Esti Hírlap, 1986. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1986-09-01 / 204. szám
. Tulajdonképpen nem is olyan könnyű kinyomozni, hogy a sokféle visszaemlékezés közül miért éppen Anna Frank naplója rázta meg ennyire a világot, s könyvben, színpadon lett maradandó értékű műalkotássá? A legvalószínűbb okok közül kettő minden bizonnyal az lehet, hogy Anna Frank bármilyen gyerek volt is, tudott írni, megjeleníteni, dialógusokat formálni, a másik, hogy maga a helyzet olyan drámai volt, annyira sűrített, hogy a legjobb írók is csak nagy szellemi erőfeszítések árán tudhatnak ilyen végletes szituációt előállítani. Mindehhez még hozzá tartozik talán az is, hogy erről tudjuk: semmi nem kitaláció, ez volt a valóság. Az a színpadi változat, amit most kiváló színészek tolmácsolásában láttunk, kihasználja mindezeket a lehetőségeket, és Boris Sagal rendező rendkívül ügyesen, rugalmasan, a kamerájával szinte bebújva a díszletek szegletei közé, úgy vitte vászonra, hogy csak nagyon ritka pillanatokban éreztük a játékot színpadszerűnek. Mindezekhez az erényekhez még hozzájárul a valóban kiváló színészek játéka, elsőként is Melissa Gilberté, aki Csellár Réka magyar hangján nagyszerűen szólalt meg. Maximilian Schellnek, az apa viszonylag egysíkúbb szerepe jutott, de személyiségének gazdagságával ezt a mintaapát is sokdimenzióssá változtatta. Nem ismeretlen a világ színház- és mozikedvelői között Joan Plowright neve sem. Szót kell meg ejteni a többi magyar szinkronhangról is, elsősorban Tordy Gézáéról, Pásztor Erzsiéről és Margittai Ágiéról. —bel— BUDAPESTI VONÓSOK Egy zenekar pályafutása Négy koncert vendégekkel a Megsokasodtak az utcán az őszi hangversenyekre invitáló plakátok. Az egyik tudtunkra adja, hogy a Pesti Vigadó négy koncertből álló sorozatot rendez a Budapesti Vonósok közreműködésével. Ebből az alkalomból beszélgettünk az NSZK-beli vendégszereplésről nemrég hazaérkezett együttes művészeti vezetőjével, Botvay Károllyal és koncertmesterével, Bánfalvi Bélával. — Mikor, kikből, milyen céllal alakult az együttes? — 1977-ben egy egész kicsi magból, egy vonóskvintettből, Zeneművészeti főiskolások hívták életre a maguk szórakoztatására, arra, hogy közösen muzsikáljanak, illetve egy-egy versenymű tolmácsolásánál kísérjék egymást. Szerény körülmények, mostoha próbaviszonyok jellemezték azt az időszakot. Az első szereplések színhelyeiül különféle kollégiumok, iparitanuló-otthonok szolgáltak. S ahogy ez az öntevékeny magántársaság egyre inkább nemcsak a saját gyönyörűségére fejlesztette készségét a kamarazenélésben, úgy lett az együttesnek lassan hírerangja, s épp ez okozta a gondot. Akkor ugyanis még mindenki zeneakadémista volt, s amikor befejezték tanulmányaikat, fix fizetés híján „elrepültek" a zenekartól is. Akadtak például olyanok, akiket a milánói Scala csábított el, így aztán az első években elég nagy volt a „lélekvándorlás", s ez bizony nem hatott kifejezetten jól a művészi munkára. — A zenekar életében döntő változást hozott 1982- ben a belgrádi nemzetközi kamarazenei verseny ... — A rangos mezőnyben, tizenegy ország muzsikusai közül, a második díjat szereztük meg. A versenyre való felkészülés, majd a siker nagyon összekovácsolta az akkor már 12 tagú társaságot. Úgy igazán, komolyan ettől kezdve dolgoztak együtt. Belgrádban, a kötelező Händel concerto grossók és a magunk által választott Járdányi Sinfonietla mellett, egy kortárs jugoszláv szerző kifejezetten a versenyre írt, Perpetuum mobile című, kompozícióját kellett bemutatni, amelynek kottáit csak két héttel a fellépés előtt kaphattuk meg. Így akarta lemérni a zsűri, miként birkózunk meg egy új, igen nehéz darabbal. — Az együttes tehát nagykorú lett. Miképp tudnák összefoglalni az ezt követő esztendők krónikáját? — Ezek után már rendszeresen foglalkoztatott bennünket az Országos Filharmónia, szép sikereket arattunk a fővárosban és vidéken egyaránt. Lemezfelvételt is készítettünk: Lehotka Gáborral Händel négy orgonaversenyét szólaltatjuk meg. Az együttes létszáma közben 19-re emelkedett: 6 első-, 5 második hegedűs, 3 brácsás, 3 csellós, 1 bőgős és 1 csembalista. A korábbi arány is módosult, hiszen ebből mindössze négyen főiskolások, a többiek már végzett művészek. Repertoárunk igen széles: felöleli mindazt, amit a barokktól napjainkig vonós kamarazenekarra írtak, sőt alkalmi fúvósokkal kiegészítve az együttest, az előadható darabok listája tovább bővíthető, s mi gyakran élünk e lehetőséggel. Az elmúlt években külföldön is szerepeltünk: az NSZK-ban, Belgiumban, Ausztriában, a Szovjetunióban és Lengyelországban. Az igazi sikernek nem is a meghívást, hanem a visszahívást tartjuk. Ezért is vagyunk büszkék a mostani két koncertre az NSZK-ban, ahol már másodszor jártunk. Arra is, hogy a mostani idényben a Moszkvai és a Varsói Kamarazenekarral lépünk egy sorozat keretében a Zeneakadémia pódiumára, és arra, hogy a tavalyi négy hangversenyből álló vigadóbeli sorozat után most újra felkértek minket négy koncertre. — Ezzel visszaérkeztünk a Feszi Frigyes által tervezett épületbe. Mit hallhatunk itt az idén a Bv- Vigadóbau dapesti Vonósok tolmácsolásában? — A négy est műsora hagyományos program, keresztmetszete repertoárunknak. A széles skálát már a szeptember 29-i nyitóhangverseny szerzői gárdája is jól érzékelteti: Purcell, Haydn, Leclair, Mozart, Respighi. Október 25-én, Mozart-, Händel- és Vivaldi-művek csendülnek fel, december 8-án Purcellszvitek és barokk áriák, január 29-én pedig egyegy Vivaldi- és Haydnversenymű, valamint két Mozart-darab szólal meg. Az első est szólistája Stefan Ruha (hegedű), a másodiké Sebők György (zongora), a harmadiké Hamari Júlia (ének), a negyediké pedig a Budapesti Vonósok három ifjú művésze. — Ha a vége jó, minden jó, az együttes sikerrel pályázta meg az MTA Soros Alapítványát. — Valóban, hiszen 1986 januárjától három éven át így állandó anyagi támogatásban részesülünk, és ez megteremti a feltételét a folyamatos, elmélyült munkának. Nem kell tehát kényszerből rangon aluli fellépéseket vállalnunk, s ily módon minden erőnket a legfontosabb feladatokra tudjuk összpontosítani. Lehetőség nyílik a tagság öszszetételének megszilárdítására is, s arra, hogy immár végérvényesen megvessük lábunkat a hazai és külföldi zenei életben. Dalos Gábor A GERENCE VÖLGYÉBEN Koponyák alapján a portrészobrok Az Esti Hírlap július 30-i számában az APN hírügynökség érdekes híre jelent meg, amely szerint a Szovjet Tudományos Akadémia Etnográfiai Intézetének munkatársai elkészítették Sámuel bolgár cár arcmását a cár megmaradt koponyája alapján. A koponyát görög régészek találták meg, s a néprajzi intézet munkatársai a cár arcát az 1970-ben elhunyt Geraszimov professzor módszere felhasználásával alkották meg. Ilyen tevékenység nálunk is zajlik. Árpás Károly, Zirctől nem messze, a kicsinyke Kerteskőn lakó szobrászművész, grafikus már igen régen kísérletezett sajátos műanyagok segítségével régi koponyák rekonstruálásával. Valóban csak a szakmabeliek tudják, hogy ő „elevenítette meg” a budai Mátyás-templomban nyugvó III. Bélának és feleségének Antiochiai Annának a koponyáját, s mivel a rekonstruálás remekbe sikerült, a képét több folyóirat és könyv is közölte. Az eredmény ismeretében Árpás Károly egy kanadai tudományos társaságnak ősi indián koponyákat „varázsolt élővé”, a szakértők szerint hitelesen. Dolgozott mongol koponyán, ősmagyar koponyán — a maga által kitalált módszer szerint, vékony, sajátos műanyag szalagok formájában rakván föl az inakat, izmokat, a lágy és kötőszöveti részeket a koponyára. S nemcsak szobrászművész Árpás Károly, hanem kiváló régészeti grafikus is. Többek között ő készítette Békés megye legújabb régészeti ásatásainak kétkötetes kiadványába a leletek rajzait. Tudományos pontossággal és művészi kivitellel, „menti” rajzba a leleteket. Heteken, hónapokon keresztül ül ő is a régészek leletgödre szélén és rajzol, rajzol, majd kerteskői kertjének műteremházában, a szépséges Gerence-völgyben nyomtatásra készíti elő, miközben újabb koponyák rekonstruálásán gondolkodik. Szombathy Viktor FIATAL MŰVÉSZEK KLUBJA Zeneszerzők versenye Liszt Ferenc születésének 175. és halálának 100. évfordulója alkalmából zeneszerzők és zongoristák számára versenyt hirdet a Fiatal Művészek Klubja. A vetélkedőre 35 évesnél nem idősebb zeneszerzők olyan, eddig be nem mutatott kamaraművekkel nevezhetnek be, amelyek valamely Liszt-mű témájára, illetve annak szellemében készültek. A zongoristák versenyében azok a 25 évesnél fiatalabb művészek indulhatnak, akik zenei tanulmányaikat jelenleg is folytatják. A verseny anyaga egy etűd (Transzcendens, Koncert, Paganini), egy kései, 1881 után írt kompozíció és egy szabadon választott Liszt-mű. A különdíjért folyó versenyben improvizálni kell Mozart operáinak témáira, amelyeket a helyszínen sorsolnak ki. A versenyekre szeptember 30-áig lehet jelentkezni a Fiatal Művészek Klubjában. AZ 1986-87-ES SZÍNHÁZI ÉVADBAN Hazai szerzők új produkciói Tudatosabb tervezés, áttekinthetőbb színházi koncepció, a biztonságra való törekvés, a repertoárdarabok számának jelentős csökkenése jellemzi majd az 1986—87-es színházi évadot, amelyről Gödöllői Lajos, a Művelődési Minisztérium színházi osztályának vezetője tájékoztatta az MTI munkatársát. — Úgy tűnik, mostanra beérett a középtávú tervezési rendszer, átláthatóbbak, koncepciózusabbak, tudatosabbak a színházak elképzelései. Hozzájárult ehhez, hogy a korábbi években pályázat útján új színházi vezérkar került több társulat élére, s a pályázat egyik feltétele volt, hogy az ily módon vezetői pozíciót elnyert színházi emberek körvonalazzák a színház jelenével és jövőjével kapcsolatos elképzeléseiket is. — Örvendetes, hogy a tervezett bemutatók több mint fele magyar szerzők műve lesz. Ez a minisztérium erőfeszítéseinek is köszönhető, hiszen alkotói támogatással, pályázatok kiírásával, ösztöndíjak odaítélésével igyekszik „rábírni” a magyar írókat arra: írjanak minél több színpadi művet is. Kiugróan magas a készülő magyar darabok aránya és igen változatos az írók köre. Ez bizonytalansági tényezőt is jelent: szerzőnként változik ugyanis, hogy elkészül-e határidőre a mű, s egyáltalán színpadra vihető, elfogadható lesz-e? A szórakoztatási igény kielégítésére, a színházak növelik a zenés darabok és az operettek számát, még azok a társulatok is, amelyek a korábbi években nem tartották ezt fontosnak. Ez nem feltétlenül elítélendő, de a választék elszegényesedett, csakúgy, mint az opera- és balettprodukciók esetében. A nemzetközi színházi kapcsolatok bővüléséről is lehet beszélni, hiszen szép számmal érkeznek az idén vendégrendezők és tervezők Ausztriából, Bulgáriából, Csehszlovákiából, Finnországból, Lengyelországból, az NDK-ból, Romániából és a Szovjetunióból, elsősorban hazájukbéli előadások színrevitelére vállalkozva. — A tervezés új eleme a repertoárdarabok csökkentése is. Míg a korábbi években a színházak szinte automatikusan műsoron tartottak előző évadokban bemutatott darabokat, ebben az évadban — a középtávú koncepciónak megfelelően — már csökkentették számukat. Természetesen a sikerdarabokat nem veszik le a műsorról, de nem erőltetnek olyan produkciókat, amelyekről érezhető, hogy a közönség érdeklődése, s a művészek foglalkoztatása szempontjából továbbéltetésük nem szükséges. A csökkentésben persze technikai, anyagi okok is szerepet játszanak. Ez a lépés azonban az előjelek ellenére nem okozott feszültséget a társulatokban. Külföldi rock — magyar pályán Santana, Manfred Mann, Tina Turner, Elton John, Dire Stairs, Queen, Rod Stewart — valamennyien Magyarország vendégei voltak — a napokban pedig a Bad Boys Blue és a Scorpions koncertezett Budapesten. Évtizedeket vártunk arra, hogy a világ legnevesebb előadói ne maradjanak távol hazánktól, s most végre bekerültünk a nemzetközi popkörforgásba. Persze nem ment mindez könnyen. Először is dollárszázezrek kellettek, aztán olyan menedzser, aki bárkit el tud hozni Magyarországra. Megfelelő hozzáértő munkatársak, rendezőszervek, gyors, hibátlan háttéripar is szükségeltetik. A változás szerencsére gyorsan beköszöntött, megpezsdült a hazai popélet. Nemrégiben még arról dúlt nálunk a vita, hogy a koncerten álljon, vagy üljön a közönség, szabad-e csápolni? Most már tudjuk: a közönség, a fiatalok nem törnek-zúznak, csupán jól akarják magukat érezni a koncerteken. ■ H A fentebb említett előadók és a többi sztár nemcsak a zenéjüket hozzák el Magyarországra, hanem napjaink technikáját is. Erősítőket, komputereket, világítóberendezéseket. Mind-mind előfeltétele egy igazi show-nak. De megfigyelhetünk mást is. Például Rod Stewart fellépése előtt egy óra 20 percet melegített a Hungária körúti MTK-pálya alkalmi stúdiójában. Mindez előfeltétele volt annak, hogy a több tízezres közönség előtt ne legyen gond a hangjával a színpadon. S hasonló magatartást követelt zenekarától is. Sugárzott róluk a profizmus. Tudjuk, hogy egy ilyen budapesti koncert komoly vizsga nekik is, hiszen hamar híre megy a sikernek, netán a bukásnak. ■ ■ Tőlük telhetően sokat segítenek. Például a Queentől lehetett pontosan megtudni, hogyan lehetséges Népstadion-méretű koncertet fennakadás nélkül megrendezni. S a világhírű zenekarral jöttek újságírók, rádiósok a világ legkülönbözőbb pontjairól. Ha arra méltó a magyar rendezés, jó hírünket keltik a nagyvilágban, s ez sem mellékes. S a közönség soraiban találtunk rockzenét kedvelő fiatalokat a szomszédos szocialista országokból, de Ausztriából, az NSZK-ból, Franciaországból és Angliából is. A rendezők tisztában vannak azzal is, hogy fontos a figyelemfelkeltés, a jó értelemben vett reklám, a figyelemfelhívó plakát, esztétikailag legyenek ízlésesek a jegyek, s nem árt egy-egy koncertújság megjelentetése sem. (Például Rod Stewart: Scorpions.) Joggal kérdezheti az olvasó, mit szól mindehhez a magyar rockzenész. Aki a külföldi zenekarok magyarországi vándorlásai miatt megl tehetősen nehéz helyzetbe került, koncertje olykor eladhatatlan. Akadnak, akik úgy vélekednek, semmi szükség arra, hogy ilyen mértékben jöjjenek hozzánk külföldi előadók. Mert rontják a magyarok esélyeit, s egyébként is tisztességtelenek a feltételek, mert mifelénk egyszerűen elképzelhetetlen az ilyen magas szintű technika. Még arról is hallani, hogy csak az lenne jó, ha úgy jöhetne külföldi előadó Magyarországra, ha ezt engedélyezné a zenészszakszervezet — mondván, így van ez külföldön. De vannak olyanok is, akik elfogadják a kihívást: az RMGO, az Edda, a Neoton, a Dolly Roll, ha egy-egy világsztár előtt néhány percet játszhatnak, a maximumot adják, önálló koncertjeikre ezrével tódul a közönség. Persze, ők is azon gondolkoznak, miként lehetnének még jobbak, hogyan tudnának külföldön sikert aratni. Mind kedvezőbb híreket hallunk az említett zenekarok jugoszláviai fellépéseiről, vagy a Neoton ázsiai hódításairól. Mások viszont eltűntek (LGT. Fonográf, P. Mobil, P. Box). ■ ■ Ám a legfontosabb mégiscsak a zene, s ebben talán a magyarok sem roszszabbak vetélytársaiknál. Nincsenek elmaradva, nálunk is vannak tehetséges szerzők: Demjén, Szikora és Pataky . . . Olyan lemez, mint például a V’Motoroc- ké a világ minden táján sikeres lehetne. Csak hát be kellene kerülni a nyugateurópai piacra, több pénzt illene befektetni e műfajba, elsősorban a lemezgyárnak vagy a Televíziónak. Ha még jobb lesz a minőség, ha nem is egy-két éven belül, lehet akár magyar világsztár is (riskó)