Esti Kurir, 1929. június (7. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-01 / 121. szám

4. oldal xSÍIKIKIBL Szombat, 1929 június 1 Ezer tüntető kiszabadított a cansasi fogházból egy néger fiút, hogy meglincselhesse a tömeg New York, május 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Am­mo városban, Cansas államban mintegy 1000 ember behatolt a fogház épületébe és ott egy vizsgálati fogságban levő 19 éves néger fiút erőszakkal kihurcolt az utcára és meglincselt. A néger fiút azzal vádolták, hogy egy fehér községi bíró 40 éves felesé­gén erőszakot követett el. Viharos jelenetek Monroy bárónő bűnügyének berlini tárgyalásán •vuM4w* A bárónő ájultan esett össze, amikor közölték vele, hogy vőlegénye öngyilkos lett Berlin, május 31. (Az Esti Kurír tudósítójától.) Monroy bárónő bűnügyének mai tárgyalása a gyorsított eljá­rás értelmében egyes bír­ó előtt folyt le. A törvényszék épülete előtt épúgy, mint a tárgyalóterem előtti folyosón, viharos je­lenetek játszódtak le. A tömeg ismételten megkísérelte a törvényszék épületébe, illetve a tárgyalóterembe­­mló be­hatolást és rendőrségnek kellett az erőszakos­ig adókat gumibotokkal szétvernie. Órákkal a tárgyall­ás megkezdése előtt hatalmas ember­tömeg sorakozott a törvényszék kapuja elé. A tömegben igen sok nő volt, akik székeket és padokat hoztak magukkal, hogy a bárónőt elővezetésekor jobban láthassák. A tárgyalás alig félóra hosszat tartott. A védő a tárgyalás megkezdésekor bejelentette, hogy a vádlott nő teljesen apatikus és képtelen a tárgyalás menetét figyelemmel kísérni. A bárónő nagynénje, a károsult Hermetsberg grófnő kijelentette, hogy hajlandó unokanővé­rét ismét befogadni házába. A bíró erre úgy döntött, hogy a védő sza­­badlábrahelyezési indítványának helyt ad és elrendelte azonnali szabadlábrah­elyezését. Az ügyet most már rendes bíróság elé utal­ják. A védő a bíróság előtt hivatkozni fog arra, hogy a büntetőtörvénykönyv egyik sza­kasza értelmében családi lopásoknál az eljá­rás megszüntetését lehet kérni, ha a kár nem nagy és a károsult ez ellen nem emel kifogást. Érdekes, hogy a bárónő az eredeti jelenté­sekkel ellentétben még mit sem tudott vőlegé­nye, Fritz von Wedel százados öngyilkosságá­ról. Miközben a törvényszék épületét elhagyta, örömének adott kifejezést afölött, hogy vőle­gényét ismét láthatja majd. Csupán azon cso­dálkozott, hogy Fritz von Wedel nem jelent meg a tárgyaláson. Rokonai Monroy Helga bárónőt a Continental szállodába kísérték, hogy a kiváncsiak ostroma elől elvonják. Her­­­mersberg grófnő, a fiatal bárónő nagynénje, dr. Frey védőt bizt­a meg azzal, hogy véden­cével tudassa vőlegénye tragikus halálát. Dr. Frey a szálloda halljában közölte a bárónővel Fritz von Wedel halálát. Monroy bárónő, mi­dőn vőlegénye tragikus sorsát meghallotta, ájultan esett össze. A­ döglött egér miatt biztosítási csalással vádolt Gleichen-Russwurm őrgróf azt állítja, hogy az utcán találkozott önmagával Würzburg, május 31. (Az Esti Kurír tudósítójától.) A würzburgi esküdtszék ma folytatta Gleichen-Russwurm őrgróf biztosítási csalási bűnügyét, amely ér­dekes részleteinél fogva általános érdeklődést von maga után egész Németországban. Isme­retes, hogy az ügyészség azzal vádolja Glei­chen-Russwurm őrgrófot, Schiller utolsó élő leszármazottját, hogy Merk müncheni ékszerész címére egy csomagot küldött, melyet előzőleg az Agrippi­­na kölni biztosító társaságnál hatvanezer márkára biztosított. A csomag rendben meg is érkezett, de amikor azt felbontották, nem a várt gyöngynyakéket találták benne, hanem egy szerelőlyukkal ellátott kis skatulyában egy döglött egeret. Mikor a müncheni ékszerész erről telefonon értesítette az őrgrófot, az azonnal a biztosító társasághoz sietett és követelte a hatvanezer márka kifizetését, mondván, hogy a gyöngy­­nyakék elveszett a csomagból. Az ügyészség most azzal vádolja az őrgrófot, hogy nem is tett gyöngynyakéket a csomagba, hanem az akkor még élő egeret azért helyezte el a cso­magba, hogy az majd útközben kirágja magát onnan és ilyen módon joggal keletkezik az a látszat, hogy a sérült csomagból kiesett a gyöngy­­nyakék. A mai tárgyaláson az őrgróf anyagi ügyei­nek részletezésé­re került a sor. Kiderült, hogy Gleichen-Russwurm Hessenben egy nagyobb terjedelmű földbirtokot bérelt és hitelezői ez­zel kapcsolatban százhúszezer márka adósságá­nak kiegyenlítését követelték tőle. Pénzre te­hát nagy szüksége volt, mert történelmi tanul­mányaival és újságírói munkásságával semmit nem tudót keresni. Érdekes dolgok derültek ki akkor, amikor az őrgróf korábbi egészségi állapotáról olvas­ták fel a különböző orvosi jelentéseket. Esze­rint az őrgrófot periodikusan ismétlődő lázro­hamok gyötrik évek óta és ilyenkor okkult látomásai vannak. Különben is állandó összeköttetésben állt Schrenk-Notzing báróval és állandóan beha­tóan foglalkozott spiritizmussal és okkultiz­mussal. Kitűnő médiumnak bizonyult. Gleichen-Russwurm kihallgatása során ok­kult élményeire vonatkozóan elmondja, hogy időrakint, ha transzban van, önmagából ki tud választani egy másik embert, aki rendes testi formát vesz fel és akit ő röviden „vörös embernek” nevez. Ez a vörös ember egyszer a greifensteini er­dőben nekitámadt és úgy leütötte, hogy el­vesztette az eszméletét, hogy pedig ez nem csak fantasztikus álom volt, azt az ő összeté­pett ruhái bizonyították, valamint egy hatal­mas seb a vállán, amely szintén a vörös em­ber megjelenéséről beszél. Azt is elmondotta még a vádlott, hogy egyszer fiatalabb éveiben, amikor még Heidelbergben tanult, találkozott az utcán saját magával. Az esküdtek a vádlott vallomását természe­tesen nagy fejcsóválással és hitetlenséget el­áruló arckifejezéssel fogadták. A vádra vonatkozóan egyébként az őrgróf makacsul tagadja bűnösségét. Hivatkozik az érdemeire, amelyeket azzal szerzett, hogy Schiller leveleit a német államnak adomá­nyozta és a következő szavakkal fejzi be vé­dekezését: — Nem emlékszem, hogy ezt tettem volna, a lelkiismeretem nem engedte volna, így hát nem is cselekedetem. A mai tárgyalás első tanúja Gleichen-Russ­wurm jószágkormányzója, Hollfälder, aki har­minc év óta áll már a vádlott szolgálatában. A tanú elmondta, hogy látta, amint a vádlott egy két és fél méter hosszú gyöngysort, ame­lyen igen értékes gyöngyszemek voltak , be­helyezett egy csomagba. Azt azonban nem tudja, hogy az a csomag, amelyet Gleichen- Russwurm később személyesen vitt a postára, ugyanaz volt-e, mint amelybe előbb he­lyezte a nyakéket, illetve, hogy az volt-e az, amely Münchenben már gyöngysor helyett egy döglött egérrel ér­kezett meg. A tárgyalást holnap folytatják. fagylalthoz c^tád ^let Hat hónaptól tíz hónapi hitelre sezionok, takarók, bőr- és gzalongarniturik, berzselyek, szőnyegek, vasbútorok, paplanok, matracok készpénz­­árban, IX. Ráday­ utca 38, kárpitosmesternél Ady özvegy édesanyja újabb pert indított volt menye ellen az Ady­­anthológiák honoráriumáért özv. Ady Lőrincné és volt menye, Márffy Ödönné között évekkel ezelőtt perek keletkez­tek Ady Endre irodalmi hagyatéka körül. Ady Endre édesanyja ugyanis részt kért Ady munkáinak tiszteletdíj­ából, és a perek során váltakozó szerencsével hol özv. Adyné, hol pedig Ady Endre volt felesége lettek a per­nyertesek. Végül a Kúria megállapította, hogy a költő édesanyjának bizonyos rész erejéig részesedés jár. A kúriai ítélet során megálla­podtak abban, hogy egyesség értelmében Ady Endre műveinek kiadásából befolyó tiszteletdíjak egy részét az édesanyja kapja, s az esetleges elhalálozás után pedig ez a ré­­szesdés Ady Lajos debreceni tankerületi fő­igazgatóra, Ady Endre fivérére száll. Nem sokkal később az Athenaeum Irodalmi Rt. Ady anthológia-sorozatot bocsátott a könyvpiacra, amelyekben Ady Endre versei zsánerük szerint csoportosítva kerültek újból kiadásra, özvegy Ady Lőrincné úgy vélte, hogy neki ezek után az anthológiák után is jár a kikötői­ ré­szesedés és követelésének érvényesítésére Márffy Ödönné ellen polgári pert indított, aki arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezek után a kiadások után nem jár részesedés, mert egyéni felfogású összeállításban kiváló magyar írók csoportosították a verseket, s ezekre a köny­vekre nem vonatkozhatik a megállapodás. Az újabb perben most volt perfelvételi tár­gyalás Nyiry Zoltán dr. törvényszéki bírónál. Az érdemleges tárgyalásra a törvényszék szep­temberre tűzött ki határnapot. Ezer dollárt vár Amerikából a kis Haupt Endre Arisztid, aki a csoda­számoló Jancsó Imrét akarja legyőzni Párosarcú, fehér vászonruhás, izgatott férfi nagyszemű kisfiút tol be maga előtt az ajtón. A kisgyerek haptákba vágja magát, úgy jelenti gyorsan, hadarva: — Haupt Endre Arisztid vagyok, a nógrád­­megyei Cserhátszentivánból. Arra kérem az Esti Kurírt, írja meg, hogy nagyon jól tudok számolni és le akarom győzni a kis Ivancsó Imrét. Az apa izgatottan simogatja kisfia fejét, igaz­gatja gallérját s most átveszi a szót: — Haupt Mátyás volt bérlő vagyok. Ez itt a kis­fiam, júliusban lesz hat éves. Nyík­eszü kisgyerek volt mindig, de az utóbbi hónapokban nagy tehet­séget fedeztünk fel benne. Az Esti Kurír útján hozzánk is elkerült a híre Ivancsó Imrének. Sokat beszéltünk róla otthon és a kisfiam egyszercsak kijelentette, hogy ő is tudná azt produkálni, amit Ivancsó Imre. Megkértük Orb­án József kántor­tanítót, engedje meg, hogy kisfiam, aki még nem is iskolaköteles, kivételesem hallgathassa az isko­lai előadásokat. Kisfiam beült a negyedik osz­tályba. Ez három hónappal ezelőtt történt. Ma már jobban számol, mint akárki az osztályban ... Most kérdéseket teszünk fel a kisfiúnak. Él-el­­szórakozó gyerekszemmel, de nagy pátosszal mondja ki a számokat. Először is szempillantás alatt kivágja, a születési évszám hallatán, hogy hány esztendős és hány napos a „szerkesztő bácsi". Ugyanezt elmondja magáról is. — De ez semmi, nem nehéz — teszi hozzá ajk­biggyesztve —, ezt már legalább százszor elmond­tam. Tessék valami nehezebbet kérdezni: összeadatok, szoroztatok, osztatok vele, a végén szegyelni kezdem magam. És papíron nem is ige tud számolni a kisfiú. Inkább csak fejből... Az apa ezt mondja: — A nővérem Amerikában élt, azt mondta, ha tényleg bebizonyítom neki, hogy tehetséges a fiam, küld neki ezer dollárt, hogy tovább tanulhasson. . De csak tekintélyes magyar lapnak hisz. Ezért kér­jük az Esti Kurírt, tessék meginti. A­ gyerek jövő­­ jéről van szó. .. Megírjuk, örömmel. (Ádór­) Dobjon ki a vonatból háromszázezer koronát! Néhány évvel ezelőtt Leopold Gusztáv buda­pesti kereskedő névtelen levelet kapott, amely­ben a levél írója megfenyegette az egész csalá­dot és többek között azt írta, hogy ha néhány napon belül nem juttat el hozzá 300.000 ko­ronát, akkor Ágota nevű leánya egy-két napon belül meg fog halni. Amikor Leopold Gusztáv nem tett eleget a fel­szólításnak, az ismeretlen levélíró még egy le­velet írt, amelyet azonban Leopold Gusztávné­­nak címzett és abban megismételte fenyegeté­seit. Ebben közölte, hogy Leopold Gusztáv há­rom nap múlva utazzon el Budapestről Székesfehérvárra és a robogó vonat ablakából az általa megadott pontos helyen dobja ki a be­csomagolt 300.000 koronát. A kereskedő, amikor látta, hogy a fenyegetés nem szűnik meg, ismeretlen tettes ellen felje­lentést tett s megindították a nyomozást, amelynek során elfogták a tettest ifjú Pólyák Mihály gépész személyében, aki beismerte bű­nösségét. A budapesti királyi ügyészség zsarolás bűn­tettének kísérlete címén emelt vádat Pólyák Mihály ellen, akit a büntetőtörvényszék kéthónapi börtönre ítélt. A királyi Ítélőtábla Lehoczky-tanácsa az Ítéletet a mai napon megtartott fötárgyaláson helybenhagyta. — Halálozás. Szernád Rezsőné szül. lilienfeldi Priederich Erzsébet úgy a maga, mint gyerme­kei: Béla, Ferenc, Lenke, István, Vilma, Jenő és alulhrt­vői, menyei és 14 unokája nevében fájda­lommal megtört szívvel jelenti, hogy a forrón szeretett férj ,apa, após és nagyapa, az 1848/49. szabadságharc hős kapitányának fia, trziskowizi és freytagi lovag Szernád Rezső, a m. kir. posta és távirda nyug. országos főpénztárosa, szórg. kir. honvédfőhadnagy, a Budai Dalárda nesztora és tiszteletbeli tagja, a legfelsőbb elismerés tu­lajdonosa, a katonai és polgári érdemérem tu­lajdonosa, stb. hosszú szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után 82 éves ko­rában, 55 évi boldog házasság után folyó hó 28-án délután 5 órakor elhunyt. Lelke vissza­­szállt Istenhez, földi maradványait folyó hó 30-án délután 4 órakor a farkasréti temető ha­lottasházából a­ róm. kat. egyház szertartása sze­rint a családi sírhelybe örök nyugalomra he­lyeztetnek. Az engesztelő szentmiseáldozat az el­hunyt lelki üdvéért folyó évi június hó 1-én reg­gel 9 órakor fog a Szent Anna plébánia­tem­plomban az Egek Urának bemutattatni. Buda­pest, 1929 május hó 29-én. Isten veled édes öregünk! Nyugodjál békében! Sternád Béláné, medgyesi Somogyi Ilonka, Sternád Ferencné, Glouch Jolán, Se­rnád Istvánná, Apáti Margit, Sternád Jenőné, zsilvabesenyői Rubinek Borbála, menyei: Békés Lajos, Weinek Károly d., vői. Sternád Miklós, Rezső, Sándor, Józsi, Pista, Margit, Laci, Gyuszi, Weichinger Károly, Béla, Böske, Weinek József dr., Vilma, Magda és férje zabolai Tolnay Andor unokái, illetve unoka veje. Lakás: II., Batthyány­ u. 34. — Tíz éves érettségi találkozó. Felkérem azon osztálytársaimat, akik velem együtt a nyíregyházi ág. h. ev. Kossuth Lajos főgimnáziumban az 1918/19 tanévben érettségi vizsgálatot tettek, hogy junius 28-án régi osztályunkban délután 6 órakor megjelenni szíveskedjenek. Kérem volt osztálytár­saimat, hogy közelebbi elmü­ket velem közölni szí­veskedjenek. Britz Pál, Nyíregyháza, Szabolcsi Központi Takarékpénztár.­­ Jó emésztés — fél egészség. Székrekedés, bélrenyheség esetén Artin­dragée könnyű, nor­mális ürüléshez segít. — Eljegyzés. Unsz Annuskolt (Gyöngyös) elje­gyezte dr. Székely Zsigmond budapesti ügyvéd. (Minden külön értesítés helyett.) — Méhely-titok. Ez a címe Tolnai Világlapja egyik népszerű rovatának, amelyben a hites irók, művészek és színészek munka­módszeréről olvashatunk intim részleteket. A népszerű képes­lap e heti száma Csathó Kálmánról közöl érdekes intimitásokat. Tolnai Világlapja egy száma a be­kötött regénymelléklettel együtt 60 fillér. A lap minden olvasója tíz pengő bolti ár helyett két pengő 68 fillérért megkapja Tolnai Világlexikona és Világtörténelme egy-egy diszkótész kötetét. Vi­lágtörténelem XV. kötete június 1-én jelenik meg. iilflii Mindenütt kapható! Termek­: ORSZ. HAGY. TEJSZÖVETKEZETI KÖZPONT

Next