Esti Hírlap, 1995. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-02 / 101. szám
__________________________________________________________995. május 2., kedd________________________ belföld ^J belföldi^1 I Az ország keleti felének honatyái közös petícióval fordultak Horn Gyula miniszterelnökhöz, hogy szorgalmazzák az M3- as autópálya továbbépítését, Gyöngyöstől legalább a Tisza vonaláig. A miniszterelnökhöz benyújtott petíció megfogalmazása szerint az autópálya megépítése nélkül nehezebben áramlik a térségbe a külföldi tőke. Az államapparátus karcsúsítása során legalább öt fővel csökkentie a köztársasági elnöki apparátust. Az apparátus létszáma egyébként nem éri el a félszázat, de a hivatalhoz tartozó katonai irodát is érinti a karcsúsítás. ■ Továbbra is Göncz Árpád köztársasági elnök a népszerűségi lista vezetője a Népszabadság és a Szonda Ipsos felmérése szerint. Torgyán József középütt foglal helyet, míg Bokros Lajos a legutolsó helyet tudhatja magáénak. Bokros Lajos népszerűségi indexének visszaesésében bizonyára közrejátszott az állami költségvetés szociális kiadásainak tervbe vett szűkítése. Mától tekinthetik meg a befektetők a Pillér ingatlanalapok tavalyi éves jelentését. Az alapkezelő tájékoztatása szerint a Pillér Első Ingatlanbefektetési Alap eredménye a hozam elszámolása után valamivel több mint 61 millió forint. A Pillér kétéves eredménye meghaladja a 46 millió forintot. A kelet-európai érdekeltségek között elsőként a Siemens Rt. Magyarország került be a müncheni anyacég konszolidált mérlegébe. A Siemens egy ötezer embert foglalkoztató vállalatcsoportot hozott létre nálunk, melybe eddig félmilliárd márkát fektetett be. Hamarosan lejár a Mal Rt. és a Prímagáz Hungária Rt. közötti szerződés. A két cég a Népszabadság információja szerint most újabb tízéves együttműködési megállapodást készít elő, amely évi csaknem 200 ezer tonna PB-gázkeverék értékesítését tenné lehetővé. Párhuzamos válaszok Horn Gyulától és Nagy Sándortól V T1««^**** a villiópa. Megérkezett a fizetőpincér választ Viszonozva Nagy Sándornak az MSZP-nél tett tavalyi hasonló jellegű látogatását, tegnap Horn Gyula vizitelt a lámdiszptimálison az MSZOSZ színpadán, majd sátrában. A pártelnök-miniszter- elnök addig állta a legnagyobb szakszervezeti tömörülés elnökével együtt a közönség köréből hozzájuk érkezett kérdések záporát, míg a fórumnak véget nem vetett a hirtelen jött, nagyon is valóságos eső. Munkatársunk ezt követően ugyanazokat a kérdéseket tette fel a két politikusnak. — Közismert, hogy a gazdasági stabilizációs kormányprogramról eltérő nézeteket vallanak. Előző nyilatkozataikat ismerve éles Horn—Nagy vitára számítottunk a fórumon, ami nem következett be. Lehet, hogy a lényeget elmosta az eső? Horn Gyula: — Biztosan kaptunk volna még sok közérdekű kérdést, ha engedi az eső. De Nagy Sándor addig is kifejtett számos olyan álláspontot, amiről eddig is vitatkoztunk, és én ezt teljesen természetesnek tartom. Nem kell, és nem is lenne jó, ha a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége, mint a legnagyobb és leghitelesebb szakszervezeti tömörülés, mindenben egyetértene a bármikori hatalommal, a kormánnyal vagy a parlamenttel. Neki, mint a munkavállalók érdekképviseleti szervezetének, megvannak a maga sajátos szempontjai, s ha ezeket nem képviselné, akkor nem lenne szakszervezet. Az elmúlt tíz hónapban azonban azt tapasztaltam, hogy az MSZOSZ soha nem javasol irreálisat. Ha egy dolgozói réteggel kapcsolatban azt mondja, hogy számukra adni kellene, meg is jelöli annak forrását. Igazából a forrásokról szoktunk vitatkozni és arról, hogy az MSZOSZ javaslatai elérhetik-e céljukat a gazdasági folyamatok szempontjából. De hát a hasonló viták a Magyar Szocialista Párton és a kormányon belül is gyakoriak, így alakulnak ki az álláspontok. Nagy Sándor: — Sok okból alakult ki Magyarországon mára az a helyzet, hogy a közvélemény és a közvélemény-formálók egy része fehérben és feketében gondolkodik. Pedig a világ nem fehér és fekete, nem gonoszakra és jókra oszlik, hanem nagyon is jól tudjuk, hogy a szürke különböző árnyalatai élnek együtt. Azért említem ezt, mert ha valaki manapság csendben azt mondja, hogy más családipótlék-rendszerben gondolkodik, és nem gondolja, hogy ilyen mértékű reálbércsökkenésnek kell bekövetkeznie, akkor úgy tűnik, mintha valami negédes álláspontot közölne. Azaz bizonyos körben csak annak van foganatja, ha valaki asztalt borogat, hangosan kiabál és rázza az öklét. Én nem vagyok ennek a híve. Az más dolog, hogy ha az ország érdekében azt kell mérlegelni, hogy ki, hol, milyen eszközhöz nyúljon. Erre azt mondhatom, hogy az MSZOSZ nemcsak most, hanem az elmúlt néhány évben sem volt militáns, mindent fölborogató szervezet. Ám az a sugallt vélemény sem áll, hogy most puha az MSZOSZ, mert néhány szakszervezeti vezető benn ül a kormánypárti képviselői sorokban. Ez a politikai kapcsolat nem jelent olyan kötöttséget, hogy amiről más a véleményünk, ne mondanánk meg. — A politikai élet személyiségei mostanában sok energiát fordítanak a sokkoló kormányprogram magyarázatára. Mi az, amit nagyon nehezen sikerül megértetniük? Horn Gyula: — Azt a legnehezebb elfogadtatnunk, hogy ez a program, amit kialakítottunk és megvalósítunk, valóban a lakosság nagy többségének a javát szolgálja. Az emberek csak azt érzik, s ez érthető is, hogy ismét nehezebb lett a helyzetük. Tessenek megérteni: meg kell fizetni az elmúlt évek átkát, hibáinak, következetlenségeinek, mulasztásainak az árát. Keserű nekem kimondani, de így van: nem folytathatjuk tovább azt a politikát, amit az elődök csináltak. Egyszerűen nincs partner a világban, amelyik a régi gyakorlatot támogatná. Pedig ez a kis ország nem élhet meg külső segítség nélkül, és a saját jól felfogott érdekünk is a radikális intézkedéseket diktálja. Ha sikerül ezeket megvalósítanunk, meggyőződésem, hogy viszonylag rövid időn belül érzékelhetők lesznek a kedvező változások. Nagy Sándor: — Nehéz szituációban van az ország. Majdnem ahhoz hasonlít ez az időpont, mint amikor egy viszonylag hosszú, hol kellemes, hol kellemetlen rendezvény végén jön a fizetőpincér, és benyújtja a számlát. Drámai a pillanat, mert mindig azoknak kell fizetniük, akik éppen ott vannak az asztalnál, függetlenül attól, hogy a megelőző órákban mások is jártak arra, és sokat fogyasztottak. De hát itt tartunk, és a társadalom az éppen érintett. Nyilvánvaló, hogy a számlarendezésből nem vonhatja ki magát senki. De nem az az igazi kérdés önmagában, hogy kell-e az államháztartás hiányát mérsékelni, mert nyilvánvalóan kell. Az igazi kérdés az, hogy megvalósítható-e ez a legelvárhatóbb pontokon tanúsított minimális szociális érzékenységgel és a gazdasági folyamatoknak a tartós jövedelembővülés irányába terelésével. ___________ / Erdélyi Ildikó Munkáspárti majális nők a Munkáspárt budapesti ünnepségén adott hangot e véleményének, hangoztatva, nem áll szándékukban megdönteni a szocialista kormányt, hogy így „a hatalom Torgyán Józsefek, Szabó Ivánok, Orbán Viktorok kezébe kerüljön”, de csöndben sem maradhatnak. Thürmer követelte, hogy az Országgyűlés írja ki most a népszavazást a NATO-csatlakozásról, s a döntésig ne költsenek a NATO-hadgyakorlatokra. A Munkáspárt elnöke hangsúlyozta, lélekben a néhány napja sztrájkolt vasutasok és az utcán tüntető pedagógusok, belügyi dolgozók mellett vannak, s kétséges, hogy az MSZP és a szakszervezetek tagsága színes-lélekkel a fTom-kormány mögött állna. A szocialista-liberális kormány politikája nem a mi politikánk, hanem a tőkéseké, a Nyugat kiszolgálóié, a dolgozó ember megalázóié. Thürmer Gyula el Elégedetlen keresztények A március 12-én meghozott intézkedési csomag egyértelműen jelzi, hogy nem szakértői kormány került hatalomra. A vasutassztrájk és a pedagógusdemonstráció pedig azt bizonyítja, hogy fogytán az emberek türelme — jelentette ki egybehangzóan Lántzky László, a Keresztény Szakszervezetek Országos Szövetségének (KESZOSZ) elnöke és Latorcai János KDNP-s országgyűlési képviselő tegnap Esztergomban. Lántzky szerint a munka világában nemcsak a munkavállalóknak, hanem a munkaadóknak és a kormánynak is vannak jogai és kötelességei, ez utóbbiról azonban a megszorító intézkedésekben nemigen volt szó. A KESZOSZ azt várja a kormánytól, hogy jelölje ki végre világosan társadalmi és gazdasági céljait, s határozza meg az ehhez vezető utat. Az angol ábécé idestova a saját halottját jelölő GDP-t ne dzsi, di, pinek mondaná. Mitnak tekintheti magyar hasonmását. El sem számít, hogy a jámbor halandónak rohantolásáról is ő gondoskodik majd galma sincs róla, valójában miféle dzsi fán nyelvünk nap nap után „sírgazdagabb” temető- terem a di, pi. Azt viszont senki sem mezőjében. A fejfán természe- ------------------------------------------------------- szeli vállalni, hogy netesen anglomán szöveg * tán gé, dé, pé csúszna ki hirdeti: „Itt nyugszik ki a száján, hiszen ez arra Hungarian Éj, bi, szi. Élt p. 1 Mi vallana, nem tud angoezer évet, Most nyűgöd- J 3 * 9 lul. (A dzsi, di, pizés tan foroghat sírjában. ” ------------------------------------------------------- persze arra vall, hogy A halál oka: súlyos angolkór. Ez orvosilag nem tud magyarul, de ezzel a kutya sem teugyan képtelenségnek tetszik, bár manapság vődik.) már nincs mit csodálkozni rajta, hogy nálunk Anglo- és intellektuelmán körökben bizonynemcsak a férfiak és nők várható élettartamara kedélyborzolólag hat. Magyarországon a műmélyröpül egyre alább, hanem még az ábécéé is. gyár ábécé érvényes, Angliában meg az angol. Mindez fácánvízió? A testet öltő nyelvi ballá- Ami nekünk em, dé, ef (MDF), em, esz, pécánság? Igaz, a szavaink alaposan megshopo (MSZP), az nekik mi, di, fi, mi, szi, pi, sodtak, de azért nem kell rögtön megkongatni a Hacsak nem történik csoda, és elhantolt vészbellt, hiszen az éj, ki, szink szívós betűekből ábécénk nem éppen brit földön támad föl, áll, tengersok nyelvi elfacsarodást kibír. Végtére Londonban is kitörhet a magyar-Meg sem kottyan például neki, hogy nincs mánság... _______________ az a közgazdász, aki a nemzeti összterméket Veszprémi Miklós . €stiffir£att El Kovács László külügyminiszter részt vett Győrött a Magyar Szocialista Párt városi szervezetének majálisán, és találkozott a sajtó képviselőivel. A külügyminiszter kifejtette, hogy Európa ismét válaszút előtt áll, amelyben az egyik lehetőség egy gazdasági szociális vasfüggöny, a másik pedig egy közös kulturális örökségre épített egységes Európa. Kovács László szerint Európa nyugati felének is az az érdeke, hogy az utóbbi változat jöjjön létre. Aszomszédos országokról szólva Kovács László kijelentette, hogy hazánk és Szlovákia az alapszerződéssel megteremtette a kapcsolatépítés feltételeit. Magyarország és Románia tárgyal többek között a kulturális kapcsolatokról, új határátkelőhelyek megnyitásáról és arról, hogy a két ország kölcsönösen fogadja el az egyetemi és főiskolai diplomákat. Az ég is siratta a közalkalmazottakat Szomorú vasárnap után szomorú tüntetők _ — Május elsején ünnepelni, és nem tüntetni szokás, de egyre kevesebben lesznek, akik ezen a napon a munkát ünnepelhetik — nyitotta meg tegnap délelőtt a Munkaügyi Minisztérium előtt a Pedagógus Szakszervezet (PSZ) által szervezett demonstrációt Sári Lajos elnök. Közben néhány fiatal percek alatt szétosztott egy köteg újságot, amelyben álláshirdetések voltak. Két másik hölgy szintén munkatársakat keresett egy jól menő vállalkozáshoz. A zuhogó esőben mintegy tízezer ember hallgatta a PSZ, a Belügyi Dolgozók, a Honvédségi Dolgozók, a Felsőoktatási Dolgozók és a Tudományos és Innovációs Dolgozók Szakszervezetének képviselőit. A felszólalók egytől egyig bírálták a kormány március 12-i intézkedéseit, és követelték, vizsgálják felül azt. A tudás hatalom, de már csak kevesek privilégiuma lesz. Úgy látszik, a kormány az elitképzést támogatja. Nem fontos számukra, hogy művelt, megfelelően képzett fiatalok végezzenek az iskolákban — szólalt fel egy tanárnő. A tömeg ezután a Parlament elé vonult, ahol a szolidáris érdekképviseletek küldöttei ismét beszédet mondtak. Majd felolvasták Fotó: Beliczay László/Esti Hírlap azt a petíciót, amelyet később a szakszervezetek képviselői az Országgyűlés alelnökének adtak át. A demonstráció végén a tömeg elénekelte a Szózatot. _________ Blázsovics _________________Főszerkesztő: ACZÉL GÁBOR___________________ Felelős szerkesztő: dr. Kéri Tamás Főszerkesztő-helyettes: D. Horváth Gábor Lapszerkesztők: Bisztricsány Julianna, Császár László, Fekete Zoltán Képszerkesztő: Dudás Dénes Szerkesztőség: Vili., Blaha Lujza tér 3. Postacím: 1962 Budapest Ügyeletes szerkesztő: 138-4062 Telefon: 138-2399, 138-4300 Telefax: 138-4550, 138-4058 Kiadja: a Hírlapkiadó Rt. 1085 Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3., Telefon: 138-4889 Terjeszti a Magyar Posta Rt., a Hírker Rt., Az NH Rt., a Regionális részvénytársaságok és alternatív terjesztők. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál. (Helir) 1900 Budapest XIII., Lehel u. 10/A közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Helir Postabank Rt. 219-98636, 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámára. Előfizetési díj: egy hónapra 470 Ft, negyedévre 1410 Ft, fél évre 2820 Ft, egy évre 5640 Ft. Nyomja a Marquard Színes Nyomda Kft., Budapest Felelős vezető: Bartha Tamás igazgató ISSN 0133—2201