Esti Kurir, 1925. szeptember (3. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-01 / 195. szám

Kedd, 1925 szeptember 1 Milyen áron vásárolja meg a népjóléti kormány a telkeket? •Vl/lfl/l­ l- Négyszögölenkint két milliót fizet a pannóniautcai telekért • Tárgyalnak még az Ingatlanbank Krisztina körúti telkének megvételéről Az Esti Kurír legutóbbi számában meg­írtuk, hogy a népjóléti kormány a beruhá­zási kölcsönből az építkezésekre fordítható összeg egy tekintélyes részét telekvásárlásokra fordítja. Vass József népjóléti miniszter a legutóbbi minisztertanácson felhatalmazást kapott arra, hogy népi­ telket vásároljon a minisztérium. Az érdeklődök körében meg­lepetést keltett az az értesülésünk, amely szerint a lakásépítési akció Bárczyházi Bár­­czy István miniszterelnökségi államtitkár feleségének tulajdonát képező p­annoma­­nccai telket, a volt Gschwindt-féle ferenc­­körüli telket és az Ingatlanbank lágymányosi telkét vásárolják meg. Beavatott helyről szer­zett információink szerint az építészek és telektulajdonosok ha­talmas tömege nyújtotta be ajánlatát a népjóléti kormánynak, amidőn meg­tudta, hogy a kormány telekvásárlási tervekkel foglalkozik. Voltak építészek, akik felajánlották, hogy telkeiket ingyen bocsátják az állam rendelke­zésére, abban az esetben, ha velük építtetik fel az állami bérházakat. Ajánlataikban — ma­jdnem kivétel nélkül —­ kevesebbet kértek a bérház felépítéséért, az ingyen telek elle­nére is, mint amennyibe az attila körüli bér­palota építése került. A legtöbb ajánlat úgy szól, hogy hajlandók az ingyentelek mellett köbméterenkint hatszázötvenezer koronáért felépíteni a bérházakat. Az építészeknek ilyen és ehhez hasonló ajánlatai mellett igen te­kintélyes számban tettek telektulajdonosok is ajánlatot a kormánynak. Teljesen érthető, hogy ilyen körülmény­ek között széles körben kíváncsiak arra, hogy a népjóléti minisztérium milyen áron köti le a telkeket. A népjóléti minisztérium illetékes ügyosztá­lyában szerzett értesülésünk szerint a pannóniautcai telekért kétmillió ko­ronát kér négyszögölenként a telek­tulajdonos. A volt Gschwindt-féle fe­­renckörúti telekért, — amely már hosz­­szabb idő óta nem a Gschwindt-örökö­­söké, hanem egy­ józsefvárosi telek-­­ vásárlási részvénytársaságé, — három­száz aranykoronát, vagyis majdnem négy és félmillió koronát kérnek négy­szögölenként. Ez az összeg olyan hatalmas, hogy a népjó­léti kormány bármennyire is megfelel a helynél és nagyságánál fogva a telek, kény­telen lesz lemondani arról, hogy ezt telket megvásárolja. A telektulajdonos és a népjó­léti kormány illetékes osztálya között azon­ban még mindig folynak a tárgyalások. Eze­ken kívül tárgyalások folynak még három más telektulajdonossal is Ezekért a telkekért kétmilliótól három­millió koronáig kérnek négyszögölen­ként. Petrichevich­ Horváth Emil báró államtit­kár egyenes utasítására a népjóléti miniszté­riumban megtagadták a felvilágosítást arra­­vonatkozóan, hogy kik azok a telektulajdo­nosok, akikkel még folytatnak tárgyaláso­kat. Ezeket, — mondották, — csak a tárgya­lások befejezése után a telekvásárlás perfek­­tuálása után köztik a nyilvánossággal. Munkatársunk beszélt Vasváry Géza mi­niszteri osztálytanácsossal, a lakásépítési ak­ció vezetőjével, aki a telekvásárlásokról a következőket mondotta : — Még mindig folynak a tárgyalások, amelyek azt hiszem egy-két napon belül eredményre fognak vezetni. A népjóléti kor­mány, — amennyiben nagyobb összeg állott volna rendelkezésére lakásépítés céljaira, — szívesen vette volna meg az Ingatlanbank lágymányosi telkét. Mivel azonban a beruházási program szerint csak any­­nyi pénzünk lesz, hogy öt-hat házat építhetünk fel, nem volna értelme e nagy telek meg­vásárlásának, amelyet csak akkor lett volna érdemes megvenni, ha legalább tizenkét há­zat építhetnénk a közel­jövőben. A telekvá­sárlásokról egyébként azt hiszem, már e hét végén, vagy a jövő hét elején tájékoztathat­juk a nagy nyilvánosságot. Nagy érdeklődéssel várjuk most már, hogy a kormány végül is mit határoz. Vár­jon megtudja-e végre, hogy Budapesten ma százszámra eladók az olcsó telkek, vagy pe­dig drága pénzen megvásárolja azokat a tel­keket, amelyeknek tulajdonosaival most folytatja a befejező tárgyalásokat . A telekvásárlások ügyében egyébként ma délben felkerestük a Magyar Általános In­gatlanbankot, ahol Dénes igazgató a követ­kezőket mondotta munkatársunknak: — Mi két telket ajánlottunk fel a népjó­léti kormánynak. Az egyik a lágymányosi telek, kilencezer négyszögöles, a másik a Krisztina körúton van, ez kétezer négyszög­­öles. Ezen az utóbbi telken minden elő­munkálat el van végezve, gáz, vízvezeték, csatornázás, teljesen készen áll. Mind a két telket nagynak találták. A lágymányosi te­lek megvételéről nem lehet szó. A krisztinakörúti teleknek a felét sze­retné megvenni a népjóléti miniszté­rium. Erre vonatkozólag folynak még most is közöttük a tárgyalások. Mi ezért a telekért jóval kevesebbet, körülbelül húsz százalékkal kevesebbet kértünk, mint amennyiért a pannóniautcai tel­ket vásárolják. Felkerestünk néhány építési vállalkozót is, ahol a népjóléti minisztérium telekvásárlásá­val kapcsolatban a következőket sikerült megtudnunk: — Budapesten ma sok eladó telek van, de kevés telek cserél ma gazdát, mert az építke­zések korlátolt keretek között folynak. A telkek ára átlagosan a békebeli telek­árak huszonöt és harminc százaléka között mozognak. A kormány tehát egyáltalán nem olcsón vásárolja meg azokat a telkeket, amelyek­nek megvételéről már autentikus hírek szá­molnak be. Csak az újsághirdetéseket kell megnézni, a telekügynökségektől kell érdek­lődni és mindenki láthatja, hogy átlagosan ma Budapesten egy-másfél millió koronáért tehet telkeket vásárolni. Petrichevich báró államtitkár nyilatkozata Petrichevich-S­orváth Emil báró népjóléti államtitkár ma délelőtt fogadta az Esti Kurír munkatársát és a telekvásárlások ügyében a következőképpen nyilatkozott előtte : " Egészen természetes, hogy az állam kénytelen telkeket vásárolni, mert a helyzet az, hogy egyáltalán nincs az állam tulajdoná­ban olyan telkek, amelyre kislakásokat épí­teni lehetne. A telekvásárlásra szánt összeg mindössze harmadfél-három milliárd koronát tesz ki, ami négy százaléka sincs annak a nyolcvannégy-nyolcvanhat milliárdnyi összeg­nek, amit lakásépítésbe kaptunk. Arra a kérdésünkre, hogy miért nem épít­tet az állam a maga telkein, vagy a székes­­fővárostól bérbevehető telkeken, a népjóléti államtitkár a következőket mondta : — Sajnos, a múltban a kormányok nem folytattak helyes telekvásárlási politikát. Az államkincstárnak Budapest belső terüle­tén sehol sincsen telke, amelyre kislakáso­kat lehetne építeni. Van néhány telke az államnak, ezek azonban egyes tárcák birtokában van­nak és az a rendeltetésük, hogy középületeket, vagy intézeteket emeljenek rajtuk. Ezeket természetesen nem lehet kislakásépítés cél­jaira átengedni, de erre nem is volnának al­kalmasak. Például a Duna mentén lévő ál­lami telkeken, amelyek kizárólagosan mo­numentális építkezések céljait szolgálhatják, nem építtethetünk kislakásokat, már csak azért sem, mert figyelembe kell venni a fő­város jövő fejlődését is. A beavatott körüknek , a telekvásárlás és kislakásépítés tekintetében alapelvük az, hogy csak saját telkeire építhet az állam és szakítani kell azzal a rendszerrel, hogy a szé­kesfővárostól bérbe vett területen építkez­zünk, annyival is inkább, mert a beruházási célokra kapott kölcsönt vissza is kell fizetni, lehetetlenség volna tehát, hogy mi a székes­­főváros tulajdonában levő telkekre építsünk és házainkat harminc év múlva ingyen oda­adjuk a székesfővárosnak. A népszövetségi főbiztos úr sem járult volna, hozzá ilyen megoldáshoz." 3. oldal •] A SZABADKŐMŰVESEK ELKOBZOTT VAGYONÁT AZ AJÁNDÉKOZÓK NEM KÖVETELHETIK VISSZA •Wl/l/ZrtSf Gebhardt Lajos, aki a Nagypáholynak ajándékozott telkeit belügyminiszteri végzéssel visszakapta, szerződé­ses kikötéssel biztosította az ajándékozás célját Első pillanatra nagy horderejűnek látszó döntést hozott a belügyminiszter a szabad­kőművesektől elkobzott ingatlanok ügyében. Egy hétfő reggeli lap közlése szerint ugyanis Rakovszky Iván belügyminiszter 219.570/1925 VIII. számú belügyminiszteri végzésével ér­vénytelenítette azt az ajándékozási szerző­dést, amelyet Gebhardt Lajos paksi lakos 1911-ben a Magyar Symbolikus Nagypáholy­­lyal kötött arra vonatkozóan, hogy Gebhardt néhány nagyértékű telkét a páholynak aján­dékozza, azzal a határozott kikötéssel, hogy az annak értékesítésével létesített alapból a szegényen elhunyt szabadkőművesek özve­gyeit és árváit segítsék. Tudvalevő, hogy amikor a szabadkőművesek szervezetét fel­oszlatták, elkobozták vagyonukat is és igy a szabadkőművesek vagyonával a Gebhardt­­f­éle ingatlanok is a kincstár tulajdonába ju­tottak. Az elkobzás következtében természe­tesen Gebhardt telkei nem szolgálhatták többé azt a célt, amlynek érdekében annak idején az ajándékozás történt. Gebhardt Lajos, ebbe nem tudott bele­­ngodni és nem volt hajlandó arra, hogy vagyonát a kurzus céljaira használják fel. Ezért az ajándékozási szerződés érvény­telenítésére pert indított. A perre azonban nem került sor, mert a belügyminiszter a már előbb emltett végzésével megsemmisítette az ajándékozási szer­ződést és a szabadkőművesektől elkob­zott Gebhardt-fzéri ingatlanokat vissza­származtatta az ajándékozónak. A végzés indokolásában kifejti a miniszter hogy a Magyarországi Symbolikus Nagy­páholy végleges feloszlatásával s ingatlan vagyonának zár alá vételével a Gebhardt­­féle ajándékozási szerződés megdőlt, miután a Nagypáholy végleges feloszlása folytán a szerződésben megnevezett kedvezményezett szabadkőműves özvegyek és árvák a részükre szánt előnyhöz nem juthatnak és így az aján­dékozás indoka beválthatatlan, célja pedig elérhetetlen. A végzés nagy feltűnést keletett és a bel­ügyminiszter intézkedéséhez egyesek azt a kommentárt fűzik, hogy a végzést a párök egész sora fogja kö­vetni, mert most már mindazok az aján­dékozók, akik nagyobb összeget juttat­tak a szabadkőművesek részére, aján­dékukat vissza fogják követelni. Az Esti Kurír munkatársa felkereste dr. Balassa József tanárt, aki a magyarországi szabadkőművesek egyik vezetője volt és tőle ebben az ügyben a következő felvilágosítást kapta : — A döntés igen érdekes, azonban tovább­terjedő következményei nem lesznek. Előttünk is felmerült az a gondolat, hogy a Gebhardt­­féle telket visszaszármaztatjuk. Hogy most maga Gebhardt Lajos követelte vissza telkeit, azzal az érveléssel, hogy azok nem szolgál­hatják tovább a meghatározott célt, a mi in­tenciónknak is megfelelt, a miniszter döntéséből tévedés azonban olyan következtetést levonni, mintha most már az egykori ajándékozók egész sora visszakövetelhetné ajándékait. A feloszlatott Nagypáholy ajándékozói ugyan­is ilyen határozott céllal és kikötéssel, mint Gebhardt Lajos, sohasem jutattak a páholy­hoz ajándékokat. Az ajándékozások célját ugyan eléggé meghatározta az, hogy a Nagy­­páholynak adakoztak, ilyen szerződéses kikö­tések azonban nem történtek. Miután pedig itt a per alapja a szerződéses kikötés volt, további ilyen perok nem várhatók. SMIJÓ ÜMGÍBTIHFOLVaif Budapest, IX. Ráday ucca K­­í­r­bőm magánvizsgálatokra, erenságirsj ! TÖRÖKORSZÁG HÁBORÚRA KÉSZÜL MOSZULÉRT Az angol munkáspárt a fegyveres akció ellen London, augusztus 31. (Az Esti Kurír távirata.) A Westminster Gazette kairói értesülése szerint a Moszul kérdésben az ottani török lapok nagyarányú propagandát fejtenek ki, amelyet nem lehet lekicsinyelni. Törökország politikai hely­zete jelenleg meglehetősen kedvező, mint­hogy Oroszország áll mögötte. Az angol köz­vélemény így elsősorban a munkásosztály — írja a lap — nem akar tudni újabb háborúról, úgyhogy az angol kormány meglehetősen kétes ki­menetelű játékba fog akkor, midőn ra­gaszkodik Mo­szulnak Irakhoz való csa­tolásához. A Daily Mail szintén a m­­oszuli terület be­kebelezése ellen ír és kijelenti, hogy azt a nagyarányú felelősséget, amelyet ez az újabb háború előidézne, nem vi­selheti az angol parlament előtt egy m­iniszter se. A Moszul kérdést a Népszövetség sem döntheti el. Itt csupán egy mértékadó fak­tort kell számításba venni, az angol köz­véleményt. A Daily Telegraph vezető helyen a mo­­szuli kérdéssel foglalkozik és azt írja, hogy Törökország nyilván a népszövetségi határozat elutasítására készül, arra az esetre, ha a török igényeket el nem ismernék. Ily fordulat esetén mindenki látná, hogy Nagybritanniát nem terheli felelősség a dolgok esetleges elmérgesedéséért. Döntő­bíráskodás a balkán-államok között Belgrád, augusztus 31. (Avala.) Híre jár, hogy Bendis görög kül­ügyminiszter Genfbe utazik, ahol kedvező ta­lajt szándékozik előkészíteni a görög kor­mány ama javaslata számára, hogy a balkán-államok között döntőbírásko­dást létesítenek. A belgrádi kormány, mint az Avala értesül, azon a véleményen van, hogy a döntőbírás­kodás javaslatát még nem tanulmányozták eléggé, ezért abban az esetben, ha ezt a ja­vaslatot elébe terjesztik, válaszát az ország érdekeihez fogja szabni. A szerb közvélemény nem fogadná szívesen, ha Bendis a külhatalmak közvetítésével bi­zonyos nyomást próbálna gyakorolni javas­latának elfogadása érdekében a belgrádi kor­mányra. | Kristályt |kápén­áz| ^ újonnan átalakítva, «[ látványos berendezéssel “■ \ holnap ) megnyílik! \ Esténként £■ 'i ifj. Radics Béla S Ji muzsikál cyánnal: Igen! — VII. Kertész ucca 27. — Tel.: J. 116-55, J. 126-38

Next