Esti Hírlap, 1982. december (27. évfolyam, 283-306. szám)

1982-12-01 / 283. szám

• Nincs könnyű dolguk az íróportrék készítőinek. Különösen akkor, ha egy sor sem hangzik fel a mű­vekből, amelyek mégiscsak az aranyfedezetét adhatják mindannak, amit egy író magáról, az életéről — ál­talában az életről — mon­dani kíván. Goda Gábor­ral — jóllehet az ő mun­káiból sem hangzott el semmi sem a beszélgetés­ben — mégsem volt túlsá­gosan nehéz dolga Vitray Tamásnak, mindenekelőtt azért, mert Goda Gábor szavaiban az irónia és az önirónia, ha lehet azt mon­dani „helyére tette” a dol­gokat. Nem tulajdonított nagyobb fontosságot meg­állapításainak, mint bárki más hétköznapi emberfia, s láthatóan nem hiszi azt, hogy az írónak feltétlenül bölcsességeket kell — ma­gánemberként is — per­cenként világgá hirdetnie. Természetesen a hetven év minden tapasztalata — s micsoda hetven év volt ez! — érződött szavaiban, s nem kevésbé az egészséges íróöntudat, amely nélkül aligha merhet valaki a nyilvánosság elé lépni. Családjáról tett elragadta­tott vallomása, a maga ci­vil munkaköreinek kissé komikus leírása, s az iro­dalmi életről vallott felfo­gása állt a beszélgetés kö­zéppontjában. Vitray utol­só kérdése azt tudakolta: mit szeretne hallani magá­ról, ha most ott ülhetne a képernyő előtti nézőkkel együtt? „Azért ez a Goda elég érdekes ember!” va­lami ilyesmit remélt az író, s biztosíthatjuk, hogy a nézőnek valóban ez volt a benyomása. — bel — □ A LENINGRÁDI ÁL­LAMI KONZERVATÓ­RIUM KAMARAZENEKA­­RÁT Jurij Aliev vezényli december 5-én, vasárnap este fél 8-kor a Zeneaka­démia Nagytermében. Mű­soron: Karajev, Mozart és Csajkovszkij művei.­­ A HATVANI GALÉ­RIÁBAN megnyílt s 1983. január 16-ig tekinthető meg az V. országos tájkép­festészeti biennálé. A kiál­lító művészek között van Barcsiay Jenő, Galambos Tamás, Kurucz D. István, Patay László, Szurcsik Já­nos, Vecsési Sándor és Szűr-Szabó József. A­salánki Hédi és IMRE GÉZA csembaló- és mandolinestje lesz decem­ber 12-én, vasárnap 7 órai kezdettel a Budapesti Mű­velődési Központban (XI., Sza­kasi­cs Árpád út 55.). fromiciptól a mozikban A LÁTOGATÁS Ezt az országot a felsza­badulás előtt joggal hívták a hárommillió koldus or­szágának. Hozzávetőleg eny­­nyi ember élt itt nyomor­ban és sötétségben, re­ménytelenségben és min­dennapos megalázottság­­ban. Az akkori kilenc­­milliós lakosság egyharma­­da. De ahogy mind sötétebb idők jöttek, az embertelen­ség mindennapos poklának egyre iszonyúbb bugyrai keletkeztek. A lakosság egy bizonyos százalékát már nem emberi, de állati szin­ten alázták meg és teljes jogfosztottság­ba süllyesz­tették. A ma ötvenes-hat­vanasoknak — ha túlélték azt a korszakot — olyan emlékeik is vannak, hogy ha gyermekkorukban csóró parasztgyermekként fürde­ni merészeltek a Tiszában, más gyerekek azért jöttek ki a folyóból, mert az előb­biek, úgymond, büdös zsi­dókként­ bepiszkítják a vi­zet. Hogy suhancok büntet­lenül ráncigálhatták, köp­hették idős férfiak szakál­­lát, ugyanazon egyetlen „jogcímen”, mint a „víz­­szennyezést” panaszlók. Hogy egy gyermekhez, hiá­ba volt vakbélgyulladása, nem jött ki az évek óta már Heil Hitler­rel köszönő kör­orvos, mert hippokratészi esküje — szerinte — csak ember gyógyítására köte­lezte, zsidóéra nem, a gázkamrába, az később Dachauba és más lágerek­be, végül a felszabadulá­sukig Bergen Belsen­be. Megtudjuk, ha röviden is, hogy Edit a lágerekből való hazatérése, itthoni, majd izraeli bolyongásai után sem itt, sem ott nem érez­ve igazán otthon magát, hogyan került végül is Itáliába. Ahol végképp nincs ugyan odahaza, de ahol végleges otthona, most már bizonyos, mégis meg­teremtődött. Boldog (talán már a negyedik) házasság­gal, meghitt és gyönyörű fekvésű tengerparti, ké­nyelmes családi házzal, az olasz nyelv anyanyelvi szin­tű ismeretével, amelyen nemcsak saját regényeit, elbeszéléseit, darabjait, s filmforgatókönyveit írja, de amelyre a leginkább ma­gáénak érzett költőit, Adyt, Radnótit, Illyés Gyulát for­dítja. Aki túl ifjú ahhoz, hogy ebből a témakörből szemé­lyes élménye lehessen, aki tehát szinte „szűzen” nézi meg majd A látogatást, an­nak is fölkavaró élmény­ben lesz része. S ha eddig netán nem gondolkodott volna a náci múlt, az ott­honból elűzöttség és az ott­­honra találás, a hazától megfosztás és a hazára ta­lálás kérdéseiről, ettől a filmtől bizonyára kénysze­rítve érzi magát, hogy gon­dolkodjék rajta. Bruck Edit és B. Révész László filmje már csak ezért sem készült hiába. Barabás Tamás A tiszai fürdőzésről, a szakállról, a leköpdösésről, a vakbélgyulladásos gyer­mekről említett példákat Bruck Edit írta le önélet­rajzi könyvében. Olaszul írta, de Ki téged így szeret címmel 1964-ben magyarul is megjelent. A tiszakarádi szegény parasztzsidó család a 44-es deportálások idején 12 esztendős Edit lányának gyermekkorát ezek a sú­lyosan nyomasztó, soha nem feledhető emlékek terhelik. Ezek az emlékek nincse­nek benne a vele, róla ké­szült filmben. A látogatás című film javarészt csak azt tartalmazza, amit a cí­me: Bruck Edit látogatását Tiszakarádon, 1981-ben, B. Révész László filmrendező és Kardos Sándor operatőr társaságában. Az előzmé­nyekről persze szó esik itt is. Megtudjuk, habár rövi­den, hogy 44 májusában miként kerültek a tisza­ka­­rádi zsidók a sátoraljaúj­helyi gettóba, onnan az Auschwitzig meg sem álló deportáló marhavagonokba, s aki közülük nem rögtön Jön Tina Turner A világhírű rockénekesnő, Tina Turner ezekben a napokban is járja a világot. Legújabb koncertkörútjá­­nak főbb állomásai Kuvait, Dubai, Abu Dhabi, Athén és Budapest. December 4-én kétszer is fellép a Budapest Sportcsarnokban, délután fél 6-kor és este 9-kor. A Grammy-díjas Tina Turner egyszer már majdnem eljutott Budapestre, 1979-ben két telt házat is eladtak a Kisstadionban. Akkor azonban technikai okok miatt a fellépés elmaradt. A nyolctagú zenekar, a három táncos­nő és Tina, rendkívüli show-műsorokkal szórakoztatja a közönséget. A Hunnia Párizsban MAGYAR FILMEK BEMUTATÓSOROZATA Ma kezdődött a párizsi Pompidou Kulturális Köz­pontban a magyar filmhét, amelyen bemutatják a Hun­nia Stúdió legutóbbi évek­ben készült alkotásait. A műsor a következő: Sándor Pál Régi idők focija, Szász Péter Szépek és bolondok, András Ferenc Veri az ör­dög a feleségét, Sándor Pál Szabadíts meg a gonosztól, Gyarmathy Lívia Koportos, Bódy Gábor Nárcisz és Psyché, Sándor Pál Ripa­­csok, Szomjas György Ko­paszkutya. A filmhét al­kalmából a Cinematheque Francaise vendégül látja Sándor Pál rendezőt, Köl­­lő Miklóst, a Hunnia Stú­dió igazgatóját, Bíró Éva forgatókönyvírót és Fekete Ibolya propagandistát. De­cember 6-án, hétfőn a ven­dégek sajtókonferenciát tartanak Párizsban. Sándor Pál többször találkozik a közönséggel. A Hunnia Stúdió műsorát december 8-tól 12-ig vidéken is vetí­tik, Grenoble városában, és a delegáció itt is részt vesz a rendezvényen. Mindez már egy sorozat részét al­kotja, amelynek célja a kü­lönböző magyar filmstú­diók bemutatása. A pá­rizsi sajtóiroda ez alkalom­ból külön kiadványt jelen­tetett meg. A Hunnia Stú­dió bemutatkozik a Cine­matheque Francaise-ban címmel. A kiadvány szer­zője Oláh Tibor, a Párizsi Magyar Intézet munkatár­sa. KÖZÉPISKOLÁSOKNAK FÖLMENTENI ÉDES ANNÁT KOSZTOLÁNYI REGÉNYÉNEK SZÍNPADI VÁLTOZATÁT PRÓBÁLJÁK A GYERMEKSZÍNHÁZBAN A Budapesti Gyermek­színház emeleti stúdiójának kicsiny színpadtere a tízes évek végének han­gulatát felidéző nagy­polgári szalon bútoraival és a lakáshoz tartozó kony­ha rekvizítumaival van tele. A színen a főszerep­lők: Édes Anna (Maday Emőke), Vizy méltóságos asszony (Kassai Ilona) és a csábító fiatalúr (Gáspár Antal). Őket látja el inst­rukciókkal Korcsmáros György rendező, aki ven­dégként állítja színpadra Kosztolányi Dezső regényé­nek adaptációját. — Még főiskolás korom­ban készítettem el az Édes Anna drámai változatát — mondja —, s már akkor úgy éreztem, hogy a sok meg­aláztatást tűrő kis cseléd­lány tragikus sorsát csak szűk térben lehetséges be­mutatni. Azt hiszem, azért is érdekes és érdemes meg­mutatni a mai fiataloknak — középiskolásoknak —, mert az Édes Anna-i sors nemcsak az úr-cseléd vi­szonylatban fordulhat elő; vegyük észre, hogy a má­sik ember élete is Élet! A Kosztolányi-bemutató után — amely holnapután lesz — a Madách Kamará­ban Vologyin öt este című darabját rendezem, amely­ből Nyikita Mihalkov sike­res filmet készített. Ná­lunk Nagy Anna és Gáti Oszkár lesz a két főszerep­lő. — Az Édes Anna címsze­repét Maday Emőke ala­kítja, aki az elmúlt évad­ban az Aliz Csodaország­ban főszerepét játszotta, és a Látogató a végtelenből című darabban is fontos feladatot kapott. — Régen láttam Fábri Zoltán emlékezetes filmjét, amelyben Törőcsik Mari volt Édes Anna. — Nem is gondoltam, hogy valamikor én is eljátszhatom. Tavaly úgy volt, hogy a Játékszín­ben az Oszlopos Simeon­ban együtt kerülök szín­padra Törőcsik Marival, s ha annak idején ez sike­rül, akkor most talán meg­hívtam volna a próbára. A színpadi változatban arra törekszünk, hogy egyértel­művé tegyük: az apró sérü­lések, megaláztatások, ha felgyülemlenek, bekövet­kezhet egy olyan pillanat, amikor nincs tovább! Sze­retném, ha a nézők föl­mentenék Édes Annát. —deák— ISMÉT HÓDÍT A BLUES, A SZVING Beamter Bubi új nagylemeze Beamter Jenő, azaz, ahogy mindenki hívja: Bubi la­kásán állandóan csöng a telefon. A vonal túlsó vé­gén mostanában főleg fia­talok érdeklődnek: mikor és hol lép fel legközelebb? — Őszintén megvallva, szívemnek-lelkemnek na­gyon jólesik ez a nagy vál­tozás. A Korállal én is színpadra léptem a Kis­stadionban. Korábban nem játszottam még tízez­res publikum előtt, és ilyen nagy hangerővel. Sikert arattunk. Háromszor is is­mételtünk, most láttam iga­zán, hogy a zene mennyire nem ismer határokat és korosztályokat — mondja. Hat hónapon belül má­sodik nagylemeze jelent meg a napokban. — 1958—61. közötti fel­vételek ezek, amelyeket még felejthetetlen társam­mal, Szabó Jóskával készí­tettünk. Nyolc évig játszot­tunk együtt, nagy sikere­ink voltak. Nekem az az időszak a legkedvesebb, amelyet a Duna-bárban töltöttünk el. Európa kü­lönböző országaiban kon­certeztünk, a BBC stúdió­jában is. A nagylemez A- oldalán az én szerzemé­nyeimet játsszuk, a B-ol­­dalon Jóskáéi hallhatók. Beamter Bubi mostaná­ban is­­ sokat koncertezik, hagyományos felállású ze­nekarával, Martiny Lajos zongorázik, Baló István do­bol, Gayer Ferenc bogo­zik, ő maga pedig vibrafo­­nozik. Végigjárták a dzsesszklubokat, játszot­tak a Pilvax kávéházban, leszerződtek szilveszterre a Hotel Intercontinental báltermébe, s legújabban Bubiékat az Országos Ren­dező Iroda országos turné­ra kérte föl. Bubi tehát új­ra divatba jött. Ennél na­gyobb öröm számára, mondja, hogy a modern ze­nei irányzatok mellett is­mét hódít a szving, a bugi­­vugi, a blues. Egyszóval: Bubi világa ... (riskó) Tulipános láda A BÚTORFESTÉS MÓDSZEREI Festett bútorok a Szé­kelyföldön címmel érdekes kiadványt jelentetett meg a Népművelési Propagan­da Iroda. Szerzői, Kocsi Márta és Csömör Lajos (ők írták a Köröndi székely fa­zekasság című tanulmány­­kötetet is), régi adósságot törlesztenek e munka köz­readásával. Ma is Székely­földön találhatók meg az ismert legrégibb és leg­szebb festett magyar asz­talosbútorok. A néprajz­kutatás ennek ellenére dr. Kós Károly alapkönyvét (A vargyasi festett bútor) kivéve csupán kisebb ta­nulmányokban foglalkozott a székelység bútorfesté­szetével. Kocsi Márta és Csömör Lajos olyan ösz­­szegzésre vállalkozott most, melyet a szakirodalom nem tett meg nyolcvan eszten­deig. A tanulmányból elő­ször a székely faluközös­séggel és azokkal a törté­nelmi feltételekkel ismer­kedhetünk, melyeknek együttes következménye a székelyföldi magyar fes­tett bútor kialakulása s ma­gas szintre fejlődése. Majd a ház, a lakberendezés és a szerszámok fejlődését ve­hetjük sorra. A kutatók se­gítségével bebarangolhat­juk a bútorfestést tökélyre vitt falvakat, városokat, és eljuthatunk a hétfalusi csángó magyarokhoz is. Felmérhetjük a bútorfestés módszereit, anyagait, s fel­tárul a festett képek jel­beszéde, a különböző búto­rokhoz kapcsolódó hiedel­mek is. Külön fejezet tár­gyalja a tulipános ládát. A szerzők úgy mutatják be a székely festett bútorokat, hogy e csodálatos népmű­vészeti ág továbbélésének lehetőségeit is taglalják. A kötetet számos rajzos il­lusztráció és színes fény­kép teszi teljessé.

Next