Esti Hírlap, 1986. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1986-07-01 / 152. szám

TÖMBCO­NDNOK ÉS DISZPÉCSERKÖZPONT Hiány a házmesterek Megoldást kell találni a panaszokra Ha a kisdiáknak házmes­tert kéne rajzolnia, nem tu­dom, mi sülne ki belőle. Mert valójában keveseknek adatik meg a mai Pesten személyesen találkozni az igazi házmesterrel. A kisdiák tán munkás­­embert vetne papírra. Ke­ze tele szerszámokkal, hogy megjavítsa az elromlott csa­pot, a zárlatos villanyveze­téket, rendbehozza a kilyu­kadt ereszt, a két emelet között megrekedt liftet, ki­cserélje a rozsdás zárakat. Elvégre mester, nevében is benne van, s mint afféle ezermester, mindenhez ért, amire a házban szükség van. Az öregdiák minden bi­zonnyal az egykori Pest klasszikus házmesterét, a háztulajdonos teljes bizal­mát élvező mindenest raj­zolná papírra. Hozzágon­dolva a rendben tartott há­zakat. Amiről a házmester egy személyben, legfeljebb a vice segítségével gondos­kodott. A régiek megöregedtek A régi házmesterek kö­zül sokan ma is népszerű alakjai környezetüknek, a házak „gazdái” azonban többnyire mind jobban megöregedtek, s a renge­teg munkát nehezebben tudják elvégezni. Pedig a házmesteri szol­gálati lakások már a hat­vanas évek közepén telítet­tekké váltak. De a feladat­ra alkalmatlan vagy nyug­díjba vonult alkalmazotta­kat, másik lakás híján, nem lehetett onnan elmozdítani. A házakról viszont tovább­ra is gondoskodni kellett, a kényszer tehát létrehozta a tömbházfelügyelők rendsze­rét. A tömbházfelügyelő azonban nem tudott úgy gondoskodni a rábízott há­zakról, mint korábban a házmester egyetlenegyről. A jó minőségű munkát nem ösztönözte igazán a bérezés sem. Húsz éve pél­dául, a lakószobaelv alap­ján minimálisan hétszáz, maximálisan 3400 forintot lehetett megkeresni. A jog­szabályok azóta módosultak ugyan, bőkezűbbek, „érték­­arányosabbak” viszont nem lettek, processzus azonban nem ritkán 2-3 évig is eltart, s a ház addig is ellátatlan marad. A lakóknak aligha valami jó megoldás ... A vállalatok gondos elő­készítő munkával, a pá­lyázati rendszer beiktatá­sával igyekeznek válogatni a házfelügyelőnek jelent­kezők közül. Mind több esetben sikeresen. Más le­hetőségek után is kutat­nak. Az egy­ház — egy házfelügyelő-elvet újra­éleszteni: nehéz feladat. Jó megoldásnak tűnik viszont a bérlőközösségek szerve­zése: a lakók közül néhá­­nyan, társadalmi munká­ban vagy díjazás fejében, elvál­lalják a ház gondo­zását. A jogszabályok azonban a bérlőközössé­geknek sem tesznek lehe­tővé megfelelő ösztönzést. Például: egy 4-5 tagú bér­lőközösség részesei egyen­ként legfeljebb évi 6 ezer forintot kereshetnek. A havi 500 forint tehát, egy idő után aligha bizonyos, hogy megfelelő hajtóerő lenne. Más változat szerint a résztvevők lakbérelenge­désben is részesülhetnek. A cél azonban változatlanul a házfelügyelő-szolgáltatás javítása. A sok kísérlet közül egy, a VII. kerületi IKV-ban ma lát munkához a tömb­­gondnok, aki a házfel­ügyelők ügyintéző, hibabe­jelentő, ellenőrző felada­tait veszi át, hogy több idő maradjon a tisztaság, a rend megteremtésére. Számítógép ellenőrzi Ma kezd működni a ke­rületben a kis diszpécser­­központ is, amelynek számí­tógépe folyamatosan ellen­őrzi — egyelőre csak a lif­teket. Később kazánokat, antennarendszereket s más berendezéseket is rákap­csolnak, s akkor a hibát gyorsan ki lehet javítani. A külső kerületekben épülettakarító brigádokat szerveznek, a város belse­jében házfelügyelőkből ál­ló takarító­ágak létreho­zását fontolgatják a ház­­kezelő-szolgáltatás színvo­nalának javítására. A kí­sérletezést mindenesetre folytatni kell , de a vég­leges megoldást is mielőbb meg kell találni. (h. k. j.) Erzsébetvárosi példa Egy példa, a VII. kerü­letből. A házkezelési, az adminisztrációs és a fel­ügyeleti munkáért, a rend­szeres takarításért össze­sen 1680 forint jár. Ehhez készenléti díjként — k­fl­ügyeletért — az alapbér 15 százaléka járul. Az 1980 forintos­­ keresethez ezen­kívül még 214 forint béren kívüli juttatást lehet kap­ni, takarítószer-átalány cí­men. És természetesen a szolgálati lakást, amiért ugyanannyi lakbért kell fizetni, mint más bérlő­nek. A lakás még mindig nagy vonzerő, hiszen akik vállalkoznak a munkára, elsősorban tetőt szeretné­nek a fejük fölé... Hogy mi történik, ha valaki nem válik be vagy nyugdíjba vonul? Végső esetben az­ ingat­lankezelő vállalat bíróság­hoz fordulhat a szolgálati lakás felszabadításáért. A 4 ^stTfUf^tufx El 1989. július 1., kedd Ipari és erőművi kazánokat készítenek a Ganz Daru- és Kazángyárban. Jelenleg a Gagarin Hőerőmű rekonstrukcióján dolgoznak, de gyártanak egyiptomi, indiai, görög és török megrendelésre is. Képünkön: túlhevítő csőkígyó nyomáspróbája. NE SOKAT KÖLTSÖN... Bérbe és örökbe Érvényes reklámm­ondóka­t Pesten szakosítva Érvényes-e még az a rendkívül jó, a lényegre tapintó szöveg, miszerint ..Ne sokat költsön, vegyen inkább kölcsön”? Milyen lehetőségek nyílnak a spe­ciális szolgáltatásra Buda­pesten? Erre kerestünk vá­laszt, s aki tájékoztatott: dr. Szmodics József, az Iparcikk Kölcsönző és Szolgáltató Vállalat keres­­k­ed sírai­­­gazga­tó-he­ly­e­tt­e­­se. BARK­ÁCSMASINÁK — Rek­lámmondókánk változatlanul érvényes. A fogyasztó jobban jár, ha az időszakon­kén­t szüksé­ges cikkeket nem vásárolja meg, hanem rövid időre bérbe veszi. Ilyenek a bar­­kácsgépek, takarítógépek, kempingcikkek, gyermek­­kocsik. — És mi a helyzet a tartós fogyasztási cikkek­nél, hiszen ezeket hosszú időszakra bérelik az em­berek. — A fogyasztók megíté­lése szerint a kölcsönzés előnyei különbözőek. Van, aki azért bérel tartós fo­gyasztási cikkeket, mert egyhavi bar­leti díj befize­tése esetén azonnal hasz­­­nálatba veheti az eszközt. A kölcsönzés ezen előnyét azok értékelik, akiknek ke­vés a készpénze. A maga­sabb jövedelműek pedig azért bérelnek szívesen tartós fogyasztási cikket, mert 2-3 évenként a leg­újabb típusúra cserélik. De vannak olyan bérlők is, akiknél a kölcsönzés leg­nagyobb előnyét az jelen­ti, hogy a meghibásodás kockázatát és költségeit nem nekik kell viselni. re szól a bérleti szerződés." Itt a bérlőnek lehetőséget adunk arra, hogy két év után megvásárolhassa a bérelt készüléket. Van olyan bérleti megoldás is, hogy hároméves í­érlet után a készülék automa­tikusan a bérlő tulajdoná­ba kerül. Ennek népszerű­sége mindinkább növek­szik. A fogyasztói igények teljesebb körű kielégíté­séért néhány színes tele­víziótípusnál bevezettük — és elképzeléseink szerint ezek körét szélesítjük —, hogy a fogyasztó eldönt­hesse: a készüléket meg­vásárolja, vagy bérbe ve­szi. VIDEO A DIVAT — Van-e valami különb­ség a budapesti és­ a vidé­ki kölcsönzési szokások között? — Lényegét tekintve nincs. Legfeljebb annyi, hogy a „divatos” cikkek iránt a fővárosban na­gyobb a kereslet. Most ép­pen a videomagnóknál ta­pasztalhatjuk ezt. — Eltér-e a vidéki és a fővárosi kölcsönzői bolthá­lózat? — A főváros nagysága miatt — ahol a boltjaink­nak a fele helyezkedik el — lehetőség nyílt a bol­tok szakosítására. Pálffy Judit BÉCSTŐL BUDAPESTIG - GYALO­GOSAN Házaspár az országúton Mintha csak száz évvel ezelőtt történt volna... Gondolt egyet Franz Dole­­zel, a nyugdíjas bécsi cég­vezető s felesége, Kristina Novotny, aki szociális gon­dozó és festőművésznő egy­­személyben, s nyakukba vették az országutat. Men­tek, mendegéltek, s ha rá­juk esteledett, betértek egy átmenti házba. Először Bur­genlandiban, aztán Fertő­dön, Csornán, Győrött, Ko­máromban, Tatabányán és Bicskén. Mígnem eljött a kilencedik nap, s ők az Er­zsébet híd tövében áll­tak ... ★ — Pontosan 350 kilomé­tert gyalogoltunk a házunk kapujától — a bécsi Duna­­parttól — az Erzsébet hídig —, mondja Dolezel úr, s „hitelesítésképpen” mutatja a pedométert, amely mind­végig mérte a távolságot. — Átlag 39 kilométert tettünk meg naponta, s tudja, mi a legérdekesebb? Egyetlen gyalogossal sem találkoz­tunk útközben ... Csak au­tósokkal. Hogy itt milyen barátságosak az emberek! Állandóan lassítottak mel­lettünk a kocsik, fel akar­tak venni bennünket. Az útépítőkkel pedig többször is találkoztunk, integettek nekünk, megtapsoltak, sör­rel kínáltak. Nagyon, na­gyon kedvesek az emberek maguknál. Amíg otthon jöt­tünk az úton, az autósok dühösek voltak ránk, mert zavartuk őket. Milyen jó, hogy egyszer mi vagyunk a szomszéd, akinek a rétje zöldebb — gondolom, de ez még nem minden. Kristinának újabb adalékai vannak. — Én Komáromban már egyszerűen nem tudtam lábra állni. A Csorna és Győr közötti út rettenete­sen megviselt. Akkor volt a legnagyobb hőség, és úgy­szólván, sehol semmi ár­nyék. A melegtől kiütése­ket kaptam, a lábam beda- Dolgozott a pedométer Debrecenbe?­gadt, szóval úgy nézett ki, hogy képtelen vagyok to­vábbmenni. De a férjem a komáromi patikában olyan jó gyógyszert kapott, hogy másnap reggel mégiscsak el tudtam indulni. Rémes lett volna, ha vissza kell fordulni. Itt nem láttam volna meg Pestet. Hogy mi­lyen csodálatos a Duna­­part! Milyen gyönyörűek a házak ! Ilyenkor persze az ember elolvad. Mert tudja, amit tud a pesti­­ lázakról, de azért mégis! A mi Duna­­partunk tényleg összeha­sonlíthatatlanul szebb, mint a bécsi... — Meg akarjuk nézni a metrót, hallottam, hogy a legrégibb Európában — lel­kesedik Dolozel úr, és sem­mivel sem csökkenti kíván­csiságát, amikor tisztázzuk: nem a metró, hanem a mil­lenniumi földalatti, s nem Európában, hanem a konti­nensein. S persze mindent meg akarnak nézni Pesten, ami másfél napba csak be­lefér. Igen, másfél napba .. . Háromszázötven kilom­éte­­res gyaloglás, hátizsákkal, hogy a végén fel­mehesse­nek a Citadellához, fel­száll­janak — vagy inkább leszálljanak — a földalatti­ra, megnézzék a Hősök te­rét, s Kristina elmenjen fodrászhoz... (Mert igazán bolondos frizurát természe­tesen csak itt lehet csinál­tatni!) ★ — Én még a hatvanas évek elején jártam itt Pes­ten, a cégem képviseleté­ben, a nemzetközi vásáron — meséli Franz Dolezel. — És akkor mondták nekem magyar partnereim, de in­kább barátaim, hogy meg­látom, eljön majd az idő, amikor vitám sem kell, s elindulhatok Bécsből Pest­re, akár gyalog is. Mert azt tudták, hogy szeretek gya­logolni ... Tavaly például Bécstől elmentem FSregenz­­be, s 818 kilométert tettem meg... Szóval: nem akar­tam hinni nekik. Voltam itt 1977-ben is, előadást tar­tani. De hát repülővel, úgy semimit sem lehet lát­ni, így aztán most elhatároz­tuk, hogy elindulunk gya­log, s nagyon boldog va­gyok, hogy nekivágtunk. Mert az emberei­et, az or­szágot, csak így lehet meg­ismerni. Egyébként is, mi úgy érezzük, egy kicsit ha­zajöttünk. Mert a nevünk ugyan cseh, Bécsben élünk, de mindkettőnk nagymamája magyar volt... És hogy mi lesz jövőre? Lehet, hogy Rómá­ba megyünk, de az is lehet, hogy Pestről elindulunk Debrecenbe ... Gyémánt Mariann • Kristina fodrásznál Jovore NÉPSZERŰ — Tartós fogyasztási cikknél milyen kölcsönzé­si lehetőségek vannak? — A legáltalánosabb for­ma a meghatározatlan idő­ Homokbányák A Balaton strandjait a tó gyűjtötte legtisztább ho­mokkal töltik fel. A szántódi tihanyi szoroshoz közel levő homokzá­­tonyt évek óta bányásszák. A víz ebben a szorosban fo­lyami sebességgel áramlik és itt, a tihanyi kút közelé­ben rakja le az iszaptól megszűrt, nagyobb szemcséjű homokot. Ezt emelik ki egy nagy teljesítményű kotró­­hajóval. A közelmúltban megkezdték egy újabb víz alatti homokbánya művelését is, az ordacsehi part kö­zelében. A Balaton két homokbányájából az őszig mintegy nyolcvanezer köbméter anyagot szállítanak uszályokon a strandok fövenyének javítására. (MTI) (Víg László Endre felv.) ! ■------ - ----4 /’^ELEKTR<j,vt(T5j~~> L—-Vállai at °i Gázkészülékek javítása munkanapokon 8-tól 20 óráig, szombaton 8-tól 16 óráig. tüzeléstechnikai üzem Budapest VI., Nagymező u. 43. Telefon 326-969, 325-761 és 333-333

Next