Esti Hírlap, 1982. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1982-04-01 / 78. szám
MEGELŐZNI ÉRTÉKEINK ELVESZTÉSÉT Tolvajjelző a Skálában Ügyészi beszámoló a XI. kerületben képviseli a vádat a bíróságon — az ügyész munkájának elsősorban ezt az oldalát ismerjük. Ez azonban csak az egyik — bár kétségtelenül, igen fontos — eleme az ügyészség munkájának. Emellett gondoskodnia kell a bűncselekmények üldözéséről, az állampolgárok védelméről, őrködik a nyomozás törvényessége fölött — tehát közreműködik a bűncselekmények megelőzésében, felderítésében. Autók, lakások Budapest XI. kerülete a bűnözési statisztikák szerint nem tartozik a legfertőzöttebb városnegyedek közé. A kerület vezető ügyésze, dr. Mohi János nemrég a törvényesség kerületi helyzetéről tájékoztatta a kerületi pártbizottságot. " A kerületben milyen tendenciák tapasztalhatók a bűnözésben, s melyek azok a szűkebb területek, amelyek a legtöbb munkát adják a bűnüldözőknek? — Tízezer lakosra 45 bűnelkövető jut. Ez a szám soha nem volt még ilyen alacsony. Évek óta mind több bűncselekmény jut a hatóság tudomására, a korábban igen elszaporodott rablások száma pedig a megelőző rendőri intézkedéseknek köszönhetően ötvenhatról harmincháromra csökkent. Növekedett viszont a gépkocsifeltörések és a lakásbetörések száma, s ez a rendőrségtől még alaposabb, körültekintőbb munkát követel. Erősödő negatív jelenség, hogy az előző évekhez képest a kerületen megnőtt a külföldi állampolgárságú elkövetők száma. Fiatalok, nők — Ezek a jelenségek többé-kevésbé érvényesülnek egész Budapesten. Van-e az Önök munkájának valamilyen speciális területe? — Van. Bűnözési gócnak egyedül a Skála Áruház tekinthető, bár a tettenérések száma a megelőző intézkedések eredményeképpen, mintegy tizenhat százalékkal csökkent. Igen hatásos volt például az áruházban a tolvajjelző készülék bevezetése. Az eredmény hamar megmutatkozott, de a csökkenés ellenére a lopások értéke még mindig több mint egymillió-kétszázezer forint volt 1981-ben. Ebből az öszszegből tettenéréskor nyolcszázharmincnégyezer forint azonnal megtérült. Érdekesnek vagy inkább elgondolkodtatónak tartom az elkövetők, tehát a tolvajok életkor, illetve nem szerinti megoszlását. Gyermek- és fiatalkorú százhetvenkilenc volt, felnőtt nő hatszázhúsz, férfi hétszáztizennégy. Sok tehát a fiatal, de még feltűnőbb, hogy a női elkövetők száma az utóbbi években jelentősen megnőtt, s ez nemcsak a kerületünkre, hanem Budapestre, sőt az egész országra is érvényes. A Skálában tehát eredményes volt a jelzőberendezés felszerelése. Említette, hogy nőtt a gépkocsifeltörések, lakásbetörések száma. Ezek ellen is lehet védekezni? — Lehet, helyesebben: lehetne. A számok, a tapasztalatok viszont azt bizonyítják, hogy eléggé felelőtlenek vagyunk. Egyre nagyobb értékeket tartunk otthon minden őrző-, riasztóberendezés nélkül, és alig akad olyan ember, aki például nyaralás vagy utazás előtt előtt értékeit az OTP-ben helyezné el. Meggyőződésünk, hogy a felére csökkenhetnének a személyi tulajdon ellen elkövetett bűncselekmények, ha jobban vigyáznánk. Amíg ezt nem tesszük, érthető, hogy a bűnözők „érdeklődése” erre irányul, s ezért növekszik az ilyen bűncselekmények száma. — Ebből az következik, hogy kevesebb lett a társadalmi tulajdont károsító esetek száma? — Sajnos nem. Emelkedik — elsősorban a kereskedelemben és az építőiparban — az elkövetések száma. Ez az emelkedés azonban a mennyiségre, az esetek számára és nem a kár értékére vonatkozik. Ezen a területen is jelentősen vissza lehetne szorítani a bűncselekményeket, ha nagyobb figyelmet fordítanánk a megelőzésre. Az ellenőrzések többnyire hiányosak, formálisak, amíg ezen nem változtatnak,, nem várható komoly javulás. A kerületben például van olyan gazdálkodóegység, amelyben az ellenőrzésnek még a formai jelei sem találhatók meg, másutt a külső ellenőrzések hiányoznak, a belsők hiányosak, felületesek. Ha tehát a személyi tulajdon védelménél az egyes emberek felelősségét említettem, a felelősségnek itt fokozottabban kellene érvényesülnie. Felületes ellenőrzés — Mit jelentene ez a gyakorlatban? — A formális vonások megszüntetését, az ellenőrzések gyakoriságát és nem utolsósorban a személyi-, anyagi, fegyelmi, büntetőjogi felelősség vállalását kellene, hogy jelentse ... Borics Katalin Ma délután az Egyesült Vegyi Művekben felavatják a gyár saját építésű, négyezer kilowatt teljesítményű turbogépcsoportját, és ezzel a tizenöt éves energiaésszerűsítési program végéhez érnek a sokféle mosószert előállító, Cinkotai úti gyárban. Az ötlet, hogy a gyárnak legyen saját elektromos energia-bázisa, és ne keljen levennie az országos hálózatról egy kilowattot sem, tulajdonképpen egyszerű: a termeléshez szükséges gőzenergia egy részét most átvezetik a turbógépcsoporton, meghajtják vele a turbinát, és ezzel nemcsak saját energiaszükségletüket fedezik — még az országos hálózatnak is segítenek. (Wormser Antal felv.) TATÁN ALKALMAZTÁK ELŐSZÖR Acetiléngáz adta a fényt Gyorsvonat hozta a csöveket A magyar technikatörténet érdekes emlékeinek szegődött nyomába Tata Barátainak Köre az Eötvös Gimnázium diákjainak közreműködésével. Városszerte felkutatták a maga korában, a XIX. század végén messze földön híres, és mintának tekintett városi acetilénvilágítás dokumentumait. Szőkefalvi-Nagy Zoltánnak a magyarországi acetilénes közvilágításról szóló monográfiája, valamint a korabeli helyi újság, a Tata-Tóvárosi Híradó cikkei alapján „leltárba vették” a város régi házain még megtalálható falikarokat, a falakba vésett csöveket. Rábukkantak egy eredeti acetiléngáz-lámpára is, Bogdola Simon nyugdíjas pedagógus, amatőr régész házi múzeumában. AZ IDŐ SÜRGETTE Kevesen tudják, hogy a szintelen, teljesen tiszta állapotban szagtalan acetiléngáz világításra való felhasználásában úttörő szerepük volt a magyar mérnököknek. 1897-ben világviszonylatban elsőként oldották meg központi acetiléngáz-teleppel egy egész város világítását. Tatán már régebben foglalkoztak a városi közvilágítás megoldásával, ekkortájt azonban sürgetővé tette az ügyet, hogy a várost szemelték ki két uralkodó, Ferenc József és II. Vilmos német császár „csúcstalálkozójának” színhelyéül. SZÍNES LAMPIONOK Budapesten és más magyar nagyvárosokban ekkor már kőszénből fejlesztett gázzal világítottak, a kisvárosok azonban nem választhatták ezt a költséges megoldást. A közvilágítási célú villanytelepek létesítését is megkezdték a század utolsó éveiben, ez viszont hosszabb előkészületeket igényelt volna. A Budapesti Acetyléngáz Részvénytársaság a város megbízatása alapján 1897. július 24-ére — néhány nap alatt — pompás próbavilágítást varázsolt Tata főterére, a Kossuth térre, majd augusztus elején megkezdték az egész város világításának ellátásához szükséges munkálatokat. Közvilágításra száz lámpát terveztek, de felvették a rendelést azoktól is, akik lakásukba, vagy üzlethelyiségükbe kívánták a világítást bevezetni. A fővárosból gyorsvonatok hozták a csöveket, az oszlopokat, nem egészen öt hét alatt befejezték az építést, és szeptember 6-án üzembe helyezték a telepet. Amikor egy hét múlva a császári találkozóra sor került, színes lampionok fénylettek a tóparton és az egész város ki volt világítva. A hallatlanul gyors munkával létrehozott díszkivilágítástól azonban még néhány év telt el az állandó közvilágításig, amely végül is 1900. december 11- én valósult meg a két testvérvárosiban: Tatán és Tóvárosban. ÉS JÖTT A VILLANY Tata példáját követve Veszprémben és több más magyar városban is ilyen módon oldották meg, illetve próbálták megoldani a közvilágítást. De ahogyan az évek teltek, a technika fejlődése már más megoldást tűzött napirendre. A Tata-Tóvárosi Híradó 1910. március 12-i száma adta hírül: „A Tata és a Tóvárosi Takarékpénztár igazgató választmánya legutóbb tartott ülésén elhatározta, hogy mostani, mai igényeknek már meg nem felelő acetilén-világítást villany világításra cseréli fel. Az erre vonatkozó munkálatokat már legközelebb megkezdik.” Színes öblösüvegek Új termékekkel bővíti áruválasztékát a Salgótarjáni Öblösüveggyár, egyszersmind növeli nagy értékű gépi berendezéseinek kihasználtságát. Egy finn eljárás megvásárlásával bevezetik fúvott-préselt, mintázott falú poharak és vastag szárú kelyhek gyártását azon az automatán, amelyen eddig főleg villanylámpabarát, néha pedig különleges alakú mintázatú boros-, likőröspalackot állítottak elő. A gép naponta mintegy hatvanezer olcsó, mégis ízléses, barokkos formájú, díszítésű pohár, kehely előállítására képes. Ugyancsak finn módszer bevezetésével teszik gazdaságossá a színes préselt hamutartók, tálak, süteményes tányérok és más hasonló üvegáruk termelését. * Rejtély Tessék elképzelni egy olyan útkereszteződést, mint egy T-betű. Mi most a T-betűk alapján haladunk úgy, hogy a T-betű szára nekünk bal kéz felől torkollik be (aki netán azt mondaná, hogy ez nem útkereszteződés, hanem valami más, gyorsan olvassa el a KRESZ függelék I/k pontját). A kereszteződéshez közeledve a következőt látjuk: *a balról betorkolló út tőlünk távolabbi szélének vonalában van egy kijelölt gyalogos-átkelőhely. Ugyancsak itt, a jobb oldalon, — fontos, ezért megismételjük: a betorkolló út tőlünk távolabbi szélének vonalában —, helyezkedik el a forgalomirányító jelzőlámpa, rajta egy tábla, kötelező haladási irány csak egyenesen. Az utat párhuzamos közlekedésre jelölték ki, útburkolati jelekkel, a lámpát és a táblát megismételték a belső sáv fölött is. A belső sávot balról záróvonal szegélyezi. Mindenki el tudta képzelni? Ha valaki látni is szeretné, nézze meg a II. kerületben a Mártírok útja és Feketesas utca kereszteződését. Erről van szó, így néz ki évek óta, amióta elkészült. Az ember azt hinné, a kötelező haladási irányt jelző tábla azért van ott, hogy megtiltsa a kereszteződésben a balra kanyarodást. Ez azonban nem lehet, mert még senki nem látott olyan KRESZ- táblát, amelynek a hatálya előbb kezdődik, mint a tábla. Ha a forgalomszervezők ezt akarták volna, a táblát a balról betorkolló út hozzánk közelebbi szegélyénél helyezték volna el. De nem ott van. Mire szolgál tehát ez a tábla? Rejtély. Most persze mondhatná valaki: akár van ott tábla, akár nincs, ebben a kereszteződésben pedig tilos balra kanyarodni. Ott van ugyanis a belső sávot határoló záróvonal, azt pedig tilos átlépni. Jó ötletnek tűnik, de nem az. Létezik ugyanis a közlekedési miniszternek egy rendelete a közúti forgalmi rend kialakításáról. Ennek a — 2/1976 számú — rendeletnek a 49-dik paragrafusában ez olvasható: útkereszteződésben a bekanyarodási tilalom jelzésére záróvonalat felfesteni nem szabad. Ebben a kereszteződésben tehát nem tilos a balra kanyarodás. Amikor legutóbb bekanyarodtam, mert városnézés nélkül szerettem volna a Margithídra jutni, utánamkanyarodott egy rendőrautó. Na, most aztán magyarázkodhatsz! — mondta útitársam. Nem volt rá szükség. A rendőrök hozzám sem szóltak. Úgy látszik, ők ismerik a rendeletet. De ki nem ismeri? Nádas Antal