Esti Hírlap, 1981. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-02 / 51. szám
• Előrelátható, hogy a most indult két rendezői sorozat előadásai a több millió férőhelyes képzeletbeli tévémoziban telt házzal mennek majd. Korda Sándor is, Billy Wilder is mindenekelőtt a szórakoztatás színhelyének tekintette, illetve tekinti a mozit, a filmet napi fogyasztásra szánt kellemes, izgalmas vagy pikáns cikknek, amit ügyesen kell tudni előállítani, hogy jól el lehessen adni. Mindketten a maguk módján hozták létre a maguk moziját, más időben, más témákkal, különböző színvonalon; nevük csak azért került így egymás mellé, mert a tévé történetesen egy időben látta jónak filmjeikből sorozatot elindítani. De legalább kétszeresen jó alkalom a televízió fölvállalt klubvezetői szerepéről szót ejteni, ha a véletlen, vagy a szándékos szerkesztői bőkezűség már úgy hozta, hogy szombatonként Wilder, vasárnaponként Korda fogja heteken át házhoz szállítani a filmtörténetet. (Ez nem esztétikai mérce. És Wilder is beleszámít már, hiába, hogy nemrég még friss rendezését is láttuk a moziban. 1929-ben Berlinben debütált Robert Siodmak munkatársaként, a filmtörténeti jelentőségűnek tartott Emberek vasárnappal, és 1934-ben már önállóan rendez, még Európában, mielőtt az USA-ba emigrálna.) Most tehát, hogy egyszerre két sorozat is fut, ideje észre vennünk, hogy egy idő óta megnyitotta a maga sajátos filmklubját a a televízió. A programja abban különbözik a korábbi filmprogramoktól, hogy egy-egy művészegyéniség áll a középpontjában. Nemrég fejeződött be például a Marlene Dietrich-sorozat, akár záródarabjának tekinthetjük a Wilder-sorozat nyitányát, a szombaton sugárzott nagyon hatásos krimit. (A vád tanúja.) Egy ilyen jellegű tévéfilmklub megindítása nem azért jó ötlet, mert egyszerűen öszszetereli a valamilyen alapon összetartozó filmeket, s így nemcsak véletlenszerűen, különböző időpontokban elszórva kapjuk őket kézhez, hanem azért, mert együtt látni egy életmű termését, illetve javarészét, mindig több, mint különkülön megismerni a darabjait. Nemcsak az alkotó, hanem a különálló művek is teljesebben mutatják meg magukat a többiek közvetlen környezetében. Ezért több, mint jó ötlet a filmsorozatok indítása. Egy apró figyelmességgel azért teljesebbé lehetne tenni a mindenkori programokat. A programismertetővel. A tévéújság közli a Korda-sorozat bemutatásra kiválasztott öt filmjét, de hogy mi lesz a Wilder-filmek között, az titok. Illetve bizonyára nem titok. Akkor hát miből állna nyilvánosságra hozni? (bársony) KERÜLETRŐL KERÜLETRE Megújuló könyvesboltok Eladóterek, előadótermek a pincében és emeleten Az Állami Könyvterjesztő Vállalat mintegy háromszáz boltban és egyéb könyvárusító helyen, öszszesen huszonegyezer négyzetméteren kínálja az olvasnivalót a budapestieknek. Éveken át a raktárterület növelése volt az egyik fő cél. Most mást hallottunk dr. Török Ottó igazgatótól. — Úgy látjuk, a jövőben már nem a bolti raktárterület növelése a legfontosabb, hanem az eladótereké. Azaz minél nagyobb területen, lehetőleg esztétikus környezetben válogathassanak a vevők. Ennek érdekében több boltot felújítunk, növeljük eladóterüket. Elavult üzlet Egy eddigi iroda hozzácsatolásával megnövekszik például a Múzeum körúti Zenei Antikvárium eladótere. Ugyancsak nagyobb lesz a belvárosi Október 6. utcában található üzemellátó könyvesbolt. Átrendezik a Mezőgazdasági Könyvesboltot, s ott is több hely jut a vásárlók elé kirakott könyveknek. Átalakítják, pontosabban felújítják a József körúton a „Népszabadság” Könyvesboltot. — A vállalat egyik legelavultabb boltja volt már — mondta dr. Török Ottó. — Az ott dolgozóknak sem tudtunk megfelelő munkakörülményeket teremteni. Most bezárjuk, s mindössze fél év alatt átalakítjuk. Nem lesz nagyobb, de jobb munkakörülményeket nyújt embereinknek, ésszerűbb elhelyezést a könyveknek, s szebb ízlésesebb környezetben válogathatnak a vásárlók. A főváros legnagyobb könyvesboltja a VII. kerületi, Rákóczi úti Könyváruház. Alig több mint tízéves múltra tekinthet vissza, de ez alatt a viszonylag rövid idő alatt olyan közkedvelt lett, hogy forgalmát tekintve „kinőtte önmagát”. Bővítésre szorul, boltigazgatóval jártuk végig az emeleti részt. — Ide hozzuk fel a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó könyveit, az idegen nyelvű köteteket, valamint a hanglemezeket. S valóban lesz egy kis előadóterem is, amelyet szeretnénk sok mindenre használni. A gyermekeknek mesedélutánt rendezünk ott a hét azonos napján. Az iskolások kötelező olvasmányaihoz filmeket vetítünk, jeles írók évfordulóin színművészeket kérünk fel versek elmondására, novellák felolvasására, a felnőtteket író-olvasó találkozókra hívjuk, a TIT- tel közösen természettudományos ismeretterjesztő programokat szeretnénk tartani. S mindezt a könyvek közelében. Könyvekből pedig igyekszünk teljes választékot nyújtani. Ismét a vállalat központjában, dr. Török Ottó igazgatónál. A folytatásról, az 1982-es tervekről beszélt. — Az ötödik kerületi, Kossuth Lajos utcai TV-könyvesboltot — műemlék, tehát védett belső tere van — eredeti formájában, régi szépségében igyekszünk helyreállítani. Tervezzük továbbá a Népköztársaság útján az „írók boltja” eladóterének megnagyobbítását. Valószínűleg a szép, faburkolatos pincerészt csatoljuk a jelenlegi eladótérhez. S változatlanul fontosnak tekintjük Budapest külső kerületeinek jobb ellátását. Ez természetesen több éves, folyamatos munkát kíván. Most májusban például száz négyzetméter területű új boltot nyitunk Békásmegyeren. Könyveket és hanglemezeket árusítunk benne. De gondolunk többek között Pesterzsébetre, Kőbányára, s más kerületekre is. (m. tolnay) Kisterem A vállalat igazgatója így foglalta össze a Könyváruházzal kapcsolatos terveket: — Sikerült félezer négyzetméternyi újabb raktárterületet szereznünk az áruház közvetlen szomszédságában. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi emeleti rész — most az a raktár — felszabadul, s az rt. is megnyithatjuk a vásárlóközönség előtt. Kétszeresére növekszik így az eladótér. Már az idén megkezdjük az átépítést és 1982-ben fejezzük be. A földszintről lépcsőn juthatnak a vevők az emeletre, ahol könyvek és hanglemezek várják őket, valamint egy kis előadóterem. A helyszínen, a Könyváruházban Horváth János Lady L és a többiek JOBBA GABI ÖNÁLLÓ ESTJE Bizonyára több oka is van annak, hogy az utóbbi években oly divatossá vált az önálló est. A közönség, láthatóan, szereti, megszerette az irodalmi összeállításokat. A színészek pedig is kivált a színésznők, akik minden kor drámaíróitól, a jelenkoriaktól is, sokkal kevesebb szerepet kapnak, mint a férfiak — önkifejezésük, kibontakozásuk új lehetőségeit találják meg az ilyen önálló műsorokban. Jobba Gabi például az immár harmadik önálló estjén legalább három dolgot bizonyít be önmagáról. Az egyik — ami nem meglepetés —, hogy nagyon jó színésznő. A legváltozatosabb szerepekben — most és itt: szereprészletekben, versekben, monológokban — is megállja a helyét. A másik, hogy elismerésre méltóan énekel sanzont, songot, de még giccses slágert is. A harmadik, hogy nem szorul külön dramaturgia, színvonalasan és ügyesen, változatosan tudja összeállítani irodalmi collage-nak nevezett műsorát. Egy este Lady L.-nél — ez összeállításának a címe, de a Romani Mary regényből természetesen csak részletek hangzanak el, oly módon, hogy ebbe a keretbe nagyon sokféle, különböző stílusú és fajsúlyú írót, költőt és művet illesztett. A skála szélességére jellemző, hogy a muzsika Fényes Szabolcstól Verdiig (!), a verses és prózai szöveg Shakespearetől G. Dénes Györgyig terjed. A műsort gondosan és ötletesen rendezte színházszerűvé Iglódi István. (j) (Fotó: Béres János) Szörényi—Bródy koncertfilm FORGATÁS MÁR MEGKEZDŐDÖTT Szörényi—Bródy címmel még az elmúlt év novemberében harmincezer példányban megjelent a könyvesboltokban Koltay Gábor filmrendező dokumentumkötete. Mintegy ötezer levélből, dokumentumból válogatta ki azt a kétszázat, amelyet felhasznált. A könyvet dicséretes gyorsasággal a Zeneműkiadó Vállalat jelentette meg, és szinte napok alatt valamennyi elkelt. — Nem véletlenül választottam a dokumentarista feldolgozást. Ezt a könyvet a szereplők életükkel írták meg, és ennyi év után is érdekes, tanulságos, hogy akkor miként történtek meg bizonyos dolgok — mondja a szerző. — Azt akartam felmutatni, hogy ebben a zavaros, áttekinthetetlen szakmában tizenöt év távlatából is érdemes arra figyelni, hogy miről kell szólnia a dalnak és bebizonyítani, hogy ebben a műfajban születhettek értékes alkotások. Én ezt legfőképp Illésék körül tapasztaltam. — Bizonyára sok levelet kapott, érdekesek lehetnek a visszajelzések. — Azt hiszem, a Szörényi —Bródy könyvet megkedvelték az olvasók. Számtalan levelet kapunk. A könyv őszintesége hat leginkább. Talán sokan meglepődnek, hogy olyan dolgokról is olvashatnak, amelyek ezidáig tabunak számítottak. Koltay Gábor még mindig nem távolodott el a témától, filmet forgat az együttesről. Az övé volt az ötlet, hogy ismét lépjen együtt színre a régi Illés. Mint ismeretes, a koncertet március 26-án este 7 órai kezdettel rendezik a Sportcsarnokban. A Magyar Filmgyártó Vállalat Budapest Stúdiójának felkérésére készül a rendező első egész estés filmje. — Úgy tervezzük, hogy ne csak koncertfilmet láthasson a közönség. Éppen ezért interjúkat készítettünk a mostani 30—35 éves generáció tagjaival, néhány mondatban elmondják, mit jelentett a hatvanas évek elején az Illésegyüttes és mit jelent ma. December eleje óta tart a forgatás. Szereplők: a zenészek és a közönség. A tervek szerint az egy óra ötven perces játékidőből egy óra húsz perc a koncert. Számunkra érdekes, hogy a riportalanyok tizenöt év távlatából is milyen pontosan megfogalmazzák akkori életüket, problémáikat. A film bemutatásának időpontját július 16-ra tervezzük. Érdekességként említem meg, hogy a régi Illés összehozatala, egybehívása talán több munkába került, mint a könyv megírása. Terveink között szerepel a koncerten duplalemez felvétele, s azt szeretnénk, ha a film bemutatásának időpontjával együtt ez is a boltokba kerülne. Riskó Géza GERARD OSKAMP Viszontlátásra augusztusban A Magyar Televízió 111. Nemzetközi Karmesterversenyének győztese a múlt napokban ismét Budapest vendége volt: 19-én a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarát vezényelte a Csepeli Munkásotthonban, vasárnap pedig Verdi Traviatáját dirigálta az Erkel Színházban. Gerard Oskamp, mint elmondta, négy évvel ezelőtt kezdte karmesteri pályáját. Hogyan alakult az élete, munkája a karmesterverseny óta...? — Sokat és szívesen dolgoztam Budapesten, nagyon nagy hatással volt és van rám mindig az itteni zenei légkör; ez elmélyítette a zenével való kapcsolatomat. Sokat vezényeltem Svédországban is, de ott nincsenek a zenének ilyen hagyományai. — Milyen a zenei élet az ön hazájában, Hollandiában? — Nagyon sok zenekarunk van — azt hiszem, tizennyolc hivatásos; közülük néhány egészen kiváló, mint például az Amsterdami Filharmonikusok. De a zenei élet sokkal szűkebb körű, mint Magyarországon. Hollandiában csak a „felső tízezer”, az intellektuális réteg jár hangversenyre, operába — míg itt, származástól függetlenül, az emberek nagy többsége elmegy zenét hallgatni. Van tehát nálunk is sok muzsika — csak sokkal kisebb, kevésbé jelentékeny a közönség reagálása. — Mi eddig még csak szimfonikus zenét hallhattunk öntől. Operát vagy szimfonikus zenét vezényel szívesebben? — Még nem volt lehetőségem rá, hogy operát is vezényeljek — ez tehát Budapesten az első alkalmam. De nagyon szeretem az operákat is, és remélem, a Traviata a kezdetét jelenti egy jövendő operarepertoárnak. — Mikor jön újra Magyarországra? — Valószínűleg augusztusban és utána megint decemberben. (kiskalmár) Saljapin-kiállítás Több száz emléket, tárgyat gyűjtött össze Saljapinról a világhírű orosz énekes egyik rajongója. V. Szoldatov valóságos Saljapin-múzeummá alakította moszkvai lakását, ahol minden érdeklődő megtekintheti a különleges kollekciót. A lelkes gyűjtő újabb szenvedélye: a Bolsoj történetének emlékeit kívánja felkutatni.