Esti Kurir, 1927. augusztus (5. évfolyam, 173-196. szám)
1927-08-03 / 174. szám
Szerda, 1927 augusztus 3 f olaivizált l " .I gen tanulságos cikket olvastunk ma a tejről. A cikket a népjólét államtitkára írta, szól pedig arról az elszomorító valóságról, hogy Budapesten a tejfogyasztás fejadagja felére esett a háború előtti időkhöz képest. Miért? Mert a tej drága. S miért drága a tej? Azért, mert... kissé nehéz megérteni... mert a termelés és az árusítás nincs megszervezve, így látja az államtitkár úr. Az eddigi tapasztalatok ugyan azt mutatják, hogy a termelés szövetkezése s az árusítás szervezkedése még mindennek felhajtotta az árát. A kartelek általában nem szoktak mérséklőleg hatni az átalakulásra. De nálunk csak a panasz s amott a bölcseség. Ne vitatkozunk. Ellenkezőleg. Siessünk tanáccsal segítségre. S mondjuk: helyes. Szervezzék meg országosan a tejtermelést. Úgyszintén a tejeladást. Csináljanak egy TAKSz-ot (Tejtermékeket Adminisztráló Központi Szövetkezet), egy TEKSz-et (Tejtermékeket Elárusító Központi Szövetkezet), egy TOKSz-ot (Tejtermelő Országos Központi Szövetkezet) és egy TEOSz-t (Tejtermelést Ellenőrző Országos Szövetkezet). Aztán nevezzenek ki a TAKSz, a TEKSz, a TOKSz és a TEOSz élére egy-egy alkalmas embert. A legalkalmasabb embert. Mondjuk, egységespárti képviselőt. Az egésznek közös vezetésére és irányítására pedig a legeslegalkalmasabb embert, mondjuk színtén egy kormánypárti képviselőt. Aztán zsiráltassák az ügyet a kormánnyal. Aztán mondják ki, hogy az állás nem összeférhetetlen. Aztán... • Aztán olcsóbb lesz a tej. Egész biztosan. Tanulm&nYufH fej RÖVID SZOMORÚ SÉTA A KISKUNLACHÁZAI VÁSÁRON ■ "■ 1.11 ............... Amikor a forgalmiadó-ellenőrök csendőrszurony fedezetével vonulnak végig a vásáron ■■ ■ ■ ......... Hogyan szedik a forgalmiadót — Amikor a forgalmiadó-ellenőr kimondja a megfellebbezhetetlen ítéletet — „Mennyi pénzt vett be ma, na adja ide az egészet../* — Szuronyos csendőr hóna alatt egy vég vászonnal — Rögtöni zálogolás a lácházai vásáron Kiskunlacháza, aug. 2. (Az Esti Kurír kiküldött munkatársának telefonjelentése.) Hatalmas portenger közepén zeng a csinadratta, puffog a nagydob, áll a vásár. Tipikus alföldi kép: tempós, nyugodt, egyszerű magyarok, csodálkozó szemű, befont hajú mosolygós lányok, menyecskék állják körül a sátorutcákat. Áll a vásár. Puffog a nagydob, tombol a csinadratta, nagy a mulatság, sikongatnak a körhintán, eszeveszett ördögmotollaként forog a sok színes szalag, mégis az a három ember, aki ott áll a kör közepén és a ringlispilt irányítja, nagyon szomorú. A férfi, egylábú rokkant, a férj, a doboz üti, mellette az asszony a trombitát fújja és míg a sárga rézcsőből tódulnak a rekedt hangok, hosszú könnypatakok vágnak utat szeméből az arcát borító porrétegen. Sir. A „mutatványos tér“ (értsd alatta az egyetlen körhintát) az első bódé a vásár területén. Vezetőm, régi vásári szakember, megnyugodva legyint a kezével: — Lássa kérem, az az asszony már sir! Ott már jártak a forgalmisták! És tényleg, ahogy beljebb hatolunk a csimadia-sátrak, hangos szavú rőfösök és orrfacsaró illatú lacikonyhák kábító zűrzavarába, piros fonalként mutatja előttünk az arra járt „forgalmisták44 útját az árusok arcán kirajzolódó kétségbeesés ”, igen gyakran a szemekben szaladó könnycseppek. Kiskunlacháza az országot járó és minden községet ismerő, földhözragadt szegény, alig tengődő, krajcárokért kínlódó piaci árusok előtt a leghirhedtebb vásárterület. Itt szedik a legtöbb forgalmi adót És teszik ezt — az országos rendszernek megfelelően, oly módon, hogy megfellebbezhetetlen törvényerőre emelkedik a forgalmi adóellenőr száján kiszaladt szó. Tönkrement piaci árusok százai járják a szerkesztőségeket és panaszuk mint végeláthatatlan tenger árad a forgalmi adózások mai formája ellen, a kereskedő nem tudta a rá kirótt há-rom pengőt megfizetni. És igy megy ez tovább végeláthatatlan sorban. Az egyik asszony kétségbeesetten siránkozik: — Az uram nyomorult rokkant, a lányom nyomorék. Én tartom el őket ebből a szerencsétlen kis keresetemből! Miből fizessek annyit, amennyit a tekintetes úr kiszab? Még meg sem kerestem annyit! Hát tessék egy kis emberiséggel lenni. Hiába minden. Az ítélet megmásíthatatlan és az asszonynak is fizetnie kell. Mert különben zálogolnak könyörtelenül. Uram, it gyors segítség kell! őszhajú, alig vánszorgó öregember jön oda hozzám és panaszolja: — Uram, gyors segítség kell itt, mert el veszünk! Elviszi a forgalmi adó mindenünket és mi börtönbe kerülünk! Tessék csak körülnézni, ahány ember itt árul, az mind csaló, sikkasztó lesz akaratán kivül. Mert minden keresetét elviszi a forgalmi adó, miből fizessen hát a nagykereskedőnek, akitől hitelbe van az áruja? Hiszen úgyis olyan rettenetes rosszul megy! Itt állunk a felfedő hűségbe, leolvad rá-ülünk minden és örülünk, ha estig három- négy pengőt nyerünk. Az ellenőr ránéz az árura, kimondja az összeget és nekünk fizetni kell. Nincs felebbezés. Mert azzal is veszítünk, ha vitatkozunk vele. A vevő elmegy a szomszédhoz, meg aztán közbe el is lophatják az árut. Alig, hogy szárai kenyérre telik. Elpusztulunk, ha nem jön gyors segítség! Egy óra alatt végigjárják a forgalmi adóellenőrök az egész lacházai vásárt. És ugyanaz az ellenőr becsüli fel a csizmakészletet, mint aki a szövetet, az edényt vagy a sapkát. A határozatuk pedig megmásíthatatlan. És igen hamar csönd lett a lacházai vásáron. Mert, ahol már ők jártak, ott nem igen állt énekre a szája a vásárosnak, csöndben és némán várta a vevőt, aki bizony, nem igen jelentkezett. Délután két órakor pakolnak a vásárosok, vége a lacházi vásárnak. Rosszkedvű, szomorú, dühös az egész csapat. Ráfizettek, a legtöbb helyen alig árultak valamit.Többet vitt el a „forgalmista.“ Aki pedig árult valamit, annak sem maradt zsebében a kereset.” A kiskunlacházi szomorú vásár, szomorú képét adja a forgalmi adó lehetetlen behajtási rendszerének, amelynektalán már mégis véget kellene vetni. Csak nyomor és kétségbeesés jár a lába nyomába. Nem látják, vagy nem akarják látni? A. L. zlik, hogy nagy gazdasági tanulmányútra készülnek egységespárti berkekben. A gazdasági út célja és iránya: Itália. Az urak tanulmányozni akarják a külföld gazdasági berendezkedését, hogy azután hasznos tapasztalataikat idehaza elültetve, izmos sudarat neveljenek belőle. S mint legtanulságosabbat — Olaszországot választották ki. Tudja isten, de mióta az üdvözítő fasizmus végignyargalt Olaszországon, mintha a gazdasági körülmények nem nagyon javultak volna Nagy gyárak csuknak kaput. A feszültség színe elviselhetetlen. Régi cégek omlanak össze. A szociális problémák pöfögve izzanak az erőszak zárt ajtajú kazánjában. Szomorú események vetik előre árnyékukat. És éppen ide akarnak menni az urak „gazdaság-tanulmányozni?“ Nem Svájcba, vagy Angliába, vagy Hollandiába, ahol a minimumra csökkent szociális bajok mellett hatalmas lendülettel forog a gazdasági élet kereke? Éppen Itáliába? Talán azért, hogy preventív tapasztalatokat szerezzenek. [] FeleslegHála a magasságoknak: csak jut minden napra egy korty öröm, egy falat jó hír. Most például Bod János pénzügyminiszter úr jelentése fekszik kiterítve bőséges reggeliző asztalunk mellett és Szolgál a jóizó testi táplálék mellé ínyenc szellemi csemegének. Csupa feleslegünk van. Nincs jövedelmi forrás, mely az előirányzatnak alatta maradna; sőt: olyan sincs, mely meg ne haladná. Egyenes adók, forgalmi adók, különböző illetékek, fogyasztási adók, vámjövedékek, a só, a szaharin, az osztálysorsjáték, a fuvarozás, a közigazgatás és az egyes miniszteri tárcák, mind versengve, egymást előzve, lefőzve és diadalmasan futották végig a versenyt. Csak a szerény, kedves, rügyező májusban majdnem öt és félmillió pengővel volt több a bevétel az előirányzatnál. Az utolsó tizenegy hónap kilánca pedig feleslegben megközelíti a száz milliót. No, bátor bírálók: hát ki tud ilyen pluszt kimutatni ? Nos, Egyszerű Polgár : van-e még merszed kritikára ? Mikor jól tudjuk, ha szégyenled is bevallani, hogy e gyönyörű eredmények mellett milyen siralmasan fest a te házi mérleged. Hogy deficited van és csak deficited. Az egyenes adón, a forgalmi adón, az illetéken, a vámon, són, szaharinon, fuvarozáson, közigazgatáson, s a te tárcád, szemben a miniszter urakkal, tátongó űrt, ha nem lyukat mutat. És még hol a konyhakönyved, ruhaszámlád, házbércédulád ezek mellett, a rengeteg kis deficit, a sok ezer kis rés, életed bárkáján, melybe minden izzadó méregetésed ellenére is szivárog, vagy zuhog a víz. Tanulj, polgár. Tanulj felesleget. Nézd csak, milyen egyszerű. Egy kicsit több adó, és már meg is van. Vagy hogy az adót éppen neked kell megfizetni ? Hogy attól van a kincstárnak feleslege és neked deficited ? ... Érdekes. Ez még az illetékeseknek nem jutott eszébe. Adószedés csendőrfedezettel . , Megyünk a vásáron, zúgolódó, kétségbeesett vásári árusok között. A standok előtt bizony igen gyéren gyülekezik a tömeg, pedig már délre jár az idő, magasan áll a nap az égen és két órakor vége a vásárnak. Az elkeseredés és az elégedetlenség oka egy kis fehér papír-cédula mindegyikük kezében: a forgalmi adóellenőr nyugtája. Meggyötört asszonyi pillantások kísérik a két fiatalembert, akik strandrólstrandra járva mennek végig a vásározók között. A két fiatalember, a két forgalmi adóellenőr, mögöttük két feltűzött szuronyu lacházai csendőr halad. Ezalatt másik két forgalmi adóellenőr egy oldalfegyveres pénzügyőr fedezete mellett az ellenkező oldalról közelíti meg a vásári kereskedőket. Az előttem haladó két férfi megáll az egyik primitív, deszkákból összetákolt, szomorú képű stand. Farkas Tivadar vásáros sátra előtt. Szövetek, vásznak, végáruk hevernek, fekszenek felbontva a pultnak kinevezett deszkalapon. Az adóellenőrök egyike végigmustrálja a standot, egyetlen pillantással felöleli, hogy mennyi áru van benne, aztán már kis is mondja a szentenciát: — Tizenkét pengő forgalmi adót fizet! — De az Istenért uraim — jajdul fel a kereskedő. — Itt a szomszédos Jánoshalmán tegnap ugyanennyi áru után három pengőt fizettem forgalmi adóba. Tessék kérem, itt van a nyugta! .. . És mutatja a kis zöldszinü cédulát. — Pedig ott késő estig tartott a vásár, — folytatja tovább — itt pedig csak délutánig. Hát legyenek az urak egy kicsit emberséggel! Hisz úgy is minden pénzünket a forgalmi adó viszi el... — Nagyon sajnálom, — vonja vállát a forgalmi adóellenőr ennyit állapítottam meg. Itt a nyugta, fizesse ki! Raktár egyharmada után kell az adót fizetni. Minek hoz ki annyi árut? Verejték ül ki a kereskedő arcára, lélegzetért kapkod, kézzel-lábbal szeretné bizonyítani igazát: — De kérem, Uraim, hát muszáj választékot hozni a vevőnek, különben éhen halok! És azt tetszik gondolni, hogy ennek az árunak a harmadrészét eladom? Még a tizedrészét sem. És miből állapítja meg, hogy mennyi áru van a standomon? Újabb vállvonogatás a válasz és újra felhangzik a kérdés: — Fizet, vagy nem fizeti Hát mennyit akar adni? — Amennyi pénzem van! — és már szedi is elő a bugyellárisából az egész napi bevételt. Egy, kettő, három ... hét pengő. — Na, adja ide az egészet! — és már húzzák is át a nyugtán a régi számot. — Az egész napi keresetem. — sóhajt a következő stand felé siető forgalmi adóellenőr és a pénze után a vásáros. Ha nem fizet, zálogolunk! A következő „eset“: Lebovics Hermann. Szintén szövetet árul, illetve, ahogy ő mondja, még egy krajcárt sem keresett. A forgalmi adóellenőr ránéz a strandra, aztán azt mondja: — Magának szép nagy standja van. Fizessed öt pengőt! — Nem fizetek, — szegül az ítéletnek ellen a vásáros. — Amiért nagyobb helyen álltam fel, azt megfizettem helypénzben. Nem tudok többet fizetni két pengőnél, de még annyit sem kerestem. A forgalmi adóellenőr már türelmetlen. És türelmetlen a kérdése: — Fizet, vagy nem fizet! Ha nem fizet, zálogolunk! — Nem tudok, könyörgöm alázattal, anynyit fizetni, nem kerestem még máma semmit, — erősiti újra és újra a vásáros. Szeplő, emlőhely, mástolt, sömör, stb. ellen legjobb szer a Kralovic-féle UJ VUKOVÁRI arctisztító kenőcs és bőrszépitő SZAPPAN Főraktára: TÖRÖKJÓZSEF R.-T., Bpest, Vk.-Király u. 12 Egy intés és a következő másodpercben már egy végszövet a szuronyos csendőr hóna alatt van. • Gyorsan jegyzőkönyvet vesznek fel, azután megy tovább a kis csapat a két forgalmi adóellenőr és a feltűzött szuronyú csendőr, hóna alatt a fizetni nem tudó kereskedő vég szövetjével. Az egyik még visszaszól: — A szövetjét visszakapja két órakor, ha lefizeti az adót! Vagy pedig értesítést kap a ráckevei központtól és ha akkor sem fizet, akkor elárverezzük! ... Pár lépéssel odébb a másik csoport „zálogol“. Szepesi Mihály vásárosnak egy vég vásznát kapja ölébe a finánc, mert PORTOROSE Trieszttől egy órányira az Adria leggyönyörűbb homokstrandja PHLYCE HOTEL HOTEL RIVIÉRA HOTEL L. LORENZO Szoba teljes ellátással a főszezonban 40—60 líra. Prospektust díjmentesen küldenek Portorose Fürdő Z r.-t. budapesti irodái VII., Thököly út 2 és Váci utca 291 —B——Blilfil ■ Ilii ■MBMB——I 7. oldal A Magyar Általános Takarékpénztár Részvénytársaság igazgatósága, felügyelőbizottsága és tisztviselői kara mély megilletődéssel tudatja, hogy Ruster Béla úr az intézet ügyvezető igazgatója szombaton, július 20-án, hosszas betegség után elköltözött az élők sorából. A megboldogult 45 éven át páratlan hűséggel, buzgó készséggel, kitartó lelkesedéssel állította tudását és tetterejét a takarékpénztár szolgálatába. Elmúlása mély gyászba borítja az intézetet, amely fáradhatatlan támaszát és kartársait, akik megértő feljebbvalójukat és barátjukat siratják az elköltözőkben. Az elhunyt szerdán, azaz augusztus 8-án délután 5 órakor fog a kerepesi úti temető halottasházából az ugyanezen sírkertben lévő családi sírboltban örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise pénteken, azaz augusztus 5-én délelőtt 10 órakor fog a Szent István-bazilikában, amelynek gondnoka volt, megtartatni. Igaz kegyelettel és hálával fogjuk emlékét megőrizni. Budapest, 1927 augusztus 1. . .