Esti Hírlap, 1996. augusztus (41. évfolyam, 157-176. szám)

1996-08-01 / 157. szám

□ SZENTENDREI ÚTI SIKERRECEPT? Tetőt a panelra! Mi, budapestiek inkább csak az amerikai filmekből ismer­jük a tetőtéri luxuslakásokat. Jómódú párocska üldögél a kerti bútorokon, pezsgőt kor­tyolgatnak. Körülöttük virág­ládában bokrok, cserjék, alattuk a város dübörög, fel­ettük a határtalan ég. Azután a kép tovább pereg, a pár be­sétál a lakásba, amely ötlete­sen van berendezve. Mindez egyelőre még csak álom egy fiatal budapesti pár számára. Vagy mégsem? Úgy tűnik, a Szentendrei úton sikerül megvalósítani a tetőtér-be­építési programot. A siker titka a következő. Végy néhány unalmas és szürke panelházat a Szent­endrei úton, a 2/B-16 szám alatt. Adj hozzá egy kreatív III. kerületi alpolgármestert, Szegner Lászlót és egy lelkes közös képviselőt, Szerémi Jánost. Körítésnek vedd a lakókat. De a neheze még csak most jön. Győzd meg az összes lakót, de mindegyiket ám, hogy a tetőtér-beépítés nem ellenük, hanem értük is van. Ha ez nem megy, az öt­letet akár sutba is dobhatod. Ugyanis a jelenlegi társas­házi törvény úgy szól, hogy a társasház alapító okiratának módosításához az ott lakók százszázalékos beleegyezése szükséges. Itt vérzik el a leg­több építési ötlet, ugyanis minden házban akad leg­alább egy ember, aki meg­torpedózza az elképzelést. Szegner László szerint az egész országban elterjedhet­ne a program, ám ehhez az kellene, hogy a társasházi törvényt a honatyák mielőbb módosítsák. A jelenlegi százszázalékos beleegyezés helyett a lakók kétharmadá­nak a hozzájárulása is ele­gendő lenne az építkezés megvalósításához. A szak­emberek szeretnék elérni, hogy a parlament soron kí­vül, már az ősszel tárgyaljon a törvény módosításáról. Horn Gyula miniszterelnök szerint a törvény módosítá­sáról az Országgyűlés a jövő év első félévében tud tár­gyalni. A törvény módosítá­sa után néhány éven belül az egész országban megvalósít­hatnák a programot. A tiltakozó lakók berzen­kedése azért sem érthető, mivel a tetőket önálló tel­kekként adhatják el, négy­zetméterenként tízezer fo­rintért. A befolyt összegből a lakók elvégeztethetik a ház teljes vagy részleges felújítá­sát. Erre sem kell spórolni a közös költségből. Ennek el­lenére Szerémi János közös képviselőnek nap mint nap harcolnia kell a lakókkal. Jelenleg a 470 lakóból már közel négyszázan a bele­egyezésüket adták, s ez igen jó aránynak számít. Többsé­gük nagyon lelkes, jó ötlet­nek tartja az építkezést. Ám maradtak, akiket szinte le­hetetlen meggyőzni. Akad olyan is a Szentendrei úton, aki azt mondta, hogy ha fi­zetnek neki százezer forin­tot, hajlandó aláírni. Egy­szóval nincs könnyű dolga Szerémi Jánosnak. Szegner Lászlótól azt is megtudtuk, hogy-egy tetőtéri lakásra átlagosan hatvan négyzetméteres tetőteret szánnak, melynek nyolcvan százaléka építhető be. Mai árakon tehát hárommillió forintba kerülne. Azért csak ennyibe, mert nem kell meg­fizetni a közművesítést, hi­szen a házba már bevezették a villanyt, a vizet, és fűtés is van. A csöveket, vezetékeket csak meg kell hosszabbítani. A tető megmaradt húsz százalékát terasszá alakít­ják, ahová fákat, cserjéket telepítenek, s borostyánt futtatnának le a ház oldalán, amely eltakarja a szürke pa­neleket. Ha az elképzelés megvaló­sulna, a Szentendrei úton negyvennyolc új lakás épül­ne. Mivel az engedélyek már megvannak — csupán a la­kók mindegyikének a bele­egyezése hiányzik —, négy hónapos előkészítő munka után akár már tavasszal hozzá lehetne kezdeni az építkezéshez. L. B. A tetőteraszra fákat, cserjéket ültetnek NYUGDÍJASOK orömé A hónap első napja Zsófi néni, Teriké meg Bence bácsi a földszintről mindig izgatottan várja, hogy új hónapba lépjünk. Ilyenkor aztán karjukra akasztják a fonott kosarat, az ősz Bence bácsi pedig a kockás, kerekes bevásárló­szatyrát maga után húzva indul útnak. Sovány a nyugdíjasok pénztárcája, de gondoltak erre a Kispes­ti Centrum Áruházban is. Eősze Kálmán sziniigazga­tó meséli, hogy az idősek várják a hónap első munka­napját. Ilyenkor szemmel láthatóan több a nyugdíjas vásárló, mint­­máskor. Augusztus elsején pedig különösen nagy forgalomra számítanak, mert a sertés­hús — az áremelések ellen­ére — rendkívül olcsó lesz. Emellett természetesen minden nyugdíjas tíz száza­lék kedvezményt kap az élelmiszerek árából. Három éve már, hogy tart az állan­dó akció, mondja az igazga­tó. De nemcsak a tíz száza­lék kedvezményt említi, ha­nem azt is, ezeken a napo­kon kóstolókkal, tanácsa­dással várják az idős embe­reket. Hozzáteszi még, hogy augusztusban érdemes a nyugdíjasoknak az áruház többi osztályát is felkeres­ni, hiszen tart a nyári vásár is. Szóval a hónap első nap­ját nagyon várhatják a kis­pesti nyugdíjasok. Ilyenkor aztán Bence bácsi mintha könnyebben húzná a kerekí­tés szatyrát. Teri néni még vidámabban pletykálkodik a szomszédasszonyával és Zsófi néni talán megveheti végre azt a pöttyös nyári ruhát, amit megcsodált a kirakatban. Hogy a követ­kező hónap első munka­napján megint megspórol­hassanak tíz százalékot. (­i­­tczíj) 1996. augusztus 1., csütörtök ÖTSZÁZEZER LOMB NYÚJT ÁRNYÉKOT 6/ Po/r­­ca Virágzó pesti fák Esőben jártam ma. Virágeső­ben. Lépdeltem a szürke, forró aszfalton, s hirtelen éreztem, ez valami más. Pu­ha sziromszőnyeg terült szét a talpam alatt. Illatos, sárga sziromeső kavarodott a ha­jamba. Mintha nem is a bu­dapesti flaszterrengetegben járnék, hanem egy csodame­sében, ahol tündérkezek szórnak virágot a mezítlábas halandó elé. Aztán az orrom alá okádta a füstöt a piros hetes... A japánakácra gondol, vá­laszolja meg találós kérdése­met Törőcsik Éva, a Fővárosi Kertészeti Rt.parkfenntartá­­si főmérnökségének vezetője. Sokat ezek közül a Budapes­ten immár ötödik éve tartó fasor-felújítási program-ke­­retében ültetett a Főkert. Mert bizony az amúgy több száz évet eléldegélő fák is el­pusztulnak egyszer, főleg ha egy ilyen ólom- és szén-mo­­noxiddús városban kell zöl­­dellniük, mint Budapest. A város öreg fáit egyébként még a század elején ültették,, így a fasor-felújítási program során kicserélik az idős és beteg, balesetveszélyes fákat. Az elsők között kapott új ko­ronásokat a Kiskörút, tavaly két ütemben cserélték a Szi­lágyi Erzsébet fasor vadgesz­tenyéit. Az idei tavasz az Andrássy utat „fásította”. A Nagykörút pedig az új főnyo­mócső mellé új fákat is kap. Az öreg fák mellett sajnos azokat is ki kell vágni, ame­lyek balesetveszélyesek, de többnyire ezek helyett is ül­tetnek fiatalabbakat. S bi­zony az új fagenerációnak több szempontból is vizsgáz­nia kell. Életben csak az ma­rad, amelyik képes elviselni a város szennyezett levegő­jét, mondja Törőcsik Éva. De nem elég, ha nem fullad bele a mérges gázokba! Ágaik nem lehetnek törékenyek, s mindezek mellett még aller­giát sem okozhatnak. Utóbbi miatt rostálták ki a virágos kőrist, a juharok, gesztenyék viszont a rossz levegőt nem tűrik el. A csekély választék ellenére is sok a fa a város­ban, legalább ebben meg­előzzük az európai fővároso­kat. Bécsben száz-, Párizs­ban kétszázezer utcai fa van, míg Budapesten ötszázezer lomb nyújt árnyékot. Igaz, a mi­­ félmilliónk sajnos rosszabb állapotban van, mint a párizsiak vagy a bé­csiek. De azért a Főkert foly­tatja a fásítást, s a mennyi­ségnek, illetve a program ütemének csupán a főpolgár­mesteri hivatal büdzséje szabhat határokat. Mindenesetre jó­ hír a vi­rágszőnyeget és sziromesőt kedvelőknek, hogy az éppen most virágzó japánakác jól vizsgázott várostűrésből. Ve­­­­le gyakran — és remélhető­leg még legalább száz évig,— találkozhatunk a budapesti utcákon.// Tarcza Orsolya "Söprik a szirmot FOTÓ: SCHILLER ZSUZSA EGYÉNILEG FEDEZIK FEL A VÁROST ^ 3 4 ‘ N-buszok turistáknak A Nietsch Termelési, Ke­ Kft. augusztus elsejétől­­új üzletágat indít, N-BUS névvel. A vállalkozás há­rom tizenkilenc fős, légkon­dicionált Mercedes busszal, menetrend szerinti járato­kat indít, húsz megálló­­b­ilivel Budapesten Az öt­­let megvalósítását az az el­gondolás hívta életre, hogy az eddigi nagy társaságot befogadó városnéző buszok helyett kisebbel utazva a turisták egyénileg fedezzék fel a várost. Ez a gyakorlat­ban azt jelenti majd, hogy az érdeklődők 2240 forintos napijegyért vehetik igénybe a járatokat, s három óra alatt járhatják be a negy­venhét kilométeres utat. A buszok reggel negyed tíztől óránként indulnak útjukra, érintve a főváros nevezetes­ségeit, így a városnézők többek között megtekinthe­tik a Gellért-hegyet, a Mar­gitszigetet, a Parlamentet, az Operát, a Nemzeti Múze­umot vagy a Városligetet. A napijegyek mellé a tu­risták ingyenes útikönyvet kapnak, melynek segítségé­vel előre megtervezhetik, hogy a város mely látvá­nyosságánál kívánnak le­­szállni, s aztán egy későbbi járattal továbbutazni. Ezért az egyes járatok utasai cse­rélődnek majd, így nem ül idegenvezető a sofőr mellé. S ha valaki nem férne fel a buszra, nem kell kétségbees­ni, öt-tíz percen belül lég­kondicionált taxit küldenek érte, így megmenekül a vá­rakozás kellemetlenségeitől, s nem marad le semmiről. A programot nem csupán a külföldiek, hanem honi pol­gáraink is igénybe vehetik. A teljes útvonal és a menetrend a napijegyen olvasható, ame­lyet a nagyobb szállodák portáin és a buszvezetőknél lehet megvásárolni.­ ­ Miklós Daniella A napijegy mellé útikönyvet is kapnak FOTÓ: BELICZAY LÁSZLÓ A SZERÉMI ÚTON LAKÓKNAK MÁR JÓ Hangszigetelő nyílászárók Zajvédelmi munkálatok kezdődnek­ rövidesen a Bu­dafoki és Szerémi út között. Na, nem füldugókat oszta­nak a kerületi önkormány­zat munkatársai, hanem hetven lakás homlokzati ablakát cserélik ki valami szupercseles hangszigetelő nyílászáróra. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy mindez 34 milliójába kerül a kincstárnak, amiből akár több százezer pár vat­tagombócot be lehetne sze­rezni. Ahogy egy fecske nem csinál nyarat, úgy valószí­nűleg ez a hetven ablak sem oldja meg a főváros zajvé­delmi gondjait. Budapesten ráadásul csak lakossági pa­naszra végeznek zaj­szint­mérést, mert a már számta­lanszor tervbe vett mérőhá­lózat felállítására nincs egy fillér sem. A rendszerváltás viszont meglehetősen fele­másan hatott a lakosság fü­leire. A nehézipari üzemek leállása mindenképp jót tett volna a dobhártyáknak, ám sorban nyíltak az új diszkók, szórakozóhelyek, melyek a megnövekedett forgalommal együtt jelentik pillanatnyilag a legnagyobb veszélyt hallószerveinkre.­­ Létezik természetesen egy határérték, mely beépí­tettségtől függően kis elté­résekkel, de éjjel általában 45, nappal pedig 65 deci­belben szabályozza a hang­erő megengedett nagyságát — mondja Pólay István, a főváros környezetvédelmi ügyosztályának helyettes vezetője. — Ez lehet, hogy szigorúnak tűnik első hal­lásra, de valahol meg kel­lett húzni a határt. Az, hogy szigorú, persze enyhe kifejezés ez esetben, hisz 45 decibelt bárki pro­dukálhat egy üres szobában beszélve. Igaz, minden 4-5 decibelnyi növekedés tíz­szeres hangerő-növekedést takar, de azért érdemes el­gondolkodni a dolgon. A Petőfi hídnál például a ka­mionforgalom miatt sok­szor mértek 80-85 decibeles zajszintet, ami csupán a Lágymányosi híd megépíté­sével csökkent jelentősen. Bár a sofőrökkel szemben nem lehet hatásosan fellép­ni, a helyi önkormányzatok nem szívbajosak, ha a szó­rakozóhelyek tulajdonosai­ról van szó. A XIV. kerület­ben megesett, hogy 900 ezer forintra bírságolták az egyik túl hangos diszkót, melynek szomszédságában körülbelül úgy érezték ma­gukat a lakók, mintha Zámbó Jimmy a kredenc tetején szólózna. A mindenkori büntetés persze függ a zajszint túl­lépésének mértékétől, va­lamint az érintettek szá­mától, csak az a baj , hogy sokszor nem ilyen egyszerű a helyzet. A forgalom okozta zajokat bírsággal nem lehet visszaszorítani, ezért születnek meg sorra a zajvédő falak, valamint a már említett modern nyílás­zárók. Az utóbbiak azon­ban meglehetősen költsé­gesek, a főváros a XIX. ke­rület néhány homlokzata kivételével nem is tervezi újabb ablakok kicserélését. A Szerémi úton minden­esetre valami egészen szo­katlan és nagyszerű dolog­nak tanúi az emberek. (szs) MÉRGEZETT BARNABUNDÁSOK Úsztak a patakban Nagy volt a forróság. Ter­mészetes hát, hogy az em­berfia, azaz patkányfia sem vágyik másra, mint egy jót csobbanni a hús, bár cseppet sem tiszta csatornahabok­­ban. A minap szép, kövér gyűrűsfarkúakat csodálhat­tak meg a lakók vízi balett közben a főváros IX. kerüle­tének egyik kanálisában. Ez teljesen természetes, tudtuk meg dr. Ütő István­tól, az Állami Népegészség­ügyi és Tisztiorvosi Szolgá­lat fővárosi fertőtlenítő osz­tályának vezetőjétől. Csak­hogy ezek az állatok már a méregtől puffadtak fel, úgy negyedórájuk lehetett még hátra, teszi hozzá nevetve a főorvos. Budapest patkány­mentesítése több mint húsz évvel ezelőtt megtörtént, azóta a mentesség megtar­tása a cél, s ez minden te­kintetben sikeres. Az ÁNTSZ a Bábolna Környe­zetbiológiai Központ Kft.-t bízta meg a patkányok irtá­sával, s ők rendszeresen ki­helyezik a mérgeket, össze­szedik az elhullott állato­kat. A leggyakrabban való­ban a kanálisok, csatornák környékén találkozhatunk patkányokkal a fővárosban. A külföldről a Dunán érke­ző szállítmányokkal is be­hurcolják a rágcsálókat, ezért a kikötők is gyakran ellenőrzött kritikus pontok. De mint a főorvos elmond­ta, egy kamionnyi krumpli­ban is előfordulhat két-há­­rom rágcsáló, így a zöldség­lerakatok környéke is for­galmas patkánybefogó. Dr. Ütő István végül megje­gyezte: bár kevés az esélye, de patkánnyal akár a Köz­társaság tér kellős közepén is találkozhatunk. De az embertől nem menekülő, méregtől puffadt állatok már sem egészségügyileg, sem más szempontból a la­kosságra nem veszélyesek. Amíg Budapest nincsen patkányvédő szögesdróttal elkerítve, amíg a kereske­delem működik, patkányok lesznek. Ennek ellenére a főváros patkánymentes övezet, s erre az ÁNTSZ fertőtlenítő osztályán ügyelnek. Amennyiben a la­kók mégis fickándozó bar­­nabundásokat látnának, je­lezzék azt a szolgálatnál, s a kihelyezett mérgeket azonnal ellenőrzik, megsok­szorozzák. Bár erre a rend­szeres kihelyezésnek és el­lenőrzésnek köszönhetően nem lehet szükség, mondta dr Ütő István. tarcza

Next