Esti Hírlap, 1985. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1985-03-26 / 72. szám

V Ám: 1,80 Ft XXX. évfolyam, 72. szám 1935. március 26., kedd A DOKUMENTUMOK FELETTI VITÁ­VAL Folytatja tanácskozását az MSZMP XIII. kongresszusa Lázár György felszólalása a délelőtti ülésen A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. konpesszusa a Budapest Kongresszusi Központban ma reggel 9 órakor folytatta munkáját. Tegnap, a tanácskozás első napján, a Központi Bizottság írásos beszámolójához Kádár János fűzött szóbeli kiegészítést, Gyenes András, a KEB elnöke - ugyancsak szóban - egészítette­­ a Központi Ellen­őrző Bizottság jelentését. Ezután megkezdődött a vita, amelyben az első na­pon felszólalt: Orosz Ká­roly, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Bu­dapesti Pártbizottság első titkára, Budapest küldötte (felszólalását a 3. oldalon ismertetjük); Csente Jenő front­mester, a Tatabányai Szénbányák küldötte; Lé­­­ránt Károlyné, a Pápai Textilgyár KISZ-bizottsá­­gának titkára, Veszprém megye küldötte; Radics Sándor, a nagylengyeli Előre Termelőszövetkezet elnöke, Zala megye kül­dötte; Egresi Károly nyug­díjas, lakóterületi pártve­­zetőségi titkár, Budapest küldötte; Martinovics Ti­bor, az Óbuda Termelőszö­vetkezet gépjármű-villa­mossági műszerésze, Pest megye küldötte; Sikula György, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának, tagja, a­­ Hajdú-Bihar megyei Pártbizottság első titkára, Hajdú-Bihar megye kül­dötte; Gerezdes János, a Mosonmagyaróvári Tim­földgyár igazgatója, Győr- Sopron megye küldötte; Juscsák György, a Mátra­aljai Állami Gazdaság igazgatója, Nógrád megye küldötte; Osztafi Béla, az Ózdi Kohászati Üzemek csoportvezetője, az Ózdi Kohászati Üzemek küldöt­te; Czinege Gyuláné, a karcagi Zádori úti általá­nos iskola igazgatója, Szol­nok megye küldötte; Sza­bó Gyula, a Láng Gépgyár állami díjas művezetője, Budapest küldötte és Fe­dőnné Birgés Katalin, a Szakszervezetek Békés me­gyei Tanácsának vezető titkára, Békés megye kül­dötte. Megfelelni a bizalomnak Ma, a kongresszus máso­dik munkanapján az első felszólaló Lázár György, a Minisztertanács elnö­ke, Borsod - Abaúj - Zemplén megye küldötte volt. Lázár György felszólalása elején arról szólt: a kormány az elmúlt években azt tartotta legfőbb kötelességének, hogy a szocialista építés állami irányításában a ne­héz, olykor kritikus nem­zetközi viszonyok és a ko­rábbinál bonyolultabb bel­ső feltételek között is ér­vényt szerezzenek a XII. kongresszus határozatának, megfeleljenek a bizalom­nak. ■ Majd így folytatta: ezt ez alkalmat sem mulaszt­hatom el, hogy köszönetet mondjak népünknek azért a megértésért és támoga­tásért, ami nélkül a kor­mány aligha tudott volna eleget tenni megbízatásá­nak. A következőkben a kor­mányzati munka elmúlt év évnek­ törekvéseiről szólt, kiemelte azokat az ered­ményeket, amelyeket a szo­cialista demokrácia intéz­ményeinek, a központi és a helyi igazgatás fejleszté­sében elértünk. Beszélt azokról a gazdasági, társa­dalmi és szociálpolitikai programokról és koncep­ciókról, amelyek a múlt években készültek el. Szólt azokról a jogos bírálatok­ról is, amelyekkel a köz­vélemény a bürokráciát, a szocialista normáinkat sér­tő jelenségeket illeti. Pozitív mérleg Ezt követően Lázár György elmondta: amint erről Kádár elvtárs szólt, a XII. kongresszuson ma­gunk elé tűzött legfőbb feladatot teljesítettük. Megőriztük­­ szocialista vívmányainkat, megállí­tottuk a külgazdasági egyensúly romlásának ve­szélyes folyamatát, sőt, ko­rábban mint terveztük, megkezdtük az adósság csökkentését. Hangsúlyoz­ta: minden nehézség el­lenére előrejutottunk a szocialista építésben, to­vább gyarapodtak hazánk szellemi és anyagi értékei. Lázár György említést te­tt azokról az új létesítmé­nyekről, amelyekkel a múlt években gazdagodott ha­zánk. Kiemelte: négy év alatt több mint 15 száza­lékkal bővült a nemzeti vagyon, közel 2000 terme­lőberuházás lépett üzembe.­­ Az összes körülményt figyelembe véve a mér­leg pozitív. És talán még inkább az, ha ki­tekintünk­ a világba. Szá­mos, esetenként nálunk jóval kedvezőbb helyzet­ben levő és gazdaságilag fejlettebb ország sem tud a­­miénknél — évi átlagban 2-2,5 százaléknál — gyor­sabb növekedést felmutat­ni. Az európai tőkés or­szágokban hatalmasra — 15 millió főre — nőtt a munkanélküliek serege és egyre-másra megnyirbál­ják a szociális kiadásokat. Ha mindezt egybevetjük azzal, hogy nálunk teljes a foglalkoztatás, a társadal­­mi juttatások nemhogy csökkentek, de négy év alatt kereken 12 százalék­kal, vagyis gyorsabban nőttek, mint a nemzeti jö­vedelem, akár elégedettek is lehetnénk. Mégsem va­gyunk azok. Mindenekelőtt azért nem, mert ha jobban dolgozunk, többre juthat­tunk volna. A hatékonyság javult, de a lehetségesnél és a szükségesnél kisebb mértékben. Két következmény A kormány elnöke a kö­vetkezőkben arról beszélt, hogy a világgazdaság szá­munkra kedvezőtlen alaku­lásán kívül munkánk gyen­geségeinek is szerepe van abban, hogy a nemzeti jö­vedelem a tervezettnél ki­sebb mértékben nőtt, hogy fizetőképességünk fenntar­tása érdekében az elő­irányzottnál kevesebbet fordíthattunk a belső fel­­használásra, főleg felhal­mozásra.­­ A helyzet ilyen alaku­lása két olyan következ­ménnyel járt, amit bár­mennyire szerettünk volna, nem tudtunk elkerülni. Az egyik az, hogy a fogyasztói árakat az eredetileg terve­zettnél nagyobb mértékben kellett növelni. És noha az áremeléseket részben ellen­tétel­eztük, különösen a nagycsaládosokat, a nyug­díjasokat, a pályakezdő, családalapító fiatalokat érintette érzékenyen. A másik következmény a be­ruházások visszaszorításá­ból származik és abban jut kifejezésre, hogy a fejlesz­tési célok, köztük a tech­nikai haladást szolgáló fejlesztések egy részének megvalósításáról le kellett mondanunk. (Folytatás a 3. oldalon.) Budapesti küldöttek a kongresszuson

Next