Esti Hírlap, 1996. október (41. évfolyam, 198-219. szám)

1996-10-01 / 198. szám

M.I)f 45 V^i,OyUy - y^TchauSi \AbH?-o u^feda^o- 1996. október 1., kedd <* ^Hlc<ÍX\ TEGNAP ÉS MA ------------------------------------------, |-x^ O114­­S*#*Ws htí, Vo, n EZ TÖRTÉNT A TISZTELT HÁZBAN ! Napirend előtti viharok Bár az Országgyűlés e heti napirendjén kü­lönösebb izgalmakat aligha kiváltó PONTOK szerepelnek, mint az atomenergiáról szóló törvényjavaslat, a tb-alapok tavalyi zárszám­adása, vagy a lakás-takarékpénztárak műkö­désének szabályozása. Ahogy az várható volt, viharosan kezdődött az Országgyűlés hétfői ülésszaka. Mint ismeretes, nyilvánosságra ke­rült, hogy az ÁPV Rt. sikerdíj címén mintegy 300 millió forintot készült kifizetni Tocsik Márta ügyvédnek azért, mert tárgyalásai so­rán sikerült lefaragnia az önkormányzatok­nak az ÁPV-vel szembeni követelését. A miniszterelnök nem várta meg a napi­rend előtti viharokat, hanem elsőként maga kért szót és bejelentette: az üggyel kapcso­latban a kormányzati ellenőrzési irodát bíz­ta meg a vizsgálattal. Jelentésüket a kor­mány október 4-i ülésén megvitatja és dön­tést hoz. Hozzátette azt is, ilyen ügyekben ezután is hasonlóképpen jár el és kérte a tör­vényhozókat, hogy nyújtsanak segítséget a közállapotok rendezéséhez. A miniszterel­nök beszéde után az ellenzéki pártok mind­egyike szigorú felelősségre vonást követelt. A Fidesz nevében Deutsch Tamás Suchman Tamás a privatizációs ügyekért felelős mi­niszternek a lemondását és parlamenti vizs­gálóbizottság felállítását indítványozta. Mi­niszterét Horn Gyula megvédte, a bizottság felállítását azonban az SZDSZ és az MSZP nem ellenezte. Még mindig napirend előtt számos képvise­lői önálló indítvány hangzott el. Kutrucz Kata­lin és Kónya Imre a rendkívüli súlyú, vagyon elleni bűncselekményekért és a különösen kirí­vó erőszakos cselekményekért, a kiskorúak, idősek ellen elkövetett bűncselekményekért ki­szabható büntetések szigorítását javasolta. Ugyanezt indítványozta Torgyán József a kábí­tószeres bűncselekmények esetében. Magyarországon 3000 helyen alkalamaz­­nak radioaktív anyagokat. Önmagában már ez is indokolja, hogy az 1980-ban született atomtörvényt korszerűsítsék. A törvényjavas­lat többek között az atomhulladékok elhelye­zéséről, és ennek anyagi fedezetéről is gon­doskodni kíván, s kimondja, hogy újabb atomerőművet csak az Országgyűlés hozzájá­rulásával lehessen létesíteni. len, 142 példányban sok­szorosított indoklást. Arra a kérdésre, mit tesznek, ha mégis az utóbbi következik be, Csapody Miklós még nem tudott válaszolni. Lamperth Mónika, az MSZP önkormányzati ügyekkel foglalkozó frak­cióvezető-helyettese viszont úgy véli: ez az akció nem több, mint az MDF intenzív — egyébként túl korán megkezdett — kampányá­nak egyik fogása. A listából is kitűnik, hogy azokat a településeket választották ki, amelyeknél lényeges el­térés rögzíthető az igényelt és a megítélt összegek kö­zött, így olvasható a listán például Füzérradvány, Me­zőkövesd, Baktalórántháza, Biharnagybajom, Eszter­gom, Majosháza, Kötegán, Tömörkény, Ózd­falu, Jász­­ladány vagy a Bács-Kiskun, a Békés és a Veszprém me­gyei önkormányzat neve. Ezek a néhány százezer vagy néhány milliós kért támogatásból semmit sem kaphattak. Az MDF szándékát iga­zolja az is, hogy korábban ezeket a pénzeket nem vi­tatták. Ugyanis az idén először született a költség­­vetési törvényben rögzítve olyan döntés, hogy az ön­hibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkor­mányzatok támogatásáról a pénzügyminiszter és a belügyminiszter közösen határoz, és erről tájékoz­tatja a parlament önkor­mányzati bizottságát. Ami­kor ez megtörtént, az ülé­sen részt vevő Lezsák Sán­dor csupán azt vitatta, hogy miért éppen e két mi­niszter kapta ezt a hatás­kört. Több mondanivalója nem volt. Az azonban kétségtelen — ismerte el Lamperth Mó­nika —, hogy kevés az ön­­kormányzatok pénze. ^V^Csoknyay Edit AZ MDF-NEK CSAK KAMPÁNYPROGRAM így utólag alaposan meg­dolgoztatja a belügyminisz­ter és a pénzügyminiszter munkatársait tizenhárom MDF-es képviselő. Össze­sen 142 önkormányzat pén­zének sorsáról várnak konkrét választ. Kelemen András 44, Ta­kács Péter 32, Kádár Béla 10, Lezsák Sándor, Demeter Ervin, Bogárdi Zoltán, Var­ga István, Póda Jenő 8-8, Tóth István 6, Csapody Miklós, Medgyasszay Lász­ló, Dávid Ibolya 3-3, Sepsey Tamás egy esetre kíváncsi. Történt pedig, hogy nem­régiben a Területi Állam­háztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat (TÁ­­KISZ) az önhibájukon kí­vül hátrányos helyzetbe ke­rült kistelepüléseknek, oly­kor megyei önkormányza­toknak adott támogatást. Csakhogy gyakran az igé­nyeknél kevesebbet. Az MDF kiválasztott eseteiben a kért csaknem 1,7 milliárd forint helyett mindössze 707,5 milliót. Mint Csapody Miklóstól megtudtuk: az akció része az MDF október 5-én tar­tandó kormányellenes tün­tetésének. Először azt ter­vezték, hogy a demonstrá­ciót csak az önkormányza­tokért szervezik, azóta azonban lényegesen bővült a témák köre. Az MDF úgy fogalmaz: eltűnt az önkor­mányzatok önállósága és pénze. A képviselők a TÁ­­KISZ-ok adataiból válogat­va állították össze az egyébként szeptember 10. körül benyújtott listát. A hivatalos válaszokat a tün­tetés utáni napokra várják, akkor jár le ugyanis a vá­laszadásra jogszabályban meghatározott 30 nap. Méghozzá a konkrét esetek­re konkrét magyarázatokat várnak, nem pedig egyet­ M­ost nem a frontokon, a terrortámadásokban, fun­damentalisták fegyverétől elhunyt kollégákra gondolok, a megüzent és a hadüzenet nélküli háborúk fegyvertelen hősi halot­­taira. Nem azokra, akik tűzről, pestisről, vulkánkitörőről tudósít­va pusztultak el. Nem azokra,, aki­ket megzsaroltak, hallgassanak vagy elhallgattatják őket. A sok ezer izgatottan, névtelenül elfelejtődő névvel, stresszbe oltott lapzártákban, korrektúra­hasábok között élt kollé­gákra gondolok, akiknek­­ esetleg meg-megjelent a nevük a helyi lapban (és melyik lap nem helyi?), de bezúzták őket a memória malmai a papírral együtt. Meghalt sokunk két át­lagképviselője. Épp úgy nem voltak zsenik, ahogy közöttünk általában csak percekig léteznek zse­nik. Épp annyit tévedtek és lelkesed­tek, mint többségünk. Az egyik: Keresztes Dénes, az a ma­rosvásárhelyi kolléga, akit néhány hó­nappal ezelőtt a lakása közelében félig agyonvert az ismeretlen támadó — és máig sem tudjuk, azért-e, mert egy ki­csit Sütő András utóda volt a vásárhe­lyi képeslap szerkesztői székében, avagy... Megírtuk: rablás nem történt, gara­sai, kulcsai hiánytalanul megmarad­tak... Keresztes Dénest annak idején a kolozsvári Gaál Gábor irodalmi körben ismertem meg, szelíd, töprengő ember­nek tudtam, s képtelen vagyok felfogni: ha netán politikai természetű gyilkos­ság volt, mi lehetett az oka? az Esti Hírlapban, de az ÉS-ben, a Magyar Nemzetben s egyebütt is. Írá­saiban volt fájdalom és kedély, nyo­mozás és találat, mert Bucó — bará­tai így nevezték —, noha lelkes volt, mint egy lihegő tacskókutya, noha naiv volt, mint az állatkerti óriáskí­gyónak szervírozott nyuszi, azért tu­dott élesen is gondolkodni a világról. Aztán jött nála a szavak betegsége. Orvosilag nem tudom megmondani, mi történt. Bucó mondatai szétestek. Ha van az agyban centruma az újság­írásnak, az omlott össze, mállott szét. A porozódia, az érvelés hangsúlyai, a mesélés vagy meggyőzni akarás szen­vedélyessége, dallama, arcának szín­padán a mimika — „látod? érted? erre a felismerésre jutottam!” — továbbra is hibátlanul működött, csak Bucó A START-PROGRAM MAGYARORSZÁGON Remény­ az asztmásoknak START néven a világ har­­minc országára kiterjedő, öt évig tartó asztmavizsgálatot indít el októberben a svéd­országi Astra vállalat ab­ból a célból, hogy lemérje az im­balációs szteroidokkal vég­zett gyógykezelés eredmé­nyességét. Statisztikák szerint ma 100 millió asztmás él a vilá­gon és évente 40 ezren hal-­­k 9%-----------------­A másik halottunk Marosvásárhely szülötte, jó emberöltővel öregebb Dé­­nesnél, s Dánosnak hívják. Dános Miklós valamikor a máso­­di­­ világháború­­után éppúgy bízott a politikai megváltásban, mint közü­lünk sokan. Még élt, amikor nevét már éppúgy elfelejtette az olvasó, mint felejti folyamatosan sokunkét. Negyedszázados németországi ön­kéntes száműzetésében halt meg. Emigrációja után ide járogatott haza, itt publikálgatott: Pesten, elsősorban ---­nem tudott már beszélni. Ha nagyim odafigyelt az ember, lassan rájött: az állítmányok tűntek el az agyából, szó­kincséből. Meg a minősítések. A jel­zők. Ez a beszédzavar leginkább különös szellemi dadogásra emlékeztetett. For­mailag. Küllemében. Ha messziről, lát­­csövön néztem volna, hogy miként ma­gyaráz, gesztikulál, mosolyog, ragyog fel a szeme a felismeréstől, amelyet a lelke megfogalmazott, csak a nyelve azt hihettem volna, hogy töké­letes diskurzust látok. Szélütés? Parkinson? Nem tudom, mi ölte meg benne előbb az újságírót —­, hiszen állítmányok nélkül semmit sem lehet állítani, minősíté­sek, jelzők nélkül nincsen vé­lemény — most pedig, het­­venhárom évesen, Bonnban, a kórházban, ahol agykutató orvos fia, Szentágothai tanár úr volt tanítványa is dolgozik, Dános meg­halt. Elfelejtettük: természetesen, még éle­tében. Itt-ott egy-egy könyvespolcon ott hever kedvenc könyve, a halálnak halá­lával halt Salamon Ernőről a kortársa­kat faggató Halálűző. (Salamon Ernő volt egyik modellje Svájci villa című re­gényem költő-újságíró alakjának.) ...Nem mondom, kedves olvasók, hogy szeressék az újságírót, mert mu­­landóbb az eseménynél és feledhetőbb a színésznél, noha állandó epizódsze­replője a közéletnek. Csak azt mon­dom, nehéz az élete, mert minden téve­dését nyilvánosan követi el, és nehéz a halála, mert csak titokban tud meghal­ni. De azt előbb, mint ahogy utolsó szignója megjelenik: a sírkövön. BODOR PÁL^gV c'~Az ismeretlen újságíró halálára bény A felnőttek 5—Ü0 szá­­zaléka, a gyermekek 10—15 százaléka szenved ebben a krónikus légúti betegségben — tudtuk meg dr. Kelenhe­­gyi Katalintól, az Astra Gyógyszergyár Kft. orvos­igazgatónőjétől —, de szak­emberek véleménye szerint legalább kétszer ekkora az asztmások száma, mivel a betegséget a korai, még eny­he szakaszában általában nem ismerik fel. Minden próbálkozás ellenére évről évre több asztmás megbete­gedést regisztrálnak szerte a világon. Az asztma kialaku­lásának okát még mindig nem sikerült megállapítani, ezért a tüdőgyógyászok leg­nagyobb eredménye csak a tünetmentesség elérése le­het. A betegséggel kapcsola­tos újabb vizsgálatok kimu­tatták, hogy minél hama­rább kezdik el az asztma in­­halációs szteroidkezelését, annál inkább számíthatnak az orvosok és a betegek a tü­dőfunkció javulására. A START-vizsgálat ezért arra a kérdésre keresi a választ, hogy a betegség korai stádi­umában az inhalációs szero­­idkezelés hogyan változtatja meg az asztma lefolyását és „csökkenti-e az asztma erősö­désének kockázatát, vala­mint javítja-e a tüdőfunk­ciót. Lone Ragaard az Astra Kft. ügyvezető igazgatónő­je elmondta, 1994 óta van az Astra jelen Magyaror­szágon. Tavaly 1,2 százalé­kos piaci részesedéssel csak huszonegyedikek voltak a magyarországi gyógyszer­­forgalmazók között. Dr. Nagy Lajos, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Pulmonológiai Klinikájá­nak docense, a START ma­gyarországi koordinátora hozzátette, a világon 6800 betegen végzik majd el a vizsgálatokat. Magyaror­szágon a START-program keretében 200 új asztmás beteget gyógyítanak az új módszerrel. Dr. Uhereczky Gábor a Svábhegyi Gyer­mekgyógyintézet főorvosa kifejtette, a belégzéssel közvetlenül a beteg szervbe jutó mellékvesekéreg-hor­­monok lelassítják, és a be­tegség korai szakaszában alkalmazva vissza is fordít­hatják az asztma kifejlődé­sét. Az inhalációs gyógy­móddal elérhető, hogy mel­lékhatások nélkül, akár teljesen tünetmentessé is válhat a beteg. A főorvos elmondta, hogy legkoráb­ban két év múlva lesznek értékelhető eredmények. Almási Tamás KEDVEZMÉNY VAGY KÖLCSÖN? Visszásságok a lakáscélú támogatások szociálpoliti­kai kedvezményes gyakor­latában — ezt a hangzatos címet viseli Tóth Tihamér (MDNP) interpellációja, amely ma hangzik el a par­lament plenáris ülésén. Az ember rögtön felkapja a fe­jét: miféle kirívó eseteket sorol majd a képviselő. Ám az Esti Hírlap előzetes ér­deklődésére kiderült: egé­szen másról van szó. Tóth Tihamér még feb­ruárban megkérdezte a pénzügyminisztert, hogy mit akarnak tenni azokban az esetekben, amikor a la­kásépítésnél, vagy -vásár­lásnál megelőlegezett gyer­mekre az igénylők meg­kapják a szociálpolitikai kedvezményt, ám ha a gyermek a vállalt határ­időnél később születik meg, akkor a kölcsönné átalakult kedvezmény to­vábbra is kölcsönként mű­ködik tovább. Márpedig ilyen esetben a havi tör­lesztés akár duplájára is emelkedhet, így megsok­szorozódhatnak a család anyagi terhei. Annál is in­kább tarthatatlannak ítélte ezt a helyzetet az akkor még MDF-es honatya, hi­szen előfordulhatott, hogy a gyermek orvosilag iga­zolt okból nem született meg, vagy csak később jött világra. A válasz az év ele­jén még az volt, hogy a tár­ca a kormány lakáskon­cepciójának , kialakítása­kor, de még inkább az erre vonatkozó kormányrende­let módosításakor visszatér az ügyre. A kormányren­delet júniusban módosult, a helyzet, pontosabban az érintett több passzus azon­ban nem változott. Ezért nyújtotta be interpelláció­ját szeptember 19-én Tóth Tihamér. A dolog érdekessége, hogy szeptember 10-i kelte­zéssel tegnap kapta kézhez az MDF-es képviselő Kö­kény Mihály népjóléti ál­lamtitkár levelét, amelyben arról tájékoztatja, hogy a vállalt határidőnél később született gyermek után is jár kedvezmény, amelyet a kölcsön törlesztésére lehet fordítani. A csoknyay Kárpit határok nélkül A Parlament kupolacsarnokában hatalmas gobelin díszeleg, kötélkorlát óvja attól, hogy a látogatók kárt tegyenek benne. A múlt csütörtökön érkezett a T. Ház­ba, a hét végén — amikor bárki ingyen bejuthatott az Országházba — 14-16 ezren tanulmányozhatták, s né­hány napon belül viszik tovább e különleges falisző­nyeget. A Kárpit határok nélkül címet viselő alkotást 46 művész készítette, a millecentenárium tiszteletére. A harminc darab, 50 x 50 centiméteres, illetve a 48 darab, körülbelül 25 x 25 centiméteres textilkockák­ból álló mű egy térképet ábrázol. Hell Miksa jezsuita szerzetes rajzolta 1772-ben a honfoglaláskori Kárpát­medencéről és vidékéről. A 10,5 négyzetméteres fal­iszőnyeg a szombathelyi textilbiennálén fődíjat nyert, s a Parlamentből újabb kiállításra utazik. cs. e. Kellene, ha volna Bizonyára nem növelte népszerűségét őszinteségével az idősek tegnapi nagygyűlésén felszólaló Vastagh Pál igazságügy-miniszter. Az összejövetelen elhangzó — s te­gyük hozzá jogos — követelésekre reagálva hangsúlyoz­ta: a politikai döntéshozók sokkal többet nyújtanának a nyugdíjasoknak, ha ezt az ország gazdasági helyzete le­hetővé tenné. A kormány lehetőségei azonban nem áll­nak arányban szándékaival. A Nyugdíjasok Országos Képviselete azt sürgette a többi között, hogy a kormány és a parlament találja meg a forrását még az idén újabb 2,5 százalékos nyugdíjeme­lésnek. S az indoklásban elhangzott: a nyugdíjemelések évek óta elmaradnak a nettó keresetek növekedésétől, a nyugellátás fokozatosan elveszíti reálértékét, így sok idős embernek már nemcsak a közüzemi számlák kifize­tése, hanem a napi betevő falatok előteremtése is gondot okoz. Ezekkel a tényekkel, kétségtelen, naponta szembesü­lünk. De sajnos szinte nincs vége a sornak, ki mindenki követeli, hogy enyhítsen a kormány sanyarú helyzetén. (Ma például a diákok tüntetnek.) S hány érdekvédelmi szervezet képviselője nyilatkozik úgy naponta, hogy ha azonnal nem emelik a nekik nyújtott támogatást, vég­veszélybe kerülnek (összeomlanak, ellehetetlenülnek stb.). S akkor még nem beszéltünk a parlamenti ellenzék végelláthatatlan követeléseiről. Nem lenne tehát megol­dás? A józan ész azt parancsolja, hogy mérlegelni kell, s közben megpróbálni kimászni a gödörből. Egyet nem szabad: felelőtlenül ígérgetni. Az csak most nem kerül semmibe, de később drágán kell érte fizetni. (Mészáros) — Ne haragudjon, kedves asszonyom, de a Columbo alatt a százados urat nem lehet csip-csup autólopási ügyekkel za­varni!... SZMODIS IMRE KARIKATÚRÁJA Koncesszió a turizmusban? Az Országos Idegenfor­galmi Munkaadói Szövetség (OIMSZ) elnöke, Feleki Fe­renc, aki a Taverna Rt. ve­zérigazgatója is, elégedetlen a kormányzat turizmust tá­mogató tevékenységével. Az Esti Hírlapnak el­mondta: jó lenne, ha nem is­métlődne meg az a tavalyi gyakorlat, amikor ők előre jelezték, hogy egyes terve­zett jogszabályváltozások komoly gondokat okoznak, ám észrevételeiket nem vet­ték figyelembe. Később azonban mégis szükségessé vált a törvények módosítása. A szövetség úgy véli, hogy a fizető-vendéglátás, a falusi­tanyasi turizmus tevékeny­ségének áfa-tartalmát újra kellene szabályozni. Nem in­dokolt ugyanis ezt a tevé­kenységet áfával terhelni, ezért a nullakulcsos adózást javasolják. Sérelmezik azt is, hogy korlátozták a repre­zentációs költségek leírható­­ságát. A hatályos jogszabá­lyok szerint adómentesen az árbevétel fél százalékáig számolhatnak el a vállalko­zások reprezentációs kiadá­sokat. Nem értenek egyet azzal sem, hogy az üzemi ét­keztetés vállalati támogatá­sát adó- és tb-j­árulék köte­lessé kívánják tenni. Ez a szállodaiparban ellenőrizhe­tetlen belső fogyasztást eredményez majd. Egyetér­tenek viszont azzal, hogy a fizető-vendéglátás és a falu­si-tanyasi turizmus a tételes átalányadózás körébe kerül. Javasolják, hogy ennek összege Budapesten 24 ezer forint, az egyéb települése­ken pedig 12 ezer forint le­gyen évente. Feleki Ferenc szerint he­lyes lenne, ha az idegenfor­galommal foglalkozó társa­ságok devizaszámlát nyit­hatnának. A devizáról szóló törvény ugyanis nem ismeri el a kereskedelmi szállás­hely-értékesítést exportnak. A Magyar Munkaadók Szö­vetsége felkérte az OIMSZ- ot, hogy dolgozza ki a ven­déglátó és a szállodai szak­mában a koncessziós műkö­dés feltételeit; ezt a munkát el is végezték. B. M.

Next