomig ismert szentenciákat. Ehelyett inkább verssel, zenével, rajzzal búcsúztatta a vakációt, indult a gyerekekkel együtt az új tanév elé. És itt a hangsúly a gyerekekkel együtt jelentésen van. Még az összekötő szöveg okoskodó bizalmaskodását is sikerült megszelídíteniük Bodrogi Gyula rokonszenves egyéniségével, úgyhogy valóban az irodalom, a muzsika, a vidámság élt a műsorban. Meg persze egy kis fanyar sóhaj is, amit a szeszélyes, de mégiscsak oly édesen szabad nyár után küld az ember, mielőtt beül ismét az iskolapadba. Kardos Ferenc, mint más gyermekműsoraiban anynyiszor, itt is egy csapat elragadó kisfiúval és kislánnyal mondatta el a verseket, és az őszinte kópéság láttán az ember nem tudott szabadulni attól az érzéstől, hogy itt nem is „produkció” folyik, hanem egyszerűen összejöttek a gyerekek, és egymás közt mindegyik elmondja, ami a szívét nyomja vagy vidítja. Ezt a „gyermekközi” természetes hangulatot csak egyféleképpen lehet a stúdió természetellenes környezetében ilyen fokon megteremteni. Úgy, ha a produkciót irányító felnőtt kilép a felnőttkor elfogultságai közül. S tudhatjuk, gyerekekkel szemben a legnehezebb elfogulatlannak lenni. Kardos Ferenc műsorai láttán viszont tudjuk, hogy milyen jó őket olyannak látni, amilyenek. Ezért is találhatta az iskoláskorból jócskán kinőtt néző is vonzónak az iskolanyitogatót, nevethetett együtt gyerekével a sokszínű tehetségét szellemesen csillogtató Kaláka-együttes dalain, élvezhette a rajzos-rajzfilmes illusztrációkat, Cseh Tamás és Bródy János énekét. És közben szent fogadalmat tett, hogy ha kincstári humor nélkül akar felvidulni, ha kedves és elfogulatlan műsorban akar gyönyörködni, egyáltalán: ha felüdülni kíván, mindig megkeresi a legközelebbi gyermekműsort a programban. (be) V„ Kecskeméti u. 5. ma in. 174—551, 636—202. LEHEL HŰTŐGÉPEK GARANCIÁLIS SZERVIZE A PLANETÁRIUMBAN Életünk és a csillagászat Szépség — látvány — ismeret Mi a viszonya a XX. század emberének a csillagos éghez, s mi volt a kapcsolata ugyanehhez az égbolthoz azókor, a középkor emberének? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a TIT Budapesti Planetárium legújabb műsora, amelynek az Életünk és a csillagászat címet adták. Csakugyan: mi közünk hozzá azon túl, hogy szép? Fény a szobron — Az emberek többségét pusztán az égbolt látványa ragadja meg, ezért a szépség oldaláról közelíti meg az űrt, ha egyáltalán foglalkoztatja a léte. Sokan egész életükben meg is elégednek ennyivel; látják, gyönyörködnek benne. Nem fedezik fel az összefüggést életünk és az égbolt között — mondja az új műsor szerkesztője, szerzője, Schalka Gyula csillagász. — S mi jellemezte az ókor, a középkor emberét? — Érdekes az egyiptomi csillagászat elemzése. A Nap- és a csillagtemplomokat — vallásos indítékok alapján — az esztendő egy meghatározott napjának napkelte irányára, vagy valamely csillag keltének irányára tájolták. Nagyon pontos megfigyeléseket kellett végezniük ahhoz, hogy például a Nap rövid időre bevilágítson a templom szentélyébe, megvilágítsa az ott elhelyezett szobrot, és azután egy évig ne hulljon rá fény. Az egyiptomi csillagászoknak mondhatni fogalmuk sem volt róla, hogy felfedezték és tökéletesen kiszámították a Napévet, mert aztán semmi egyébre nem használták. Ilyen volt az ő harmóniájuk a csillagokkal. Az Újkor hajnalán ez a harmónia már más természetű volt. Kepler még foglalkozott a „szférák zenéje” eszméjével, az ember és az égbolt akkoriban elképzelt kapcsolatára jellemző geometriai harmónia létezésének és bizonyításának kimutatásával. Később ő volt az, aki magán és saját korán is túllépve, új harmóniát teremtett, amelyben már nem azt kereste az égbolton, ami elválaszt tőle, hanem azt, ami összeköt. Hálás gyerekek — Ez jellemző korunkra is. — Igen, jelenségként figyelhetjük magunkat is, s az egész világegyetem általunk ismert részében mi vagyunk egyedül abban a helyzetben, hogy a körülöttünk feltűnő jelenségeket a világegyetem szerves részeként tanulmányozhatjuk. Az utóbbi három esztendőben, amióta a népligeti Planetárium működik, több mint félmillióan keresték fel önöket, hogy megcsodálják a Zeiss-műszer varázsolta égboltot. Véleményük szerint melyik közönségrétegre van a legnagyobb hatással az itt elhangzó előadások sorozata? — A gyerekekre, az ifjúságra. A felnőttek már mozdíthatatlan világképpel jönnek, többnyire a Planetáriumban is csak gyönyörködnek, nehezebben fogadják be az ismereteket. Űropera — lézerrel — Váltakozó, többnyire nagy sikerrel mutatták itt be a nyáron az Űroperát, amelyhez lézerjátékot, quadrofonhangzásokat is felhasználtak. A látványossághoz sok eszközzel járultak hozzá, ezért is nevezték idegen szóval multimédia-show-nak. Ez mennyiben tartozik az ismeretterjesztő munkához? — Azért adunk helyet ennek a modern zenét és fényeffektusokat ötvöző produkciónak, mert olyan közönséget is vonz, amely különben be sem tenné a lábát a Planetáriumba, másrészt, mert ezek az eszközök lassanként a mi műsorainkat is látványosabbá teszik az évek folyamán. Helyet adtunk a fény-zene klubnak is, hasonló meggondolásból. Támogatjuk ezeket az új kezdeményezéseket, amelyek máshol nem is találnának teret, helyet a bemutatkozásra. (Az Életünk és a csillagászat című új műsort holnap délután mutatják be a sajtó képviselőinek.) Pálffy Judit Erdős Júlia flórája Elementáris erejű élmény Erdős Júlia számára a növényvilág, ahogyan ezt stúdió galériabeli bemutatkozása bizonyítja. Ezek a növények nem meghatározhatók. Nem pálmát mutat be vagy cserszömörcét, még csak nem is fát vagy füvet. Nem akar ábrázolni, csak érzékeltetni. Még színben sem „hűséges”, hiszen spárgaszín, ezüst vagy fekete-fehér vegetáció nincs. De flóra ez mégis, dús növényvilág, mint amikor valaki párás dzsungellel álmodik. Az eszköz, amelylyel növényeit újjáteremti, ugyancsak elsősorban növényi: pamut, szizál — helyenként egy kis nylon kötözőszállal elegyítve —, gyapjú, selyem, tehát textil. S ahogyan a növénynek a földre, úgy van szüksége Erdős Júlia textilmunkáinak is kapaszkodóra. Két nagyobb méretű textilszobra, a kukorica, s az Élősövény II. bizony kissé értetlenül áll a térben. Nem tudja tartani magát, egy-egy szállal a mennyezetbe kapaszkodik, s még így is a labilitás érződik belőle. Milyen másképp feszül a falra az Élősövény I.! Hátát az erősebbhez támasztja, feszesen, egyenesen teljesíti be sövényvoltát. Ugyanígy fogják közre, hálózzák be a képkeretet folyondárai: fekete-fehér összefonódások, mint érzékeny idegrendszer, szinte élni látszanak. Kis képkeretben tíz kis képecskéje még játékot is kínál: a növényi szerkezet mögött ugyanis áttetsző a háttér, s a megvilágítás is arról érkezik. A háttér pasztellre festett selyemdíszletét egy kar segítségével el is lehet csavarni: hajnalitól esti fényig, esőtől a napfelkelte ragyogásáig különféle hangulat teremthető általuk. Erdős Júlia mesekertjéből az állatok sem hiányoznak: szárnyas, fátyolos röppenésű lények keltik azt az érzést, hogy lepkéket, madarakat látunk. (A növény sem rendelkezik olyan meghatározott renddel, mint egy lepkeszárny.) Ál-madarak ezek, ál-lepkék, meseszárnyasok. Itt már illő a felfüggesztés esetlegessége, hiszen ezeknek a léte a levegő rebbenéséhez kötődik. Egyetlen tárgy lép ki Erdős erdejéből: egy fekete zászló. A címe az is lehetne: Sirató egy madárért, vagy: Gyászlobogó Daidalosz és Ikarosz emlékére. Mert a zászló aljába egy szárnyaszegett alakzat kapaszkodik, fájdalmasan és vesztetten ... Torday Aliz GODARD Második első filmje Mentse, aki tudja (az életét), Godard új filmjének a címe ez. Ahogy ő mondja, „második első filmjéé”, húsz évvel az első, a Kifulladásig után. — Mintha újra kezdeném az életemet — nyilatkozta erről. Felkapja-e a fejét valaki is a „második első film” hallatán azok közül, akik régebben az isten háta mögé is elzarándokoltak Godard vagy Truffaut egy-egy filmje után? Nem valószínű. Az a hullám rég elült. A rendezők folytatják a „papa moziját”, az egykor új filmi kifejező eszközök már visszaköszönnek, a rajongó nézők családot alapítottak. Talán maga a film sem olyan fontos, mint akkoriban volt. Godard maga leállt, harciasan ultrabalos propagandafilmekkel próbálkozott, a videóval kísérletezett. Mit akar most ismét? „Megpróbálunk elmondani egy történetet, amely igaz, mint az élet” — nyilatkozta. „— Úgy kezdődött, mint húsz évvel ezelőtt a hollywoodi nagy stúdiók napjaiban. Akár egy producer, így szóltam: csinálunk egy filmet. Elmentem Miou- Miou-hoz, és miután ő nem volt szabad, Isabelle Huppert-hez, Jagyes Dutrom-hoz és megkérdeztem őket, akarnak-e filmet csinálni? — Igen — felelték —, de milyet? — Majd kitaláljuk, de filmezni fogunk felettem.” — Úgy érzem, egy öreg ember filmjei — nyilatkozta Godard régi munkáiról, amelyeket a második első film előtt készített. Melyik akkor a harmadik filmje? — A következő lesz. Pedig talán jobban tenné, ha megbékélne a Bolond Pierrot-val és a többiekkel. A lázadó, harcias, kísérletező, s most visszatérő Godard valószínűleg éppúgy nem fog többé igazán nagy filmet készíteni, mint a konformista mesteremberré lett Truffaut. Tótisz András Bécsi képek utaznak Moszkvában szeptember 5-én tárlat nyílik, amely a bécsi Művészettörténeti Múzeum festészeti galériájának mestermunkáit mutatja be. Bécsben már elkészültek a harmincöt mű becsomagolásával —tudósít a bécsi Presse — minden egyes képet speciális, klimatizált, ütésbiztos ládában helyeztek el. Hathetes moszkvai bemutató után ismét repülnek a képek, éspedig Leningrádba, ugyancsak hat hétre. A több millió schillinggel bebiztosított képek között van Tizian egy portréja, Rembrandt egyik nagy önportréja, valamint egy stubens-önarckép. Cserében jövő tavasszal a bécsi művészettörténeti múzeum a szovjet múzeumok festészeti kincseiből mutat be tárlatot. Ennek középpontjában francia mesterek művei állnak majd. VERONAI JÁTÉKOK Aida — hetvenhét éve időtlen kövek között, időtlen szerelmek történetei találkoznak 77 éve Veronában. Júlia vélt sírhelyén, a nagy Shakespeare-tragédia városában 77 esztendeje ünneplik-élvezik a nézők az operaművészetet. A két királyi vetélytársnő és Radames históriájával, az Aidánál kezdődtek a Veronai Játékok, 1913. augusztus 10-én, amikor Tullio Serafin emelte fel a karmesteri pálcát. Azóta Verona és a Játékok lett a világ operaművészetének nyári fővárosa. Még mindig az Aida vonzza legjobban , a szervezőket, rendezőket és a közönséget egyaránt. Augusztus 30- án is ezzel a Verdi-remekkel zárultak az idei előadások. Eddig 22 rendezésben, 172 alkalommal, vagyis a 77 év alatt legtöbbször az Aida muzsikája szárnyalt az arénában. Művészet és közönség ilyen kivételes erejű kapcsolatát, mint Veronában ritkán érezni. A 25 ezer néző szívderítő gyertyalángtengere nemcsak a látványért van, a pisszenés nélkül hallgató, majd tiszta szívből bravót kiáltó olaszok tisztelete ezt, az operaművészet iránt. A tegnap zárult idei játékok nagy eseménye a Cossotto—Chiara találkozó volt. Kilencesztendős történet: 1971-ben a már világhírű Fiorenza Cossotto énekelte Velencében a Carmen címszerepét, s nem tudni miért, de indiszponáltan. Mellette azonban megszólalt egy kivételes szépségű koloratúrszoprán, a Michaelát éneklő Maria Chiara hangja. A közönség Cossotto hallatán fütyült, s utána lelkesen ünnepelte az új művészt, Maria Chiarát. Most, 9 esztendő után, a nagyrangú Veronai Játékokon találkozott a két sztár, Cossotto mint Amneris és Chiara mint Aida. Maria Chiara közben már maga is sztár lett, lemezein végigénekelte az olasz operairodalmat, és a Magyar Rádióban csakúgy ismert, mint Japánban vagy Dél-Amerikában. Hat közös Aida-előadásuk két nagy hangegyéniség találkozása volt. De Chiara tragikus színezetű koloratúrszopránja kapta a leghosszabb tapsot, éljenzést. Az idei Aida másik sikere, Vittorio Rossi díszlete. Eltüntette a korábbi előadásoknak a hatalmas arénából is kiemelkedő, szfinx-nagyságú szoborhatalmasságait. Helyettük jól tagoltan szórta szét a díszletelemeket. Ezek közül csúszott elő öt kígyóhosszú kéz, jelzésszerűen, de alattomosan, mindent elérő hatalommal. Vagyis a tervező jól megérezte az operaművészet egyik legnagyobb buktatóját, a díszletet. Hiszen az ének, zene képkeltő erő, teret, távolságot érzékeltet. Ha megragadta a hallgató fantáziáját, akkor áttételes képeket is nyújt képzeletében. Most a modern elnyomó gépezetek alattomosságát éreztük a színpadi képből. Az öt kígyóhosszú kéz a modern terrort is jellemző, fekete gonoszsággal fonta be a beteljesületlen szerelem tragikumát. Földessy Dénes Maria Chiara Négyrészes sorozat Az ifjúság Hitler alatt munkacímmel négyrészes sorozat munkálatai folynak a nyugatnémet SWF tévéstúdióban. A forgatókönyvet önéletrajzi feljegyzések alapján Helmut Kissel írta. Az előkészítésben amerikai tévésorozat-szakértők is részt vettek, ugyanis a Taurus Film közreműködésével a sorozatot az Egyesült Államokban is sugározni fogják. Hasonló együttműködésre — a filmek eleve kétnyelvű változatban készülnek — amerikai és nyugatnémet televíziósok között még nem volt példa. A filmek választ keresnek többek között olyan kérdésekre, mint például, hogy miért tudta a nemzetiszocializmus különösképpen fellelkesíteni az ifjúságot, s vajon napjainkban is van-e hatása a fiatal nemzedékre. A filmeket előreláthatólag 1981- ben sugározzák a német televízióállomások.