Esti Hírlap, 1983. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1983-03-01 / 51. szám

Múltunk kútja fölé hajolva a magyarság őstörténetébe, illetőleg annak kutatási problémáiba pillanthattunk a tegnap este sugárzott ismeretterjesztő műsor segítségével. Különböző szaktudósok, köztük Győrffy György arról a lehetőségről és felelősségről beszéltek, amivel őstörténetünk, a honfoglalás ismeretlen mozzanatainak kutatása jár. Az adásnak igen nagy érdeme volt, hogy legendákat próbált eloszlatni, pontosabban azt a biztonságot, amelyet iskolai tanulmányaink során szerzünk, például a honfoglalás évét illetően: a kutatások tükrében ez korántsem ilyen egyértelmű és kétségbevonhatatlan. A honfoglalás éve, azaz pontos dátuma úgy rögződött bennünk, mintha őseinknek legfontosabb dolguk lett volna, hogy már a Vereckei hágóban sziklába véssék a megérkezés időpontját. Rendkívül érdekes volt a csillagász fejtegetése arról a bonyolult számításról, ami a különböző írott forrásokhoz igazodva, a napfogyatkozások alapján próbálja kikövetkeztetni a magyarság Európába érkezésének idejét. A műsor jól közvetítette a tudományos kutatás eredményeit, és azt is érzékeltette, hogy aki a magyarság őstörténetével foglalkozik, az mindenképpen bonyolult, többfajta tudományos terület áttekintésére kell vállalkozzék, s nem érheti be hipotézisekkel, vagy a tudomány nevében előadott ábrándokkal. ★ A Közéleti közelképek című sorozatban tegnap este Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára mutatkozott be. A Mester Ákos és Vértes Csaba közreműködésével folytatott beszélgetésből olyan ember portréja kerekedett ki, aki ifjúságától kezdve a cselekvés és gondolkodás egységében él. Az életrajzi mozzanatok a tapasztalatok gazdagságát érzékeltetik, s igen szép volt az a példázatnak is fölfogható epizód, amikor Pozsgay Imre elmondta, hogy a faiskolában tanulván-dolgozván a munka értékét, milyenségét — a fa további fejlődésében — még két év múlva is föl lehetett mérni. A tisztességes munka és a felelősség példázata sejlik föl a történetben, mint ahogyan az egész beszélgetést áthatotta a felelősen gondolkodó közéleti személyiség magatartása. Pozsgay Imre, aki élete folyamán sokat foglalkozott a demokráciával, s több tanulmányt is írt e témakörből, mint a népfront főtitkára a beszélgetésben kitért e fontos, életünket, közérzetünket meghatározó társadalmi ügyre. Vizsgálódásai közben lényegi problémákat érintett, s aki mindvégig figyelemmel követte ezt a beszélgetést, nemcsak egy érdekes közéleti személyiség emberi arculatával ismerkedett meg, hanem az általa megfogalmazott gondolatok továbbgyűrűztek benne. Joggal, hiszen az ezekről való gondolkodás nem csupán mindannyiunk joga, hanem nyugodtan mondhatjuk, kötelessége is. (harangozó) SZÍNHÁZ # SZÍNHÁZ SZÍNHÁZ A régi nyár — Törőcsikkel A József Attila Színház régi-új zenés játéka — A régi nyár — azt adja, amit ígér: üdítő, nosztalgiaszomjoltat. Kinek az ifjúság, kinek a szerettem, kinek az örökzöldnek képzelt slágerromantika iránti nosztalgiáját szítja fel és csillapítja. Ízléssel, egyszerűen, nyíltan, némi velejáró öniróniával. A zenét az eszpresszók szokványos „zenekara” szolgáltatja, bárzongorista dobbal. Ha kiírnák, hogy „a zongoránál Selmeczi György”, a közönség akkor sem tudná ma még Pesten, a szakmabeliek közül is csak kevesen, hogy egy kitűnő zenedramaturgot és Moziart-karmestert leplez e név. A színpadkép, Szlávik István díszleteinek és Kemerjes Fanny kosztümtárának ábeteganciája „daliás idők” reménytelen pompavágyát, cifra nyomorúságát idézi, nem szájbarágóan. A játék pedig a pesti színjátszóművészetnek azt a korszakát, amikor a leghígabb limonádébölcsességet is képesek voltak azt igazság illúziójának szintjére emelni a színpad nagy egyéniségei. Lajtai és Békeffi zenés játéka egyenesen erre épült, egy egyéniség nimbuszára — a Honthyból sugárzó személyes varázsra. „Hol van az a nyár, hol a régi szerelem?”, „Legyen a Horváth kertben Budám ...”. A rádióból már a fiatalabb közönségnek is fülébe mászott az a kissé nyafka, de kristálytiszta és érzelemkavaró ének, választékos hanglejtés, ami egyedüli volt, utánozni csak egy-egy vonásának modoros szajkózásával lehetett, vagy karikatúrában. Törőcsik Mari pedig káprázatos személyiség. Ránknéz, és mandulára vont szemei fölidézik Júliát, ravaszul hunyorít és benne van Peachumné egész korszakos rafinériája, tánc közben félrehajtja fejét, és előttünk van a Körhinta csodálatos szerelmes kislánya . .. Nosztalgiát kelteni, ez sem csekélység. Játszik velünk, a dallamokkal, a partnerek „alá”, a revüziccerekkel, átöltözéses átváltozásokkal — játszik a játékkal. Az öröm illúzióját árasztva, Iglódi István rendezői mesterfogása ez a szerep-transzponálás volt — Törőcsikké. Aminek mindent alá kelllett vetnie, a kompromisszumos megoldások kényszerétől kezdve zenét, táncot, banális terjengésiséget, még a szereposztást is. Bebizonyítva újra, hogy micsoda félreértés mai színházi (és nem színházi) praxisunkban a nagy egyéniségektől való irtózás. Az angyalföldi törzsközönség körében szemlátomást, tekintetekkel dédelgetetten népszerű Káló Flóriánt, Szerencsi Évát, Borbás Gabit nem hotmályosította, nagyon is jó lehetőségek elé állította, előnyös megvilágításba helyezte a vendégcsillag fénye. Képességeiket dicséri, hogy szuverén partnerekként is osztoznak a tapsokban. Még a fura szerepét elhitetni képes Makay Sándornak is sikerült ez, nem beszélve a főiskolás Rátóti Zoltán bemutatkozásáról, aki hiánypótló adottságaiiival és rokonszenves küllemével alighanem befut ebben a szériában. A majd háromórás előadás nem döngeti sem a sors, sem a nagy igazságok súlyos kapuját. A hepienden kívül nincs ebben a játékban semmi igaz, csak az illúzió. De a legtáltosabb igazság is kifullad olykor, ha folyton lovagolnak rajta. Miért ne szállhatnánk le egy estényi kikapcsolódásra a József Attila Színházban? Fodor Lajos (MTI-fotó: Tóth István felv.) нвваввв Nimbusszal versenyre kelni — reménytelen. Nagy személyiségeket csak másolni lehet, varázsukat pótolni nem. Hacsak nem jön valaki, akkora személyes varázzsal, hogy az mindenn emléket, nimbuszt feledtetni képes. Nem megsemmisíteni (a valakik jól megférnek egymással), nem is elhomályosítani (a nagy fény nem oltja ki, tetézi a másikat), de megerősítve fölváltani. Ezermester Márkus mester Hajdan egyszerűbb volt a mesélők dolga. Szerény, de szerencsés ifjakról, szép királylányokról s a győztes igazságról kellett szólniok. Akkor még más jelentette a sikert, a hírnevet, más hozott gazdagságot. A technika világában — oly sokszor halljuk — a gyerekek nem királyok, űrhajósok akarnak lenni. Játszótárs a számítógép is, a vágyak netovábbja pedig a popzenekar. Gyárfás Endre mesejátékának hősei szintén effajta sikerekről álmodnak. „Mesejátékom a Márkus mester ezermester, ... a pénzről és a karrierről szól. Talán furcsa, hogy éppen gyerekdarab kapcsán beszélünk e két felnőttes fogalomról, de ahogy mondani szokták: benne van a levegőben.” Valljuk be, kicsit tényleg különösen hangzik, hogy a Kerekerdő lakói: Mókus, Mackó, Vadmalac és a többiek a Józsefvárosi Színház színpadán csupa felnőttes dologról beszélnek. Fondor mester a Szajkóval szövetkezve akarja elhitetni az állatokkal, hogy híressé, gazdaggá teszi őket. Akkor is, ha sem táncolni, sem zenélni, énekelni nem tudnak. Fondort persze csak a belépőjegyek ára érdekli, a pénzzel akar megszökni, még mielőtt a hiú apróságok a koncerten szégyent vallanak. Szövögeti a tervet, amikor megjelenik Márkus, aki kilencszázkilencvenkilenc mester. Játszani tanít, kedvességre, önismeretre oktat. Az erdőben minden hibás dolgot megjavít. A maga szerény módján próbálja megvédeni újdonsült barátait a gonosz mestertől, de elkergetik. Végül persze kiderül az igazság, Márkust ezermesterré avatják, és befogadják a Kerekerdő lakói. Óvodások, kisiskolások ültek a délelőtti előadáson. Mindvégig követték, értették a játékot, élvezték Botha Lajos zenéjét. Az esetleg kétkedő felnőtteket meggyőzték arról, hogy a hagyományos mesetörténetek helyét valóban maiaknak kell elfoglalniuk. Kozáry Ferenc — Márkus mester — uralta az előadást. Értett a legkisebbek nyelvén, kitűnően mozgott, énekelt. És közönségét Mackó — Mészáros Mihály —, illetve Mókus — Réti Szilvia — is megnyerte. Malgot István kosarakból összeállított, pókhálószerűen szövött díszletei jól szolgálták a rendező, Szigeti Károly elképzeléseit. Fazekas Ágnes KONCERTEN, LEMEZEN Eredeti hangszerekkel Sárközy Gergely lant-, csembaló- és viola de gamba-művész közelmúltbeli, a Budai Vigadóban adott hangversenyén Bach, Purcell, s más spanyol, olasz reneszánsz szerzők műveinek műsorra tűzésével valósággal a múltat álmodta a mába. — Igen, tulajdonképpen az előadóművészek egy csoportjának ez a magatartása — mármint a régi hangszereseké — egyfajta „antikavantgardizmus”, amelynek létjogosultságát egyfelől a bemutatott kor hangsúlyozott emberközelsége adja, másrészt az elsüllyedt előadói gyakorlat feltámasztásának jogos igénye. A legrégibb alkotásokban is találunk újat, felfedeznivalót, sokszor olyan értékeket, érzelmeket, amelyek a mi korunkhoz végtelenül közel állanak, tehát örökérvényűek. Éppen ezért szükséges tanulmányozni a régi kottákat előadási leírásokat, hogy autentikusan, tisztán, manírok nélkül szülessen újjá a régi muzsika. — Említette: lantcsembalóját maga építette. — Valóban. Kiderült, mikor első szóló lantlemezfelvételem elkészült, amelyen Bach négy lantművét rögzítettük, hogy olyan darabjai is vannak a mesternek, amelyeket kifejezetten lantcsembalóra szánt. Így hozzáláttam, s néhány kész, már meglevő alap felhasználásával megépítettem a hangszert, s Bach két további művét már ezen játszottam lemezre a múlt év szeptemberében. A Zeneműkiadó felkérésére Bach összes lantművének kottakiadása is közreműködésemmel látott napvilágot. A közeljövő szép feladatának ígérkezik Bach három viola de gamba szonátájának lemezfelvétele, hiszen én nemcsak lanton játszom; eddig körülbelül 23- 24 hangszerrel vettem részt lemezfelvételeken, ahogy ez egy korabeli muzsikustól elvárható volt. Tavasszal megtisztelő meghívásnak teszek eleget: Franciaországba utazom koncertkörútra. Földes Károly hunfalui Centenárium előtt Jövő ősszel ünnepli fennállásának centenáriumát a főváros egyik patinás oktatási intézménye, a Hunfalvy János Közgazdasági Szakközépiskola. Százéves történetének kezdetén „középkereskedelmi” iskolaként működött elsőül az országban, ahol az 1886— 87-es tanévben kaptak először érettségi bizonyítványt a tanulók. A jelenlegi épületet — a Ponty utcában — 1899-ben emelték. A kereskedelmi iskolából 1951-ben közgazdasági gimnázium, majd egy évvel később közgazdasági technikum lett. 1963 óta szakközépiskola. Az elmúlt évszázadban számos kiváló tanár működött a tantestületben, mint például Németh László, aki iskolaorvos is volt, Berczik Árpád, Beliczay Gyula, Hanti Rezső, Baránszky Jób László. A volt növendékek között is a magyar szellemi, művészeti és sportélet több kiválóságát találjuk. A centenáriumra ünnepségsorozattal készül az iskola. Jubileumi évkönyvet is kiadnak, amin már dolgoznak. Az iskola igazgatósága kéri azokat a volt tanárokat és növendékeket, akiknek birtokában dokumentumok vannak, közlés céljára juttassák el az intézetbe. Szeretnék, ha az iskolai életre vonatkozó relikviákat is kölcsönöznék az ünnepség idejére. Az évkönyv szerkesztősége szívesen vesz írásos megemlékezéseket is. □ TRUMAN CAPOTE amerikai író nagy feltűnést keltett az Esquire című folyóirat legújabb számában megjelent cikkével, amelyben részletesen közli, mi mindent látott Greta Garbo New York-i lakosztályában! Beszámol arról, hogy a szobák falait Picasso, Monet, Manet, Renoir, Degas, Braque festményei díszítik. □ ÍGY KETTEN... JÓ EGYÜTT ... címmel Géczy Dorottya és Lukács Sándor lép fel a Vigadó Kamaratermében 6-án, vasárnap, délután 4 órakor, s ugyanebben a sorozatban 19-én, szombaton ugyancsak Géczy Dorottya előadóestjét láthatja a közönség, de ezúttal Tahi Tóth László lesz a partnere. Zenekarvezető: Fáy András. □ szamosvári József festőművész kiállítása nyílik 3-án, csütörtökön, délután 5 órakor a Mednyánszky Teremben. A tárlatot dr. Losonci Miklós művészettörténész nyitja meg. □ PERTIS ZSUZSA csembalóestjét 5-én, szombaton, fél 8-kor rendezik a Pesti Vigadó Hangversenytermében. A programban Forqueray, D’Anglebert, Duphly és Bach művei szerepelnek. □ FAILONI DONATELLA zongoraestjét március 11-én fél 8-kor hallhatja a közönség a Zeneakadémia Kistermében. A vendégművész Bach, Clementi, Beethoven és Chopin zenéjét szólaltatja meg.