Esti Hírlap, 1983. augusztus (28. évfolyam, 181-204. szám)
1983-08-01 / 181. szám
SZEMLE HÁROM LAKÁSSZÖVETKEZETNÉL Beépült foghíjak, ifjúsági házak Tulajdonos tervezők • Csökkenő aktivitás Ahány lakásszövetkezet, annyi szokás: Budapesten jelenleg 374 lakásszövetkezet működik, ebből 11 az építő, 351 a fenntartó, a többi garázs és üdülőszövetkezet. A sokaságból — keresve a sajátosságokat — hármat látogatott meg a Szövosz elnöke és elnökhelyettese a Budapesti Fogyasztási és Lakásszövetkezetek Szövetségének vezetőivel. Igazodó homlokzat Váralja—Víziváros Lakásépítő Szövetkezet. Tíz éve alakult. A Fővárosi Tanácstól 16 beépítetlen, „foghíjtelket” kaptak, szétszórva az 1., a 11. kerületben. Feladatuk a telkek beépítésének szervezése. Nem is tudtuk, hogy mire vállalkozunk — mondta dr. Semjén Andorné, a szövetkezet elnöke. A telkek zöme beépült, másutt már készen áll az épület szerkezete. Van ház, ahol a befejező szakipari munkákat végzik. Mire vállalkoztak a szövetkezet tagjai? Az építés természetes folyamatának fordítottjára. A foghíj „betöltésének” ugyanis van egy követelménye: az épület homlokzata alkalmazkodjék a városképi környezethez. Gondolva a Várnegyedre, hozzá illeszkedően tervezni nem könnyű. S a foghíj beépítésének van egy feltététele: csak olyan építési technológia alkalmazható, amit a kivitelezést elvállaló vállalat a maga részéről a legjobbnak ítél meg. Először tehát a kivitelezők döntöttek, s aztán ülhettek rajzasztalaik mellé a tervezők. Akik közül — nem elvetendő a módszer — többen is a maguk tervezte ház egyik lakásának tulajdonosai, így aztán a leghagyományosabb és a legkorszerűbb építési technológiák váltakoznak, nem kis mértékben befolyásolva mind a kivitelezés idejét, mind a lakások árát.Az „egy közösséghez” tartozó lakók között, a szétszórtság miatt — akárcsak az építkezésnél — a lakásfenntartásnál is a szövetkezet módszerei egyediek. Például a takarításnál, a kertgondozásnál, a karbantartás megannyi apróbbnagyobb tennivalójánál. Ha a két ház egymás közelében van, a fűnyíró gép beszerzése és használata is lehet közös. Lehet, de lehet — a körülményeket az igazgatóság hivatott mérlegelni — két fűnyíró gép is... Nehéz dolog így szövetkezni? Búcsúzáskor vendéglátónk rámutatott az omladozó tűzfal melletti, vadon benőtt várbéli telekre: ha megkapjuk, ide is lakóházat építünk. rést. Miért ez a több mint hosszú előkészület? Okait sorolni is hosszú lenne. Tény azonban, hogy a 77 alapító tagból ma csak hat a szövetkezet tagja. Menet közben az alapozáskor forgatott lapátnyi föld, a még le sem gyártott épületelemek is gazdát, tulajdonost cseréltek. Maradt viszont ■az „ifjúsági” jelző: a tulajdonosok többségének életkora 40 éven aluli. Az igazgatóság ifjúi lendülete immár a fenntartás feladataival birkózik. Az önálló gazdálkodást házakra bontották: ha úgy kívánják, a közös használati helyiséget — növelve a ház bevételét — a tulajdonosok bérbe adhatják, s ha nem teszik ezt, vállalják a közös alapot növelő, lakásonként számított magasabb összeg havi befizetését. A szövetkezet, fiatal — választott — vezetői kissé kesernyés öregességgel tették szóvá, hogy amíg a lakások épültek, a kollektíva mindig segítőkész volt, most már — a beköltözöttek — csak lakni akarnak, s a közös gondok megoldásában érezhetően csökkent az aktivitás. A XVIII. kerületi Lakatos úti Lakásszövetkezetek — tíz szövetkezet, 66 épület, háromezer lakással — karbantartására alakult szövetkezeti társulás a jövőt sejteti. Deme János — a nemrég épült szolgáltató központ és műhelyek igazgatója — elmondta: a beruházás megérte a több milliós befektetést. A szolgáltatók: tetőfedők, vizesek, vasasok. Munkájuk kétharmada az épületek részleges felújítása. És készülődésük a nemsokára időszerűvé váló teljes felújítás elvégzésére. Belépődíj A műszaki szolgáltató társuláshoz csatlakozó lakásfenntartó szövetkezetek egyszeri alkalommal fizetnek „belépődíjat”, majd egy-egy évre előre köztik megrendelésüket. A társulás előkalkuláció alapján átalánydíjat számláz, s eredményéből tisztes hányadot térít vissza a lakásszövetkezeteknek. Kisebb — lakáson belüli — javításokat is elvállalnak, bár ezek díja — az elszámolás rájuk is vonatkozó szabályozói miatt — eléggé magas. Polgár Tamás Önálló gazdálkodás Őrmezőn, az Ifjúsági Munkáslakás-építő Szövetkezet elnökhelyettese, Bakos Éva a 13 panelház által ölelt közterületre mutatott, ha már itt is rend lenne! A szövetkezet jelenlegi elnevezése ugyanis megtévesztő: az építést befejezték, közösségüknek 885 lakástulajdonos a tagja. A szövetkezést 1972-ben kezdték, s 1980-ban az építke ÉPÜL A 11-ES Négysávos főút Jó ütemben halad a Duna-kanyarba vezető 11. számú főút szélesítése. Az út Budapest—Szentendre közötti szakasza négysávos lesz, amire nagy szükség van, hiszen zsúfoltsága a hétvégeken már-már vetekszik az autósztrádákéval. A munkálatok során az építők mintegy 80 ezer köbméter földet mozgatnak meg, 40 ezer tonna betont és más alapozó anyagot és 25 ezer tonna aszfaltot terítenek le. A beruházás költségei elérik a 90 millió forintot. Csendes a ház, nincs kacagás ... Rács is a bejáraton, s a rácson a tábla. Nyári szünet. A dalnak, a muzsikának, a táncnak a Nagymező utcai palotáján csönd. De azért kívül kalapálnak. A rácson túl, a bejárati nagy műsorvitrineknél. Villanyszerelők. Új neonvilágítást kapnak a kirakatok, fényesebben, élesebben ragyogjon majd a Nagymező utcai estéken a Cigánybáró. Bejutni a vakációzó házba csak a kiskapun lehet. A Mozsár utcai bejáraton. Várnak rám, Székelyhídi János, a műszaki felügyelő vezet végig a vakációzó palotán. Üres, hús ruhatár. De azért egy csomag vár valakire. A ruhatári pulton egy 80 kilónyi csomag, egy összehajtott, átkötött függöny. Kikészítve a Patyolatnak. Sokat játszott a Marica grófnő kék színű horizont függönye. Az előcsarnokból a folyosóról egy falba vágott ajtó. Az esték, a szerelmetes esték, a tengerparti déli órák — a vakító, fehér és kék színek — fényforrásközpontja. Egyszerűbben: ez a fényszabályozás. Új, 120 áramkörös fényzabályozót kapott a színház. Kisebb, mint a régi volt, de sokkal többet tud. „Egy egész előadást előre be lehet rá programozni.” Fel a színpadra! Szédületes magasságban felettem sínek, váltókarok, csőhálózat. Mint egy-egy nemzetközi pályaudvar külső vágánymezője. „Lengő díszletek”. Itt fut be, hull alá az erdő, a kastély parkja, Adria azúrja és az északi tengerek üveghideg hullámai. De most nem hull alá semmi, most a 12 díszlethúzó-tartó hálózat leengedve, a színpadon. A nyári karbantartás. Az összes henger szigetelésének, tömítésének ellenőrzése, tisztítása. „Ezek a díszlethúzók — mondja Székelyhídi —, ha kell, embert is húznak, repítenek.” A János vitéz boszorkánya is ezen repült, mégpedig a 8-as pályán. Halász Aranka játszotta a boszorkát, de nem ő repült, egy díszítő repült, mint boszorkány, mert „a színésznő szédül”. A színpadról a nézőtér most haragoszöld hullámok közt aluszik. A széksorok kagylóíve, zöld, védő vászonhuzatban. Zöld hullámok. Az ég magasan van. A tetők alatt, a harmadik emeleten, a színház Mozsár utcai szárnyán, a hosszú folyosó végén. Itt festik (festették meg nemrég) az eget. Az eget, a holdat, a kastélyt, a báltermet, a szalont, a parkot, a tavat, a csónakot. A festőterem. Most fűrészpor borítja. Az ablakban két padlócsiszoló uzsonnázik, paradicsomot szel paprikához. Egy takarítókisiparos két embere. Ahol az eget, a holdat, a kastélyt festik, most padlót csiszolnak. Kérdem a két takarítókisiparost: milyen munkáról jöttek ide? Egy Akadémia utcai házból jöttek, a pincéből hordták el a sittet. Megyünk lefelé Székelyhidivel, le a díszletek közé. (A mesternek az Operettszínház az első munkahelye: 1950. október 16-án díszletezőnek állt be. A Szabad szél ment akkor, és az új bemutató, amit már ő csinált: Aranycsillag volt. „A Nemzetitől egy Upor Tibor-díszletet kaptunk kölcsön, igazi, gyönyörű Upor-munka volt, tiszta deszka, egy az egyben minden fából. Egy kis toronyszobácskát formált ez a díszlet. Egy kastélyban, kísértetjárásban Latabár Kálmán Mezey Máriával ütközött itt össze.”) Aluszik, de azért álmában már mocorog, készülődik a színház. Elővették a Nebántsvirág díszleteit. A szabadságolások után (augusztus 8-a után) küldik fel újra átfesteni — régen játszott már —, kijavítani. A Nebántsvirág díszletei még megvannak, sokat azonban — nem volt hely — szét kellett bontani. „Most már kicsit javult a helyzet, tavaly Bián kaptunk egy raktárt.” Így a színház legrégibb díszlete, a Csárdáskirálynő is künn van már Bián. Zsúfolt raktár, könnyű és nehéz fajsúlyú díszletek. Könnyű — mondja a műszaki felügyelő — a Nebántsvirág, ez lécből és vászonból van. Nehéz a Denevér vasszerkezete. A raktár falán a munkavédelmi előírásoknak megfelelő tábla: „A legkisebb sérülést is jelezni kell!” A legkisebb szó után szép, festett betűkkel valaki hozzáírta: lelki... Kőbányai György :AZ ELŐADÁS SZÜNETEL” Vakáción a színház A Csepel Művek Egyedi Gépgyárának nehézgép üzemében gumivulkanizáló prések készülnek a Szovjetunió részére. Az év második felében 7 darabot gyártanak. Ezek a nagy értékű gépek a nemrég önállóvá vált vállalat első exportgépei, már a harmadik negyedévben megkezdik kiszállításukat. (MTI Fotó : Fehér József) DRÁGA BERUHÁZÁS AGROKÉMIAI TELEPEK Korábban a mezőgazdaságban használt vegyszereknek nem egyszer az ötöde is tönkrement azért, mert hiányoztak a tárolók. A veszteségek csökkentésére országszerte hozzáláttak az agrokémiai telepek hálózatának kiépítéséhez. A MÉM összesítése szerint eddig 30 létesítmény készült el, a korszerű tárolókban gépesítették az anyagmozgatást. A kedvező tapasztalatok alapján 12 helyen építenek újabb telepeket, ezek egy része még az idén elkészül. A telepeket a legtöbb esetben a környező gazdaságok és a forgalmazó vállalatok összefogásával hozták létre. A beruházási költség ugyanis elég magas: esetenként eléri a 60-80 millió forintot, s ez egyegy üzem anyagi erejét meghaladná. A tárolókhoz vasúti vágány, illetve közúti hálózat vezet, és így az anyagok beszállítása és szétosztása nem okoz gondot. A legújabb adatok szerint a mezőgazdaság területének már csaknem 30 százaléka tartozik valamelyik agrokémiai társuláshoz. A központok ráfizetéssel működnének, ha csak a műtrágya készletezésével foglalkoznának. Ezért a jövedelmezőséget szolgáltatásokkal javítják, szállításra és rakodásra vállalkoznak, megrendelésre elvégzik a vegyszeres kezeléseket, szaktanácsot adnak. Több helyen egyéb feladatokat is ellátnak, például olajat tárolnak, vagy betont állítanak elő. MEGJEGYEZZÜK ,okfelé panaszkodnak, hogy visszaesett a beruházások aránya. A korábbiakhoz képest ez valóban így van, s az adott kül- és belgazdasági feltételek az okok objektív alapjait is megmagyarázzák. Ám egyvalamiről nem szabad megfeledkezni: érdeme és kell is olyan nem nagy eszközigényű beruházásokat végrehajtani, amelyek a termelési folyamat hatékonyságának egészét javítják, s így teszik termékeinket versenyképessé. Nemrégiben az egyik tanácskozáson egyöntetűen megállapították: a termelékenység vizsgálatánál nálunk sokszor nem kapják meg méltó „rangjukat” a részletek. Indokolatlanul szétválasztják a közvetlen termelőmunkát végző és az őket kiszolgáló tevékenységeket. Valójában pedig az anyagmozgatás, a szállítás, a karbantartás legalább olyan fontos, mint maga a közvetlen termelés — hiányosságai az egész folyamat eredményességét rontják le. A magyar bányászatban például a közvetlen termelő föld alatti munka termelékenysége szinte azonos a legfejlettebb bányászattal rendelkező országokban elért eredményekkel. Ugyanakkor — s most jó az a bizonyos „de” — az egyéb folyamatok alacsony színvonala miatt már a föld alatt 20-30 százalékkal maradunk el a legfejlettebbektől. Ám mire a föld felszínére kerül a kibányászott anyag, a lemaradás már 40-50 százalékos. A Csepel Művek öntödéjében ugyanazokkal a gépekkel dolgoznak, mint az NSZK egyik fejlett technikát alkalmazó vállalatánál. Mégis ott egy főre két és félszer annyi öntvény jut, mint amennyit egy csepeli megtermel. Gazdaságunkban — aЈГ fentiekből is csak ez derül ki — még mindig indokolatlanul sokan végeznek nem termelő munkát. Ha figyelembe vesszük, hogy az iparban dolgozók 43,7 százaléka nem közvetlen termeléssel foglalkozik, hanem anyagmozgatással, javítással stb., összeáll a kép: miért nem versenyképes minden területen a magyar ipar. Éppen ezért számuk csökkentése, a kisegítő tevékenység ésszerű javítása napjaink legjobb beruházása. Hasonló gond az anyaggazdálkodás. Jelenleg a készletek értéke meghaladja a 600 milliárd forintot, s ez — nemzetközi mértékkel mérve — a legenyhébben fogalmazva: elfogadhatatlan. Ezek az óriási készletek azon túl, hogy indokolatlan befektetést követelnek, állandó költségtényezőt jelentenek, amelyeket másutt, egyebek között a munkabérnél kell megtakarítani.Mindezekből kiderülhet: az eddiginél hatékonyabb anyagmozgatás az ésszerűbb anyaggazdálkodás, a modern raktározás új, drága termelőberendezések munkába állítását teheti feleslegessé. S mert a magyar iparban sokfelé találkozhatunk ilyen „szűk keresztmetszetekkel”, érdemes mind jobban azokkal a viszonylag kis ráfordítást követelő fejlesztésekkel foglalkozni, amelyek a befektetett összeghez mérten nagy hatással, jó eredményekkel járnak. (halmai)