Esti Hírlap, 1988. október (33. évfolyam, 233-258. szám)
1988-10-01 / 233. szám
VILÁGSZERTE VERSENYKÉPES Ritmus Debrecenből Mindig divat a között • Vesztenivaló nincs Hófehér kötött remekek, a mintát minden hölgy megcsodálná. Készül itt pulóver, ruha és kosztüm. A tervezők, a gyártók természetesen a férfiakra is gondolnak. Esztendőkön át nyereséges, követésre méltó cégként emlegették a Debreceni Kötöttárugyárat. Ha valamelyik bolt kirakatában megjelent néhány holmi fölött a Ritmus felirat, az üzletben sorban álltak a vásárlók. Azután úgy hírlett, bajban van a gyár. Nem nem fenyegeti csőd, mégis, ha talpon akar maradni, gondolkodni, változtatni kell. Változott a szabályozórendszer, de ez másokat is érint. Itthonra, külföldre Itt az alföldi gyár üzemcsarnokában jó néhány olyan komputerrel vezérelt gép is működik, amelyik szerte a világban versenyképes árut tud készíteni. Papírforma szerint — ha figyelembe vesszük azt is, hogy mindenütt divatos viselet a kötött — a gyárnak nem szabadna gondokkal küzdenie. — Változott a támogatási rendszer. A szocialista exportot már másképpen dotálják, az anyag viszont nekünk sem lesz olcsóbb — mondja Fekete Anna gazdasági igazgató. — A termékek java részét a Szovjetunióban értékesítjük, negyven százaléka pedig a hazai boltokba kerül. Modern gépeinken olyan pulóverek, ruhák készülnek, amelyeket eddig Amerikában értékesítettünk. Mostantól igyekszünk a jobban fizető nyugat-európai országokba is betörni. Diszkontraktárat nyitnak a vállalat területén. A tervek szerint kiskereskedőket, boltokat szolgálnak ki készáruval, fonallal. Jelentkezhet bárki az ország bármely tájékáról. A debreceni kelméknek szinte nincs is párjuk itthon. Bíznak benne, hogyha ügynökök „házalnak” majd, kínálják portékáikat, még kelendőbb lesz a pulóver, a ruha. Biztató tárgyalások — Töprengünk, ha van nálunk munkáskéz, szabad terület, miért ne alakíthatnánk vegyesvállalatot. Olyat, ahol nemcsak a szakmánkhoz illő termékek készülnének — mondja a gazdasági igazgatónő. — Végső esetben értékesíthetjük a netán fölöslegessé váló gépeinket, megszabadulhatunk ingatlantól is. Az utóbbit persze nem szívesen tennénk. Biztató tárgyalásokat folytatunk esetleg jövőbeni partnerekkel, mindenkivel, aki pénzt, és természetesen az értékesítéshez piacot kínál. Nincs vesztenivalónk. Azt sem éreznénk furcsának, ha mondjuk a kényszerből fölszabaduló területen híradástechnikai berendezéseket szeretnének jövőre az asszonyok. Reménykedve, hogy néhány esztendő múltán ismét megtaláljuk a lehetőséget arra, hogy csak kötött holmit gyártsunk. Fazekas Ágnes Félve rendelnek A hetvenes évek derekán — akkor még a Budapesti Finomkötöttáru-gyár üzemeként dolgoztak Debrecenben — fölújították a csarnokokat. Gépeket is vásároltak. — Folyamatosan termelünk, az idén még bőven van munka. A nagykereskedők azonban félve rendelnek, mi pedig attól tartunk, nyakunkon marad az áru. Mint említettem, a szocialista export a jelenlegi feltételek között nekünk nem előnyös. Dolgozni azonban kell. Nem szeretnénk sem fizetésképtelenné válni, sem bizonytalanságban tartani a dolgozókat. Debrecenben — bár a hír nem igaz — mégis sokat suttognak nem létező bajainkról. Elhatároztuk, nem várjuk meg, amíg rosszabbra fordul a gyár sorsa. KEREPESTARCSA Szedik a szeklicét Megkezdődött a sáfrányos szeklice szedése a kerepestarcsai Szilasmenti Termelőszövetkezetben. Ezt az Afrikából származó egy méter magas, piros virágú növényt, amelyet porsáfrány és olajözön néven is emlegetnek, 130 hektáron termeszti a gyógynövény-készítményeiről ismert gazdaság. A szeklice virágát levesek ízesítésére, napraforgóéhoz hasonló olajos magvait madáréleségként, a belőlük kisajtolt olajat pedig saláták készítéséhez használják. A szeklicemagot az NSZK-ban értékesíti a szövetkezet. • •Önkéntes rendőrök kitüntetése A fegyveres erők napját a Budapesti Rendőr-főkapitányság együtt ünnepelte az önkéntes rendőrökkel. E 33 éve fennálló szolgálatot 1200 önkéntes rendőr képviselte a delegáló vállalatok párt-, szakmai és tömegszervezeti küldöttségeivel együtt. Az ünnepségen a főkapitányság vezetői méltatták az önkéntes rendőrök áldozatos munkáját és kitüntették a főváros közrendje, közbiztonsága és a bűnüldözés terén kifejtett, kiemelkedő munkát végző személyeket. Ezután több vállalatnál tartottak önkéntes rendőri zászlóaljak és századok egységgyűléseket, amelyeken a főkapitányság vezetői kitüntetéseket, jutalmakat és okleveleket adtak át. „NEM MINDEN TERMÉSZET ECETESEDIK MEG AZ Bölcsességek az öregségről Korról korra szálló szólásokat és bölcseleteket gyűjt össze Dietz Ferenc, a szentendrei Köjál munkatársa, s ezek tükrében vizsgálja az idősek életmódját. — Minden ember reménykedik az egészséges, derűs, tevékeny idős kor elérésében. Ezért is lehet tanulságos ez a válogatás. Persze csak annak, aki megfogadja a jó tanácsokat. Hisz ahány idős ember, annyiféle... — Az idős emberek tulajdonságai valóban nagyon változatosak. Akad köztük olyan, aki elvesztette lelki egyensúlyát, csalódott zsörtölődő, veszekedős. „Minél vénebb a farkas, annál maróbb”. Pedig a bosszúságból a kevés is sok, ezért tartja a mondás: „A méreg kóstolással is árt” Ezért arra kell törekednünk, hogy kerüljük az összezördüléseket, a vitát, a haragot, hisz már Homérosz is int: „Sok baj közt a halandó gyorsan öregszik”. S ez így is van, hiszen bebizonyosodott: a feldolgozatlan lelki konfliktusok fizikai betegséggé alakulnak át. Szerencsére szép számmal akad derűs, harmonikus lelkiállapotú, önmagával és a világgal is megbékélt ember: „Amint nem minden bor, úgy nem minden természet ecetesedik meg az ódonságtól” — írja Cicero. — Ha természete meg is marad vidámnak, a legtöbb idős ember betegeskedik ... — Sok függ az egészséges életmódtól... Sokan ragaszkodnak káros szenvedélyükhöz. Például a dohányos „köhög, mint a vén juh”, és Schopenhauer is figyelmeztet: „búcsút mondva Vénusznak, szívesen keres viditást Bacchusnál”. Inkább olyan munkát, elfoglaltságot kellene találniuk az időseknek, ami örömet szerez. Mert ez az esetet is meghosszabbítja. De ügyelni kell arra is, hogy a fizikai terhelés összhangban legyen a biológiai és pszichikai állapottal. ..Vén lóra könynyebb terhet rakj!” Minden embernek szüksége van a testmozgásra, Joyce szerint. ..Aki folyton megy, gyakorlatilag egy napot sem öregszik”. Ez nemcsak a fizikai aktivitásra, de a rendszeres szellemi tevékenységre is utal. Fogadjuk meg Cicero tanítását: „Nemcsak a testünket kell istápolnunk, de elménket és lelkünket még sokkal inkább”. — Nagyon sok elhagyott, magányos, idős él körülöttünk, különösen itt, a fővárosban. Családjukból kiszakadtak, társukat elvesztették, s ebben a korban újat találni szinte lehetetlen ... — Megrendítően írja le Arany János a magányos öreget: „De az öregember csak tövis az ágon, látja, hogy ő nem kell ezen a világon”. Sajnos egyre több elkeseredett, életét tehernek érző öreg menekül öngyilkosságba, pedig életüket törődéssel, jó szóval megmenthetnék. Az időskori társkeresésről pajzán mondások terjengnek, s az öregek, ifjak társaságában valóban megfiatalodnak, életkedvvel telítődnek: „Az öreg vadásznak a fiatal őz tetszik”. „Vén darázs is megdongja a mézes körtét”, hogy a vén kecskét ne is említsem. De vannak nők, akik az idősebbeket többre értékelik a tapasztalatlan fiataloknál: „Többet ér a vén sas az ifjú bagolynál”. A bensőséges, mély érzéseket, a valakihez tartozás vágyát szépen fejezi ki az időskori szerelem költői képe: „Némely hegy akkor is ég belül, mikor már tetejét ellepte a hó”. És lessing vallomása: „Örülj velem, hisz oly szomorú, ha az ember egyedül örül”. — Az idősek nem találják helyüket a világban, úgy érzik, nincs rájuk szükség .. . — Hajdanán a falvakban az öregek nagy tiszteletnek örvendtek, megfogadták tanácsaikat: „Régi bor jó bor, öreg ész finom ész”, „Árnyékáért becsüljük a vén fát”. Az idős embert tapasztalatáért, tudásáért tisztelték: „Ősz fejnek süveget vess!”. Persze, találkozunk ellentétes szólásokkal is: „Nehéz már a vén fát hajlítani”, „Késő az agg ebet szelídíteni”, „Vén zenésznek nem lehet új nótát tanítani”. Ellentmond ennek az a belső késztetés, vágy, ami az idős embert az alkotás felé hajtja, hisz számtalan művész és tudós idős korában alkotott maradandót. Legjobb, ha a bölcs Senecára hallgatunk: ,,öleljük hát az öregséget szívünkre, és szeressük, tele van gyönyörűséggel, ha élni tudunk vele”. Veress Pálm» DALOK, JÁTÉKOK, IRODALOM Székelységtől van a csontom... MEGALAKULT A BARÁTI KÖR TERVEK, KAPCSOLATOK Kicsinek tűnt a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottságáinak tanácsterme azon az összejövetelen, amelynek eredeti célja a Székely Baráti Kör megalakítása volt. Láthatóan régi jó ismerősként üdvözölték egymást az érkezők, akik a Buda környéki kis falvakból s az ország távolabbi részeiből jöttek: írók, költők, történészek, háziasszonyok, parasztemberek. Csupán az újságírók mozogtak tájékozatlanul. „Ne üljenek az elnökség helyére!” — teremtették le a járatlanokat, akik később is úgy tudták, hogy hiszen (akkor) még meg sem alakult a kör. Miféle elnökségről lehet hát szó? Egyáltalán: miféle baráti társaság megalapításáról, hiszen az ittenieket régtől összetartja egy baráti mag: voltak eddig is összejöveteleik, rendezvényeik, a barátok — régen barátok... A hivatalosságot, az ügymenet kívánta kérdések utáni hosszas csöndeket olykorolykor sorsokról regélő, busongós vagy dalolászó kedvű székelyek törték meg, még az alapszabályok ismertetését követően is. — Kissé eltértek az alakuló közgyűlés tárgyától — magyarázza utólag Balás Gábor jogtörténész író, az immár hivatalosan is létezővé vált baráti kör elnöke. — Milyen indíttatásból vállalta az elnöki tisztet? — Versben válaszolnék: „Székelységtöl van a csontom / Amiben a fejem hordom. / Amíg élek, székely vagyok ! Meghalva és az maradok. s Ki népéért mit sem fészere. s Abból pedig csak por lészén”. Gyergyószentmiklóson születtem 1909-ben, s tíz évre rá települtem át Magyarországra. Jelenleg erdélyi jogtörténetet tanítok, egyetemi címzetes docensként. Eddig — a többi között — háromkötetnyi adatot gyűjtöttem össze az erdélyi jogtörténetről a kezdetektől 1947. december 30- áig, a királyság megszűntéig. Régóta foglalkozom a székely művelődéstörténettel, s fáradozom, többedmagammal, a baráti kör szélesítésén, éppen az oly gazdag kulturális kincsestár megmentéséért; talán ezért is emeltek az elnök funkciójába. — Milyen célokat vállalt a szervezet? — Elsősorban székely közösségi élet fejlesztését és az együvé tartozás erősítését, a szülőföldjüktől messze körültek szellemi és anyagi kultúrájának megőrzését vállaljuk. — Kik lehetnek a kör tagjai és milyen anyagi forrásokra számíthatnak? — Elsősorban a székelyek belépésére számítunk, de mindazok részt vehetnek körünkben, akik céljainkkal azonosulni tudnak, s azokkal ellentétes szándékkal nem közelednek hozzánk. Egyelőre több a társadalmi adomány és a munka, mint a költekezésünk. A későbbiekben évi kétszáz forint tagdíjat kérünk majd. — Hogyan tudják távoltartani az esetlegesen hamis szándékkal közeledőket, akik rossz fényt vethetnek a kizárólag kulturális értékmentésre szövetkezett baráti körre? — Senki nem használhatja ki tagságát sajátos, elveinkkel ellentétes törekvésekre. Az igény egyúttal gyakorlat is már: más népekkel békés és barátságos együttműködés szellemében tevékenykedünk. — Az elnököt milyen közelebbi és távolabbi tervek foglalkoztatják? — Első vezetőségi ülésünkre készülünk, később létrehívnánk a székely alapot, szeretnénk egy székely házat. Kezdeményezzük népművészeti egyesületek megalakítását, a székelységgel foglalkozó könyvek kiadását. Közösségi ünnepek szervezésén és művelődéstörténeti előadások anyagán is dolgozunk. Kötelességünknek érezzük, hogy foglalkozzunk az ifjúsággal: őrizzék tovább a székely dalkincset, az irodalmat és a játékokat. Neveljük a fiatalokat, hogy magukba szívják a székelyek alapvető tulajdonságait, tiszteljék a hagyományokat, szorosan kötődjenek gyökereinkhez, legyenek szívósak. REKONSTRUKCIÓ UTÁN Több sajt exportra Befejezték a répcelaki sajtgyárban a keménysajtgyártó üzem négy évig tartó rekonstrukcióját. A hatvanéves üzemépületet statikai problémák miatt kellett átépíteni, de ezen felül korszerűsítették a keménysajtgyártás technológiáját s egyúttal bővítették az üzem kapacitását. A korábbi elavult, sok fizikai munkát igénylő sajtpréselő és formázógépeket korszerű, NSZK-gyártmányú berendezésekkel váltották fel. Üzembe helyeztek modern daraboló- és csomagológépeket is. A fejlesztéssel javították a gyárban készülő Pannónia sajt minőségét. Tavaly 2400 tonna keménysajtot gyártottak, a rekonstrukció eredményeként a jövő évben már 3500 tonna Pannónia sajt készül a gyárban. Svéd, holland és amerikai nagykereskedők vásárolják a Pannóniát, az idén várhatóan négyszáz, jövőre pedig már hatszáz tonna répcelaki sajtot szállítanak a nyugati országokba. A Pannónia eladásából az idén mintegy 600 ezer dollár bevétele lesz a gyárnak. Jövőre, amikor a korszerűsített üzem már teljes kapacitással dolgozik, az exportbevétel várhatóan meghaladja az egymillió dollárt. (MTI) — Hazánkban tartózkodik az Erdélyi Világszövetség Brazíliában élő, székely származású elnöke. Keresik vele a kapcsolatot? — Bár ismerem, ő még nem kezdeményezte a találkozást. De ha törekedne rá, állunk elébe. Ha módunk nyílik, természetesen szeretnénk felvenni a kapcsolatot a külföldön élő székelyekkel is. Hogy hogyan és kikkel, továbbá milyen formában, az a jövő kérdése még. Bihari Zsuzsa 1988. október 1.- szombat