Esti Hírlap, 1983. június (28. évfolyam, 129-154. szám)
1983-06-01 / 129. szám
• Voltaire, a felvilágosodás nagy francia alakja, számos kitűnő elbeszélést és regényt hagyott hátra, de mozgalmas, sikerekkel és megpróbáltatásokkal teli élete még szépirodalmi műveinél is izgalmasabb és tanulságosabb regény. Kevés olyan alakja van a világirodalomnak, akiről anynyiféle nézet és legenda született volna, mint éppen őróla, s akit a képzőművészet annyiféleképpen megörökítve hagyott volna az utókorra. Voltaire a nagy ironikusként vonult be a köztudatba, császárok barátja, ünnepelt és letaszított szellemi nagyság, mindez egyaránt volt. Napjainkban, amikor a televíziók szinte falják a műsorokat, egy-egy sorozat erejéig csaknem minden hírességre sor kerül, föltéve, ha izgalmas figura volt és története megfilmesíthetőnek ígérkezik. Nem véletlen hát, hogy az irónia nagymesterére, a Candide és a Vadember zseniális írójára is sor került. S azt hihetné az ember, hogy csak azok szólnak egy-egy érdekes történelmi alakról, akik már a nyelv természete miatt is a legközelebb kerülhettek hozzá, s tán autentikus képet tudnak adni róla. Nos, a hatrészes francia filmsorozat első adása inkább csak várakozást ébreszt. A szerzők az öreg Voltairerel való beszélgetés alapján kívánják megidézni az életutat. Ez a párhuzamos szerkesztés a szobrásznak modellt ülő Voltaire-t lényegében narrátorrá tette, s a megidézett részek csupán illusztrációnak hatottak, hiszen lényegében korábban már megfogalmazódtak az adott helyzetek. Reméljük, hogy a további részek izgalmasabbak, s önállóbbak lesznek, s azt a Voltaire-t próbálják majd bemutatni, akit élettörténetét és műveit tekintve egyaránt számon tart a világ. (harangozó) JUBILEUM Szentendrei nyár, 1988 Negyedszázados a Szentendrei nyár rendezvénysorozat. A rendezők külön figyelmet szenteltek a 25. esztendő kínálatának, amely — előreláthatólag — minden eddiginél gazdagabb tartalommal várja a közönséget. A népművészet hívei már júniustól változatos programot kapnak: 19-én a művelődési központ előtti parkolóban egész napos kirakodóvásár, a skanzenban pedig egész nyáron különböző népi mesterségek bemutatója, népi együttesek bemutatkozása lesz. Vidám juniálist rendeznek 11-én Szentendrén, 26-án Izbégen. Július minden szombat-vasárnapján Templom téri sokadalom címmel népművészeti kirakodóvásárt tartanak, s a magyar, bolgár, szlovák, német, görög és délszláv nemzeti és nemzetiségi együttesek adnak műsort. A Szentendrei Teátrum idén is előadja a Három a kislányt, és különleges csemegének ígérkezik a Művelődési Központ kiállítótermében június 5—24. között Czugh János őrségi fazekasmester munkáinak bemutatója. Július 3-tól augusztus 7-ig Kovács Éva keramikusművész állítja ki műveit. A Thomkins énekegyüttes fellépése június 25-én, a Zeneiskola tanári koncertje július 15-én lesz. Június 16-tól a Nosztalgia Kávéház udvarán a késő esti órákban megkezdődik a Nosztalgia Kabaré programja. Július 1-től a Műhely Galéria pincehelyisége fogadja a Nemzeti Színház előadását, Verebes István Üzenet című darabját Szurdi Miklós rendezésében, Agárdy Gáborral a főszerepben. Alromantól a mozikban A bojánai mester Ha a külsőségeket tekintjük, történelmi filmet rendezett a bolgár Zahari Zsandov. Történelmi az idő: a 13. század. Történelmi kort idéznek a szobabelsők, meg a ruhadarabok. A konfliktus azonban, amelyet a történelmi idézet közvetít, teljességében mai. Vagy tárgyilagosabban fogalmazva: mai is lehetne. A mester ugyanis, akire a cím utal, a Szófia közelében ma is látható kis templom falára néhány olyan freskót festett, amely vakmerő megszegése volt az ikonfestészet szigorúan kanonizált szabályainak, a Bizánc diktálta merev tilalmaknak. A film Ilijét, a bojánai templom máig csodált mesterét életének abban a szakaszában hozza a néző elé, amikor feltámad benne a vágy, valamit teremteni, ami végre kizárólag a saját keze munkája. Végre úgy festeni, ahogy a saját belső igénye diktálja. Környezete szinte kivétel nélkül ellenzi a tervet, társai rémülten fordulnak el tőle. Zsandov természetesen követi a tényeket, Ilija mégis megkapja a megbízást, s a falra felkerülnek a „szentséggyalázó” képek: a cári pár, s a szófiai terület urának és feleségének portréi. Az engedély ellenére azonban a megtorlás sem marad el. Illjét keményen és kegyetlenül megbünteti a szabályok megsértésének vádjával indított eljárás. Ez a réges-régi történet azonban mégis happy enddel ér véget. Itt győz a művészet: a korukat jóval képzeljünk el egy szexfilmet, ahol több a verekedés, mint az erotika. Legalább ilyen meglepő egy olyan karatefilm, amelyben többet látunk a női szépségből, mint a távol-keleti harcművészetek finomságaiból. A karatézó Cobra visszatér című japán alkotás korántsem megy el addig, hogy igazi szexfilmnek nevezhessük, de — nevével ellentétben — nem is karatefilm. Ha értenénk eredeti címét, bizonyára kiderülne, szó sincs benne karatéról, de miért ne adnának el a nevével egy japán krimit? A karatefilm vitatható, de vitathatatlanul önálló ágává nőtt a filmgyártásnak. Alapja, hogy a hős kezébe (lábába) a karate, vagy valamelyik rokona, a kung-fu vagy a taekwondo adja a csodafegyvert a gonoszok legyőzéséhez. Sikerének titka: valódi mesterek játsszák el a főleg nagy bunyókra épített szerepeket. Ebben a filmben Komura (Cobra) nyomozó, ha épp nem pisztolyával durrogtat, a régebbi és nemzetibb küzdősportot, a juhot használja. Karatéval csak a gonosz bérmegelőző realista festmények tekintélyt szereznek teremtőjüknek, s Ilija (Petr Deszpotov) ifjabb munkákra kap megbízatást. (bársony) gyilkosok dolgoznak, akik amúgy sem japánok, hanem kínaiak. Meg is halnak, úgy kell nekik. Mert ilyen ügyetlen karatésokat filmen még nem láttam. Ha a kínai mesterek ilyenek volnának, kihalnának a kung-fu edzőtermek, csődbe menne a hongkongi filmipar. A karatefilmek legrosszabb típusára legföljebb az emlékeztetett, hogy a verekedések primitív filmtrükkök segítségével szerkesztődtek, a kaszkadőr ügyességét a rendező, vágó, operatőr próbálja helyettesíteni. A Cobra visszatér tehát krimi. S ennek nem rossz. Nem is jó. Nem rosszabb és nem jobb, mint a hasonlóképp tucatszámra készülő francia bűnügyi filmek. Ha helyenként lassúnak tetszik is, ha néha túl érzelmesnek vagy gyermetegnek tűnik, ráfoghatjuk, hogy azért, mert más kultúrkörben született. Egy dologban mindenképp felülmúlja a francia kalandfilmeket: itt legalább nem a bűnöző, a bérgyilkos, a „magányos hős”, mint azokban, hanem a rend őre. (tótisz) A karatézó Cobra visszatér Bojka Velkova Flep, a róka Hogy az élet harca tudjuk. És ezt meséli el a gleccserrókák életéről szóló japán film, amelynek címe: Flep, a róka. A népszerű Vuk és a nemrégiben játszott nagyszerű szatirikus filmek, például a Sivatagi show nyomán azt gondolnánk, itt is kitűnő természeti megfigyelésekkel, gyönyörű, ritka képekkel és szellemes kísérőszöveggel ismeretterjesztőszórakoztató filmet láthatunk. A film tartalmával nem is lenne baj, hiszen: „az élet harc”, s ezt akár a sarki rókák sorsával is ábrázolhatjuk. Párzás, szaporodás és halál követi egymást hosszadalmasan elbeszélve. Ráadásul, amikor képeiben kegyetlenül realisztikus a film, s a néző gyöngéd érzelmeit sem kíméli, a kísérőszöveg ellágyultan bizonygatja, hogy mindennek így kellett történnie, mert hogy „erősebb a gyengébbet...” és a többi. Szépek a képek, kedvesek a kisrókák, gyönyörű a táj, ez a mozidarab mégis inkább a biológia elszánt híveinek, illetve a film készítőinek lehetett nagy élmény. Aki a moziba gyönyörködni, szórakozni megy, annak külön föl kell készülnie az élet harcainak filmbeli folytatására. (molnár) Tapinthatóan más, tapintatosan különböző Az embernek évszázadok óta természetes társa a tiszta pamut. Puhasága, jó nedvszívó képessége, tartóssága miatt minden kor és korosztály újra és újra felfedezi a maga számára. A „+ 1 Szezon” modelljei tiszta pamutból készülnek. Ez a védjegy a biztosíték a közkedvelt Week-end termékcsalád kiváló minőségére, divatosságára is. A nyár slágerei a Week-end térdnadrágok, sortok, Bermudák, halász- és matróznadrágok, blúzok, X. óriás dzsekik és balerinaszoknyák. Week-end: a közvetlenség közérzete. / v\ f 4 * c*c...V'X- - TANKÖNYVKIÁLLÍTÁS Múlt és jelen (Folytatás az 1. oldalról) A könyvtárlat elsősorban a reformtankönyveket mutatja be, de nem hiányoznak a tanári segédkönyvek, útmutatók és pedagógiai szakkönyvek sem. Az elrendezés az oktatás időrendjét követi. Az általános iskolás tankönyvek között láthatjuk a nemzetiségi iskolákban és a kisegítő iskolákban használatos kiadványokat is, és természetesen a gimnáziumi könyvek közül sem hiányoznak a német, a szlovák, a szerb-horvát, illetve a román nyelvű tankönyvek, antológiák. Külön csoportosították a szakmunkásképzés, valamint a felsőoktatás céljait szolgáló köteteket, továbbá azokat a könyveket, amelyek a felnőtt- és az iskolán kívüli oktatásban használatosak, így elsősorban a nyelvkönyveket, köztük a Tanuljunk nyelveket! és a Kevés szóval... köteteit. A kiállítást színesebbé, változatosabbá teszi a tankönyvkiadás múltját szemléltető tárló. Ebben az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum anyagából mutatják be öt évszázad ábécés könyveit. Az első 1539-ből származik, az utolsó 1980-ból. Ugyancsak a múzeum féltett kincsei a régi taneszközök, köztük a mai gyermekek számára már csak hírből ismert palatábla. (még) SZÍNHÁZI FESZTIVÁL BUDAPESTEN Remenyik — Debrecenből Don Carlos Knöpfle, a „Vén Európa” Hotel tulajdonosa sokáig fáradozik azon, hogy megszabaduljon vendégeitől és alkalmazottaitól — ezzel telik el az első felvonás. A következőben összeroppan a csőd súlya alatt, s végül elbocsátott pénztárosa megöli. Mindebből az irodalomtörténet és a műsorfüzet szerint ki kellene derülnie számunkra, hogy Remenyik Zsigmond 1941-ben elkészült „Vén Európa” Hotel című tragédiája a fasizmus embernyomorító erejéről szól. Hogy nem derül ki, az inkább a darab, mint a debreceni Csokonai Színház előadásának hibája. A rendező — Balogh Gábor — és a színészek talán csak némi emberi hitelt adhattak volna párbeszédnek álcázott monológjaikban a figuráknak, és a dramaturgiai segédlet csökkenthette volna a végkifejlet szempontjából fontos egy-két emberi kapcsolatot árnyékoló álviszonyok számát. Mert az ellentétek magvait sűrűn elhintette drámájában Remenyik. Helén például a „mocsokba” taszítja húgát, Annát egy kierőszakolt házassággal, Anna és Don Carlos kibomló szerelme elsorvad, Carlos megalázza Albert beteg védencét, gyűlöli a feleségét is, és valami módon mindenkinek árt, a drámai igazságszolgáltatás pedig lényegében elmarad. Két szereplő van, Don Carlos és Horst, akiket nemcsak kontúrokkal ábrázol a szerző, mint a többieket. Megformálóik azonban igen külsődleges eszközökkel igyekeznek ébren tartani ezt a gyér életlángocskát. Sárközy Zoltán (Don Carlos) az agresszív, dühös üvöltés hangját használja csak, Korcsmáros Jenő (Horst) pedig a hisztérikus panaszost. Tőlük éppoly távol maradnak ezek az alakok, mint tőlünk ez a dráma. Molnár Gabriella MAGYAR RITKASÁGOK A SZÉPIRODALMI KIADÓ ÚJ SOROZATA Szinte hagyománnyá vált már, hogy az ünnepi könyvhéten mindig indul egy-két új sorozat, így volt az idén is. Az újdonságok közül az egyik — s a magyar irodalom- és művelődéstörténet iránt érdeklődőknek talán a legjelentősebb — a Szépirodalmi Könyvkiadó Magyar Ritkaságok sorozata, amelynek első két kötetét most egyszerre vehettük kézbe. A Magyar Ritkaságok elindításával a kiadó olyan szövegek közzétételére vállalkozott, amelyekhez már nagyon régen nem juthat hozzá a nagyközönség, illetve amelyek magyar nyelven még sohasem jelentek meg, esetleg néhány szakember kivételével nem is ismertük őket eddig. Pedig fontos, értékes írások, múltismeretünket, nemzeti önismeretünket gazdagítók, pontosítók. Egykor írásbeli műveltségünk legjavát alkották. Az elsőként megjelent két műnek eddig nem volt magyar nyelvű kiadása. Pécsváradi Gábor Jeruzsálemi utazás című könyve az egyik. Pécsváradi a 15. és 16. század fordulóján élt, ferences tartományi főnök volt. 1514-ben a Szentföldre ment zarándokként, másodmagával. Mindazt, amit látott, pontosan, részletesen, szinte adatszerűen, mégis elképzelni segítő elevenséggel leírta, majd Bécsben kinyomtatta. Latinul. Hiteles útibeszámoló, gondol azokra is, akik csak az ő leírásából ismerik meg mindazt, amit láthatott, s azokra is, akik majd eljutva oda, estleges írása szerint kívánnak tájékozódni. Az utóbbiak érdekében szinte mindent méretre közöl, lemérve lépéssel, araszszal. Ugyanakkor megjegyzéseket is tesz, véleményez is, a személyes tapasztalatok, az átélés alapján. Az ilyenfajta leírásnak szinte nincs korábbi nyoma. Elismeréssel kell említeni Holl Bélát, aki a Jeruzsálemi utazást fordította, jegyzetekkel ellátta, s történetileg érdekes, önmagában is élvezetes bevezető tanulmányt írt hozzá. A másik könyv Gyöngyösi Gergely Arcok a magyar középkorból című munkája. Ennek a munkának eddig nyomtatott kiadása nem volt; a budapesti Egyetemi Könyvtárban őrzött latin nyelvű kéziratmásolat fordítását olvashatjuk most, immár könyv alakban. Gyöngyösi a magyar alapítású pálos rend történetét szándékozott megírni, munkája azonban több lett ennél: életrajzokban feloldott történelem, kortörténet, magas művészi stílusban megírt olvasmány. Ugyanakkor forrásanyagnak is jelentős. Külön érdekessége, hogy: „ ... olyan királyanekdotákat örökít meg Mátyásról és II. Ulászlóról, amelyeket csak ebből a műből ismerünk.’’ Gyöngyösi munkája mellett olvashatjuk annak több más szerzőtől származó toldalékét is a kötetben, Gyöngyösi 16. századi folytatóiét. Az élvezetes stílusú magyar szöveg a három fordító Árva Vince, Csanád Béla és Csonka Ferenc érdeme. A szöveget gondozta, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta V. Kovács Sándor. S a kötetekről, a sorozatról szólva említenünk kell a két sorozatszerkesztő nevét is, a nemrég elhunyt Belia Györgyét és Szalai Annáét. Az ötlet és a válogatás a ritkaságokból dicséri hozzáértő munkásságukat. Olyan újabb kötetek vannak készülőben, mint például a Pajkos énekek, a Tar Lőrinc pokoljárása vagy a Julianus barát az őshazában. Az egységes védőborítót, a kötéstervet és a tipográfiát megalkotó Ginács László nevét abbeli örömünk íratja le, hogy az ő jóvoltából is formás, ízléses, „már kézbe venni is jó” kötetek birtokosai lehetünk. M. Tolnay István