Esti Hírlap, 1989. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-12 / 10. szám
TÖBB ÉVTIZEDES VITA, PARLAMENTI INTERPELLÁCIÓ UTÁN• Kegyelmet kaptak a hévízi tavirózsák Végleges megoldás 1993-ban: akkor zár be a nyirádi bánya Kegyelmet kaptak a hévízi tavirózsák. Január elsejétől ugyanis csökken a vízkiemelő bauxitbányászat a nyirádi térségben. Hogy a két távol eső terület hogyan kapcsolódik, s mi köze a tavirózsának a bányához, ma már kevesek előtt titok. A nyirádi bauxitbányában az erőteljes vízemelés megbontotta a felszín alatti vízrendszert, ezért apadni kezdett a hévízi tóforrás. Egy kis tótörténet Major Józseftől, a Nyugatdunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság műszakiigazgató-helyettesétől. — A hévízi tó utoljára az ötvenes években volt természetes állapotában — mondja Major József. — A tóforrásnak másodpercenként 500-600 liter volt a vízhozama, a tó hőmérséklete még a leghidegebb téli napokon is kevésszer süllyedt 28 fok alá. A vízhozam csökkenését már 1970-ben észlelték, de a romlás 1978 és 1983 között volt rohamos. 1987-ben kísérletképpen harminc centiméterrel csökkentették a vízszintet a tóban. Ez az intézkedés átmeneti hozamnövekedéssel járt ugyan, de feltárt sok új gondot. A napi húszezer fürdőző felkavarta az iszapot, a tavirózsák elpusztultak. A közvélemény nyomására 1988 áprilisában visszatértek a régi vízszintre. A vízhozam azóta egyetlen hónapban sem érte el a háromszáz litert — vagyis az eredeti felét —, s ma már egy évben százötven olyan nap van, amikor a vízhőmérséklet nem megfelelő. Vízügy kontra vízügy — A gyógyászati értékek hogyan változtak? — A mikroszervezetek, az algák, a baktériumok száma csökkent, arányuk módosult. Változott a gyógyiszap összetétele is: romlott gyógyászati hatása. Ehhez azonban hozzá kell számítani, hogy az 1936-os harmincezer látogatóval szemben, most egy-egy esztendőben nyolcszázezer vendéget fogad a gyógyfürdő. A sors fintora, hogy amit a nyugat-dunántúli vízügyesek a tóval kapcsolatban „elszenvednek”, arra száz kilométerrel arrébb a közép-dunántúli vízügyesek adnak engedélyt. Nem személyes ellentétről, hanem érdekkülönbségről van szó. Véleményük szerint a tó sorsát az dönti el, hogy a népgazdaságnak melyik fontosabb: a bauxit vagy a gyógyvíz. A Bányászat már a harmincas években is volt Nyirádon, a vízzel miért csak mostanában van baj? — kérdezem Szabó Mátyástól, a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság vezetőjétől. — Igaz, hogy volt bányászat korábban is, de az intenzív vízemelés csak a hatvanas években kezdődött — mondja Szabó Mátyás. — Azért volt szükség rá, hogy hozzá tudjanak férni a jó minőségű bauxithoz. A hatvanas években a vízügynek a vízemelésekbe még semmi beleszólása nem volt, de 1970- től köteles a bányászat vízügyi engedélyt kérni. — Egy évre rá önök megadták az engedélyt. Miért? — A népgazdaságnak nagy szüksége volt a bauxitra, s akkor a vízügyi kutatások még nem bizonyíthatták a vízemelések káros hatását. Ráadásul a kutak hozamának csökkenése csak később vált mérhetővé, a tóforrás apadása például tíz évvel az intenzív vízemelések után. Sokáig még azt sem tudták bizonyítani, hogy a bánya tevékenysége és a hévízi tó pusztulása között közvetlen kapcsolat van. Ma már ez egyértelműen világos. — Akkor miért engedték továbbra is a bányászatot? — Hét-nyolc millió tonna jó minőségű bauxit van a föld alatt. Mi a tudományos vizsgálatokra támaszkodtunk, márpedig a bányászat mindent megtett, hogy igazolja: kellő óvintézkedéssel elkerülhetők a veszélyek, vagy ha nem, van mód az orvoslásra. — Mikor derült ki, hogy ez illúzió? — 1983-ra másodpercenként háromszáz liter lett a forrás vízhozama. Az Egészségügyi Minisztérium szerint ez már olyan küszöbérték, amely a gyógyászati tevékenységet veszélyezteti. Ekkor a kormányzat döntött a tó megmentéséről a bányászat korlátozása nélkül, de az intézkedés — mint a vízszintcsökkentés — nem járt sikerrel. 1988- ban egy parlamenti interpellációra válaszolva, Maróthy László miniszter elmondta, hogy Nyirom minisztérium szakértőbizottságot hoz létre. Ez a bizottság végül úgy foglalt állást, hogy korlátozni kell a bányászatot. — Ennek következménye a január elsejétől érvényes döntés? — Igen. A nyirádi bányában ettől az évtől percenként 220 köbméter alá kell csökkenteni a vízemelést, ami a korábbi 300 helyett — első lépésként — számottevő engedmény — mondja Szabó Mátyás. Hőfok, gyógyérték — A bauxit és a gyógyvíz harcában most melyik áll nyerésre? A kérdésre Major József válaszol: — Véleményem szerint a bányászat korábbi elsőbbsége megszűnt, ma már egyenrangú tényező a gyógyvíz is. A tó sorsát természetesen nem két vízügyi hatóság dönti el, hanem három minisztérium érdekegyeztetése. A jelenlegi megállapodás szerint bányászni addig lehet Nyirádon, amíg a tóforrás vízhozama három egymást követő hónapban nem csökken 300 liter alá, s a forrás hőfoka nem lesz kevesebb 39 foknál. A számítógépes előrejelzések szerint a januári szigorításokkal ezt sikerül elérni. Ugyanez a gyógyászati értékről még nem mondható el. Éppen ezért — alku eredményeként — 1993-ban a nyirádi bányát be kell zárni.sanak a bauxithoz. A tó sorsáért aggódva időközben kitanultam a bányászatot is és kollégáimmal az a meggyőződésem, hogy sok más lelőhely is van, ahol a munka nem rongálja ennyire a felszín alatti vízrendszert. Hatása Budapestre — A januári korlátozás elégséges a tó megmentéséhez? — Ami a vízhozamot és a hőmérsékletet illeti, talán igen. De ami a gyógyászati értékeket, már kétségeim vannak. A tó biológiai egyensúlya kezd megbomlani. Folyamatosan vizsgáljuk az állapotot, de nem vagyok bizonyos benne, hogy a hévízi tó kibírja majd azt az öt évet, amíg a bánya bezár. — A januári korlátozást mi sem tekintjük lezárt ügynek — mondja Szabó Mátyás. — Ha időközben kiderül, hogy reményeink nem válnak be, drasztikusabb lépésekre is el vagyunk szánva. Liebe Pál, a Vituki szakértője szerint a hévízi ügy csak egy szelet: nemcsak Hévíz, hanem Budapest karsztvízháztartása is veszélyben van. — Főként a vízkiemelő módszerrel dolgozó bányászatnak tudható be, hogy a hetvenes évektől kezdve három Balaton-méretű víz folyt el — mondja Liebe Pál. A források nagy része elapadt, vízhozamuk összességében kilencven százalékkal csökkent. Hogy ne romoljon tovább a helyzet, csak annyi vizet lehet kivenni, ami a csapadékból visszajut. Más szóval: a bányászati vízkiemelést a felére kell csökkenteni. Új lelőhelyeket, illetve az értékes ásványkincsek felszínre hozásához új módszereket kell találni. ★ A témáról interjúalanyaink ma tartanak sajtótájékoztatót Hévízen. Válaszolnak majd a tó sorsáért aggódó helybeliek nyílt levelére, amelyet a tegnapi újságokban tettek közzé. Nagy Andrea BEFEJEZTÉK A TERMELÉST Elárasztják Mányban a szénbányát A tatabányai bányák mányi üzemében megkezdték a vízkiemelés csökkentését, és fokozatosan víz alá helyezik a bánya jelentős részét. Ezt megelőzően az akna dolgozói befejezték a széntermelést, és minden hasznosítható berendezést a felszínre hoztak. A mélyben rejlő széntelepek kiaknázását elsősorban környezetvédelmi okok miatt kénytelenek tartósan szüneteltetni. 1984-ben kezdték meg itt a termelést, s viszonylag gyorsan, percenként 42 köbméter karsztvizet kellett a felszínre szivattyúzni azért, hogy biztonságban dolgozhassanak a bányatérségekben. Ennyi víz kiemelése — a környék más bányáinak vízmentesítésével együtt — nemcsak a mélybeli karsztvíz-háztartást károsította, hanem alaposan megdrágította a termelést is, ezért úgy döntöttek: az eocénbányák közül elsőként a mányiban hagyják, hogy elöntse a víz a már feltárt munkahelyeket. Még az idén hasonló intézkedések várhatók a nagyegyházi bányában is. Ezzel a tatabányai vállalat teljesíti a megszigorított környezetvédelmi előírásokat, a jövőben csak annyi karsztvizet hoz felszínre, amivel nem veszélyezteti a térség vízháztartásának egyensúlyát. A víz alá kerülő munkahelyek pótlására már korábban megnyitották a Mánya 1/A jelű bányát, ahol jelentősebb vízkivétel nélkül az idén 600 ezer tonna szenet termelnek. A vállalat más, kevésbé vízveszélyes területeken is kutat gazdaságosan kiaknázható szénvagyon után. (MTI) A főorvos még aggódik — A vízemelés azonban nem szűnik meg egészen — teszi hozzá Szabó Mátyás. — A bányászat egyik melléktermékeként ugyanis az Ajka—Pápa—Sümeg térségben és a Balaton nyugati részén több százezer embert innen láttak el vezetékes ivóvízzel. Ez a lehetőség fennmarad továbbra is. Dr. Balogh Zoltán, a hévízi gyógyfürdő főigazgatója a tó sorsát illetően még ma sem teljesen nyugodt. — Nagy tévedésnek tartom, hogy még ma is a bauxitot állítják szembe a gyógyvízzel, mintha nem volna más megoldás, csak az, hogy a nyirádi térségben ilyen drasztikus módon — vízemeléssel — jus ALAPELV, PROGRAM, SZERVEZET Értelmiségi szövetség az esélyegyenlőségért Az Értelmiségi Fiatalok Szövetsége a hét végén tartotta alakuló ülését. A résztvevők elfogadták a szervezet platformnyilatkozatát, majd nyolc munkacsoportban elkészítették a szövetség programtervezetét, valamint javaslatot tettek a működés elveire. Ma délelőtt érdeklődésünkre Nagy Endre, az ÉFSZ képviselője elmondta: " Meggyőződésünk szerint csak akkor érhetünk el minőségi előrelépést, ha megteremtjük a fiatalok érdekeinek politikai kifejezésére, közös képviseletére és érvényesítésére alkalmas intézményeket. A KISZ-t valódi szövetséggé kell átalakítani, a helyzetük, törekvéseik hasonlósága alapján viszonylag egynemű ifjúsági szervezetek szövetségévé. E szervezetek sorába tartozik a most megalakult ÉFSZ is. Szövetségünk jellegét és működését három tényező határozza meg: az alapelvek, a program és a szervezet. — Mit tartalmaznak az alapelvek? — Az EFSZ a humanista és demokratikus magyar progresszió folytatójának tekinti magát. Politikai szervezetként minden olyan kérdéssel foglalkozik, amely tagságának vagy valamely alapközösségének érdekeit, törekvéseit érinti. Feladatunknak tartjuk a társadalmi esélyegyenlőség távlati megteremtését, s küzdünk az esélyegyenlőtlenségek újratermelődése ellen. Az ÉFSZ, mint értelmiségi szervezet, határozottan síkraszáll a nézetek szabad kifejezéséért. — Milyen tartalmi kérdésekkel kívánnak foglalkozni? — Úgy gondoljuk, az értelmiség a társadalmi megbecsülésben, s anyagi helyzetében is méltánytalanul háttérbe szorult. Kezdeményezni fogjuk az értelmiségieket érintő kérdések napirendre tűzését, a meglevő határozatok módosítását, korszerűsítését. Küzdünk a szellemi munka fontosságának társadalmi elismeréséért, az értelmiségi fiatalok gyorsabb társadalmi integrációjáért, és a pályakezdés anyagi, szakmai gondjainak áthidalásáért. — Kikre számítanak? — Azokra, akik elfogadják platformunkat. Egyéni tagok és már működő vagy most alakuló értelmiségi szervezetek jelentkezését várjuk. A szövetséghez csatlakozni kívánók telefonon a 403-748-as számon, vagy írásban a következő címen jelentkezhetnek: Budapest, Kun Béla rakpart 37—38. 1137. (kőszegi) Szembenézés a múlttal KÖNYV KÉSZÜL MAGYARORSZÁG XX. SZÁZADI HÁBORÚS ÁLDOZATAIRÓL A Zrínyi Katonai Kiadó a Hadtörténeti Intézettel és más tudományos szervezetekkel, egyesületekkel együttműködve az 1990-es évtized elején megjelenteti Magyarország XX. századi háborús áldozatainak névjegyzékét. Az előzetes elgondolások szerint a csaknem kétmillió nevet tartalmazó listát a kiadó három könyvben adja ki. Az első kötet az első világháború magyarországi áldozatairól jelenne meg. A másodikat Magyarország második világháborús ember veszteségeiről, a harmadik részt pedig a lágerekbe hurcolt áldozatokról adnák közre. A monumentális kiadvány közli a halottak és az eltűntek nevét, születésük évét, helyét, anyjuk nevét, legutolsó lakhelyüket, haláluk helyét és évét, valamiint a frontok, a koncentrációs és a hadifogolytáborok helységeit, megnevezéseit. A kötet tartalmazza a katonaáldozatok rendfokozatát és csapattestét is. A kiadvány azzal a szándékkal készül, hogy az utókor ilyen módon is szembenézzen a tragikus múlttal, s a könyv — sajátos lehetőségeivel — elégtételt szolgáltasson az áldozatoknak, a megcsonkult családoknak. (MTI) VERSENYTÁRGYALÁS UTÁN Üzletek nyílnak a mozik előcsarnokaiban A Budapest Film Vállalat — korábban Femo — a főváros 13 mozijában bérletszerződési pályázatot hirdetett üzletek, butikok megnyitására. A 13 mozi közül háromban már kész pavilon várta a bérlőt, tíz filmszínházban pedig az előcsarnokban jelöltek ki helyet az üzleteknek. A Budapest Film Vállalat a bevételeit akarja így is növelni. A kezdeményezés nem újkeletű, hiszen a Művész moziban már hoszszabb ideje bőrdíszműárus, a Horizontban bizsukereskedő, a Zrínyi moziban ötvösmester kínálja portékáit, a Puskin mozi előcsarnokában pedig utazási iroda bérelt helyet. Eddig egyedi megállapodás alapján kötötték a szerződéseket. Az újabb lehetőségek felkínálásakor úgy döntöttek, hogy versenytárgyalást írnak ki a bérleményekre. A versenytárgyalás már lezajlott, s a 13-ból három elárusítóhely talált gazdára. Két moziban, a Vörös Csillagban és a Horizontban a már meglevő árusítóhelyet bérlik, s mindössze egy jelentkező vállalkozott arra, hogy üzlethelyiséget rendez be a Honvéd mozi előcsarnokában. A gazdátlanul maradt árusítóhelyeket, illetve az előcsarnokokban levő, árusításra alkalmas helyeket a vállalat továbbra is bérbe akarja adni. (MTI) Női és férfi betanított munkásokat keres három műszakra a kőbányai telephelyű Pangus Gumitermék Vegyesvállalat. Új, világos üzem, könnyű munka. Jó kereseti lehetőség. Cím: Budapest, Újhegyi u. 25—31. 1018, tel.: 514-411.