Esti Hírlap, 1989. március (34. évfolyam, 51-75. szám)
1989-03-01 / 51. szám
A KORMÁNY REFORMBIZOTTSÁGA Nagyobb hangsúly a kibontakozásra Nagyobb hangsúlyt kapott a kibontakozás, de ez a jövőben is a stabilizációs alapra épül... Ebben az egy mondatban summázhatnánk annak a beszélgetésnek a tartalmát, amelyet Pulai Miklóssal, a kormány gazdaságirányítási konzultatív bizottsága, közhasználatú nevén a kormány reformbizottsága elnökhelyettesével folytattunk. Az előzmények ismertek az újságolvasók előtt: a Minisztertanács még 1987 őszén fogadta el a gazdasági és társadalmi stabilizáció és kibontakozás hároméves programját, amely 1990 kora ősszel jár le. Bár ettől az időponttól még vagy másfél év választ el bennünket, Németh Miklós miniszterelnök a közelmúltban kijelentette, hogy e programban már nincs elég mozgósító átütőerő, ezért annak továbbfejlesztésére lesz szükség t ársadalmi árák . Az előzményekhez tartozik még az is, hogy a Magyar Gazdasági Kamara ügyvezetősége a mai napon megtárgyalja a programtervezet egyik fejezetét, és sajtótájékoztatón ismerteti majd a véleményét. Eszerint olyan témáról vitatkozik a Kamara, amelyet a közvélemény még nem is ismer? — hangzott az első kérdésünk. — Erről szó sincs! — tiltakozott Pulai Miklós. — Az új változat téziseiről igen részletesen beszámolt már hónapokkal ezelőtt a Figyelő című gazdaságpolitikai hetilap, s népszerű formában írt róla a Népszabadság. Megvitatta már az anyagot az OMFB, a MTESZ több bizottsága, számos alternatív szervezet a Figyelő szerkesztőségében. A különböző érdekképviseleti, érdekvédelmi fórumok majd folytatják a polémiát. Németh Miklós miniszterelnök nyilatkozata mégis azt sugallta számunkra, hogy befejezéshez közeledik a reformbizottság nagy munkája. Úgy tudjuk, hat munkabizottságuk van. Kik, mivel foglalkoztak voltaképpen? — A stabilizációs szakasz gazdaságpolitikájával Berend T. Iván, a világgazdasági nyitás és belső piaci viszonyok fejlesztésével pedig Nyers Rezső munkacsoportja.. (Nyers Rezső egyébként az egész bizottság elnöki tisztét is betölti.) A tulajdonviszonyok továbbfejlesztése, annak vállalati hatása Hetényi István, a jövedelem-és elosztáspolitika reformja Csehák Judit: Békési László munkaközösségének a témája. Kemenes Ernőnek, az OT elnökhelyettesének irányításával munkálták ki a kormányzati irányítás korszerűsítésének útját-módját, az agrárpolitika megújításának mikéntjére pedig Csendes Béla, az Agrárkutató Intézet igazgatója és társai kerestek választ. Mind a hat munkabizottság sok neves szakértőt bevont a kutatásba. Verseny és jó forint — Hol tartanak ezekkel a teendőkkel? — Most tárgyaljuk meg a hat munkabizottság anyagát és készítjük el az egységes vitairatot. Előreláthatólag április végén leszünk meg, vagy százötven oldalnyi terjedelemben. — A reform új szakaszát készíti elő ez a dokumentum? — Nem lehet merev határvonalat húzni, inkább folyamatról beszélnék. Ismeretes, hogy a hátunk mögött van már a bankreform, adóreform, érvénybe lépett a társulási törvény. Az idei év fejleménye a sokkal kötetlenebb import, illetve bérgazdálkodás, az átalakulási törvény előkészítése, amely például arra ad választ, hogyan alakulhat át egy állami vállalat részvénytársasággá. Előkészítés alatt áll a tulajdonreform, az idén működni kezd majd a tőzsde. — Még megjegyezni sem könnyű az újságolvasónak e sok változást! Mit tart ön ezek közül a legfontosabbnak? — A kötetlenebb importgazdálkodást, vagy — ahogy mondjuk — az import liberalizálását. Azt hiszem, a legtöbb ember nem érti, milyen nagy horderejű lépés ez! Nemcsak arról van szó, hogy a vállalatoknak nem kell engedélyt kérniük a Nyugatról származó gép- és alkatrészimportjuk vagy 35-40 százalékára (bár a többi szocialista országhoz képest ez is példátlan fejlemény!), hanem arról is, hogy ha ez sikerül, ha az évek múlásával jobban kibontakozik, akkor a Videotonnak és az Orionnak például már a hazai piacon is meg kell mérkőznie a Sanyóval, a Grundiggal és más világcégekkel. Nem lehet majd gyenge árut a magyar vevő nyakába sózni, lépésről lépésre csökken a belső piac és a tőkés export között a minőségi különbség. Ha ez a terv beválik, a forint konvertibilitását is megalapozhatja távlatban! Kemény valutává válhat a pénzünk. Prognózis: 1990-1993 — Mikor kerül a programtervezetük a kormány elé? — Valamikor a nyáron. Az, amit írásba foglaltunk — a prognózisom szerint — 1990—1993 között bontakozhat majd ki. — Apropó, kibontakozás! Lehet-e határvonalat húzni a stabilizáció és kibontakozás közé? Vagyis: olyképp fogalmazni — az első szakaszt hamar teljesítjük, jöhet a második? — Nem, egy olyan országban, ahol akkora az adósság, ahol még csak a szerkezetváltás kezdetén tartanak, létfontosságú marad a gazdasági egyensúly. Ám mégis jól észrevehető hangsúlyeltolódás megy végbe: egyre jobban előtérbe kerülnek a kibontakozás elemei. Ezt számok is igazolják: 1986-ban még 1,5 milliárd dolláros paszszívummal zártuk az évet, tavaly 500 millióval, az idei terv ennél is kevesebb. A legközelebbi célunk az aktívum elérése. Magyar László : ÁPIIIUS VÉGÉN ALAPÍTVÁNYI TALÁLKOZÓ Az alapítványok közös gondjainak és feladatainak együttes megvitatására április29-ére országos alapítványi találkozót hív össze a Rák ellen az emberért, a holnapért elnevezésű társadalmi alapítvány operatív bizottsága. Tavaly Magyarországon gyorsan nőtt a számuk a különböző céllal életre hívott alapítványoknak, s ma már csaknem félezer, többségében szociális kérdésekkel és az egészségüggyel kapcsolatos, illetve a művelődésügy, a művészet és az oktatás különböző területeit érintő, ilyen szervezetet tartanak nyilván. Valamennyi számára gondot okoz, hogyan őrizze meg vagyona értékét az infláció mellett. Mivel többségüknél a jelenlegi helyzetben megoldhatatlan az alapítvány értékének megőrzése, célszerűnek tűnik, hogy — lehetőség szerint tevékenységi körüknek megfelelő nyereséges vállalkozásokban vegyenek részt. Ehhez szükség van a hasonló céllal létrejött, gyakran elaprózott alapítványok jobb együttműködésére. A tapasztalatok szerint az értékmegőrzés mellett az alapítványok másik fő gondja abból adódik: miközben gazdasági tevékenységüket az adózás nehezíti, sem az érdekeltek, sem az esetleg adakozni szándékozók nem ismerik kellően az adórendszer erre vonatkozó könnyítéseit. Mindezt felismerve kezdeményezi országos találkozó megrendezését a rákellenes alapítvány. Mivel a találkozót a jelentkezőkkel közösen kívánja előkészíteni, kéri, hogy valamennyi működő alapítvány képviselője jelentkezzék — a legfontosabb adatok feltüntetésével — a Rák ellen az emberért, a holnapért, Társadalmi Alapítvány (1364 Budapest, Pf. 202) címén. A találkozó részletes programját és helyét a közeljövőben nyilvánosságra hozzák. (MTI) "Tudom én, nem dicsőség*■ szétverni egy lakodalmat, egyedüli mentségem, hogy hirtelen felindulásomban történt a dolog. Akkoriban egy bérkaszárnya negyedik emeletén, udvarra néző szobácskában éltem. Az udvar szintén kicsiny volt, s kopár, mint a tenyerem, nem élt ott se fű, se virág, tartozéka mindössze egy régi ócska porolóállvány volt, amit már nem használtak a népek, mert akinek abban az időben nem volt porszívója, annak szőnyege sem igen akadt. A házban febérleméhen kívül senkit nem ismertem. Azaz, nem teljesen igaz, amit beszélek. Egyetlen emberrel úgy-ahogy beszélő viszonyban voltam. Ő pedig Igriczi bácsinak neveztetett. Házfelügyelő volt a becsületes foglalkozása, de ő már csak házmesternek tartotta magát. Illetve házmesterként tartotta a markát, főleg az én orrom elé, hiszen rendszeresen kapuzárás után értem haza, innen-onnan meg amonnan. Az éjszaka ellenére is ilyenkor vidáman heherészett az öreg. — Szőkétől, barnától, vöröstől? Lánytól, özvegytől, netán férjes asszonytól? S persze, hogy vidáman heherészett, hiszen hónap elején ötöst csaptam a markába, s hónap végefelé sem adtam alább a kettesnél. S hogy ezek mekkora összegek voltak, uram’ isten! Két forint volt tíz deka Fradi-kolbász, vagy egy pakli Munkás cigaretta. Jogosan hittem tehát Igriczi bácsiról, hogy igaz barátom. De csalódnom kellett a barátságában. Hogy, hogy nem, úgy rémlik, pénzszűke miatt egy szombati napon már délután hazaértem. Most jut eszembe, persze, hogy a pénz hiányzott, hiszen megtértem előtt még fél kiló kenyeret, meg egy zacskó paradicsomot vettem, némi zsír meg fehéredett a befőttes üvegem alján. Megvetettem a kis vaságyamat, és a tyúkokkal elszenderedtem. Már erősen sötét volt, amikor vidám lármára nyitottam a szemem. A lárma pedig kétségtelenül az udvar felől zúdult be csöppnyi szobácskám nyitott ablakán. Villanyt nem gyújtottam, csak a sötétből lepillantottam. Fényárban úszott az udvar, az udvaron fehér térítővel letakart asztalok, leveses tálak, s a boros fiaskók. Mert lakodalom volt a mi udvarunkban. S nini, kit láttam ott vőlegényként? Nem mást, mint Igriczi bácsi langaléta fiát. Meg néhány, látásból ismert szomszédot is felfedeztem ott. Főleg ezek háborítottak fel, hiszen nekem inkább ott lenne a helyem, Igriczi bácsi asztalánál, mint őnekik. Tudtam, ha én mindent látok is az ablakból, ők onnan a fényből nem láthatják a sötétben koplaló poétát, aki úttörő korában mestere volt a kislabdadobásnak. Nosza, próbáljuk meg, tart-e még a tudomány?! Fogtam egy paradicsomot, s csak úgy bemelegítésként, megcéloztam Igriczi bácsi borospoharát. S az bizony csörömpölve hemperedett le az asztalról, jelezvén, hogy még mindig maradt valami a talentumomból. — Betyár van a házban! — üvöltött Igriczi bácsi. — Meg kell lesni a gazembert! — üvöltött most már az egész násznép —, mire én, a fény természetét ismerve, csak kuncogtam magamban; reggelig is leshettek, atyámfiai. Mikor megint elült a vihar, már azt hitték, békésen iddogálhatnak, újfent fogtam egy kis piros bombát, s megcéloztam a menyasszonyt. Piros folt ömlött szét rajta, mintha szíven szúrták volna. S én a kavarodást kihasználva újra céloztam. S röpke szünetet tartva így történt ez mindaddig, amíg el nem fogyott a muníció. Egy-egy bomba természetesen jutott a főbérlőmnek meg annak az asszonyának is, mert majd elfelejtettem mondani, hogy ők is hivatalosak voltak, ami kiváltképpen fölmérgesített. Másnap délelőtt a kapuban összefutottam Igriczi bácsival. Nem láttam megtörtnek az öreget, jókedvűen invitált kis kuckójába, s némi maradék itallal kínált, mint hajdanában a dalnokot a végvári vitézek. — Azt hittem, nem volt itthon az éjszaka. — Hát nem is — feleltem habozás nélkül. — Most jöttem meg, csak hát egyesek már észre sem veszik a szegényembert. — Akkor nem is tudja, hogy mi volt itt az éjjel! C töviről hegyire elmesélte a paradicsombombázást. — Az ilyen embert. Igriczi bácsi — etmondtam álmokul —, fel kellene akasztani. Esetleg megnősíteni. — Úgy ám — heherészett az öreg. — Lenne rá vagy öt kiló paradicsomom! Simon Lajos PIROS BOMBÁK Új első titkár a Műegyetemen BESZÉLGETÉS SEGESVÁRY GÁBORRAL A Budapesti Műszaki Egyetemen a múlt hét végén megtartott pártértekezleten a pártbizottság új első titkárává választották Segesváry Gábort. Az őszinte légkörű, felelős tanácskozáson valamennyi küldött megfogalmazta: az egyetem helyzete nem választható el azoktól a folyamatoktól, amelyek általában jellemzik a társadalom életét. Miként az sem kétséges, a ma kibontakozó reformfolyamat végigvitele, az ország megújítása jórészt azoknak a fiataloknak a feladata, akik ma még itt — a többi között — e felsőoktatási intézmény padjaiban ülnek. Bármennyire is gondokkal teli életünk, e fiatalok tudásának, szemléletének formálása, megnyerésük a társadalom felemelését szolgáló cselekvéshez szép, de egyáltalán nem könnyű feladat. — Valóban így van — mondja Segesváry Gábor. — Frázisnak tűnhet, én mégis azt hangsúlyozom: bármennyi is a gondunk, mégis nagyok a lehetőségeink. Olyan történelmi korszakban élünk, amely esélyt teremtett a felzárkózásra Európa fejlett társadalmaihoz. Nekünk az a feladatunk, hogy civilizált eszközökkel segítsük ezt az egyáltalán nem könnyű, küszködéssel teli felzárkózást. A magam részéről úgy vélem, e folyamatokba cselekvően bekapcsolódni, értelmes, megtisztelő, felelős feladat. — Elődje megbecsült ember volt ez egyetem életében. Mi az oka, hogy új embert választottak e posztra? — Elődöm, Bartha György maga lépett viszsza a jelöléstől. Hosszú ideig tevékenykedett az egyetemi pártbizottság vezetőjeként, előtte a hetveBudapesten született 1955- ben. Középiskoláit az ELTE Sárvári Endre Gyakorlóiskolájában végezte. 1978- ban a Budapesti Műszaki Egyetemen kapta meg vegyészmérnöki diplomáját, 1985-ben egyetemi doktori fokozatot szerzett. Az egyetem elvégzése óta a BME Általános és Analitikai Kémiai Tanszékén dolgozik, jelenleg adjunktusként. 1969-ben lett KISZ-tag, 1977-ben párttag. A középiskolában és az egyetemen is részt vett a KISZ-munkában. 1979—1981 között a Vegyészmérnöki Kar KISZ- titkára és az egyetemi KISZ-bizottság tagja volt. Az ott végzett munkáért aranykoszorús KISZ-jelvényt és KISZ Érdemérmet kapott. 1985-ben lett az egyetemi pártbizottság és párt-végrehajtó bizottság tagja. Egy évig a pártbizottság ideológiai titkára volt, s most, február 25-én, a BME PB első titkárává választották. Nős, két gyermeke van, felesége vegyésztechnikus, nős évektől agitációs és propagandatitkárként dolgozott. Megbecsülést vívott ki magának a pedagógusok és a hallgatók körében. Úgy döntött: szakmai vonalon dolgozik tovább. Tekintélyét jellemzi, hogy a pártértekezlet magas szavazati aránnyal beválasztotta őt a pártbizottságba. Véleménye szerint megnyerhető-e az ifjúság a párt politikai, társadalmi reformjainak? — Szerintem igen. De nem egyik napról a másikra. Bizonyítanunk kell a párt szándékait, s azt is, hogy a mi egyetemünkön is nevelődő ifjúság nélkül nincsen jövő. Meg kell győznünk arról a fiatalságot, hogy e szándékok tiszták, olyanok, amelyekben a társadalom haladását szolgáló, azért aggódó minden szó meghallgattatik. Ilyen értelemben vállalunk korrekt, előrevivő eszmecserét az alternatív szervezetek képviselőivel. Egymás megnyerése, tartós szövetség a célunk. — A pártértekezletük nem fogadta el a tanácskozásra készített állásfoglalástervezetet ... — Így igaz. Ennek — véleményem szerint —, az volt az oka, hogy a karokról beérkezett részanyagok egyfajta szintézisét akartuk megteremteni. Az anyagok azonban rendkívül szerteágazóak voltak, ráadásul napjainkban gyorsan változik a politikai helyzet, elég, ha csupán az MSZMP KB legutóbbi két ülésére emlékeztetek. Felvetődött, hogy inkább alternatívákat kellett volna állítanunk. Abban maradtunk, arra kötelezte a pártértekezlet az újjáválasztott pártbizottságot, hogy készítsen egy hónapon belül új tervezetet. — Újabb pártértekezletet tartanak? — A múlt hét végi pártértekezletünk küldötteit egy hónap múlva ismét összehívjuk az újjáformált állásfoglalás megvitatására. Virág Ferenc