Esti Hírlap, 1983. április (28. évfolyam, 78-102. szám)

1983-04-01 / 78. szám

ÚJ KOSSUTH-DÍJASOK • ÚJ KOSSUTH-DÍJASOK AZ ÉLET TISZTELETE Szántó Piroska Kedves­ szomorú lovak, szeszélyes virágok, útszéli keresztfák a megfeszített Krisztussal és az ember ... A szüntelenül változó ezer­arcú természet és alakítója, a közben önmagát is formá­ló ember, a létezés nagy mi­tológiájában, együtt jelenik meg Szántó Piroska alkotá­saiban. A motívumok kuta­tója és szisztematikus to­vábbfejlesztője ő, nem nyugszik, amíg egy meglelt gondolatot sokarcú festői világában teljesen körbe nem jár, újra meg újra fag­gatva lényegét, mind telje­sebbé téve, s végül jelkép­pé emelve, akár egy virág­ról, akár egy útszéli feszü­letről legyen is szó. Szántó Piroska­­művésze­tét behatárolni vagy vala­milyen stílus kategóriájába kényszeríteni, lehetetlenség. Legfontosabb jellemzője az élet tisztelete és szeretete, az a humánum, amely el­utasít minden megalázta­tást, elvet minden alkut, amikor az élet lehetősége és értelme a tét. Ez a szem­léleti biztonság az, ami mű­vészetének folytonosságot ad. Ám az a közvetlen képi világ, amelyben ez a szem­lélet megmutatkozik, mind­untalan változik. Szántó Piroska állandóan keresi a kifejezésnek azokat az esz­közeit, amelyek váratlansá­gukkal és eredetiségükkel mind gazdagabbá teszik művészetét. Hol a vonalak játszanak nagy szerepet, hol a finoman egymásba simuló színfoltok és formák. Szá­mára ugyanis nincs egyszer és mindenkorra meglelt stílus, az önmagával való azonosságot nem a kifeje­zésmód változatlanságával bizonyítja. Ezért és ettől gazdag ar­culatú a munkás­sága. S így vált az évtize­dek során mind teljesebbé. Festészete a huszadik szá­zadi magyar piktúra ma­radandó értékei közé emel­kedett. (harangozó) TÁNCOLVA JÁRNI Markó Iván Egy gyerek táncolva ta­nult meg járni. Csupa buktatók között. Sok minden kimaradt az életéből, aminek a többi gyerek örülhetett, mialatt ő testet-lelket kínzóan tán­colt. Testét a legnehezebb mozgásokra, szellemét a világ és az emberek érzé­keny fölfogására, megérté­sére és kifejezésére edzet­te alkalmassá. Akadályozták, de meg nem akadályozhatták. Világméretű sikereket aratott. S hátat fordított világnak, sikernek! mikor fiatal magyar táncosjelöl­­tek azt mondták, szükségük van rá­­ Győrben. Győrbe hozta a világot és a sikert. És sikerrel beve­zette a világba Győrt. A pályakezdő­­ osztály vizsgadarabjai óta minden alkotása világsiker. Megál­modja őket, megformálja mozdulatokká, kidolgozza érzelmi hatásuk hullámvo­nalait, betanítja az önálló gondolkodásra szoktatott társaknak, táncol velük, gyámolítja őket, küzd ve­lük és értük, organizál, vi­szi őket konokul, a kisza­bott úton ... Honnan tud mindent a világról, az emberekről, mi­kor szinte ki sem lát ebből az éjjel-nappal működő győri hivatáskörből? — ti­tok. De hogy a lényeget és minden aktuális összetevő­jét tudja, azt sorra elárul­ják alkotásai. Ebben a korban, ilyen intenzív munkaszakaszban a Kossuth-díj: elismerő és biztató állomás. (Fodor) GÉPLAKATOSBÓL VILÁGHÍRŰ ZENESZERZŐ Balassa Sándor „Apám cipészsegéd volt, 1945 után pedig gyári mun­kás” — írta önéletrajzában Balassa Sándor zeneszerző, akinek művei az élő ma­gyar komponisták közül a legjátszottabba­k szerte a világon. Budapesten szüle­tett, most 48 éves. Gépla­­katos-tanuló volt, majd szakmunkás-bizonyítványt szerzett. Gyári évei idején kezdett zenével foglalkoz­ni. Előbb egy kórusban énekelt, aztán karvezetői tanfolyamot végzett. A Ze­neművészeti Főiskolára — amelynek jelenleg tanára, s hangszerelést tanít — 1960-ban vették fel. Szer­­vánszky Endrénél vizsgá­zott kitüntetéssel és vörös diplomával a zeneszerzői szakon. Esti tanfolyamon szerezte meg a gimnáziumi érettségit. Évekig dolgozott a Rádióban, mint zenei rendező, önmagáról így vé­lekedik: „ ... magyar va­gyok, mégis úgy érzem, ér­deklődésem szellemi tekin­tetben internacionális. Rendkívül érdekes az óceá­niai, a dél-amerikai és az eszkimó művészet. Az az érzésem, hogy valamilyen egyetemes emberi kultúra felé haladunk ... Azokat a benyomásokat, amelyek számomra érdekesek, bár­honnan is jönnek, magam­ba fogadom és hagyom, hogy m­egtermékenyítse­­nek.”" Külföldi zenekarok sű­rűn tűzik műsorra opuszait, így például a londoni fil­harmonikusoknál Boulez vezényelte Iris című alko­tását. A New York-i neve­zetes Kuszevicsáj-alapít­ AZ OROSZLÁNT IS Márkus László Néhány nappal ezelőtt találkoztunk vele, mert ő is ott ült a Madách Színház zsúfolásig telt nézőterén, a Macskák premierjén. Hosz­­szú betegsége után először, végre ismét színházba ment. Kórházi orvosai időnként hazaengedik a la­kására, sőt, néha engedé­lyeznek egy-egy rádiósze­replést és, miként a múlt heti példa mutatta, olykor elengedik színházba is. Márkus nézőként is imád színházba járni és moziba is! Mellesleg úgy tudja Hollywood, s a többi nagy filmműhely egész tör­ténetét, hogy mint egy le­xikont lehet „föllapozni” őt bármilyen filmkérdésben! Alig van ember, akiből ilyen erővel sugároznék a szakma szeretete. Egész éle­te olyan, hogy napon­ta huszonnégy órát sze­ret színpadon, filmen, té­vében, rádióban, szinkron­ban ( mindenütt) játszani, a másik huszonnégyben pe­dig közönségként nézni és élvezni a színházat, filmet, rádiót, tévét. Nemcsak szí­nész-, közönségmivoltában is Zuboly-természet: oda neki az oroszlánt is­, akár színpadon, akár zsöllyében. A szerep terjedelmére, mű­fajára, sőt még a milyen­ségére való különbség nél­kül is lényeg számára, hogy mint az anyag megfor­­málója, a maximális minő­séget nyújtsa. Amit csak ki tud hozni belőle, amit csak rá lehet belőle hozni! Amikor színészi teljesítményről van szó, a legjobbnál soha nem adja alább. Ez az igényes­ség ugyanúgy sugárzik be­lőle, mint a szakmája irán­ti végtelen, alázatos, Szerel­mes szeretet, amely külön­ben az előbbinek ikertest­vére. És mint gyermekien naiv és tiszta hite a művé­szetben és annak emberfor­máló­­ erejében. Ezért — mindezért együtt — szereti őt oly végtelenül a közön­ség. Barabás Tamás □ IKONOK — ŐSI MIN­TÁK NYOMÁN. Agárdi Gábor színművész ikonfes­tőként mutatkozik be a kö­zönségnek azon a kiállítá­son, amelyet az Új Tükör Stúdió Galériájában ren­deznek. A többféle stílust egyénítő képeket Agárdi Gábor első ízben mutatja be a nyilvánosságnak. A kiál­lítás naponta 10­—16 óra között tekinthető meg a VII. kerület, Dohány utca 47. szám alatt. □ AZ ÚTTÖRŐ VONÓS­­ZENEKAROK országos fesztiválját rendezik meg április 5—7. között Vácott. A találkozón 16 úttörő­együttes szerepel, a résztve­vőket 5-én, kedden este a Liszt Ferenc Kamarazene­­kar hangversenye szórakoz­tatja. A hangversenymester Rolla János. □ DRÁMA ÉS TÉR cím­mel szcenográfiai kiállítást rendeznek a Műcsarnokban. A tárlatot április 8-án, pén­teken délután 4 órakor nyitják meg. □ PAPPNÉ TEMESVÁ­RI KATALIN népviseleti babakészítő, a népművészet mestere munkáiból kiállítás nyílik ma 3 órakor az Átrium Hyattban. A tárla­tot dr. Boros Marietta nyit­ja meg. □ BACH-EST lesz 3-án, vasárnap fél 8-kor a Budai Vigadóiban. Közreműködik Pröhle Henrik (fuvolán), Horváth Anikó (csemba­lón), Kiss Domonkos Judit (gordonkán) és Ligeti And­rás (hegedűn). □ AZ ÓBUDA GALÉ­RIÁBAN, Budapest III. ke­rületének dokumentu­maiból nyílik kiállítás áp­rilis 6-án, szerdán délután két órakor. A kiállítás — amelyet Kiss Imre, a III. kerületi Tanács elnöke nyit meg — a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest­­gyűjteményének anyagából készült. t­ vány kért tőle , zenekari kompozíciót. (Ahogy ez az orosz származású, híres karmester még 1943-ban Bartók Bélától a Concer­­tót.) Ekkor megkomponálta Balassa, és elküldte Glaru­­si énekét. Itthon 1977-ben a Miskolci Nehézipari Egye­temen játszották először. Külföldön volt az ősbemu­tatója op. 33 jelzésű „Calls and cries” (Hívások és kiáltások) című zenekari kompozíciójának. Ennek első magyarországi előadá­sa április 13-án lesz Lehel György vezényletével a Ze­neakadémia Nagytermében. Balassa szerzeményeiből számos hanglemez is ké­­­­szült. A lemezekről a Re­quiem Kassák Lajosért, Iris, Lupercata, az emlí­tett Glarusi ének, Az örök ifjúság szigete nyitány (ez volt a tévé 1980-as kar­mesterversenyének kötele­ző száma), Motetta vegyes­karra, Tabulae,­­Hajak, stb. című művei hallhatók. Ope­rát is írt Az ajtón kívül címmel. Termékeny mű­vész, ihletetten dolgozik, nagyzenekarra, kamaraze­nekarra, kórusokra és da­lok megzenésítésén. Meg is van a visszhangja: a világ­sajtó zenei rovataiban mél­tatják rendkívül érdekes, értékes munkáit. Kristóf Károly Miller Az ügynök halála című drámáját mutatta be a szolnoki Szigligeti Színház Árkosi Árpád rendezésében. Képünkön: Kristóf Tifbor és Győry Franciska. (MTI Fotó : Ilovszy Béla felvétele) . Nehéz rekonstruálni, milyen lehetett a színpadon ez a Hamlet. Mert igaz ugyan, hogy a győri Kisfa­ludy Színházban készült té­véfelvételen ugyanazok a — mint a nyilatkozatokból tudjuk: az emberi agyvelő belsejét jelképező — dísz­letek voltak láthatók, ugyanazok a színészek ját­szották a darabot, mint eredetileg, mégis, Bódy Gá­bor meglehetősen átrendez­hette ezt az előadást. Tévé­­szerűsítette. Hogy miért ér­demes az eredetire utalni? Csak azért, mert akkor job­ban el lehetne dönteni, ho­gyan funkcionált színpadon ez a nagyon sok mindent meghatározó díszlet. A té­véfilmen ugyanis — színes­ben sem — nem funkcio­nált. Látványosak, hatáso­sak voltak a különböző fe­lületek, fényeffektusok, csakhát a Hamlet: „Szó ... szó ... szó ..A dráma a szövegben van, sőt, mint színháztörténeti közhelyet, azt is rég tudjuk, hogy Shakespeare-nél a díszlet is a szövegben van. Így hát igazán akkor élt ez az elő­adás a képernyőn, amikor közelieket láttunk. Főként, amikor Cserhalmi György közelijeit láttuk. Viszony­lag rövid időn belül két Shakespeare-hősként talál­kozhattunk vele: a minap Machbet volt a képernyőn, most Hamlet. Talán elfo­gultság azt állítani, hogy mai színpadaink legmoder­nebb színésze. Abban az értelemben, hogy a legköl­­tőibb szöveg is olyan ter­mészetességgel hangzik tő­le, mintha a gondolat ak­kor született volna, a ki­mondáskor. Mégis, ez a szöveg nem válik prózaivá, hétköznapivá, megtartja képgazdagságának színeit. Mozdulataiban, magatartá­sában viszont egy érzékeny mai ember reflexeit láthat­juk. Kitűnő volt ez a Ham­let is, bár a tévéváltozat al­címeként szereplő „A fegy­veres filozófus”-t nem na­gyon láttuk viszont. Legin­kább itt ütött vissza a dísz­let és egyéb külsőségek lát­ványa. Amikor éppen Cser­­halmi-Ham­letre akartunk figyelni, akkor közbe-köz­­belépett valami olyan ef­fektus, ami elterelte a fi­gyelmünket. Bármennyire is Hamlet a cím, s az ab­szolút főszerep a világiro­dalom talán legnagyobb drámájában: a környezet, az emberi kapcsolatok kö­zege nélkül az előadás egyetlen nagy monológgá válik. Nem arról van szó, mintha a többi színész nem állt volna helyt, de ebben a képernyőre átültetett színpadi produkcióban min­den akadályozta őket ab­ban, hogy azok a viszony­latrendszerek is kibomol­­hassan­ak, amelyek alapján eldönthettük volna: fegyve­res filozófust vagy akár valami mást lássunk ebben a Hamlet-előadásban. —bel— BABITS EMLÉKÉRE Esti kérdés Babits Mihály verseit az utóbbi esztendőkben ritkán halljuk előadóművészeink­től. Ezért örvendetes, hogy a költő születésének száza­dik évfordulójára emlékez­ve Szentpál Mónika és Kürti Papp László az ő műveiből állított össze vál­tozatos programot. Esti kérdés — ez előadó­estjük címe. Prózai mű — az Örökkék ég a felhők mögött — foglalja keretbe a műsort. Az április 6-i, délutáni, a Pesti Vigadó Kamaratermében, elhangzó összeállítás híven kíséri Ba­bits munkásságát. Először korai verseivel ismerked­hetünk meg. Ezután követ­keznek az I. világháború idején íródott, békéért kiál­tó alkotások. Majd a na­gyon beteg költő tiltakozá­sát tolmácsolják az ember­telenség, az erőszak ellen. A műsorból természetesen a szerelmi líra sem marad ki. Olasz Margit hárfamű­­vész kísér, köti össze a más-más gondolatot hordo­zó részeket. A vigadóban bemutatót követően Szent­­pál Mónika és Kürti. Papp László az ország különbö­ző művelődési házaiban, könyvtáraiban szólaltatja meg a verseket. (alias) Máltai dalok Zalatnay Sarolta 1971- ben Vett részt élete első táncdalfesztiválján Mallor­cán. Azóta már bejárta a világot, és a legkülönbö­zőbb országokból is díjak­kal tér haza. Március 21. és 28. között Máltán, mégpe­dig La Vallettában rendez­ték a hagyományos nagy­szabású nemzetközi feszti­vált, amelyen különböző országokból tizenketten in­dultak, minden külföldi énekes egy-egy máltai dalt mutatott be. A zsűri elnö­ke a nemzetközi fesztivál­szervezet (FIDOF) egyik el­nöke Robert Moreno volt. Zalatnay Sarolta produk­ciója jól sikerült, ennek köszönhetően a legjobb elő­adói díjjal jutalmazták. A televízió egyenesben közvetítette a versenyt, ka­zettán és lemezen árusítják majd a felvételeket. Az énekesnő május 3—4-én és 5-én Riminiben lép fel, jú­nius végén pedig a jugo­szláviai Ljubljanában.

Next