Esti Hírlap, 1987. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1987-07-01 / 152. szám
Moliére Békéscsabán A békéscsabai városháza udvarán holnap mutatja be a Jókai Színház társulata Moliére Dandin György című komédiáját, amelyet a továbbiakban még négy estén játszanak. A darabot zenés változatban adják elő, zeneszerzője Gyarmati István, rendezője Mihályfy Sándor, jelmezes díszlettervezője Wieber Marianna. Dandin György szerepét Harkányi János, feleségét, Angyalkát Ferenczy Krisztina alakítja. Régi karavánutak Urgencsben, Horezm ősi fővárosában restaurálták Közép-Ázsia sajátos építészetének páratlan emlékét, az Il-Arszlan mauzóleumot. Ez a város, amely a karavánutak kereszteződésében állott, a napjainkig fennmaradt írásos dokumentumok szerint híres volt pompás palotáiról, gazdag könyvtárairól és mecseteiről. Dzsingisz kán betörése és a kérlelhetetlen idő azonban megtette a magáét. Kunya-Urgencset nemrég kultúrtörténeti védett hellyé nyilvánították. Kelet neves költőjének és történelemtudósának, Muhammed Juszuf Radzsijnak XIX. századi kézirata tizennyolc mauzóleumot sorol fel. A kutatók egyelőre csak tizenötöt ismernek. A többit is megtalálni és felújítani — ezt a feladatot tűzték maguk elé Türkménia régészei és restaurátorai. (APN) □ RÓMA VÁROS KÓRUSA, a Coro Citta’ di Roma — a KPVDSZ Bartók Béla kórusa vendégeként — júliusban hazánkba érkezik és Andrea Lunghi karnagy vezetésével holnap délután fél 5-kor a Néprajza Múzeumban hangversenyez. A műsoron reneszánsz, XVIII. és XIX. századi klasszikus szerzők művei, valamint népzenei feldolgozások szerepelnek. TEHETSÉG ÉS SZERENCSE Vizsga után „Minden tehetségre szükség van” — ezzel a címmel tudósítottunk nemrég a Zeneművészeti Főiskola operatanszakosainak vizsgaelőadásáról. A címadó mondat: idézet Medveczky Ádám karmester nyilatkozatából. Mi kell ahhoz, hogy a tehetség felszínre jusson, kibontakozzék? Túl a képességen, az adottságon, magasfokú szorgalom — és szerencse. Az utóbbira különösen a most vizsgázott operaénekesek gondolnak, mielőtt eldől, hogy a Magyar Állami Operaház vagy más, vidéki operatársulat tagja lesz valamelyikük. Heten vágnak neki a befejező évnek. Egyikük, Markovics Erika diplomás ének-szolfézs tanárnő. A vizsgán Csajkovszkij Anyeginjéből az opera utolsó kettősét énekelte Peregi Péterrel. A vizsga után beszélgettünk. — Több mint húszéves, a gyermekkorban kezdődött folyamatos tanulás van mögöttem. Kezdetben a művésznek készülő még nem számol vele, hogy tanulmányai befejezésekor majd mennyi hasonlóan tehetséges emberrel kell versenyeznie a közönség elismeréséért — mondja Markovics Erika. — S azzal sem, vajon lesz-e ereje akár két évtizedet is tanulni, lesz-e támasza, amíg önálló életet kezdhet... Nekem szerencsém van. Szüleim és férjem szülei is bíznak bennünk — férjem is a Zeneművészeti Főiskola hallgatója —, az ő segítségük nélkül nem tanulhatnék. (P. j.) 2 r&f 1987. július 1., szerda A RÓMEÓ ÉS JÚLIÁVAL Három est Hollandiában Orosz Adél a vendégjátékról, nyári, őszi tervekről Tegnap este befejeződött az Operaház tüke-es évadja. A szezontól búcsúzó közönség A hattyúk tava előadását láthatta a balettkar előadásában, amely együttes a múlt héten érkezett haza Hollandiából. Ott a magyar hetek keretében rendkívüli sikerrel hozták színre a Seregi László koreografálta Rómeó és Júliát. Az utazásról, a fogadtatásról, s a balettegyüttes terveiről kérdeztük Orosz Adélt, a balettársulat igazgatónőjét. Fél függöny — A három amszterdami előadás június 21, 22-én és 23-án zajlott le, egy csodálatos, tavaly ősszel megnyílt színházpalotában. Hollandiába három repülőgép vitte 140 főből álló együttesünket, tehát a táncosokat, a zenekart és a műszakiak egy részét. A többi műszaki dolgozó már korábban odaért a díszleteket szállító kamionokkal együtt — kezdte Orosz Adél. — Bennünket elsősorban az lepett meg, hogy az új amszterdami színháznak olyan „levegős” a színpada, hogy a Rómeó és Júlia ott jobban érvényesült, mint itthon. A közönség mind a három előadáson zsúfolásig megtöltötte a nézőteret, és fergeteges tapsokkal, sőt közbetapsolásokkal fejezte ki tetszését, Így például nemcsak a színpadképet és a táncjeleneteket élvezték, hanem a koreográfiából azt, hogy Sereginek köszönhetően, részesei lehettek humornak, drámának egyaránt. Ugyanígy tetszett az erkélyjelenet a csillagos ég hátterével, ami nem kis mértékben Forray Gábor díszlettervező érdeme. A hollandiai színházak ugyanis általában nem dolgoznak ilyen nagy méretű színpadképekkel. — Hogyan fogadta a produkciót a sajtó? — Általában igen elismerően. Talán egyetlen olyan lap volt, amelynek beszámolójában voltak kritikai hangok is, ám ez főleg a második előadáson történt eseménnyel kapcsolatos. A többi újság elismerően írt. — És mi volt az a bizonyos esemény? — Azon az estén érte el a technika ördöge a színházat. A második felvonás elején a függöny hogy, hogy nem, de nem nyílt szét teljesen. Mindössze néhány métert engedett látni a Rómeó és Júliából és abban a szűk térben kellett a szereplőknek táncolniuk. De jellemző, hogy az együttes fegyelmezettségét kihangsúlyozták az újságok. Szerintük is, és a háromezer főnyi közönség szerint is, ugyanúgy táncoltak a művészek, mintha teljesen szétment volna a függöny, azaz mintha mi sem történt volna. Pedig a zenekar is leállt... — Tehát amíg a függöny össze nem csapódik, addig zene nélkül is folytatni kell a jelenetet? Így tanítja ezt Orosz Adél, a balettigazgató? — Igen. Mert én is így tanultam nagy hírű elődeimtől. Azon az estén, a középsőn egyébként Jármay Gyula volt a karmester, a másik kettőn pedig Medveczky Ádám. Beszélgetés — A balettkar számára mi volt a legnagyobb élmény? — Talán az, hogy a királynő a harmadik előadás végén feljött a színpadra, szívélyesen gratulált a szereplőknek, elbeszélgetett a szólistákkal és Medveczky karmesterrel is. Őszinte elragadtatással gratulált mindenkinek — a legkisebb protokolláris megnyilvánulás nélkül! Ez a beszélgetés jó negyedórát tartott. Varázsital — Mi történtik a balettegyüttessel a nyári pihenő után? — Ott még nem tartunk. A nyáron ugyanis kamaraegyüttesünk Párizsban vendégszerepel a L’Humanité fesztiválján. Az új évad számunkra terv szerint azzal kezdődik, hogy október végén és november elején Rómában lépünk fel az olasz főváros operaházának színpadán, az ottani magyar napok keretében. November 6-án és 7-én újra Franciaországban leszünk, közelebbről Cannes-ban, mégpedig a Bahcsiszeráji szökőkút előadásaival. Decemberben Zágrábban lép fel a társulat. Még későbbi időpontokban is számíthatunk utazásra. Egy mostani tárgyalás szerint szó van egy 1988-as USA-beli turnéról is. — Mi jut a hazai közönségnek a balettkarból? — Operaházunkban három egyfelvonásost újítunk fel. A tavaszi fesztiválra előkészítjük A csodálatos mandarint Harangozó egykori koreográfiájénak felhasználásával Végül megemlítem az Erkel Színházban bemutatandó Varázsital című újdonságot, Ránki György művét, amelyet a zeneszerző 80. születésnapija alkalmából készülünk előadni a jüvő eszme időiben. Kristóf Károly Játékfilm, aztán show B. MARTON RÁDUPLÁZOTT A Magyar Televízió operatőri tanácsa 1979 óta ad díjat az év legjobb televíziós operatőri munkájáért. Eddig még sohasem fordult elő, hogy két egymás után következő évben ugyanaz a művész kapta volna a rangos szakmai elismerést. Idén azonban ráduplázott a tavalyi győztes, B. Marton Frigyes Tavaly első nagyjátékfilmjével a Horváth Z. Gergely rendezésében készült A világító hajó című Siegfried Lenzfeldolgozással nyerte el a díjat, az idén pedig Kishonti Ildikó show-jával, amelyet Egy furcsa lány címmel Koltay Beáta rendezett. —• Természetesen nagyon örülök az ismételt elismerésnek — mondja „az év operatőre”. — S annak különösképpen, hogy ezúttal egy más műfajban sikerült bizonyítanom képességeimet. Ezt a díjat eddig jobbára nagyjátékfilmmel nyerték el az operatőrök, bár a díjazás feltételei nem tartalmaznak semmiféle műfaji megkötést. Az egy furcsa lány az idén január 17-én volt először adásban, majd a veszprémi tévétalálkozó alkalmából megismételték. A nézők és a bírálók egyaránt elismerték a kiváló operatőri munkát. Szinte megszámlálhatatlanul sok hangulatos helyszín, s az énekes színésznő sokarcúsága tette emlékezetessé ennek az egyébként is kitűnő show-nak képi megfogalmazását. Mi volt a titka munkájának? — Koltay Beáta bevont a forgatókönyvírás munkájába, és a szokásosnál alaposabb, részletesebb előkészítést végeztünk. Ez a látszólagos többletmunka azonban bőven megtérült a forgatáskor. Egyébként ebben a filmben nagyon sok külső helyszín volt, szabad tér, kapualjak, lépcsőházak, híd és én ezeket is szoktam világítani, illetőleg a természetes fényeket „levenni”. — Jelenleg min dolgozik? — Befejeztem a Vízöntő együttessel készült showműsort, amelyet Ledniczky Márton rendezésében forgattunk, most pedig egy főiskolás filmrendező, Pajer Róbert diplomafilmjének operatőre vagyok. A film ideiglenes címe Ne üsd, mami! Ezen kívül egy nagyon érdekesnek ígérkező munkát készítünk elő, a Fiatal Művészek Stúdiója és a Mafilm közös produkciójában Székely Orsolya tervez filmet illúzió címmel. A film hősnője Zrínyi Ilona, de nem szokványos dokumentumfilm, vagy filmes történelmi életrajz megvalósítása a szándéknnk. Egyelőre egy kis erősforgatást csináltunk. (morvay) FILMBEMUTATÓ Bátor lovacska Az a ritka helyzet állt elő, hogy ezt a filmet már a mozibemutató előtt sikerre vitte a gyermekközönség. Korábban ugyanis a Videotékában forgalmazták már ezt a színes argentin rajzos mesefilmet, amelynek hőse, a bátor lovacska, mindenáron a király hátasa szeretne lenni. Mire nagy nehézségek, a gonosz legyőzése árán ez sikerül neki, addigra rájön, hogy a természetben mégis jobb élni. A rajzfigurák kedvességén túl, nyilván a zene is hozzájárul, hogy a legfiatalabb mozinéző korosztály kedvence legyen ez a film. —th A zsaru szava Hová megy az a civilizációból kiábrándult rendőr, akinek feleségét brutális banditák meggyilkolták? Természetesen a trópusokra. Ott éli tovább a paradicsomi idillhez is alig fogható életét. Kártyázik, verekszik, edzi a maga és társai izmait, miközben a fekete bőrű lányok odaadó rajongása kíséri. Igen ám, de ebből még nem lesz izgalmas kalandfilm. Mi történik? Meggyilkolják egyetlen, imádott leányát, aki otthon tanul. Erre az exzsaru? Nem nehéz kitalálni. Felkerekedik, hogy bosszút álljon a gyilkosokon. Akár tovább is folytathatnánk ezt a kérdezz-felelek játékot, de abból is csak ugyanaz derülne ki. Vagyis az, hogy A zsaru szava című francia film az első kockájától az utolsóig közhelyekből, agyonnyaggatott fordulatokból épül fel. Egytől egyig olyanból, amelyet valahol, valamikor, egy másik filmben már biztosan láttunk. Hogy hogyan lett ebből mégis az utóbbi évek egyik legnagyobb kasszasikere Franciaországban? A válasz egyetlen név: Alain Delon. A filmszakma öreg rókája pontosan tudta, mibe fekteti a pénzét. A film finanszírozójaként bombabiztos sztárra bízta a főszerepet — saját magára. És ez már elég is. Delon ma is — ötvenen túl is — szívdöglesztően charme-os, macskaszerűan ügyes és fenegyerekesen érzelmes tud lenni. Egyszóval minden rafinált fogást ismer, amellyel az ujja köré csavarhatja a nézőit. Hogy közben a lehető legbanálisabb történetet látjuk? Sebaj. Minden mozdulatomat figyeljék, és a csoda megtörténik — mondja a nagy mágus. És mi csodáljuk. (kállai) Az exzsaru: Alain Delon Néptánctalálkozó cosok VII. találkozóját. Ezzel egy időben tartják az I. országos szőttesvásárt is. A program július 3-án este a Pécsi Nemzeti Színházban kezdődik, ahol az együttesek bemutatót tartanak. Július 4-én pedig a város főbb terein felvonuláson vesznek részt a csoportok. Ezen a napon a Kossuth téren emléktáblát is avatnak. Este szabadtéri tánc lesz, majd a sétatéren az együttesek mutatják be dalaikat, táncaikat. A programban egyébként nyolc magyar és egy lengyel néptáncegyüttes szerepel. N. P. J. Pécsett július 3. és 5. között rendezik meg a nemzetközi szövetkezeti napot és a szövetkezeti néptánt Muzsika a Várban Középkori muzsika a Vármúzeum udvarában címmel a Budapesti Történeti Múzeum koncertsorozatot rendez, amelynek következő programja július 5-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a dániai Midzsjaelland Kammerorkester, majd 9-én, csütörtökön este 7 órakor a Mandel Quartet hangversenye. Ez utóbbin közreműködik a Magyar Harsona Együttes, zenei szerkesztő Mandel Róbert. Rossz idő esetén a Király-pincében rendezik meg a hangversenyt, ami előtt két órával tárlatvezetést tartanak a „Zsigmond és kora a művészetben 1387—1437” című kiállításon.