Esti Hírlap, 1983. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1983-02-01 / 27. szám

ELMÉLET, GYAKORLAT Módszer már a gyors döntés Mozgásban a munkaerő • Fontosabb a fegyelem A múlt év értékelése, az idei feladatok az ideológiai munkában — ez volt nem­rég a pártbizottsági ülés té­mája a XIV. kerületben. Zugló sokrétű kerület. Or­szágos jelentőségű kulturá­lis központjai — múzeu­mok, filmgyár — mellett sok a kisebb-nagyobb üzem, szövetkezet, közlekedési és kereskedelmi vállalat. Az elméleti, ideológiai munka ennek megfelelő. Hatásos válaszok Szkokán Ferenc első tit­kár mondja: — Ez a gazdagság szeren­­csés adottság, mert a párt­bizottságnak módja nyílik sok érdekes és mélyreható vitára, új módszerek kidol­gozására. Az ideológiai munkát az utóbbi időben sok új hatás éri. Nekünk erre válaszolni kell, mégpe­dig gyorsan és lehetőleg hatásosan. — Nehéz feladat! — Nehéz, mert évtizede­kig más értékítéletekkel él­tünk és dolgoztunk, s a vál­tozások most gyakran a féltés érzetét keltik. Nem kevés párttag tart tőle, hogy sok évtizedes munká­jának eredménye elvész, sokan bizonytalanságnak vélnek egyes gazdasági in­tézkedéseket. Amikor vi­szont boncolgatni kezdjük a tényeket, kiderül, hogy a pártmunka régi, szeminá­riumszerű módját féltik, amelynek az ideje már ré­gen elmúlt, hogy ma is munkamódszerük a sok órás, eredménytelen érte­kezlet, a semmit sem érő határozat... — Más tehát ma az elmé­leti-gyakorlati módszer? — Bebizonyosodott, hogy sok pártszervezet már al­kalmazkodott a gyorsabb döntéshozatal módszeréhez; képzett gazdasági szakem­berek és fiatalok jelentős segítséget adnak a szakmai vezetésnek a határozatok, a rendeletek, az intézkedések elméleti-ideológiai bizonyí­tásával, magyarázatával. Nézetek — A múlt évben sokat foglalkoztak a munkaerő­gazdálkodás, a munkafe­gyelem elméleti kérdései­vel.­­ Így van, mégpedig két szemszögből. Vitatkoztunk, mert volt olyan vélemény, amely szükségesnek, más megítélés feleslegesnek ítél­te a munkaerő-gazdálkodás racionális megoldását. So­kan egyszerűen ettől várták a munkafegyelem erősödé­sét. A viták és a beszélgeté­sek eredményeként ma már az a közös véleményünk, hogy a létszám önmagában nem lehet elsőrendű ténye­ző. Fontosabb a munkafe­gyelem, amelyet — és ez hiba — általában a fizikai munkára szűkítenek. Ez a módszer elégedetlenségek forrása az üzemekben, a gondokat pedig nem oldja meg. Hasonló a helyzet a bérdifferenciálásokkal is. A pártbizottsági üléseken mindig élénk erről a vita, a munkahelyeken viszont gyakran minden marad a régiben. Ma már ezt nem vesszük tudomásul: mind­addig napirenden tartjuk, míg nem oldódik meg. — Sokat vitatkoztak a kisvállalkozások elméleti indokolásáról. Elfogadják az emberek a magyarázato­kat? — A kisvállalkozások el­méleti indoklásaiban na­gyon sok a kérdőjel. Gon­dot okoz az is, hogy az ilyen vállalkozási formák­ban magasabb a bér. A munkások gyakran kérde­zik is: „ha munkaidő után ennyit kaphatok, miért nem érhetem el ezt a főállásban is?” Sok vezető még maga sem tisztázta: hasznos-e ez a gazdasági forma, mivel olykor feszültségeket okoz az üzemekben. — Mit tehet a pártbi­zottság ? — Érvelünk és bizonyí­tunk. Meggyőző munkánk hatására sok gazdasági ve­zető már osztja a véle­ményt, hogy ma a munká­sokat nem lehet második vagy harmadik műszakra ugyanazért a bérért ott tar­tani. Erre csak új módszer képes. Bizonyos, a kisvál­lalkozások a munkaerőt mozgásra késztették, van­nak már jó eredményeink is, például a szerszámkészí­tők, az alkatrészgyártók körében. — Sok szó esett a káder­munka elméleti hátteréről és az ezzel kapcsolatos kor­szerűsítésről. — Ez állandóan visszaté­rő problémakör, amely kényszerítő körülménnyé vált. Elméletileg ma már nem indokolható a kivá­lasztás régi, sematikus módszere ... Itt az új: a pá­lyázati rendszer. Bár ez nem az egyedüli módszer, de támogatni kell,­­mert le­hetővé teszi, hogy a kivá­lasztás mindinkább az ér­dekeknek megfelelően tör­ténjék. Hozzáteszem: mos­tanában divat a fiatalítás. Tapasztalataink azt igazol­ják, hogy ezt sem szabad eltúlozni, minden áron eről­tetni. A nemzedékváltás önmagában is törvényszerű és kikerülhetetlen. TARSASHAZAK, OROKLAKÁSOK Épületfelújít OTP-kölcsönnel A lakástulajdonosok alapvető érdeke, hogy ne csak lakásukat, hanem a tulajdonukban lévő épüle­tet is időben felújítsák, s az épületek állapota nem kö­zömbös a társadalom szá­mára sem. A felújítással kapcsolatos új pénzügyi szabályok lehetővé­ teszik, hogy ha a lakók rendszere­sen félreteszik a felújítás­hoz szükséges pénz egy részét, az összegyűjtött sa­ját erő kiegészítéseként nagy összegű, hosszú le­járatú állami kölcsönt kapjanak, kedvezményes kamattal. Ezt a lakásfenntartó szö­vetkezetek és a hatnál több lakásos társasházak laká­sainak tulajdonosai kérhe­tik Az új rendelkezések nem kötelező érvényűek, a szö­vetkezeti, vagy közös tulaj­donban álló épületrészek felújításához azonban a kö­zösségek, illetve az épület­ben lévő lakások felújításá­hoz a tulajdonosok csak abban az esetben kaphat­nak kedvezményes — évi 3 százalékos — kamatozású kölcsönt, ha az előírt mér­tékben rendszeresen képez­nek felújítási alapot. Az alap mértékét a lakások alapterületének minden négyzetmétere után havon­ta fizetendő összegben ál­lapították meg. A felújítási hozzájárulás az OTP-nél erre a célra nyitott folyószámlára fi­zetendő be minden hónap 15-ig, s amennyiben egy éven túl lekötik az összeget, évi öt százalékkal kamatozik. Ha a felújítási saját alap az előírt minimumot — a felújítási költségek 30 szá­zalékát — nem éri el, akkor az épület, valamint a laká­sok felújításához csak évi 6 százalékkal nyújtható köl­csön. Ha a tulajdonosok az előírtnál nagyobb mértékű felújítási alapot gyűjtenek össze, a többletösszeg ará­nyos részére további egy százalék kamatkedvezmény jár. (MTI) Bizalom — A pártbizottsági ülé­sen a szokottnál is nagyobb hangsúlyt kapott a biza­lom, mint elméleti tényező, s mint vezetési stílus. — Mindennapi munkánk­ban érezhető, hogy él és erősödik a bizalom a veze­tés iránt. A gazdasági élet­ben végrehajtott változá­sok okait megértik, a meg­­oldások többségét elfogad­ják. A bizalom jele, hogy mind több a szövetsége­sünk. Az emberek egysége­sek, ha arról van szó, hogy megvédjük eredményein­ket. Minden nap újra és új­ra megbizonyosodunk ar­ról : ha megőrizzük az em­berek bizalmát, mindig bátran fordulhatunk hozzá­juk támogatásért, segítsé­­gért. És ez nagy érték. Óvni kell. Nyárádi Éva Pártbizottsági ülés a XVI. kerületben Tegnap délután ülést tartott az MSZMP XVI. kerületi Bizottsága. Az ülésen részt vett és fel­szólalt Maróthy László, a Politikai Bizottság tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára. A kerületi pártbizottság Somogyi Jó­zsef első titkárt egészségi állapotára való tekintettel, saját kérésére, érdemei el­ismerése mellett felmen­tette a tisztségéből. Somo­gyi Józsefet az Elnöki Ta­nács több évtizedes ered­ményes munkásságáért a Szocialista Magyarorszá­gért Érdemrenddel tüntet­te ki. A kitüntetést Ma­róthy László nyújtotta át. A XVI. kerületi Párt­­bizottság első titkárá­vá Darvas Dánielt, a párt­­bizottság titkárát válasz­tották meg. ★ Darvas Dániel 1938-ban született. Szakképzettsége gépésztechnikus. 1964 óta az MSZMP tagja, 1975-ben elvégezte a Politikai Főis­kolát. Először a Világí­tástechnikai Vállalatnál, majd az Ikarus Gyárban dolgozott, ahol megválasz­tották a munkahelyi párt­­bizottság tagjává. 1969-ben a XVI. kerületi Pártbi­zottság munkatársa, 1975- ben pedig a pártbizottság titkára lett. Szálloda, bányászoknak Az olajbányászok szociális körülményeinek javítását szolgáló munkálatok kezdődtek Szegeden: a dél-magyar­országi építők hozzáfogtak a majdan az újszegedi üdülő­övezetben álló négyszáz személyes olajmunkás-szálloda alapozásához. Csaknem százmillió forintot fordítanak az építkezésre, illetve a két-háromágyas szobák berende­zésére. A szállóban reumatológiával, fogászattal ellátott orvosi rendelő is helyet kap. Az épület elkészülte után felszámolják a mintegy másfél évtizede létrehozott al­győi barakk-lakónegyedet. Egy másik jelentős szociális intézmény, a háromszáz személyes fürdő és öltöző, ami közvetlenül a szeged-algyői olajmezőn, a központi ipar­telep szomszédságában épül. Elkészülte után a Nagyal­földi Kőolajtermelő, valamint a Kőolajkutató Vállalat olajbányászai is használják majd, megépítésének több mint tizenötmilliós költségét is közösen fizeti a két vál­lalat. (MTI) GÖDÖLLŐI TANÁCSKOZÁS TÉMÁJA Kutatás, fejlesztés a mezőgazdaságban Kutatási és fejlesztési tanácskozás kezdődött ma délelőtt Gödöllőn, az Ag­rártudományi Egyetemen. Hagyománya van már en­nek: az Akadémia és a MÉM Agrár Műszaki Bi­zottsága immáron hetedik alkalommal a szezon, a nagy munkák előtt átte­kinti az elmúlt esztendő fejlesztési eredményeit, ta­nulságait. A mezőgazda­ságban 82 milliárd forint értékű, 75 ezer darab 1400- féle különböző erő- és munkagép, berendezés dol­gozik. Tehát a ma megkezdő­dött kétnapos műszaki­tudományos információ­cserének igen fontos a jelentősége. A megvitatandó tárnák közt kiemelt helyet kap az energia­takarék­osság. Ma már a fejlesztők, a kuta­tók reálisan és gyorsan al­kalmazható energiatakaré­kos berendezésekről, gé­peikről számolhattak be. Ilyen többi közt a Sirok­kó—2000 szárítóberendezés, amely 25-30 százalékkal kevesebb energiával dolgo­zik. Több gazdaság olyan kazánokat használ már, amely a melléktermékek eltüzelésével mind több, olcsóbb hőenergiát nyer. A tanácskozáson több előadás foglalkozik a gé­pek üzemidejének növelé­sével, a gépjavítás fontos­ságával. A bajai és a me­zőfalvi Mezőgazdasági Kombinátban a MÉM Mű­szaki Intézete diag­nos­zti­­kai mintaállotást létesí­tett. Ezeket a jött felszerelt bázisokat üzemi ellenőrzésre is al­kalmas egyszerű műsze­rekkel egészítették ki. A nyíregyházi mezőgaz­dasági főiskola szakembe­rei az IFA teherkocsiik karbantartási és ellenőrzési rendszerét készítették el. A kutatók a mezőgazdasági építészet fejlesztéseiről is beszámolnak. (mai) ­ шј A hűtőgép télen is nélkülözhetetlen! Szaküzleteink ajánlatai 120 literes Szmolenszk, 3140 Ft Zajtalanul működő, 100 literes Elektrosoft, 2760 Ft OTP-hitelre is kaphatók. Telefonrendelésre is szállítja Budapesten a Vevőszolgálat. Hívja a 110—601-et! MEGJEGYEZZÜK Fölösleges kommentár , hivatalos papír, amit a hivatalos helyiség­ben átnyújtok, kissé gyű­rött. Szégyenkezve jegyzem meg, hogy nem vigyáztam rá eléggé. Az előadó alig észrevehetően elmosolyo­dik, tudomásul veszi a mentegetőzést, kommentárt nem fűz hozzá, intézi az intézendőket. Most már fi­gyelem, ahogy tesz, vesz, gépel, jegyez, közli a tud­nivalókat. Mindezt udvaria­san, készségesen, nagyon röviden és főként nagyon személytelenül. Talán furcsa az utóbbi szó. Személytelenség. Külö­nös akkor, amikor annyit beszélünk közönyről, elide­genedésről. Ez azonban más. Ez nem bántó, nem kedvetlení­tő, nem kap tőle gyomoride­gességet az ember. Sőt, ép­pen az ellenkezője az, ami ma egyre nagyobb divattá lesz. — Drága, ne adjon ap­rót ... — mondja a pénz­­tárosnő, akit soha nem lát­tam. Kisszívem, az ön mérete nincs jelenleg... — kacsint az illatfelhőbe burkolódzó, s azonnal körmét nézegető eladónő. Táviratot adok fel a pos­tán : „Esküvőtök alkalmá­val sok boldogságot...” — Még egy boldogtalan­ság — vág grimaszt a tá­v­­iratfel­vevő, miközben köz­li, hogy hány forintot fize­tek. Szódavizet kérek az ebédhez — a pincér gúnyo­san elhúzza a száját. Ugyanez sima vízzel, még rosszabb. Beszállok egy ta­xiba, rövid útvonalat jelö­lök meg, a sofőr arcán lát­szik — elmehetett volna gyalog is. Nem köszöni meg a borravalót. "Ezúttal szeretném tudat­­ni, bizonyos helyze­tekben az ember nem kí­váncsi a vele foglalkozó személy magánérzelmeire, magánvéleményére, reagá­lására. Az embernek a bi­zalmaskodás, a kommentá­lás, a rosszallás helyett ar­ra van szüksége, hogy meg­felelően kiszolgálják, hogy minél gyorsabban elintéz­zék az ügyét akár postán jár, akár vendéglőben ét­kezik, akár szállodában száll meg, akár csak egy duplát kér az eszpresszó pultjánál. Átvenni aprópénzt fej­­csóválás nélkül, postai nyomtatvány kitöltésénél elkövetett hibát nem taná­ri szigorral kijavíttatni — ez talán nem nagy és nem elérhetetlen kívánság. — De hosszú lakcíme van — mondja a portás, amikor gyári belépőt ké­rek, s úgy néz rám, hogy kedvem volna azonnal más­hová költözni. Mondhat­nám: ön pedig eltehetné a pörköltes lábast az asztal­ról. Nem mondom. A­z ember sok mindenhez­­ hozzászokik, olyanhoz is, amihez nem kellene hozzászoknia. Talán ezért, az engedékenységünkért kell lenyelnünk azt, amit egyébként nem kellene. S amely legalább olyan bosz­­szantó, mint a ridegség, a közöny, az elutasító modor. Bende Ibolya Fists'/stt'tuss , 1983. február 1., kedd

Next