Esti Kurir, 1929. szeptember (7. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-01 / 197. szám

Vasárnap, 1929 szeptember 1 ÍTÉLET ORCZY LAJOS BÁRÓNÉ ÉS SIPEKI BALÁS KÁROLY ÜGYÉBEN­­^wvfXASVW11^­Báró Orczy Lajosnét revolverlopás címén 50 pengő pénzbüntetésre ítélték, az életveszélyes fenyegetés és magánlaksértés vádja alól felmentették Tumultuózus jelenetek a tárgyalóteremben és a járásbíróság folyosóin — A perbeszédek zárt tárgyaláson hangzottak el — Úgy az ügyész, mint a báróné fellebbezett — Balás Károly és báró Orczyné nyilatkozatai az Ítélet után Báró Orczy Lajosné ügyének folytatólagos tárgyalását ma délelőtt tíz órára tűzte ki Böhm Hümér járásbiró. Már kilenc órakor olyan hatalmas tömeg tolongott a járásbíró szobája előtti és a folyosón, amilyenre még talán példa nem volt a járásbíróságon. Tíz órakor már mozdulni sem lehetett­ a folyosón az érdeklődők tömegétől és amikor megnyílt a terem ajtaja, az emberek egymás hegyemn hátán tolongtak a tárgyalóterembe. Tíz óra­kor érkezett meg a tárgyalásra báró Orczy Lajosné, aki védője, Weiss Ödön dr. kísére­tében jelent meg és csak nagy nehezen tudott keresztülfurakodni az ajtót elálló többszáz­főnyi közönségen. Tárgyalás hallgatóság nélkül Böhm Hü­mér járásbíró ezekkel a szavakkal nyitotta meg a tárgyalást: — Mielőtt a tárgyalást megnyitnám, felkérem a hallgatóságot, távozzon a teremből, csak a hírlapírók maradjanak benn, mert máskép lehetetlen tárgyalnunk ... A tárgyalóterem kiürítése után elsőnek Lindmayer Béla dr. ügyész állott fel szólásra és a következőket mondotta: — A főtárgyalás során a védelem részére olyan momentumokat tárgyaltak, amelyek nem tartoznak az ügyhöz. A védő úr itt szóvá tette, hogy a vádlottnőt a sértett elcsábította és házasságot ígért neki. Ha már felvetődtek ezek a kérdések én a sér­tett egyéni reputációja érdekében indítvány teszek újabb bizonyítékaim előterjesztésére. Böhm Hümér járásbíró itt félbeszakítja az ügyészt és közli, hogy a múlt tárgyaláson még néhány kérdést kellett volna intéznie a vádlotthoz, aki azonban rosszul lett és így a bizonyítás még nem fejeződött be. Tisztelettel kérem a járásbíróságot, — foly­tatja tovább az ügyész — hogy zárt tárgyaláson terjeszthessem elő bizo­nyítékaimat, amelyek a vádlott ■ női becsületére súlyos ki­hatással lehetnek.­­ Weisz Ödön védő szólalt fel ezután: — Én bizonyítani kívánom — úgymond — hogy amit a vádlott állított, megállja helyét A zárt tárgyalást lehetetlennek tartom, erre­ talán a sértettnek oka van, de a vádlottnak nincs. A védő látható izgalommal, harsány hangon beszél, úgy hogy a bíró nyugalomra villá­jába kerültem, amely nemcsak társadalmi ál­lásomtól és egyéniségemtől, de ízlésemtől és felfogásomtól is nagyon távol áll. Ki kell je­lentenem azt is, hogy ellenem bizony alaposan kihasználták a bűnvádi perrend­tartásnak azokat a rendelkezéseit, ame­lyek a védői szabadságról intézkednek. Én belekényszerültem ebbe az ügybe, kényte­len voltam idáig vinni, mint ahogy kénytelen voltam a rendőrséghez fordulni. Meggyőző­désem, hogy senki sem cselekedhetett volna másként, akit hat hónapon keresztül ilyen módon zaklattak és üldöztek volna, mint engem. Hat hónapon át nem volt nyugtom, nem volt másban részem, mint folytonos zaklatásban és üldöztetésben. Hiszen ezt senki sem bírta volna tovább! . . . — Nekem nem volt más célom, mint hogy nyugalmamat visszaszerezzem. Én elmentem az engedékenység legvégső határáig, mindent megpróbáltam, hogy békés eszközökkel sze­rezzem vissza nyugalmamat, de minden bé­kés eszköz kimerült. Nem rajtam múlott te­­hát, hogy idáig jutott ez az ügy, amibe en­gem valósággal belekényszerítettek. Le kell szögeznem végül azt is, hogy én a tárgyalá­sok során nemcsak hogy nem kerestem bot­rányos és kompromittáló adatokat, hanem mindvégig csak oly adatokat sorakoztattam fel, amelyeknek felvonultatása elkerülhetetlen volt. A minimumra korlátoztam mindezeket az adatokat, amelyek nyilvánosságra kerül­tek. Remélem, végre nyugtom tesz , végkép­pen lezáródott ez a furcsa és különös ügy, amelybe akaratom, ízlésem ellenére kénysze­rültem bele. Ezeket mondotta Balás professzor s alig­hogy befejezte nyilatkozatát, valósággal el­rohant a törvényszékről. Elrendelik a zárt tárgyalást Az ügyész és a védő között most éles pár­beszéd keletkezik, a bíró erélyesen kopog ce­ruzájával, majd­­elrendeli a zárt tárgyalást és enunciálja azt is, hogy a vád- és a védőbe­­deket is zárt tárgyaláson fogják elmondani és nyilvános tárgyaláson már csak az ítéletet hirdetik ki. Mivel az ügyészt közben sürgős ügyben el­hívják, tíz percre félbe kell szakítani a tár­gyalást. Amikor az ügyész visszajön, már csak az a néhány hírlapíró marad a termében, aki­ket a vád és a védelem bizalmiak gyanánt je­lentett be. A zárt tárgyalás alatt az előszobában és a folyosón továbbra is hatalmas tömeg hullám­zott és izgatottan várták a tárgyalóteremből kiszivárgó híreket. Csak lopás vétségében bűnös... A zárt tárgyalás egynegyed egyig tartott és azon az ügyész s a védő megtartották per­­beszédeiket. Böhm Hümér járásbiró erre be­fejezettnek nyilvánította a zárt tárgyalást és intézkedett, hogy a közönséget bocsássák be a terembe. Amikor az ajtó megnyílott, a hatal­mas tömeg egymást tiporva, nagy lármával özönlött be a terembe. Böhm Hümér járásbiró ezután kihirdette az ítéletet, amely báró Orczynét csupán lopás vétségében mondotta ki bűnösnek és ezért őt az eny­hítő szakasz alkalmazásával 50 pengő pénzbüntetésre ítélte. A közcsend elleni kihágás, életveszélyes fenye­­geté­s és magánlaksértés vádja alól a vád­­lottaőt felmentette. Az ítélet indokolása szerint a vádlott saját beismerése szerint is minden engedély nélkül, jogtalanul ki­vett a sértett szekrényéből egy revolvert és azzal eltávozott. Ez a tény kimeríti a lopás vétségét. Ami a többi vádat illeti, a bíróság mérlegelte azt, hogy a felek nyolc éven át voltak bizal­mas baráti összeköttetésben egymással és ez a tény, hogy a vádlott azt telefonálta a tanár­nak, hogy elvitte a revolvert és hogy vigyáz­zon magára, mert végezni fog vele és önma­­g­á­val, a köztük való összeköttetés folytán nem meríti ki az életveszélyes kritériumát. fenyegetés Ami a magánlaksértést illeti, tény az, hogy úgy a sértett, mint a vád­lottnő nyolc éven át jártak egymás lakására és az a körülmény, hogy a vádlottnő, amikor felszólította a sértetteit, hogy távozzék a szo­bából és ő nem távozott, ugyancsak nem me­ríti ki a magánlaksértés bűncselekményét.­­ Az ügyész fenntartotta a zárt tárgyaláson bejelentett összes semmiségi panaszait, ezen­kívül fellebbezést jelent be azért, mert a bíróság a lopás vétségének vád­jában pénzbüntetésre és nem fogházbüntetésre ítélte a vádlottnőt, ugyancsak fellebbezést je­lent be azért is, mert báró Orczynét a bíró­ság a többi vádpont alól felmentette. A bíró ezután báró Orczynét kérdezi meg, hogy megnyugszik-e az ítéletben. ■— Nem nyugszom meg, fellebbezek — vá­laszolja Orczyné. — Akiért fellebbez? — Azért, mert nem érzem magam bűnös­nek. Weiss Ödön dr. védő szintén fenntartja a zárt tárgyaláson bejelentett semmiségi pana­szait és fellebbezést jelent be amiatt, mert a bíróság lopásban bűnösnek mondotta ki vé­dencét. Senki sem cselekedett volna másként mondja sipeki Balás professzor Az első ember, aki az ítélet elhangzása után kisiet a tárgyalóteremből, sipeki Balás Károly professzor, a per sértettje. Megkönnyebbülten sóhajt fel, mosolyogva beszél az ügyvédjével és barátaival, látszik rajta, hogy alig várta már a per végét s örül, hogy végre bekövet­kezett. A tárgyalóterem hölgyközönsége nem elégszik meg azzal, hogy az előszobában oda­tolakszik mellé, valósággal felfalja kiváncsi tekintetével, még a folyására is utána sza­ladnak azok, akik a tárgyalóteremben nem láthatták. Balás professzor szinte menekül a kiváncsi nők elől, csaknem futó lépésben szeli át a törvényszék kereszt­folyosóját, hogy az Alkotmány­ utcai kaput minél gyorsabban elérje. Mielőtt elhagyná a törvényszék épüle­tét, az Esti Kurír­­ munkatársa megkéri, mondja el a mondanivalóit most, hogy a kü­lönös és izgalmas ügy ítélettel záródott le. Balás professzor mielőtt nyilatkozna, rejtek­helyet keres, ahol nem kell szembenéznie a sok kiváncsi tolakodó tekintettel s amikor már a folyosó egyik zugában biztonságban érzi magát, kezd csak beszélni. — .A közvéleménytől elnézést kell kérnem. — mond­ja Balás professzor. :— Miért? — Azért, hogy egy olyan per középpont­ ! Mi izgatja a világot ? Zeppelin a Föld körül! Mi történik Palesztinában? Megegyezik-e Hága? Miről szól a legújabb Wallace-regény? Wallace új detektívregényei: Bones úr Londonban A hatalom könyve Ha megmutathatnám a leveleket... mondja Orczy báróné Orczy Lajosné, a különös per ötven pen­gőre elítélt vádlottja ott áll még az előszobá­ban, édesanyjával és a védővel, kiváncsiak gyűrűjének közepében. Nyugodtan, minden­t izgalom nélkül hallgatja, amint védője beszél ő is lehiggadt az Ítélet után. — Mit szól báróné az Ítélethez? — kérdez­zük tőle. — Hát kérem ez még nem az utolsó szó ebben a perben. Hiszen fellebbeztünk! Én nem loptam el a revolvert, ő előtte vittem el. Agyon akartam lőni magam. De most már máskép gondolkozom. Nagyon szerettem ... Ezért akartam meghalni... Lopni?... De­hogy akartam lopni! Ezért nem értem miért citáltak ide, mit akarnak itt velem. — Én azt hittem, hogy elvesz feleségül — folytatta nyugodtan, de alig hallható hangon Orczy Lajosné. — Ha megmutathatnám a le­veleket . . . De elvitték tőlem. Szombaton este három detektív jelent meg a lakásunkon, hogy házkutatást tartsanak, összepakkoltak minden levelet. Még a kályhába is benéztek, hogy nem­ rejtettem-e el oda is valami írást. — Mik a legközelebbi tervei, most, hogy lezáródott a per? — Pihenni szeretnék, rám fér. Itt a tár­gyaláson azt mondották ugyan rám, hogy manikűrös lány vagyok a Rácfürdőben s most állás után szaladgálok. Sohasem voltam mani­kűrös lány. Tanítónő akartam lenni, végeztem is két tanitóképezdét. De aztán ezt is abba­hagytam. — Férjhezmenés? , —­ Ugyan kérem! Elég volt Semmi szükségem nincs kezdjem. Jó iskola volt ez a per, amelyben úgy meg­hurcoltak engem. Pedig az én családom is van olyan előkelő, mint bárkié: az én apám ne­mesember volt, az anyám is nemesi család­­ból származik. Nagy örökség vár rám, amiért most pereskedünk. És ott sem hagyom ma­gamat, mint ahogy itt sem hagytam — fejezi be a beszélgetést a báróné, felcsattanó izga­tott hangon. Belekarol az édesanyjába s egy félóra múlva kisiet ugyanazon a kapun, amelyen sipeki Balás professzor ur távozott. R. Ö. — Házasság. Pajor László és Freund Klári vasárnap déli V* 1 órakor tartják esküvőjüket a dohány utcai templomban. (Minden külön értesí­tés helyett.) Husz Nándor grafikus és Seligmann Irénke szeptember hó 2-án, hétfőn délelőtt féltizenkét órakor tartják esküvőjüket a Pannoni­o­ utcai ká­polnában. Grosz Ede és Neuwald Lilly szeptember 8-án déli ésl2 órakor a dohányutcai templomban há­zasságot kötnek. (Minden külön értesítés helyett.* nekem­­hogy újból 7. oldal

Next