Esti Hírlap, 1988. október (33. évfolyam, 233-258. szám)

1988-10-01 / 233. szám

VILÁGSZERTE VERSENYKÉPES Ritmus Debrecenből Mindig divat a között • Vesztenivaló nincs Hófehér kötött remekek, a mintát minden hölgy megcsodálná. Készül itt pulóver, ruha és kosztüm. A tervezők, a gyártók ter­mészetesen a férfiakra is gondolnak. Esztendőkön át nyereséges, követésre mél­tó cégként emlegették a Debreceni Kötöttárugyárat. Ha valamelyik bolt kiraka­tában megjelent néhány holmi fölött a Ritmus fel­­irat, az üzletben sorban áll­­tak a vásárlók. Azután úgy hírlett, bajban van a gyár. Nem nem fenyegeti csőd, mégis, ha talpon akar ma­radni, gondolkodni, változ­tatni kell. Változott a sza­bályozórendszer, de ez má­sokat is érint. Itt­honra, külföldre Itt az alföldi gyár üzem­csarnokában jó néhány olyan komputerrel vezérelt gép is működik, amelyik szerte a világban verseny­­képes árut tud készíteni. Papírforma szerint — ha figyelembe vesszük azt is, hogy mindenütt divatos vi­selet a kötött — a gyárnak nem szabadna gondokkal küzdenie. — Változott a támogatási rendszer. A szocialista ex­portot már másképpen do­tálják, az anyag viszont ne­künk sem lesz olcsóbb — mondja Fekete Anna gaz­dasági igazgató. — A ter­mékek java részét a Szov­jetunióban értékesítjük, negyven százaléka pedig a hazai boltokba kerül. Mo­dern gépeinken olyan pu­lóverek, ruhák készülnek, amelyeket eddig Ameriká­ban értékesítettünk. Mos­tantól igyekszünk a job­ban fizető nyugat-európai országokba is betörni. Diszkontraktárat nyitnak a vállalat területén. A ter­vek szerint kiskereskedő­ket, boltokat szolgálnak ki készáruval, fonallal. Je­lentkezhet bárki az ország bármely tájékáról. A deb­receni kelméknek szinte nincs is párjuk itthon. Bíz­nak benne, hogyha ügy­nökök „házalnak” majd, kínálják portékáikat, még kelendőbb lesz a pulóver, a ruha. Biztató tárgyalások — Töprengünk, ha van nálunk munkáskéz, szabad terület, miért ne alakít­hatnánk vegyesvállalatot. Olyat, ahol nemcsak a szakmánkhoz illő termékek készülnének — mondja a gazdasági igazgatónő. — Végső esetben értékesíthet­jük a netán fölöslegessé váló gépeinket, megszaba­dulhatunk ingatlantól is. Az utóbbit persze nem szí­vesen tennénk. Biztató tár­gyalásokat folytatunk eset­leg jövőbeni partnerekkel, mindenkivel, aki pénzt, és természetesen az értékesí­téshez piacot kínál. Nincs vesztenivalónk. Azt sem éreznénk furcsának, ha mondjuk a kényszerből föl­szabaduló területen hír­adástechnikai berendezése­ket szeretnének jövőre az asszonyok. Reménykedve, hogy néhány esztendő múl­tán ismét megtaláljuk a le­hetőséget arra, hogy csak kötött holmit gyártsunk. Fazekas Ágnes Félve rendelnek A hetvenes évek dere­kán — akkor még a Buda­pesti Finomkötöttáru-gyár üzemeként dolgoztak Deb­recenben — fölújították a csarnokokat. Gépeket is vásároltak. — Folyamatosan terme­lünk, az idén még bőven van munka. A nagykeres­kedők azonban félve ren­delnek, mi pedig attól tar­tunk, nyakunkon marad az áru. Mint említettem, a szocialista export a jelen­legi feltételek között ne­künk nem előnyös. Dolgoz­ni azonban kell. Nem sze­retnénk sem fizetésképte­lenné válni, sem bizonyta­lanságban tartani a dolgo­zókat. Debrecenben — bár a hír nem igaz — mégis sokat suttognak nem létező bajainkról. Elhatároztuk, nem várjuk meg, amíg rosszabbra fordul a gyár sorsa. KEREPESTARCSA Szedik a szeklicét Megkezdődött a sáfrányos szeklice szedése a kerepes­­tarcsai Szilasmenti Termelőszövetkezetben. Ezt az Af­rikából származó egy méter magas, piros virágú nö­vényt, amelyet porsáfrány és olajözön néven is emle­getnek, 130 hektáron termeszti a gyógynövény-készít­ményeiről ismert gazdaság. A szeklice virágát levesek ízesítésére, napraforgóéhoz hasonló olajos magvait ma­dár­éleségként, a belőlük kisajtolt olajat pedig saláták készítéséhez használják. A szeklicemagot az NSZK-ban értékesíti a szövetkezet. • •Önkéntes rendőrök kitüntetése A fegyveres erők napját a Budapesti Rendőr-főkapi­­tányság együtt ünnepelte az önkéntes rendőrökkel. E 33 éve fennálló szolgálatot 1200 önkéntes rendőr kép­viselte a delegáló vállala­tok párt-, szakmai és tö­megszervezeti küldöttségei­vel együtt. Az ünnepségen a főkapitányság vezetői méltatták az önkéntes rendőrök áldozatos munká­ját és kitüntették a fővá­ros közrendje, közbizton­sága és a bűnüldözés terén kifejtett, kiemelkedő mun­kát végző személyeket. Ez­után több vállalatnál tar­tottak önkéntes rendőri zászlóaljak és századok egységgyűléseket, amelye­ken a főkapitányság vezetői kitüntetéseket, jutalmakat és okleveleket adtak át. „NEM MINDEN TERMÉSZET ECETESEDIK MEG AZ Bölcsességek az öregségről Korról korra szálló szó­lásokat és bölcseleteket gyűjt össze Dietz Ferenc, a szentendrei Köjál munka­társa, s ezek tükrében vizsgálja az idősek élet­módját. — Minden ember re­ménykedik az egészséges, derűs, tevékeny idős kor elérésében. Ezért is lehet tanulságos ez a válogatás. Persze csak annak, aki megfogadja a jó tanácso­kat. Hisz ahány idős em­ber, annyiféle... — Az idős emberek tu­lajdonságai valóban na­gyon változatosak. Akad köztük olyan, aki elvesz­tette lelki egyensúlyát, csa­lódott zsörtölődő, veszeke­dős. „Minél vénebb a far­kas, annál maróbb”. Pedig a bosszúságból a kevés is sok, ezért tartja a mon­dás: „A méreg kóstolással is árt” Ezért arra kell tö­rekednünk, hogy kerüljük az összezördüléseket, a vi­tát, a haragot, hisz már Homérosz is int: „Sok baj közt a halandó gyorsan öregszik”. S ez így is van, hiszen bebizonyosodott: a feldolgozatlan lelki konf­liktusok fizikai betegséggé alakulnak át. Szerencsére szép számmal akad derűs, harmonikus lelkiállapotú, önmagával és a világgal is megbékélt ember: „Amint nem minden bor, úgy nem minden természet ecetese­­dik meg az ódonságtól” — írja Cicero. — Ha természete meg is marad vidámnak, a leg­több idős ember beteges­kedik ... — Sok függ az egészsé­ges életmódtól... Sokan ragaszkodnak káros szen­vedélyükhöz. Például a do­hányos „köhög, mint a vén juh”, és Schopenhauer is figyelmeztet: „búcsút mondva Vénusznak, szíve­sen keres viditást Bacchus­­nál”. Inkább olyan mun­kát, elfoglaltságot kellene találniuk az időseknek, ami örömet szerez. Mert ez az esetet is meghosszabbítja. De ügyelni kell arra is, hogy a fizikai terhelés összhangban legyen a bio­lógiai és pszichikai álla­pottal. ..Vén lóra köny­nyebb terhet rakj!” Min­den embernek szüksége van a testmozgásra, Joyce szerint. ..Aki folyton megy, gyakorlatilag egy napot sem öregszik”. Ez nemcsak a fizikai aktivitásra, de a rendszeres szellemi tevé­kenységre is utal. Fogad­juk meg Cicero tanítását: „Nemcsak a testünket kell istápolnunk, de elménket és lelkünket még sokkal inkább”. — Nagyon sok elhagyott, magányos, idős él körülöt­tünk, különösen itt, a fő­városban. Családjukból ki­szakadtak, társukat elvesz­tették, s ebben a korban újat találni szinte lehetet­len ... — Megrendítően írja le Arany János a magányos öreget: „De az öregember csak tövis az ágon, látja, hogy ő nem kell ezen a világon”. Sajnos egyre több elkeseredett, életét teher­nek érző öreg menekül ön­gyilkosságba, pedig életü­ket törődéssel, jó szóval megmenthetnék. Az idős­kori társkeresésről pajzán mondások terjengnek, s az öregek, ifjak társaságában valóban megfiatalodnak, életkedvvel telítődnek: „Az öreg vadásznak a fiatal őz tetszik”. „Vén darázs is megdongja a mézes kör­tét”, hogy a vén kecskét ne is említsem. De vannak nők, akik az idősebbeket többre értékelik a tapasz­talatlan fiataloknál: „Töb­bet ér a vén sas az ifjú bagolynál”. A bensőséges, mély érzéseket, a valaki­hez tartozás vágyát szépen fejezi ki az időskori sze­relem költői képe: „Né­mely hegy akkor is ég be­lül, mikor már tetejét el­lepte a hó”. És l­essing vallomása: „Örülj velem, hisz oly szomorú, ha az ember egyedül örül”. — Az idősek nem talál­ják helyüket a világban, úgy érzik, nincs rájuk szükség .. . — Hajdanán a falvak­ban az öregek nagy tiszte­letnek örvendtek, megfo­gadták tanácsaikat: „Régi bor jó bor, öreg ész finom ész”, „Árnyékáért becsül­jük a vén fát”. Az idős embert tapasztalatáért, tu­dásáért tisztelték: „Ősz fejnek süveget vess!”. Per­sze, találkozunk ellentétes szólásokkal is: „Nehéz már a vén fát hajlítani”, „Késő az agg ebet szelídíteni”, „Vén zenésznek nem lehet új nótát tanítani”. Ellent­mond ennek az a belső késztetés, vágy, ami az idős embert az alkotás fe­lé hajtja, hisz számtalan művész és tudós idős korá­ban alkotott maradandót. Legjobb, ha a bölcs Sene­­cára hallgatunk: ,,öleljük hát az öregséget szívünk­re, és szeressük, tele van gyönyörűséggel, ha élni tudunk vele”. Veress Pálm» DALOK, J­ÁTÉKOK, IRODALOM Székelységtől van a csontom... MEGALAKULT A BARÁTI KÖR TERVEK, K­APCSOL­ATOK Kicsinek tűnt a Hazafias Népfront Pest Megyei Bi­­­­zottságáinak tanácsterme azon az összejövetelen, amelynek eredeti célja a Székely Baráti Kör meg­alakítása volt. Láthatóan régi jó ismerősként üdvö­zölték egymást az érke­zők, akik a Buda környé­ki kis falvakból s az or­szág távolabbi részeiből­­ jöttek: írók, költők, törté­nészek, háziasszonyok, pa­rasztemberek. Csupán az újságírók mozogtak tájéko­zatlanul. „Ne üljenek az elnökség helyére!” — te­remtették le a járatlano­kat, akik később is úgy tudták, hogy hiszen (ak­kor) még meg sem alakult a kör. Miféle elnökségről lehet hát szó? Egyáltalán: miféle baráti társaság meg­alapításáról, hiszen az itte­nieket régtől összetartja egy baráti mag: voltak ed­dig is összejöveteleik, ren­dezvényeik, a barátok — régen barátok... A hiva­talosságot, az ügymenet kívánta kérdések utáni hosszas csöndeket olykor­olykor sorsokról regélő, busongós vagy dalolászó kedvű székelyek törték meg, még az alapszabá­lyok ismertetését követően is. — Kissé eltértek az ala­kuló közgyűlés tárgyától — magyarázza utólag Ba­lás Gábor jogtörténész író, az immár hivatalosan is létezővé vált baráti kör elnöke. — Milyen indíttatásból vállalta az elnöki tisztet? — Versben válaszolnék: „Székelységtöl van a cson­tom / Amiben a fejem hordom. / Amíg élek, szé­kely vagyok ! Meghalva és az maradok. s Ki népéért mit sem fészere. s Abból pedig csak por lészén”. Gyergyószentmiklóson szü­lettem 1909-ben, s tíz évre rá települtem át Magyar­­országra. Jelenleg erdélyi jogtörténetet tanítok, egye­temi címzetes docensként. Eddig — a többi között — háromkötetnyi adatot gyűjtöttem össze az erdé­lyi jogtörténetről a kezde­tektől 1947. december 30- áig, a királyság megszűn­téig. Régóta foglalkozom a székely művelődéstörténet­tel, s fáradozom, többed­­magammal, a baráti kör szélesítésén, éppen az oly gazdag kulturális kincses­tár megmentéséért; talán ezért is emeltek az elnök fun­kciójába. — Milyen célokat vállalt a szervezet? — Elsősorban székely közösségi élet fejlesztését és az együvé tartozás erő­sítését, a szülőföldjüktől messze körültek szellemi és anyagi kultúrájának megőrzését vállaljuk. — Kik lehetnek a kör tagjai és milyen anyagi forrásokra számíthatnak? — Elsősorban a széke­lyek belépésére számítunk, de mindazok részt vehet­nek körünkben, akik cél­jainkkal azonosulni tud­nak, s azokkal ellentétes szándékkal nem közeled­nek hozzánk. Egyelőre több a társadalmi adomány és a munka, mint a költeke­zésünk. A későbbiekben évi kétszáz forint tagdíjat kérünk majd. — Hogyan tudják távol­tartani az esetlegesen ha­mis szándékkal közeledő­ket, akik rossz fényt vet­hetnek a kizárólag kultu­rális értékmentésre szövet­kezett baráti körre? — Senki nem használ­hatja ki tagságát sajátos, elveinkkel ellentétes törek­vésekre. Az igény egyúttal gyakorlat is már: más né­pekkel békés és barátságos együttműködés szellemé­ben tevékenykedünk. — Az elnököt milyen közelebbi és távolabbi ter­vek foglalkoztatják? — Első vezetőségi ülé­sünkre készülünk, később létrehívnánk a székely ala­pot, szeretnénk egy szé­kely házat. Kezdeményez­zük népművészeti egyesü­letek megalakítását, a szé­­kelységgel foglalkozó köny­vek kiadását. Közösségi ünnepek­­ szervezésén és művelődéstörténeti előadá­sok anyagán is dolgozunk. Kötelességünknek érezzük, hogy foglalkozzunk az if­júsággal: őrizzék tovább a székely dalkincset, az iro­dalmat és a játékokat. Ne­veljük a fiatalokat, hogy magukba szívják a széke­lyek alapvető tulajdonsá­gait, tiszteljék a hagyo­mányokat, szorosan kötőd­jenek gyökereinkhez, le­gyenek szívósak. REKONSTRUKCIÓ UTÁN Több sajt exportra Befejezték a répcelaki sajtgyárban a keménysajt­­gyártó üzem négy évig tar­tó rekonstrukcióját. A hat­vanéves üzemépületet stati­kai problémák miatt kellett átépíteni, de ezen felül korszerűsítették a ke­­ménysajtgyártás tech­nológiáját s egyúttal bő­vítették az üzem kapaci­tását. A korábbi elavult, sok fi­zikai munkát igénylő sajt­préselő és formázógépe­ket korszerű, NSZK-gyárt­­mányú berendezésekkel váltották fel. Üzembe he­lyeztek modern daraboló- és csomagológépeket is. A fejlesztéssel javították a gyárban készülő Pannónia sajt minőségét. Tavaly 2400 tonna keménysajtot gyár­tottak, a rekonstrukció eredményeként a jövő év­ben már 3500 tonna Pannó­nia sajt készül a gyárban. Svéd, holland és amerikai nagykereskedők vásárol­­ják a Pannóniát, az idén várhatóan négyszáz, jö­vőre pedig már hatszáz tonna répcelaki sajtot szállítanak a nyugati or­szágokba. A Pannónia eladásából az idén mintegy 600 ezer dol­lár bevétele lesz a gyárnak. Jövőre, amikor a korszerű­sített üzem már teljes ka­pacitással dolgozik, az ex­portbevétel várhatóan meg­haladja az egymillió dol­lárt. (MTI) — Hazánkban tartózko­dik az Erdélyi Világ­szö­vetség Brazíliában élő, székely származású elnöke. Keresik vele a kapcsola­tot? — Bár ismerem, ő még nem kezdeményezte a ta­lálkozást. De ha törekedne rá, állunk elébe. Ha mó­dunk nyílik, természetesen szeretnénk felvenni a kap­csolatot a külföldön élő székelyekkel is. Hogy ho­gyan és kikkel, továbbá milyen formában, az a jö­vő kérdése még. Bihari Zsuzsa 1988. október 1.- szombat

Next