Esti Hírlap, 1983. szeptember (28. évfolyam, 207-232. szám)

1983-09-01 / 207. szám

• Egy másik Amerika mutatta meg arcát a teg­nap esti műsorban, a ket­tes csatornán. Nem a víg­játékok és kalandfilmek Amerikája, és még csak nem is a krimiké. Ez a tegnapi arc gyűrött volt, rosszkedvű, smink nélküli. A margóra csúszott embe­rek világa volt ez. Hőse, a zengő-lengő kamaszfiú ,egyik véletlenből sodródik a másikba, s ezek a vé­letlenek törvé­ny­szerűen vezetnek mindig a rendőr­ségi rohamkocsihoz. Billy sem a felnőttek között, sem kortársai körében nem ta­lál egyetlen embert sem, akivel igazán szoros kap­csolata lenne, akire számít­hatna. Magányos, és épp­úgy magányosak mindazok, akik kószálásai és vacak kalandjai során útjába ke­rülnek. Jean Egleson, a történet írója és rendezője, láthatóan nem akarta maszkírozni sem sötétebb­­re, sem vigasztalóbbra azt a valóságot, amelynek egy szeletét felmutatni szándé­kozott. Helyszínei­k való­ságos helyszínek, minden glancolás és előkészítés­­nélkül. Érezhetően szerep­lői is natúr szereplők, já­tékuk nyers, olykor tétova, mintha a kamera egy vé­letlen szituáció tanúja len­ne. A nagy álmok világát a film kamaszhőse az ál­­­moktól tökéletesen meg­fosztott világként éli át. A rendező keserű fintornak szánja, hogy Billy számá­ra a menekülés egyetlen módja épp az, amitől mind­végig szökött: a rendőrségi rohamkocsi. A kendőzetlen kép, amely ebben a film­ben kibontakozott, a ren­dezői szándék maradékta­lan megvalósulását tanúsí­totta, ám kölöncként hur­colta magával a történet e filmkészítési módszer hát­rányait. A lassú, monoton cselekmény olykor kimon­dottan fárasztó hatással volt, a szituációk kiemelés nélküli egymásutánisága a maga szürkeségével a film ellen dolgozott. (be) .□ LENGYEL NYELV­­TANFOLYAM indul kez­dők és haladók számára a Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központban (VI., Nagymező u. 15.) Beirat­kozás szeptember 12-től 23-ig, délelőtt 10 és 12, va­lamint délután 2 és 4 óra között. A tandíj egész évre 400 forint, nyelvkönyvet és szótárt a Lengyel Kultúra boltjában lehet beszerezni. A tanfolyam kezdése októ­ber 3. Díszelőadás, tudományos tanácskozás, koszorúzások, kiállítások A Tragédia centenáriuma Ma délelőtti sajtótájékoztató Sajtótájékoztatót tartot­tak ma délelőtt a Fészek Művészklubban a Művelő­dési Minisztérium, az Or­szágos Madách Emlékbi­zottság, a Magyar Színház­­művészeti Szövetség és a Nemzeti Színház képvise­lői. Mint ismeretes, szep­tember 21-én lesz Az em­ber tragédiája első színpa­di bemutatásának centená­riuma. Ebből az alkalom­ból kétnapos ünnepséget tartanak Budapesten. A megemlékezés nyitá­nya délután 1 órakor lesz a Margitszigeten, ahol meg­koszorúzzák Madách Imre szobrát, a nemrég elhunyt Vili Tibor alkotását. Az emlékbeszédet Sőtér Ist­ván akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Iro­dalomtudományi Intézeté­nek igazgatója mondja. A szobornál koszorút helyez­nek el a Művelődési Mi­nisztérium, az Országos Madách Emlékbizottság, a Nógrád megye Tanácsa, a Magyar Színházművészeti Szövetség, a Magyar Szín­házi Intézet, a Magyar Tu­dományos Akadémia, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, az Országos Szé­chényi Könyvtár, a Nemze­ti Színház és a Madách Gimnázium képviselői. Az ünnepségen a Nemzeti Színház stúdiósainak ének­kara megzenésített Madách Imre műveket ad elő. Délután 3 órakor a Ke-­­­repesi temetőben a Tragé­dia első rendezője, Paulay Ede sírjánál lesz koszorú­zás, amelyen dr. Cenner Mihály színháztörténész emlékezik meg Paulayról. Délután 4 órakor alkalmi postahivatal nyílik a Nem­zeti Színház előcsarnoká­ban, és este 7-ig emlékbé­lyegzés lesz. adásra meghívják a politi­kai és kulturális élet veze­tőit, a diplomáciai testület tagjait, valamint mindazo­kat a hazai és külföldi ren­dezőket és színészeket, akik Az ember tragédiája be­mutatóinak részesei voltak. Rendezők Másnap délelőtt 10 óra­kor tudományos tanácsko­zás kezdődik a Fészek Mű­vészklubban. A Tragédia bel- és külföldi előadásai­nak tapasztalatait beszélik meg. Dr. Székely György bevezetője után dr. Heré­nyi Ferenc, a Magyar Szín­házi Intézet igazgatója tart referátumot, majd azok kö­zül a rendezők közül mond­ják el tapasztalataikat né­­hányan, akik Madách Imre remekművét az utóbbi években színpadra állítot­ták, köztük Major Tamás, Vámos László, Lengyel György, Szinetár Miklós, Paál István és Ruszt Jó­zsef. Megszólal Keresztúry Dezső és Hubay Miklós, va­lamint néhányan az ünnep­ség és a konferencia kül­földi meghívottjai közül. Karel Jrd, a tartui Vane­­marne Színház művészeti vezetője (az ő azóta elhalt felesége, Épp Kaidu ren­dezte az észtek legendás Tragédia-előadását); Mi­hail Szok­ajev, a Csecseno- Ingusi drámai színház fő­rendezője, Irina Holmogo­­rova színháztörténész, a művészettudományok kan­didátusa, Virág Mihály, a szabadkai népszínház ren­dezője és Monika Meister, a bécsi Egyetemi Színház­tudományi Intézet kutató­ja. A konferencia­­ anyagát — valamint az előadás előtt és a koszorúzásokon elhangzott emlékbeszédeket — a Magyar Színházművé­szeti Szövetség megjelente­ti. Délután 5 órakor a vár­színházi galériában dr. Staud Géza színháztörté­nész nyitja meg a centená­riumi Madách-kiállítást, amely eredeti dokumentu­mokkal szemlélteti a szín­padra került Tragédia száz esztendejét. Ez a kiállítás december 31-ig látogatható. Műsorfüzet Az ünnepi díszelőadásra — amely egyébként az 1301. előadás a Nemzeti Színházban — gazdag tar­talmú műsorfüzet jelenik meg, s ugyancsak kaphatók lesznek Buday György hí­res fametszetei, amelyeket Az ember tragédiája első szegedi szabadtéri előadá­sa alkalmából ötven évvel ezelőtt készített. (Lapzártakor a sajtótá­jékoztató tart.) (m­e­g) Vendégek A színház első emeleti társalgójában délután 6 órakor a Nemzetiben ját­szott Tragédia-előadások dokumentumaiból nyit ki­állítást dr. Székely György színháztörténész. A kiállí­tás az idény végéig tart nyitva. Este 7 órakor kezdődik Az ember tragédiája be­mutató díszelőadása. Mi­előtt felgördül a függöny, dr. Köpeczi Béla művelő­dési miniszter mond ünne­pi beszédet. Erre az elő­ 14 programos, kis méretű,egysze­rűen kezelhető, 4 kg ruhát áztat, mos, öblít és centrifugál. Ára: 7990 Ft. OTP-hitelre is. A mintadarab megtekinthető: Budapest II., Mártírok útja 61. és a Sugár KERAVILL Áruházában TÍZÉVES JUBILEUM Rock Miskolcon Emlékezetes rockfesztivált rendeztek éppen tíz éve, 1973-ban Miskolcon. Hol­nap az Ady Művelődési Házban megnyitják a rock­­fotópályázat legjobb képei­ből nyílt kiállítást. Huszon­öt szerzőtől mintegy száz fotó látható. Másnap dél­előtt a népkerti salakpályán 10 órakor kezdődik az idei fesztivál. Fellép: az East, a Géptől klór, a Hobo Blues Band, a Mind a Radios Bála Emlékzenekar, a Si­rokkó, a Skorpió és az Omega. A miskolci Edda Művek a házigazda szere­pét is betölti, s emellett Pataky Attiláék élő lemezt is készítenek, felveszik az Edda IV-et. — Kettős a feladatunk, hiszen a többiekhez hason­lóan mi is szeretnénk szín­vonalas produkcióval szó­rakoztatni a közönséget. Ugyanakkor nagy lehető­ség, hogy éppen egy ilyen emlékezetesnek ígérkező fesztiválnapon vehetjük fel legújabb nagylemezünket. Terveink szerint régi szá­mok is kerülnek az al­bumra, így a Féonszívű, a Kínoz egy ének, az Álom, a Minden sarkon álltam már, a Torony cí­mn­ek. Meglehet, rögzítjük az En­gedjetek saját utamont és­ az Elektromos szemeket is — mondja az Edda Művek vezetője, Pataky Attila. Egy ilyen fesztivál csak­is akkor sikerülhet, ha nem húzódnak el az átsze­rel­ési munkálatok, n­em hosszú a holtidő A tech­nikai lebonyolítást a ruti­nos Omega Gmk vállalta, a műsorvezető pedig B. Tóth László lesz. (r. g.) Kodályról­­ Finnországban most ért véget, a Kodály centenáriu­mi év utolsó nagyobbsza­­bású műsora. A Finn Rá­dió kétrészes előadást su­gárzott Kodály Zoltánról. Az egyenként félórás prog­ramokat dr. Szilvay Géza állította össze, amely a magyar mestert mindenek­előtt zeneszerzőként, tu­dósként és pedagógusként mutatta be a finn hallga­tóknak. A sorozat alkalman Helsinkiben ból 35 Kodály-mű hangzott el részleteiben vagy egé­szében. Több mű bemuta­tását a Magyarországon is ismert Szilvay Csaba vezet­te Helsinki Ifjúsági Ze­nekar vállalta. Az együttes hangversenyek sorozatával, nemzetközi kongresszuso­kon való részvétellel (Ausztráliában és Belgium­ban), valamint a centená­rium alkalmából készült nagylemezzel ünnepelték a Kodály-évet. ESTI GONDOK A SÉTÁLÓUTCÁBAN Zajos az új ház Éjfél lehet. Harminc­negyven fiatal vonul végig az utcán, teljes torokból üvöltenek, kiabálnak, ká­romkodnak. Közben rug­dossák a fákat, padokat. Lassan megjelennek az ál­mos fejek az ablakokban, ijedten és csodálkozva né­zik a jelenetet, mert ez még itt is túlzás, jóllehet a hangoskodás errefelé na­pi-, illetve éjjeli renden van. Színhely az Almássy ut­ca. Az utóbbi időben meg­tanultuk ennek a hetedik kerületi utcácskának — il­letve térnek — a nevét a Ki mit tud?-nak is otthont adó, új művelődési ház és a beharangozott pesti Montmartre alkalmából, amit itt rendeznek be, dísz­kövekkel, padokkal, régi­módi kandeláberekkel, maj­dan kis boltokkal. Arról még nem esett szó egyelő­re, hogy mit világítanak meg egyes estéken a kande­láberek, hogy az itt lakók szerint, amióta megépült a művelődési ház, a sétáló­utca, nehéz az életük. Fur­csa helyzet, és nem egészen illik művelődési céljaink­hoz, ha errefelé azért gya­kori vendég a riadókocsi, mert a rövid utcácska egyik végén diszkónak ál­cázott kocsma van, a má­sik oldalon a szép, új ifjú­sági ház. DISZKÓ — Milyen rendezvény volt itt a legbotrányosabb estén? — Diszkó. Akkor 150 fia­tal szórakozott itt. — Vá­­czi András válaszol a mű­velődési ház nevében. — Ahol ennyi fiatal összegyű­lik, ott ilyesmi előfordul­hat. — Vagyis kora este be­ment 150 szórakozni vágyó fiatal, és 11 után így jöttek ki? — Itt nem arra kapaci­táljuk őket, hogy így jöjje­nek ki. A házban nem volt gond velük, legföljebb né­hány üveg sört ittak, erre is van igény. Ha itt nincs diszkó, a Híradóba men­nek. Nálunk legalább kul­turált körülmények között táncolhatnak.­­ Másutt több éves mű­ködés után, más progra­mok törzsközönségére tá­maszkodva, csinálnak ilyen méretű és jellegű rendez­vényeket ... — Nem is akartunk disz­kót, éppen ezért, de van egy kellemes teraszunk, amilyen nincs még egy Pesten. Ki akartuk hasz­nálni. — Mire számíthat a kör­nyék? — Csendesebb hetek vol­tak. Szeptembertől azonban hozzá­ kell szokniuk, hogy beindultunk. — Miért? Miért nem a ház alkalmazkodik? — Bárhogy is alkalmaz­kodunk, bizonyos feszült­séget okozunk. Lesz például színházi előadás is, és hiá­ba más a közönsége, mint a diszkónak, a lakók nin­csenek hozzászokva, hogy 200-300 ember vonuljon er­re az előadás után. VISELKEDÉS A háznak a maga szem­pontjából igaza van, de fel­merül néhány kérdés: az ifjúsági háznak miért kell ekkora és ilyen jellegű ren­dezvényt csinálni, ha nin­csenek meg a feltételek? Márpedig a nyugodt elvo­nulás biztosítása ezek közé tartozik. Miért fontosabb azok igénye, akik diszkóz­­ni, sörözni, s egyáltalán, szórakozni kívánnak, mint azoké, akik „csak” aludni, olvasni, beszélgetni vagy akár tévét nézni? Mi­ért sietünk kielégíteni ilyen fiatalok minden igé­nyét, anélkül, hogy előbb nekik kéne tenni valamit az asztalra — például civi­lizált viselkedést —, mint­ha csak meg akarná venni jóindulatukat a társada­lom? S végül, ha már van ifjúsági ház, itt és ilyen, és diszkót is csinál, és sörözőt, miért nem vigyáz mellette rendőr, legalább néhány hónapig, amíg kialakul az Almássy sétálóutca új lég­köre? Az ifjúsági ház egyébként ezt most írásban akarja kérni, mert úgy vé­lik, egész további működé­sük sikere múlhat ezen. Tót­is­z András JAPÁN-KÍNAI KOPRODUKCIÓ Nyílt számlák cas évek történelméből me­ríti, arról szól, hogyan ro­hanja le az imperialista japán vezetés Kínát, mi­ként változtatja a maga csatlósállamává Mandzsú­riát. Kendőzés nélkül áb­rázolja azt is, milyen vé­res­ kegyetlenkedéseket haj­tottak végre a lakossággal szemben a japán megszál­lók. Tokió belvárosának egyik előkelő, nagy mozi­jában tűzték műsorra a filmet, amelynek jegyeiért az első napon még hosszú sorok álltak. A második napon már kisebb volt az érdeklődés. A harmadik napon pedig egy­­tokiói fia­talember előadás közben vizet locsolt a vászonra. A rendőrségen azt vallotta: tettének oka, hogy nem tudta elviselni, a film rossz színben tünteti fel szere­tett hazáját, Japánt. Nemrég mutatták be To­kióban a Nyílt számlák cí­mű filmet, amely japán— kínai koprodukcióban ké­szült. Témáját a harmin­ (MTI fotó: Horváti Éva felv.) Salgótarjánban, a Nógrádi Sándor Múzeumban nyílt meg id. Szabó István szob­rászm­­ívész életmű-kiállí­tása. A 80 éves mester tár­lata október 31-ig várja a látogatókat. Képünkön: a tárlat egyik karakterisz­tikus darabja, a Karaívos­­sági menyecske. □ CZÓBEL BÉLA fes­tőművész születésének 100. évfordulója tiszteletére ren­dezett ünnepségsorozat első jelentős eseményére holnap délután kerül sor a Vigadó Galériában. Veszíts Ferenc, a Czóbel Emlékbizottság el­nöke nyitja meg az emlék­­kiállítást. □ BELVÁROSI ÉPÍTÉ­SZET címmel nyílik kiállí­tás ma délután 2 órakor a Német Demokratikus Köz­társaság Kulturális és Tá­jékoztató Központjában. Megnyitót mond Roland Korn, Berlin város vezető építésze.

Next