Esti Kurir, 1925. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1925-01-01 / 1. szám

KI AZ ÁRULÓ (R. K.) A szociáldemokrata párt sajtója betek óta válogatás nélkül, de elsősorban az én személyemet támadva, az ellenzéki front árulójának hirdette mindazokat, akik néni voltak hajlandók egy szerencsétlen, meddő taktikai harcban együtthaladni a szociálde­mokrata párttal, vagy talán annak mostani vezetőségével. Ezzel a terrorisztikus jelen­séggel szemben a polgári front érdekében szükségesnek tartottam figyelmeztetni a szo­ciáldemokrata párt vezetőségének leghango­sabb tagjait, hogy ha ellenzéki harcról van sró, akkor éppen ők vannak legkevésbé jogosítva árulásról beszélni. Ilyen vád el- hangozhatik bárkinek az ajkáról, csak azoképó! nem, akik a velük szövetségben lévő polgári frontot már egy ízben a legkri­tikusabb pillanatokban lelkiismeretlenül el­árulták. Ez az árulás, megmondottam, 1021 decemberében történt. Ezt én jóidéig csak külső jelekből sejtettem. Mindazok a polgári politikusok, akik velem eeyütt 1921 decem­berében a legerőszakosabb választások elő­estéjén a demokráciáért harcban állottak a dühöngő reakcióval, egy napon arra ébred­tek, hogy 9 szövetséges front baloldala, a döntő küzdelem kialakulása előtt megingott. Ez volt az első pillanat, amikor ereznem kjellett, hogy a szociáldemokrata párt akkori és jelenlegi vezetőinek egy része nem áll azon az erkölcsi magaslaton, amelyen álla­mok kell azoknak, akik a magyar munkás­ság képviseletét vállalják. Ide ez az érzésem akkor, a féltve őrzött titkok idejében, csak sejtésen alapulhatott. Az az időpont, amikor kétségtelenül világossá vált előttem, hogy ezek az urak hűtlenül elárultak bennünket, később következett be. 1923 késő tavaszán egy cikk jelent meg valamelyik bécsi emigráns tollából a szo­ciáldemokrata párt hivatalos sajtójában. A kormány retorzióképpen napokra betiltotta a lap megjelenését. Éppen ezek az urak vol­tak, azok, akik késő-éjszakai órákban felke­restek és kértek, hogy interveniáljak a mi­niszterelnöknél az ügy békés elintézése iránt. Én két képviselőtársammal a kora reggeli órákban kerestem fel a miniszterelnök urat, aki a jelenlevők megdöbbenésére nyugodtan kijelentette, hogy a cikk megjelentetésével a szociáldemokrata párt vezetősége megszegte a választások előtt vele kötött megállapodást. Ettől a pillanattól kezdve, a sejtelem tudássá lett. Soha nem szóltam róla. Kern tartottam szükségesnek, hogy a szociáldemokrata párt­ban leső baloldali előretörést a volt vezérek árulásának leleplezésével elősegítsem. Ebben a pillanatban azonban ezt a baloldali előre­törést épp ezek az urak képviselik, annak minden fegyverével és terrorjával. Eljött tehát az ideje, hogy ezzel a terroral szemben levetessem az álarcot az „intranzigens", a kormány felé megalkuvást, a tömegek felé pedig felelőtlen izgatást űző urakkal szem­ben. Ma már világos mindenki előtt, hogy 1921 decemberében, mialatt a választópolgárok belső lelkesedésüktől és fanatizmusuktól hajtva, a leghallatlanabb terror alatt a hata­lomnak minden erőszakosságait szenvedték, vezéreik egy része meleg, fűtött szobában, tapétái ajtók mögött együtt ültek a hatalom kezelőivel, tárgyaltak, egyezkedtek cs meg­egyeztek. A szociáldemokrata párt hivatalos lapja ma végre közli azt a paktumot, amelyet a párt akkori vezetősége részéről Peycr Ká­roly, Propper Sándor és Farkas István ír­tak alá. Amit én hiába sürgettem, az egy­szerre megtörtént a miniszterelnöknek a bécsi sajtóban közzétett fenyegető nyilatko­zatára. A paktumot aláírt uraknak egy­szerre fontos lelt, hógy ők adják elő annak belső indító okait és a kísérő jelenségeket. Mintha féltek volna attól, hogy a liberális blokk feje fölött megkötött Judás-szcrződés- nek a másik szerződő fél részéről történt megvilágítása talán egyéb vonatkozásokat is napvilágra hozhatott volna. Ez a szerződő felek dolga. Intézzék el egymás között. Amit ét. állítottam, hogy a szociáldemokrata párt akkori vezetőihek egy része a választási küz­delem előestéjén a polgári ellenzéket, sőt az emigrációban levő vezéreit is elárulta, azt ma már nemcsak az akkori vezető urak mai hallgatása cs dadogó gorombáskodása, de a közzétett paktum minden betűje igazolja. Árulás történt, nem egy gyönge pillanatban, hanem a kormánnyal napokig folytatott hi­deg, számító, részletekre kiterjeszkedő titkos tárgyalások során. És a tények teljes megvilágítása mellett ma már felelek azoknak az uraknak is, akik reklamálják tőlem, hogy miért voltam biok­ban 1922 októberében ezekkel az urakkal és hogy miért tekintem most már hosszabb idő óta bizonyos rezerváltsággál a harcos taktikai fogadkozásaikat. 1922 októberében okom volt sejteni, hogy az illető urak árulást követtek el, de nem volt .jogom ezzel a ; vád­dal még befelé sem elintézni megbízhatósá­guk kérdését. 1923 késő tavaszán, mint ezek­nek az uraknak fölkért megbizottja, kerül­tem abba a helyzetbe, hogy öntudatos fellé­pésemre a miniszterelnöknek módjában volt szemembe vágni a megkötött paktum té­nyét. Ettől a pillanattól kezdve nemcsak jo­gom, de kötelességem is volt óvatossággal is kezelni azokat a törekvéseket, amelyek a polgári ellenzéket a szociáldemokrata párt belső válságainak elhárítása céljából szélső­séges harcokba akarták vinni. Én elkönyveltem magamnak a jövőre nézve a tanulságokat. Ebb f a pillanatban immár módja van minden polgári politikus­nak, de a polgári fronttal őszinie, becsüle­tes szövetséget kereső munkásságnak is, el­dönteni, indokolt-e a föltétien meghódolás a szóbanlevő urak taktikai követelései előtt. ÚJÉVI INTERJÚ A PÉNZÜGYMINISZTERREL .......... •""osi/l/l/l/t——----------­Bu d János pénzügyminiszter nyilatkozik legközelebbi munkaprogramjáról Meg 192 ^jtíkr-yi’-íh y - Januar 7-én sororr I ankétezéf kezdődik a t\ t adó rémz-'ó;fa céljából — A ó tervezi át az állampénztáranat I Délclőti tíz órakor már tön in a pénzüdvnilhtMíer efösióbája. . 1 raló ál­laim. ka • -nini. ‘7 tanáosc '•••h, sep- viselök, *ku ségek és mag 'ár­jái hocy < sonkamagyarorstág -lege.fog­laltabb emb:re: Bud János réti: •'■J^ui.ints:- ter elé kerülhessenek. Az \azonban megtörik Dömét Aurél mi< *cr| titkár buzgó ho?záértésén: mimu iligaí, jegyez, telefonál, „illeték ? i'vhoz" utasít és ime — csak azok maradi.. , akik nek valóban feltétlenül i/'min zlerrel kell értekezniük. Az állató; pénrnyomda tisz­telgő igazgatósága táy-'aiik a pénzügymi- niszleről, amidőn az Esti. Kurír munka­társa kerül sorra. Bud János a belső pénz­ügyminiszteri szoba hatalmas íróasztalánál ül, szemben i ele, falon, a tizennyolcévá Ferenc József clctnagyságú portréja. — őszintén megvallom — válaszolt Bud miniszter az első, feltett kérdésre, — nem szeretek a sajtónak gyakran nyilatkozni, mert a pénzügyi kérdések folytonos prrtrak- iálása zavaró hatást gyakorolhat. Mindazonáltal a nyilvánosság tájékoztatása céljából sajtókonferenciákat tervezek. Leg- közelebb január 8-ika körül fogom a sajtó munkásait az aktuális kérdésekről infor­málni. Január első hetében ugyanis sorozatos ankétek lesznek, amelyek fontos kérdésekkel fognak foglal­kozni. Költségvetési beszédemben a pénz­ügyi kormányzatnak majdnem minden részletkérdésére kitértem. A pénzügymi­niszternek takarékoskodnia kell a szóval. — A nagyközönséget — vetjük közbe — most legközelebbről a forgalmiadó revíziójának kérdése érdekli. Az érdekeltségek már hónapok óta sürgetik a forgalmiadó jelenlegi rendsze­rének megszüntetését és ezt az akciót a kormánypárti képviselők is támogatják. Mi a terve cxcellenciádnak a forgalmiadó revíziója tekintetében ? , Költségvetési beszédemben — vála­szolta a pénzügyminiszter — kifejtettem az okokat, amelyek miatt a forgalmiadé reví­ziója elhúzódott. Lehetetlennek tartottam ugyanis, hogy a költségvetési év közepén en­nél a fontos adónemnél, amelynek a szaná­lásban nagy jelentősége van, rendszerválto­zást eszközöljünk. Ezt könny íj_ v.it ... . követelni, a felelős pénzügyminiszternél azonban igen nehéz a helyzete, meri vigyázni a kell a bevételekre, hogy az államháztartás egyensúlyának fei^'1 tartásában zavar ne álljon be. Ez ügybe11 annyi konkrétumról beszélhetek, hogy január 7-ikén sorozatos ankétezés kez­dődik, amelyben magam is résztveszek és meg fo gom hallgatni az érdekeltségeknek, a: OMKE-ivak, az OMGE-nak, a GvOSz-na v a Kereskedelmi és Iparkamarának összes m fogásait. Csak ezeknek a panaszoknak és a: orvoslás módjaira teendő előterjesztéseknél meghallgatása után leszek abban a helyzet ben, hogy az új adórendszerről nyilaikor hassam. Munkatársunk ezután a pénzügyminiszter legközelebbi mun­kaprogramja iránt érdeklődött. Erre vonatkozóan Bu< a következőket mondotta : — A jövő év elejét természetesen a költ seguetés parlamenti tárgyalása fogja igcnybi venni, de már ezzel egy időben megteszem az előkészületeket az 19', —26. évi arany-költségvetés összeállí­tására. Súlyt helyezek ugyanis arra, hogy az ú költségvetés idejekorán kerüljön a parla ment elé, vagyis arra törekszem, hogy az ú költségvetés még a: 1924—-25. költségvetés év befejezte, tehát 1925. július elseje élőt törvényerőre emelkedhessek. Tervbe vétlen továbbá olyan intézkedéseket, amelyek a pénzügy] adminisztrációnak az egész vonalon való megjavítását célozzák. Ebből a szempontból különösei kiemelem az állampénztáraknak adóhivata lókká való átalakítását, aminek eredményi azt jelenti, hogy ezután járásonként les: elsőfokú pénzügyi halóságK amely közvctlcr kapcsolatot teremt a gazdasági elemekkel Már az újé'1 elején gondoskodni kívánói arról, hogy az adókivetések az cv első felében fel­tétlenül megtörténjenek. Ezzel azt hiszem, nagy lépést tehetek a vég leges rendezés felé, mert el fogjuk érni azt hogy a bevételek egyetemlegesen folynak bt és igy uem lesz szükséges túlzott fizetések, kötelezni egyes gazdasági egyediket olyan időpontban, amikor ok is legjob ó -zik a gazdasági élet súlyát. Munkatársunknak ezután még egv tos kérdése volt a pénzügyminiszterit;. Szóvátcttük az általános nagy tőkeszegénységei és rámutattunk arra, hogy a magyar köz- gazdasági élet rá vám szorulva a külföld segítségére, Nincs-e veszedelem abban?, —, kérdeztük, — hogy adópolitikánk miatt a külföldi töke nem igen mer érdeklődni magyar vállalkozások iránt. Erre vonatko­zóan a pénzügy-miniszter ennyit mondott; — Foglalkozom az adó- és illetékpo- Htika revíziójával, a inban egyelőre még csak terv, részle. l\krői tehát korai volna beszélni. íjoyd George a munkáspárt ellen 1 London, december 31. ^" Esti Kuiir tudósítójának távirata.) eorge tegnap Carnarvonbnn beszédet ■t, amely főleg a munkáspárt ellen '■zt hangoztatta, hogy- még sohasem t. t kormány annyit a maya pozició­j/_ oqctősUése és az ország érdekében, m nald, a munkáspárti miniszteri eln■ teljesítményekre lett volna hi-i nkáspárt túlságosan büszkÉ ' a liberálisokt ' támogat ísfí A i bölcsességnél üiya okozta;i munkáspárt ve:. Hígét. Ré ^k-e Amerika a Ru4 sjövedel i?l '.ondon, dee­Már eliCi zetc anno' flfl jegyzéknél angol k. JU leszól az au nynak c ejti fogását .->//■ zen hdH Amerika i Rvhr-n a Daives-t n befdtyo v>r< Daily M színűt a állapítja, V Ameril ínyét nem támogatja tervé- V yes alap, I azonban < - kormány lehetségesnek mondja, I .- kívánságot méltányosság alapján figyelembe vegyék. Ára 1000 korona A R \\ í ff/fit"—* mmmmL \ ^ Hu ........ ■ \ V| I ! i J - fV'J \ ,n I1gg|ÍE h %. '11!l iti,n|||!j||ji]iniiíI,1 i il ^ , '"“'''''''W'iiiiiiiiiiiita - ­fi , ”- Mm teL —m iSTiKtMR ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 40.000 K, NEGYED FC\<Z7FT}fCFS7TC) ■ SZERKESZTŐSÉG: VI. ARADI UCCA S. 1\. JzM­ÉVRE 120.000 K. EGYES SZÁM ÁRA : 2000 K. HÉTFŐN * J * TELEFON SZÁMOK: 196-19, 92-70, 98-70, 23-45, 122-82. 3000 K. JUGOSZLÁVIÁBAN 4 DINÁR, HÉTFŐN 5 D ACC IC Á R OI Y KIADÓHIVATAL : VII. KÉR., KERTÉSZ UCCA 24, 28 DINÁR. AUSZTRIÁBAN 2500 OSZTRÁK KORONA .''L. III. ÉVFOLYAM. - BUDAPEST, 1 9 2 5 CSÜTÖRTÖK JANUÁR 1 ♦ 1. SZÁM.

Next

/
Thumbnails
Contents