Esti Hírlap, 1996. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-02 / 1. szám

1996. január 2., kedd belföldi! KRÓNIKA B ■ Már csak az újfajta vo­nalkódos receptekre felírt orvosságokra ad­ámogatást a társadalombiztosítás. A bete­geknek ezért olyan új típusú vényre van szükségük, amely az orvos és a beteg adatain kívül tartalmazza a recept ki­állítási dátumát, a gyógyszer kiadásának helyét, időpont­ját, a beteg tb-azonosító jelét és a tb-ámogatás mértékét.­­ Az év első­ napjával 12 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak. A januárra esedé­kes emelést még külön pos­tázzák, a magasabb összegű nyugdíjat februártól kézbesí­tik. A januári emelés átlagos mértéke 1800 forint, a legala­csonyabb összeg 1000, a leg­magasabb 4500 forint. ■ Január elsejétől léptek életbe az új szja-szabá­­lyok, s a korábbitól eltérő módon, más táblázatok sze­rint vonják le az adót. Némi változás van a költségelszá­molásban is, mert csak olyan költséget lehet ezután levon­ni, ami csak és kizárólag a vállalkozás céljait szolgálja. Mindaz a kiadás, amely rész­ben vagy egészben személyi fogyasztásra szolgál nem ír­ható le az adó alapjából.­­ Az idei kötségvetés tarta­léka 10,5 milliárd forint, a céltartalékok 19 milliárdot tesznek ki. A céltartalékok a fizetésemelések és a végkielé­gítések fedezetéül szolgálnak, ezek elosztására a pénzügy­­miniszter kapott felhatalma­zást. ■ Megszüntette az éjszakai táviratok kivitelét a teg­napi nappal a Magyar Posta Rt. Hét végén pedig ezentúl a 400 forintos pótdíj helyett 600 forintot kell fizetni a a főváro­si táviratkézbesítésért. Csak a délután hatig feladott sürgö­nyöket viszik ki a feladás nap­ján. Ezeket este 9-ig kell meg­kapniuk a címzetteknek. ■ Egyre kevesebben kerül­nek influenzára utaló tü­netekkel kórházba Budapest­ről és környékéről. A Szent László Kórházba pénteken ti­zenegy, szombaton négy, va­sárnap öt, tegnap pedig há­rom embert vettek fel influ­enzára utaló tünetekkel. A szakemberek szerint nincs járvány, de Somogyban öt­ezernél többen betegedtek meg. A Székesfehérvár körüli kistelepüléseket gócpontként tartják számon. A tegnapi fogadkozások betartásának kezdetén, a kamrák kiürítése után, vajon bizalommal nézhetünk-e a jö­vőbe? Anyagias világunkból az „anyag” egyre inkább hi­ányzik, amire különösen ér­zékenyen reagálok, mivel csak négy órával vagyok idősebb a forintnál. Kell va­lami, amitől feltöltődünk, legalább bizalommal. Nem lehet ám úgy kez­deni ezt a 366 napot, hogy semmi jót nem vár­hatunk, hacsak a rossz hírek biztos tudatát nem vesszük annak. Soha nem felejtem azt a verést, amit az első ötéves terv megvalósításának dandárjában kaptam egy szép nyári napon, miután eladtam a padlásról az összes befőttesüvegünket. Sze­gény anyám ott sírt vagy 30 kiló baracklekvár fölött, amit nem tudott mibe tölteni. Később azonban kénytelen volt engem rehabilitálni, mivel a pénzen egy vemhes nyulat vettem — belga anyát —, megalapozva ezzel a későbbi szerény méretű nyúltármunkát. Ennek hozadé­­kaként vasárnaponként a mi családunk is húst tudott enni. Volt tartalékunk is, a háború alatt kialakult reflex szerint. Lisz­tesláda a kamrában, krumpli és zöldség a pincében. Most sem hülyeség ilyesmit csinál­ni. Mert bár lehet itt kapni mindent, de nem stabil áron. Benzint viszont nem lehet a kádban tárolni, a nyúl pedig megdöglene az előszobában. Bank­jegyet végképp nem érdemes tartalékolni. Be kell tehát fektetni. Mondjuk féltartós fogyasz­tási cikkekbe. Amilyen például — a bankjegy­ről jutott eszembe — a WC-papír! Ennek a kü­lönleges árunak — mint az aranynak a gazda­ságtanban — áttételes üzenete is van: aki ebből bespájzol, az bízik a jövőben. Én bízom! Füri György István ■ Feltöltődés belföld Szeretetfohász (Folytatás az 1. oldalról) Göncz Árpád felhívta a fi­gyelmet, hogy csak a múlt és jelen valóságának ismeretében lehet kijelölni a jövőben rejlő s oda vezető közös utat. Törté­nelmi áttekintése során kifej­tette, hogy a Szovjetunió összeomlása együtt járt önren­delkezésünk és szabadságunk visszanyerésével, de piacaink jórészének elvesztésével is. Felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy már a rendszer­­váltásnak jelentős adósságte­­herrel vágtunk neki, s az ál­lam terhei azóta is nőttek. Is­tennek hálát adva kifejtette, hogy mégis sikerült megnyer­nünk egy vesztes háborúval felérő folyamatot, amelyet ma száz-és százezrek nyögnek. A szegények és az elszegé­nyedő középrétegek fájdalmát átérezve a köztársasági elnök utalt rá, hogy a goromba gyógyszerként jellemzett gaz­dasági megszorító csomag ugyanakkor életmentőnek bi­zonyult, hiszen életveszélyes fizetésimérleg-hiányunk me­redeken csökkenni kezdett, s többek között magánosításból több folyt be az államkasszá­ba az utolsó évnegyedben, mint az elmúlt öt év alatt összesen. Göncz kijelentette, hogy már túl vagyunk a válság mélypontján, s annak ellenére, hogy kínkeserves évvel kell számolnunk, remélhetőleg nem lesz rosszabb a tavalyi­nál. A köztársasági elnök a kor­mánytól erélyt és következe­tességet, tervszerű előrelátást, az önkormányzatoktól öntu­datos partneri viszonyt, az Or­szággyűléstől jó és végrehajt­ható törvényeket, önmagunk­tól pedig jövőbeni bizodal­­munkat kérte. Beszéde össze­foglalásaképpen Göncz Árpád feltette a kérdést, hogy él-e még bennünk a szeretet, az erő, az Isten adománya. Ezért mindannyiunkért szeretetet kért az új esztendőre. Kirkovits ■ Taszáron az amerikai védelmi miniszter Lapunk megjelenésével egy időben érkezett Taszárra Wil­liam Perry amerikai védelmi miniszter Keleti György hon­védelmi miniszter társaságá­ban. A látogatás célja, hogy felmérjék a logisztikai bázis felkészültségét, valamint azt, milyen a magyar­­ segítség amerikai megítélés szerint. A Honvédelmi Minisztéri­um sajtóirodája szerint a ta­­szári bázison az előkészítő időszak végére értek, így csaknem teljesen készen áll­nak a húszezer amerikai ka­tona fogadására. A békefenn­tartók érkezése azonban még bizonytalan, tulajdonképpen bármelyik pillanatban elin­dulhatnak. A végleges idő­pontot valószínűleg William Perry határozza majd meg a mai látogatás után. A döntés­nél egyébként az időjárással is számolni kell, hiszen az el­ső amerikai katonák csak a nemrégen akadtak el az uta­kon a kiáradt Száva miatt. A­­ most átadott Száva-híd javít­ja ugyan a helyzetet, mert itt­­ vonaton fogják szállítani a „zsoldosokat”, a közutak mi­­á­ra­it azonban semmi sem lehet­­ ,v­égleges. Értékmegőrző­­ ifjú keresztényele­lú..­U " Az Ifjúsági Kereszténydemokra­ta Unió (IKU) év végi országos választmányi gyűlésén a szerve­­­zet megújítását határozta el. A fiatal keresztények síkra­­szállnak a társadalmi feszültsé­gek és igazságtalanságok keresz­ténydemokratikus alapon való rendezése mellett. Elutasítják a véleményük szerinti vadkapita­lista szemléletű gazdasági sokk­terápiát, amely csak egy vékony gazdag réteg még nagyobb anya­gi­ jólétét s mellette a szegénység általánossá tételét eredményezi. Feladatuknak tartják Magyaror­szág keresztény és demokratikus hagyományainak ápolását, az ebből fakadó politikai, erkölcsi értékek őrzését és terjesztését. Az IKU az idei év során a KDNP-vel kíván szorosan együttműködni. G. K. I. ■ Zavartalan határforgalom Krisán Attila ezredes, a ha­tárőrség szóvivője lapunkkal közölte, meglehetősen békésen telt el a rendészeti szerv életé­ben az év utolsó napja. Meg­szűnt a hónapok óta tartó vá­rakozási idő, szinte pillanatok alatt át lehetett jutni az or­szág határátkelőhelyein. Az il­legális cselekményeket elkö­vetők száma a szokásos hét végi forgalomnak felelt meg: 12 határsértőt, 2 fegyvercsem­pészt fogtak el, s 4 lopott autó jogtalan külföldre juttatását akadályozták meg. Jellemző, hogy a jugoszláv fegyvercsem­pészek általában maroklő­fegyvert próbáltak az ország­ba csempészni — mondta Kri­sán. G. Kirkovits ■ Hull a hó Az a budapesti cég, amelyik arra hivatott, hogy fenntartsa a főváros működőképességét, úgy százforintos órabérért invitál rendkívüli hómunkásokat. Egy műszak alatt meg lehet keresni nyolcszázvalamennyi forintot. Ez másfél kiló disznóhús, egy kiló marhahús vagy nyolc kiló csirkefarkát ára. A hó nagyon nehéz. Csak az tudja odébb tolni, kupacolni a ha­vat, aki jóltáplált és jó erőben van. Persze az emberben, amikor a létéről van szó, feltámadhatnak egészen rendkívüli energiák. Azt mondja a pénzügyminiszter, meg a miniszterelnök úr, hogy a szénánk kezd rendbe jönni. Szilveszterkor ezt némi ár­nyalással megerősítette a köztársasági elnök úr. Lehet, hogy ne­kik van igazuk. Az utcán, a boltokban, a barátaim körében én ezt nem tapasztalom. Ebben az országban mostanában rosszkedvűek az emberek. Okuk van a rossz kedvre, és joguk is van. Mert sajnos csak most jöhetett ez a sokkterápia, korábban talán nem okozott volna ek­kora sokkot. De kár erről beszélni. Vagy talán mégsem kár, mert ha nem beszélünk róla, akkor soha, senki nem érti meg, hogy mi­ről is szól ez a mi közös történetünk. Ez a történet arról szól, hogy évek óta hiába mondom a fele­ségemnek és magamnak, annak a pénznek egy részét, amit meg­keresünk, ebbe meg abba be kell fektetnünk. Tényleg hiába mondom. Elköltünk minden fillért, az utolsót is. És ahelyett,­­ hogy befektetnénk, súlyosan eladósodunk. Az utóbbi években­­ több forintunk megy el az adósságtörlesztésekre, mint amennyi­ből élünk. Persze könnyebb bokrosozni, mint tudomásul venni, hogy ez így nem mehet tovább. Múlnak az évek, nem bírom a zsíros, nehéz ételeket, meg a szilveszterkor megszokott átalkoholozált éjszakát. Jobb idejében lefeküdni, jobb délben viszonylag frissen meghallgatni Bécsből az újévi koncertet, és azután újrakezdeni a munkát. Mert itt, a kapitalizmusban, ha nem dolgozunk, akkor éhen halunk. A szocializmus — amitől ennyire lecsú­­szottak, elpuhultak, munka- és életképtele­nek vagyunk — persze visszasírható. De ha most tíz és félmillióan — beleértve a csecse­mőket és az öregeket — nem tudjuk össze­szedni magunkat, akkor... Nem mondom ki. Boldog új évet minden­kinek! T , „ Ga­­lor Ivan m V oTy ■s'-i x £­­i| m ^ i -1 ^ ITi ----/X/ n­c 15 5 M­­­ill Méltányolt türelem * HU A ............................................ Ha késve is, de 1995-ben a kormány jelentős lépéseket tett a saját és az SZDSZ gaz­dasági programjának megva­lósításában — jelentette ki f*etőlván a párt évzáró sajtó­­tájékozatatóján. A pártelnök elismerte, hogy rendkívül nehéz év áll mögöt­tünk — amely az ötvenes évek óta nem jellemző 10 százalé­kos reálbércsökkenést hozott —, ezért méltatólag szólt arról a türelemről, amellyel a pol­gárok elviselik mindezt. Pető elmondta, hogy a nehézségek oka döntő többségében nem a kormánydöntésekben, hanem az ország helyzetében kere­sendő, ő ezért tartja mérvadó­nak Komár János közgazdász szavait a helyzet értékelésére. Ezek szerint egy dolog megér­teni, hogy a lakosság miért el­lenzi az átalakulással járó ne­hézségeket, más dolog ezt el­fogadni. A gazdaságpolitiká­ban időnként szembe kell menni az árral, és vállalni kell a népszerűtlen intézkedéseket is, mert az engedmények már rövid távon is veszélyekkel járnak. Bauer Tamás szerint már látszanak a stabilizáció első eredményei: javul a külkeres­kedelmi mérleg, a fizetési mérleg, felgyorsult a privati­záció és konvertibilissé vált a forint. A gazdaságpolitikus emlékeztetett arra, hogy Kupa Mihály jelszava annak idején a „Stabilizáció és konvertibi­litás” volt. Az előző kormány egyiket sem tudta megvalósí­tani. Bauer felhívta a figyel­met, hogy a ’96-os költségve­tés elfogadásakor is olyan fon­tos döntések születtek, mint az oktatásfinanszírozás átala­kítása az önkormányzatok és iskolák valódi döntéshelyzet­be hozásával, illetve a privati­zációs pluszbevételek sorsá­nak eldöntése. Ezt a javasla­tot, hangzott el, az SZDSZ egyedül is benyújtotta volna, mert az adósságtörlesztés fon­tos eszköz a kamatterhek csökkentésére, az infláció és a vállalkozók terheinek csök­kentésére, a döntés pedig biz­tosítja a parlament felügyele­tét a pénz felhasználása során. Hack Péter arról beszélt, hogy bár az ellenzék tavaly a kétharmados többség láttán az alkotmányos diktatúra ve­szélyeivel riogatott, olyan fon­tos demokratikus alapjogokat biztosító alaptörvények szü­lettek meg, mint az államti­tokról, a szolgálati titokról vagy a nemzetbiztonságról szóló jogszabályok. Közel 90 százalékos többséget kapott a médiatörvény, és több, a kor­mány tevékenységét ellenőrző vizsgálóbizottság is felállt a parlamentben. Ilyenek létre­jöttét például az MDF-Fi­­desz-székház és az október 23-i botrány kivizsgálására az előző kormány megakadályoz­ta. Az alkotmányügyi bizott­ság elnöke kiemelkedő ered­ménynek tartja azt is, hogy ötéves huzavona után végre megválasztották az állampol­gári jogok szószólóit is. nor ■ Főszerkesztő: ACZÉL GÁBOR Felelős szerkesztő: dr. Kéri Tamás Főszerkesztő-helyettes: D. Horváth Gábor Lapszerkesztők: Császár László, Fekete Zoltán, Péli Elemér Képszerkesztő: Dudás Dénes Szerkesztőség: Vili., Blaha Lujza tér 3. Postacím: 1962 Budapest Ügyeletes szerkesztő: 138-4062 Telefon: 138-2399, 138-4300 Telefax: 138-4550, 138-4058 Kiadja: a Hírlapkiadó Rt. Felelős kiadó: dr. Dajka József 1085 Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3., Telefon: 138-4889 Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága. Árusításban megvásárolható a postai területi hírlapkereskedelmi részvénytársaságok, valamint a Kiadói Lapterjesztő Kereskedelmi Kft. hírlapárusainál. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (Helir), 1900 Budapest XIII., Lehel u. 10/A, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Helir Postabank Rt. 219-98636, 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámára. Előfizetési díj: egy hónapra 470 Ft, negyedévre 1410 Ft, fél évre 2820 Ft, egy évre 5640 Ft. Nyomja a Marquard Színes Nyomda Kft., Budapest Felelős vezető: Bartha Tamás igazgató ISSN 0133—2201

Next