Esti Hírlap, 1987. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1987-09-01 / 204. szám

BAZILIKA ÁCSOK A TETŐN Ácsok dolgoznak a Szent István-bazilika tetőszerke­zetén. A kupola után tehát az épület többi része is fel­újításra szorul. Leromlott állapotáról nemcsak a rendszeres látogatói győződ­hetnek meg — például arról, hogy becsurog az eső —, hanem azok is, akik vetnek egy pillantást felvételeink­re. A látvány bizony meg­lehetősen elszomorító. Mél­tatlan a történelmi épület­hez, az immár a Szent Job­bot is őrző Bazilikához. Je­lenleg a szentély fölött dol­goznak a Középületépítő Vállalat munkásai. Sajnos, a pénzhiány hátráltatja a felújítást, csak a tető egy részén áll módjukban vég­leges borítást készíteni, a m­ásutt éktelenkedő beázá­sokat csak ideiglenesen tudják megszüntetni. Az épület teljes felújítása leg­alább tíz évig tart majd. (MTI-fotó: Baric Imre ferv.) Betanított lakatosok A bátonyterenyei Zsinkó V­á­­­mos Szakmunkásképző Intézetben kísérletként be­­tanított munkás­képzés kezdődött varrónő- és la­katosszakmában. Az osz­tály tanulói hetente két napot az iskolában, hár­mat a munkahelyen töl­tenek. A kísérleti osztály­ba olyan gyerekeket vet­tek fel, akik általános is­kolai tanulmányaikat ki­segítő­ vagy egyéb speciá­lis intézetben végezték. A képzés két esztendeig tart. A végzetteket a Salgótarjá­ni Ruhagyárba, a megyei állami építőipari vállalat­nál, a Fűtőbernél és a Ganz-MÁVAG mátranová­­ki gyárában várják. RETORZIÓ NÉLKÜL Történt, hogy a múlt esztendő végén a Duna Csokoládégyárban dolgozó Németh József előállt a farbával, javasolta Fehér Istvánnak, akinek szemét­szállítás volt a feladata, hogy a hulladékcepekedés helyett inkább mogyoróz­­mandulát hordjon ki a raktárakból. Németh mind­járt kiviteli tervet is mel­lékelt ötletéhez. A mogyo­rót, mandulát zsákokban kell elhelyezni a szemetes­tartályok aljába, arra rá­önteni a valódi szemetet, amit aztán majd beleborí­tanak egy teherautóba. Valósággal beszippantja a csónakot Veszedelmes duzzasztó Tragédiák színhelye ♦ Tiltott vízi út Még mindig nem ültek el az augusztus 20-án, Mo­sonmagyaróvárnál történt szomorú vízi tragédia hul­lámai. Négy fiatal nővel borult fel az evezős csó­nak, amely Győr felé tar­tott a Mosoni-Dunán. A csónak a duzzasztó örvé­nyébe érve felborult. Egyik utasának, egy 23 éves fiatal nőnek a holt­teste még mindig nem ke­rült elő. A tragédiát fo­kozta, hogy a szerencsét­lenül jártak segítségére siető tűzoltók motorosa is felborult a két tűzoltó, Sági László őrmester és Sántha Ferenc törzsőr­mester a vízben lelte ha­lálát. Harmadik társuk, Molnár Csaba őrmester még mindig életveszélyes állapotban van a győri kórházban. Mi baleseteket? Több víz­ügyi szakemberrel beszél­ve, úgy tűnik, mindennek okai a figyelmetlen, életü­ket könnyelműen kockáz­tató evezősök. Számos jel­zés mutatja, hogy tilos a forgalom ezen a szaka­szon. Ezenkívül van egy 150 méter hosszú elkerü­lőcsatorna is. MEG KELL SZÜNTETNI Valóban igaz, hogy aki figyel, elkerülheti a ve­szélyt. De a kérdés még­sem ilyen egyszerű. A Győr-Sopron Megyei Tűz­oltó Parancsnokságon nem egészen osztják ezt az in­doklást.­­ Valóban ki vannak rakva az előírt hajózási jelzések. Ezeket azonban az evezősök nem nagyon ismerik. Az evezősöknek Magyarországon nem kell vízi jártassági vizsgát ten­niük. Bárki, bárhol csó­nakkal vízre szállhat. A duzzasztó közelről hídnak látszik a vízről. Amire már látják, hogy mi is van előttük, már nem tudnak kitérni, mert a gyorsan áramló víz valósággal a duzzasztóba szippantja őket. Meg kell ezt a hullámsírt szüntet­ni. Olyan módszert kell kidolgozni, amely egyszer s mindenkorra lehetetlen­né teszi ennek a veszedel­mes szakasznak csónakkal való megközelítését. Cseresznyák István EGY EGÉSZ CSALÁD Két évvel ezelőtt egy egész család — apa, anya, kisgyermek — fulladt a vízbe ugyanitt. Ők is csó­nakkal akartak végig­evezni a festői folyószaka­szon. Nézzünk szét a tragédia színhelyén. Az említett duzzasztó Mosonmagyaróvár keleti szélén van. Öntözési cé­lokra építették. Közepes vízálláskor mintegy 50 méter széles itt a meder. A duzzasztóban a vízszé­lesség azonban csak 21,5 méter. A víz mozgása fel­gyorsul, érvényessé válik, s mintegy másfél méteres esése is van. A gyanútlan evezősök, mire ész­bekap­nának, már fel is borul­nak. Hogyan lehetne meg­akadályozni a gyakori ví­ SZERKEZETÁTALAKÍTÁSSAL Jövedelmezőbb kohászat Az ipar szerkezetátalakí­tási programja mozgásba hozta a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek valamennyi gyáregységét, részlegét: el­ső lépésként ismét kiszámí­tották termékeik jövedel­mezőségét. A gyártmány­szerkezet módosítására, a fejlesztésre ennek alapján kerül sor. Az egyik legfon­tosabb feladat a hideghen­germű rekonstrukciójának meggyorsítása. A rekonstrukció 10 száza­lékkal növeli a termelést, s ami még fontosabb, olyan hengerelt lemez gyártását teszi lehetővé, amely előnyös áron érté­kesíthető a tőkés piaco­kon. A kovácsológyárban alkal­mazott félmeleg kovácsolás és hidegfolyatásos techno­lógia a legmodernebb eljá­rások közé tartozik, az így készült alkatrészek méret­pontosak, a megrendelő megtakaríthatja a meg­munkálás költségeit. Csak­hogy erről a piac keveset tud, ezért a drága berende­zések kihasználatlanok. Fontos tehát a marketing­­munka megjavítása, így a berendezések teljesítménye akár megháromszorozható. A huzalműben a piaci igé­nyek változásai — a vas­­taghuzalfélék iránti keres­let csökkenése — okozott termeléskiesést. A megol­dást a feldolgozott huzal­termékek választékának és értékesítésének növelésével kívánja elérni a gyáregy­ség. A vállalat — ritka ez a kohászati üzemeknél — emberemlékezet óta nye­reséggel dolgozik, négy­­milliárd forint értékű ter­mékeiből egymilliárd fo­rint értékű áruja mégis veszteséges. A szerkezetátalakítás alapvető célja, hogy ez a veszteség megszűnjön, és a jelenlegi ötszázalékos jöve­delmezőségi arány tartósan hat-hét százalékra emel­kedjék. Bár egyik-másik cikk törlése a terméklistá­ról elkerülhetetlennek lát­szik, alapelv, hogy a veszte­­séges termékeket nem a gyártás megszüntetésével kell nyereségessé tenni, a jövedelmezőség növelését pedig nem áremeléssel. KUKÁBAN, SZEMÉT ALATT LOPTÁK KI A GYÁRBÓL Mogyorótolvaj „mókusok ” Följelentés, nyomozás, bírósági tárgyalás Kétségtelen: finom cse­mege a mogyoró, nemkü­lönben a mandula. Ám hogy valaki mindjárt egy tonnányit tüntessen el il­legálisan a török és hazai csemegéből, az már fölöt­tébb furcsa. Márpedig ez történt. A 24 esztendős Fehér István és hét társa megszállottan, mókusmód­ra gyűjtögette a mogyoró­halmokat. De nem az édességboltokból szerezték be a 110 ezer forintot érő ínyencséget. A tipp bevált,­­ tavaly augusztustól élni kezdett a mogyoróvonal. Igaz, ki­sebb akadályokkal műkö­dött: néhanap egy-egy csokoládégyári dolgozó fölfedezte a szemétben a zsákokat. Fehér Istvánnal és Németh Józseffel vi­szont akkor sem történt semmi. Ugyanis e földerí­téseket retorzió nem kö­vette. HETEN VOLTAK Ám úgy tűnik, csökke­nőben voltak a mogyoró-, mandula-tulajdon­jogot tiszteletben tartók, s sza­porodtak a szemfüles tol­vajok. Az üzletbe mind többen kapcsolódtak be: 1987 januárjára már he­ten csempészték zsákokba, dugták a szemeteskukába az értékes édességipari alapanyagot. Ez viszont már feltűnt a X. kerületi Ihász utcai dunásoknak. Ismeretlen tettest jelentettek föl, s rövidesen, két hónap múl­tán ismételt följelentéssel éltek. A rendőrségen ha­mar rájöttek, hogy a két ügy voltaképp egy, s a tettesek is azonosak lehet­nek. A nyomozás során már többen emlékeztek a néha fölfedezett mogyorós-, mandulászsákra, gyorsan kikerekedett az ügy, amelyből rövidesen bírósá­gi tárgyalás lesz. Fehér István, Németh József, valamint hat tár­suk ügyét lopás vádjával tárgyalja dr. Lassó Gábor tanácsa. Bencze Szabó Péter KÖLTÖZŐ MADARAK Megkezdődött a Készülődnek a nagy út­ra a költöző madarak, megkezdődtek a nyár végi vonulások. Legszínesebb tollazatú madaraink, a gyurgyalagok már megin­dultak a Tisza és a Maros menti tájakról, elhagyták a folyók, meredek agyagos partjaiba vájt fészkeiket. Sorra üresednek meg a tanyaépületek kéményeire, a villanyoszlopokra épí­tett gólyafészkek. Az al­földi mezőkön, főleg a ter­mészetvédelmi területeken csapatokba verődtek a hosszú lábú, méltóságtel­jes járású madarak. A ma­gyarországi gólyák mintegy tízezer kilométert tesznek meg, mire eljutnak téli hazájukba, Dél-Afrikába. A Földközi-tenger fölött átkelnek Afrikába, ahol a Nílus feletti „légi folyosón” haladnak déli irányba. Ál­talában csak november végén érkeznek célba. A vonulási útjukat rég­óta figyelemmel kísérő kutatók megállapították, hogy a gólyák életkora tizenöt-húsz évre tehető, s a legfiatalabbak közül na­gyon sok elpusztul a köl­tözés időszakában. Magyar­­országon a gólya szigorúan védett madár, s a költési időszakban rendszeresen tartott gólyaszámlálások szerint szerencsére nagy a szaporulat is. (MTI)

Next