Esti Hírlap, 1981. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-28 / 23. szám

146 naptól a mozikban Ketten a lakókocsiban Fery és Pepik egy prágai lakótelep építkezésén dolgozik. Fery az idősebb közülük, akit Pepik valósággal bálványoz, s főképpen azért irigyli, mert másodmagával egy lakókocsiban lakik, amelyet irigylésre méltóan berendezett. Némi öngúnnyal arszlánok szalonjának nevezi az olykor a hatalmas sár miatt szinte megközelíthetetlen tanyát. Amikor a lakótárs elköltözik, Fery nagy kegyesen odaveszi Pepiket, s ettől kezdve barátságuk szorosabbá válik. Pepik egyre jobban megismeri bálványát, s lassan rájön, hogy az idősebb sem olyan magabiztos legény, mint amilyennek mutatja magát, neki is megvannak a csalódásai, kudarcai. Jaromir Borele cseh rendező Ketten a lakókocsiban című filmje azt a szubkultúrát mutatja be, amelyben a fiatal építőmunkások élnek. A nehéz munkát, s a munka utáni felszínes szórakozásokat. A rendezőnek van érzéke nemcsak a környezet bemutatásához, hanem ahhoz is, hogy a két fiatalember barátságát árnyaltan ábrázolja. Josef Dvorak (Fery) és Jan Hartl (Pepik) jó színészek, mellettük Jana Valková és Dagmar Veskrnová formál meg egy-egy lányalakot, szintén hitelesen. (morvay) Start két Peter Yates rendezőnek két mozifilmjét is látta már a Magyar Televízió milliós nézőserege. Nagyon sokan, mert történetesen szombat esti műsor volt mindkettő: a Murphy háborúja, Peter O’Toole-lal és a John és Mary, Dustin Hoffmannal. Kellemesen, szellemesen és ízlésesen szórakoztató mozik voltak —, mint ahogy a Start két keréken is az. Jól érzi magát az ember a moziban, amíg nézi, még ha utána nem túl sok marad is meg a filmből. A Guardian című tekintélyes angol napilapnak nyilatkozva, a rendező elárulta titkát. Ha a Start két keréken jó film, az elsősorban Steve Testeh első osztályú forgatókönyvének köszönhető — jelentette ki rokonszenves szerénységgel. Aligha sejthette Yates, hogy ezzel a nyilatkozatával a magyar filmgyártás egyik legégetőbb mai problémájába szólt bele. Hosszú évek óta mondogatjuk: az új magyar játékfilmek elsősorban azért olyanok, amilyenek, mert nincs jó forgatókönyvük. Mert a rendezők egy része mindenttudónak vélve magát, a forgatókönyvírást is maga végzi el, csak éppen rendszerint nem jól. Yates nem képzel magáról ilyesmit. (Említett — és nálunk látott — előző két filmje sem „szerzői”, azokat is ismert és jó könyvekből forgatta.) Főként ezért sikeres rendező, és nem nehéz megjósolni: nálunk is tódul majd a nép legújabb művéhez. Az igaz, hogy egy kicsit túl szép az a világ, amelyet a megjelenített amerikai kisvárosban ábrázol, majdnem sterilen tiszta lelkek lakják, és akik nem azok, azok is könnyen megjavulók. Az is igaz, hogy a kisvárosi szegény fiúk és az egyetemista gazdag krekkek között dúló, de végül bicikliversennyel is elintézhető „osztályharc”-ábrázolás megmosolyogtatóan naiv. És sorolhatnánk még szemléleti vagy dramaturgiai hibákat — de minek? Csupán annak bizonygatására, hogy azért „nem dőlünk be” idegen ideológiáknak ? Végül is elsősorban nem erről van itt szó. Hanem arról, hogy megszeretjük a film fiatal hőseit, át tudjuk élni örömeiket, gondjaikat, szurkolunk nekik, és velük izgulunk a nagy feszültséggel megcsinált kerékpárverseny jeleneteiben. Nem bosszantó keréken dunk és nem unatkozunk. Jól érezzük magunkat. Mi másért érdemes moziba menni ? Barabás Tamás ■■ m ——HUH—— 2 1981. január 18., szerda □ ZORIN VARSÓI MELÓDIÁJÁT mutatja be február 9-én 7 órakor a debreceni Csokonai Színház Stúdiószínháza. □ FELDMAN LÁSZLÓ szobrász munkáiból nyílt kiállítás a Fővárosi Nagycirkuszban. Az alkotó a cirkusz- és az artistavilág ihlette szobrait mutatja be a közönségnek. A téma könnyen adódott számára; évtizedeken át maga is artistaként, cirkuszi rendezőként dolgozott. Új köztéri szobrok Ebben az évben harminchét bronzba öntött és huszonegy kőbe faragott alkotás készül el a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat műhelyeiben, hazánk köztereinek díszítésére, illetve a múzeumok gyűjteményeinek gazdagítására. Március végén a Bartókévforduló alkalmából avatják fel Somogyi József Bartók-szobrát. Az emlékműegyüttest a Kosztolányi Dezső tér Bartók Béla út felőli részén állítják fel. A Medgyessy-évforduló alkalmából elkészítik a mester egy kőbe faragott fekvő női aktját a Debreceni Déri Múzeum számára. Előreláthatólag a nyár végén állítanak fel Budán, a Villányi úton egy, az antifasiszta küzdelmet idéző emlékművet, Illés Gyula munkáját. Búza Barna szobrászművész Battonyára tervez az agrárszocialista mozgalom emlékét idéző művet. Marton László szoborcsoportja Veszprém városközpontját díszíti majd. Bors István megbízást kapott egy Táncsicsszobor elkészítésére, a kaposvári gimnázium számára. A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát megbízást adott Vastagh György egyik csupán gipszmodellben maradt alkotásának bronzba öntésére. Varga Imre négy szobrát öntik bronzba. Életművéből a tervek szerint állandó kiállítás nyílik, s ennek anyagát készítik elő. Pándi Kiss János két szobrát a szentendrei múzeum részére formázzák meg. (MTI) Nagylemezek ’81 A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat a múlt napokban megjelentette Karda Beáta és a Dimenzió együttes első nagylemezét. Ugyancsak a boltokba került a Neoton utolsó albumának — Marathon — angol nyelvű változata. John Lennon tragikus halála után minden eddiginél nagyobb az érdeklődés a Beatles-lemezek iránt. Az EMI lemezét is megjelentette licenc alapján az MHV, a Magyarországon is bemutatott film — A Hard Days Night — dalai feltehetően igen népszerűek lesznek. • Az a fajta publicisztikai jellegű műsor, amit Bán János csinál a Párbeszéd a filmszalaggal című sorozatában, attól rokonszenves, hogy tényeket állít szembe tényekkel. Ez a módszer alkalmas arra, hogy az olyan minduntalan használt szavak, mint mondjuk termelékenység, gazdaságosság, kiszabaduljanak az általánosságok régióiból, s egy-egy gyakorlati példa révén konkrét értelmet kapjanak. A maga pikáns módján persze, mert két tényből egy harmadik tényre vezeti rá nézőjét, és ez a harmadik tény — mindig kritikus megállapítás. Még akkor is, ha történetesen jót mutat jó mellett, mint tegnap az Orion és a Videoton gyártmányfejlesztési versenyfutásának párhuzamba állításakor. Mert a külön-külön elismert eredmények egy ponton mégis „gyenge láncszemben” találkoznak. Illetve: éppen hogy nem találkoznak, noha ez lenne az ésszerű, a gazdaságos. Az egyik alkatrészből (félvezetőből) az Orion ilyet, a Videoton olyat használ fel, noha a gyártó cég, az Egyesült Izzó szempontjából a kifizetődő az lenne, ha a két szomszéd vár egyugyanazon fajta mellett döntene. A sorozatgyártás ily módon válna kifizetődővé, magyarán gazdaságossá. Igaz, hogy egy harmadiknak a szempontjából, de a haszon végtére is — a családban marad. Mert merjük remélni, hogy közös kasszára dolgozunk végeredményben. Volt Bán Jánosnak ebben a sorozatban vérre menőbb, izgalmasabb műsora is már, de ez a tegnapi attól volt fontos és hasznos, hogy két eredményből mutatta ki a harmadik eredmény lehetőségét, tehát jelenlegi hiányát. Mintegy sugallva egy újabb varázsszó, a „rejtett lehetőségek” konkrét értelmezésének egyik változatát. Ha valami szépséghibát mégis fel akarnánk emlegetni, az az lenne, hogy a tények mellett ezúttal kicsit sok volt az általános szöveg. Míg az ember rá nem jött, hogy végül is miről van szó, némiképp dodonainak is hangzott a műsorvezető replikája. De végül is ez az apró szemölcs a műsor arcán nem rontotta le az egész izgalmas összhatását. (be) Jön a Karthago A Szigeti Ferenc vezette Karthago elnevezésű rockcsoport február 1-én két nagyszabású koncerten is részt vesz Pécsett. A P. Box, a Skorpió és a Piramis társaságában lépnek fel a rockfesztiválon. Még aznap este visszautaznak Budapestre és a Danuvia művelődési házban mutatják be új műsorukat, amely tartalmazza első nagylemezük zenei anyagát. A második előadáson rajtuk kívül fellép a Hit és a KO is. MŰVELŐDÉSI KÖZPONT Jurisics várában Művelődési központ az ország szélén. Kőszeg, Jurisics-vár. — A történelmi levegő — kötelez. Érezhető-e a határ menti város Jurisics-várába beépülő közművelődési intézményében bizonyos fajta, a helyszínből és a múltból eredő sajátosság? — Megépülése után hathét évig tartott a varázs, azután fokozatosan épültek a környéken is a korszerű közművelődési létesítmények, s bebizonyosodott, hogy ez az átalakított vár ma már nem minden szempontból felel meg — tájékoztat Szendrő Mihály igazgatóhelyettes. — Városunk nemcsak idegenforgalmi látványosság, hanem a kongresszusok városa is, és nem utolsósorban diákváros. Többféle közművelődési teendőt kell ellátnunk. Ismeretterjesztő előadásokat tartunk, 15 szakkört foglalkoztatunk. Művészeti csoportjaink közül a 125 éve alapított Concordia vegyes kórus, a két éve működő Kőszeg Művészegyüttes, a városi fúvószenekar a legsikeresebbek. Néptáncegyüttesünk és diákszínpadunk is városszerte híres. Amatőr mozgalmaink azért olyan eredményesek, mert sok a szakember. Körülbelül 1600 iskolás — 6- tól 18 éves — tanul Kőszegen, mintegy 600 pedagógus útmutatásai szerint. A tanítók, tanárok nagyon sokat segítenek az amatőrmozgalmaknak. — A vár lovagterme — ma színházterem. Milyen előadásokat tartanak? — Évente négy hangversenyt rendez itt az Országos Filharmónia, az idén Kocsis Zoltán, Fischer Annie, a Tátrai Vonósnégyes és a Szombathelyi Szimfonikusok koncerteznek nálunk. Gyakran látogatnak hozzánk a Népszínház művészei, főleg ifjúsági műsoraiknak van nagy sikere. Mi, úgy látjuk, hogy a felnőtteknek szánt műsorok inkább a budapesti várszínházi közönség ízlését követik. — Évente hányan tekintik meg a várat, mint történelmi nevezetességet? Mennyien látogatják a reneszánsz folyosón időről időre cserélődő, a mai képzőművészetet bemutató kiállításokat? — Rendezvényeinket tavaly negyvenezren látogatták, kiállításainkat, a tizennégyet, amelyet tavaly rendeztünk, harmincezren nézték meg. A Jurisics Múzeum látványosságait csaknem kétszázezren csodálták meg a múlt esztendőben. Nem panaszkodhatunk, hogy nincs forgalmunk. Látogatóinknak a fele: tanuló. — Mit tartanak a legsikeresebb rendezvényüknek? — A Concordia-bál az év legnagyobb eseménye. Hétnyolcszáz bálozó jön erre a százhúsz esztendeje évről évre megrendezett eseményre, amelyet százhúsz esztendős hagyomány alapján mindig a katolikus hamvazószerda előtti utolsó szombaton — az idén február 28-án tartunk meg. Egy évtizede mindig a Belügyminisztérium Központi Tánczenekara szolgáltat hajnalig zenét. Gondoskodunk sramli- és népi zenekarról is. A nyitótánc a nemzetközi hírű Sabária Táncklub műsora. A nemzetközi autóstalálkozó, amelyet kétévenként Kőszegen rendeznek, szintén hagyományos bállal kapcsolódik össze, ahol cseh, jugoszláv, osztrák és természetesen magyar vendégek ropják a táncot az ősi falak között. Az idén április 18-án rendezzük ezt a bált, a megyei autósklubbal közösen. Pálffy Judit A CIRKUSZ ÉS A JÖVŐ VAN MÁSIK...? Plakátok, harminckilenc előadás hirdetményei a Fővárosi Nagycirkusz emeleti galériájában. Nézegetem, s nem annyira a múltra, az eltelt tíz esztendő bemutatóira gondolok, inkább a jövőre, jóllehet a múlt elkerülhetetlenül visszaköszön. Mondják: a cirkusz ősi, azt is, hogy klasszikus, meg azt is, hogy van modern cirkusz is. Az ősi, a klasszikus cirkuszhoz ragaszkodni kell. Lehet példát venni a színház világából is. Shakespeare és Madách nyilván mindig műsoron marad, de az előadások módja változik. A cirkuszban is lesz bohóc mindig, de a hasraesés művészetének módosulnia kell, máskülönben — s ezt már tapasztalni — el-elakad a kacaj, lehervad a mosoly, helyét idővel bosszúság, netán fütty foglalja el. A cirkusznak vetélytársai vannak, köztük olyanok, amelyekkel már nem is tud versenyezni. „Van másik...” — jut eszembe szüntelenül Eötvös Gábor. Van másik — s előhúz egy parányi szaxofont. Elveszik tőle. Van másik — rikkantja, s egy apró hegedűn játszik. De van-e másik Eötvös Gábor, aki nemcsak hangszert varázsol elő, hanem másik műsort, másik számot? Lesz-e másik Kristóf, Schneller, Várady, Simon, Donnert és Piccard? A válaszom e pillanatban: kétséges. Alig hiszem, hogy valahol, egy kültelki hippodromban, vagy az artistaképzőben új Eötvös, új Kristóf — és sorolhatnám a hét-nyolc családot — indul, aki majd úgy készül hivatására, a fűrészporos porond valamennyi kínjára, kegyetlenségére, mint Fudi, a zsonglőr, mint Eötvös Gábor vagy Piccard Endre, tudva: a közönségért mindennap meg kell küzdeni. (Piccard jólmenő ikaria-számát hagyta ott a bizonytalan újért, mert rájött: hiába jó a régi, az igények változnak,a közönség változik.) Egyáltalán nem képletesen szólva: aki az amerikai Ringling cirkusz központi porondján akar föllépni, s nem kiszorulni a szélre, vagy épp a perifériára, annak izzadnia kell, naponta bizonyítani. Lesz-e új oroszlánja Komlósnak? Nem lesz, ez biztos. Az öregek hullajtják szőrüket, fogukat, és mert a Cirkusz és Varieté Vállalat úgy döntött: jövőben saját költségén csak lovakat tart, s a vadállatok legyenek magántulajdonban, az artistának egyetlen lehetősége maradt, külföldi kiküldetése alatt a napidíjból megspórolt saját pénzén venni állatot... Félek, hogy azok a kevesek, akik nagyon tisztelik a menazsériát, naponta gyakorolják produkcióikat (bár becsukott szemmel is tudják), parányi festést, vagy piszkot nem tűrnek meg kosztümjeiken, ezek egyszer elfogynak. Hogy olyanok lépnek majd helyükbe, akik, ha nem találják meg maradéktalanul számításukat, így vagy úgy, odébbállnak, más szakma után néznek. Tapasztalom már a bomlás folyamatát, elsőként a bohócoknál. Kezdődik a levegőszámoknál is, érzem, hogy az előadott számok és az igények közt rés tátong, mely egyre szélesebb lesz. Mostanában az NSZK-ban egy új utazócirkuszról beszél mindenki: Roncalli truppjáról. Miközben a Krone, a Hagenbeck, a Saragiani gondokkal küzd, ebbe a kis cirkuszba özönlenek az emberek, holott ugyanazt kapják — minőségben tán még alacsonyabb szinten is —, mint a patinás, ősi nagycirkuszokban. Mi hát a különbség? Az előadás módja, a rendezés. Az — mint mondják —, hogy ebben a cirkuszban a bohócok, az artisták megtalálták a hullámhosszt, a közvetlen kapcsolatteremtés módját a közönséggel. Ez a dolgok titka, ez a sikeré is. A MACIVA-nak nem feladata az utánpótlásról gondoskodni, de a feltételekről, a jó közérzetről annál inkább. Azt kell megteremteni, ami nem kívülről, hanem otthonról, helyből érkezhet. Mert — ezt nem én, ők hiányolják. Jeles, Jászai-díjas artisták mondják, s nincs okom kételkedni. Már azért sem, mert az úgymond kemény kritikákon sohasem ők sértődnek meg, csak a hivatalnokok. Schiffer Ferenc VIZSGAELŐADÁS Zendülés a Caine hajón Békés András rendezőtanár növendékei vizsgaelőadáson mutatják be Herman Wouk Zendülés a Caine hajón című világhíres darabját, Elbert János fordításában. Az előadások az Ódry Színpadon lesznek január 30-án, pénteken délután háromkor, 31-én szombaton este hétkor, valamint február negyedikén, szerdán este hétkor. □ ÚJLAKY KÁROLY színművész „Kapcsolódások” című előadóestje február 10-én, 19 órakor kezdődik a XI., Budafoki út 10/a. KFKI KISZ-klubjában. TÓVÁRI TÓTH ISTVÁN festőművész kiállítása február 5-én, csütörtökön délután 5 órakor nyílik a Derkovits-teremben.