Esti Hírlap, 1989. március (34. évfolyam, 51-75. szám)

1989-03-01 / 51. szám

A KORMÁNY REFORMBIZOTTSÁGA Nagyobb hangsúly a kibontakozásra Nagyobb hangsúlyt ka­pott a kibontakozás, de ez a jövőben is a stabilizá­ciós alapra épül... Ebben az egy mondat­ban summázhatnánk an­nak a beszélgetésnek a tar­talmát, amelyet Pulai Mik­lóssal, a kormány gazda­ságirányítási konzultatív bizottsága, közhasználatú nevén a kormány reform­­bizottsága elnökhelyettesé­vel folytattunk. Az előz­mények ismertek az újság­olvasók előtt: a Miniszter­tanács még 1987 őszén fo­gadta el a gazdasági és társadalmi stabilizáció és kibontakozás hároméves programját, amely 1990 kora ősszel jár le. Bár et­től az időponttól még vagy másfél év választ el ben­nünket, Németh Miklós miniszterelnök a közel­múltban kijelentette, hogy e programban már nincs elég mozgósító átütőerő, ezért annak továbbfejlesz­tésére lesz szükség t­ ársadalmi árák . Az előzményekhez tartozik még az is, hogy a Magyar Gazdasági Ka­mara ügyvezetősége a mai napon megtárgyalja a programtervezet egyik fe­jezetét, és sajtótájékozta­tón ismerteti majd a vé­leményét. Eszerint olyan témáról vitatkozik a Ka­mara, amelyet a közvéle­mény még nem is ismer? — hangzott az első kérdé­sünk. — Erről szó sincs! — tiltakozott Pulai Miklós. — Az új változat téziseiről igen részletesen beszámolt már hónapokkal ezelőtt a Figyelő című gazdaságpoli­tikai hetilap, s népszerű formában írt róla a Nép­­szabadság. Megvitatta már az anyagot az OMFB, a MTESZ több bizottsága, számos alternatív szerve­zet a Figyelő szerkesztősé­gében. A különböző érdek­­képviseleti, érdekvédelmi fórumok majd folytatják a polémiát.­­ Németh Miklós mi­niszterelnök nyilatkozata mégis azt sugallta szá­munkra, hogy befejezéshez közeledik a reformbizott­ság nagy munkája. Úgy tudjuk, hat munkabizottsá­guk van. Kik, mivel fog­lalkoztak voltaképpen? — A stabilizációs sza­kasz gazdaságpolitikájával Berend T. Iván, a világ­­gazdasági nyitás és belső piaci viszonyok fejlesztésé­vel pedig Nyers Rezső munkacsoportja.. (Nyers Rezső egyébként az egész bizottság elnöki tisztét is betölti.) A tulajdonviszo­nyok továbbfejlesztése, an­nak vállalati hatása Heté­­nyi István, a jövedelem-és elosztáspolitika reform­ja Csehák Judit: Békési László munkaközösségének a témája. Kemenes Ernő­nek, az OT elnökhelyette­sének irányításával mun­kálták ki a kormányzati irányítás korszerűsítésének útját-módját, az agrárpoli­tika megújításának mi­kéntjére pedig Csendes Béla, az Agrárkutató Inté­zet igazgatója és társai kerestek választ. Mind a hat munkabizottság sok neves szakértőt bevont a kutatásba. V­erseny és jó forint — Hol tartanak ezekkel a teendőkkel? — Most tárgyaljuk meg a hat munkabizottság anyagát és készítjük el az egységes vitairatot. Előre­láthatólag április végén leszünk meg, vagy százöt­ven oldalnyi terjedelem­ben. — A reform új szaka­szát készíti elő ez a doku­mentum? — Nem lehet merev ha­tárvonalat húzni, inkább folyamatról beszélnék. Is­meretes, hogy a hátunk mögött van már a bankre­form, adóreform, érvénybe lépett a társulási törvény. Az idei év fejleménye a sokkal kötetlenebb import, illetve bérgazdálkodás, az átalakulási törvény előké­szítése, amely például arra ad választ, hogyan alakul­hat át egy állami vállalat részvénytársasággá. Előké­szítés alatt áll a tulajdon­reform, az idén működni kezd majd a tőzsde. — Még megjegyezni sem könnyű az újságolvasónak e sok változást! Mit tart ön ezek közül a legfontosabb­nak? — A kötetlenebb import­gazdálkodást, vagy — ahogy mondjuk — az import libe­ralizálását. Azt hiszem, a legtöbb ember nem érti, milyen nagy horderejű lé­pés ez! Nemcsak arról van szó, hogy a vállalatoknak nem kell engedélyt kérniük a Nyugatról származó gép- és alkatrészimportjuk vagy 35-40 százalékára (bár a többi szocialista országhoz képest ez is példátlan fej­lemény!), hanem arról is, hogy ha ez sikerül, ha az évek múlásával jobban ki­bontakozik, akkor a Vi­deotonnak és az Orionnak például már a hazai piacon is meg kell mérkőznie a Sanyóval, a Grundiggal és más világcégekkel. Nem lehet majd gyenge árut a magyar vevő nyakába sóz­ni, lépésről lépésre csökken a belső piac és a tőkés ex­port között a minőségi kü­­lönbség. Ha ez a terv bevá­lik, a forint konvertibilitá­sát is megalapozhatja táv­latban! Kemény valutává válhat a pénzünk. Prognózis: 1990-1993 — Mikor kerül a prog­ramtervezetük a kormány elé? — Valamikor a nyáron. Az, amit írásba foglaltunk — a prognózisom szerint — 1990—1993 között bonta­kozhat majd ki. — Apropó, kibontakozás! Lehet-e határvonalat húzni a stabilizáció és kibontako­zás közé? Vagyis: olyképp fogalmazni — az első sza­kaszt hamar teljesítjük, jö­het a második? — Nem, egy olyan or­szágban, ahol akkora az adósság, ahol még csak a szerkezetváltás kezdetén tartanak, létfontosságú ma­rad a gazdasági egyensúly. Ám mégis jól észrevehető hangsúlyeltolódás megy végbe: egyre jobban előtér­be kerülnek a kibontako­zás elemei. Ezt számok is igazolják: 1986-ban még 1,5 milliárd dolláros pasz­­szívummal zártuk az évet, tavaly 500 millióval, az idei terv ennél is kevesebb. A legközelebbi célunk az ak­tívum elérése. Magyar László : ÁPIIIUS VÉGÉN ALAPÍTVÁNYI TALÁLKOZÓ Az alapítványok közös gondjainak és feladatainak együttes megvitatására áp­rilis­­29-ére országos alapít­ványi találkozót hív össze a Rák ellen az emberért, a holnapért elnevezésű tár­sadalmi alapítvány opera­tív bizottsága. Tavaly Magyarországon gyorsan nőtt a számuk a különböző céllal életre hí­vott alapítványoknak, s ma már csaknem félezer, több­ségében szociális kérdések­kel és az egészségüggyel kapcsolatos, illetve a mű­velődésügy, a művészet és az oktatás különböző terü­leteit érintő, ilyen szerve­zetet tartanak nyilván. Valamennyi számára gon­dot okoz, hogyan őrizze meg vagyona értékét az infláció mellett. Mivel többségüknél a je­lenlegi helyzetben megold­hatatlan az alapítvány ér­tékének megőrzése, célsze­rűnek tűnik, hogy — lehe­tőség szerint tevékenységi körüknek megfelelő­­ nye­reséges vállalkozásokban vegyenek részt. Ehhez szükség van a hasonló cél­lal létrejött, gyakran elap­rózott alapítványok jobb együttműködésére. A ta­pasztalatok szerint az ér­tékmegőrzés mellett az ala­pítványok másik fő gondja abból adódik: miközben gazdasági tevékenységüket az adózás nehezíti, sem az érdekeltek, sem az esetleg adakozni szándékozók nem ismerik kellően az adórendszer erre vonat­kozó könnyítéseit. Mindezt felismerve kez­deményezi országos talál­kozó megrendezését a rák­ellenes alapítvány. Mivel a találkozót a jelentkezők­kel közösen kívánja előké­szíteni, kéri, hogy vala­mennyi működő alapít­vány képviselője jelentkez­zék — a legfontosabb ada­tok feltüntetésével — a Rák ellen az emberért, a hol­napért, Társadalmi Ala­pítvány (1364 Budapest, Pf. 202) címén. A találko­zó részletes programját és helyét a közeljövőben nyil­vánosságra hozzák. (MTI) "T­udom én, nem dicsőség­­*■ szétverni egy lakodal­mat, egyedüli mentségem, hogy hirtelen felindulásom­ban történt a dolog. Akko­riban egy bérkaszárnya ne­gyedik emeletén, udvarra néző szobácskában éltem. Az udvar szintén kicsiny volt, s kopár, mint a tenye­rem, nem élt ott se fű, se virág, tartozéka mindössze egy régi ócska poroló­állvány volt, amit már nem használtak a népek, mert akinek abban az idő­ben nem volt porszívója, annak szőnyege sem igen akadt. A házban febérleméhen kívül senkit nem ismertem. Azaz, nem teljesen igaz, amit beszélek. Egyetlen em­berrel úgy-ahogy beszélő viszonyban voltam. Ő pe­dig Igriczi bácsinak nevez­tetett. Házfelügyelő volt a becsületes foglalkozása, de ő már csak házmesternek tartotta magát. Illetve ház­mesterként tartotta a mar­kát, főleg az én orrom elé, hiszen rendszeresen kapu­zárás után értem haza, innen-onnan meg amon­­nan. Az éjszaka ellenére is ilyenkor vidáman heh­eré­­szett az öreg. — Szőkétől, barnától, vö­röstől? Lánytól, özvegy­től, netán férjes asszony­tól? S persze, hogy vidáman h­eherészett, hiszen hónap elején ötöst csaptam a markába, s hónap végefelé sem adtam alább a ket­tesnél. S hogy ezek mekko­ra összegek voltak, uram’ isten! Két forint­­ volt tíz deka Fradi-kolbász, vagy egy pakli Munkás cigaretta. Jogosan hittem tehát Ig­riczi bácsiról, hogy igaz ba­rátom. De csalódnom kel­lett a barátságában. Hogy, hogy nem, úgy rémlik, pénz­szűke miatt egy szombati napon már délután hazaér­tem. Most jut eszembe, persze, hogy a pénz hiány­zott, hiszen megtértem előtt még fél kiló kenyeret, meg egy zacskó paradicsomot vettem, némi zsír meg fe­héredett a befőttes üvegem alján. Megvetettem a kis vaságyamat, és a tyúkokkal elszenderedtem. Már erő­sen sötét volt, amikor vidám lármára nyitottam a szemem. A lárma pedig kétségtelenül az udvar felől zúdult be csöppnyi szobács­­kám nyitott ablakán. Vil­lanyt nem gyújtottam, csak a sötétből lepillantottam. Fényárban úszott az udvar, az udvaron fehér térítővel letakart asztalok, leveses tálak, s a boros fiaskók. Mert lakodalom volt a mi udvarunkban. S nini, kit láttam ott vőlegényként? Nem mást, mint Igriczi bá­csi langaléta fiát. Meg né­hány, látásból ismert szom­szédot is felfedeztem ott. Főleg ezek háborítottak fel, hiszen nekem inkább ott lenne a helyem, Igriczi bácsi asztalánál, mint őne­kik. Tudtam, ha én mindent látok is az ablakból, ők onnan a fényből nem lát­hatják a sötétben koplaló poétát, aki úttörő korában mestere volt a kislabdado­­básnak. Nosza, próbáljuk meg, tart-e még a tudo­mány?! Fogtam egy para­dicsomot, s csak úgy be­melegítésként, megcéloztam Igriczi bácsi borospoharát. S az bizony csörömpölve hemperedett le az asztalról, jelezvén, hogy még mindig maradt valami a talentu­momból. — Betyár van a házban! — üvöltött Igriczi bácsi. — Meg kell lesni a gaz­embert! — üvöltött most már az egész násznép —, mire én, a fény természetét ismerve, csak kuncogtam magamban; reggelig is les­hettek, atyámfiai. Mikor megint elült a vi­har, már azt hitték, béké­sen iddogálhatnak, újfent fogtam egy kis piros bom­bát, s megcéloztam a menyasszonyt. Piros folt ömlött szét rajta, mintha szíven szúrták volna. S én a kavarodást kihasználva újra céloztam. S röpke szünetet tartva így történt ez mindaddig, amíg el nem fogyott a mu­níció. Egy-egy bomba ter­mészetesen jutott a főbér­lőmnek meg annak az asszonyának is, mert majd elfelejtettem mondani, hogy ők is hivatalosak voltak, ami kiváltképpen fölmér­gesített. Másnap délelőtt a kapu­ban összefutottam Igriczi bácsival. Nem láttam meg­törtnek az öreget, jóked­vűen invitált kis kuckó­jába, s némi maradék ital­lal kínált, mint hajdaná­ban a dalnokot a végvári vitézek. — Azt hittem, nem volt itthon az éjszaka. — Hát nem is — felel­tem habozás nélkül. — Most jöttem meg, csak hát egyesek már észre sem ve­szik a szegényembert. — Akkor nem is tudja, hogy mi volt itt az éjjel! C töviről hegyire elme­­­sélte a paradicsom­­bombázást. — Az ilyen embert. Igri­czi bácsi — etmondtam ál­mokul —, fel kellene akasz­tani. Esetleg megnősíteni. — Úgy ám — heherészett az öreg. — Lenne rá vagy öt kiló paradicsomom! Simon Lajos PIROS BOMBÁK Új első titkár a Műegyetemen BESZÉLGETÉS SEGESVÁRY GÁBORRAL A Budapesti Mű­szaki Egyetemen a múlt hét végén meg­tartott pártért­ekezle­­ten a pártbizottság új első titkárává vá­lasztották Segesváry Gábort. Az őszinte légkörű, fe­lelős tanácskozáson vala­mennyi küldött megfogal­mazta: az egyetem hely­zete nem választható el azoktól a folyamatoktól, amelyek általában jellemzik a társadalom életét. Miként az sem kétséges­, a ma ki­bontakozó reformfolyamat végigvitele, az ország meg­újítása jórészt azoknak a fiataloknak a feladata, akik ma még itt — a többi kö­zött — e felsőoktatási in­tézmény padjaiban ülnek. Bármennyire is gondokkal teli életünk, e fiatalok tu­dásának, szemléletének for­málása, megnyerésük a tár­sadalom felemelését szolgá­ló cselekvéshez szép, de egyáltalán nem könnyű fel­adat. — Valóban így van — mondja Segesváry Gábor. — Frázisnak tűnhet, én mégis azt hangsúlyozom: bármennyi is a gondunk, mégis nagyok a lehetősége­ink. Olyan történelmi kor­szakban élünk, amely esélyt teremtett a felzárkózásra Európa fejlett társadalmai­hoz. Nekünk az a felada­tunk, hogy civilizált eszkö­zökkel segítsük ezt az egy­általán nem könnyű, küsz­ködéssel teli felzárkózást. A magam részéről úgy vélem, e folyamatokba cselekvően bekapcsolódni, értelmes, megtisztelő, felelős feladat. — Elődje megbecsült em­ber volt ez egyetem életé­ben. Mi az oka, hogy új embert választottak e posztra? — Elődöm, Bartha György maga lépett visz­­sza a jelöléstől. Hosszú ideig tevékenykedett az egyetemi pártbizottság ve­zetőjeként, előtte a hetve­Budapesten született 1955- ben. Középiskoláit az EL­TE Sárvári Endre Gyakorló­­iskolájában végezte. 1978- ban a Budapesti Műszaki Egyetemen kapta meg ve­gyészmérnöki diplomáját, 1985-ben egyetemi doktori fokozatot szerzett. Az egye­tem elvégzése óta a BME Általános és Analitikai Ké­miai Tanszékén dolgozik, jelenleg adjunktusként. 1969-ben lett KISZ-tag, 1977-ben párttag. A közép­iskolában és az egyetemen is részt vett a KISZ-mun­­kában. 1979—1981 között a Vegyészmérnöki Kar KISZ- titkára és az egyetemi KISZ-bizottság tagja volt. Az ott végzett munkáért aranykoszorús KISZ-jel­­vényt és KISZ Érdemér­met kapott. 1985-ben lett az egyetemi pártbizottság és párt-végrehajtó bizottság tagja. Egy évig a pártbi­zottság ideológiai titkára volt, s most, február 25-én, a BME PB első titkárává választották. Nős, két gyermeke van, felesége vegyésztechnikus, nős évektől agitációs és propagandatitkárként dol­gozott. Megbecsülést vívott ki magának a pedagógusok és a­­ hallgatók körében. Úgy döntött: szakmai vona­lon dolgozik tovább. Tekin­télyét jellemzi, hogy a párt­értekezlet magas szavazati aránnyal beválasztotta őt a pártbizottságba.­­ Véleménye szerint megnyerhető-e az ifjúság a párt politikai, társadalmi reformjainak? — Szerintem igen. De nem egyik napról a másik­ra. Bizonyítanunk kell a párt szándékait, s azt is, hogy a mi egyetemünkön is nevelődő ifjúság nélkül nin­csen jövő. Meg kell győz­nünk arról a fiatalságot, hogy e szándékok tiszták, olyanok, amelyekben a tár­sadalom haladását szolgá­ló, azért aggódó minden szó meghallgattatik. Ilyen ér­telemben vállalunk kor­rekt, előrevivő eszmecserét az alternatív szervezetek képviselőivel. Egymás megnyerése, tartós szövet­ség a célunk. — A pártértekezletük nem fogadta el a tanácsko­zásra készített állásfoglalás­­tervezetet ... — Így igaz. Ennek — vé­leményem szerint —, az volt az oka, hogy a karok­ról beérkezett részanyagok egyfajta szintézisét akartuk megteremteni. Az anyagok azonban rendkívül szerte­ágazóak voltak, ráadásul napjainkban gyorsan válto­zik a politikai helyzet, elég, ha csupán az MSZMP KB legutóbbi két ülésére emlé­keztetek. Felvetődött, hogy inkább alternatívákat kel­lett volna állítanunk. Ab­ban maradtunk, arra köte­lezte a pártértekezlet az új­jáválasztott pártbizottságot, hogy készítsen egy hónapon belül új tervezetet. — Újabb pártértekezletet tartanak? — A múlt hét végi párt­értekezletünk küldötteit egy hónap múlva ismét össze­hívjuk az újjáformált ál­lásfoglalás megvitatására. Virág Ferenc

Next