Esti Hírlap, 1985. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1985-03-26 / 72. szám
V Ám: 1,80 Ft XXX. évfolyam, 72. szám 1935. március 26., kedd A DOKUMENTUMOK FELETTI VITÁVAL Folytatja tanácskozását az MSZMP XIII. kongresszusa Lázár György felszólalása a délelőtti ülésen A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. konpesszusa a Budapest Kongresszusi Központban ma reggel 9 órakor folytatta munkáját. Tegnap, a tanácskozás első napján, a Központi Bizottság írásos beszámolójához Kádár János fűzött szóbeli kiegészítést, Gyenes András, a KEB elnöke - ugyancsak szóban - egészítette a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését. Ezután megkezdődött a vita, amelyben az első napon felszólalt: Orosz Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Budapest küldötte (felszólalását a 3. oldalon ismertetjük); Csente Jenő frontmester, a Tatabányai Szénbányák küldötte; Léránt Károlyné, a Pápai Textilgyár KISZ-bizottságának titkára, Veszprém megye küldötte; Radics Sándor, a nagylengyeli Előre Termelőszövetkezet elnöke, Zala megye küldötte; Egresi Károly nyugdíjas, lakóterületi pártvezetőségi titkár, Budapest küldötte; Martinovics Tibor, az Óbuda Termelőszövetkezet gépjármű-villamossági műszerésze, Pest megye küldötte; Sikula György, az MSZMP Központi Bizottságának, tagja, a Hajdú-Bihar megyei Pártbizottság első titkára, Hajdú-Bihar megye küldötte; Gerezdes János, a Mosonmagyaróvári Timföldgyár igazgatója, Győr- Sopron megye küldötte; Juscsák György, a Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatója, Nógrád megye küldötte; Osztafi Béla, az Ózdi Kohászati Üzemek csoportvezetője, az Ózdi Kohászati Üzemek küldötte; Czinege Gyuláné, a karcagi Zádori úti általános iskola igazgatója, Szolnok megye küldötte; Szabó Gyula, a Láng Gépgyár állami díjas művezetője, Budapest küldötte és Fedőnné Birgés Katalin, a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának vezető titkára, Békés megye küldötte. Megfelelni a bizalomnak Ma, a kongresszus második munkanapján az első felszólaló Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Borsod - Abaúj - Zemplén megye küldötte volt. Lázár György felszólalása elején arról szólt: a kormány az elmúlt években azt tartotta legfőbb kötelességének, hogy a szocialista építés állami irányításában a nehéz, olykor kritikus nemzetközi viszonyok és a korábbinál bonyolultabb belső feltételek között is érvényt szerezzenek a XII. kongresszus határozatának, megfeleljenek a bizalomnak. ■ Majd így folytatta: ezt ez alkalmat sem mulaszthatom el, hogy köszönetet mondjak népünknek azért a megértésért és támogatásért, ami nélkül a kormány aligha tudott volna eleget tenni megbízatásának. A következőkben a kormányzati munka elmúlt év évnek törekvéseiről szólt, kiemelte azokat az eredményeket, amelyeket a szocialista demokrácia intézményeinek, a központi és a helyi igazgatás fejlesztésében elértünk. Beszélt azokról a gazdasági, társadalmi és szociálpolitikai programokról és koncepciókról, amelyek a múlt években készültek el. Szólt azokról a jogos bírálatokról is, amelyekkel a közvélemény a bürokráciát, a szocialista normáinkat sértő jelenségeket illeti. Pozitív mérleg Ezt követően Lázár György elmondta: amint erről Kádár elvtárs szólt, a XII. kongresszuson magunk elé tűzött legfőbb feladatot teljesítettük. Megőriztük szocialista vívmányainkat, megállítottuk a külgazdasági egyensúly romlásának veszélyes folyamatát, sőt, korábban mint terveztük, megkezdtük az adósság csökkentését. Hangsúlyozta: minden nehézség ellenére előrejutottunk a szocialista építésben, tovább gyarapodtak hazánk szellemi és anyagi értékei. Lázár György említést tett azokról az új létesítményekről, amelyekkel a múlt években gazdagodott hazánk. Kiemelte: négy év alatt több mint 15 százalékkal bővült a nemzeti vagyon, közel 2000 termelőberuházás lépett üzembe. Az összes körülményt figyelembe véve a mérleg pozitív. És talán még inkább az, ha kitekintünk a világba. Számos, esetenként nálunk jóval kedvezőbb helyzetben levő és gazdaságilag fejlettebb ország sem tud amiénknél — évi átlagban 2-2,5 százaléknál — gyorsabb növekedést felmutatni. Az európai tőkés országokban hatalmasra — 15 millió főre — nőtt a munkanélküliek serege és egyre-másra megnyirbálják a szociális kiadásokat. Ha mindezt egybevetjük azzal, hogy nálunk teljes a foglalkoztatás, a társadalmi juttatások nemhogy csökkentek, de négy év alatt kereken 12 százalékkal, vagyis gyorsabban nőttek, mint a nemzeti jövedelem, akár elégedettek is lehetnénk. Mégsem vagyunk azok. Mindenekelőtt azért nem, mert ha jobban dolgozunk, többre juthattunk volna. A hatékonyság javult, de a lehetségesnél és a szükségesnél kisebb mértékben. Két következmény A kormány elnöke a következőkben arról beszélt, hogy a világgazdaság számunkra kedvezőtlen alakulásán kívül munkánk gyengeségeinek is szerepe van abban, hogy a nemzeti jövedelem a tervezettnél kisebb mértékben nőtt, hogy fizetőképességünk fenntartása érdekében az előirányzottnál kevesebbet fordíthattunk a belső felhasználásra, főleg felhalmozásra. A helyzet ilyen alakulása két olyan következménnyel járt, amit bármennyire szerettünk volna, nem tudtunk elkerülni. Az egyik az, hogy a fogyasztói árakat az eredetileg tervezettnél nagyobb mértékben kellett növelni. És noha az áremeléseket részben ellentételeztük, különösen a nagycsaládosokat, a nyugdíjasokat, a pályakezdő, családalapító fiatalokat érintette érzékenyen. A másik következmény a beruházások visszaszorításából származik és abban jut kifejezésre, hogy a fejlesztési célok, köztük a technikai haladást szolgáló fejlesztések egy részének megvalósításáról le kellett mondanunk. (Folytatás a 3. oldalon.) Budapesti küldöttek a kongresszuson