Esti Hírlap, 1989. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-12 / 10. szám

TÖBB ÉVTIZEDES VITA, PARLAMEN­TI INTERPELLÁCIÓ UTÁN• Kegyelmet kaptak a hévízi tavirózsák Végleges megoldás 1993-ban: akkor zár be a nyirádi bánya Kegyelmet kaptak a hévízi tavirózsák. Január else­jétől ugyanis csökken a vízkiemelő bauxitbányászat a nyirádi térségben. Hogy a két távol eső terület hogyan kapcsolódik, s mi köze a tavirózsának a bányához, ma már kevesek előtt titok. A nyirádi bauxitbányában az erőteljes vízemelés megbontotta a felszín alatti vízrend­szert, ezért apadni kezdett a hévízi tóforrás. Egy kis tótörténet Ma­jor Józseftől, a Nyugat­dunántúli Környezetvédel­mi és Vízügyi Igazgatóság műszakiigazgató-helyette­­sétől. — A hévízi tó utoljára az ötvenes években volt ter­mészetes állapotában — mondja Major József. — A tóforrásnak másodpercen­ként 500-600 liter volt a vízhozama, a tó hőmérsék­lete még a leghidegebb té­li napokon is kevésszer süllyedt 28 fok alá. A víz­hozam csökkenését már 1970-ben észlelték, de a romlás 1978 és 1983 között volt rohamos. 1987-ben kí­sérletképpen harminc cen­timéterrel csökkentették a vízszintet a tóban. Ez az intézkedés átmeneti ho­zamnövekedéssel járt ugyan, de feltárt sok új gondot. A napi húszezer fürdőző felkavarta az isza­pot, a tavirózsák elpusz­tultak. A közvélemény nyo­mására 1988 áprilisában visszatértek a régi víz­szintre. A vízhozam azóta egyetlen hónapban sem ér­te el a háromszáz litert — vagyis az eredeti felét —, s ma már egy évben száz­ötven olyan nap van, ami­kor a vízhőmérséklet nem megfelelő. Vízügy kontra vízügy — A gyógyászati érték­ek hogyan változtak? — A mikroszervezetek, az algák, a baktériumok száma csökkent, arányuk módosult. Változott a gyógyiszap összetétele is: romlott gyógyászati hatása. Ehhez azonban hozzá kell számítani, hogy az 1936-os harmincezer látogatóval szemben, most egy-egy esz­tendőben nyolcszázezer vendéget fogad a gyógyfür­dő. A sors fintora, hogy amit a nyugat-dunántúli víz­ügyesek a tóval kapcsolat­ban „elszenvednek”, arra száz kilométerrel arrébb a közép-dunántúli vízügyesek adnak engedélyt. Nem sze­mélyes ellentétről, hanem érdekkülönbségről van szó. Véleményük szerint a tó sorsát az dönti el, hogy a népgazdaságnak melyik fontosabb: a bauxit vagy a gyógyvíz. A Bányászat már a har­mincas években is volt Nyirádon, a vízzel miért csak mostanában van baj? — kérdezem Szabó Mátyás­tól, a Közép-dunántúli Kör­nyezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság vezetőjétől. — Igaz, hogy volt bányá­szat korábban is, de az in­tenzív vízemelés csak a hatvanas években kezdő­dött — mondja Szabó Má­tyás. — Azért volt szükség rá, hogy hozzá tudjanak férni a jó minőségű bau­­xithoz. A hatvanas évek­ben a vízügynek a vízeme­lésekbe még semmi bele­szólása nem volt, de 1970- től köteles a bányászat vízügyi engedélyt kérni. — Egy évre rá önök megadták az engedélyt. Miért? — A népgazdaságnak nagy szüksége volt a bau­­xitra, s akkor a vízügyi ku­tatások még nem bizonyít­hatták a vízemelések káros hatását. Ráadásul a kutak hozamának csökkenése csak később vált mérhető­vé, a tóforrás apadása pél­dául tíz évvel az intenzív vízemelések után. Sokáig még azt sem tudták bizo­nyítani, hogy a bánya te­vékenysége és a hévízi tó pusztulása között közvetlen kapcsolat van. Ma már ez egyértelműen világos. — Akkor miért engedték továbbra is a bányászatot? — Hét-nyolc millió tonna jó minőségű bauxit van a föld alatt. Mi a tudomá­nyos vizsgálatokra támasz­kodtunk, márpedig a bá­nyászat mindent megtett, hogy igazolja: kellő óvin­tézkedéssel elkerülhetők a veszélyek, vagy ha nem, van mód az orvoslásra. — Mikor derült ki, hogy ez illúzió? — 1983-ra másodpercen­ként háromszáz liter lett a forrás vízhozama. Az Egész­ségügyi Minisztérium sze­rint ez már olyan küszöb­érték, amely a gyógyászati tevékenységet veszélyezte­ti. Ekkor a kormányzat döntött a tó megmentéséről a bányászat korlátozása nélkül, de az intézkedés — mint a vízszintcsökkentés — nem járt sikerrel. 1988- ban egy parlamenti inter­pellációra válaszolva, Ma­­róthy László miniszter el­mondta, hogy Nyirom mi­nisztérium szakértőbizott­ságot hoz létre. Ez a bizott­ság végül úgy foglalt állást, hogy korlátozni kell a bá­nyászatot. — Ennek következménye a január elsejétől érvényes döntés? — Igen. A nyirádi bá­nyában ettől az évtől per­cenként 220 köbméter alá kell csökkenteni a vízeme­lést, ami a korábbi 300 he­lyett — első lépésként — számottevő engedmény — mondja Szabó Mátyás. Hőfok, gyógyérték — A bauxit és a gyógy­víz harcában most melyik áll nyerésre? A kérdésre Major József válaszol: — Véleményem szerint a bányászat korábbi el­sőbbsége megszűnt, ma már egyenrangú tényező a gyógyvíz is. A tó sorsát természetesen nem két víz­ügyi hatóság dönti el, ha­nem három minisztérium érdekegyeztetése. A jelen­legi megállapodás szerint bányászni addig lehet Nyirádon, amíg a tóforrás vízhozama három egymást követő hónapban nem csökken 300 liter alá, s a forrás hőfoka nem lesz ke­vesebb 39 foknál. A számí­tógépes előrejelzések sze­rint a januári szigorítások­kal ezt sikerül elérni. Ugyanez a gyógyászati ér­tékről még nem mondható el. Éppen ezért — alku eredményeként — 1993-ban a nyirádi bányát be kell zárni.­sanak a bauxithoz. A tó sorsáért aggódva időköz­ben kitanultam a bányá­szatot is és kollégáimmal az a meggyőződésem, hogy sok más lelőhely is van, ahol a munka nem rongál­ja ennyire a felszín alatti vízrendszert. Hatása Budapestre — A januári korlátozás elégséges a tó megmenté­séhez? — Ami a vízhozamot és a hőmérsékletet illeti, ta­lán igen. De ami a gyógyá­szati értékeket, már kétsé­geim vannak. A tó bioló­giai egyensúlya kezd meg­­bomlani. Folyamatosan vizsgáljuk az állapotot, de nem vagyok bizonyos ben­ne, hogy a hévízi tó kibír­ja majd azt az öt évet, amíg a bánya bezár. — A januári korlátozást mi sem tekintjük lezárt ügynek — mondja Szabó Mátyás. — Ha időközben kiderül, hogy reményeink nem válnak be, drasztiku­sabb lépésekre is el va­gyunk szánva. Liebe Pál, a Vituki szak­értője szerint a hévízi ügy csak egy szelet: nemcsak Hévíz, hanem Budapest karsztvízháztartása is ve­szélyben van. — Főként a vízkiemelő módszerrel dolgozó bányá­szatnak tudható be, hogy a hetvenes évektől kezdve három Balaton-méretű víz folyt el — mondja Liebe Pál.­­ A források nagy része elapadt, vízho­zamuk összességében ki­lencven százalékkal csök­kent. Hogy ne romoljon to­vább a helyzet, csak annyi vizet lehet kivenni, ami a csapadékból visszajut. Más szóval: a bányászati víz­kiemelést a felére kell csökkenteni. Új lelőhelye­ket, illetve az értékes ás­ványkincsek felszínre ho­zásához új módszereket kell találni. ★ A témáról interjúala­nyaink ma tartana­k sajtó­­tájékoztatót Hévízen. Vá­laszolnak majd a tó sor­sáért aggódó helybeliek nyílt levelére, amelyet a tegnapi újságokban tettek köz­zé. Nagy Andrea BEFEJEZTÉK A TERMELÉST Elárasztják Mányban a szénbányát A tatabányai bányák mányi üzemében megkezd­ték a vízkiemelés csökken­tését, és fokozatosan víz alá helyezik a bánya je­lentős részét. Ezt megelő­zően az akna dolgozói befejez­ték a széntermelést, és minden hasznosítható berendezést a felszínre hoztak. A mélyben rejlő szénte­lepek kiaknázását elsősor­ban környezetvédelmi okok miatt kénytelenek tartósan szüneteltetni. 1984-ben kezdték meg itt a terme­lést, s viszonylag gyorsan, percenként 42 köbméter karsztvizet kellett a fel­színre szivattyúzni azért, hogy biztonságban dolgoz­hassanak a bányatérségek­ben. Ennyi víz kiemelése — a környék más bányái­nak vízmentesítésével együtt — nemcsak a mély­beli karsztvíz-háztartást károsította, hanem alapo­san megdrágította a ter­melést is, ezért úgy döntöt­tek: az eocénbányák közül elsőként a mányiban hagy­ják, hogy elöntse a víz a már feltárt munkahelyeket. Még az idén hasonló intéz­kedések várhatók a nagy­egyházi bányában is. Ezzel a tatabányai vállalat tel­jesíti a megszigorított kör­nyezetvédelmi előírásokat, a jövőben csak annyi karsztvizet hoz felszínre, amivel nem veszélyezteti a térség vízháztartásának egyensúlyát. A víz alá kerülő munka­helyek pótlására már ko­rábban megnyitották a Mánya 1/A jelű bányát, ahol jelentősebb vízkivétel nélkül az idén 600 ezer tonna szenet termelnek. A vállalat más, kevésbé víz­veszélyes területeken is ku­tat gazdaságosan kiaknáz­ható szénvagyon után. (MTI) A főorvos még aggódik — A vízemelés azonban nem szűnik meg egészen — teszi hozzá Szabó Má­tyás. — A bányászat egyik melléktermékeként ugyan­is az Ajka—Pápa—Sümeg térségben és a Balaton nyugati részén több száz­ezer embert innen láttak el vezetékes ivóvízzel. Ez a lehetőség fennmarad to­vábbra is. Dr. Balogh Zoltán, a hé­vízi gyógyfürdő főigazgató­ja a tó sorsát illetően még ma sem teljesen nyugodt. — Nagy tévedésnek tar­tom, hogy még ma is a bauxitot állítják szembe a gyógyvízzel, mintha nem volna más megoldás, csak az, hogy a nyirádi térség­ben ilyen drasztikus mó­don — vízeme­léssel — jus­ ALAPELV, PROGRAM, SZERVEZET Értelmiségi szövetség az esélyegyenlőségért Az Értelmiségi Fiatalok Szövetsége a hét végén tar­totta alakuló ülését. A résztvevők elfogadták a szervezet platformnyilatko­zatát, majd nyolc munka­­csoportban elkészítették a szövetség programterveze­tét, valamint javaslatot tettek a működés elveire. Ma délelőtt érdeklődé­sünkre Nagy Endre, az ÉFSZ képviselője elmond­ta: " Meggyőződésünk sze­rint csak akkor érhetünk el minőségi előrelépést, ha megteremtjük a fiatalok ér­dekeinek politikai kifeje­zésére, közös képviseletére és érvényesítésére alkalmas intézményeket. A KISZ-t valódi szövet­séggé kell átalakítani, a helyzetük, törekvéseik hasonlósága alapján vi­szonylag egynemű ifjúsági szervezetek szövetségévé. E szervezetek sorába tartozik a most megalakult ÉFSZ is. Szövetségünk jellegét és működését három tényező határozza meg: az alapel­vek, a program és a szer­vezet. — Mit tartalmaznak az alapelvek? — Az EFSZ a humanista és demokratikus magyar progresszió folytatójának tekinti magát. Politikai szervezetként minden olyan kérdéssel foglalkozik, amely tagságának vagy vala­mely alapközösségének ér­dekeit, törekvéseit érinti. Feladatunknak tartjuk a társadalmi esélyegyenlő­ség távlati megteremté­sét, s küzdünk az esély­egyenlőtlenségek újrater­melődése ellen. Az ÉFSZ, mint értelmiségi szervezet, határozottan sík­­raszáll a nézetek szabad ki­fejezéséért. — Milyen tartalmi kér­désekkel kívánnak foglal­kozni? — Úgy gondoljuk, az ér­telmiség a társadalmi meg­becsülésben, s anyagi hely­zetében is méltánytalanul háttérbe szorult. Kezdemé­nyezni fogjuk az értelmi­ségieket érintő kérdések napirendre tűzését, a meg­levő határozatok módosítá­sát, korszerűsítését. Küzdünk a szellemi mun­ka fontosságának társa­dalmi elismeréséért, az értelmiségi fiatalok gyor­sabb társadalmi integrá­ciójáért, és a pályakezdés anyagi, szakmai gondjainak áthi­dalásáért. — Kikre számítanak? — A­zokra, akik elfogad­ják platformunkat. Egyéni tagok és már működő vagy most alakuló értelmiségi szervezetek jelentkezését várjuk. A szövetséghez csatlakozni kívánók telefo­non a 403-748-as számon, vagy írásban a következő címen jelentkezhetnek: Bu­dapest, Kun Béla rakpart 37—38. 1137. (kőszegi) Szembenézés a múlttal KÖNYV KÉSZÜL MAGYARORSZÁG XX. SZÁZADI HÁBORÚS ÁLDOZATAIRÓL A Zrínyi Katonai Kiadó a Hadtörténeti Intézettel és más tudományos szer­vezetekkel, egyesületekkel együttműködve az 1990-es évtized elején megjelenteti Magyaror­szág XX. századi hábo­rús áldozatainak név­jegyzékét. Az előzetes elgondolások szerint a csaknem kétmil­lió nevet tartalmazó listát a kiadó három könyvben adja ki. Az első kötet az első világháború magyar­országi áldozatairól jelen­ne meg. A másodikat Ma­gyarország második világ­háborús ember vesz­tesé­geiről, a harmadik részt pedig a lágerekbe hurcolt áldozatokról adnák közre. A monumentális kiadvány közli a halottak és az el­tűntek nevét, születésük évét, helyét, anyjuk nevét, legutolsó lakhelyüket, ha­láluk helyét és évét, vala­­m­­iint a frontok, a koncentrá­ciós és a hadifogolytábo­rok helységeit, megneve­zéseit. A kötet tartalmazza a ka­­tonaáldozatok rendfoko­zatát és csapattestét is. A kiadvány azzal a szán­dékkal készül, hogy az utókor ilyen módon is szembenézzen a tragikus múlttal, s a könyv — sajá­tos lehetőségeivel — elég­tételt szolgáltasson az ál­dozatoknak, a megcsonkult családoknak. (MTI) VERSENYTÁRGYALÁS UTÁN Üzletek nyílnak a mozik előcsarnokaiban A Budapest Film Válla­lat — korábban Femo — a főváros 13 mozijában bér­letszerződési pályázatot hir­detett üzletek, butikok meg­nyitására. A 13 mozi közül háromban már kész pavilon várta a bérlőt, tíz filmszínház­ban pedig az előcsarnok­ban jelöltek ki helyet az üzleteknek. A Budapest Film Válla­lat a bevételeit akarja így is növelni. A kezdeménye­zés nem újkeletű, hiszen a Művész moziban már hosz­­szabb ideje bőrdíszműárus, a Horizontban bizsukeres­kedő, a Zrínyi moziban öt­vösmester kínálja porté­káit, a Puskin mozi elő­csarnokában pedig utazási iroda bérelt helyet. Eddig egyedi megállapodás alap­ján kötötték a szerződése­ket. Az újabb lehetőségek felkínálásakor úgy döntöt­tek, hogy versenytárgyalást írnak ki a bérleményekre. A versenytárgyalás már lezajlott, s a 13-ból há­rom elárusítóhely talált gazdára. Két moziban, a Vörös Csil­lagban és a Horizontban a már meglevő árusítóhelyet bérlik, s mindössze egy je­lentkező vállalkozott arra, hogy üzlethelyiséget rendez be a Honvéd mozi előcsar­nokában. A gazdátlanul maradt árusítóhelyeket, il­letve az előcsarnokokban levő, árusításra alkalmas helyeket a vállalat tovább­ra is bérbe akarja adni. (MTI) Női és férfi betanított munkásokat keres három műszakra a kőbányai telephelyű Pangus Gumitermék Vegyesvállalat. Új, világos üzem, könnyű munka. Jó kereseti lehetőség. Cím: Budapest, Újhegyi u. 25—31. 1018, tel.: 514-411.

Next