Esti Hírlap, 1981. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-02 / 257. szám

. Elég volt akár csak felületesen ismerni a (már annyi regényben, filmen, színdarabban feldolgozott) mayerlingi tragédiát, s A szürke eminenciás című tévéjátéknak már az első öt percében felismerhető lett Rudolf trónörökös és Vetsera Mária bárónő ket­tős öngyilkossággal (?) végződő szerelmi történe­te. E zárójeles kérdőjellel kívántam jelezni, hogy történetükben máig is csu­pán a halál a biztos, de vitatottak annak eredői és körülményei, öngyilkosság önszántukból, vagy majd­­nem­ kényszerű nyomásra? Esetleg gyilkosság? Sokat vitáztak ezen a történé­szek, perlekednek tán még ma is. „Ama mayerlingi éjszaka titkával évtizede­ken át foglalkoztak írók és ponyvaírók, legtöbbször szerelmi, utóbb már poli­tikai okokból próbálták megmagyarázni" — mond­ta maga az író, Hollós Korvin Lajos, aki A szür­ke eminenciás című regé­nyében nem mellőzte ugyan a szerelmi szálat, de a hangsúlyt inkább a politi­kai ok­okra helyezte. Jó re­gényéből most, Biró Zsu­zsa forgatókönyve alapján, jó tévéjátékot rendezett Hajdufy Miklós. Nem könnyű pedig izgalmat kelteni egy ismert törté­nettel, hiszen még a felü­letes műveltségű néző is akár az első öt perc után elzárhatja a készüléket, mert tudja, mi fog történ­ni, happy end helyett tra­gikus vég következik. Csakhogy most nem lehe­tett elzárni a készüléket! Úgy izgultunk, mintha nem tudnánk, mi követke­zik. Hajdufy izzó ritmust diktált, jelenetről jelenetre fokozva az érdeklődést, szinte képről képre egyre feszültebb atmoszférát te­remtett. Tudtuk előre, hogy az összeesküvés ham­vába hal és a szerelmesek is elbuknak, mégis azzal az izgalommal néztük vé­gig az egészet, hátha más­képp történik. Hajdufy nagyon érti már ezeknek a történelmi témájú, mégis mai hangvételű irodalmi alkotásoknak a titkát. Jól választ szerzőket és egyre rutinosabb színészeinek inspirálásában is, mind nagyobb formátumú alakí­tásokat hoz ki belőlük. Itt a sok jó szerepformá­lás közül is kiváltképp Szabó Sándoré, Koltai Já­nosé, Szombathy Gyuláé és Iglódi Istváné érdemel külön kiemelést. (barabás) • Egyéni stílusú ismeretter­jesztő sorozat kezdődött teg­nap a 2-es csatornán, Az em­ber felemelkedése címmel. Sok olyan felvételt szerkesztett műsorába Bronowski pro­fesszor, amely látszólag csu­pán egy természetfilm ré­sze, s csak a későbbiek során utalt rá, hogy például egy menekülő antilop rohanása miért fontos az ember ember­ré válásának folyamatában. Ugyancsak egyéni véleményét osztotta meg nézőivel például az altamirai sziklabarlangraj­­zok értelmének felfejtésében is. Szerinte nem mágiáról van szó, hanem egy olyan előrelá­tásról, amely a gondolkodás­nak valóban egy magas fokát feltételezi. Érdekes hallgatni ezt a tudós professzort, aki a kezek, a fogak, a lábak, a szem s az agyvelő változásá­ról, fejlődéséről beszélve, nem titkolja emberi meghatódottsá­­gát, amikor ennek az óriási útnak az egy-egy szakaszáról ránk maradt bizonyítékokról beszél. A tudomány iránti sze­­retetét sugallta a mozdulat, ahogy kézbe vett egy kopo­nyát, de kifejezte azt a csodá­latot is, amely bennünk is fel­ébred, amikor a tudomány szédületes, következtetőké­pességének példáival találko­zunk, mint amilyen ez az elő­adás is volt. (be) HÁROM ÍRÓ­­­SOK MŰFAJ Szent tehén - másodszor Bertha Bulcsú, Moldova György, Szakonyi Károly a napokban befejezett mun­káikról nyilatkozta­k. Bertha Bulcsú: — Hosszú évekig elka­landoztam az én legkedve­sebb műfajomtól a novel­lától, az elbeszéléstől. No ne­m tétlenkedtem, mert papírra vetettem közben kisregényt, regényt, film­forgatókönyvet, televízió­­játékot, még színpadi mű­vet is. Az utóbbi féléviben azonban ismét ráéreztem, rádöbbentem a prózaírás ízére, örömeire. Ennek eredményeképp néhány héttel ezelőtt nyomdába adtam új novellás kötetem kéziratát. A könyv címadó írása a Fehér, rozsda című elbeszélés lett. — Változatlanul a mi vi­lágunkról, a mai emberek­ről íróik. Természetesen nem arról ami a múlt hé­ten megesett, hanem az utolsó ötven év hőseiről, embereiről, akiket a törté­nelem megszorongatott, bi­zony nem is egyszer, ugyan­akkor mégis sok fény ra­gyog ezekben az emberi életekben. Még mindig szí­vesen írok fiatal, szerelmes lányokról. Azt hiszem azonban én is eljutottam oda, hogy az 1950-es évek időszakából az általam is­mert, hozzám eljutott em­­bersorsokat kezdem körbe­járni. Ismerek egy asszonyt, aki nagyon nehéz, mond­hatni deklasszált körülmé­nyek között élt azokban az esztendőkben. Furcsa mó­don mégis egy politikai munkás, egy szocialista el­kötelezettségű férfi vette feleségül. Az életükön ha­mu alatti parázsként vé­gigvették ezt a politikai konfliktust. Miután gyer­mekeiket felnevelték, végül is ez a konfliktus robban­totta fel a családot. Persze ebbe belejátszott sok más egyéb, például emberi gyengeség, az alkoholiz­mus. A napokban ezen a novellámon dolgozom. — A másik tervem — erre különben tíz éve ké­szülök —, hogy regényt írok Che Guev­aráról. Mivel a könyv azt az időszakot ölelné fel, amelyet ő bolí­viai naplójában megörökí­tett, el kellene jutnom, szét kellene néznem Bolíviá­ban. Meg kell ismernem milyen növények zöldellnek ott, milyen emberek élnek, mi­lyen ruhában járnak, mit jelent a párás levegő, mi­vel jár a magaslati, rit­kább légkör. Minderről meg kell győződnöm, hi­szen Ohe sorsát is ezek ha­tározták meg, és így nem maradhat közömbös a könyv megírásakor sem. Egyébként szó van arról, hogy az összes riportom egy négykötetes könyvben újra megjelenne. Ettől függ­­etlenül úgy tudom, jövő év végén második kiadásában ismét az olvasókhoz jut A szent tehén. Szakonyi Károly: — Most fejeztem be egy 13 részes szatirikus televí­ziójáték-sorozatot. A felét már­­ fel is vették, másik részét talán a következő negyedévben rögzítik. Nem tudtam m­ég mi­kor ikerül a kö­zönsség elé, erre c­sak a Te­levízió szórakoztató osz­tálya tudja a felemeltet. A fő­szereplő különben Huszita Péter. Egy ízig-vérig be­csületes, mindig jót, se­gíteni akaró figurát alakít, akinek a szándékai vala­hogy mégis a visszájára sülnek el. A napjainkban játszódó szatirikus epizó­dok sorozatát csak egy la­za szál köti öss­ze. — Pillanatnyilag han­gjá­­tákot írok a Rádiónak, s egy újabb televíziójátékon is töprengek. Legnyomasz­­tóbb adósságom: a Madách Színháznak szánt darabom. Azt hiszem, ezt az idén már nem tudom befejezni, s így csak a következő színházi évad­ban lehet cgaik pre­mier.. A színműről még nem tudok nyilatkozni, hi­szen még csak különböző effek­tusaim vannak, egyes részletek, amelyekről nem érdemes beszélni. Amikor mag­a na­gyon rászorítom magam az írásra, akkor állnak össze ezek a részek a darab történetévé. Any­­nyi biztos, hogy mai miliő­ben játszódik, mintegy folytatása az eddigieknek, tehát a szatíra, az abszurd keverékéből formálódik. Kárpáti Miklós Moldova György: — Tavaly március óta a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium Re­pülőgépes Szolgálatához vonultam be. Mást nem is csináltam, repültem, éltem közöttük idestova két éve, így az ő világukról, a pi­lóták, szerelők, a kisegítő­személyzet életéről írok ri­portkötetet. Az anyag már nagyjából­­ összeállt, bár némi tennivalóm még akad vele. Ha ezzel végzek de­cember elejéig, akkor a Magvető Kiadó ígérete sze­rint szó lehet arról, hogy az 1982-es Ünnepi Könyv­héten az üzletekbe kerül a könyv. Ez a mai magyar nyomdai viszonyok között rekordnak, csúcsnak számí­tana. — Két terv is foglalkoz­tat. Az egyik, hogy köny­vet írjak Puskás öcsiről. Ennek van egy gyakorlati akadálya is. A kiadó szer­ződést kötne a könyvre. Valószínűleg lehetőséget kapnék arra is, hogy ki­mehessek öcsihez Egyip­tomba, ő ugyanis most ott edzőssoöd­ik. No itt jön a nehézség. Alig vagyunk csak túl a Szadat elleni merényleten. Nem tudni mi lesz öcsi kinti sorsa. Lesz­­e egyáltalán foci? Ki tud­ja? Mit szólnak ahhoz, hogy egy magyar író ilyen­kor mit keres ott? Csak reménykedem tehát, hogy még az idén kijutok Pus­káshoz Port Saidba. SZÜRREALISTA MÚZEUM Salvador Dali terve A most hetvenhét éves Salvador Dali azt tervezi, hogy megalapítja „a világ legnagyobb szürrealista múzeumát”. A művész , aki kétévi betegeskedés után kezdett el most újra dolgozni, bejelentette, hogy a Costa Braván levő Fi­­guerasban, Dali lakhelyén egy, a spanyol kormány által megvásárolt palota falára monumentális fres­kókat fest. Ebben a palo­tában 1500 négyzetméter­nyi kiállítási területen lesz majd a szürrealista mú­zeum. Magvát Dali ma­gángyűjteménye adja, amely Teatro Museo Dali néven áll nyitva a nyilvá­nosság számára és a mad­ridi Prado után Spanyol­­ország leglátogatottabb múzeuma. „Minden meg­maradt erőmet és időmet e múzeummal kapcsolatos munkának akarom szen­telni” mondta az idős mes­ter. Kiskatimból Pecsorin 1959-ben egy húszéves fiatalember egycsapásra belépett a filmtörténetbe. Vlagyimir Ivasovot azóta is mindenki úgy őrzi az emlékezetében, mint a Ballada ... kiskatonáját. Szimbólum lett, és ilyen indulással bizony nem könnyű tovább lépni. De volt folytatás. Húsz év alatt mintegy harminc filmben játszott jelentős szerepet, közülük sokat nálunk is bemutattak. Nem érzi világsikerét személyes érdemének. Úgy emlékszik vissza, hogy a Ballada forgatásakor na­gyon emelkedett hangulat­ban volt, de a munka ne­hezen ment — nem számí­tott ekkora sikerre. Pálya­futásában mérföldkőnek érzi Pecsorin alakítását Lermontov: Korunk hősé­nek filmváltozatában. — Elmondhatom, hogy sze­rencsém volt a szereppel — emlékezik Ivasov. — Épp­úgy, mint a Balladában, egy korombeli fiatalembert alakíthattam. Mindketten 26 évesek voltunk, de ket­tőnk között nagy időkü­lönbség feszült... Sokáig nem találtam közös nyelvet Pecsorinommal. A forgatás után egészen más ember­nek éreztem magam, ez egy valóságos újjászületés volt a művészetemben. Azóta már új feladaton is túljutott Ivasov. Vlagyi­mir Csebotarjov Az első aláírás joga című filmjé­ben játszott főszerepet: egy külkereskedőt. A kiskatona ma már 42 éves. A csodálkozó szemű, tiszta lelkű ifjútól, a jó kiállású kalandhőstől elju­tott az érett férfiak alakí­tásához. Vajon a Saturnus­­ban milyennek látjuk? Sz. M. Shakespeare Tévedések vígjátéka című művének musi­cal változatát mutatták be Békéscsabán. Képünkön: Vajda Márta, Kőváry Judit és Hoda József. KORONA-TERVEK * ✓ Ruttkai Éva mint Sarah Bernhardt Ötödik esztendeje már, hogy a Korona Pódium is bekapcsolódik a Budapesti Művészeti Hetek esemény­­sorozataiba. Az idén is több új műsort hirdettek meg „pávás plakátjukon”. Töb­bek között bemutatta a Pódium Pécsi Ildikó új ön­álló estjét Virágok és kí­gyók között címmel. Ma­gyar—francia nyelvű esten — Ingrés hegedűje — kö­szöntötték Ruzicskay György festőművészt, születésének 85. évfordulóján, s ebből az alkalomból kamaratárlatot is rendeztek a cukrászda előcsarnokában. A kiváló szigetországi színpadi szer­zőre Show-show címmel angol—magyar nyelvű es­ten emlékeztek. Nem fe­ledkeztek meg a gyerme­kekről sem, számukra mu­tatták be a Nagylemezek kicsiknek című matinét. Október utolsó vasárnapján pedig az Országos Rendező Iroda műsorán mozgássé­rült gyermekeket láttak vendégül. Érdekesek a Korona-évad további tervei is. Mikes­ Lilla monodrámává dol­gozza föl Castelot Varázs­latos Sarah Bernhardt című könyvét Ruttkai Éva szá­mára. A mű magyarul ez­­idáig nem jelent meg, a be­mutatóra Réz Pál fordítja a francia szöveget. Ezt a műsort valószínűleg a Bu­dapesti Tavaszi Fesztiválon mutatják be, s ezekre a na­pokra néhány olyan kül­földi vendégművészt is meghívtak, aki már siker­rel szerepelt a Korona Pó­diumon. Köztük van Elfrie­­de Ott, a bécsi Theater der Josephstadt művésznője és a leningrádi Vlagyi­mir Recepter, akinek egy­személyes Hamletjével emlékezetes fellépése volt fővárosunkban. Ugyancsak az idényben új esttel mu­tatkozik be Lukács Sándor. A címe: Felhőkarcolatok, s a Vígszínház népszerű mű­vésze amerikai élményeiről számol be benne. A korábbi nagy sikerű önálló estek közül repes ,pá­­ron marad Bárdy György, Esztergályos Cecília, Kál­mán György, Lukács Sán­dor, Paudits Béla és Rutt­kai Éva műsora, valamint az Előttem az élet című Ajar-, illetve Gary-regény monodráma változata, ame­lyet Mikes Lilla ad elő. (m­tg) УИед/е/ел/ ax önnek is ajánljuk, ha érdeklik a következő témák: • Hogyan érzi magát egy űrhajós a Wartburgjában? • Hogyan jött repülve egy Ford ...? • Milyen az első, sorozatban gyártott turbós motorkerékpár? • Hogy áll ma Európa autóválsága? • Milyen egy „vasárnapi mérnök” motorja? • Milyen volt 30 nap a hó alatt? Még sok érdekesség az autós-motoros világból. Rejtvény: 15 000 forint nyeremény A színes, képes különszám 72 oldalas. NOVEMBERBEN Vendégművészek Budapesten Novemberben három ven­dégművész is színpadra lép az Erkel Színházban. A sort 5-én Igor Morozov, a Moszkvai Nagy Színház tagja nyitja meg, aki ed­dig még nem járt Magyar­­országon. A szevillai bor­bély Figarójaként mutat­kozik be. November 15-én újra találkozhat a magyar közönség Jevgenyij Nyesz­­tyerenkóval, ezúttal a Don Carlos Fülöp királyát ének­li. Végül a tavaly Buda­pesten nagy sikerrel ven­dégszerepelt fiatal énekes­nőt, Luciana Serrát lát­hatjuk viszont november 26-án a Lammermoori Lu­cia címszerepében, majd 29-én a Rigoletto Gildája­­ként. □ DECSÉNYI JÁNOS szerzői estje ma 7 órakor lesz a Budapesti Művelő­dési Klub Fonotékájában. □ HÄNDEL CONSORT hangverseny lesz novem­ber 6-án, pénteken este 8 órai kezdettel a Fészek Klubban. Közreműködik Szenthelyi Miklós hegedű­­művész, vezényel Noseda Tibor. □ A CORPUS panto­mimegyüttes előadása — Thomas Mann: Mario és a varázsló — november 7- én, este fél 8-kor kezdődik a Budapesti Művelődési Központban (XI., Szakasits Árpád út 55.). Rendező: M. Kecskés András. □ KOROK MŰVÉSZE­TE címmel a középkor művészetével ismerkedhet a közönség november 4-én, szerdán délután 6 órakor a Budapesti Művelődési Köz­pontban.

Next