Esti Hírlap, 1984. május (29. évfolyam, 102-127. szám)

1984-05-02 / 102. szám

A negyvenedik szabad május elsejét ünnepelte az ország Színes programok, műsorok, majálisok Május elsején késő dél­utánig több száz kulturá­lis program, szórakoztató műsor és sportrendezvény közül választhattak a bu­dapestiek; szinte minden kerületben több helyszí­nen peregtek a műsorok. A felvonulók tízezreit a seregszemle befejeztével a szakszervezetek budapesti tanácsának immár hagyo­mányos városligeti majá­lisa­­várta. A hatalmas gyepszőnyegen négy szín­padon egyidejűleg zajlot­tak a különböző progra­mok. Sokan letáboroztak egy helyen, mások szín­padtól színpadig vándo­roltak, a rendezvényektől függően. Szinte sosem pihentek a hinták a gyermek­játszó­ban, s a látogatók kí­váncsian méregették a Centrum-udvarban az áruházak kínálta porté­kákat. A színpadokon zenés, táncos műsorok, bűvészbe­mutatók, kabaré, koncer­tek, fórumok, bohócpará­dé, gyermekkarnevál, sakkszimultán, ökölvívó- és karatebemutató, ifjúsá­gi varieté és koncertek váltották egymást. Külö­nösen sokakat vonzott a Népszabadság délutáni po­litikai fóruma, amelynek vendégei — Sarlós István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a kor­mány elnökhelyettese, dr. Medve László egészség­­ügyi államtitkár, Andrikó Miklós belkereskedelmi államtitkár, Buda István államtitkár, az Országos Testnevelési és Sporthiva­tal elnöke, Szikszay Béla, az Országos Anyag- és Ár­­hivatal elnökhelyettese, Stadinger István, a Fővá­rosi Tanács elnökhelyette­se, valamint Berecz János, a Népszabadság főszer­kesztője és a lap több ve­zető munkatársa válaszolt a sokakat érdeklő társada­lompolitikai, gazdasági, kulturális, bel- és külpoli­tikai kérdésekre. A fó­rumra több száz kérdőív érkezett, a Népszabadság KISZ-esei ugyanis a felvo­nulás idején osztották szét ezeket a budapestiek kö­zött. Honi életünk és a külpolitika legkülönbözőbb témái kerültek terítékre, s a jelenlevő vendégek de­rekasan állták a kérdések zuhatagát. A Városligetbe látogató­kat nem csupán a színpadi programok vonzották. A sajtóudvarban külön sát­rakat állított fel számos kiadóvállalat.­­ Kelendőek voltak a különféle albu­mok, könyvek, lemezek. Sokakat érdekeltek a nem­régiben átadott kamion­mozi előadásai és a majá­lisok hagyományos MHSZ- bemutatói: a sátraknál a rádiósok, modellezők, re­pülők, ejtőernyősök avat­ták be mesterségük titkai­ba az érdeklődőket. A főváros csaknem minden majáliscentrumá­ban, sporttelepeken, sza­badidőparkokban és mű­velődési házakban népmű­vészeti kirakodóvásárt is rendeztek. A Tabán szín­padán gyermekműsort, táncbemutatót, divatbemu­tatót láthatott a közönség, a vállalkozó kedvűek pe­dig vetélkedőn mérhették össze tudásukat. Kicsiket és nagyokat egyaránt von­zottak a körhinták. Sokan látogattak el a VIII. kerületi Asztalos János Ifjúsági Parkba, amely ugyancsak egész napos programmal ké­szült az ünnepre. A reg­geli térzene után folk­lórműsor, bábelőadás, MHSZ-bemutatók, tánc­produkciók, mini vidám­park és nem utolsósor­ban a csónakázótó várta a vendégeket. A fővárosiak közkedvelt kirándulóhelyén, a Hűvös­­völgyben a kerület válla­latai, intézményei látták vendégül a dolgozókat. Ugyancsak Budán, a Vá­rosmajorban pantomim­együttes, parodista és hu­morista szórakoztatta az egybegyűlteket. Kőbánya minden parkja kínált műsorválasztékot: a Csajkovszkij Parkban kü­lönféle versenyek zajlot­tak, neves újságírókkal ta­lálkozhattak az érdeklő­dők, s folklóregyüttesek műsorát élvezhették. A Magyar—Szovjet Barátság Parkban a kerület amatőr együttesei mutatkoztak be, míg a Szocialista Brigádok Parkjában vidám zenés műsor részesei lehettek az újhegyi lakótelep lakói és az odalátogatók. Angyalföldön a Láng Művelődési Központban és a sporttelepen tartották meg a majálist: ügyességi játékok, a gyermekeknek változatos foglalkozások — gyurmázás, maszkkészí­tés, bábkészítés, aszfalt­rajz —, továbbá sportbe­mutatók szerepeltek a programban. Délután, a városligeti majálison Zenés őrségváltás az Országim­ j­elölt Zenés őrségváltás volt tegnap délben a Kossuth Lajos téren, a Magyar Népköztársaság állami lobogója előtt, amely a munkásosztály nemzetkö­zi ünnepének tiszteleté­re lengett a zászlórúdon. A Magyar Néphadsereg Központi Zenekarának indulójára díszlépésben vonult fel az őrség, majd a katonai tiszteletadás után az őrségparancs­nok fogadta a jelentést, s lezajlott a helycsere. Az alakulat rövid pa­rádéját követően a zene­kar térzenével szórakoz­tatta az érdeklődőket. Felvonulások, nagygyűlések Ünnepeltek tegnap az or­szág minden városában, a nagyobb településeken és a kicsiny falvakban: a mun­kásmozgalom vörös zászla­ja, nemzeti lobogók, fel­pántlikázott májusfák alatt vonultak az utcákon az üzemek, a gazdaságok, in­tézmények dolgozói. Fiata­lok és idősebbek nagygyű­léseken köszöntötték május elsejét, s a rossz idő ellené­re sokan vettek részt az ut­cákon, tereken, parkokban s a kirándulóhelyek erdei tisztásain rendezett majáliu­­sokon. A Bács-Kiskun megyei központi ünnepségen, Kecs­keméten Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára mondott be­szédet. Méltatta a nemzet­közi munkásosztály egyete­mes ünnepének jelentősé­gét. Tatabányán több mint száz üzem és intézmény 30 ezer dolgozója jó hangulatú demonstrációval tett hitet a munka és a béke elválaszt­­hatatlansága mellett. Sop­ronban, a római kori han­gulatot árasztó dombi am­fiteátrumban rendeztek nagygyűlést, amelynek szó­noka Pozsgay Imre, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára volt. Az idei borsodi központi ünnepségeknek Kazincbar­cika adott otthont. Az esőt ígérő borús idő ellenére több mint húszezer dolgozó vett részt a felvonuláson, majd a városi stadionban rendezett majálison. Felvo­nulást rendeztek Békéscsa­bán is, ahol délután négy helyszínen várta kulturális és sportrendezvények egész sora a majálisozókat. Béké­sen a különféle mestersé­gek képviselői tartottak be­mutatót. Szolnokon a Kossuth té­ri ünnepi nagygyűlésen Baranyai Tibor, az MSZMP KB osztályvezetője mon­dott ünnepi beszédet. Ez­után a dolgozók a tiszali­­geti üdülő- és kultúrpark­­ba, az egész napos majális színhelyére vonultak. Tö­­rökszentmiklóson, a város főterén rendezett nagygyű­lésen Péter János, az or­szággyűlés alelnöke kö­szöntötte május elsejét. Tolna megye székhelyén, Szekszárdon több ezer dol­gozó és tanuló köszöntötte felvonulással a munka ün­nepét. Pakson, az „atomvá­rosban” együtt ünnepeltek a város lakói az itt dolgozó lengyel és szovjet munká­sokkal. Simontornyán meg­rendezték a „három nem­zedék találkozóját”, s az esti órákban fáklyás felvo­nuláson vettek részt a he­lyiek. Találkozó külföldi szakszervezeti vezetőkkel Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára és Méhes Lajos, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára a Fel­vonulási téren találkozott a Szakszervezeti Világszövet­ség képviselőivel és azok­kal a külföldi szakszerveze­ti vezetőkkel, akik részt vettek a budapesti dolgozók május 1-i ünnepségén. Kádár János bevezetőben szólt arról, hogy a magyar nép a nemzetközi szolida­ritás e nagy ünnepén hitet tett céljai mellett. Mint mondta: Mi a békéért harcolunk, a népek szabad fejlődéséért, a társadalmi haladásért, a szocializmu­sért. Szolidaritást tanúsí­tunk minden haladó em­berrel a világon, éljen bár­mely földrészen, bármely országban. A Központi Bizottság el­ső titkára köszöntötte a vendégeket és mindazokat a népeket, haladó mozgal­makat, akiket képviselnek. Hangsúlyozta azt a meg­győződését, hogy a népek meg tudják védeni békéjü­ket, és a szabadság, a társa­dalmi haladás ügye győzni fog. — Mi ebben hiszünk, ezért küzdünk és ennek va­lóra váltását kívánjuk — mondotta végezetül Kádár János Méhes Lajos beszéde Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a SZOT főtitkára május 1. alkalmából az ünnep elő­estéjén rádió- és tévébeszé­det mondott. A világ dolgozói hagyo­mányos, nagy ünnepének előestéjén a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság kor­mánya, a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében tisztelettel köszöntöm ha­zánk minden dolgozóját, ál­lampolgárát. Köszöntöm az idősebbeket, akik sok má­jus elsejét éltek meg, és az unokákat, akik talán hol­nap találkoznak először a munka, a dolgozó ember ünnepével. Köszöntöm azo­kat, akik most is szolgá­latban vannak, az ottho­nuktól távollevőket, az út­ra indulókat, és köszöntöm az otthonmaradókat — mondotta bevezetőjében Méhes Lajos, majd így folytatta: Május elseje az értéket teremtő munka és az al­kotó ember iránti tiszte­letadás napja. Ezután a SZOT főtitkára arról beszélt, hogyan lett a történelem során május elseje a munkásszolidari­tás, a munkásosztály jo­gaiért vívott küzdelem jel­képévé. Majd így folytatta: — E napon üdvözletün­ket küldjük a szocialista országok dolgozóinak, akikkel szoros egységben küzdünk népeink boldog­ságáért, a világbékéért, a társadalmi haladásért. Szolidaritásunkról bizto­sítjuk azoknak az orszá­goknak a dolgozóit, akik a létbizonytalanság, a mun­kanélküliség ellen küzde­nek, és mély együttérzés­sel gondolunk ezen a na­pon azokra, akik függet­lenségükért, szabadságu­kért harcolnak. A munkásmozgalom ko­rai szakaszában született valahol itt Közép-Európá­­ban egy négysoros vers, amely szinte kifejezte a jobb életért, a szocializmu­sért harcba indulók prog­ramját: „Azt kívánjuk te jövendő távol, asztalunkon kenyér mindig álljon, s legyen munkánk, gyer­mekünknek iskola, öregjeink ne kolduljanak már soha". Ez a vers lehet, hogy ma már inkább tűnik fo­hásznak, mint harci prog­ramnak, pedig, ha jól meggondoljuk, ezért folyt, folyik ma is a harc. A szá­zadfordulón, de még az 1930-as években is mun­­kát-kenyeret követelnek a tüntető budapesti munká­sok. Május elsején fő jelszava ez. És mi minden történt még a 30-as évek után, amíg a magyar dol­gozók kezükbe vehették sorsuk intézését! De soha nem felejtjük, milyen mélységből kellett 1945- ben elindulni. Milyen távoli jövőnek tűnt akkor a régi vers egyetlen sorának elérése is. Küzdelmes úton jutot­tunk el a mához. Jó érzé­sekkel vehetjük ezen az ün­nepi napon is számba éle­tünknek azokat a tényeit, amelyekre büszkék va­gyunk: annak természetes­ségét, hogy aki dolgozni akar, dolgozhat, tisztessé­ges munkával keresheti meg a kenyerét, iskoláztat­hatja gyermekét, és öreg­jeink nyugdíjban része­sülnek, hogy emberi módon élhe­tünk, és ha nagy erőfeszí­tések és áldozatok árán is, de rendszeresen javulnak lakáskörülményeink, üz­leteinkben egyenletesen kielégí­tő az árukínálat, hogy anyagi gondjaink, növekvő terheink ellenére megőriztük a szociális gon­doskodást, az egész társa­dalomra kiterjedő egész­ségügyi ellátást. Ezért ér­demes volt küzdeni. Mindezt népünk saját szorgalmával, tudásával, munkájával, tehetségével érte el. Nagy támaszt je­lentett ebben az, hogy a szocialista országok család­jába tartozunk. De az ünnep sem feled­teti el velünk a gondokat. Tudjuk, hogy élnek közöt­tünk emberek, akiknek a sorsa ma is nehéz. Idősek és családalapító fiatalok, nagycsaládok tagjai. De egész népünk igényei is előre mutatnak, senki sem tartja végső célnak a mai napig elért ered­ményeket. A világgazdaság mozgásai sem engednek pihenőt. A további útról tárgyalt a párt Központi Bizottságá­nak legutóbbi, április 17-i ülése. A párt az eddigi út folytatására szólít fel, de arra is, hogy nagyobb kö­vetkezetességgel haladjunk a magunk választotta úton. Csak a munka, a jól vég­zett, a fegyelmezett, a szor­galmasabb, találékonyabb munka lehet a jövőben is a fejlődés biztosítéka, forrása. Most olyan célokért kell harcba menni és jobban ér­vényesíteni, amelyek­ arra ösztönöznek, hogy aki job­ban dolgozik, az jobban boldoguljon; tartsa min­denki kötelességének a ta­karékosságot az anyaggal, energiával, a nemzet vagyo­nával, a teljes foglalkozta­tottság országos fenntartá­sa mellett, mindenütt csak annyi embert alkalmazza­nak, amennyi a munkához feltétlen kell; igazságosabb legyen a közteherviselés az élet minden területén; tö­rődjenek mindenütt jobban az emberrel, ne tűrjék el a fegyelmezetlenséget, a lé­­lektelenséget, az igazságta­lanságot. Mi itt Magyarországon békében és szabadon ün­nepelhetjük május elsejét. A világon azonban nincs mindenütt béke. Szinte egy­folytában dörögnek a fegy­verek a Közel-Keleten, Af­rikában és Latin-Ameriká­ban. De földünknek azokon a részein is nagyon töré­keny a csend, a béke, ahol most hallgatnak az ágyúk, a géppuskák. Az emberisé­get ma foglalkoztató sors­kérdések közül a legfonto­sabb a nukleáris háború fe­nyegetésének elhárítása, a világ békéjének megőrzése. Hiszen ettől függ minden, a létezés, az élet, a meg­maradás és a felemelkedés lehetősége. Ezért lesznek az idei május elsejei demonst­rációk fő jelszavai a világ minden részén: Békét a világnak! Csökkenjen a fegyverke­zési hajsza! Háborús félelmektől men­tes világban akar élni az emberiség! Ezekkel a gondolatokkal hívjuk a májusi menetekbe, nemzeti lobogónk és a munkásnemzetköziség vö­rös zászlója alá mindazo­kat, akik tettekre, cselek­vésre készek boldogulásun­kért, szocialista céljainkért, a békéért. Kívánom, hogy közös nagy ünnepünk s a felvo­nulás élménye adjon mind­­annyiunknak új erőt a munkához és vidámságot, örömet az élethez — mon­dotta befejezésül Méhes Lajos. (MTI)

Next