Esti Hírlap, 1985. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1985-04-01 / 77. szám

, Munkácsy Mi Cserny József ipari for­matervezőnek, Deim Pál festőművésznek, Fajó Já­nos festőművésznek, Ke­mény György alkalmazott grafikusnak, Kocsis Imre festőművész-grafikusnak, Kovács Imre grafikusmű­vésznek, Kovács Péter fes­tőművésznek, Németh Gá­bor festőművész, restaurá­tornak, Pauli Annának, a Lenfonó és Szövőipari Vál­lalat tervező iparművészé­nek, Szabó Albertnek, a Fékon Ruházati Vállalat ruhatervező iparművészé­nek, Szekeres Mihálynak, a Csomiterv belsőépítészé­nek, Székely András kri­tikusnak, az Új Tükör kép­­zőművészetirovat-szer­­kesztő­jének. Művészeti díjasok Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából eredményes művészi munkájuk elis­meréseként a művelődési miniszter az alábbi ki­tüntetéseket adományozza: József Attila-díjat: Asperján György írónak, a Magyar Rádió szerkesz­tőjének, Fenyő István iro­dalomtörténésznek, az MTA Irodalomtudományi Intézet munkatársának, Dr. Nagy Katalin írónak, Nádas Pé­ter írónak, Orbán Ottó költő-műfordítónak, Sán­dor Iván írónak, a Film, Színház, Muzsika főszer­kesztő-helyettesének, Sőtér István író-irodalomtörté­­nésznek, Sumonyi (Papp) Zoltán írónak, a Magyar Rádió rovatvezetőjének, Szilágyi Ákos kritikus-mű­fordítónak, Tellér Gyula műfordítónak, Tóth Endre költőnek, Ungvári Tamás kritikus-irodalomtörté­nésznek, a Színház- és Filmművészeti Főiskola egyetemi tanárának, Ve­ress Miklós költő-műfordí­tónak, az Élet és Irodalom szerkesztősége főmunka­társának, Zalka Miklós írónak, a Zrínyi Katonai Kiadó nyugalmazott szer­kesztőjének. Jászai Mari-díjat: Básti Julinak, a Katona József Színház színművé­szének, Bubik Istvánnak, a Nemzeti Színház színmű­vészének, Dunai Tamás­nak, a Madách Színház színművészének, Egri Ka­talinnak, a szolnoki Szig­ligeti Színház színművé­szének, Eötvös Kálmán Györgynek, a MACIVA ar­tistaművészének, Fekete Gizinek, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színművészének, Géczy Do­rottyának, a Vidám Szín­pad színművészének, Ke­­menes Fannynak, a József Attila Színház jelmezter­vezőjének, Kiss Jenőnek, a Kecskeméti Katona József Színház színművészének, Korcsmáros Jenőnek, a debreceni Csokonai Szín­ház színművészének, Kört­­vélyessy Zsoltnak, a Mis­kolci Nemzeti Színház szín­művészének, Lékay Ottó dramaturgnak, a Magyar Rádió Rádiószínháza ön­álló osztályvezetőjének, Le­ner Péternek, a nyíregy­házi Móricz Zsigmond Színház igazgató-főrende­zőjének, Lukáts Andornak, a kaposvári Csiky Gergely Színház színművészének, Mikó Istvánnak, a Thália Színház színművészének, Oszvald Marikának, a Fő­városi Operettszínház szín­művészének, Papp Zoltán­nak, a Katona József Szín­ház színművészének, Só­lyom Katalinnak, a pécsi Nemzeti Színház színmű­vészének, Szakácsi Sándor­nak, a Vígszínház színmű­vészének, Szántó Judit kri­tikusnak, a Magyar Szín­házi Intézet osztályvezető­jének, Székhelyi Józsefnek, a Madách Színház szín­művészének, Szigeti And­rásnak, a nyíregyházi Mó­ricz Zsigmond Színház színművészének, Tordai Teri színművésznek, a Mafilm filmszínészének. Liszt Ferenc-díjat: Hara Lászlónak, a Ma­gyar Állami Hangverseny­­zenekar fagottművészének, Kiss Jánosnak, a győri Kisfaludy Színház magán­táncosának, Kovács János­nak, a Magyar Állami Ope­raház karmesterének, Pitti Katalinnak, a Magyar Ál­lami Operaház magánéne­kesének, Szakály György­nek, a Magyar Állami Ope­raház magántáncosának, Szabó Dénes karnagynak, a nyíregyházi 4. számú Általános Iskola tanárá­nak. Erkel Ferenc-díjat: Dubrovay László zene­szerzőnek, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi­­ tanárának, Kal­már László zeneszerzőnek, a Zeneműkiadó Vállalat főszerkesztőjének, Pesovár Ernő táncfolklorista, ko­reográfus, szakírónak, az MTA Zenetudományi In­tézet néptáncosztálya veze­tőjének, Victor Máté zene­szerzőnek, a Magyar Rádió zenei szerkesztőjének. Balázs Béla-díjat: Békés Józsefnek, a Ma­gyar Televízió dramaturg­jának, Bencze Ferenc szín­művésznek, a Mafilm film­színészének, Gazdag Gyu­lának, a Mafilm filmren­dezőjének, Koltay Gábor­nak, a Mafilm filmrende­zőjének, Marx Józsefnek, a Mafilm stúdióvezetőjé­nek, Mihályfi Sándornak, a Magyar Televízió film­rendezőjének, Neumann Lászlónak, a Magyar Te­levízió főoperatőrének, No­­vák Emilnek, a Mafilm operatőrének, Urbán Ta­másnak, az Ifjúsági Maga­zin fotóriporterének, Var­ga Csabának, a Pannónia Filmstúdió rajzfilmrende­zőjének. HATVANEZER JEGY ELŐVÉTELBEN Itt élned, halnod kell Koltay Gábor a történelmi játékról és terveiről Koltay Gábor az utóbbi időben politikai esemé­nyekkel kapcsolatban ren­dezett kulturális megmoz­dulásokat, így február 13- án, március 13-én, s most április 4-én ezúttal a Hő­sök tere lesz a színhely, a műfaj: zenés történelmi játék. A magyar történe­lem egy-egy pillanatát mutatják be a honfogla­lástól a felszabadulásig. A közönség már előre dön­tött: tíz és tízezrével kel­tek el a belépők elővétel­ben, a négy előadást hat­vanezer ember is tekinti meg. Koltay a maga módján tegnap is rohant, minde­nütt igyekezett ott lenni. A rendező alkotótársai ez­úttal is Novák Ferenc, a jeles koreográfus, valamint Andor Tamás operatőr, Csikós Attila díszletterve­ző. Képtelenség lenne a közreműködők közül min­denki nevét felsorolni, említsünk meg annyit, hogy négyszáz táncos, két­száz katona, negyven szí­nész, énekes, s negyven lovas szolgálja a produk­ciót. — Úgy érzem, folytatom tovább azt, amit a kon­certtel, és az István, a ki­rállyal elkezdtem. Ezúttal tovább lépek, hiszen nem­csak egy adott történelmi korszakot dolgoztunk fel, hanem a magyar történe­lem ezer évét. Álmom, hogy azt a stílusvilágot fejlesszem tovább, amit Jancsó Miklós megterem­tett, s kialakítsak egy tö­megműfajt. Ez a történel­mi játék olyan, mint egy nyitott képeskönyv. Ha­talmas apparátust vonul­tatunk fel. A próbák során kitűnő összhangban dol­goztunk a közreműködők­kel. Vikidál Gyula, Nagy Feró, Varga Miklós és Deák Bill Gyula jól is­mert alakjai művészeti életünknek. Ami a rockze­nészeket illeti, most bővült a névsor, a közönség látható,­j­a, hallhatja Katona Klárit, Zoránt, Balázs Fecót és Ba­logh Ferencet. S olyan színészek működnek köz­re, mint Bessenyei Ferenc, Kállai Ferenc, Sinkovits Imre, Kozák András, Pelső­­czy László, Berek Kati, Ma­gyar Mária. A zenét Vic­tor Máté szerezte. Már megjelent egy ké­pes kiadvány is az ese­ménnyel kapcsolatban, a dupla nagylemez pedig május végére várható. Április 4-én a Hősök te­rén a dísztribün előtt, a Gorkij fasor torkolatában ifjúsági tömegdemonstrá­cióra is sor kerül, Nagy László, Bella István, Rat­­kó József és Garai Gábor verseit zenésítette meg Koltay Gergely és a Kor­moran együttes működik közre. Ehhez hasonló nagyszabású megmozdulás nemigen volt még, húsz­ezer budapesti fiatal per­dül majd táncra. Ennek is koreográfusa Novák­­ Fe­renc. S Koltay folytatja, ő lesz a KISZ KB kulturális de­legációjának rendezője a VIT-en, három gálaestet mutatnak majd be Bartók- és Kodály-művek feldolgo­zásával Moszkvában. Ezt követően Szeged a színhe­lye a János, a vitéznek.­— Victor Máté zenésí­tette meg a darabot, úgy tudjuk, Szegeden és az egész országban máris igen nagy az érdeklődés iránta, filmes terveimről csak annyit: az Itt élned, halnod kell című oratóriu­­m­umot televíziós techniká­val rögzítjük, ősszel már vetítik is a mozikban. A János, a vitéz -filmváltoza­tát 1086-ra tervezem. Ma délelőtt óta Koltay Gábor, Balázs Béla-díjas rendező. Riskó Géza (Fotó: Halmágyi Péter) UNGVÁRI TAMÁS Skatulyák fölött Ha az Irodalmi Lexikon nem közölné, alig hinnénk, hogy Ungvári Tamás idén 55 éves lesz. Mint ahogy már az is meglepő, hogy az 1965-ben kiadott lexikon érdemesnek tartotta fel­venni Undi Imre és Ung­­várnémeti Tóth László kö­zé. Ebben az a szokatlan, hogy a múzsák ilyen neve­letlen kritikusa, mint Ung­vári, helyet kaphatott az előkelő irodalomtörténeti jelesek névsorában. Mert­hogy még az sem egészen igaz, mintha Ungvári pusz­tán kritikus lenne; egyebek közt a lexikon is elsősor­ban műfordításait és szel­lemes, esszéisztikus stílusát dicséri. Igaz, akkor még nem jelent meg Beatles Bibliája, de tudós Poétiká­ja sem. Arról a legutóbbi távriportjáról nem is be­szélve, amely a közelmúlt­ban drámaian rakta össze — hozott mozaikokból — egy magyar manöken és fotós amerikai öngyilkos­ságának (vagy meggyilkolá­sának) mozgalmas képét. Aztán el lehet-e feled­kezni irodalmi, művészeti zsűrik jeles szakértőjéről, aki mindig szórakoztatóan próbálja a rendkívül széles körből való műveltség­­anyagát továbbadni. S hol van még a dramaturg Ung­vári, meg a publicista, aki jelentéktelen hétköznapi élményeit tudja kereset­lennek tetsző, minden dí­szítő sallangtól mentes, mégis képgazdag, eleven stílusban előadni olyannyi­ra, hogy­ bármiről ír — s akár igaza van, akár nincs — el kell olvasni. Nálunk, ahol a copfos német tudo­­­mányosság tradíciói szerint kicsit furcsállva kezelnek mindenkit, aki nem haj­landó önként egy szakmai skatulyába bújni, eléggé rendhagyó jelenség Ungvá­ri Tamás. József Attila-dí­­ja minden­esetre azt jelzi: lehet a skatulyák fölött — vagy között — is elisme­rést szerezni. (bernáth) Dire Strats negyedszer is Óriási érdeklődés előzi meg a világhírű Dire Strats együttes budapesti fellépési sorozatát. A csoport eredetileg két koncertet vállalt a magyar főváros­ban, aztán elkelt egy har­madik teltház is. Ma reg­gel a Budapest Sportcsar­noktól kaptuk a tájékozta­tást, miszerint május 19- én a negyedik előadást is megrendezik. A jegyárusí­tás április 10-én a szokott helyeken kezdődik. MIKÓ ISTVÁN Sancho Panza hűségével Debrecenben játszotta egyszer — vendégként — Sancho Panzát a La Man­cha lovagjában. Kedves szerepe volt a Búsképű jámbor szolgája, talán azért is, mert nemcsak piknikus külsejével formázza a vi­lágirodalom eme örök figu­ráját, hanem jellemzi őt Sancho kitartása és hűsé­ge is. Mikó István, a Thália Színház immár Jászai Ma­ri-díjas színművésze kitar­tóan és hűségesen készült a hivatásra, amelyet kora ifjúságában álmodott ma­gának. Pedig nem volt könnyű állhatatosnak ma­radnia, hiszen, csak ötödik nekifutásra vették föl a fő­iskolára. Újra és újra neki­veselkedett minden évben, s közben sem tétlenkedett. Mint a Malév jegyeladó­ja kereste kenyerét — hasznosnak ítéli ezt a fog­lalatosságát, mert sokféle embert ismerhetett meg —, és muzsikált. Gryllus Dániellel megszervezte a Kaláka együttest, gitáro­zott, énekelt. Végre 1973-ban bekerült Kazimir Károly osztályába, s miután 1977-ben megsze­rezte diplomáját, leszerző­dött mestere színházába. Számos kisebb szerep után a Miss Arizonában ugrott ki Dzseri Sztrakos megsze­mélyesítésével. Szereli a Kutyus figuráját A kék madárban, s most éppen a Magyar kocka egyik re­­zonőrjére készül: Szabó Gyula lesz Dörzsölt, ő a Naiv. Volt egy önálló estje színházában Poste restante címmel, Krúdy Gyula és Flek­ai Jenő műveiből, s mint zeneszerző ugyancsak bemutatkozott a Tháliában. A kék madárhoz és Békés Pál Egy kis térzene című darabjához komponált. A Pastoral együttessel dolgo­zik. Van egy közös lemezük Kiss Anna verseire, járják az országot Eliot Üresek című elbeszélő költeményé­nek rock-pódium változatá­val, s jövőre együttműköd­ve a Rock Színházzal , ahol Mikó vendégszerepei A krónikásban és a Sztár­­csinálókban — a tavaszi fesztiválra szeretnék meg­csinálni Petőfi remekét, Az apostolt, Hasek-, Schnitzler- és Pi­­linszky-művek színpadi megvalósításán töri a fe­jét... Tehetséges és tö­rekvő. A díj méltán koszo­­rúzza. (morvay) Ф Valószínűleg a hét — vagy a hónap — szenzáció­ja lett volna, ha ezt a teg­napi Márkus László inter­jút akkor közli a Televí­­zió, amikor elkészült. Nem sokkal betegsége után, el­ső színpadi fellépése előtt. Azóta azonban számtalan­szor kérdezték már a nyil­vánosság előtt és megje­lent egy könyv is — im­már második kiadásban —, amely ugyanazokat a kér­déseket járja körül, termé­szetesen egy könyv sokk­al tágasabb terjedelmi lehe­tőségei között. Mindennek ellenére most sem volt ér­dektelen ez az interjú, részben mert Ungvári Ta­más pontosan és minden lehetséges kényes témára rákérdezett, részben mert Márkus Lászlót, mintha a testi megpróbáltatások böl­csebbé tették volna, tömö­ren, érzékletesen és őszin­tén válaszolt mindenre, így a laikus néző számára is kiderült, hogy egy em­ber, aki egész életét a színházra tette fel, az nem feltétlenül beszűkült em­ber, hiszen ez csak egy kü­lönleges — és nagyon ér­zékletes —nézőpont, de ha valakinek nyitva van a szeme, innen kilátás nyí­lik az egész világra, még­hozzá nagyon érdekes ki­látás. S mint minden tele­víziós interjú, természete­sen ez is a szállakat ki­egészítette az arc­beszédes látványának olyan részle­teivel, amelyek a leghét­köznapibb közléseknek is különleges magyarázatot, felhangokat tudnak adni. Hátha mindezt egy évvel korábban láthattuk volna? — bel — ­ A MAGYAR RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ Szimfoni­kus Zenekarát Ligeti And­rás vezényli ma este fél 8- kor a Zeneakadémia Nagy­termében. Közreműködik: Geiger György.

Next