Esti Hírlap, 1989. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-01 / 27. szám
MÉG EGYSZER Mi a magyar ma A Művelődési Minisztérium ugyan lemondott Vezető- és Továbbképző Intézetéről, a művelődési területek munkatársai és vezetői azonban talán mégsem maradnak továbbképzési lehetőség nélkül. Az intézet januárban Kulturinnov elnevezéssel vállalattá alakult. A bővebb nevén Kulturális Innovációs és Továbbképző Vállalat ezután is vállalja alapfunkcióját, vagyis a kultúra területén dolgozók képzését és továbbképzését. Új funkcióként emellett előtérbe kerülnek olyan feladatok is, mint a rendezvényszervezés, valamint a kulturális turizmus. Nem titkolják, hogy a most már minden szempontból önállóvá alakult intézmény ezen az úton kíván bevételi forráshoz jutni. . Tanfolyamok Polónyi Pétertől, a Kulturinnov munkatársától az eredeti funkciót őrző tanfolyamokról érdeklődtünk. — A továbbképzésben természetesen olyan témaköröket kell találnunk, amely érdekli az embereket. Mert ha a tanfolyamoktól nem is reméljük, hogy anyagi hasznot hoznak a vállalatnak, de azt szeretnénk, ha legalább rentábilisak lennének. Hozzá kell tenni, hogy extrém esetben még olyan is előfordul, hogy a tanfolyam ingyenes. Így például azok voltak az emberi jogokról tartott előadásaink. Egyszóval olyan kérdésköröket kell megtárgyalnunk, vitára bocsátanunk, amelyek érdeklik a kulturális területek munkatársait, különben, érthető módon, nem jelentkeznek a különféle tanfolyamainkra. Könyv is — Február 8-án újabb tanfolyamot indítanak Mi a magyar ma címmel. Miért éppen ezt a témakört kínálják? — Többen fölvetették, hogy hasznos lenne egy ilyen jellegű előadás-sorozat. A címet egyébként — az 1939-ben megjelent Szekfű Gyula szerkesztette — Mi a magyar című kötettől kölcsönöztük, amelyben megszólaltak az akkori kulturális élet prominens személyiségei. Szekfű tanulmánykötete a magyar szellemiséggel foglalkozott, s szerzőnek megnyerte a magyar szellemi élet legkiválóbb reprezentánsait. Az antológia elsősorban nemzetkarakterológiai irányokat kutatott. — És az önök antológiája, pontosabban előadássorozata? — Alapvetően két kérdésre keres választ. Egyrészt, hogy milyen a magyarság adott helyzete ma, és hogyan alakult ilyenné, másrészt, hogy milyenek a lehetőségei. Mi is igyekeztünk a magyar szellemi élet kiválóságait megkeresni, olyan embereket, akiknek a magyar közvélemény előtt van hitelük. — Az előbbi kérdésemben nem véletlenül utaltam az önök antológiájára, hisz az előadás-sorozat alapján kötetet kívánnak megjelentetni. — Az előadások és a kötetanyaga terveink szerint nem fedi majd teljes egészében egymást, mert egy antológiában lehetőség van több szerző és több kérdéskör szerepeltetésére. Egy háromnapos tanfolyam nagyban korlátozza az előadások számát. — Az előadók között ott van többek között Balassa Péter, Kosáry Domokos, Czeizel Endre, Jancsó Miklós, Durkó Zsolt. Ez a lista is mutatja, hogy a magyar művelődés legkülönfélébb területei kerülnek szóba. Gondolom, személyes vallomásokra is lehet számítani a témakörből adódóan. Jancsó Miklós például Valóban magyar vagyok-e? címmel tart előadást. Hogyan egészül ki a lista a leendő kötetben? — Többek között Mészöly Miklóst is szeretnénk fölkérni egy tanulmány megírására, és minden bizonnyal Csoóri Sándor is ad írást, aki az antológia ötletét egyáltalán fölvetette, és az előadások összeállításában is sokat segített. Cirkuszművészek Moszkvából A Fővárosi Nagycirkusz a 70 éves Moszkvai Nagycirkusz művészeit látja vendégül Jubileum ’89 című műsorában. Közismert: a szovjet artisták felkészültek, s egyáltalán, megbecsülést kapnak kulturális kormányzatuktól. Ám az a válogatás, ami most Budapesten látható, csupán néhány szám erejéig reprezentálja a legendás színvonalat. A Szelifanov trapézcsoport uralja a kupolát. Természetesen védőhálóval dolgoznak a művészek, és ez indokolt is, hiszen a trapézon a hármas szálló ritkaságszámba megy. Amikor én láttam az előadást, a második próbálkozás után is jól jött a védőháló... De drukkolok nekik, hogy létrejöjjön a nagy mutatvány, mert tehetségesek, kedvesek, merészek. Sok szép, és részleteiben eredeti megoldású trükköt mutatnak be, s a dupla szaltót szinte köznapinak tetsző biztonsággal hajtják végre, holott jól tudjuk, hogy ebben a számban már ez is nagy, és tapsot érdemlő produkciónak számít. A Sannirov csoport dzsugitlovaglása remek ritmusú, gyönyörűek a lovaik, és bámulatosan tehetségesek, vakmerőek a lovasok. Legalább ennyire látványos Erik Jakovék — Szabó mortále a vágtató lovon című produkciója. Ezek az artisták rendkívülit produkálnak, olyat, ami egy-egy műsort izgalmassá tesz, sőt alkalmanként meg is ment. Az est talán legkedvesebb és legderűsebb színfoltja a csinos Muszina, aki kutya- és macskaidomítást mutat be. A szám, ahogyan mondani szokás, ki van találva, ügyes a dramaturgiája, kedves, szórakoztató a megvalósítása, Muszina fekete uszkárja és fehér cicája a művésszel egyenrangú produkciót nyújt. Korábban macskaidomítást még sosem láttam, s őszintén elámultam azon, hogy Muszina cicája mi mindent tud. A neves Jermolajev nyitja a műsort lovasrevűjével, és zárja valcerázó lovaival. Az idomítás remek, a kosztümök pazarak, az egész szám látványos. Az idomár hölgy gyönyörű, kecses, s egyáltalán nem csodálkoznék rajta, ha kiderülne róla: cirkuszi pályafutása megkezdése előtt tüneményes balerina volt. A zsonglőr Gracsev közepes számot nyújt, ám a produkció sokkal több lehetne, ha tudna és merne "kapcsolatot teremteni a közönséggel. Huszainova jól mutat a dróton, de be kell érnünk ennyivel, száma hosszúnak tűnik, mivel alig csinál valamit. Az illúzionista Panarin tyúkokat, kakast, csirkéket, papagájokat varázsol elő tarka kendőiből, s partnernője lebernyegéből, a közönség jól szórakozik — leginkább azon, hogy szinte mindig rájön, hol is van elrejtve az „illúzió”. Dovejko Irina hulahoppja ügyes gimnáziumi tornamutatvány. Jegorov jó kézegyensúlyozó, de produkciója korántsem hozza izgalomba a nagyérdeműt. A medvékkel dolgozó akrobatacsoport száma azért hat elkedvetlentőnek, mert a derék mézevők láthatóan szenvednek attól, amire idomítóik kényszerítik őket. A két bohóc, Ivanov és, Oszipov szívét melengetően gyenge. De a nevetésre vágyó gyerekek, ha már a szülök fizették az egyre borsosabb helyárakat, megpróbálnak nevetni rajtuk ... (harangozó) 2 £striff**€uf 1989. február 1., szerda Pedagógusoknak — Kik jelentkezhetnek erre a tanfolyamra? — Tulajdonképpen bárki. Mi elsősorban pedagógusokra, valamintművelődési házak, közgyűjtemények, tudományos intézetek munkatársaira számítunk. Kállai Katalin FILMMÚZEUM Az ördögűzőtől A bádogdobig Az év első negyedében néhány, Magyarországon még nem játszott, különlegességnek számító filmet vásárolt meg a Filmmúzeum önálló bemutatásra. Közülük az egyiket már játsszák is, címe: Az ördögűző. Ez a színes amerikai horrorfilm — aki látta, nyugodtan állíthatja, hogy szuperhorror! — 1973-ban készült és William Friedkin rendezte. (Friedkin arról nevezetes, hogy a Francia kapcsolat című filmjéért 1971-ben Oscardíjat kapott, meg arról, hogy néhány évig Jeanne Moreau férje volt.) Egy angol enciklopédia szerint „Az ördögűző lett a gazdaságilag legsikeresebb horrorfilm, amelyet valaha készítettek”. A borzalom fő forrása egyébként, hogy akit az ördög megszállva tart, az nem más, mint egy — addig — angyalarcú, bűbájos, 12 éves kislány, s a cselekmény folyamán ő válik valóságos sátánná. Egy másik — még régebben, 1968-ban készült — amerikai horrorfilm is hamarosan a Filmmúzeum műsorára kerül, ezt Roman Polanski rendezte Hollywoodban (liliomtiprási ügye miatt jó néhány éve visszatért Európába, s ha forgat is továbbra amerikai filmeket — azokat Párizsban készíti el), a címe: Rosemary’s Baby. (Rosemary gyermeke.) A női főszereplő Woody Allen élettársa és újabb filmjeinek hősnője, Mia Farrow, a férfi főszerepet a kitűnő színész-rendező, John Cassavetes alakítja. Horrorelemei mellett is igen szórakoztatónak tartják Polanskinak ezt a régi filmjét, amely jó húsz évvel elkészülte után végre Budapestre is befut. A Filmmúzeum harmadik új bemutatója a Günter Grass nagyszerű regényéből készült A bádogdob, amelyet nyugatnémet— francia koprodukcióban forgattak, a német Volker Schlöndorf rendezésében, 1979-ben. A soha megnőni nem akaró főhőst David Bennent, egy neves német színész fia játssza, a női főszereplő Angelika Winkler, akit a többi között a Katharina Blum elvesztett tisztessége című, Heinrich Böll regénye nyomán készült film főszerepében láttunk, és vezető szerepet kapott A bádogdobban a német Mario Adorf, a lengyel Daniel Olbrychski és a francia Charles Aznavour is. A bádogdob zenéjét Maurice Jarre, a Doktor Zsivagó muzsikájának komponistája szerzette, a film 1979-ben megosztott nagydíjat nyert Cannesban, s ugyanabban az évben Hollywoodban a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat is elnyerte. A bádogdob a nagy regény, s nagyobb elismerést filmváltozatáról mondani nem lehet, mint azt, hogy Grass méltó megjelenítése egy másik közegben. (bt) • Kortárs múzeumbéli, magyar kortárs múzeumra az egész mai képzőművészet fejlődése és a közönséggel való kapcsolata miatt nagy szükség volna. Lehet, hogy éppen a jelenlegi gazdasági helyzetben nem túl időszerű ennek az igénynek a megfogalmazása, de legalább a vágyak szintjén hangoztatni, s ezzel napirenden tartani fontos és szükséges. Annál is inkább, mivel az európai fővárosok közül egyedül Budapest nem tudja nemzeti méretekben fölvonultatni a jelenlegi alkotók törekvéseit. Ezt a gondot járta körül a tegnap késő este sugárzott Nézőpont című adás, amelynek múzeumi szakemberek voltak a vendégei. Egyikük újra és újra hangoztatta: csak és kizárólag a Sándor-palotát tudja kortárs múzeumként elképzelni.- Az az ötlete pedig, hogy e leendő múzeum egyik tartópillére a Ludwig-gyűjtemény legyen, megítélésem szerint félreviszi a szándékot. A Ludwig-gyűjtemény jó helyen van ott, ahol van. (Csinos, mutatós réztábla is reprezentálja már mindezt a kapu alatt.) Jelen sorok írójának az a véleménye, hogy ha rendkívüli áldozatok árán megteremtődne egy kortárs művészeti múzeum, nos, hát akkor nem ártana, ha az valóban a modern magyar képzőművészetnek adna otthont. (h. m.) Egy hotel halála Ambassador Hotel a neve annak a híres Los Angeles-i szállodának, amely most — mert veszteséges volt —bezárt. Igazán attól lett híres, hogy 1968. június 6-án "Sirhan B. Sirhan ebben a hotelben gyilkolta meg Robert Kennedyt. Egyébként valamikor e szálloda vendége volt Charlie Chaplin, Elizabeth Taylor, sőt, Nyikita Hruscsov is. A szálloda bárjában olyan sztárok léptek fel, mint Sammy Davis jr, Nat King Cole és Bob Hope. BEMUTATÓ ELŐTT - BEMUTATÓ UTÁN Élni mennyi? MÉLYKÚTI ILONA Élni mennyi? — kérdezi az ötvenes évek tágra nyílt szemű ifjonca, a hatvanas évek lelkes világmegváltója, a hetvenes évek induló tehetsége. Élni mennyi? — kérdezi tehát Esterházy Péter és egy előadóestnek köszönhetően kérdései — és a lehetséges válaszok — agyunk és szívünk közepébe találnak. Szívünkbe, mert Mélykúti Ilona érzékeny művész, aki két öltözet ruha, néhány egyszerű fényhatás segítségével, hangja és gesztusai sokszínűségével mindent át tud adni abból, amit ő maga Esterházyról tud. Márpedig ez a tudás nemcsak előadói megérzéseken alapul, hiszen Mélykúti Ilona szerkesztője is előadóestjének. A szöveg pedig, amit kiválasztott, nemcsak az írót képviseli hitelesen, hanem megrázóan mai érvényű, meglepően alkalmas színpadi előadásra. Talán van Esterházy-rajongó, aki gyanakszik: a „Mester” többjelentésű mondatai, oldalakon át fölépített gondolatpárhuzamai, anyanyelvének bűvészi használata megoldhatatlan feladat elé állítja az előadóművészt. Esterházy művészetétől idegenkedők pedig talán attól tartanak, hogy ez a tömény szózuhatag elviselhetetlen másfél órás intenzitásban. Mindkét oldal kétkedőit megnyugtathatom: nemcsak színes, gazdag és ESTERHÁZY.ESTJE mély az előadás, hanem élvezetes és gördülékeny színházi estét is kapunk. Esterházy bukfenceket vető gondolatai, a szellem elhagyott és komor tájakon vezető virgonc kirándulásai így — színpadról elhangozva — még megdöbbentőbbek és még mulatságosabbak. Talán az az érzés, a hogy egymás mellett ülve, egyszerre halljuk mindezt, jobban érezteti velünk a leírt — kimondott szó felelősségét. Különösen szépné és katarktikussá az teszi az estet, hogy második részében egy „másik szerző”, Csokonai Lili szólal meg. Most már nemcsak tudjuk, élményünk nyomán érezzük is, mennyire az Esterházy-műbe illeszkedik a Tizenhét hattyúk, a csepeli lány élettörténete, az előadónak pedig alkalmat ad rá, hogy valódi monodrámát éljen a színpadon. Egy előadóest, — különórán, a műfaj mai helyzetében — nem vonz tömegeket, s bizonyosan nem lesz ez másként a következő bemutatón sem, ma este a Várban, a Zenetudományi Intézetben. Ha azonban van valaki, aki az Élni mennyi? című esten ismerkedik meg Esterházyval, annak kétségkívül nagy felfedezésben lesz része. S ha csak ennyit tett volna, már sokat ért ez a produkció. Molnár Gabriella EGRIEK A T IÁLIÁBAN Fehér házasság Ha egy kislányt tízéves koráig fiúként nevelnek és úgy is öltöztetnek, az már egy megelőlegezett tragédia. Egy lengyel családban ez történik Biankával, mertaz apa helyette fiút kívánt, és az emiatt szorongó anya szerepet játszat vele. fiúsdit — tragikus következményekkel. A pszichológia megfogalmazásában ez az alaphelyzet, amelyből Tadeusz Rózewicz drámát írt. Csakhogy óvatos módon álarcot hord a szerző is: a hatvanas évekből a századfordulóig visszanyúlva boncolgat egy ma is lehetséges álarcos magatartásformát, és mi, 1989 nézői is, az 1900 táján megesett történet révén az általános és mai társadalmi álarcviselésre gondolunk. Manapság kicsit talán már beteges, ahogy néha minden régi magánéleti históriából mai közéleti üzeneteket hallunk ki, de a történelem így finomította" a hallásunkat, s végül is ez a felhang most, a Fehér házasságból valóban kihallik. A fontos gondolatokat a lengyel négyes: a szerző, a rendező (Andrzej Rozhin), a díszlet- és jelmeztervező (Andrzej Markowicz), s a zeneszerző (Andrzej Zarliczky) művészi gyönyörűséggel tárja elénk, Cservenits Jolán érzékletes fordításában. Ebben az előadásban a nemrég létrejött egri társulat méltóképpen mutatkozott be Budapesten. Kivételes szerepformáló erejű páros Csonka Ibolya (m. v.) és Román Judit tökéletes jellemrajzot nyújt Bókay Mária és Csendes László, aki már a másfél évtizede Kassán bemutatott Bolyai című monodrámával felhívta magára a figyelmet. Kiváló Kátay Endre (m. v.) s az elegáns alkatát rendkívüli játékeleganciával hasznosító Bárdos Margit és Epres Attila is nagyszerű, pontos szerepformáló. Örömmel láttuk, hogy Pasqualetti Ilona jó színésszé nőtt. Majoros István (m. v.) megfelelően változó ritmusú koreográfiával tette változatossá a látványt. Földessy Dénes