Esti Hírlap, 1985. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-01 / 179. szám

OLCSÓBBAN A KOSARAKBA (1.) Boltok, vásárlói szokások, merőben eltérő kínálat Csomagolás, minőség • Dicséretek, panaszok Olcsó áruk , fehérter­mékek. Ez utóbbiak létezé­séről még mindig kevesen tudnak. Pedig valamennyi hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy az élelmiszerre szánt pénzből több minden­re teljen. Olcsó árukat ke­resve jártunk kisebb kö­zértekbe, tetszetős ABC- áruházba. Kíváncsiak vol­tunk: a boltvezetők valóban közönségük kívánságait fi­gyelembe véve rendelnek-e, ugyanakkor a kínálattal hogyan befolyásolják vá­sárlási szokásainkat. Állandó vendégek Néhány héttel ezelőtt dr. Szeibert Imre, a Józsefvá­rosi Közért Vállalat igazga­tója e hasábokon elmondta: munkatársaival együtt ál­landó vendégei a tanácsta­gi fogadóóráknak, lakótele­pi párttaggyűléseknek. Mindezt azért teszik, hogy tudják, mit várnak tőlük a VIII., illetve a IX. kerület­ben. A városnak azokban a negyedeiben, ahol ők gon­doskodnak az ellátásról, el­sősorban nyugdíjasok élnek. Megtanulták azt, hogy nye­reséget leginkább a pénz­tárcánkhoz szabott termé­kekkel szerezhetnek. — Ha nem is kicsi, de családias a mi boltunk — mutat körbe Székely Mi­­hálisné, a Népszínház utca és Nagyfuvaros utca sarkán levő közért vezetője. — Pa­naszkodnak, dicsérnek a visszatérő vásárlók. Nem­egyszer velük együtt bosz­­szankodunk­. Akkor például, amikor nem érkezik háztar­tási keksz, esetleg fehérter­mékként csomagolt tea, cu­korka. Tudják: az egyszerű csomagolás nem jelent rosz­­szabb minőséget, csak azt, hogy a pénztárnál ezért vagy azért kevesebbet szá­molnak. Szemlélet­változás — Az előre csomagolt húsfélék közül mi kerül a leggyakrabban a kosarak­ba? — Krinotin, párizsi, te­pertő, szalonna. Persze fogy a téliszalámi is, ha érkezik. A polcról itt nem fogyhat el a két- és négy tojásos szá­raz tészta, a végtésztát a mi vásárlóink sajnos nem kap­hatják meg. Ilyen termék a vállalati választékban nem található.­­ Félkilós csomagolás és kristálycukor, liszt létezik még? — Mindkettőt kilós cso­magban kapjuk. Ha kisza­kad a zacskó, kényszerből ketté mérjük, és nehezen fogy el. Mint ahogy az öt­­dekás vaj helyett is inkább tízdekásat vesznek. Ki tud­ja, miért? — A fehértermék a nya­kunkon marad — állítja Szűk Béla, aki a Népszín­ház utcában a Körúthoz legközelebb eső közértet ve­­zetni. — Talán a csomagolás miatt. Nem egy ember azt hiszi, hogy amiért keveseb­bet fizet, annak rosszabb a minősége. Évek kellenének ahhoz, hogy ez a szemlélet megváltozzék. Rendelünk viszont, és kapunk is, vég­tésztát, ebből egy kiló 17­90- be kerül. A zacskóba a gyártó gépsorok indulása­kor, illetve leállásakor ké­szült, különböző nagyságú darabok kerülnek. Ennyi a szépséghiba. Üzletek, tapasztalatok — kínálunk — folytatja — barna és fehér kenyeret. Figyelünk arra is: legyen kalóriaszegény tej, fénye­zetlen rizs. Kevés húsfélét teszünk a hűtőpultra. A szomszédunkban bőséges választékot kínál a hentes­üzlet. Lehet, furcsa amit mondok, de a vevők túl­nyomó többsége szinte ki­zárólag szalámit, kolbászt, füstölt húst vásárol. A disznósajt, a májas, a le­csókolbász alig kell vala­kinek. Egyetlen villamosmegál­lóra áll egymástól e két bolt. S a vezetők tapaszta­lataik alapján mégis más­ként vélekednek. Igényein­ket, úgy tűnik, megpróbál­ják kielégíteni. Szokásain­kat viszont nem biztos, hogy jó irányba alakítják. Másutt talán másként cse­lekszenek. Fazekas Ágnes NEM VÉSZ KARBA Hulladékból exportcikk A Pamutnyomóipari Vál­lalat Kelenföldi Textilgyá­rában, az idén mintegy két­­százezer, habszivaccsal töl­tött párnát készítenek, hat­vanezerrel többet, mint ta­valy. A töltelékanyagot az ország 26 bútorgyárától, il­letve bútoripari szövetke­zetétől szerzik be. E cégek­nél a hulladék-habszivacs korábban szinte teljesen kárba veszett, pedig jól értékesíthetők a hab­szivaccsal töltött pihenő­párnák, s különösen a most divatos skandináv jellegű bútorokhoz a szi­vacspárnák. Ezért a Kelenföldi Textil­gyárban üzembe állítottak egy, a dán Hyma cégtől vásárolt gépsort, amely igen termelékenyen, sűrí­tett levegő segítségével töl­ti meg darált habszivacs­csal a párnahuzatot. A termelés felét a skan­dináv piacon értékesítik, ahol nagy sikere van a magyar terméknek. A ter­melés másik felét a „HÁFÉM” Fémipari és Kemping Termékeket Gyártó Ipari Szövetkezet veszi át, és a párnákat kempingcikként ajánlja a vevőknek. Az új termék bevezetésére, elterjesztésére a párnagyártó üzem más hazai szövetkezetekkel és bútorgyárakkal is keresi a kapcsolatot. A jelenleg egy műszakban dolgozó részleg kapacitása ugyanis bővít­hető, a termékskála széle­síthető. A pamutszövet alap­anyagú, igen sokféle mintázattal kés­zülő hab­szivaccsal töltött termék gyártásával a Pamutnyo­móipari Vállalat termék­­szerkezetét is korszerűsí­tette. A KELTEX párnaüzemé­nek helyén ugyanis előző­leg 24 fonógép dolgozott, amelyeken pamutfonalakat gyártottak. A gépek elavul­tak, javításuk, alkatrész­utánpótlásuk gondot oko­zott, ezért azokat leállítot­ták, munkájukat most a vállalat más gyáregységé­ben korszerű gépek végzik. A párnagyártó üzem létre­hozásával pedig lehetővé vált, hogy a vállalat maga­sabb feldolgozottságú kész­termékkel jelentkezzen a piacon. (MTI) Bérbe adásra vállalkozóknak bizományosi rendszerben különféle barkács kisgépeket és lakáskarbantartó eszközöket bérbe ad az Iparcikk Kölcsönző és Szolgáltató Vállalat Részletes felvilágosítást ad az önálló áruforgalmi osztály. Cím: Budapest IX., Közraktár u. 30. Levélcím: Budapest, Pf.: 18. 1450 Telefon: 171-135, illetve 170-133/270-es mellék. A Magyar Nemzet és a Ma­gyar Hírlap, két országos napilapunk szeptember kö­zepétől új köntösben jele­nik meg az Athenaeum Nyomdában ekkorra feje­ződik be a hatvanmillió forintos beruházás. A régi berendezések helyére ma­gasnyomású, rotációs gépe­ket szereltek fel. ZÖLDSÉGEKBŐL Konzervek a külpiacra Befejeződött a zöldborsó­szezon a Nagyatádi Kon­zervgyárban. Ebben az üzemben az idén 10 250 tonnát, a tartós forráság miatt a tervezettnél vala­mivel kevesebbet készítet­tek ebből a kül- és belföl­dön egyaránt keresett kon­­zervből. Az exportja a gyártással párhuzamosan megkezdődött, s így már a szezonzárásig hétezer ton­nát szállítottak belőle kül­földre. . Jelenleg uborka-, zöld­bab-, sárga- és őszibarack­­szállít­mányokat fogad a gyár. Csemegeuborkából mintegy 7200 tonna­­ kész­árut gyártanak, felerészben tőkés exportra. Zöldbabból, amelyből jónak ígérkezik a­­termés, négyezer tonnára számítalnak, sárga- és őszi­barackból pedig csaknem 2500 tonna különféle kon­­zervet készítenek. (MTI) SZŐKE TÜNDÉR Ü­rögi János rendes férj, általában nincs titka az asszony előtt, töviről­­hegyire beszámol mindar­ról, ami a hivatalban tör­ténik körülötte. Elmondja, hogy a dilinek éppen olyan kalapja van, mint amilyen neki volt tavaly, a bérel­számolóban dolgozó Van­­czáknét pedig idegen fér­fihang kereste telefonon. Nem pletykák ezek, mert ugyebár férfiember nem vesz pletykát a szájára, minden csak információ, mert fontos, hogy tájéko­zott legyen az asszony. Néhány héttel ezelőtt pe­dig a következő izgalmas hírt közölte a feleségével: — Képzeld, cicuskám, ma bent járt az új kollé­ganő. Te, az egész társasá­got megdöbbentette! Bom­banő! Az ember nem tud­ja róla levenni a szemét. Igazi tündér. Aztán hirtelen hangot változtat, mert felfedezett az asszony arcán néhány rosszalló vonást. — Persze — mondta — alaposan bevásároltunk vele. Túl szép az asszony. Ismert típus. Az ilyennek csak a férfi jár az eszében, majd egész nap a rande­vúkat beszéli meg, egyiket a másik után. Az asszony egy szót sem válaszolt, de Ürögi mégis megérezte, hogy mit sem használ a visszakozás. A fölösleges fecsegéssel meglódított bumeráng két nap múlva vágott vissza először, s teljesen váratla­nul. Az asszony moziba kívánkozott, a férfi inkább a szomszédban vívott vol­na ádáz sakkcsatát. S ezt meg is mondta. Mire az asszony vérforr­aló gúny­nyal jegyezte meg: — Bezzeg, ha a szőke tündér hívna! Másnap Ürögi Jánosnak nem ízlett a lekváros de­­relye, amit a felesége fő­zött vacsorára. Balszeren­cséjére nem rejtette véka alá a véleményét. Az asz­­szony szeme harciasan vil­lant,­­ így sziszegett: — Eredj a szőke tün­déredhez vacsorázni! Tu­dom, ott a száraz kenyér­héjat is megennéd. Két vagy három nap múlva Ürögi — fáradt volt szegény — megtagadta a mosogatást. Az asszony szeméből könnyek potyog­tak: — Tudom, a szőke tün­déredet a tenyereden hor­danád! — sírdogált. És mostanában nem múlik el este, hogy az asszony ne vágná a férj arcába a gyűlölt szavakat. S Ürögi János a szőke tün­dért — akit különben Mu­­cuskának neveznek — ma már kifejezetten utálja. Mucuska pedig — akitől eddig még minden férfi ellágyult — megállapítot­ta: érdekes ember ez az Ürögi. Nem szép, de na­gyon érdekes... Simon Lajos MEG­RENDELŐKNEK, E­MLÉKEZTETŐNEK Hajók apróban FÉLTETT KINCSEK • EREDETI ANYAGBÓL A cár gyermekkori csó­nakja és hajóács szerszá­mai féltve őrzött tárgyak a lenin­grádi Haditengeré­szeti Múzeumban. A város­­alapító Nagy Péter 275 esz­tendővel ezelőtt termet utaltatott ki az Admirali­­tás épületében h­ajómodel­­leknek. Abban az időben egyébként csak azok kap­hattak letelepedési jogot azon a környéken, akiknek a dokkhoz vagy a flottá­hoz valamilyen közük volt. Az első jogosultak közé tartozott az uralkodó, s ugyanő, mint Péter Alek­­szejev hajóács. A cár ren­delte el, hogy minden ha­jóról modellt kell készíte­ni. MÁSFÉL ÉVSZÁZAD — Colbert — meséli Králl Attila modellező — XIV. Lajos francia király gazdasági minisztere, több mint háromszáz esztendeje aett a parancsba: készítse­nek minden ötfedélzetű ha­jóról arányosan kicsinyített másolatot. Ezeket a model­leket rendkívül gondosan kellett kimunkálni, így mintául szolgálhattak a később építendő hajókhoz. Nagyjából így van ez ma is. Az óbudai hajógyárban mi gyártmánymodelleket készítünk, a nagyok pon­tosan kicsinyített mását. Ezt a modellt meg tudjuk mutatni a megrendelőnek, és a házi múzeumban is megőrzünk egyet. Az óbudai hajógyár kö­­zelgő jubileuma — az ala­pítás 150. évfordulója — sok munkát ad a modelle­zőknek, közöttük Králl At­tilának. — A Közlekedési Mú­zeumban őrzik az első ná­lunk épített utasszállító, az Árpád modelljét. Érde­mes megnézni, honnan in­dultunk másfél évszázada, s hogy most milyen hajó­kat gyártunk egyebek kö­zött a szibériai folyókra. Folyamatosan készítünk modelleket, a százötven esztendős múltból mégis csak az utóbbi negyedszá­zadot tudjuk majd bemu­tatni a jubileumi kiállítá­son. — Néhány eredetijéről következtetni lehet, jól dol­goztak-e a modellezők. — Az 1959-ben épült, 800 lóerős személyhajók közül kettő ma hazai, il­letve csehszlovák üdülőket fogad. A 2000 lóerős fo­lyami tolóhajókat több mint húsz esztendeje kezd­tük gyártani, ma is dolgo­zik belőlük jó néhány. Ér­dekes munka az 1000 ton­nás uszály, a Szíriának gyártott kikötői vontatók, valamint a 25 tonnás úszó­daruk modelljeinek való­sághű elkészítése. Idejön a tervező, a munkás. Meg­vizsgál mindent töviről he­gyire, s ha valami nincs a helyén, szól. PONTOSSÁG, TÜRELEM — Miből készülnek a ki­csinyített másolatok? — Főleg eredeti anyag­ból: fémből, rézből, hor­ganylemezből, s csak na­gyon ritkán plexiből. S még valami: a modellezők legfontosabb eszköze mun­kájukban a kitartás, a tü­relem. — Ezt az aprólékos, fá­rasztó gyári munkát vajon mivel piheni ki otthon Králl Attila? — Modellezek. Legszíve­sebben történelmi vitorlá­sokat készítek. Szabó Margit 1985. augusztus 1., csütörtök

Next