Esti Hírlap, 1981. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-01 / 152. szám
MÉRLEGEN A PATYOLAT (2.) Megfelelni az igényeknek és a verseny? • Intézkedés helyben A Patyolat gondjainakalapja: mai szabályozó rendszerünk még nem alkalmazkodik a szolgáltató ipar feltételeihez is. Sajnos az illetékes szervek ezt így nem ismerik el. Ez történik a Patyolat esetében is, amelynek panaszaira és véleményére válaszként megbízták a Szolgáltatóipari Kutatóintézetet, hogy dolgozzon ki javaslatot a vállalat átszervezésére. Egységes fejlesztés Ez a dolgozat a versenyszellem kialakításában látja a megoldás útját. Úgy vélik, hogy az önállósult üzemek — a vállalatnak hét üzemegysége van, ebből három tisztító és mosó —, és az ugyancsak önállósult fiókok, mint külön egységek versenyeznének egymással a vevőkért. E felfogás szerint ettől nőne a Patyolat forgalma, és javulna a minőség. Ez az elképzelés nem fedi a valóságot. Már csak azért sem, mert a Fővárosi Patyolatnál megalakulása — 1948 — óta egységes fejlesztési politika érvényesült. Nagy összegű beruházásokkal szinte valamennyi üzemet a legkorszerűbb gépsorokkal és speciális munkákra alkalmas eszközökkel látták el. Az ésszerű szerkezeti felépítés láncszerűen kapcsolódik egymásba, és így a csúcsmunkák idején is képes nagy mennyiségű és jó minőségű feladat elvégzésére. Ehhez a gyakorlat által kialakított szerkezeti egységhez jó és gyors szállítási, valamint anyag- és alkatrészellátó részleg is tartozik. Ha megbontanák ezt a felépítést, éppen az válna lehetetlenné, amire a kisüzemeket javasolók törekszenek: a gyors és jó minőségű munka és a szolid vállalási árak. A javasolt önállósuláshoz újabb beruházásokra — tehát pénzre — létszám- és gépkocsiparkra, szervezett anyag- és alkatrészellátásra lenne szükség. És akkor még mindig nyitott kérdés a munkát felvállaló fiókok és szalonok ellátása, helyzetek nem beszélve az ármunka kialakításáról, alakításán dolgoznak. Az üzletekben, szalonokban beindult „a munkád mellé add a neved” mozgalom,, amelynek célja, hogy megváltozzon az ügyfelekkel való bánásmód, mert a magatartásra vonatkozó reklamációk elmaradása anyagi hasznot is eredményezhet az üzletek dolgozóinak. Most munkálkodnak a jogi formákon: az alkalmas fiókok, illetve szalonok bérbeadására, kísérleti jelleggel. Ha ez a forma sikeres lesz, a vállalat vezetői a jövőben több fiókot és szalont is bérbe adhatnak, különböző , kerületekben. Továbbfejlesztik az éjszakai szállítást, ami jól bevált és jelentősen csökkentette a vállalási időt. A vállalat gazdálkodását számottevően befolyásolja majd a Gyömrői úti új mosodában létrehozott részleg, amely elsősorban közületi — például kórházi — fehérnemű mosására alkalmas. Dr. László György, a Fővárosi Patyolat Vállalat igazgatója: — Soha ennyit nem dolgozott ez a munkatársi gárda, hogy a vállalat eredményesen és jól láthassa el feladatát, hogy megfeleljen a jelenlegi gazdasági igényeknek, hogy ne terhelje túl az állam kasszáját, ám ne hárítsa át terheit a lakosságra sem. A vállalat jelenlegi gondjai nem az előrelátás hiányából származnak. A Patyolat szigorúan körülhatárolt lakossági szolgáltatást végez. Ezt a feladatot nyugodtan sorolhatjuk a szociális tevékenységek körébe. Tevékenységét nem megoldás a piaci kínálat-kereslet szempontjai szerint megítélni. Ésszerű változtatás A lakosság zavartalan ellátása érdekében ésszerűbbnek látszik a szabályozók olyan változtatása, amely a szolgáltatóipari vállalatok speciális tevékenységéhez alkalmazkodik. Ez biztosítaná a szolgáltatásnak mint iparnak a fejlődési lehetőségeit, és az ott dolgozók jövőjét is. Ez társadalmi érdek. Nyárádi Éva Egyszerűbb ügyintézés Járhatóbb és eredményesebb útnak tűnik, hogy a Fővárosi Patyolat vezetői — mint ahogyan már most is teszik — felülvizsgálják a jelenlegi felépítést és ahol lehet, korszerűsítenek, módosítanak, egyszerűsítenek. Annyi már eddig is történt, hogy a munkaügyi, a bér-, valamint a reklamációs feladatok jó részét leadták a mosó- és tisztítóüzemek vezetőinek, és ezekről ott, helyben intézkednek. Így máris csökkent az amúgy sem nagy központi adminisztráció létszáma, egyszerűbbé vált az ügyintézés is. A vállalati közgazdászok hónapok óta gazdaságosabb irányítási- és szervezési módszerek ki 4 Est 17/ 1981. július 1., szerda TAPOLCAI TEHENÉSZ Régi malomban tejelnek a tarkák magyar tarka tejelő nevelkedik. Öreg malomban kis tehenészet. A gazda foglalkozása: építésztechnikus. A fiatal Tóth József az egyik pesti vállalatot hagyta oda, s vásárolta meg ezt a kihalt, omladozó malomépületet. Farmer lett, marhát nevel, tejet termel. Naponta zöld színű Trabantjával szállítja be az öt kilométerre levő átvevőhöz a tejet, gondozza a jószágot, s megy fel a szigligeti kopár oldalakra kaszálni, takarmányt gyűjteni. A nemesgulácsi Badacsony Tsz-től huszonöt hold rétet, parlagföldet bérel. Szamoskérről tizennégy éves korában került el Pestre, a szobafestő-mázoló mesterséget tanulta. Ekkor kollégiumban lakott. Felszabadulása után az albérletek sora jött. Elvégezte az Ybl Miklós technikumot. Megnősült, felesége a Korányi-szanatóriumban nővér. Fordított világ: nem a férj, a feleség ingázik. Tapolcán is van kórház — több a szakképzetlen ápoló — s mégis csak szerződésesnek vennék fel. Ezért hát, még járja a kéthetenkénti utat Pest és Tapolca, az öreg malom közt. Első önálló lakásuk, házuk, váruk. (k. gy.) Az öreg malom udvarán — Tapolcán, a kiszáradt Eger-víz partján, a volt Szarvas-malomban — hat TÁRGYALÓTEREMBŐL Következő áldozat... Kilenc órakor kezdődne a tárgyalás. Csalási ügy. A vádlott szabadlábon védekezik. Nem az első pere, de eddig csak pénzbüntetést kapott. Együtt a bírósági tanács. Beszólítják a vádlottat. Beszólítanák, de nincs jelen. Helyette bejön egy fiatalember. Leül a hallgatóság padsorában. A tárgyalás nyilvános, de a tanács elnöke önkéntelenül megkérdezi az egyetlen hallgatótól, kihez tartozik. — Én vagyok a következő áldozat... — mondja a fiatalember keserű mosolylyal. Várnak. Nagy János harminchárom éves elektroműszerészt várják, aki hirdetés útján keresett közreműködő társat nem levő kisiparának fejlesztéséhez. Pénzt vett fel a jelentkezőktől, több mint százezer forintot. A fejlesztésből semmi nem lett. A becsapott feljelentést tett, sőt, megverte az ígérgető kisiparost, akinek még mindig — néhány viharos ügye után is — „jogosítványa” van, pecséttel ellátott pénztárkönyve, bejegyzése a KIOSZ-nál. Ez is segítség neki. „Csak” ahhoz, hogy a következő áldozat bekapja a horgot. ő pedig itt ül és tájékoztat. — Ne várják Nagy Jánost — mondja jólértesülten —, négy napja eltűnt a lakásáról a bérelt XX-es kocsijával együtt. Állítólag azt sem fizette ki... Elmondja még, hogy ő százharminchatezer forintot adott. A fejlesztés reményében. S tud még néhány feljelentőről, akiknél munkát vállalt Nagy János, de nem végezte el. A pénzt azt igen. Azt felvette. A bírósági tanács még együtt ül pár percig. A fiatalember elköszön, indul a rendőrségre. Csalás hirdetésre Invitálom, üljünk le kicsit a folyosói padra. Készségesen mesél. Nappal ezen töri a fejét, éjjel nem alszik. Ömlik belőle a szó, a panasz. Mindig kíváncsi voltam az újságban hirdető fiatalemberekre, akiknél az egyik jelző, „sok szabad idő”. Nos, ő az egyik ilyen. Ámbár nem hirdetett, csak jelentkezett. Közreműködő társnak. Nemrég, végzett, villamos üzemmérnök. Huszonnégy éves. Élettársa van, együtt takarították meg a könynyelműen átadott összeget. A szülők is segítettek. Vajon valóban annyira könnyelmű volt? Vagy a körülmények játszottak össze? — Diszpécser vagyok. Huszonnégy óra szolgálat, negyvennyolc szabad. Hasznosan akartam eltölteni az időt. Bűn ez? Üljek be inkább a kocsmába? Csavarogjak az utcán? Dolgozni akartam. Pénzt keresni, lakást venni. Gondoltam, másodállást vállalok kisiparosnál. Nagy János olyan megnyerő volt. És voltak bizonyítékai. Számlák, a pénztárkönyv, iparengedély. Elmentem az ügyvédjéhez. Az ügyvéd egyetlen szót sem szólt arról, hogy ügyfele ellen bírósági eljárás folyik. Állítólag nem kötelessége. Ügyvédi titoktartás meg ilyesmi. Tudnék ezen vitatkozni egy kicsit... Lehetne sok mindent vitatni. Azt is, hogy egy kétségtelenül visszaeső csaló miért nincs előzetes letartóztatásban? Miért folytathatja üzelmeit, miközben százezres visszaélés van a bűnlajstromán? Úgy tűnik, nem elég a sok példa, hogy ezek az emberek nem hagyják kihasználatlanul a bírósági tárgyalások közötti pauzát. Mi lesz most? A fiatalember elmegy a rendőrségre. Feljelentést tesz. Maga is tudja, pénzét aligha látja vissza. Esetleg kiverhetné belőle, mint a másik. Nem teszi. — Takarékoskodni fogok. Legalább öt évre lesz szükségem ... A vádlott elvált a feleségétől. Szüleivel él. És pillanatnyilag keresik. A mitsem tehető szülők kétségbeesetten. A többiek haraggal. A tárgyalást elnapolják. Az ügy kétségkívül általánosítható tapasztalatainak levonását nem kellene soká halasztani. Bende Ibolya GYÖNGY, CSAT, ÉKSZER Csákvári, táci ásatások Floriana, az egykori római város helyén, a mai Csákvárott új lakónegyedet építenek. Ám, mielőtt felvonulnának a munkások, a székesfehérvári István Múzeum régészei előzetes feltárómunkát végeznek. — Mire számítanak? — Eddig sem volt ismeretlen ez a terület, negyven sírt már korábban feltártunk — mondja Petres Éva, a múzeum igazgatóhelyettese. — Legújabban azonban egy történetileg és régészetiig is különleges leletre bukkantunk. Több mint háromszáz késő római, többségében a IV. és V. századból származó sírt bontottunk ki. Ez a temetkezési hely egyébként háromrétegű, a korai népvándorlás korából is maradtak itt emlékek. A téglából és kőből épített sírokban sokféle üvegedény, bronz ékszerek, övcsatok, fülbevalók. — Meddig tart ez az előzetes feltárómunka? — Őszig biztosan, de közben másutt is akad dolgunk. A nyár második felében megkezdődnek az idei gorsiumi ásatások is, Tác mellett (Offy) Gyermekbalesetek Vége az iskolának itt a szünidő , és mint minden szünidőben újra szaporodnak a gyermekbalesetek. Gyermekek halnak meg az utcán, vagy lesznek nyomorékok egész életükre. „Legszerencsésebb” esetben meggyógyulnak, de az egész szünidőt kórházban töltik. Amikor erről a témáról esik szó, mindig akad valaki, aki hűvös tárgyilagossággal megadja a szünidei gyermekbalesetek magyarázatát. Amíg tanítás van, a gyerekeknek átlag a fele vagy délelőtt, vagy délután az iskolában van. Amikor pedig a gyerekek az iskolában vannak, nyilván nem lehetnek az utcán, tehát nem is érheti őket baleset. Megkezdődik a szünidő, azonnal kétszeresére növekszik annak a valószínűsége, hogy a gyerekek kimennek az utcára, és ennek megfelelően kétszeres lesz a balesetveszély is. Egyáltalán nem kell tehát csodálkozni azon, hogy az iskolai szünetben több a gyerekbaleset —, az lenne a csoda, ha ugyanannyi vagy kevesebb lenne, mint egyébként. Az érvelés látszólag hibátlan. Tényekből indul ki és következtetései logikusak, támadhatatlanok. Mégis: nem tudom elhinni. Nem akarom elhinni, hogy a gyerekeket törvényszerűen el kell ütni a szünidőben. Akármennyire is megdönthetetlennek látszik, szerintem az egész érvelésnek mégiscsak van egy gyenge láncszeme. Nevezetesen az, hogy a járműveket emberek vezetik. Értelmes, felnőtt emberek. Mert ha igaz lenne az, hogy a balesetveszély növekedésével a balesetek számának is növekednie kell, akkor már alig lenne élő ember a világon. Éppen az emberi értelem adja a cáfolatot. A gyermekbalesetekkel foglalkozó szakemberek pedig azt panaszolják, hogy hiába van közlekedésre nevelés az óvodától egészen a középiskoláig, ha a szülői felelősség nem igazodik ezekhez az erőfeszítésekhez, ha a szülők — otthon — nem járulnak hozzá eléggé ehhez a neveléshez. Lehet, hogy ez is egyik oka a szünidei gyermekbaleseteknek. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy gyermekeik csak felnőtteknek vannak, azoknak a felnőtteknek, akik a járműveket vezetik. Nádasi Antal Vértesi virágok Kinyíltak a Vértes virágritkaságai: a napsütötte tisztásokon, az erdei utak mentén lila foltokban virítanak a baracklevelű harangvirág csengettyűi, piroslanak az apró virágú István király szegfű virágai, s a bokrok tövében megbújva feltűnt a különlegesen szép, pirosas-rózsaszín turbánliliom.