Esti Hírlap, 1988. november (33. évfolyam, 259-283. szám)
1988-11-01 / 259. szám
DELEGÁCIÓNK JAVASOLTA: A világszabvány legyen a minőség mércéje Kitemark és Szeproszev Angliában hat évtizedes múltra tekint vissza a minőség védjegye, a Kitemark minőségtanúsítás. Az angolok világhírű emblémájának elnyeréséért nemcsak a szigetország vállalkozói versengenek, hanem bőven akadnak pályázók Kanadában, Indiában, a volt gyarmatbirodalom országaiban. A „sárkány jele” nemcsak a kiváló minőség garanciája, hanem hatásosan felhasználható az üzleti reklámban is. A szocialista országok minőségügyi szakemberei most egy hasonló jel megteremtésén fáradoznak, amelyet minden szocialista országban megpályázhatnának a vállalatok. Az embléma egységesen jelentené a vevők számára, hogy a termék a legmagasabb minőségi követelményeknek megfelel, túljutott a legszigorúbb minőségi vizsgán. Nemrégiben Potsdamban tartották konferenciájukat a KGST minőségügyben érdekelt szakértői. A szocialista kapcsolatokban új vonás, hogy az árucserében kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a minőségnek, elfogadott minőségvizsgáló intézeteknek a tanúsítványára. Egységes jel az év végéig — A Szeproszev-rendszerben mi a megmérettetés mércéje? — Közös megállapodásunk szerint a KGST-szabványt tekintjük mérvadónak. De a magyar delegáció javaslatára most elfogadta a konferencia azt a döntést, hogy ott, ahol erre mód van, honosítsuk a világszabványokat, s törekedjünk arra, hogy a nemzetközi előírások legyenek mértékadóak a vizsgálatoknál. így, ahol nincs KGST-szabvány, értelemszerűen a világszabványokat vesszük figyelembe, ahol pedig a KGST-szabványt korszerűsíteni kell, az ISO-előírásokat adaptáljuk. Bizonyosnak látszik, hogy év végéig elkészül az az egységes minősítő jel is, amely jövőre már felkerülhet azokra a termékekre, amelyek a Szeproszevrendszer alapján kerülnek be a nemzetközi kereskedelembe. A minősítésnek ez a szigorú — bár kétségtelenül objektív — rendszere, véleménye szerint visszahat a hazai minőségi helyzetre? — Szerintem feltétlenül arra ösztönzi a vállalatokat, hogy erősítsék minőségi kondícióikat. Egyébként ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk decemberben a IX. országos minőségügyi konferencián, amelynek az idén a Minőség-piac-szerkezetváltás címet adtuk. Célunk az összefüggések és kölcsönhatások részletes vizsgálata. Ha a vállalatok a szocialista exportban éppen olyan magas minőségi követelményeknek tesznek eleget, mint amikor dollárrelációban értékesítenek, ez feltétlenül annyit jelent, magasabbra emelik önmaguk előtt a mércét. S a szerkezetváltásnak ez az alapja, a belső vállalati követelményrendszer újrafogalmazása. Bán Zsuzsa Garancia a KGST-ben — Mennyire egységesek ezek a törekvések? — kérdeztük meg dr. Sütő Kálmánt, a Magyar Szabványügyi Hivatal elnökhelyettesét, aki hazánkat képviselte a potsdami tanácskozáson. — Vállalati körben ma már ismeretes az a rendszer, amely 1988. január 1-jén lépett életbe, s amelynek feladata az egységes termékminősítési és tanúsítási módszerek megszervezése. Az orosz nyelvű elnevezés alapján Szeproszevnek rövidítjük a rendszert, amely a delegációk véleménye szerint lassan túljut a tűzkeresztségen, s a gyakorlatban is bizonyítja életképességét. A tagországok kivétel nélkül szorgalmazzák, hogy mind több vállalat kérje felvételét a rendszerbe. Nemcsak azért, mert a vállalatok részére egyszerűsíti és gyorsítja a kereskedelmet, hanem mert így olyan minőségi garanciát tudnak biztosítani partnereiknek, amelyet minden szerződő félegyaránt értékel. Ha a jövőben nő a közvetlen, vállalatközi kapcsolat a KGST-országok gyártói között, még inkább szükség lesz ezeknek a független, minden ország által SZERZŐDÉSEK ÉS KERÍTÉSEK Kedélyborzoló karám Egy jó levegőjű budai lakótelepen az egyik sorház szélső lakója bekerített magának egy több száz négyzetméteres közterületet. A zsebkendőnyi előkertek mellett az a karám bizarr látvány. Nem csoda, hogy felborzolta a kedélyeket a szomszédos emeletes házakban, hiszen egyébként is kevés a hely a házak között, s a gyerekek az úttestre kényszerülnek. Egyszer négy autós sokat sejtetően megállt a kerítés mellett, mások meg kihúzkodták a frissen levert karókat. Végül tiltakozó levél ment a kerületi tanácshoz a közvélemény nevében. Pedig, ha becsöngettek volna a házba, akkor a történet már az elején furcsa fordulatot vesz. A háziaszszony velem ugyanis legelőször azt közölte, hogy szabályos szerződése van a tanáccsal a földhasználatra, s mezőgazdasági hasznosítás címén 1600 forint bérleti díjat fizet évente. — Ilyen szerződése van a szomszédos sorház valamennyi lakójának is — mondja és mutatja a papírt. Látom, így igaz. Azok a kertek azonban kisebbek, nem szúrnak annyira szemet. — Az ilyen jellegű bérleti megállapodásnak nagyon prózai oka van — mondja a háziasszony. — A tanácsnak nincs pénze a terület rendbentartására, én meg nem bírtam már elnézni a szemetet. Akkor bezzeg a környékbeliek közül egy sem jött segíteni. Sőt, a növényeket rendre ellopkodták és továbbra is idehordták a kutyákat. Amikor a tanács szerződést ajánlott, joggal tételezhettem fel: ha bérleti díjat fizetek, jogom van kerítést is építeni. Még ha vállalom is, hogy kártérítés igénye nélkül átadom a területet, ha majd megkezdődik a tervezett útépítés. Ezek az érvek most már aligha győzik meg az emeletes házak lakóit. Számukra világos, mint a nap: „valaki megint fillérekért jutott egy hatalmas területhez”, ott, ahol milliókat érnek a telkek. Még ha csupán bérlet és nem személyi tulajdon. Ha valóban törvényes is a szerződés, a tanács akkor járt volna el etikusan, ha a lehetőséget felkínálja másnak is — mondják. — Ha például egy lakásszövetkezet a bérlő, akkor nemcsak egy családé ez a nagy terület. Sokan kétségbe vonják azt is, hogy valóban átmeneti megoldásról lenne szó. Ha útépítést is terveznek erre a részre, azt senki sem tudja, hogy mikor. Bizonyára nem mostanában, ha a bérlő gyümölcsfák ültetésén morfondírozik — mondják, és ebben a logikában lehet valami igazság. Vajon ki áldoz hetvenezer forintot — csak a kerítésre — ha bizonytalan a jövő? Tény: valakik már megpróbálták a közvéleményt az út ellen hangolni. Nemrég levél érkezett az Esti Hírlaphoz, „a kerület lakói aláírással”, amelyben névtelenül tiltakoznak az útépítés ellen. Ismét írt a „közvélemény”, de most a másik triz írógéppel írt szöveg elemzése után könynyen kideríthető, hogy abból a házból származik-e, amelyben ilyen kedvező bérlethez jutottak a lakók. De már nem érdemes nyomozni, mert úgy hírlik: a tanács le fogja bontatni a kerítést. Ebből az következik, hogy a szerződést sem hosszabbítják meg, hiszen ha nem lehet kerítést állítani, akkor bérleti díjat sem érdemes fizetni. A közterületekkel kapcsolatban azonban valamiféle megoldást mégiscsak ki kellene találni, mert szerződések és kerítések nélkül is rohamosan terjed a „kerítsd el magadnak” jelenség. Mint itt is, kiteszik a Behajtani tilos! táblát, vagy csak egyszerűen elzavarják az idegeneket. Ott jártamkor három óvodás játszott az úttesten. — Idevalósi vagy? — kérdezte az egyik. — Nem — mondom neki. — Akkor takarodj ...! Nagy Andrea SZOMBATHELYEN ALAKULT Infarktus után: úszóklub Úszóklubot alakítottak Szombathelyen az infarktuson átesett betegek, illetve a különböző koronáriabetegségekben szenvedők. A megyei népfrontbizottság égisze alatt működő klub tagjai hetente három alkalommal szakorvos és gyógytornász irányításával vesznek részt úszófoglalkozásokon. A klub tevékenységét a szívbetegek rehabilitációján túl a betegségek megelőzésére is szeretnék kiterjeszteni. A Vas Megyei Egészségvédelmi Tanács százezer forintot adott a klub működtetéséhez, a tagok egyébként tagdíjat fizetnek. Tervezik, hogy a megye többi városából is toboroznak tagokat, akik csoportosan utazhatnak majd a szombathelyi városi uszodában tartandó foglalkozásokra. (MTI) Mint ismeretes, 1986 januárjában leégett a komáromi malom. Újjáépítését az Északdunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgozói 1987 második felében kezdték el. A külső építészeti munkákat már befejezték és megkezdték a malomipari gének szerelését is. A napi 150 tonna kapacitású malmot a legkorszerűbb berendezésekkel szerelik fel. A mintegy 300 millió forintos beruházás a tervek szerint 1990 első felében készül el. (MTI Fotó : Jusztin Tibor) FELÚJÍTÁS A ZEMPLÉNBEN Pálházától Kőkapuig zakatol a kisvonat fák, ám a Pálházát Kőkapuval összekötő keskeny nyomtávú vasúti pályát nem szedték fel, s két dízelmozdony, öt zárt személyszállító kocsi és tíz tehervagon is megvan, állaguk azonban alaposan leromlott. A pálya és a járműpark felújítása mellett azért döntöttek, mert a számítások szerint a kisvasút nyári közlekedtetése mind a helyi lakosság, mind pedig az idegenforgalom számára jelentős hasznot hoz. Jelenleg közforgalmú járművel csupán Pálházáig tud eljutni az utazó. A turisták által is kedvelt, keresett olcsó turistaszállások viszont Kőkapun találhatók. A vasút megszüntetésével nehéz megközelíteni a Kemence-patak völgyében levő nyári úttörőtáborokat is. A személyszállítás mellett a völgyben élő lakosság és az itt működő fűrészüzem szállítási gondjait is megoldja a kisvasút felújítása. A helyreállítás több mint 10 millió forintba kerül. Ennek felét a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, valamint a MÉM állja; az Országos Idegenforgalmi Hivatal 2,5, a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Tanács pedig 2 millió forinttal járul hozzá a felújításhoz. (MTI) Felújítják a Zempléni hegyvidék egyik legszebb táján, a Kemence-patak völgyében kanyargó, közel százéves kisvasutat. Forgalmát 1981 végén leállított Vigasz A főnök kiabál, sőt ordít. A többiek nyelnek, hallgatnak. Ismerik a „górét”, tudják, hogy arany szíve van, hogy nagyvonalú, barátságos, csak vannak rossz pillanatai. Esetleg órái. Olykor napjai. Ilyenkor tűrni kell. Sápadtan vagy nekipirulva. Az egyik férfi, aki lehajtott fejjel áll előtte, hatvanesztendős. Utoljára az anyja pirongatta meg gyerekkorában. Becsülettel dolgozott, felnevelt két gyermeket. Otthon van tekintélye. Mondhatná, hogy nem hagyjamagát. Mondhatná, de nem mondja. Még rá akar dolgozni a nyugdíjra. Jó helye van. Megfelelő keresete. Ez az egyetlen hiba. Mit csináljon? Majd bevesz később egy nyugtatót. A főnök veri az asztalt. Lehet, hogy igaza van, lehet, hogy nem. Ezt még ilyenkor nem lehet eldönteni. Hallgatnak. Van véleményük, de nem mondják. A főnök nyugodtabb pillanataiban panaszkodik, úgy érzi, nincs tekintélye. Senki sem szól. Tudják, rövidesen elvonul a mennydörgés, zivatar. Vigasztalás érte a későbbi mosoly ... (bende) INNEN INDULT A CAROLINA Sellye múltja Pápay Jenő helytörténész, nyugalmazott postamester negyven éve kutatja az Ormánság „fővárosa”, Sellye múltját. Kiderítette, hogy a medrét gyakran változtató Dráva az elmúlt századokban Sellye közelében hömpölygött. Jelenleg hét kilométerre fekszik a községtől. Ez magyarázza azt a különös tényt, hogy az első magyar gőzhajót — a Carolinát — nem valamelyik ismert hazai kikötőben bocsátották vízre, hanem Sellyén. Sikerült is azonosítania azt a helyet, ahol Bernhardt Antal technikus és feltaláló, az eszéki hídvám bérlője útnak indította a hajóját 1817-ben. A középkorban fontos erősség volt a sellyei vár, a Dráva menti hadiút átkelőhelyét ellenőrizte, s a török háborúkban is szerepet játszott. Pápay Jenő megtalálta a várat, pontosabban: a vár helyét, magából az erődítményből nem maradt semmi, a XVIII. században császári parancsra lerombolták, nehogy a magyar ellenállás fészke legyen. A vár helyén nyílt új utcát — a kutató kezdeményezésére — Vár utcának nevezte el a tanács, s ezzel megőrizték Sellye múltjának egy jelentős mozzanatát. (MTI)