Esti Kurir, 1927. december (5. évfolyam, 273-297. szám)

1927-12-01 / 273. szám

­­V k !- „El fog jönni az idő, amikor a miniszterelnök úr tettei fölött is ítéletet mondanak“ Rassay Károly: A miniszterelnök kijelen­téseit a leghatározottabban visszautasítom. El fog jönni egy idő, amikor a minisz­terelnök úr tettei fülüt! Is ítéletet fog­nak mondani. Ez az ítélet kedvezősen lesz. (Felkiálások a kormánypárton: Nem lesz úgy!) Zsitvay házelnök, aki a miniszterelnök mögött az első padsor szélén ül, hangosan nevet. Rassay Károly (Zsitvay felé): A képviselő úr mosolyog, talán azért, mert a képviselő­házi intervallum alatt neki is sikerült ren­dezni bizonyos függőben lévő tisztviselői ügyeket. Rassay Károly most Bethlen miniszter­elnök felé fordulva a következő kijelentése­ket teszi: — Kijelentem, hogy én mint ellenzéki képviselő nem süllyed­hetek olyan mélyre, hogy a miniszter­elnök úr­ő­­szívességet kérjek vagy el­fogadjak. Csütörtök, 1927 december 1­­&XlKjfBHt Tomboló vihar az Esti Kurír körül A miniszterelnök mondatának utolsó szavai elvesznek a zajban. Olyan erővel tör ki a vihar, amilyenre a képviselőház­ban még példa nem volt. A szociáldemo­krata képviselők állandóan a padokat csapkodják. A zajból Rassay Károly hangja hallatszik ki: — Ha polgári lap lett volna, betiltotta volna! Ezt nem merte! Nem reklamá­lom, csak konstatálom! Bethlen István gróf miniszterelnök látható idegességgel fogadja Rassay Ká­roly közbeszólását. Ingerülten felel: — Hogy a képviselő úr lapjával nem így jártunk el, az egy különleges elné­zés volt . . . A miniszterelnöknek erre a megjegy­zésére elemi erővel újul meg a vihar minden oldalon. Olyan óriási a lárma, hogy alig lehet valamit meghallani. Rassay Károly kipirulva kiáltja a mi­niszterelnök felé: — Tiltsa be! Miniszterelnök úr ez illojális kijelentés! A kormánypártról többen kiáltoznak Rassay Károly felé, de a nagy zajban nem lehet kivenni, mit mondanak. Rassay Károly: Miért? Mert leleplezi a csalásokat? Bartos Andor ( a padot csapkodva): Miféle csalásokat? Rassay Károly : A hazugságokat! Már több mint egy negyedórája tart a vihar. Bethlen miniszterelnök percekig szótlanul áll a helyén. Az elnök állan­dóan rázza a csengőt. A miniszterelnök újra belefog beszédébe, de csak annyit lehet hallani, amint Rassay Károly felé azt mondja : — A képviselő úr lapja többször adott rá alkalmat, de a kormány nem tette ! Rassay Károly : Nem leszünk jó fiúk, miniszterelnök úr! Puky Endre elnök sorra rendreutasít­­ja a közbeszóló képviselőket. Hosszas csengetés után végre sikerül a csendet helyreállítania. Egyforma elbánást Bethlen István gróf miniszterelnök így folytatja: A szociáldemokrata párt látván azt, hogy nem nyerheti­ vissza a Népszava kolportázsjogát, az ügyet kidobta az utcára. Legyenek meggyőződve a tisztelt képviselő ur­ak, hogy addig, am­íg ez a kormány ül a helyén, a magyar politikát az utcára vinni nem fogják. (Nagy éljenzés a kormánypár­ton.) A szociáldemokraták újra nagy zajban törnek ki: — A numerus clausust lehet kivinni? Bethlen miniszterelnök: Nagyon jól tud­ják a képviselő urak, hogy az utcai felvonu­lások és politikai tüntetések be vannak tiltva és a rendőrségnek el kell járnia. Bródy Ernő: De verekedni szabad az egyetemen? Bethlen István gróf miniszterelnök: Ami­kor az ifjúság egy színdarab ellen próbált tüntetni, a rendőrség eljárt és feloszlatta a tüntetést. (Újabb nagy zaj a szélső­balolda­lon.) Felkiáltások: Láttuk! Végignéztük! Peyer Károly: Vigyázzak, nehogy valaki­nek a tyúkszemére lépjenek! Rothenstein Mór: Egyenlő elbánást köve­telünk! A kormánypárti oldalról szenvedélyes hangon kiáltoznak vissza. Reisinger Ferenc hangja hallatszik ki az óriási zajból: Azt követeljük, hogy egyfor­mán bánjanak velünk! Rothenstein Mór: A diákoknak adtak vil­lamosjegyre és kocsira pénzt, hogy hazame­hessenek. Jánosy Gábor: Ez a magyar országgyűlés, uraim? Bethlen István gróf miniszterelnök: A rendőrségnek az a kötelessége, hogy az ut­cai tüntetést megakadályozza és csak akkor nyúljon erősebb eszközökhöz, amennyiben ez mulhatalanul szükséges. Újabb vihar a rendőrség jelentése körül Propper Sándor: Tegnap sem volt szük­séges! Kabók Lajos: Mi lesz a kolportázs­joggal? Bethlen István gróf miniszterelnök: A kol­portázsjog ügyét nem fogják az utcára vinni. Az utcán szembe fogják találni ma­gukat a rendőrség hatalmával, ügyminiszterhez. Szalasits Géza: Az öreganyjához! Éry Márton: Hogy lehet ilyesmit mondani.­­ ne tüntessenek!­­ Peyer Károly: Talán fel kell akasztani a­­ tüntetőket? A teremben ismét Ezt a kérdést az utcán elintézni nem lehet, olyan óriási a lárma, hogy a közbe­­szólásoka­t nem lehet megérteni. Propper Sándor: Intézze el a hivatalában! Bethlen István gróf miniszterelnök: Úgy állítják be a dolgot, mintha a rendőrség túllépte volna hatáskörét! (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Felkiáltások: Visszaélt a hatalmával! Bethlen István gróf: Itt van kezeim kö­zött a jelentés! A szociáldemokrata képviselők a padokat verve kiáltozzák a miniszterelnök felé: — Miféle jelentés?! Éry Márton valamit folytonosan kiáltoz a szociáldemokraták felé, mire Peyer Károly feláll a helyéről és­ a padot csapkodva oda kiáltja Éry Mártonnak: — Ilyen mandátummal nem is volna szabad a száját kinyitni! Erre a közbeszólásra a kormánypárton harmincan-negyvenen állanak fel és kiáltják az elnök felé: - Rendre! Rendre! Puky alelnök figyelmezteti Peyer Károlyt, hogy ha nem hagyja abba a kiáltozást, kény­­telen lesz őt a mentelmi bizottság elé utasí­tani. Peyer Károly megismétli: — Ilyen mandátummal nem illik itt köz­beszólni! Bethlen István gróf miniszterelnök : Az utcai tüntetések be vannak tiltva. A rendőr­ségnek kötelessége a tüntetéseket feloszlat­ni. Hogy más államokban mi a helyzet, azzal a kérdéssel nem kívánok foglalkozni. Egyre azonban figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy a szociáldemokrata párt Ausztriában nagyon megbánta, hogy ügyét az utcára vitte. Tanácsolom, ne próbálják a maguk ügyét az utcára vinni, mert hasonló vereség fogja érni önöket. A kormánypárton nagy tapssal fogadják a miniszterelnök beszédét, mire az elnök felteszi a kérdést, hogy ki akar még a napirendhez szólani. A jegyző Propper Sándort szólítja, aki azonban azzal a cél­zattal, hogy Rassay Károlynak akarja át­engedni a felszólalás jogát, lemond a fel­szólalásról. Erre az elnök jelenti, hogy Rassay Károly személyes kérdésben kér szót, amire neki a felszólalás jogát csak a napirend megállapítása után fogja megadni. A Ház többsége ezután elfogadja az el­nök napirendi indítványát. Hármat is csinállak! Melyik az igazi?! Várnai Dániel: Rubin patronázsai Írták. Peyer Károly: Csődöt mondott a spicli­szolgálat! Bethlen István gróf miniszterelnök: A rendőrség feloszlatta a tüntetőket és ezalatt nem is történt összeütközés. A tüntetők azonban, mint ilyenkor szokásos, mellékut­cákba vonultak és más helyen kezdtek cso­portosulni. A rendőrség kénytelen volt te­hát járőröket kiküldeni. Egy két tagból álló járőr az egik mellékutcában szemben ta­lálta magát egy nagyobb csoport tüntetővel. Propper Sándor, Kabók Lajos, Peyer Ká­roly, Malasits Géza felállnak a helyükről és a padokat csapkodva kiáltják: — Nem áll, nem áll, hazug jelentés! Nem egyszer csináltak hazug jelentést! A kormánypárton Propper felé kiáltoz­nak: — Maga ott volt? Propper Sándor: Ott voltam, hamis a je­lentés! Fáy István: A háttérben állott, mint fő­rendező! Bethlen István gróf miniszterelnök: Ammt az ellenkezője be nem bizonyosodik, a rend­őrség jelentését autentikusnak kell elfogad­nom. Felkiáltások a szociáldemokrata párton: Tessék kihallgatni a tanukat! Bethlen István gróf miniszterelnök: A tö­meg olyan fenyegetően viselkedett, hogy a járőr kénytelen volt fegyverét használni! Ha pedig valaki azt találná mondani, hogy ez a rendőri jelentés nem felel meg a valóság­nak, módjában áll feljelentést tenni a bel- 3. oldal Rassay Károly visszautasítja a miniszterelnök támadását Rassay Károly szólal fel személyes kér­désben. A teremben még mindig túlfűtött a hangulat, Rassay beszédét dermedt csend előzi meg. — A miniszterelnök úr illojális kijelenté­seket tett — kezdte beszédét Rassay — a félreértések elkerülése végett megismertem, hogy mit mondott A miniszterelnök úr ar­ról beszélt, hogy a Népszava kolportázsjogát három évvel ezelőtt elvette. Erre én azt a megjegyzést tettem: „Ha polgári lap lett volna, betiltotta volna, de mert szocialista lap volt, csak a kolportázs­jogot vette el." Jogom volt megtenni ezt a megjegyzést, mert a kormány a polgári lapokkal szemben már élt a betiltás jogával. Felkiáltások a szociáldemokratáknál. A Népszavát is betiltotta! Rassay Károly: Három napra. A kormány tudja, hogy a polgári lapok mögött csak a szervezetlen polgárság, a szervezetlen tömeg áll, azzal szembe mer nézni. A Népszava mögött a szervezett munkásság van, ott nem mer fellépni. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján jogom volt ezt a megjegyzést meg­tenni. A miniszterelnök úr erre azt mon­dotta, hogy a kormány többször élhetett volna ezzel a jogával, de elnézést tanúsított azzal a lappal szemben, amely az én neve­met viseli. Ezt a a leghatározottabban visszautasítom és inkorrektnek minősítem. (Nagy zaj a kormánypárton.) Farkas István a miniszterelnök felé: Visszaél a hatalmával! Rassay Károly: Nekem a politikai tisz­tességről más fogalmaim vannak, mint a miniszterelnök úrnak. Barla Szabó József valamit közbeszól, de az óriási zajban nem érteni a szavát. Csak ennyit hallani: — Nem nóvum ... — Az a nóvum, — fordul Rassay !Barla Szabó felé, hogy ön felhasználja képviselői állását arra, hogy hivatalokat járjon ki magának. Propper Sándor: Lélekvásárlás! Barla Szabó József sápadtan szól vala­mit, mire Propper Sándor ezt kiáltja feléje: — Vágja zsebre a pénzt és hallgasson! Puky Endre elnök: Proppert a mentelmi bizottság elé uta­sítja. Rassay Károly: Politikai tisztesség kérdé­sében csak olyanoktól fogadok el leckét, akik törvényhozói minőségüket nem hasz­nálják fel arra, hogy a kormány kegyé­ből állásokat fogadjanak el. A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy el­nézést gyakorolt. Különbség van a minisz­terelnök úr és az én felfogásom között. Az Esti Kurírnak nem lehet utasítá­sokat adni Én inkorrekt dolognak tartanám, hogy elnézést szerezzek. Nincs szükségem el­nézésre és nem szolgáltam rá az elné­zésre. Itt az ellenzéki padokon harcoltam sokszor magamra maradva, becsülettel teljesítettem kötelességemet. A világ bármely parlamentjében az ilyen megjegyzés, mint a miniszterelnök úré, a legsúlyosabb elítélést vonná maga után, ha nem magyarázná meg, hogy mely esetek voltak azok, amikor elnézést gyakorolt és mik voltak ennek okai. Enélkül a kijelentés a politikai korrektség bírálatát nem bírja ki. Tudom, hogy politikai működésem nem tet­szik a miniszterelnök úrnak. Sokszor kény­telen voltam deferálni, külpolitikai okokból nem rántottam le a leplet a kormány kisded játékáról. És azért, hogy ne tegyek kénytelen két-há­­romszáz embert a kenyerétől megfosztani. Nem tartozom azokhoz a lapokhoz, amelyeket berendelnek a bi­­ókba és utasításokat adnak nekik, hogy például így meg így írjon a Rothernic re-akció­­ról, ugyanakkor azonban ne emlékezze­nek meg arról, hogy a kormány nem en­gedi meg a kaposvári gyűlést. A kormány kedvéért sem hallgattam az Esküdt-ügyben, a kétszínű Paléologue­­ügyben megírtam az igazat, a numerus clausus-ügyben ugyanezt tettem. Ha ez ok az eljárás megindítására, akkor ám járjon el a kormány lapommal szem­ben. Klebelsberg kultuszminiszter, amikor Rassay Ivároly a numerus clausust érinti be­szédében, felemeli fejét és azt mondja: Nem úgy volt. Rassay Károly Klebelsberg felé. Méltóztas­­sék megmutatni azt a statisztikát, amelyet ismertetett a kereszténypártban a numerus clausus-ügyben. Ezzel szemben mit mon­­doz a numerus claususról a közvélemény­nek. Bródy Ernő: Fregoli! Bethlen válaszol Rassaynak Bethlen István gróf miniszterelnök vála­szol Rassay Károlynak: — Úgy látszik, — mondja — nagyon ér­zékeny, helyes, hogy érzékeny ... Rassay Károly: Azt hiszem, jogom van ehhez! Bethlen István gróf miniszterelnök: Igen, de követelem, hogy ugyanezt a jogot velem szemben is respektálja. A kettőnk közötti kontroverzió a képviselő úr megjegyzéséből indult ki. Azt mondta, hogy a kormány nem meri betiltani a Népszavát. Rassay Károly: így van! Bethlen István gróf miniszterelnök: Bo­csánatot kérek, a képviselő úr nem veszi észre, hogy ebben insinuáció van? Ebben az van, hogy a kormány tudatosan más mér­tékkel bírálja el a kérdést. Rassay Károly: Megismétlem! Bethlen István gróf :Akkor megismétli a sértést, amelyet tudatosan követ el és ame­lyet visszautasítok. Ha a Népszava olyat fog tenni, amely eljárást igényel, akkor a kor­mányban lesz bátorság, hogy eljárjon el­járjon ellene.­­ Rothenstein Mór: Meg vagyunk róla győ­ződve!) (Nagy derültség.) Bethlen István gróf: Amikor a Népszavá­nak visszaadták a megjelenési jogot, ez olyan elnézés volt, mint amely elnézésre előbbi beszédemben hivatkoztam. Nem a kormányról beszéltem, hanem a hatóságok­ról beszéltem. Nem a kormányról volt szó, hanem az ügyészségről. (Gúnyos derültség a baloldalon.) Rassay Károly­­: Ez a legjobb! Bethlen István gróf: Vannak esetek ami­kor a napos ügyész jár el minden utasítás nélkül. Nem arról beszéltem, hogy a kormány gyakorol-e elnézést a képviselő úrral szemben, hanem arról, hogy a hatósá­gok gyakorolnak elnézést. Nekem kötelességem a kormány tekintélyét megvédeni. A Roth­ermere-akcióval kapcso­latban utasítást nem adtam ki, a kormány­nak semmi köze ehhez az akcióhoz. A tudósítás folytatása 7. oldalon

Next