Esti Hírlap, 1986. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1986-07-01 / 152. szám
TÖMBCONDNOK ÉS DISZPÉCSERKÖZPONT Hiány a házmesterek Megoldást kell találni a panaszokra Ha a kisdiáknak házmestert kéne rajzolnia, nem tudom, mi sülne ki belőle. Mert valójában keveseknek adatik meg a mai Pesten személyesen találkozni az igazi házmesterrel. A kisdiák tán munkásembert vetne papírra. Keze tele szerszámokkal, hogy megjavítsa az elromlott csapot, a zárlatos villanyvezetéket, rendbehozza a kilyukadt ereszt, a két emelet között megrekedt liftet, kicserélje a rozsdás zárakat. Elvégre mester, nevében is benne van, s mint afféle ezermester, mindenhez ért, amire a házban szükség van. Az öregdiák minden bizonnyal az egykori Pest klasszikus házmesterét, a háztulajdonos teljes bizalmát élvező mindenest rajzolná papírra. Hozzágondolva a rendben tartott házakat. Amiről a házmester egy személyben, legfeljebb a vice segítségével gondoskodott. A régiek megöregedtek A régi házmesterek közül sokan ma is népszerű alakjai környezetüknek, a házak „gazdái” azonban többnyire mind jobban megöregedtek, s a rengeteg munkát nehezebben tudják elvégezni. Pedig a házmesteri szolgálati lakások már a hatvanas évek közepén telítettekké váltak. De a feladatra alkalmatlan vagy nyugdíjba vonult alkalmazottakat, másik lakás híján, nem lehetett onnan elmozdítani. A házakról viszont továbbra is gondoskodni kellett, a kényszer tehát létrehozta a tömbházfelügyelők rendszerét. A tömbházfelügyelő azonban nem tudott úgy gondoskodni a rábízott házakról, mint korábban a házmester egyetlenegyről. A jó minőségű munkát nem ösztönözte igazán a bérezés sem. Húsz éve például, a lakószobaelv alapján minimálisan hétszáz, maximálisan 3400 forintot lehetett megkeresni. A jogszabályok azóta módosultak ugyan, bőkezűbbek, „értékarányosabbak” viszont nem lettek, processzus azonban nem ritkán 2-3 évig is eltart, s a ház addig is ellátatlan marad. A lakóknak aligha valami jó megoldás ... A vállalatok gondos előkészítő munkával, a pályázati rendszer beiktatásával igyekeznek válogatni a házfelügyelőnek jelentkezők közül. Mind több esetben sikeresen. Más lehetőségek után is kutatnak. Az egyház — egy házfelügyelő-elvet újraéleszteni: nehéz feladat. Jó megoldásnak tűnik viszont a bérlőközösségek szervezése: a lakók közül néhányan, társadalmi munkában vagy díjazás fejében, elvállalják a ház gondozását. A jogszabályok azonban a bérlőközösségeknek sem tesznek lehetővé megfelelő ösztönzést. Például: egy 4-5 tagú bérlőközösség részesei egyenként legfeljebb évi 6 ezer forintot kereshetnek. A havi 500 forint tehát, egy idő után aligha bizonyos, hogy megfelelő hajtóerő lenne. Más változat szerint a résztvevők lakbérelengedésben is részesülhetnek. A cél azonban változatlanul a házfelügyelő-szolgáltatás javítása. A sok kísérlet közül egy, a VII. kerületi IKV-ban ma lát munkához a tömbgondnok, aki a házfelügyelők ügyintéző, hibabejelentő, ellenőrző feladatait veszi át, hogy több idő maradjon a tisztaság, a rend megteremtésére. Számítógép ellenőrzi Ma kezd működni a kerületben a kis diszpécserközpont is, amelynek számítógépe folyamatosan ellenőrzi — egyelőre csak a lifteket. Később kazánokat, antennarendszereket s más berendezéseket is rákapcsolnak, s akkor a hibát gyorsan ki lehet javítani. A külső kerületekben épülettakarító brigádokat szerveznek, a város belsejében házfelügyelőkből álló takarítóágak létrehozását fontolgatják a házkezelő-szolgáltatás színvonalának javítására. A kísérletezést mindenesetre folytatni kell , de a végleges megoldást is mielőbb meg kell találni. (h. k. j.) Erzsébetvárosi példa Egy példa, a VII. kerületből. A házkezelési, az adminisztrációs és a felügyeleti munkáért, a rendszeres takarításért összesen 1680 forint jár. Ehhez készenléti díjként — kflügyeletért — az alapbér 15 százaléka járul. Az 1980 forintos keresethez ezenkívül még 214 forint béren kívüli juttatást lehet kapni, takarítószer-átalány címen. És természetesen a szolgálati lakást, amiért ugyanannyi lakbért kell fizetni, mint más bérlőnek. A lakás még mindig nagy vonzerő, hiszen akik vállalkoznak a munkára, elsősorban tetőt szeretnének a fejük fölé... Hogy mi történik, ha valaki nem válik be vagy nyugdíjba vonul? Végső esetben az ingatlankezelő vállalat bírósághoz fordulhat a szolgálati lakás felszabadításáért. A 4 ^stTfUf^tufx El 1989. július 1., kedd Ipari és erőművi kazánokat készítenek a Ganz Daru- és Kazángyárban. Jelenleg a Gagarin Hőerőmű rekonstrukcióján dolgoznak, de gyártanak egyiptomi, indiai, görög és török megrendelésre is. Képünkön: túlhevítő csőkígyó nyomáspróbája. NE SOKAT KÖLTSÖN... Bérbe és örökbe Érvényes reklámmondókat Pesten szakosítva Érvényes-e még az a rendkívül jó, a lényegre tapintó szöveg, miszerint ..Ne sokat költsön, vegyen inkább kölcsön”? Milyen lehetőségek nyílnak a speciális szolgáltatásra Budapesten? Erre kerestünk választ, s aki tájékoztatott: dr. Szmodics József, az Iparcikk Kölcsönző és Szolgáltató Vállalat keresked síraigazgató-helyettese. BARKÁCSMASINÁK — Reklámmondókánk változatlanul érvényes. A fogyasztó jobban jár, ha az időszakonként szükséges cikkeket nem vásárolja meg, hanem rövid időre bérbe veszi. Ilyenek a barkácsgépek, takarítógépek, kempingcikkek, gyermekkocsik. — És mi a helyzet a tartós fogyasztási cikkeknél, hiszen ezeket hosszú időszakra bérelik az emberek. — A fogyasztók megítélése szerint a kölcsönzés előnyei különbözőek. Van, aki azért bérel tartós fogyasztási cikkeket, mert egyhavi barleti díj befizetése esetén azonnal használatba veheti az eszközt. A kölcsönzés ezen előnyét azok értékelik, akiknek kevés a készpénze. A magasabb jövedelműek pedig azért bérelnek szívesen tartós fogyasztási cikket, mert 2-3 évenként a legújabb típusúra cserélik. De vannak olyan bérlők is, akiknél a kölcsönzés legnagyobb előnyét az jelenti, hogy a meghibásodás kockázatát és költségeit nem nekik kell viselni. re szól a bérleti szerződés." Itt a bérlőnek lehetőséget adunk arra, hogy két év után megvásárolhassa a bérelt készüléket. Van olyan bérleti megoldás is, hogy hároméves íérlet után a készülék automatikusan a bérlő tulajdonába kerül. Ennek népszerűsége mindinkább növekszik. A fogyasztói igények teljesebb körű kielégítéséért néhány színes televíziótípusnál bevezettük — és elképzeléseink szerint ezek körét szélesítjük —, hogy a fogyasztó eldönthesse: a készüléket megvásárolja, vagy bérbe veszi. VIDEO A DIVAT — Van-e valami különbség a budapesti és a vidéki kölcsönzési szokások között? — Lényegét tekintve nincs. Legfeljebb annyi, hogy a „divatos” cikkek iránt a fővárosban nagyobb a kereslet. Most éppen a videomagnóknál tapasztalhatjuk ezt. — Eltér-e a vidéki és a fővárosi kölcsönzői bolthálózat? — A főváros nagysága miatt — ahol a boltjainknak a fele helyezkedik el — lehetőség nyílt a boltok szakosítására. Pálffy Judit BÉCSTŐL BUDAPESTIG - GYALOGOSAN Házaspár az országúton Mintha csak száz évvel ezelőtt történt volna... Gondolt egyet Franz Dolezel, a nyugdíjas bécsi cégvezető s felesége, Kristina Novotny, aki szociális gondozó és festőművésznő egyszemélyben, s nyakukba vették az országutat. Mentek, mendegéltek, s ha rájuk esteledett, betértek egy átmenti házba. Először Burgenlandiban, aztán Fertődön, Csornán, Győrött, Komáromban, Tatabányán és Bicskén. Mígnem eljött a kilencedik nap, s ők az Erzsébet híd tövében álltak ... ★ — Pontosan 350 kilométert gyalogoltunk a házunk kapujától — a bécsi Dunaparttól — az Erzsébet hídig —, mondja Dolezel úr, s „hitelesítésképpen” mutatja a pedométert, amely mindvégig mérte a távolságot. — Átlag 39 kilométert tettünk meg naponta, s tudja, mi a legérdekesebb? Egyetlen gyalogossal sem találkoztunk útközben ... Csak autósokkal. Hogy itt milyen barátságosak az emberek! Állandóan lassítottak mellettünk a kocsik, fel akartak venni bennünket. Az útépítőkkel pedig többször is találkoztunk, integettek nekünk, megtapsoltak, sörrel kínáltak. Nagyon, nagyon kedvesek az emberek maguknál. Amíg otthon jöttünk az úton, az autósok dühösek voltak ránk, mert zavartuk őket. Milyen jó, hogy egyszer mi vagyunk a szomszéd, akinek a rétje zöldebb — gondolom, de ez még nem minden. Kristinának újabb adalékai vannak. — Én Komáromban már egyszerűen nem tudtam lábra állni. A Csorna és Győr közötti út rettenetesen megviselt. Akkor volt a legnagyobb hőség, és úgyszólván, sehol semmi árnyék. A melegtől kiütéseket kaptam, a lábam beda- Dolgozott a pedométer Debrecenbe?gadt, szóval úgy nézett ki, hogy képtelen vagyok továbbmenni. De a férjem a komáromi patikában olyan jó gyógyszert kapott, hogy másnap reggel mégiscsak el tudtam indulni. Rémes lett volna, ha vissza kell fordulni. Itt nem láttam volna meg Pestet. Hogy milyen csodálatos a Dunapart! Milyen gyönyörűek a házak ! Ilyenkor persze az ember elolvad. Mert tudja, amit tud a pesti lázakról, de azért mégis! A mi Dunapartunk tényleg összehasonlíthatatlanul szebb, mint a bécsi... — Meg akarjuk nézni a metrót, hallottam, hogy a legrégibb Európában — lelkesedik Dolozel úr, és semmivel sem csökkenti kíváncsiságát, amikor tisztázzuk: nem a metró, hanem a millenniumi földalatti, s nem Európában, hanem a kontinensein. S persze mindent meg akarnak nézni Pesten, ami másfél napba csak belefér. Igen, másfél napba .. . Háromszázötven kilométeres gyaloglás, hátizsákkal, hogy a végén felmehessenek a Citadellához, felszálljanak — vagy inkább leszálljanak — a földalattira, megnézzék a Hősök terét, s Kristina elmenjen fodrászhoz... (Mert igazán bolondos frizurát természetesen csak itt lehet csináltatni!) ★ — Én még a hatvanas évek elején jártam itt Pesten, a cégem képviseletében, a nemzetközi vásáron — meséli Franz Dolezel. — És akkor mondták nekem magyar partnereim, de inkább barátaim, hogy meglátom, eljön majd az idő, amikor vitám sem kell, s elindulhatok Bécsből Pestre, akár gyalog is. Mert azt tudták, hogy szeretek gyalogolni ... Tavaly például Bécstől elmentem FSregenzbe, s 818 kilométert tettem meg... Szóval: nem akartam hinni nekik. Voltam itt 1977-ben is, előadást tartani. De hát repülővel, úgy semimit sem lehet látni, így aztán most elhatároztuk, hogy elindulunk gyalog, s nagyon boldog vagyok, hogy nekivágtunk. Mert az embereiet, az országot, csak így lehet megismerni. Egyébként is, mi úgy érezzük, egy kicsit hazajöttünk. Mert a nevünk ugyan cseh, Bécsben élünk, de mindkettőnk nagymamája magyar volt... És hogy mi lesz jövőre? Lehet, hogy Rómába megyünk, de az is lehet, hogy Pestről elindulunk Debrecenbe ... Gyémánt Mariann • Kristina fodrásznál Jovore NÉPSZERŰ — Tartós fogyasztási cikknél milyen kölcsönzési lehetőségek vannak? — A legáltalánosabb forma a meghatározatlan idő Homokbányák A Balaton strandjait a tó gyűjtötte legtisztább homokkal töltik fel. A szántódi tihanyi szoroshoz közel levő homokzátonyt évek óta bányásszák. A víz ebben a szorosban folyami sebességgel áramlik és itt, a tihanyi kút közelében rakja le az iszaptól megszűrt, nagyobb szemcséjű homokot. Ezt emelik ki egy nagy teljesítményű kotróhajóval. A közelmúltban megkezdték egy újabb víz alatti homokbánya művelését is, az ordacsehi part közelében. A Balaton két homokbányájából az őszig mintegy nyolcvanezer köbméter anyagot szállítanak uszályokon a strandok fövenyének javítására. (MTI) (Víg László Endre felv.) ! ■------ - ----4 /’^ELEKTR<j,vt(T5j~~> L—-Vállai at °i Gázkészülékek javítása munkanapokon 8-tól 20 óráig, szombaton 8-tól 16 óráig. tüzeléstechnikai üzem Budapest VI., Nagymező u. 43. Telefon 326-969, 325-761 és 333-333