Esti Hírlap, 1982. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

1982-10-01 / 231. szám

• Felfokozott várakozással néztem a tegnap esti főműsor elé, hiszen a papírforma csupa jót ígért. Szerzőként Ibsent, rendezőként Mihályfi Imrét, akitől negyed század alatt annyi jó tévéjátékot láttunk. A főszereplő páros pedig különleges élménynyel kecsegtetett: Kállai Ferencre és Udvaros Dorottyára osztották Solness építőmester és Hilda szerepét. És ennél jobb kettőst ma keresve is nehéz lenne találni. Mindezek után a Solness építőmester tévéjáték-változata mégse hozott revelációt. Talán Ibsennek éppen ez az a drámája, amelyen erősen fogott az idő Talán Szilágyi Ákos, Szkárosi Endre és Mihályfi Imre forgatókönyve túlságosan is lerövidítette az ibseni eredetit, s az ennyire lecsupaszított szöveg és cselekmény képtelen volt megfelelő hatást kiváltani. Talán Lukács Györgynek volt igaza, aki szerint „a Solness építőmesterben ... az egész gyönyörű és mélyen elgondolt tragédia értelmetlen és élvezhetetlen, ha nem vagyunk hajlandók minden egyes dolgot egész másképp értelmezni, mint ahogy mondva van, vagyis, ha nem fogjuk fel az egészet allegorikusan". Csakhogy értelmezhettük a Solness tévéváltozatát egyenesen vagy allegorikusan, valamiképp érdektelenné és helyenként unalmassá, egészében távolivá és ettől súlytalanná vált, ha nem is értelmetlenné, de meglehetősen élvezhetetlenné. Az ifjúság találkozása az öregedéssel csakúgy, mint a főhős valóságos vagy szimbolikus lezuhanása a toronyból, Solness fiatalokat elnyomó önzése és utolsó fellobbanása a fiatal lány iránt, sikerei és bukásais egyik sem volt igazán megrendítő. Csalódásunkon még az sem segített, hogy Kállai Ferenc és Udvaros Dorottya valóban a tőlük elvárt, mert most már megszokott színvonalon, azaz kiválóan játszottak. (barabás) □ A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM KISZ BIZOTTSÁGÁNAK E klubjában holnap este 7 órakor kezdődik a program. A Rodeó és a Láma után a P. Box játszik. Vasárnap az Óceán és a Neoprimitív koncertezik a népszerű klubban. Énekverseny után A hazai pálya hátrányai Kényes hangszer az emberi hang. A Kodály—Erkel-verseny gálaestjén, miután sok-sok udvarias, szép szó kíséretében megkapták a győztesek a díjakat, a legjobbak még egyszer pódiumra léptek és elénekelték versenyműsoruk valamelyik hatásos darabját. S ha akadt a nézőtéren valaki, aki előbb nem hallotta őket, annak feltétlenül csalódást okoztak. Mert tíz napon át minden idegszáluk állandó feszültségben volt, amit az eredményhirdetés után fenntartani már nem lehetett, a lazítás pedig sok fokozattal gyengítette az átélés intenzitását és a technikai pontosságot. Hangszeres művészeknél hasonló ugyan a helyzet, de ott maga a hangszer, ugye, nem sínyli meg az ilyesmit. Ahol azonban az instrumentum közvetlen és szerves biofizikai kapcsolatban áll az idegrendszerrel, ott a visszaesés és elernyedés sokszorosan megmutatkozik. Súlyemelés A dalok és operák kategóriájában egyaránt élen végzett Simándy-növendék, Ardó Mária például a verseny utolsó napjaiban szinte alig jutott pihenéshez. Próbák sora, beskálázások, lélekölő várakozás öltözőben, folyosókon, s aztán megszólal az ügyelő hívó hangja . .. Ezekben a nehezen érzékeltethető pillanatokban kellett egész fizikumát, a légzőszerveit, a hangadásban működő több tucat izomcsoportocskát a lehető legjobb állapotba hoznia. (A súlyemelő-világbajnokság tévében mutatott izomkolosszusait juttatta eszembe, akik semmibe révedő, vagy lehunyt szemmel megmerevedtek, meghúzták szorítóöveiket, megrázták karjukat, rituálisan lehajoltak, ráigazították ujjaikat a szörnyű vastömegre, elrendezték feszítőizmaikat, s a figyelők dermedt csendjében, olykor, artikulátlan üvöltés vagy nyögés kíséretében rugaszkodtak neki annak a pár másodperces erőfeszítésnek, amire heteken, hónapokon, éveken át készültek.) És ez még csak a dolog fizikai-technikai része! MertMáriának ugyanakkor a gondolatait, az érzelmeit és indulatait is át kellett rendeznie. A költő és a zeneszerző alkotó lelkiállapotát kellett fölvennie, aminek tolmácsolására — és a maga művészi értelmezésével szintézisbe hozására — vállalkozott. De ugyanabban a pillanatban még egy, éspedig alapvető átlényegülésre kellett kényszerítenie magát: a dalok alanyává, vagy éppen a bizonytalan sejtelmekkel küzdő, szerelmes és megalázott, halálfélelmes és reménykedve imádkozó Desdemonává. (Ki emelt hát nagyobbat: az ólomsúlyú világbajnok, vagy ő?!) Próbatétel Ilyen próbatétel előtt a benevezettek egy része rendszeresen megtorpan és visszalép. Egy részük most sem jelent meg. Sokuk azért, mert körülményeik alakultak úgy, hogy reménytelen lett volna a próbálkozásuk. A magyar nevezettek közül például éppen az Operaház legtehetségesebb fiatal tagjai viszszakoztak az utolsó pillanatban. Mert próbákra osztották be őket, vagy egyéb nehézségek támadtak. De hát akkor miért rendezünk mi, és itt, ilyenféle nemzetközi versenyeket, ha maguk a zenei intézmények ennyire képtelenek a szükséges összhang megteremtésére ? Egyik igen tehetséges énekesnőnk az első forduló harminckét szereplője közül a negyedik legmagasabb pontszámot kapta. (Elnézést, ha „titkot” árultam el!) A második fordulóban azért bukott meg, mert a vidéki város társulata nem engedte el egyetlen próbáról, a zsűri pedig — a szabályokhoz kötve — nem járulhatott hozzá, hogy később lépjen pódiumra. Vagyis, újból a sportversenyekhez társítva a példát, a hazai „pálya” a mi művészi versenyeinken — hátrány. A külföldiek úgyis előnyösebb helyzetben vannak. A közönség kíváncsisága olyan légkört teremt a koncertteremben, színházban, ami általában serkentő hatású. A magyar versenyzőket kétkedve szurkoló feszültség fogadja, ami inkább bénít. Távol-keletiek Volt ennek a versenynek még egy általánosabb és aktuálisabb tanulsága. A kínai és japán szereplők szerezték. Minden nemzetközi művészi esemény a különböző nemzeti kultúrákat szembesíti egymással. És kölcsönhatást teremt. Láttuk, hogy néhány évvel a teljes önbénítást okozó „kulturális forradalom” után hol tartanak fiatal kínai művészek az európai művészet elsajátításában. Tudjuk hol tartanak a japánok mindenféle európai szellemi fejlődés átvételében. Azt is tudjuk, hogy mindeközben nem gyengítik, hanem erősítik saját tradicionális művészetük ápolását, aktuális beépítését a modernizálódó társadalmi törekvésekbe. A kultúrák kölcsönhatását tehát egyértelműen gazdagodásukra, szellemi gyarapodásukra, holnapjuk alakítására használják fel. A legnagyobb tudatossággal. Ugyanezt nem mondhatjuk el magunkról. Annak ellenére, hogy az európai, sbenne a magyar művészet számára semmi sem jelentene egészségesebb vérátömlesztést, mint a modern kommunikáció kínálta lehetőség, az őserejű keleti (és afrikai) kultúrák hatásának befogadása. Nem elég elismerően vagy irigykedve beszélni a japán gazdasági és technikai csodáról. Tanulnunk kell belőle. Például mindazt, amire Hu Hsziao-ping, Ven Jan-kving és Futagami Jiro szereplése a budapesti Kodály—Erkel énekversenyen intett. Kényes hangszer az emberi hang ... De az emberi lélek és a társadalom szellemi mozgásköre még kényesebb. Fodor Lajos Kedvezményes ajánlatunk: október 1-e és december 29-a között töltse pihenőidejét CSEHSZLOVÁKIA FESTŐI HEGYVIDÉKEIN ÉS FÜRDŐHELYEIN A Magas-Tátrában, az Aracsony - Tátrában, a Kis-Fátrában és a Cseh Óriáshegységben. • ötcsillagos szállodában, 33 %-os kedvezménnyel, egy hétre, félpenzióval (reggeli + vacsora) személyenként 4262 Ft helyett csak 2894 Ft. • négycsillagos szállodában,, egy hétre, félpenzióval, személyenként 3334 Ft helyett csak 2280 Ft. Karlovy Varyban, Mariánské Láznéban, Jánske Láznéban és Pöstyénben. • ötcsillagos szállodában, 3795 Ft helyett csak 2736 Ft. • négycsillagos szállodában, 2966 Ft helyett csak 2138 Ft. Felvilágosítás és megrendelés: A CEDOK UTAZÁSI IRODA budapesti képviseleténél, V., Kossuth Lajos tér 18. Telefon: 128—233 és 119—855. MA KEZDŐDIK Berlini ünnepi napok Ma kezdődik és október 17-ig tart a berlini ünnepi napok eseménysorozata. Az alkalomra számos nagyhírű együttes érkezik a Német Demokratikus Köztársaság fővárosába. A berliniek láthatják Giorgio Strehler társulatát, a Piccolo Teatro előadja Bertolt Brecht A szecsuáni jólélek című darabját, amelynek Budapesten is nagy sikere volt, és Goldonitól a Két úr szolgáját. Csehszlovákiából érkezik a Spejbl és Hurvinek bábszínház, valamint a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház, amely Turgenyev Egy hónap falun című darabját mutatja be. A moszkvai Szatíra Színház Majakovszkij Poloska című komédiáját játssza. Ezenkívül gyönyörködhet a közönség a kubai Camagüey :Nagybalett, a Kolumbiai Balett, egy Új-Delhiből érkező indiai társulat, valamint egy görög bábszínház előadásában. Magyarországot a debreceni Kodály Kórus képviseli, amely október 6-án lép föl. Október 14-én a Metropol Színházban Kálmán Imre-gálaest lesz nemzetközi szereplőgárdával, másnap pedig Földes Andor ad zongoraestet. A vendéglátók is színvonalas programmal fogadják a világ minden tájáról érkező érdeklődőket, újságírókat. A Gorkij Színház például bemutatja a névadó Kispolgárok című drámáját, Gisela May pedig önálló esttel szerepel. (még) HIPOTÉZIS Névtelen levelet írt kolléganőmről egy magát „sumerológusnak” nevező személy, „aki valójában nem is az, csupán kiegészíteni szeretné a finn-ugor igazságot”. (így szól a levél teljes aláírása.) A négyoldalas írásból kiderül, hogy szerzője azért választotta a névtelenséget, mert fél a lenacionalistázástól, sőt, esetleg idiótának titulálják. Az alkalom pedig, amely e levél megírására ösztönözte, az e hasábokon néhány hete megjelent Magyarságismeret című cikkem volt, amelynek a sumerológusokkal foglalkozó kitételeit sérelmezi. S természetesen egy újabb hipotézist ismertet az „mb” hangkapcsolat — ember, közömbös, dorombol stb. — sumér eredetéről. Aztán persze kioktat a dialektikában való járatlanságom miatt, dogmatizmusomról, amely figyelmen kívül hagyja a tudományok és általában a megismerés fejlődését. A nyilvános válaszra — amire egy névtelen levél aligha kötelezne — az ösztönöz, hogy a konkrét sumér— magyar ügyön kívül a levélíró föltételezéseiben úgy hiszem, ott található egy, a tudományokkal kapcsolatos, manapság talán terjedő, megítélésem szerint téves elképzelés. (Ami bizonyos sumerológusok nacionalizmusát illeti, magam is jeleztem, hogy elsősorban külföldön élő magyarok között fölbukkanó kísérőjelenségről van szó, de a levélírónak — és minden érdeklődőnek — ajánlhatom figyelmébe, ez ügyben Komoróczy Géza kitűnő könyvét, a Sumér és magyar ?-t, ami a Gyorsuló idő sorozatban jelent meg és az egész kérdéskört rendkívül széles áttekintésben, történeti fejlődésében, nacionalista felhangjaival, komikus szófejtéseivel, meg hamisítványaival együtt ismerteti.) Szeretnék csak egyetlen kérdéskörben vitatkozni a levélíróval, aki a Dialektikus materializmus című könyvből (Kossuth Kiadó, 339. oldal) fejemre olvassa, hogy „a teljességhez és a megcáfolhatatlansághoz való merev ragaszkodás rendkívül leszűkíti a tudományok fejlődését, megfosztja őket a gyümölcsöző hipotézisektől”. Ez bizony igaz. Hipotézisek nélkül nincs tudomány. Csakhát ezek a fránya hipotézisek vagy igazolódnak, vagy nem. A kutatások természete többnyire olyan, hogy száz hipotézisből jó arány, ha egyetlen igazolódik. Persze, ahhoz a többi kilencvenkilencet is végig kell próbálni, hogy arra a századikra rá lehessen találni. De mit csináljon a tudomány a kilencvenkilenccel, amikor megvan már a századik? Egy részüket persze, más megközelítésben, más körülmények között, ismét elő lehet venni, de bizony a tudomány története tele van az útszélre dobott, nem igazolódott hipotézisekkel. Köztük olyanokkal, amelyeket — gyakran kedves, rokonszenves megszállottak — ismét és ismét előszednek, ám akkor sem lesz belőlük semmi bizonyítható igazság. Elég talán az örökmozgó kiirthatatlan eszméjének újra és újra burjánzó bozótjára utalni. Meg kell mondani, hogy a sumér—magyar nyelvrokonság hipotézisei már mintegy évszázados múltra tekinthetnek vissza és hiába minden bizonyíték, amelyik megmutatja, hogy a feltételezések naivak, nem állják ki a legelemibb objektív próbáját sem a tudományos elemzéseknek (mint utaltam rá, a hipotézis érdekében még a hamisítások sem ritkák), a gondolat ismét és megint felbukkan. De hát végül is tényleg, hátha a tudomány eszközei rosszak, túlhaladt rajtuk az idő, s azok az igazságok már nem érvényesek? Pontosan itt van a legfőbb vitatkozni valóm a levélíróval, aki — a jelek szerint — úgy képzeli el, hogy valami eddig a napig (hónapig, évig, eddig a felfedezésig) igaz volt a tudományban, s innen kezdve nem igaz. Ám, ha arra is figyel abban a fejemre olvasott könyvben, ami erről szól, vagy egyáltalában figyelmet a tudományok valódi fejlődésére, akkor észreveszi, hogy egy új igazság, egy új összefüggési rendszer soha nem semmisíti meg az előzőleg ismertet — ha az valóban tudományos igazság volt —, hanem csupán korlátozza érvényességi körét. A mozgás, az idő és a tér összefüggései, a newtoni fizika törvényei nem lettek semmissé attól, hogy a modern fizika, a mozgás, az idő és a tér újabb összefüggéseit fedezte fel, amely azonban más körülmények között bír csak érvényességgel. S persze a társadalomtudományokban — ha itt a törvényszerűségek tendenciaszerűen, s nem is annyira matematikailag leírható módon jelentkeznek — sincs ez másként. A hipotéziseket össze kell vetni a valóság tényeivel. Ha történelmi, régészeti, nyelvészeti jellegű a hipotézis, akkor a történelem, a régészet, a nyelvtudomány tényeivel. S ha a tények nem igazolják a hipotézist, akkor lehet, hogy ez rossz a tényeknek, de sajnos a hipotézis immár üres szellemi játék marad csupán. Még akkor is, ha száz évig ismét és ismét kísérleteznek vele. Bernáth László Új klub nyílik A régi Lágymányosi Közös Házban (XI., Kőrösy József u. 17.) október 7-én, csütörtökön délután hat órakor új ifjúsági klub élete indul meg. Ezen a napon két zenekar, a KFT és a GM 49 szórakoztatja a fiatalokat. E naptól minden csütörtökön délután nyilvános klubnapot rendeznek itt minden fiatal számára, különböző beat- és popzenekarok és szólisták felléptével. □ TAMÁSI ERVIN festőművész kiállítása október 5—19. között naponta 10— 20 óra között látogatható a SZOT-díjasok galériája sorozat rendezésében, a Fővárosi Művelődési Házban. A tárlatot 5-én délután 5 óraikor Vizy Ottó művészettörténész nyitja meg.