Esti Kurir, 1925. május (3. évfolyam, 98-122. szám)

1925-05-01 / 98. szám

4. oldal Istik2 Péntek, 1925 május 1 Ezrekre menő tömeg kísérte utolsó útjára Környei Bélát A búcsúztatók Környei Bélában a magyar zene meg­testesítőjét dicsőítették . „Mondom neked Bajazzo, a komédiának még nincs vége** Ma délelőtt tizenegy órára volt kitűzve Környei Béla temetése, de tíz órakor már ez­rével álltak az emberek sorfalat az Oktogon tértől végig az Andrássy úton egész az Opera­­h­ázig. Díszbeöltözött, csillogó sisakos lovas­­rendőrök vigyáztak a rendre és csak igazol­tatás után lehetett bejutni az Operaház virá­gokkal ékes előcsarnokába, ahol Környei Bé­lát felravatalozták. A lépcsőfőfeljáró boltozata alatt magasan áll a ravatal. Aranyveretű, nehéz tölgyfa­koporsóban nyugszik Környei Béla. A rava­tal négy sarkán aranyozott kilencágú kande­láberen, a koporsótól jobbra-balra három­három sorban égnek a gyertyák. A ravatal körül a koszorúk tömegei hevernek és az Ope­raház előcsarnoka lassan kint megtelik a haló virágok kábító illatával. Az özvegy a ravatalnál könnyező férfiak és nők százai tolonganak a szűk foyerban, s pontban féltizenegykor minden szem a bejárat elé szegeződik : ekkor jön meg Környei Béla felesége, Sándor Mária operaénekesnő. Kétoldalt támogatják, a zo­kogástól alig áll a lábán s amikor elhalad a koporsó előtt, hangosan felsikít: — Drága, édes jó fiam . .. Lassankint odavánszorog a koporsó jobb­oldalához, kitárja karjait és látszik, hogy oda akarna rohanni halott urához. A koszorúk és az égő gyertyák sorfala megakasztja az özvegyet, hogy halott kedvesére borulhasson. Odaroskad a kandeláberek lábához és ott marad térdelő helyzetben,­ arcával a földet érintve az egész gyászszertartás idején. Közben megtelik az előcsarnok a kollegák­kal, a tisztelőkkel, a közélet kitűnőségeivel és a rokonokkal. A rokonok közt az özvegyen és a két árván, Környei Paulán és Környei Bélán kívül ott van a meghalt művész nagy­nénje, Környei Etelka s leánya dr. Bográn­­Jenőné férjével együtt, továbbá Környei Béla öccse. A gyászszertartás Tizenegy órakor három ministránsgyerek és négy kispap kíséretében megérkezik Pá­pai­ Ferenc terézvárosi plébános, pápai pre­­látus- és ezzel kezdetét veszi a gyászszertar­tás. Miközben a töm­jön füst Környei Béla koporsója fülött az égnek száll, az Operaház énekkara segédkezik a prelátusnak a gyász­szertartás celebrálásában, majd a gyászszer­tartás végeztével az Operaház énekkara el­­énekli a „Halál éjszakájává. Ezután a gyászbeszédekre kerül a sor. El­sőnek Kupcsolnyi Felicián a kultuszminisz­ter nevében búcsúztatja el Környei Bélát. Beszédében a többek közt ezeket mondja : — Csodálatosak az élet és a halál fordu­latai. Nemrég még a fényes rivalda előtt énekelted Cavaradossi kétségbeesett életaka­­rásával, hogy „Rémít a sír, pedig úgy szeret­nék élni..." — és lám, te meghaltál... — Énekeddel megfogtad az embereket — végzi be beszédét, — mert hasonlatos vol­tál a görög legendák Arionjához, akiről azt beszélik, hogy szívét a torkában hordta. Ezután Máder Rezső igazgató búcsúztatja el, aki Környei Bélát a templom nagy ha­lottjának nevezi. Majd Márkus László főrendező mondja el beszédét. • — Egyike voltál a legmagyarabb énekesek­nek — mondja Márkus László. — Magyar színt, magyar ízt csöpögtettél a rádszabott idegen figurákba ... Majd így végzi beszédét: — Mondom neked, Bajazzó, a komédiának még nincs vége. Légy nagykövetünk az Úr­isten trónusánál... Ezután a pályatársak nevében Gábor Jó­zsef operaénekes búcsúztatta Környei Bélát és amíg beszél, nem marad szem szárazon, rokonok, ismerősök, idegenek, férfiak és nők vegyesen hangosan felzokognak. — Tegnap még szállt ajkadról a diadalmas ének — mondja Gábor József. — Dacos, tü­zesvérű magyar voltál, mindent magyar szem­mel láttál. Elmúltál és elmúlunk mi is, mind­nyájan elmúlhatunk, csak a magyar dal nem. Tetemre hívom itten mindazokat, akiknek a magyar zenéhez valami közük van és azt hi­szem, hogy legméltóbban úgy fejezzük ki gyászunkat Környei Bélának, hogy halálos ravatalánál szent fogadalmat teszünk, hogy a magyar dal soha nem kerül ravatalra. Róna József szobrászművész a Fészek­­Klub nevében búcsúztatja Környei Bélát. Ezután Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója, mondja el búcsúztatóját: — Mint testvér a testvérhez, jövök. A Nemzeti Színház talán még soha nem érezte ennyire testvériének az Operát, mint a mos­tani gyászos időkben. Még föl sem száradtak a könnyek, amiket a mi sírba hullt nagy mű­vészeinkért hullattunk és ime, most itt állunk ennél a ravatalnál. — Mióta ezt az országot megcsonkították, büszkén szoktuk mondani, hogy az országot megcsonkíthatták, de koronáját, a művésze­tét semmiféle gyilkos fegyver nem csonkít­hatta meg. Úgy látszik, korai volt büszke szavunk, mert ránk tört a nagy kaszás és egymásután rabolta el tőlünk ennek a koro­nának legékesebb drágaköveit... Meszlényi Róbert a Zeneakadémia nevé­ben búcsúztatta a halottat. Géczy István, az Országos Magyar Színészegyesület, Molnár Dezső pedig a budapesti színészszövetség ne­vében búcsúznak Környei Bélától. Megindul a menet A gyászbeszédek elhangzása után fölhang­zik az Operaház zenekarának interpretálásá­ban „Hunyadiból" a gyászinduló és miközben a komor akkordok gyászosan zsonganak a levegőben, lassan kint megindul kifelé a köny­­nyes, zokogó gyászolók tömege ... És­­ekkor következett el a leggyászosabb jelenet: A feketébe öltözött szolgák fölemelik a koporsót és elindítják Környei Bélát az utolsó útjára. Künn az Andrássy úton tízez­rekre menő tömeg várja már a halottas ko­csit, amely gyászos terhével lassan megindul a temető felé. A HALOTTAS KOCSI. A koporsót követő gyászoló menet élén Szirmai Imre és Tolnay Ákos, a „Fészek" képviselői. (Az Esti Jiur­­ felvétele.) Eggenberg bei Graz dr. Bader Artúr üdülőhelye Szoba naponta ötszöri étkezéssel magr. K­OOO.OOO. (Minden egyéb költséget beleértve.) Előjegyzések, fel­világosítás Bokor­ Benkö hirdetőirodájábarn, Váci ucca 25 szám. Telefon: 119-94,2—3 óra között személyesen­­s Montefiore gróf anyja ismeretlen tettes ellen a mérgezés vádját elsette A gróf birtokán az­ emberek nyíltan gyanúsítanak és vádaskodnak — Áll a harc az anya és a meg­mérgezett gróf barátnője között Párizs, április 28. (Az Esti Kurír tudósítójától.) Montefiore gróf titokzatos halálával továbbra is lázasan foglal­koznak Párizsban. A gyomortartalom toxikoló­giai vizsgálatának eredményét még mindig nem ismerik, de a Matin tudósítja szerint a szeren­csétlen ifjú gróf birtokán, Dampierreben minden egyes lakos tudni veti Montefiore gróf tragédiájának összes titkait. A Matin tudósítója ugyanis Dampierre-be uta­zott. A tudósító jelentése szerint Montefiore gróf gyönyörű kastélya előtt sűrű tömegben ácsorognak naphosszat a falu- és környékbeli emberek. Olyan sokan tárgyalják izgatottan és hangosan a tragikus eset körülményeit, hogy zsivajuk az országúton és földeken messzire el­­hallatszik : olyan, mint egy kolosszális vásári zűrzavar. A Matin munkatársa órákon át beszélgetett az itt összeverődött emberekkel. Elképzelhető, milyen vádakat és gyanúsításokat hallott a legnagyobb részletességgel és adatokkal, ha nem tartja megengedhetőnek, hogy azokat leírja. Mindössze megelégszik azzal, hogy a párizsi hatóság figyelmét felhívja a szóbeszédekre, amelyek Dampierre piacán a legnagyobb nyil­vánosság előtt folynak. Montefiore gróf édesanyja, Bourd­ vicom­tesse, egyébként újabb nyilatkozatot tett a párizsi sajtó előtt. — Azt akarom, hogy fényt derítsenek e sö­tét tragédiába, — mondta a gyászos anya — amelynek gyermekem áldozatul esett. E célból férjem, Beuret vicomte, a mai napon ismeretlen tettes ellen a mérgezés vádját emeli a francia bíróság előtt. Tudomásul adom, hogy fontos vallomásaim lesznek a vizsgálóbíró szá­mára. Szegény fiam tragikus halála körül annyi megdöbbentő részlet nyomára jutottam . Ennyit mond ma a szerencsétlenségű Monte­fiore gróf édesanyja a rejtélyes esetről és bur­kolt nyilatkozata jelzi, hogy fia holtteréma fölött tovább áll a harc az anya és a gyanú­sított barátnő, Doux kisasszony között. MARX VOLT KANCELLÁR SZENZÁ­CIÓS TÁVIRATA HINDENBURGHOZ Az igazi demokráciát és szociális szellemet jelöli meg Németország gyógyszereként . „Excellenciád elnöklése alatt a német népnek belső nyugalom és külső béke jusson osztályrészül* Berlin, április 30. (Az Esti Kurír tudósítójának telefonjelen­­tése.) Marx volt birodalmi kancellár lin­­denburg vezér tábornagyhoz a következő levelet küldte: „A német nép Excellenciádat birodalmi elnökké választotta. Az igazi demokrácia szellemének azt felel meg, hogy most mindenki, aki a demokrácia eszméit vallja, alávesse magát a nép alkotmá­nyos többsége részéről hozott döntés­nek. Ezért szükségét érzem, hogy azt az őszinte óhajomat és reményemet fejezzem ki, hogy Excellenciád elnöksége alatt a német népnek belső nyugalom és külső béke jusson osztályrészül, mert ez megfelel mindnyájunk törekvésé­nek. Kívánom, hogy a megindult gazdasági gyógyulási processzus a nép és a birodalom k­dvére zavartalanul haladjon továbbra is előre és hogy a közéletnek igazi demokráciával és szociális szellemmel való átitatása meg­­gyógyítsa azokat a kórtüneteket, ame­lyeket a háború és Németország össze­omlása idézett elő. Kívánom, hogy népünknek megadassák a nemzetközi megengesztelődés útján békében és jólétben tovább haladnia és rövidesen ismét elfoglalnia azt a helyet, amely tehet­ségénél és teljesítményeinél fogva megilleti.“ A birodalmi gyűlés elnöke Hindenburgnál Berlin, április 30. (Wolff.) A Lokalanzeiger hannoveri je­lentése szerint tegnap délután Hannoverbe érkezett Loebe birodalmi gyűlési elnök. Nyomban felkereste Hindenburg vezértá­bornagyot, akivel hosszabb megbeszélést folytatott. A lap szerint a megbeszélés való­színűleg a birodalmi gyűlési eskütétel kér­dése körül forgott. Ma dr. Meissner, a bi­rodalmi elnök hivatalának államtitkára szintén Hannoverbe érkezik. „A császárság gyors vissza­állításával nem kell számolni" London, április 30. (Az Esti Kurir távirata.) A Times Luther birodalmi kancellár beszédét kommentálva megállapítja, hogy Németország részéről nyilván csillapí­tani akarják a nyugtalankodó külföldet. Német szempontból írja a lap, Hindenburg megválasztása érthető és a német külpolitika hirtelen változása nem is valószínű. Luther is, miként kifejtette, kormányával együtt helyén marad. Ez azt jelenti, hogy a német békepaktum ma is érvényes és hogy a nyugati hatalmak számára nyit­va áll az út e tárgyalások folytatására. A császárság gyors visszaállításával nem kell számolni, ellenben előrelátható, hogy a né­metek ostromszerű akciót indítanak a kölni zóna megszállásának fentartása és a katonai ellenőrzés ellen. A nagyköveti konferencián éles ellentét támadt a francia és angol delegátus között Párizs, április 30. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A nagyköveti konferencián a német katonai ellenőrzésre , vonatkozó­ Focht-féle szakvéle­mény tárgyalásánál erős ellentét támadt a francia és az an­gol delegátus között. A konferencia munkájának hirtelen félbe­­­szakítása, valamint Briandnak Combon nagykövettel és S­och tábornaggyal történt esti tanácskozása is ezzel függ­ össze. A­ dön­tést hosszabb időre elhalasztották. Az ESTI KURÍR tábora: a magyar polgárság Értesítés! Van szerencsénk a t. közönség és jóbarátaink tudomá­sár® adni, hogy Erzsébet körút 58. szánt. Király ucca sarok alatt, volt Cerele des Etranger helyisé­geiben szombaton május hó 2-án délután „EURÓPA" NAGYKÁVÉ­HÁZAT ünnepélyesen megnyitjuk. Mint a Központi Kávéház volt tulajdonosa, itt és a külföldi tanulm­ányutamon szerzett tapasztalataimat fo­­j­kozott mértékben fogom új vállalkozásomban érvénye­síteni és főcéloza­tígy ezzel, mint a felszolgálandó ételek­­ és italok elsőrangú minősége, nemkülönben figyelmes s pontos kiszolgálás által a főváros úriközönsségének­­ szigorúan családi szórakozóhelyet biztosítani. I kitűnő francia, konyháról, hideg és meleg vacsorákról,­­ fagylaltok, parfait-ekről s gondoskodva. Esténként Szilágyi Art­húr hírneves zenekara hang versenye®. Az igen tisztelt közönség jóakaratos támogatását kéri­­ Schwürmacher Ignác igazgató.

Next