Esti Hírlap, 1982. november (27. évfolyam, 257-282. szám)
1982-11-01 / 257. szám
CSUPÁN A TAKARÉKOSKODÁS KEVÉS... Gazdálkodni kell az energiával Ha van napjainkban olyan lecke, amely egyaránt feladata a gazdaság formálóinak s valamennyi részesének, akkor ez az energiagazdálkodás ügye. Néhány hónappal ezelőtt az energiagazdálkodás helyett talán az energiatakarékosság kifejezése állt volna itt. Ám a legtöbben egyenlőségjelet tettek a takarékosság és a pazarlás megszüntetése között. Pedig ez a szemlélet ma már a talponmaradáshoz is kevés. Egy új minőségű, az eddiginél átgondoltabb, ésszerű energiagazdálkodási szemlélet eredményezheti csak azt, hogy valóban szükségleteinkhez mérten fogyasszunk mindnyájunk „nyersanyagából”. Két évvel ezelőtt került nyilvánosságra a VI. ötéves terv energiagazdálkodási programja. A merész célok közül is kitűnt egy adat: a nemzeti jövedelem egyszázalékos növekedését 0,6—0,7 százaléknyi energiafelhasználással kell elérni. Ha figyelembe vesszük, hogy hosszú éveken át az egyszázalékos előrelépéshez mindig 1,2—1,3 százaléknyi többletenergiát fogyasztottunk, merésznek tűnt a terv. Hogyan sikerült megvalósítani a VI. ötéves terv első két évében Budapesten az ésszerűbb gazdálkodás feladatait? Erről beszélgetünk Iványi Pállal, a Budapesti Pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetőjével. _ Változó szerkezet •— Minden szónál többet mondóak az arányok. Tudni kell: a fővárosban koncentrálódik az ipartelepek csaknem 26,5 százaléka. Minden ötödik magyar állampolgár a fővárosban él. Az országos irányító szervezetekben olyan szellemi bázis tömörül, amelyek jelentősége, hatása nem csupán fővárosi léptékű. Értelemszerűen tehát egy átgondoltabb gazdálkodási rendszer megteremtésében kiemelkedő feladatai vannak a fővárosnak. Budapest közvetlen energiafelhasználása az országos 14,9 százaléka. Az energiafelhasználás több, mint felét a kommunális és lakossági fogyasztás jelenti. Ez lényegesen nagyobb arány az országosnál. — Milyen eredményekről számolhat be? — Javult, kedvezőbbé vált a fogyasztás szerkezete. S hosszú évek után először csökkent a fajlagos energiafelhasználás. A közvetlen fogyasztás 3,6 százalékkal lett kevesebb. Ez 115 ezer tonna megtakarított kőolajnak felel meg. Bár az ipari termelés csupán fél százalékkal nőtt, s az építőiparé 2,7 százalékkal csökkent, a termelő ágazatok 3,8 százaléknyi megtakarítása jelentősnek mondható. Kevesebbet fogyasztott a lakosság is. A csökkenés mértéke: 3,4 százalék. Nehéz pontos helyzetelemzést készíteni. Szénből, kokszból, fűtőolajból természetes, hogy mindenki tartalékol. A pincekészletek jelentősen befolyásolják a felhasználás adatait. A számok a 80-as évek első éveit ésszerűbbnek, takarékosabbnak tüntetik fel, mint a 70-esek utolsó két esztendejét. Nézzük különkülön a lakosság és az ipar feladatait. A tárolható energiahordozókból több mint 7 százalékkal csökkent a kereslet. A villamos energiából, vezetékes gázból, távhőből ez a mérséklődés az 1 százalékot sem érte el. Figyelmet érdemel azonban az a tény, hogy a távfűtésbe bekapcsolt lakások száma csaknem 10 százalékkal nőtt, a felhasznált hőenergia azonban csak 1,1 százalékkal. Ez a Távfűtő Művek munkáját dicséri. A lakosság energiafogyasztását egyértelműen meghatározza, hogy hol, mivel fűtenek. A berendezések típusa, minősége a mértékadó. Nem várhatjuk, hogy egyik napról a másikra utcára dobják a pazarló készülékeket, s mindegyik helyett újat vásároljanak. Ezért jelentős áttörésre aligha van mód. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az áruhitelek nem tesznek különbséget a takarékos és a pazarló berendezések támogatása között. Ráadásul hőtárolós kályhákból s a leggazdaságosabb berendezésekből még mindig hiány van. — Sok helyütt gátolja a gazdaságosabb berendezések elterjedését, hogy a terület úgynevezett zárolt körzethez tartozik. — 3590 fővárosi elektromos körzetből 291 a zárolt. Ez 20—30 ezer fogyasztóhelyet jelent. Az arány egy évtized óta gyakorlatilag nem változik. Ez nem azt jelenti, hogy azóta nem lehetett új fogyasztókat bekapcsolni, ám az igények növekedése miatt a bővítések csak tompították a gondokat. Sok probléma van a vezetékes gázzal is. Napjainkban a lakások kétharmadát, csaknem félmillió otthont „jár be” a 2313 kilométeres gázvezeték. Minden méterből 40 centi húszévesnél idősebb, korszerűtlen. Cserére szorul. Pedig a gázhálózatnak még többet kell magára vállalnia, hiszen még mindig több mint százezer lakást fűtenek olajjal, s több mint százezer tonnát égetünk el évről évre kályhában a legdrágább nyersanyagból. A legkorszerűbb a távhőellátás hálózata. Százhetvenötezer otthon részesedik előnyeiből. A VI. ötéves tervben mintegy 60 ezer új lakás kapcsolódik ebbe a hálózatba. Pályázók — Ezekben az otthonokban van azonban a legtöbb gond az ajtók, ablakok szigetelésével. — Sokan az új negyedek sajátos gondjának tartják ezt, pedig érdemes lenne a régi utcákban is körülnézni. Eddig a távfűtött lakások több mint felénél utólag szigetelték az ajtókat, ablakokat. Jelentős a megtakarítás. Létrehozták az épületenkénti hőfelhaszná-lás és melegvíz-fogyasztás mérésének feltételeit. — Az ipar energiafogyasztásáról szinte nap nap után érkeznek hírek. Melyek a legaktuálisabb feladatok? — A fajlagos energiafelhasználás csökkentésére akcióprogram indult pályázati rendszer formájában. A kormányzat több mint 15 milliárd forintot fordít energiaracionalizálási beruházásokra. A múlt év végéig 680-an pályáztak. Ebből a budapesti vállalatok csupán 59 javaslattal részesültek. A már megvalósuló 328 beruházásból is igen csekély a fővárosi arány: csupán huszonegy. Ezen a helyzeten változtatni kell. A legfőbb ok: a gyenge kezdeményezőkészség, ám figyelembe kell venni azt is, hogy a fejlesztésekkel elérhető megtakarítások eredményéből már 30 százalékban részesednek a fővárosi vállalatok, üzemek. Valódi értékén . Szót kellene még ejteni korszerűbb, új mérőműszerek tervezéséről, a hulladéktüzelésű berendezések gyártásáról, takarékosabb háztartási készülékek készítéséről s a tehergépkocsik üzemanyagfelhasználás-csökkentéséről. Csaknem minden munkafolyamat mérlegelést kíván: milyen energiatípusból, menynyit, hogyan használjanak. Nem lehet csupán egy-két kerületet górcső alá venni. Egy új szemlélet formálódását a takarékosság jobb feltételeivel kell segíteni, s a lakosság értelmére ható ésszerű propagandával. A lakásokban, a gyárakban, üzemekben egyaránt arra kell törekedni, hogy a hőt, a villamos energiát ne csupán a város természetes velejárójának tartsák, hanem figyelembe vegyék valódi értékét. Horváth László AZ EXPORT NÖVELÉSÉRE Közös vállalkozások Két új közös vállalkozási forrásában állapodtak meg szerződést kötött az Inter- a közös vállalkozás tagjai. Erre a célra mintegy 24 millió forintot fordítanak. A gépsor — amelyet a Debreceni Konzervgyárnak adnak bérbe — lehetővé teszi, hogy feldolgozzák a környező és távolabbi almáskertek termését, és a terményt értékesebb formában, sűrítményként exportálják. Invest Külkereskedelmi Fejlesztési Betéti Társulás a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezettel, illetve a Hungarofruct Külkereskedelmi Vállalattal. Mindkét vállalkozás keretében az Interinvest tőkével járul hozzá az exportfejlesztő elképzelések megvalósításához. A nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezettel közösen 30 millió forintért különböző mezőgazdasági gépeket vásárolnak, s azokat használatra a gazdaságnak adják bérbe. A szakemberek úgy számolnak, hogy a vállalkozás eredményeként a bérlők már a jövő esztendőben nagy mennyiségű gabonát termelnek exportra terven felül. A Hungarofrack Külkereskedelmi Vállalattal kötött szerződésben egy almasűrítmény-gyártó gépsor va-Ezüstdiploma Frankfurtból, a debreceni nyomdának. Az ország legnagyobb könyvnyomdájában, a debreceni Alföldi Nyomdában, a hazai könyvkiadás 30 százalékát készítik, évente 32 millió kötetet gyártanak. Ez a nyugatra irányuló magyar nyomdai export 60 százalékát jelenti. A pontos szállítás és a jó minőség elismeréseként az idei Frankfurti Nemzetközi Könyvvásáron az NSZK CONROR Kiadó ezüstdiplomáját nyerték el. Képünkön: A CAMERON könyvgyártó soron percenként 300 méternyi könyvoldalt készítenek. (MTI Fotó : Oláh Tibor felv.) REFLEKTORFÉNYBEN Késői házasság — fe/bom/óha Az élet komplikált. Itt ül velem szemben a hetvenegy éves férfi — ősz hajú, szívasztmás, második válóperére készülő — és azt kérdezi mit csináljon? 1956-ban disszidált az első felesége, magával vitte egyetlen fiukat. — Engem is hívott az asszony, nem mentem, nekem itt a helyem — mondtam —, én itt érzem jól magam. Gyárban dolgozott, volt egy kis lakása, később szanálásra ítélték az otthont, s ekkor mutatták be neki a mostani feleségét egy nagyon tiszta, rendes asszonyt. — Két hónap alatt eldöntöttük : összeházasodunk. Az asszony saját házában lakott, én odaköltöztem, vittem százezer forintot, megcsináltattam sok mindent, vásároltam háztartási gépeket... És ott volt még a szanálásra ítélt lakás. — Először a feleségem fia költözött oda, később visszajött s elment helyette a házban lakó albérlő, egy egyedülálló nő. Nem irigylem, de ő járt legjobban. A volt albérlő kapott egy új lakást. A hazatért fiú épített az anyja telkére egy kétszobás otthont. — Mi másfél évig jól éltünk, aztán perlekedni kezdtünk, egy összeveszésnél a feleségem azt mondta: ha nem tetszik, menj el Igen ám, de hová? Ez volt a kérdés majd ■tíz évvel ezelőtt, s ez a kérdés ma is. — Nekem volt lakásom amikor megnősültem, kéreti helyette másikat — mondja a nyugdíjas magányos, tanácstalan férfi. — Én nem vettem el a lakásodat — állítja az aszszony —, nekem nem volt szükségem rá. — Én odaköltöztem de visszajöttem — mondja a fiú, aki kegyelemből, jóérzésből albérletbe fogadta most a férfit, az anyja férjét — ezer forinntért. Ez az eset megtörtént. A személy nevét nem írtuk meg — a történetben a jelenség a fontos. A volt albérlő mit csináljon? Miről tehet? S egyáltalán ki a felelős? Jogi kérdés is természetesen, a válóper most kezdődik, ki-ki elmondja majd a véleményét, kérését s a bíróság dönt. Emberi kérdés ugyanakkor — amíg volt pénzem, jó voltam — mondja a férfi —, most mehetek az utcára vagy a Dunának ... Késői házasság is lehet meggondolatlan. — Kár volt a hidat felégetnem ... — ez a véleménye a hetvenegy éves embernek, aki nem tudja mit csináljon. Mi lehet a tanulság? Vigyázni kell, gondolkodni kell azoknak, akik új életet kezdenek. Már annyi ilyen eset volt. S annyi lesz még, sajnos. A jogi védelmen kívül valami más biztosítékra is szükségük van azoknak, akik menekülni akarnak a kínzó magánytól s újból egyedül találják magukat. Bende Ibolya ŐSZI VASÁRNAPI MUNKÁK Búza vetés, paprikaszüret vasárnap is dolgoztak a földeken. . Szolnok megyében ezúttal tartották az utolsó általános hét végi mezei műszakot a mezőgazdasági nagyüzemek. Ritka rekordot értek el: október utolsó napjára mindenütt befejezték a búza vetését, s eddig terven felül is néhány ezer hektáron földbe juttatták a kenyérnek valót. A bevetett terület mintegy felén már szépen zöldell a búza, és minden remény megvan arra, hogy a keményebb hideg beállta előtt megerősödik. A vetési munkák mellett a megye számos gazdaságában szedték a cukorrépát, amelyet a Volán 7-es számú szolnoki vállalata 500 gépkocsival folyamatosan szállított a szolnoki cukorgyárba. Győr-Sopron megyében is elvetették már a 63 ezer hektárnyi vetésterületen a búza több mint 90 százalékát, annak ellenére, hogy az utóbbi hetekben sok eső áztatta a földeket. A korábban lemaradt gazdaságokat a gépek átcsoportosításával segítették a szomszédos mezőgazdasági üzemek. A soproni történelmi borvidéken tegnap már az utolsó táblákról szedték a szőlőt a szüretelők. Ezen a napon műszakot tartott a mosonmagyaróvári konzervgyár is, ahol a Soproni Állami Gazdaság szőlőtábláin termett gyengébb minőségű mustot sűrítették. A csongrádi határban is betakarítási munkákkal telt el a vasárnap. Ennek eredményeként már kevés híján az egész idei kukoricatermést fedél alá vitték. A szegedi fűszerpaprika-termelő körzetben az utószüretelők tegnap átböngészték az ültetvények bokrait, s még sok száz mázsa termést mentettek meg. A begyűjtési munkák mellett az őszi kalászosokat is vezették Csongrádban. Az őszi mezőgazdasági munkák hajrájában nincs megállás, mert nem tudni, mikor fordul kedvezőtlenebbre az időjárás, ezért sok gazdaságban