Esti Hírlap, 1984. szeptember (29. évfolyam, 206-230. szám)
1984-09-01 / 206. szám
TANÁCSKOZNAK A NÉPMŰVELŐK Egy évtized mérlege — Minden eddiginél többen jöttek el az idei pécsi vándorgyűlésünkre — kezdi a beszélgetést Király István népművelő, a Magyar Népművelők Egyesületének titkára. Hajdú- Bihar megyéből egész autóbusznyi szakember érkezett, s akik később jelentkeztek, már helyetsem igen kapták. Alapkérdések Nem véletlen az élénkülő érdeklődés, hiszen ez a szokásos évi találkozó, melyet most, a hét végén rendeznek meg, idén egyúttal az őszi országos közművelődési konferenciát megelőző legszélesebb fórum is. A Magyar Népművelők Egyesületének tagjai, akik elsőként vetették fel az országos tanácskozás gondolatát 1983-ban, most előkészítésének is részesei. — Lassan két esztendeje minden programunk az országos közművelődési tanácskozást szolgálja valamilyen módon — folytatja Király István —, nagy várakozással készülünk rá, hiszen ez szakmailag és politikailag is olyan széles körű fórum, mely értékelheti a közművelődési törvény megjelenése óta eltelt tízéves időszakot, és kijelölheti az új cselekvési programot. — A pécsi találkozó mennyiben segíti munkájában az országos fórumot? — Úgy véljük, az itt megvitatott kérdések a közművelődés mai helyzetének alapkérdései. A legátfogóbb például az a megállapítás, hogy új gazdasági erőviszonyok és változó társadalmi körülmények között újra ki kell jelölnünk a közművelődés helyét és intézményei szerepét. — Ismét anyagi kérdések kerülnek hát szóba? — Azok is, de másképp. Nem a központi támogatás növekedését várjuk csakt, ehelyett az önállóan gazdálkodni képes intézmények jelentőségét akarjuk hangsúlyozni. Ha a jogszabály most már lehetővé teszi is ezt, sok fölösleges óvatoskodás, a felelősség elhárítása bénítja a mozgást. Pedig rugalmas, a társadalmi igényekhez alkalmazkodó intézményekre van szükség, amelyek a megváltozott szabadidőstruktúra, a művelődési igények átalakulása idején is hatékonyak. Intézmények — Úgy véli tehát, nem váltak fölöslegessé a néha ódivatúnak kikiáltott intézmények sem? — Biztos vagyok benne, hogy van érdeklődés a hagyományos művelődési formák, az ismeretterjesztés, a szakkörök, klubok, nagy rendezvények iránt. Feladatunk éppen az, hogy differenciáltanépítsük fel a művelődési lehetőség rendszerét, az említett módszerekkel együtt élhessenek például a speciális igényeket szolgáló egyesületek és teremtsünk még újabb formákat is. Szabad időnkben egyre többször akarunk praktikus ismeretekre is szert tenni, s ha a művelődési intézmények a kertészkedőknek, a lakásépítőknek -berendezőknek adnak tanácsokat, ezzel nem kisebb feladatot vállalnak magukra, mint a környezet esztétikájának megőrzését. Életkörülmények •/ — A vándorgyűlés témáit, „a művelődési intézmények társadalmi kapcsolatai, a mindennapi kultúra, a tömegkommunikáció és video” kérdése milyen súllyal szerepelhetnek majd az országos konferencián ? — Ezeken a területeken az elmúlt tíz évben vagy gyökeres átalakulást, vagy erős hangsúlyváltozást tapasztaltunk. Az átfogó kérdésekben, a tendenciák fejlődési irányok kijelölésében tehát nem lehet figyelmen kívül hagyni őket. — Tagjaik speciális érdekeit képviseli-e az egyesület az őszi tanácskozáson? — Pécsett külön szekcióban beszéltünk a népművelőképzésről, a szakemberek élet- és munkakörülményeiről. Reméljük, nincs szükség, hogy a tanácskozáson részt vevő egyesületi tagok ott ie külön hangsúlyozzák ezt. Nyilvánvalóvá kell válnia, hogy a gazdasági-technikai követelmények fejlődése képzettebb, tehetséges szakembereket kíván, akiknek munkáját megfelelő honorárium illeti. Molnár Gabriella .VOITH ÉS A KÉT BODROGI Sokmindenmás Dudaország, Éljen a dodzsem, Sziszi, az utca réme, Utazunk, Zebravarázslat — ezek és ehhez hasonló kompozíciók kaptak helyet a Sokmindenmás című lemezen, amelynek alcíme Mesés zenés játék. Sajátos, összefüggő mese keretében kapnak tanácsokat a gyerekek a KRESZ útvesztőiből. A főszereplők Voith Ági, Bodrogi Gyula és a „kis Bodrogi”, azaz: Bodrogi Ádám. Az album sikerre számíthat, a zene elsőrangú. Olyan szerzők munkái, mint az ex piramisos Gallai Péter vagy Döme Zsolt, Bergendy Péter. A szövegeket Oroszlán György, Fábri Péter és Szurdi Miklós, valamint Oroszlán Gábor írták. A főszereplők közül Bodrogi Gyula mindent tud ebben a szokatlan feladatban is. Voith Ági jól ismert a zenés világban, rutinos előadó, s most külön a karakterére írták a szerzők a kompozíciókat. Bodrogi Ádám igen kellemes meglepetést szerzett. S még valami: Ági van! címmel megkezdi szeptemberben országjáró turnéját Voith Ági, trió formációban Döme Zsolt, Gallai Péter és Köves Miklós kíséri majd. r. g. Fantasztikus siker! George Lucas kozmikus mese trilógiája a mozikban: CSILLAGOK HÁBORÚJA de. 10, 1. A BIRODALOM VISSZAVÁG (Kossuth de. 19, 11, 12 ... és az elmúlt év világsikere: A JEDI VISSZATÉR minden este 8 órakor. Udvari bál a Burgban. Éjfél: a szupé ideje. A környező termekben terített asztalok. Ferenc József, akit a hízelgők a Monarchia első számú gavallérjának neveztek, feleségéhez fordul: — Kedves Sziszi — így becézték Erzsébet királynőt —, kellemes meglepetésben lesz része. Cigányok adják a tafelmusicot. Amikor az asztali muzsikára kerül a sor, cigányprímás hajol meg Erzsébet előtt. Édesbús dallam kel szárnyra, mintha halkan sírnának a hegedűk. „Lehullott a rezgő nyárfa ezüst színű levele.” Ez volt Erzsébet királynő kedvelt dala. A nóta szerzője Rácz Pali, a korszak híres prímása. A fia, Rácz Laci, még tízéves sincs, amikor már segédprímás ... A század végén, 23 éves korában pedig saját zenekara élére áll a tüneményes technikával játszó muzsikus. Névjegye így fest: XXXVI. RÁCZ LACI a cigányok királya, öt világrész első felnaturalistája A cigányprímások versenyén övé az első díj. Máris híres, népszerű. Az ezüsttükrös pesti kávéházakban, a legismertebb éttermekben mindig telt ház van, ha kiteszik a táblát: „XXXVI. Rácz Laci és zenekara muzsikál.” A külföldi vendégek sem ritkák. Kun Imre, a nagyszerű hangversenyrendező, a Pesten szereplő Hubermann Bronislaw, lengyel származású hegedűművésznek mutatta be a cigánykirályt. „Briliáns technika, csodálatos improvizáló készség” — így vélekedett Hubermann. Sok nótát írt, főleg csárdásokat. Az Ördög-csárdás, és a Tüzes-csárdás sodró lendületű, fergeteges Rácz Laci-muzsika. Nagyon ritka és érdekes az a hanglemez, amelyen magyar nótákat muzsikál és énekel „a királyi banda”. Indulás a világhír felé: Bécs, Párizs, London ... Siker, pénz, kitüntetések. Amerikában hónapokig turnézott a cigánykirály. Hazatérve egy ideig még ragyogott szerencsecsillaga. A harmincas évek végétől még udvari íródeákja is lehettem. Szinte naponta találkoztunk Sokszor ígérte: — Édes fiam! Egyszer majd valahol csendes helyen letanyázunk, aztán tollba mondom életem ... Lesz abban király, herceg, szépasszony... Sajnos, elmaradt a nagy tollbamondás, de sokszor elbeszélgettünk életéről. — ... Hogy kit is szeretek? Hát először is Laci fiamat. Ez a gyerek — csak ne lenne olyan beteg —, az eszével és a szívével muzsikál olyan csodálatosan, a trónörökösöm... Igen szeretem a bandámat, cimboráimat, meg sok kedves vendégemet... Sajnos, szeretem a lóversenyt és a kártyát is. A festett lapok olyan hűtlenek voltak hozzá, mint a lemaradt lovak. Pedig sokáig ömlött hozzá a bankók serege. „Egyszer egy bácskai mágnás hívott meg a bandával — mesélte. — Vagy három napig húztuk egyfolytában. Kaptunk is egy pesti bérházra valót. De hát... a lovak, a kártyalapok, szépasszonyok ...” Ahogy a nóta is mondja: vén öreg ember, nótája nem kell... Elpártolt a király szerencséje. Kiöregedtek, elszéledtek a banda tagjai... 1936 március vége felé hajnaltájt hívatott. Akkor már az Üllői út 41. számú házban szoba-konyhás szegényes lakásában élt. Sírva fogadott. — Meghalt a trónörökösi Fiát, aki a Rákóczi — Rácz Laci nevet választotta, tizenöt éves korában ragadta el a tüdővész. Pesti muzsikus cigányok adták össze temetése költségeit. Legjobb barátja, ifjú Torma Tóni és zenekara a sírnál a trónörökös nagyapja nótáját húzta: „Lehullott a rezgő nyárfa ezüst színű levele ...” Ősi cigányszokás szerint elvágták kedvenc hegedűje húrjait, kettétörték vonóját... Egyedül maradt a cigánykirály . .. Kalmár Pál, a híres dalénekes tett legtöbbet öreg barátjáért. Elérte, hogy a Rajkó-zenekar élén felléptetik Laci bácsit. Grosz úr, az Ostendekávéház tulajdonosa örömmel fogadta a tervet. Nemcsak Pestet, az országot lázba hozta a hír: megint muzsikál a cigányok királya ... A kávéházban lehunytak a fények. Az emelvényt reflektorok világították meg. Felsorakozott a Rajkó-zenekar, lassú léptekkel jött be XXXVI. Rácz Laci. Egyik Rajkó vörös bársony párnán hozta utána hegedűjét. Felejthetetlen muzsika és siker. Ennek is hamar vége lett... Élete 73. esztendejében meghalt a cigányok királya. Megint a pesti muzsikusok adták össze a temetése költségeit. Száztagú banda búcsúztatta: „Lehullott a rezgő nyárfa ezüst színű levele ...” Parádésan eltemették, és aztán hamar elfelejtették öt világrész első fernaturalistáját. Ritter Aladár LAPZÁRTA ELŐTT Harminchatodik Rácz Laci • Nem lehet tagadni, hogy Betseia Bodony históriája kis hazánk egynémely idegenforgalmi ötletére hasonlít. S ha „kiszolgáló városok” sanyarú sorsáról nem is, de társközségek elhanyagoltságáról annál inkább tudunk. Radványi Ervin szatirikus vígjátéka tönk meg a széle címmel nincs hát híján a valóság ihletésének. Persze, a műfajok határterületén közlekedni mindig veszélyes, mert a szatíra végletes túlzásai ellenére véresen komoly műfaj, amely nem ismer megbocsátást. A vígjáték viszont hitelesebb, árnyaltabb jellemeket kíván. A tönk meg a széle viszont szatírának kicsit engedékeny, vígjátéknak viszont túlságosan stilizált volt. Ami nem azt jelenti, hogy unalmas, vagy idegesítő lett volna a néző számára. Végül is inkább kellemesen érezhettük magunkat a képernyő előtt, éppen a valóság inspirálta történet fordulatai, s persze a színészek kiváló játéka okán. Sinkovits Imre állandóan lelkiző aggályoskodásai, Székhelyi József olasz ripacskodása, Szilágyi Tibor „vállalkozói” paródiája, Fonyó István kimért magatartású vezetője, Tolnay Klári fanyar humora a jellemvígjáték irányába lendítette a játékot. Talán kissé kiglancolt stúdióközegbe került a produkció Illés János kamerája előtt, legalábbis a belsőkben. Ám a számban fogyatkozó magyar tévéjátékok gyérülő sorában Várkonyi Gábor rendező munkája az üdítő, kellemesen fogyasztható darabok közé tartozott. — bel — □ ANDRZEJ CHOROSINSKI (Lengyelország) orgonakoncertjét szeptember 7-én, este 8 órakor rendezik meg a Mátyástemplomban. TÁKOSI TEMPLOM A Műemléki Felügyelőség támogatásával restaurálják a XVII. században épült tákosi református templom épületének falait, tetejét, a mennyezet festett kazettáit és a szószéket. (MTI Fotó : Oláh Tibor felvétele) ZENEI VERSENYEK Trombita Budapesten holnap kezdődnek a nemzetközi zenei versenyek. Két hangszerfajtában versenyeznek: trombitások és , brácsások. Az utóbbit Lukács Pál emlékezetére rendezik. A verseny színhelye a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nagyterme. Mindkét versenyágban az I. díj 50 ezer, a II. díj 30 ezer, a 10. díj 20 ezer forint. Budapest főváros és brácsa Tanácsa felajánlott mindkét kategória versenyzői számára egy-egy húszezer forintos és egy-egy tízezer forintos különdíjat. A holnapi nyitó -hangverseny után következik a sorsolás. Az elődöntő hétfőn, fél tíztől zajlik. A nemzetközi zsűri elnöke Láng István, a brácsaverseny szeptember 7-e és 14-e között bonyolódik, Németh Géza zsűrielnökségével. Dali dolgozik Augusztusban ülte nyolcvanadik születésnapját Salvador Dali, az élő festészet egyik legnagyobb alakja — házában legutóbb egy szobát megsemmisítő tűz ütött ki —, és barátai szerint az agg mester ismét dolgozik. Felesége, Gala csaknem két évvel ezelőtti halála után búskomor lett, magányába zárkózott, alig evett és ivott valamit, és nem vett ecsetet a kezébe. A mély szomorúság úgy látszik, enyhülőben van és Dali újra fest.