Esti Hírlap, 1996. július (41. évfolyam, 134-156. szám)

1996-07-01 / 134. szám

_ ______________________________________________________________________________________________________________1996. július 1., hétfő g t GELLÉRTHEGYI VIGASSÁGOK X ^ r^ci i ÉDTucrívi \/irAPCÁrni/ \ s —v r m . 3 ' - 1 Ü Szereted a párod? Boszorkányokról, minthogy nincsenek, szó se legyen — szól Kálmán király sokat emlegetett törvénye, melyről a tudósok már régen bebizonyították, hogy nem ezt mondta, nem így mondta, fordítási tévedés az egész, mint manapság naponta fordul elő némely politikusi nyilatkozatokkal. Voltak vagy nem voltak, kétszáz évvel ezelőtt még megégették őket. Nem tudtam kinyomozni, mi lett Vörös Ilona sorsa, aki 1741-ben Pakson bevallotta, hogy boszorkányok dobosa volt, ördögöknek mátkája. Fekete varjú és holló képében járt hozzá a gonosz, és úgy hívta a Szent Gellért hegyére. Részlet egykori koncepciós pör tárgyalási jegyzőkönyvéből: „Mit szoktatok csinálni midtn a Szent Gellér hegyére mentek? — Táncolunk mind a forgószél és hamar elmúlik. Hogyan tudod és hányszor? — Mivel magam is ott voltam egyszer Szent Gellér hegyin. Hogyan mentél oda és mi állaton? — Holl macskán, holl Gyermeken. Soprűn jártál-e? — Nem jártam, de lehetett volna mennyi rajta. ” Később is pogány mulatságok színtere volt a vén hegy, bár Széchenyi István Walhallát, magyarul Üdüleldét akart itt létesíteni, külön könyvet is szentelt a gondolatnak. Parkírozni is akarta a kopár hegyet, melynek tölgyeseit az évszázadok alatt kiirtották. Szerinte „idővel ismét csendként lehelő tölgyessé válhatik. Meredek a hely, igaz, de annál jobb, mert annak színére mámoros nem juthat.” De bizony feljutottak oda a mámorosok is a nagy gellérthegyi búcsúk idején. Késő Ensel Sándor tiszti főügyész, mellékesen a magyarországi népszokások gyűjtője, így ír 1867-ben, a kiegyezés évében: „Pesttel szemközt, a Duna partján, szaggatott sziklafalaival, meredekül emelkedik föl Gellérthegye, mely egyébként annyira elhagyatott, hogy csak szelek, s egy-két eltévedt madár, vagy a bogarakat és ásványokat gyűjtő tanulógyermekek látogatják meg olykor-olykor; de egészen másképp van a gellérthegyi búcsú idején, mikoris szakadatlan sokaság kapaszkodik föl a kígyódzó ösvényeken, s a hegy alig képes a feltóduló tömegnek elegendő helyet adni. Itt bor- és sörhordókkal megrakott szekerek vannak, körülöttük száz fürge kéz és száz szomjas torok, ott sátrak alatt mézeskalácsért civódnak, emitt ponyvában olvasót, képeket, játékszert és gombot árulnak. A sihederek is megkeresik szerepeket és tűzműveket szórnak a légbe, még körülöttük labdáznak, bújócskáznak, kergetőztek a többiek, s hogy a koldusok tarka serege sem hiányzik ilyen alkalomkor, mely oly sokoldalúan támadja meg zsebeinket, azt talán mondanom is felesleges.” A gellérthegyi búcsú volt a legnépesebb budai ünnepség még a múlt század végén is, több tízezren mulatoztak, vidámkodtak együtt. Némely suhancok nemcsak „tűzműveket szórtak a légbe”, mely funkciót azóta már átvette a hivatalosság, hanem tojással is dobálództak, amiért tojásbúcsúnak is nevezték az eseményt. Utóbb, a Tabán lebontásával egy időben, rendezték a hegyet, elegáns villanegyedek születtek a parkok és ligetek ölén. A népünnepélyek azonban folytatódtak a megmaradt tisztásokon, a Citadella mögötti síkságon, ide zarándokolt a vasárnapi nép és katonaság. Ide kalauzolja Szerb Antal azt a bizonyos Mars-lakót: „Nézze, Uram, a helyzetet. A Gellérthegy tetején a nép és katonaság egy sajátos társasjátékot játszik, amelynek eredete visszanyúlik a legködösebb folklorisztikus időkbe, amikor a Gellérthegyen még boszorkányok alkottak rézmetszetszerű csoportképeket. Senki sem tudja, ki hozta be ezt a játékot és ki szervezi azóta, minden tavaszi vasárnap csak itt van. Az emberek körbe állnak párosával, úgy érzem, egy férfi és egy nő. A kör besejében pedig egyéb párok sétálnak fel és alá. Időnkint a kör közepéből egy pár odaáll egy párhoz, amely a kör szélén áll. A körbeli férfi megkérdi a szélről álló férfit: „Szereted a párod?” Ha a férfi azt mondja, igen, továbbmennek. Ha azt mondja, nem, kicserélik a nőt, így folytatják napestig. Mire sötét lesz, minden Tristan megtalálta Izoldáját, hogy finoman fejezzem ki magam. Hogy azután mi történik, még nem sikerült kiderítenem.” A szokások változnak, de a hegy marad. Rendszerek jöttek, rendszerek mentek, de a Gellérthegynek még a nevét sem változtatták meg azóta, hogy a püspököt letaszították innen a pogány magyarok. Talán maga az úr intézte így, hiszen mint a régi költő írja: „Nézd az örök habokat, Gellért hegye nézd mi magasztos, / S nem kétled, hogy e szép tájnak is istene van.” a Járki Edit Budapesti képeslap a század elejéről Y ITT A BUDAPESTIEK BESZÉLNEK A marhák védelmében Félreértés ne essék: a címben a „valódi” marhákra, az állatokra és nem az ezen jelzővel illetett (illethető) személyekre utaltam. Arról van szó, hogy az angliai marhák „kergülését”, agyuk szivacsosodását az eddigi megállapítások szerint az okozta, hogy beteg juhok belsőségeiből készült tápot fogyasztottak. A juhok ilyen kórja közismert, hiszen a magyar nyelv is ismeri a „kerge birka”, „megkergült, mint egy birka” stb. kifejezéseket. Ha viszont a juhok révén terjedt át a kór a marhákra, akkor valamit nem értek. Hogy az emberek ne fertőződhessenek, le kell vágni a beteg marhákat. De ahogy az emberek a marháktól, úgy a marhák a juhoktól kapták meg a bajt, tehát a kiindulópont a „kerge” birkáknál van. Ha az ember védelmében le kell vágni a marhákat, akkor logikus lenne, hogy a marhák további fertőződésének elkerülésére le kellene vágni a juhokat. Tudomásom szerint a láncolat képlete: juh — marha — ember. Akkor viszont miért csak a középső láncszemre irányul a figyelem — hiszen az emberre bajt hozó marhák is „kapták” a betegséget, méghozzá a juhoktól. De számomra furcsa módon mindenki csak a marhákról beszél... C.». S.I.T. ban tönkretette a tetőket, amelyeket csak teljesen új tetőszerkezettel lehet kiváltani. Ma Magyarországon a nagyvárosoktól távol eső kis falvakban szinte csak kisnyugdíjasok élnek. Ezek az emberek képtelenek ilyen beruházásba fogni kevéske nyugdíjukból. Azt mondják, az országos kár 300 millió forint körül mozog. Ez az érem egyik fele. De itt van mindjárt a másik is, a televízióban sokat reklámozott bankok, biztosítók és multinacionális cégek, amelyeknek az éves reklámdíja ennek az összegnek a többszöröse. Ezek a reklámok általában üresek, semmitmondóak, nem az emberek többségéhez szólnak, egy kívülálló szemével nézve úgy festik le a magyar helyzetet, mintha az tejjel-mézzel folyó Kánaán lenne. Ezek a méregdrága reklámfilmek elkészülnek és utána csak le kell Vetíteni, napjában többször, majd nézni a statisztikát, hogy felfigyeltek-e rá. Ha ezeknek a cégeknek a vezetői csak egyszer, is elmennének a kisemberek közé — ami a mai Magyarországon a népességnek nagyobb hányadát teszi ki —, észrevennék, hogy ezekkel a reklámokkal semmire sem mennek. Ellenben, ha — akár nagy csinnadrattával is — részt vennének a károk helyreállításában — mielőtt még beállna a tél — és ezek bekerülnének a napi hírekbe, akkor a kisemberek bizalma is újra megnőne a biztosítók meg a bankok iránt. D. K.Cs. Budapest KI A Balaton vize Hosszabb ideje távol voltam a fővárostól, ezalatt — ami egyúttal a lap- terjesztés problémáit is jelzi — a rádió és a tévé volt számomra az egyedüli hírforrás. Néhány furcsaságot említek az elmúlt hetek közléseiből. 1. A Balaton „különös vizével” kapcsolatban most nem a vízminőség a téma — az alighanem még sokáig örökzöld vagy algazöld lesz —, hanem a víz hőmérséklete. Egyik nap közölték, hogy a víz tizenkilenc fokos. Ez feltehetően így is lehetett — a vízbe lépés pillanatai után rögvest vissza is húzódtam az ivóvíz hűvösségű tóból. Ezt követően lehűlés kezdődött, heves széllökésekkel, másodfokú viharjelzéssel. A viharos éjszaka után reggel mit hallok? Azt, hogy a Balaton húsz fokos. Azért különös víz a Balaton, mert ezek szerint a levegő lehűlése és az egész éjjel zúgó vihar csodálatos módon felmelegítette a tavat... (Legalábbis a jelentésekben.) A víz különös hőmérséklete egyébként fordítva is igaz: a kánikula első napján huszonegy fokosnak jelezték a vizet, majd öthat napos harminc fok feletti hőség után ugyanennyi maradt a víz hőfoka. (Legalábbis a jelentésekben.) 2. A Rákóczi expressz tragikus balesetével kapcsolatban két furcsaságot említek. Az egyik, az esti tévéhíradó szerint a romossá vált épületben csak egy három hónapos baba volt, akinek csodával határos módon semmi baja nem esett. Másnap a reggeli híradásokból már eltűnt a csodálatosan sértetlenül maradt kisbaba, helyette megszületett egy fiatalember, aki az épületben tartózkodott és könnyebb sérüléseket szenvedett. Tehát este sértetlen kisbaba, reggel sérült fiatalember. A másik furcsaság, az egyik híradásban litván járműről és litván vezetőről esett szó, a másikban lett járműről, lett vezetőről. (Utóbb ez vált „általánossá”.) Egyszer litván, másszor lett? Sándor Belváros És Régi bajtársak Hozzátok fordulok, élők... még élők! Segítsetek nekem felidézni egy-egy históriánkat a mi időnkből! Örökítsük meg emlékeinket — közösen és egymásnak —, mi, akiknek ez még megadatott! Adózzunk kegyelettel — együtt és utoljára — azoknak, akik közülünk már az anyaföldben porladoznak! Ma már nem kötelez minket az egykori álcázás, a sebek is már régen begyógyulhattak, a visszatekintők tárgyilagosságával is rendelkezünk talán, hiszen több évtized telt el közben... Apák, nagyapák lettünk azóta, de soraink is megritkultak. Miért merüljön velünk együtt minden a feledésbe? Ne féljünk a nyilvánosság fényétől most, ha akkor nem féltünk, hiszen mi nem az elmaradt glóriáért jelentkezünk! Igaz, nem is szereztünk elévülhetetlen dicsőséget a hazának, maradandót sem alkottunk az utókornak, mi csupán az életünket kockáztattuk. Fogjunk hát hozzá! Tartsunk még egy számbavételt a takarodó előtt! Még nem késő, de azért már ne nagyon halogassuk! Jelentkezéseiteket várva kívánok mindnyájatoknak erőt, egészséget! Kvassay Rezső tartalékos tűzszerész Levélcím: VTABE, Újpest 1325. Pf.: 88 KI Hamis belépő? 1996. május 26-án a 14.30-kor kezdődő DVSC—Vasas Kaszinó labdarúgó-mérkőzésre 13.50-kor szerettem volna bejutni. Felmutattam az MLSZ-belépőt, de azt mondták, hogy ezt nem tudják elfogadni. Szóltak a főrendezőnek, Vida Jánosnak, ő azt mondta nekem, hamis. Háromezer forintért nyomdában csinálnak ilyeneket. Nem olyan régen nyolcvanöt darabot vettek el. Azt mondta, ez csak a Népstadionba érvényes. Odaadtam az ottani rendőrnek a személyi igazolványomat, aki fölírta az adataimat. Azt mondták, föl fognak jelenteni. Nem értem, hogy lehet hamis, amikor az MLSZ-ben beírták a nevem egy füzetbe, hogy átvettem. Most nem tudok mérkőzésre menni, mert fizetni kell érte. Ki vállalja ezért a felelősséget? CXI. Simon István 1157 Bp. XV. ker. Kőrakás park 4. III/29. KI Sajtólevelezők figyelmébe! A sajtólevelezők klubja összejövetelén értékeltük az elmúlt félév tapasztalatait. Ünnepélyes keretek között ajándékoztuk a Budapesti Újságírók Egyesülete 1905- ös kiadású almanachját a MÚOZ könyvtára számára. A MÚOSZ vezetőségét Bencsik Gábor úr, a levelezési szakosztályt Velkei Árpád úr képviselte és biztosították a klubot a további támogatásról. Megterveztünk bizonyos együttműködést a levelezési szakosztállyal, ésígy állítottuk össze a második félévi munkatervet. Megvitattuk a klub tevékenységét szabályzó „Működési leírást”. Ennek alapján elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy az ideiglenes állapotból kilépjünk és ennek szervezeti helyzetét is rögzítsük. Értesítjük a sajtólevelezőket és minden érdeklődőt, hogy a június 20-i, 10 órai kezdetű klubnapon vezetőségválasztó összejövetelt tartunk a MÚOSZ- székház (VT., Andrássy út 101.) Mikszáth-termében. Kérjük az eddigi tagokat és az új érdeklődőket e fontos eseményen való részvételre. Mindenkit szeretettel várunk. Szentesi Emil Sajtólev. Klub elnöke KI Kereszt és politika A Független Kisgazdapárt az „Isten, haza, család” jelszava alatt folytat uszító, gyűlölködő politikát. Giczy György pedig, a Kereszténydemokrata Néppárt vezetője nem a haladó, emberi irányzatok felé törekszik, hanem egyre inkább jobbra tolódik és közeledik Torgyán Józsefhez, valamint más reakciós tényezőkhöz. Vajon Torgyán és Giczy úr a Bibliából, esetleg pápai enciklikákból kapják az ösztönzést konzervatív politikájukhoz? Aligha. Nem vagyok teológus, de úgy látom, II. János Pál megnyilatkozásai inkább harmonizálnak a keresztényi szellemiséggel, mint azok a közéleti férfiak, akik valamiféle militáns katolicizmust képviselnek. Róluk nem a Názáreti szenvedő képe ötlik fel bennem, hanem Thomas de Torquemada vagy Zadravecz István. Olybá tűnik, mintha náluk az Isten szüntelen emlegetése csupán kalózlobogó, a hívők érzelmeit meglovagoló kortesfogás lenne. Mert — ha retorikájukat, szenvedélyes kirohanásaikat, bírálataik célpontjait vesszük figyelembe — félő, hogy győzelmük esetén messzibbre jutunk a „mennyei birodalomtól”, mint valaha voltunk. Dr Dr. Hegedűs Sándor Csepel — Kedves Zakariás néni, önkormányzatunk gondos mérlegelés után úgy döntött, hogy maga valóban jogosult 1200 forint szociális segélyre... szmodis Imre rajza KI Az igazi reklám Az utóbbi napokban országszerte olyan viharos szél fújt, hogy több falu / 1\ A) u£cct,?ey€f$et II. kerület — Hűvösvölgy Heinrich István út 113 „Ez az út egyike azoknak a közterületeknek, amelynek neve a nép ajkán született. Ez ideig nem sikerült megállapítani, hogy ki volt Heinrich István. A hatóság ugyanolyan tájékozatlanul áll a kérdés előtt, mint Budapest eredetének és történelmének kutatóit. Sem a főváros, sem pedig a Közmunkák Tanácsa semmiféle nyomravezető adattal nem rendelkezik” — írja az 1943-ban megjelent, Akikről Budapest utcáit elnevezték című könyvében a szerző, Kolozs Jenő. A rejtély, ami valójában egyáltalán nem az, egyszerűen megfejthető. Heinrichék a XIX. század hajnalán érkeztek Pest városába, annak is a legközepébe, mivelhogy jómódú kereskedőcsalád lévén, vasárudát nyitottak a Belváros szívében, a Váci utca és az akkor még Kötő, ma Pesti Barnabás utca sarkán. Hogy miért pont itt, ezen a Duna felé néző házsoron, arra nehéz magyarázatot találni, hiszen a szomszédságukban kettő már meglévő, így velük együtt egyszerre három, idővel dúsgazdaggá gyarapodó vaskereskedés működött.. Pest vaskirályai, úgy látszik, mai példával már nem illusztrálható módon, jól megfértek egy gyékényen. A múlt század végén történetünkbe bekapcsolódott a szintén itt található híres Vasudvart tulajdonló Schopper cég, amely családnak tagjai még időben magyarosították nevüket Tömöryre. Amit nem véletlenül említünk. A két konkurens család fiataljai, Tömöry Paula és az utca névadója, Heinrich István — aki ugyanekkor még mit sem sejthetett utcája létezéséről — egymásba szerettek ugyanis, és összeházasodtak. A vagyonos házaspár jelentős birtokot tudhatott a magáénak Budán, a Hűvösvölgyben, majd öt hold hegyoldalt, amit jótékony hangulatában a mecénás Heinrich István feláldozott a köz oltárán, így támogatva a még csak tervben létező Magyar Szentföld-templom megépítését, amely most a Hűvösvölgyi és Völgy utcát összekötő Heinrich István úton vált megközelíthetővé. A monumentális zarándokhely felépítéséhez egyébként csak jóval később, és talán túl későn , 1940-ben kezdtek hozzá a ferences testvérek. A magyar Bauhaus legkiválóbb mesterének, Molnár Farkasnak az álma nem teljesülhetett, a templomot a háború miatt már nem tudták befejezni. Az épülettorzó magányosan áll a hegyoldalban, nagy részét átalakították, lebontották. A Fővárosi Levéltár használja a Jézus börtönét jelképező épületrészt, ahogy a többi termet is, a Betlehemi Barlang mellékhelyiségként szolgált az elmúlt évtizedekben. (bézs) ( A •óv j /A» Jyj I Js oj Hcc .