Esti Hírlap, 1988. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-01 / 78. szám
KULTÚRÁNK ÉRTÉKEI ♦ KULTÚRÁNK ÉRTÉKEI MELOCCO MIKLÓS Líra és önvallomás A kerti padon megviselten, magába roskadtan üldögélő kalapos Ady: Melocco Miklós fénykép által inspirált látomása. A rendkívül élethű és részletesen megmintázott arc ellentétben van a testet elrejtő kabát nagyvonalú, gyűrt ráncait csupán érzékeltető formázásával. Melocco Miklós, aki korábban is sok érdekes és eredeti plasztikát komponált, Adyjával a maga számára is valami olyan újat kezdett el, amely további munkásságát más irányba fordította. A most 53 éves alkotó már a felkészülés éveiben megformálta József Attila és Radnóti izgalmas arcát, de plasztikailag váratlant elsősorban Adyjával alkotott. A téma olyannyira nem hagyta nyugodni, hogy később elkészítette az álló Ady-kompozíciót is, amelyben az eszményivé nemesített arccal szembetalálkozik az élő, de már szinte árnyalak Ady Endre. S aztán márványba faragta a halotti lepelbe burkolt Adyt, s elkészítette a barokkosan gazdag Ady-oltárt, ami már mutatta, hogy Melocco kétséget kizáróan szuverén egyéniség. Győr határában fölállított, egész alakos Radnótija azt a költőt mutatja meg, aki a szenvedések világából üzen nekünk, maiaknak, tiszta és szép szavakat. A művész József Attila oltára már a modern plasztikának egy olyan birodalmába lép át, ahol együtt, egyszerre van jelen látomás és a lírai önvallomás, a dráma és a siratás, az emlékidézés és a versek plasztikai újraköltése, megálmodása. Melocco Miklós érdekes színt és feltétlen tisztaságot, értéket jelent a modern magyar szobrászatban. Munkásságában végleteket mer és tud összeölelni, olyan izgalmas plasztikai kísérletben, amely egyben már szobrászati tett is. Ezt a munkát ismerték most el a legmagasabb művészi megbecsüléssel, a Kossuth-díjjal. Harangozó Márta RÁNKI GYÖRGY Utazás Új lemeze alig hogy megjelent, kapkodják. És ez nem más, mint a világszerte ismert Pomádé király új ruhája című operájának muzsikájából öszszeállított két zenekari szvitje a Rádiózenekar tolmácsolásában. Annak, hogy milyen népszerű ez a zene, van különleges bizonyítéka is. Nemcsak itthon rögzítették, mint ezt az újat is, hanem korábban az Egyesült Államokban éppen úgy, mint a Szovjetunióban. A most a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze címmel kitüntetett Ránki György arra a kérdésünkre, hogy hány opuszt komponált zeneszerzői működése alatt, így válaszolt: — Eddig nem számoltam össze. De van három operám, négy oratóriumom, öt balettem, egy tucat szimfóniám, ötven filmzeném, egy zenedrámám, sok kamarazeném, misztériumoperám, mint Az ember tragédiája, vannak zongoraszonátáim, és hét zenét írtam bábjátékokhoz, de komponáltam egy zenés tragédiát Egy szerelem három éjszakája címmel, s még hosszasan sorolhatnám egyéb szerzeményeimet dalokon, kantátákon és kórusműveken át. Kínába — A szerzőnek melyik a legkedvesebb? — A legújabb, amelyet most készülök befejezni, azaz egyfelvonásos egy Karinthy Ferenc hangjáték felhasználásával. — Hol dolgozik legszívesebben? — Balatonföldváron, fönt a hegyen. — Legközelebbi terve? — Nemrég, nyolcvanadik születésnapom alkalmából televíziós interjú készült velem. A kedves riporternő azt kérdezte, mi volna a leghőbb vágyam. Azt válaszoltam, hogy mindig szerettem volna eljutni Kínába, mert érdekel a kínai muzsika. Alig néhány nappal a riport elhangzása után felhívott telefonon dr. Luky Ervinné, pekingi kereskedelmi attasénk felesége. Az éppen Budapesten tartózkodó hölgy, aki végighallgatta az interjút, felajánlotta, hogy az ő révén tekintsem magunkat Pekingben vendégüknek. Április 10-én indulunk. Bár ez magánutazásnak számít, ottani nagykövetségünk fogad bennünket, és feleségemmel együtt megismerkedhetünk a kínai zenei élet reprezentánsaival. Kristóf Károly ASCHER TAMÁS Csak ami vállalható... Talán minden más rendezőnél többet próbál a színészeivel Ascher Tamás, de neki még ez sem elég. Minden előadás után összehívja a szereplőket, hogy közölje, milyen hibát látott aznap. Képes még a nagyon sokadik este után is új próbákat kiírni. Azért a dicsérettel sem marad adós. Él róla egy legenda, amely azért szép, mert igaz. Valamelyik darab negyvenedik előadása után azt mondta az egyik vezető szerep birtokosának, Pogány Juditnak: „No látod, így kell ezt, ahogy ma csináltad! Ezentúl mindig így hozd!” A művésznő nagy szemeket meresztve válaszolt: „Tamás, nem zavar, hogy ez volt a darab utolsó előadása?” Ascher csak egy pillanatra hökkent meg, aztán minden irónia nélkül, a legőszintébben rávágta: „Nem baj! Akkor is!” Mindez legalábbis két dologra utal: Ascher Tamás egyike a legkövetkezetesebb, ugyanakkor egyike a legigényesebb színházi embereknek. Jelentős része van benne, hogy a kaposvári Csiky Gergely Színház színvonalban fővárosi igényű, mi több, a budapesti teátrumok közé sorolva is a legelsők közé tartozik. Sőt, jóllehet a budapesti Katona József Színházban csak vendégként rendez Ascher, az it teni sikerekben meghatározó ő, a „külsős” is. Hiszen — például — az általa rendezett és már Európa sok városát bejárt Három nővér előadásról a párizsi Le Quotidien a többi között így írt: „Ez az előadás olyan erőteljes, olyan érzékeny, olyan mély, hogy minden néző számára felzaklató és nagyszerű, világossággal szólal meg. Micsoda nagy színházi lecke! Micsoda csehovi intelligencia !” A 39 éves rendező nagyszerű édesapjának, a vers- és a prózamondásban önálló iskolát teremtő elsőrangú színésznek, Ascher Oszkárnak életrajzi regényében, a Minden versek titkaiban ír a fiáról is. Íme, egy részlet: „Másodikos korában . . . már kellemetlensége is volt az iskolában, mert a tanítónénije egy maga fabrikálta verset adott oda neki, hogy ünnepélyesen elmondja. Tamás elolvasta, aztán visszaadta: „Nem vállalom, ez rossz vers!” (Ezért nem kapott jutalomkönyvet év végén!)” A színvonalat illetően ugyanolyan konokul igényes ma is, mint volt nyolcéves (másodikos) korában. Ám az élet, amely olykor tud igazságos is lenni, most mégis meghozta neki a „jutalomkönyvet”: az érdemes művész kitüntetést. Barabás Tamás SZIRTES ÁDÁM Gőz Jóskát« Egy egész generációnak a magyar film legendája a Talpalatnyi földdel kezdődik. S persze Szirtes Ádámmal. Jószerivel majd mindent megtudhattunk arról is, hogyan hagyta ott húszévesen szülőfaluját, Tápiósápot, hogy színész legyen, s hogyan tért oda vissza diadalmasan, a film díszbemutatóján. Aztán az ötvenes évek végén, mintha megszakadnának a Szirtes Ádámmal kapcsolatos legendák, mintha csak a kezdés különlegessége érdemelne ilyen figyelmet. Pedig aki a múlt negyven évben nem lett hűtlen a magyar filmhez, szinte állandóan találkozhatott arcával, alakjával, s nem is akármilyen szerepekben. A Körhintáról többnyire Soós Imre jut először eszünkbe, pedig végig ott komorlik a háttérben a szülők pátyolgatta, kiszemelt vőlegény, amelynek alakjában Szirtes bemutatta, hogy mívesen meg tudja csinálni Gőz Jóska ellenlábasát is. S hogy továbbugorjunk az időben — és térben —, most került a nézők elé a Tiszta Amerika, amelyben olyan hamisítatlan magyar légkört teremt New Yorkban, hogy sokak szerint az ő megjelenésétől telítődik igazán életté a film. — Igen, igen — mondja néhány finnyáskodó színházbarát —, a film az ő terepe volt mindig, de a szín e Amerikáig pad ... Pedig itt is csak az emlékezőtehetség működik rosszul. Aki látta Zubolyát, nehezen felejti el, vagy Dózsáját vagy Tiborcát, ahogy ő megformálta az ország más-más színpadain. S a kisebb, de neki sohasem jelentéktelenebb szerepek tucatjait. Addig babrált, szöszmötölt a figurán, addig gondolkodott, amíg meg nem találta azt a természetes mozdulatot és hangot, amely hiteles személyiséggé varázsolta a színpadra állított legkülönbözőbb alakokat a királyoktól a koldusokig. Igen, addig gondolkodott, merthogy Szirtes Ádám gondolkodó színész, s aki egyszer is beszélgetett vele magánemberként, az tudja, hogy nemcsak rendkívül képgazdagon fogalmaz, hanem közel tud kerülni a dolgok szinte természeti egyszerűségéhez. Vannak, akik a prófétikus allűröket és a színészkirályokat kedvelik. Most, a nagyon megérdemelt Kossuth-díj átadásának pillanataiban, talán a kritikus is bevallhatja személyes érzelmeit: jóval közelebb áll hozzá az a parasztszínész, aki Szirtes Ádám volt, és amilyenné lett, amilyen maradt e dolgos negyven év alatt. S csak együtt örülhet az apával, aki ma színésznő lányának, Szirtes Áginak is gratulálhat a — megérdemelt — Jászai-díjhoz. Bernáth László HÚSVÉTI OPERAPROGRAM Új főszereplővel a Parsifal A színházi tradíciók világszerte a húsvéti ünnepek operaprogramjává avatták Wagner utolsó művét, a Parsifalt. A Nagypénteki varázs megrendítő dallama csendül fel már évek óta a budapesti Operaházban is ezekben a napokban, az idén pedig új főszereplőkkel és karmesterrel élvezhetjük a művet. A címszerepben ma és 9-én Hormai József lép fel és április 6- án Molnár András, Kundry szólamát Kasza Katalin mellett az Operaház fiatal tagja, Váry Zsuzsa is megtanulja és az április 6-i előadáson énekli. A további szerepekben változatlanul Polgár Lászlót, Sólyom Nagy Sándort és Faragó Andrást láthatjuk, Oberfrank Géza vezényletével. Hormai József személyében ígéretes Wagner-tenort hallhatunk ismét, aki a hatvanas évek végén debütált a Walkür Siegmundjaként. E szerepkör ideális örököseként üdvözölte a közönség hangadottságai, természetes játéka és megjelenése alapján. — A szívemhez nőtt Siegmund — mondja a művész. — 1975-ben szerződtem az Operába, Mozart, Verdi, Erkel főszerepekben mutatkozhattam be, majd klasszikus és modern szerzők műveivel gazdagodott repertoárom. A walkürrel Lukács Miklós igazgató nagy reményeket ébresztett bennem, bíztatott, hogy olyan elődök szerepkörét vegyem át, mint Joviczky Józsefé volt. Ez a perspektíva erősített akkor is, amikor a fővárosban kevesebb elfoglaltságom volt. Huszonöt főszerep után jött Stolzingi Walter A nürnbergi mesterdalnokokban. Régi vágyam teljesülését és talán pályafutásom csúcspontját jelenti a Parsifal. — Ezt neked nem kell különösebben rendezni, annyira közel áll egyéniségedhez — mondotta nem kis örömömre a próbák alatt Mikó András rendező. — Csodálatos érzéseket váltott ki bennem a mű, különösen a harmadik felvonás jelenetei, a keresztelő, a Nagypénteki varázs. A rendkívüli zenei hatások, minden művészi és emberi vágyat kielégítenek, szeretném, ha a közönség is megérezné alakításomból e megrendültségem. Mikó András a Bayreuthi Ünnepi Játékok hagyományainak felfrissítésével, korunk aktuális kérdéseinek megjelenítéséhez formálja a művet, amelynek több mint egy évszázada vitatják a hatását, felemelő-e vagy bénítja a szellemet? Thomas Mann szögezte le egy bayreuthi Parsifal előadás után: ....... a lelki megrendülés nagyon erős volt.. A zene a legmodernebb és legújabb. Ezt még senki sem haladta meg.” Erdősi Mária . Vannak művek, amelyek csak többszöri átdolgozás után érkeznek el a megérdemelt hatás eléréséhez. Ilyen Erkel Ferenc: Névtelen hősök című operája. Keletkezésének története igen érdekes. A múlt század hetvenes éveiben a magyar közvélemény ráébredt, hogy méltatlanul feledkezik meg az 1848—49- es szabadságharc katonáiról. Az idős Erkel is érezhette ezt, s hazaszeretete inspirálására megkomponálta — bár nem korábbi operáinak tragikus hangján — új művét, amelynek igen kellemesen hangzó dallamai a népies műdal világára támaszkodnak. A szövegkönyv írására Erkel Tóth Edét, a sikeres népszínműírót kérte fel, majd kiegészíttette a librettót Ábrányi Kornéllal. Ez volt az első átírás. Utóbb Erkel beillesztett egy megzenésített Arany János-verset, a Nemzetőr dalt. Az ősbemutató 1880. novemberben volt a Nemzeti Színházban, de hiába benne falusi élet, szerelem, csárdás, toborzó és sok éneklő honvéd, az opera mindössze hat előadást ért meg. A partitúra sokáig pihent. A Névtelen hősök csak 1916-ban, a világháború idején került az Operaház színpadára, nem kevéssé háborús propaganda céljából. A szövegkönyvet Kern Aurél és Martos Ferenc írta át, a zenét pedig Rékai Nándor. Csupán négy előadáson játszották, bár Erkelnek ebből a darabból származó dalai szerte az országban népszerűek voltak: a Süvegemen nemzetiszín rózsa éppen úgy, mint a Kilencóra, eredj, honvéd nyugovóra. Csaknem fél évszázad telt el, míg elvégezték ennek az operának a korszerű átdolgozását, mégpedig a rádió jóvoltából. A feladattal Romhányi Józsefet bízták meg. A stúdióbeli felvétel kitűnő művészek közreműködésével olyan sikert aratott, hogy utóbb a Zenés Tv Színház is felhasználta Vámos László rendezésében, Kórodi András vezényletével. Ezt láthatták és hallhatták tegnap este a 2. program műsorában. K. K. GYERÜNK A LIGETBE! Híres világszámok Gyerünk a Ligetbe, nézzük meg a XX. századi Szent Ferencet!.., akit történetesen Komlós Sándornak hívnak. A Fővárosi Nagycirkusz Újra itthon! című műsorának kétségtelenül ő a legnagyobb sztárja. Párducai, kutyái, tigrisei, békés harmóniában léteznek együtt, s Komlós egyetlen szavára (mert állítom, hogy ért a nyelvükön), intésére megtesznek bármit. Közben nem eteti őket, nem csattogtat ostort, munkájukat, közreműködésüket egy-egy kedveskedő paskolással köszöni meg. Állatai nem cirkuszi szám kellékei, hanem olyan érző, eleven lények, amelyekkel szoros kontaktust tart. Bizonyosan ezt látták meg produkciójában mások is, a világ megannyi országában. De nemcsak Komlós van újra itthon, hanem Fudi is, aki partnerével együtt olyan zsonglőrmutatványnyal szórakoztatja a nézőt, amely nem is egyszerűen művészet, hanem valamiféle varázslat. A Kisfaludi ugrócsoport most is — s még mindig — elkápráztató. A közreműködők mindent tudnak, ami a látvány, az ügyesség és az erő tartományában létezhet. Nem számoltam, hányszor láttam már Nereus egyensúlyozó számát. De mindannyiszor elámultam fantasztikus kondícióján, rendkívüli ügyességén, s bár tisztában vagyok vele, hogy a számba a műeséseket — méghozzá kitűnő dramaturgiával — eleve beépítették —, mégis attrakciója közben úgy izgulok, mintha most először találkoznék e mutatványnyal. Nagyszerű a légtornász Tihany csoport, mind az öt artista kiválóan végzi munkáját, amit bemutatnak, igazi cirkuszi attrakció. A 2 Bugyinszki lovas remekül idomított állatok, a látvány és a betanítás biztonsága egyszerre ad élményt. Különösen a gyerekeknek érdekesek Marika és Attila puccos kis zsebmajmai. Dekoratív jelenség a porondon Éva , a galambjaival, s nagyszerűen felépített szám a 2 Molli játéka a tányérokkal. A bohócok azonban most is gyengék, de hát amikor újra itthon van egy remek magyar artistacsoport, inkább arra figyeljünk, ami szép és emlékezetes. Nem tudok elég hálás lenni a rendezőnek, Körösényi Áginak, hogy mellőzte a cirkusz megszokott táncosnőit, s a konferáló Tomacsek Mariannat, a műsorvezető Kovács Katalinnal együtt jól pergő, ritmusos előadást teremtett. Kiss József most is biztonsággal, szakmai hozzáértéssel dirigálja a zenekart. Azt hiszem, akik ellátogatnak a Fővárosi Nagycirkusz új műsorához, igazi élménnyel gazdagodnak. (h. m.)