Esti Hírlap, 1980. november (25. évfolyam, 258-281. szám)

1980-11-01 / 258. szám

• Szórakoztató műsornak készült a Tere­fere, a szer­zők bizonyára arra törek­szenek, hogy a legkülönbö­zőbb dolgokról szót ejtve, válogatási lehetőséget nyújt­sanak a nézőknek, tehát ki­ki érdeklődése, kedve sze­rint találhassa meg benne a neki szóló részletet. Tere­­fere helyett persze többnyi­re kuriózumok, vagy unal­mas jelenetek követték egy­mást a tegnapi adásban. Szerencsére egy-egy üdítő szám is akadt azért, ilyen volt például az egykori szövetségi kapitányok régi híradófelvételekkel kísért megszólalása, Sebes Gusz­táv és Baráti kedves plety­kálkodása. Valószínű, ez a blokk áll legközelebb ah­hoz a fajta tereferéléshez, amely egy-egy laza, alkal­milag összeverődött társa­ságot jellemezhet. A kicsit hosszú és nem éppen szel­lemes irodalmi jelenetek ráülnek a műsor hangula­tára. Oldottan, közvetlenül komoly, de többnyire szóra­koztató hétköznapi esemé­nyekről kellene tereferélni. Természetesen ez több ener­giát kívánna a műsor ké­szítőitől, mint a mostani irodalommal feltupírozott, a stúdióban vendégeket látó program. A műsorvezető is minden bizonnyal többre lenne képes annál, mint hogy tisztességgel bekonfe­rálja a soron következő je­lenetet. Persze egy át nem gondolt, következetlenül fel­épített adás sorsa nem for­dulhat meg csupán az­­ erőlködő jó szándékán. (k. m.) • Sok „tartalmas” vitát hal­lunk, olvasunk, mostanában itthon arról, hogy milyennek is kell lennie az exportképes magyar rockzenének. Az itt­honi szakemberek sikerekről számolnak be: kinek, mikor, hol jelent meg nagylemeze, vagy éppen merre tartanak hosszú turnékat Európa-szerte hazai együttesek. Akik járta­sak a honi rockzenében, na­gyon is jól tudják: az Omegán kívül a többieknek egyelőre csak esélyük lehet. Időnként kapunk egy-egy látványos jel­zést­­ arról, merre halad kül­földön a fiatalok zenéje. Teg­nap késő este és a II. csator­nán láthattunk egy csipetnyi összeállítást a nagyszabású es­seni rock fesztiválról, amelyet október 18-án rendeztek az ot­tani Rockpalastban. Mindjárt szembetűnt­, hogy a műsorve­zető nincs elhízva, és nem be­szél felszínesen arról, hány le­meze jelent meg a Police-nak vagy mikor, merre koncertez­nek — egy mondat és már jöt­tek is a zenészek. Neheze­n­ le­hetett volna megbecsülni, hogy valójában hány ezer rajongó előtt kezdődött az angolszász illetőségű csodálatos trió mű­sora. Ősi felállás: dob, szólógi­­tár, basszusgitár. És semmi szemfényvesztés, nem kell a felesleges díszítés, feldúsítás, csakis a zene. Fő jellemzőjük: a magas szintű csapatmunka, ehhez hasonlót ritkán látni. Meglepő módon nem a briliáns hangszerszólókon van a hang­súly. Az olykor nyers, vad, lüktető zene a sajátos énekkel magával ragadó volt. S noha a Police-tagok között valójá­ban nincs sztáralkat, és kicsit statikusak a színpadon, mégis fantasztikus sikereket értek el. A Police valósággal hajszolta magát a színpadon és hírnevé­hez méltóan szerepelt. Ma­gyarországon évek óta nem fordult meg ilyen stílusú együt­tes, holott a rockzenének ta­lán százezresnél is nagyobb a tábora, így aztán kiváltképp érdekes volt az essen! felvétel. Vajon a mieink mikor kezdik a legjobbakkal a versenyfu­tást?! Igaz, egyelőre nem a Po­lice az ellenfél... Bika Mi újság a Fővárosi Mű­velődési Házban ? Hogyan vált be a klubrendszer? Milyen újabb műsorokkal egészítik ki a hagyományos programokat? — A fiatal édesanyák klubja, a gyermek­centrum, a folklórcentrum, a kör­pódium, az amatőr képző­művészek klubja és a re­pülés baráti köre változat­lanul sokakat vonz. Negy­venezer kötetes könyvtárunk hétfőtől szombatig várja az irodalombarátokat, az olva­sóteremben hanglemez- és diafilmtár segíti az iskolá­sok csoportfoglalkozásait, kilencvenötféle hazai és külföldi folyóirat könnyíti a tájékozódást — mondja Urbán Gyula igazgató. — Az idénykezdő hónap leg­nagyobb sikere a Fejezetek a rock történetéből sorozat volt, amelyet hamarosan megismételünk. TÁNCHÁZAK — Tavaly bővítették a munkás művelődés klubjait. A szocialista brigád vezetők, a szakszervezeti bizalmiak, az üzemi népművelők, illet­ve a munkásszállások nép­művelőinek klubjain kívül milyen fórumot szerveztek még? — Tarsolyklubot, a szak­munkástanulóknak. Immár négyszáz tagú. Itt zártkö­rű foglalkozásokat tarta­nak. Koncerteket, filmvetí­téseket, ikebanabemutatót divattanácsadást és sok más érdekes programot szervezünk a fiataloknak. — Nyáron a folklórcent­rumé volt a ház, május 19- től szeptember 30-ig na­ponta kétszer 45 perces né­­pi táncműsorral fogadták a látogatókat. Nemcsak nyáron, télen is népszerű program. A folk­lórcentrum ebben a hó­napban például a Bihari János és a Dunaújvárosi Vasas táncegyütteseket, to­vábbá az Erkel Ferenc mű­­vészegyüttest látta vendé­gül. Innen indult el hódító útjára a táncház műfaj is Ma már az óvodásoknak, a 8—14 éveseknek és az ennél idősebbeknek is szer­vezünk külön foglalkozáso­kat. A muzsikásklub tag­jai megismerkednek a ma­gyar tájegységek táncrend­jeivel. Széki, mezőségi, gyi­­mesi, szatmári, dunántúli méhkeréki táncokat tani Vincze Zsuzsa és Kitke­ István. A táncházban Timár Sándor segít a lépések­höz eligazodni, s a Sebő együt­tes muzsikája mellett nép­rajzi témájú rövidfilmekbe is szórakoztatják az érdek­lődőket. — A színházbarátok nem panaszkodhatnak: az utóbb években, a Nemzeti Szín­ház több bemutatót is tar­tott már itt — legutóbb­i nagy sikerű Két úr szol­gája című Goldoni-vígjá­­tékot. Az önálló estekből szerkesztett körpódium is közkedvelt. REPERTOÁR — Milyen újabb színházi csemegét tartogatnak meg­lepetésként? — A Magyar Színházi In­tézet és az FMH közösen felolvasószínpadot indított. Egyik legfontosabb felada­tul azt tűztük ki, hogy a világ- és a magyar színmű­­irodalom értékei­ről ebben az új, szokatlan formában tájékoztassuk a közönséget. Az FMH kórtermében akár száz-százötven érdeklődő­höz, színészekhez, rendezők­höz, főiskolásokhoz, az amatőr együttesek tagjai­hoz és a színházat szere­tőkhöz juthat el egy idő­ben a színházi intézet egy­­egy friss bemutatója, amely korábban csak 20—30 szak­mabelinek szólt. A tervek szerint magyar és külföldi műveket egyenlő arányban, a magyar művek között ré­gieket és újakat, a külföl­diek között szocialista és nyugati színpadokról szár­mazókat repertoárrá kere­kítve mutatjuk be a színhá­zi életünkben talán új színt ígérő hétfő estéken. Elő­ször október 20-án este mu­tatkozott be a felolvasó­­színpad. Thomas Bernhard Nyugdíj előtt című komé­diáját tűztük műsorra Né­­methy Ferenc, Törőcsik Mari és Berek Kati közre­működésével. Pálffy Judit FMH Tarsolyklub, Felolvasószínpad Új közművelődési műsorok V y, , ■ y , ‡ •¡ ' O ‚ N­» V « 11 V­endégművészek­­ a kisteremben Jorge Luis Prats zongora- Budapestre — mindhárman művész Kubából, Kim a Zeneakadémia Kisterme- Szuen Ho hegedűművész­é­ben lépnek föl. Az időpont Koreai Népi Demokratikus­­ok: november 16-a, vásár- Köztársaságból, Ivan Mani- nap, november 22-e, szom­­petti gordonkaművész pedig hat, illetve december 19-e, a Szovjetunióból érkezik péntek. DANYELLJA Humora kesernyés, néha szomorkás Georgij Danyelija, bár mű­vészcsalád­ból származik — anyja Mari Andzsapa­ri­dze rendező, nagybátyja Mihail Csiaurelii rendező, a családhoz tartozik Szofiko Csiaureli, Georgij és Eldar Sengelája — mégis varga­betűvel került a filmhez. Mérnök apja példáját kö­vetve, építészmérnöki dip­lomát szerzett, és 1958-ig szakmájában dolgozott. Ak­kor beiratkozott a Mosz­­film rendezői tanfolyamára, és 1960-ban már feltűnést keltett Messzi utca című filmje, amelyet Igor Talan­­kinnal együtt készített Vera Panova Szer­jó­zsa című re­gényéből. Az 1963-ban ké­szült Moszkvai séta pedig nemzetközi elismerést ho­zott frisseségével, új lá­tásmódjával, egyéni stílu­sával, remek ötleteivel és szatirikus élével. Egyik régi barátja és munkatársa, Revasz Gab­­riadze forgatókönyvíró a többi között így beszél róla: „A munka rendszerint «szertartással» kezdődik. Gia előszedi öreg írógépét, amely csörömpöl, zörög, csikorog és időnként betű­ket köpköd szanaszét. Mi görcsös igyekezettel szede­getjük fel a földről, hogy a helyére lehessen illeszte­ni őket. Nos tehát: Gia le­ül a vén masinához, és azon nyomban javasol egy mulatságos záró jelenetet. A könyv első mondata is leg­többször tőle származik. Amilyen lassan készül a forgatókönyv, olyan gyors a forgatás. A felvételeket a legritkább esetben kell megismételni. Próbafelvételt is csak elvétve készít, előre tudja, kiket akar szerepel­tetni. Sokat kísérletezik, de mindig hű önmagához és nézeteihez. Filmjein sokat nevetnek, néha egy tréfás, de jól megfigyelt részleten. Humora mindig okos, köl­tői és egy kicsit kesernyés. Nevetése néha vidám, néha Leonov, az őszi maraton egyik pompás epizódsze­replője, jelenleg vendé­günk. Képünk a film teg­nap esti díszbemutatóján készült róla, a Puskin mo­ziban. (MTI fotó Pólya Zoltán felv.) szomorkás, de sohasem ha­ragos.” Ószó maratonja, amelyet most láthat a magyar kö­zönség, a „hogyan éljünk?” kérdését teszi fel. Választ, valamiféle receptet termé­szetesen nem ad, nem ad­hat , azt magunknak kell megkeresnünk, magunkban. Sz. M. Rossz fiú a rossz fiú Claude Sautet francia filmrendező Egy rossz fiú c. alkotásában a fiatalok­ról szól. Van, aki munkát keres, van, aki kábítószer­fogyasztó lesz, van, aki nem érteti meg magát szü­leivel. Semmi különös nem történik, a film olyan szo­morú, erőszakos, drámai, sőt melodrámai, mint a mai francia valóság. Mint min­den Sautet-filmnek,, ennek is erőssége a színészi já­ték. Patrick Dexcaere, Du­­filho, Yves Robert igazi francia típusokat, lélektani­lag finoman elemzett figu­rákat állítanak a nézők elé. A Rossz fiú jó film, de Dewaere, az egyik főszerep­lő, az életben is tovább ját­szotta filmbeli szerepét. A Journal du Di­manche el­árulta ugyanis, hogy a film­színész megnősült, sőt fotót is közölt a menyasszonyról. Dewaere másnap két barát­jával beállított a hymen hírt közlő újságíróhoz, és alapo­san helybenhagyta. Azóta a riporter — bedagadt szem­mel — és a filmszínész or­szág-világ előtt folytat­ja vi­táját. Ami Dewaere-t illeti, ő azt hajtogatja, hogy házas­sága magánügy, s az újság­író megígérte, hogy nem tesz róla említést. A vasár­napi hírlap munkatársa vi­szont azzal érvel, hogy a színész közéleti ember, jö­vendő hitvese is filmszí­nésznő, ami velük történik, az a nagyközönséget is ér­dekli. Ami az újságíró-szö­vetséget illeti, közleményé­ben nem vitatja, hogy a színésznek lehet oka pa­naszra , de akkor fordul­jon bírósághoz. Hova jut­nánk, ha mindenki ökölcsa­pásokkal felelne a szenzá­cióhajhászó cikkekre. Itt voltaképpen már valami olyasmiről van szó, mint a filmben. Dewaere rossz fiúként viselkedett — de nem ő az egyedüli hibás. (Kar­ács) KELENFÖLD MÓKA MOZI Holnaptól minden vasár­­ziban. Mesefilmeket veti­­nap délelőtt gyerekműsor tenek, s előtte matinémű­­lesz Kelenföldön, a Szaka- , , „ Z­sits Árpád úti Művelődési sort a Csala Zsuzsa eS Házban lévő Olimpia ma- Rajnai László bohóc. A 30 év magyar drámái című televíziósorozatban Illyés Gyula Kegyenc című drámájából rendez tv-játékot Vámos László. Adás: november 21-én. Képünkön Pécsi Ildikó és Sinkovits Imre. (MTI fotó Friedmann Endre felvétele) NYESZTERENKOVAL Opera- és balettest MA A FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZBAN Ma este hét órakor, a Fővárosi Operettszínház színpadán opera- és balett­est lesz a szovjet kultúra napjai keretében. Az esten Jevgenyi­j Nyeszterenko, Jurij Mazurok, Anatolij Szolovjanyenko, Bulati Minzsilkijev, Zurab Szotki­­lova, valamint a Moszk­vai Nagy Színház , és a Leningrádi Kirov Szín­ház szólótáncosai lép­nek föl. Nagy Ferenc és Fráter Gedeon vezényli a Magyar Állami Operaház zenekarát. A műsorban Csajkovszkij, Borogyin, Muszorgszkij és Prokofjev operáiból hangzanak el részletek, a táncosok pedig a Hattyúk tavából, a Csip­­kerózsikából, a Rómeó és Júliából, valamint a Párizs lángjaiból adnak elő jele­neteket. SOSZTAKO­VICS-VONOSNEG VES, KING'S SINGERS Évszázadok muzsikája Kitűnő magyar zenei elő­adóművészeken kívül nem­­zetközi hírű külföldi ven­dégek tarkítják annak a koncertsorozatnak a prog­ramját, amely Évszázadok muzsikája címmel indult a Zeneakadémián. Elsőként Brigitte Fassbaender adott dalestet. Ma este a Moszkvából érkező Sosz­­takovics-vonósnégyes lép föl (a program: Borogyin, Sosztakovics és Beethoven művei). A december 11-i koncert vendégei: a moszkvai Állami Filhar­mónia Kamarazenekara. December 28-án este „Új bécsi iskola” címmel lesz hangverseny, Berg-, We­bern- és Schönb­erg-mű­­vekből. Malcolm Wilson ad Haydn-estet fortepianón január 21-én, Gustav Leonhardt és a fuvolán­­viola da gambán-hegedűn játszó Kuijken-együttes lép föl február 21-én Cou­perin- és Bach-művekkel, Bartók-kamaraest lesz márciusban Szenthelyi Miklós, Berkes Kálmán, Jandó Jenő és a Győri Leány­kar közreműködé­sével. Áprilisban a Mu­sica Antiqua Köln kama­raegyüttes lesz a vendé­günk, júniusban pedig a már ismert és megszere­tett King’s Singers kama­raegyüttes lesz a Zeneaka­démia vendége. □ DOSZTOJEVSZKIJ Arcok című művét mutatja be a Korona cukrászda pó­diumán november 4-én Vla­­gyimir Recepter. Tovszto­­nogov tanítványa és színé­sze a monodráma jellegű előadásban a Leningrádi Akadémiai Színházban be­mutatott produkcióját hoz­ta el a budapesti közönség elé. □ DR. VAJDA ERNŐ emlékkiállítása november 12-én, délután 5 órakor nyí­­lik a Vigadó Galériában A tárlatot Banda Ede és Szűcs Lóránt művészek Bartók Béla I. Rapszódia című mű­vével nyitják meg. □ FÉNER TAMÁS fotó­művész kiállítása nyílik november negyedikén dél­után négykor a Műcsar­nokban. Katona István, az MSZMP KB tagjai tart megnyitóbeszédet. A kiállí­tás a hónap végéig látható.

Next