Esti Kurir, 1929. szeptember (7. évfolyam, 197-221. szám)
1929-09-01 / 197. szám
Vasárnap, 1929 szeptember 1 ÍTÉLET ORCZY LAJOS BÁRÓNÉ ÉS SIPEKI BALÁS KÁROLY ÜGYÉBEN^wvfXASVW11^Báró Orczy Lajosnét revolverlopás címén 50 pengő pénzbüntetésre ítélték, az életveszélyes fenyegetés és magánlaksértés vádja alól felmentették Tumultuózus jelenetek a tárgyalóteremben és a járásbíróság folyosóin — A perbeszédek zárt tárgyaláson hangzottak el — Úgy az ügyész, mint a báróné fellebbezett — Balás Károly és báró Orczyné nyilatkozatai az Ítélet után Báró Orczy Lajosné ügyének folytatólagos tárgyalását ma délelőtt tíz órára tűzte ki Böhm Hümér járásbiró. Már kilenc órakor olyan hatalmas tömeg tolongott a járásbíró szobája előtti és a folyosón, amilyenre még talán példa nem volt a járásbíróságon. Tíz órakor már mozdulni sem lehetett a folyosón az érdeklődők tömegétől és amikor megnyílt a terem ajtaja, az emberek egymás hegyemn hátán tolongtak a tárgyalóterembe. Tíz órakor érkezett meg a tárgyalásra báró Orczy Lajosné, aki védője, Weiss Ödön dr. kíséretében jelent meg és csak nagy nehezen tudott keresztülfurakodni az ajtót elálló többszázfőnyi közönségen. Tárgyalás hallgatóság nélkül Böhm Hümér járásbíró ezekkel a szavakkal nyitotta meg a tárgyalást: — Mielőtt a tárgyalást megnyitnám, felkérem a hallgatóságot, távozzon a teremből, csak a hírlapírók maradjanak benn, mert máskép lehetetlen tárgyalnunk ... A tárgyalóterem kiürítése után elsőnek Lindmayer Béla dr. ügyész állott fel szólásra és a következőket mondotta: — A főtárgyalás során a védelem részére olyan momentumokat tárgyaltak, amelyek nem tartoznak az ügyhöz. A védő úr itt szóvá tette, hogy a vádlottnőt a sértett elcsábította és házasságot ígért neki. Ha már felvetődtek ezek a kérdések én a sértett egyéni reputációja érdekében indítvány teszek újabb bizonyítékaim előterjesztésére. Böhm Hümér járásbíró itt félbeszakítja az ügyészt és közli, hogy a múlt tárgyaláson még néhány kérdést kellett volna intéznie a vádlotthoz, aki azonban rosszul lett és így a bizonyítás még nem fejeződött be. Tisztelettel kérem a járásbíróságot, — folytatja tovább az ügyész — hogy zárt tárgyaláson terjeszthessem elő bizonyítékaimat, amelyek a vádlott ■ női becsületére súlyos kihatással lehetnek. Weisz Ödön védő szólalt fel ezután: — Én bizonyítani kívánom — úgymond — hogy amit a vádlott állított, megállja helyét A zárt tárgyalást lehetetlennek tartom, erre talán a sértettnek oka van, de a vádlottnak nincs. A védő látható izgalommal, harsány hangon beszél, úgy hogy a bíró nyugalomra villájába kerültem, amely nemcsak társadalmi állásomtól és egyéniségemtől, de ízlésemtől és felfogásomtól is nagyon távol áll. Ki kell jelentenem azt is, hogy ellenem bizony alaposan kihasználták a bűnvádi perrendtartásnak azokat a rendelkezéseit, amelyek a védői szabadságról intézkednek. Én belekényszerültem ebbe az ügybe, kénytelen voltam idáig vinni, mint ahogy kénytelen voltam a rendőrséghez fordulni. Meggyőződésem, hogy senki sem cselekedhetett volna másként, akit hat hónapon keresztül ilyen módon zaklattak és üldöztek volna, mint engem. Hat hónapon át nem volt nyugtom, nem volt másban részem, mint folytonos zaklatásban és üldöztetésben. Hiszen ezt senki sem bírta volna tovább! . . . — Nekem nem volt más célom, mint hogy nyugalmamat visszaszerezzem. Én elmentem az engedékenység legvégső határáig, mindent megpróbáltam, hogy békés eszközökkel szerezzem vissza nyugalmamat, de minden békés eszköz kimerült. Nem rajtam múlott tehát, hogy idáig jutott ez az ügy, amibe engem valósággal belekényszerítettek. Le kell szögeznem végül azt is, hogy én a tárgyalások során nemcsak hogy nem kerestem botrányos és kompromittáló adatokat, hanem mindvégig csak oly adatokat sorakoztattam fel, amelyeknek felvonultatása elkerülhetetlen volt. A minimumra korlátoztam mindezeket az adatokat, amelyek nyilvánosságra kerültek. Remélem, végre nyugtom tesz , végképpen lezáródott ez a furcsa és különös ügy, amelybe akaratom, ízlésem ellenére kényszerültem bele. Ezeket mondotta Balás professzor s alighogy befejezte nyilatkozatát, valósággal elrohant a törvényszékről. Elrendelik a zárt tárgyalást Az ügyész és a védő között most éles párbeszéd keletkezik, a bíró erélyesen kopog ceruzájával, majdelrendeli a zárt tárgyalást és enunciálja azt is, hogy a vád- és a védőbedeket is zárt tárgyaláson fogják elmondani és nyilvános tárgyaláson már csak az ítéletet hirdetik ki. Mivel az ügyészt közben sürgős ügyben elhívják, tíz percre félbe kell szakítani a tárgyalást. Amikor az ügyész visszajön, már csak az a néhány hírlapíró marad a termében, akiket a vád és a védelem bizalmiak gyanánt jelentett be. A zárt tárgyalás alatt az előszobában és a folyosón továbbra is hatalmas tömeg hullámzott és izgatottan várták a tárgyalóteremből kiszivárgó híreket. Csak lopás vétségében bűnös... A zárt tárgyalás egynegyed egyig tartott és azon az ügyész s a védő megtartották perbeszédeiket. Böhm Hümér járásbiró erre befejezettnek nyilvánította a zárt tárgyalást és intézkedett, hogy a közönséget bocsássák be a terembe. Amikor az ajtó megnyílott, a hatalmas tömeg egymást tiporva, nagy lármával özönlött be a terembe. Böhm Hümér járásbiró ezután kihirdette az ítéletet, amely báró Orczynét csupán lopás vétségében mondotta ki bűnösnek és ezért őt az enyhítő szakasz alkalmazásával 50 pengő pénzbüntetésre ítélte. A közcsend elleni kihágás, életveszélyes fenyegetés és magánlaksértés vádja alól a vádlottaőt felmentette. Az ítélet indokolása szerint a vádlott saját beismerése szerint is minden engedély nélkül, jogtalanul kivett a sértett szekrényéből egy revolvert és azzal eltávozott. Ez a tény kimeríti a lopás vétségét. Ami a többi vádat illeti, a bíróság mérlegelte azt, hogy a felek nyolc éven át voltak bizalmas baráti összeköttetésben egymással és ez a tény, hogy a vádlott azt telefonálta a tanárnak, hogy elvitte a revolvert és hogy vigyázzon magára, mert végezni fog vele és önmagával, a köztük való összeköttetés folytán nem meríti ki az életveszélyes kritériumát. fenyegetés Ami a magánlaksértést illeti, tény az, hogy úgy a sértett, mint a vádlottnő nyolc éven át jártak egymás lakására és az a körülmény, hogy a vádlottnő, amikor felszólította a sértetteit, hogy távozzék a szobából és ő nem távozott, ugyancsak nem meríti ki a magánlaksértés bűncselekményét. Az ügyész fenntartotta a zárt tárgyaláson bejelentett összes semmiségi panaszait, ezenkívül fellebbezést jelent be azért, mert a bíróság a lopás vétségének vádjában pénzbüntetésre és nem fogházbüntetésre ítélte a vádlottnőt, ugyancsak fellebbezést jelent be azért is, mert báró Orczynét a bíróság a többi vádpont alól felmentette. A bíró ezután báró Orczynét kérdezi meg, hogy megnyugszik-e az ítéletben. ■— Nem nyugszom meg, fellebbezek — válaszolja Orczyné. — Akiért fellebbez? — Azért, mert nem érzem magam bűnösnek. Weiss Ödön dr. védő szintén fenntartja a zárt tárgyaláson bejelentett semmiségi panaszait és fellebbezést jelent be amiatt, mert a bíróság lopásban bűnösnek mondotta ki védencét. Senki sem cselekedett volna másként mondja sipeki Balás professzor Az első ember, aki az ítélet elhangzása után kisiet a tárgyalóteremből, sipeki Balás Károly professzor, a per sértettje. Megkönnyebbülten sóhajt fel, mosolyogva beszél az ügyvédjével és barátaival, látszik rajta, hogy alig várta már a per végét s örül, hogy végre bekövetkezett. A tárgyalóterem hölgyközönsége nem elégszik meg azzal, hogy az előszobában odatolakszik mellé, valósággal felfalja kiváncsi tekintetével, még a folyására is utána szaladnak azok, akik a tárgyalóteremben nem láthatták. Balás professzor szinte menekül a kiváncsi nők elől, csaknem futó lépésben szeli át a törvényszék keresztfolyosóját, hogy az Alkotmány utcai kaput minél gyorsabban elérje. Mielőtt elhagyná a törvényszék épületét, az Esti Kurír munkatársa megkéri, mondja el a mondanivalóit most, hogy a különös és izgalmas ügy ítélettel záródott le. Balás professzor mielőtt nyilatkozna, rejtekhelyet keres, ahol nem kell szembenéznie a sok kiváncsi tolakodó tekintettel s amikor már a folyosó egyik zugában biztonságban érzi magát, kezd csak beszélni. — .A közvéleménytől elnézést kell kérnem. — mondja Balás professzor. :— Miért? — Azért, hogy egy olyan per középpont ! Mi izgatja a világot ? Zeppelin a Föld körül! Mi történik Palesztinában? Megegyezik-e Hága? Miről szól a legújabb Wallace-regény? Wallace új detektívregényei: Bones úr Londonban A hatalom könyve Ha megmutathatnám a leveleket... mondja Orczy báróné Orczy Lajosné, a különös per ötven pengőre elítélt vádlottja ott áll még az előszobában, édesanyjával és a védővel, kiváncsiak gyűrűjének közepében. Nyugodtan, mindent izgalom nélkül hallgatja, amint védője beszél ő is lehiggadt az Ítélet után. — Mit szól báróné az Ítélethez? — kérdezzük tőle. — Hát kérem ez még nem az utolsó szó ebben a perben. Hiszen fellebbeztünk! Én nem loptam el a revolvert, ő előtte vittem el. Agyon akartam lőni magam. De most már máskép gondolkozom. Nagyon szerettem ... Ezért akartam meghalni... Lopni?... Dehogy akartam lopni! Ezért nem értem miért citáltak ide, mit akarnak itt velem. — Én azt hittem, hogy elvesz feleségül — folytatta nyugodtan, de alig hallható hangon Orczy Lajosné. — Ha megmutathatnám a leveleket . . . De elvitték tőlem. Szombaton este három detektív jelent meg a lakásunkon, hogy házkutatást tartsanak, összepakkoltak minden levelet. Még a kályhába is benéztek, hogy nem rejtettem-e el oda is valami írást. — Mik a legközelebbi tervei, most, hogy lezáródott a per? — Pihenni szeretnék, rám fér. Itt a tárgyaláson azt mondották ugyan rám, hogy manikűrös lány vagyok a Rácfürdőben s most állás után szaladgálok. Sohasem voltam manikűrös lány. Tanítónő akartam lenni, végeztem is két tanitóképezdét. De aztán ezt is abbahagytam. — Férjhezmenés? , — Ugyan kérem! Elég volt Semmi szükségem nincs kezdjem. Jó iskola volt ez a per, amelyben úgy meghurcoltak engem. Pedig az én családom is van olyan előkelő, mint bárkié: az én apám nemesember volt, az anyám is nemesi családból származik. Nagy örökség vár rám, amiért most pereskedünk. És ott sem hagyom magamat, mint ahogy itt sem hagytam — fejezi be a beszélgetést a báróné, felcsattanó izgatott hangon. Belekarol az édesanyjába s egy félóra múlva kisiet ugyanazon a kapun, amelyen sipeki Balás professzor ur távozott. R. Ö. — Házasság. Pajor László és Freund Klári vasárnap déli V* 1 órakor tartják esküvőjüket a dohány utcai templomban. (Minden külön értesítés helyett.) Husz Nándor grafikus és Seligmann Irénke szeptember hó 2-án, hétfőn délelőtt féltizenkét órakor tartják esküvőjüket a Pannonio utcai kápolnában. Grosz Ede és Neuwald Lilly szeptember 8-án déli ésl2 órakor a dohányutcai templomban házasságot kötnek. (Minden külön értesítés helyett.* nekemhogy újból 7. oldal