Esti Kurir, 1928. június (6. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-01 / 123. szám

r. BERAKTÁROZUNK -‘láraz, világos, tiszta raktárhely’,ségeinkbe bútort, ke­reskedelmi árut stb. Szállítást vállalunk felelősségge­­lyitott és zárt bútorkocsiban légi Hiányosabban. Általános s Nézetelérés ,Jostovszky Béla belügyminiszter ma igen­is, éles hangon megtámadja a­ sajtó egy részét. Azt a részét, mely ,,az életuntak védelmének emberi és nemzeti szempontból egyaránt fontos és a közvélemény által is he­lyeselt intézmények megszervezésével szem­ben minden alap nélkül még mindig konokul állást foglal. És csak azért, hogy az e tárgy­ban kiadott rendeletét — letérve a tárgyila­gos kritika útjáról — támadhassa, még annak sem átall örülni, hogy az öngyilkossági esetek állítólag szaporodnak.­... Ezt Scitovszky Béla belügyminiszter érthe­tetlennek tartja, még­pedig érthetetlennek azért, mert ő „minden intézkedésével csak a­­köz és a nemzet érdekét szolgálja k1. S mi­kor magának ezt a kitűnő és abszolút bizo­nyítványt kiállítja, ugyanakkor megállapítja a sajtóról, hogy az, ha a közérdek szolgálatá­ban áll, a nemzetnek kincse, viszont nagy ve­szélyt jlent az a sajtó, amely nem tölti be nemes hivatását és amelyet működésében nem kizárólag közérdekű és nemzeti szempontok vezérelnek. Legyen szabad feltételeznünk, hogy a sajtó­nak ez az aposztrofált része éppen az, amely a belügyminiszter rendeletével szemben oly „konokult” állást foglal. Cserébe legyen sza­bad nekünk is egy, a miniszter úréhoz ha­sonló megállapítást tennünk. Ez — lehetőleg szó szerint megtartva a bel­ügyminiszter úr fogalmazását — így szól: A belügyminiszter, ha a közérdek szolgá­latában áll, a nemzet kincse, viszont nagy veszélyt jelent az a belügyminiszter, aki nem tölti be nemes hivatását és akit működésében nem kizárólag a közérdekű és nemzeti szem­pontok vezérelnek. W. I Nották­ É­rzed, ember, ha lehajtod füledet a földre, hogy összedobban az egész vi­lág szíve? Látod, hogyan nincs ellen­tét és vetélkedés másban, csak­ a szerető ag­gódásban, mely a fehér sivatagban eltűnt léghajót keresi . Érzed azt a remegő szoli­daritást, mely lelket lélekhez fűz mostan egyetlen reszkető sóhajban a mindnyájunk testvéreiért, az Italia utasaiért, Nobileért és társaiért­?­ Mintha egy pillanatra lehullott volna ró­lunk a századok ránkerőszakolta rettenetes­­■s vigyorgó álarc, az egymást ijesztgető, vé­­rességű maszk és itt állnánk abban a mez­telen és igaz szeretetben, melyet a Hegyről prédikáltak az emberek és amely egyedül tudja fölemelni, megtisztítani és keserű út­járól nyugodtabb pályára terelni ezt a földet. Igen,-.Mobile tábornok az emberiség hőse S nem a rettenetes hadvezér, aki ak­nál had­­vezérebb, mennél több ember pusztult el öl­döklő csatáin. Mobile tábornok magát vitte az­ áldozatok nagy vásárára az emberiségért s az emberiség most indulataitól felszaba­­­dulva, visszafojtott lélekzettel végre igaz és őszinte arcának sugárzásával várja és re­méli, hogy Mobile visszatérjen. frK­MZÁk ★ AJóMakkcnk­*A­z amerikai példa követésre talál. Ott néhány száz millió dollárral csökken­tik az adókat, nálunk is utána men­nek Coolidge elnöknek. Legelsőnek most a pezsgő adóját szállítják le. Nem csekély je­lentőségű adócsökkentés, nehogy azt gon­dolja valaki. Mert igaz, hogy van sok gon­dunk és sok terhünk. A forgalmi adó lehe­tetlen rendszere ránehezedik hétköznap­jainkra, elkeseríti kenyerünket és rághatat­­lanná teszi húsunkat. A jövedelmi adó kive­tései nyomán a panaszoknak egész áradata zúdul a szerkesztőségek levélszekrényébe s ezek a panaszok olyan keservesek,­ olyan si­­koltóak, hogy egy nagy katasztrófa árnyéka vetül belőlük előre. De mindezeknél fonto­sabb a pezsgő. A pezsgő olcsóbb lesz, mert csökkentik adóját és holnapra gyöngyárban úszunk. Holnaptól kezdve legalább is Henci­­dától­ Boncidáig folyik majd a finom szén­savas szőke bor és v­agy örömujjongás tölti be ezt az országot. Hálásan köszönjük s meg is valljuk mind­járt,­ hogy legeslegnagyobb bajunk, legesleg­­nagyobb sérelmünk a pezsgő magas adója volt. Rettenetes volt nézni szegény pezsgő­zőket, amint a magas adókat kénytelenek voltak duzzadt bőrtárcájukból előguberálni s most örömben ugrál a szív, hogy tudja: nemsokára a mulatók, bárok törzsvendégei megtakaríthatják mindennapi pezsgőjükön az adónak egy részét. Ilyenkor látszik, hogy a szociális tarta­lom, mely a kormányzat hirdetési orgánu­maiban oly sűrűn szerepel, nem puszta frá­­zis. IrtÚJ FELEKEZET ISTENTISZTELETÉN A KISPESTI VILLANY-UTCÁBAN .............'—"aWuKVSVjVMw ———m Az „Isten gyülekezete" dúsgazdag amerikai misszió központot állított fel Kispesten s már hat magyar községben szerzett híveket a „szószerinti" bibliának •xn/UT/vu. Nagy Benő szabósegéd és Kovács Zsuzsanna esküvője akácillat, énekszó és könnyek között — Rároha F. Dezső, a magyar mozgalom feje beszél az „Úr erejének érintéséről" Egy kis fehérre meszelt, világos falusi szo­bában gyűlnek itt össze Kispesten, háromszor hetenként az Istengyülekezetek tagjai. Az egész szoba nem nagyobb, mint egy vidéki paraszt­ház ebédlője. Az ajtó előtt egy kis benyíló, kint pedig egy ambitus, ahol a hivők istentisz­telet előtt összegyűlnek, beszélgetnek. Van kö­zöttük hivatalnok, lakatos, borbély, szabósegéd és különösen sok nő, meg gyerek. Mikor Hároha úr, a misszionárius megjele­nik közöttük, tisztelettudón köszöntik:­­• Békesség! . . . Aztán lassan bevonulnak a kis szobából át­alakított templomba, leülnek a padokba és összekulcsolt kézzel, lehunyt szemmel imád­kozni kezdenek. Valami különös belső áhitat uralja el már a következő pillanatban az egész társaságot, mintha mindegyik külön-külön mondaná el Istennek baját, sérelmeit. Egy öregasszony fájdalmasan tördeli a kezeit és közben boldog, kielégült mosoly üli meg az arcát. Egy alacsony, szemüveges ember szem­é­ből potyognak a könnyek, a többi pedig rí­m­­ánkodó, hangos, könyörgő szavakkal kér segítséget vagy orvoslást bajára, betegségére. Nincs ebben a világos, paraszti szobában semmi misztikum. Ezek az emberek „Az Úr erejének érintését várják“. Ez fanatizálja őket, gyakran a transz határáig, mikor­ úgy érzik, hogy súlyos betegségekből felgyógyulnak és régi sebek behegednek. A szentírás hirdetői azt mondják, hogy ők a bibliát hirdetik és a biblia szószerinti alapján állnak. „Nem óhaj­tunk mélyebben menni, csak amennyire a szentírás enged a tiszta igazság mellett11. Ez az Istengyülekezet amerikai missziójának a jel­szava! A magyarországi misszió feje, Bároha F. Dezső és felesége múlt év augusztusában jöttek Amerikából. Őket az ottani központ küldte ki Magyarország­ra. Kispest a központ, itt már 38 tagja van a gyülekezetnek. Aztán Bakony­esernyőn, Bakony­­tamásiban, Darányban, Csetényben, Öskün és a baranyamegyei Somogyban alakult meg augusztus óta a szervezet. Itt a kispesti központban ma különös ünnep van. Az első esketés Magyarországon. Nagy Benő bakonytamási szabósegéd és Kovács Zsuzsanna esernyei leányzó esküdnek örök hű­séget egymásnak. A kis templomot illő módon feldíszítették. A hívők feje fölött akácvirágból fűzött girlandok úsznak a levegőben. A padok szélén s az ablak­ban bazsalikom. Az erős, fojtó virágszag telje­sen megtölti a kis szobát, mikor este fél nyolc­kor megkezdődik az istentisztelet. Bároha, a misszionárius, az ablak elé áll. Va­lami különös, utánozhatatlan akcentussal beszél. Az angol hanghordozás és a borsodmegyei dia­lektus keveredik benne, így mondja: — Ezek azok a percek, melyeket Isten rendelt. Az én szilvem örül ezen estéli órákban, mikor az isteni lejlek érint bennünket, te­stvéreim ... A misszionáriusnak szép ősz haja, szemüvege és jólszabott fekete ruhája van. Huszonöt évig élt Amerikában, onnan jött haza most teríteni és hirdetni az igét. A szertartás énekkel kezdődik. Bároháné, a misszionárius asszony, a harmóniumhoz ül, Bá­roha pedig hegedül. Csodálatosan szép, melódi­­kus zene kíséri az ének szövegét, amelyet apró gyerekek, öregasszonyok, vőlegény, menyasz­­szony együtt énekelnek. „Gyönyörű ház, gyönyörű kút, Gyönyörű tó, gyönyörű út. Minden olyan szép és ragyogó, Nem lesz ott semmi sem elmúlandó A dal közben néha felzokog egy hivő, akit — mint mondják, — éppen az Úr ereje érint... Kezdődik az esküvő Most előlép a menyasszony és a vőlegény. A menyasszony, Kovács Zsuzsa, szabályszerű fe­hér ruhát, fátyolt és mirtuskoszorút visel. A vőlegényen fekete ruha, magas fehér dupla gal­lér, fehér nyakkendő s a gomblyukában egy ezüst kalász. Bároha eléjük áll és beszélni kezd. — Különös nagy nap ez a mai, mikor itt áll előttünk ezen két palánta, akik ma kezet fog­nak egymással, hogy eggyé legyenek. Istén elhatározást jól meg kell gondolni kedves testvérünk, Nagy Benő! Az Úr rendelte neked hitsedtársadat, Kovács Zsuzsannát, a nőt, akit Ádám oldalbordájából teremtett az Isten. Felelj most Nagy Benő. Akarod-e hitvestársadul Kovács Zsuzsannát? A vőlegény ismételt felszólításra végre halk, elfogódott hangon válaszol: — Igen. — Hűséges élettársa leszel-e, most és a jövő­ben is feleségednek? —­ Igen. • — És te, Kovács Zsuzsanna kitartasz-e majd Nagy Benő mellett, aki neked élettársad lesz?... — Igen — válaszol bátrabban a menyasz­­szony. Most szembeszáll egymással a fiatal pár, ke­zet fognak és a prédikátor tovább beszél. Elmondja, hogy milyen nagy dolog a házas­ság. Körülbelül azt magyarázza, hogy a házas­ságok az égben köttetnek. Ő például Borsod­­megyéből kiment Amerikába, Pennsylvaniába. A felesége nyitramegyei és Ohioba került. Mégis összehozta őket a sors és most boldog, harmo­­nikus házaséletet élnek. — Hálát adok, hogy az én drága jó hitvesem mellettem van — mondja Raroha a misszio­nárius és elérzékenyülten néz feleségére, a jól­­táplált és derűs misszionárusnőre. — Itt, amint most állnak ezek ketten — folytatja a prédi­kátor az ifjú párra tekintve — az ő kezeik egy­másban, a jó Isten előtt tesznek egymásnak fogadalmat. De van két tanú is, amint tetszik, látni, a két oldalon és tanú ez a néptömeg is, amely élő bizony­sága ennek az esetnek. A szabósegéd és a menyasszony meghatottan lehajtott fővel hallgatja a hivek kórusát. — Ámen . . . Az asszonyok sírnak, a férfiak az ajkukat összeszorítják, a gyerekek előnyomulnak egész a misszionárusig. Már talpalatnyi hely sincs a kicsiny szobában. Egy gyerek­ hangosan sír. Végre Rároha megszólal: — Sietni kell testvéreim, mert sok a teendő. Ezért ma kevesebbet is éneklünk... Gyerekek,­­menjetek hátrább és maradjatok már egy kicsit csendben ... Még egy rövid szónoklat következik az ifjú párhoz. Aztán egy kislány szaval az emberi sorsról, másik énekel. A hivők kezüket tördelik, és hangosan könyörögnek az Úrhoz. — Ezek a ketten elhatározták magukat, hogy, egymáséi lesznek. Ti drága palánták... —­ mondja Rároha és megcsókolja a két palántát. Újból megszólal a harmónium, a hivők énekel­nek. Az istengyülekezetek magyarországi misszió­jában vége az első esküvőnek. Mindenki boldog és mindenki mosolyog. Ráruhával bevonulunk a kis templom mellett lévő szobába, ahol a misszionárus magyarázni kezd. Afrikától Somogyig szervezkedik a milliárdos amerikai misszió — Amerikában ez már egy hatalmas, évtize­dekre visszatekintő misszió. Mi is Amerikából kapjuk az anyagi támogatást és engem feleségemmel együtt négy évre küld­tek ki ide. Amerika minden városában, telepén van már templomunk. Szovjet-Oroszországban 350 gyülekezetünk van. De eljutottunk Afrika és Ázsia belsejébe is. A központ rengeteg pénzt áldoz. Húsz-huszonötezer dollár megy ki a világ minden részébe hetenként. Az „Istengyülekezet" célja, hogy minden más gyülekezetet felkaroljon és a szentírás alapján oktasson. Mi szigorúan a szentírás alapján állunk. Nemcsak hirdetjük, de aszerint élünk is. Termé­szetesen Magyarország törvényeihez alkalmazko­dunk és a belügyminisztérium előtt fekszik már a jóváhagyási kérésünk. — Február 7-étől 9-éig tartott a konferenciánk Magyarországon. Azon mindent megtárgyaltunk. Itt vannak az alapszabályaink. Ebben például a nőről is szó van. A második pont: „Az asszony­nak parancsolat van adva és az asszony nem ve­het birodalmat a férfim­ ...“ Aztán még sok minden! Persze a világnak nehéz ezt megérteni... — Hány tagja van ennek a gyülekezetnek? — A kispesti központnak 35 tagja van. De vi­déken már szépen fejlődünk. Ösküben például vasárnap huszonnégy embert merítettem víz alá. _ ? — No igen, úgy, mint Keresztelő Szent János. A hivek fehér ruhában, fehér harisnyában jelen­nek meg, én pedig azután egyenként beviszem őket a község folyójába, vagy patakjába és issú alá buktatom a hívőket. — Ki léphet be ide? — Mindenki. Van itt keresztény, zsidó, adventista, bap­tista. Egy vallást sem sértünk. Amerikában például milliárdosok és munkások együtt jelennek meg a gyülekezeteinkben. És mi van azzal, akit az Ur lelke meg­érint?... — Hát ez a legnagyobb dolog! — mondja Rároha és könnyek jelennek meg a szemeiben. — Ezt nem is lehet, kérem, megmagyarázni. Van­ úgy, hogy egyszer csak valakit megérint «, Ur lelke és az mindjárt át van halva és belép hozzánk. Aztán szórakozik az Úrral. — Hogyan szórakozik?!... — Hát az istentiszteleteinken. Énekel, sír, nevet. Van úgy, hogy hangosan felkacag a bol­dogságtól imádkozás közben. — Igen, láttam ilyeneket. Akik meggyógyultak . . . — De van, aki aztán sír. Én például sírok. Nem a fájdalomtól, hanem az örömtől. Mert nekem belső rákom volt és úgy jöttem rá az egészre, hogy elolvastam Jakab apostol levelét. Vettem olivolajat, feleségem ezzel megkente a homlokom és négy év után kigyógyultam a belső rákból. — És most másokat is olajoz? — Igen. Olivolajat kenek a beteg homjain, és már nagyon sokan meggyógyultak. Itt van például Ihász József esete Bakonytamásiból. A fia súlyos betegséget kapott. Esztendőkig feküdt az ágyban, már azt hitték belehal. Daganatban szenvedett. Aztán megkentük olajjal az Úr ne­vében. Ma már boldog, egészséges ember. Halle­­luja! Dicsőség Istennek és az ő fiának, az Új Jézus Krisztusnak!... Aztán a többiek is mesélnek hasonló eseteket. Ezt úgy hívják, hogy tanúbizonyságok. Bároh-e­ meg is mutatja egy kis üvegben az olivolajat. Ő ettől gyógyult meg. De van aki olaj nélkül, ima alatt gyógyul. Ezek a szerencsésebbek, akiket az Úr lelke megérint. Ezek azok, akik kacagnak vagy zokognak ima közben. Rároha például zokog. Rároháné, a misszionárus hölgy közben be­jön és angolul jelenti férjének, hogy tálalva rám A kispesti Villány­ utca kertjében egyszerű gya­lult asztalokon terítettek. Vacsorára készülnek­ a hívők, a fiatal pár tiszteletére. Az asztalfőn ül a prédikátor, két oldalt a menyasszony és a vő­legény: Nagy Benő, meg Kovács Zsuzsanna. A ragyogó, csillagos égbolt alatt énekelni kez­denek. De most már rövid az ének. Az Istolpi gyülekezet tagjai megéheztek. Gál Imre.­­ Kamatmentes előleget folyósítok, elzálogosított ékszert, szőnyeget kiváltok, legmagasabb áron értékesítek, amt bizományi eladásra átveszek. Kertén, VI., Podmaniczk­y­ utca 27. fart. 1. Telefon: Teréz 24-25

Next