Esti Kurir, 1929. december (7. évfolyam, 274-295. szám)

1929-12-01 / 274. szám

Vasárnap, 1929 december 1 f EGY EGÉSZ FÉRFI A budapesti izraelita hitközség holnap választja meg Kaszab Aladár halálával megüresedett elnöki állásába Stern Samut. . A választás eredménye iránt nem lehet semmi kétség, miután a bizalom, a tiszte­let és a szeretet olyan, szinte elementáris erővel fordult Stern Samu személye felé, ami még a lehetőségét is kizárta annak, hogy egy ellenjelölt kísérelje meg az egy­­hagú választás megakadályozását. Nem szoktunk foglalkozni sem tárgyi, sem sze­mélyi vonatkozásokban felekezeti ügyek­kel. De viszont országos szempontokból sem irreleváns egy férfiúnak az egyéni­sége, emberi tulajdonságainak és hajla­mainak felismerése, aki az egyik, vagy a másik vallásfelekezet élére kerül, akár a lelki, akár a világi ügyek intézésére és irányítására. Ebben az esetben azonban az általános meggondoláson kívül úgy érezzük, hogy éppen Stern Samu elnökké választásának ténye túlnő azokon a kere­teken, amelyeken belül egy ilyen válasz­tás az illető felekezet belső, házi ügye marad. Már magának a választásnak külsőségei és előzményei sem voltak mindennapiak, miután a hitközség alapszabályait is meg­változtatta kizárólag abból a célból, hogy Stern Samu megválasztása lehetővé vál­jon. A mai időkben, amikor nemcsak a politikai, társadalmi, de a felekezeti élet külső és belső harmóniáját is felszaggatta a háború utáni évek izgalmi atmoszférája, gazdasági és erkölcsi összeomlása, a legki­­vételesebb jelenségek között kell elköny­velni a tiszteletnek azt az egyhangúságát, a bizalomnnak azt a zavartalanságát, a szeretetnek azt a melegét, amelyet egy ki­vételes egyéniség kivételes emberi kvali­tásai váltanak ki a polgárok széles réte­géből. Mi lehet a magyarázata ennek a ritka, sőt egyre ritkább egyhangúságnak? En­nek az egyhangúságnak, amelyben nem a hatalom ereje reprezentálódik, hanem amelyben sok tízezer ember egyforma akaratának és egyforma meggyőződésé­nek váratlan szépsége jelenik meg? Stern Samu egész életében a munka embere volt. Soha nem keresett politikai elhelyez­kedést és szinte kerülte a nyilvános sze­­­replést. Csendes, de dúsan gyümölcsöző munkában merült ki minden vágya és ambíciója. Nem hajszolt külső és zajos elismeréseket, de megtalálta a lelki idejé­gü­lés belső harmóniáját. Alig van talán ebben az országban ember, aki többet ál­dozott volna jótékony célokra, szociális és kulturális feladatok ápolására, mint ő, anélkül, hogy erről a közvetlen érdekelte­ken kívü­l bárki is tudott volna. Segített, ahol segíteni kellett, támogatott, ahol tá­mogatni tudott és minden igyekezete arra irányult, hogy a nagyközönség felé ellep­lezze és titokban tartsa szívbéli jóságának ritka értékeit. Segített olyan időkben, ami­kor nem volt népszerűsége az emberszere­tetnek és nem volt megértés az emberi nyomorúságok és az emberi szenvedések enyhítése iránt. És akik Stern Samut ismerik, tudják, hogy még a hála és köszönet legemberibb megnyilatkozásait is elhárította magától. És ugyanígy szinte pironkodva és szé­gyenkezve tért ki az elismerés elől, amely meghajolt munkájának roppant eredmé­nyei előtt, amint egyre feljebb emelkedett tekintélyben és pozícióban a magyar köz­­gazdasági élet fontos és jelentős őr­helyein. Mennél magasabbra emelkedett befolyásban, rangban, vagyonban, annál alázatosabb maradt szivében­­vés annál mélyebbre hajolt, ha “kezét kinyújtotta a gyöngék, a szenvedők és az elesettek felé. Szive volt olyan időkben, amikor majd­nem mindenki elvesztette a szivét. Lelke volt olyan években, amelyek kiölték a lel­ket az emberekből. Dolgozott és alkotott egy olyan korban, amely lábbal tiporta a munka becsületét és az alkotás tiszteletét. Munka és emberszeretet: ezek voltak életének irányító vezérelvei. Mennél ma­gasabbra csaptak a magyar életben a gyű­lölet és a terméketlenség esztendeinek hullámai, annál erősebben hitt a munka és a szeretet megváltó erejének kettős evangéliumában. Ember tudott maradni olyan időben, amely ledöntötte piedesz­­táljáról az embert. Dolgozni tudott és al­kotni, amikor a munkátlanság és a tehet­­ségtelenség kietlen és reménytelen képei riasztottak a közéletben. Szellemének ma­gasrendűsége, tehetségének rendkívülisége csak hozzájárult a megbecsülésnek ahhoz a megható melegségéhez, amely személyét körülölelte mindazok szívében, akik is­merték és szerethették. Stern Samu a holnapi napon dolgozó­­szobájának és magánéletének csendes színfalai közül kilép a közélet terére. És ezt az első lépését őszinte megindultsággal kell fogadniok mindazoknak, akik még nem vesztették el hitüket a tehetség, a tisztesség tisztesség és a legritkább emberi erények diadalában. Első lépései talán bizonytala­nok lesznek, túl szerények és túl szelídek azok előtt, akiknek szeme hozzászokott a túl nagy gesztusokhoz és akiknek füle már majdnem elvesztette érzékenységét a szív hangjai iránt a hiú tülekedés és mél­tatlan érvényesülés vásári zsivajában. De bizonyos, hogy azon az útón, ame­lyen Stern Samu halad, el is kell némulnia minden zsibvásári lármának, hogy hangot kaphasson a mély emberi értékek ritka csengése és a tehetség orgonadugása. B. L. 3. oldal EGY ÚJ MÉLTÓSÁGOS CÍM KÜLÖNÖS TÖRTÉNETE 5640 pengőt követel egy előkelő fővárosi bankigaz­gatótól a kormányfőtanácsos-kinevezés közbenjárója gyi­v** Jár-e díjazás annak a közbenjárónak, aki kormányfőtanácsosi méltóságot szerez? — Érdekes polgári per a budapesti bíróság előtt Néhány napon belül egy olyan ügy kerül a magyar bíróságok elé, aminől a békevilág ju­­dicaturája bizonyára sohasem ismert. Maga a per anyaga is egészen szokatlan, de szokatlan és merész az a jogcím is, amelyre Bolgár Jó­zsef részvénytársasági igazgató tekintélyes kö­vetelését alapítja. Arról van ugyanis szó, hogy egy előkelő fő­városi nagybank nemrégiben nyugdíjazott ügyvezető-igazgatója méltóságos úr akart lenni. Bolgár József részvénytársasági igaz­gató előtt — akinek kitűnő s mint ez esetből is kiderül, jól hasznosítható összeköttetései vannak — kifejtette, hogy egy esetleges kormányfő­tanácsosi kineve­zésért anyagi áldozatoktól sem riadna vissza. Bolgár József, mint ezt 49.706/1929. számú keresetében előadja, vállalkozott­­is arra, hogy illetékes tényezők figyelmét felhívja a bankigazgató közhasznú tevékenységére s mindent el fog követni annak érdekében, hogy a bankvezér kormányfőtanácsosi kine­vezéshez, tehát méltóságos címhez jusson. De e tárgyalás során Bolgár — a kereset szerint — azt is leszögezte, hogy csak megfelelő honorárium ellenében hajlandó ezt a munkát elvégezni, s a felmerülő készkiadásain kívü­l 6000 pengő tiszteletdíjat kér, abban az esetben, ha az igazgató valóban megkapja az előkelő kor­mányfőtanácsosi kinevezést. A közbenjáró közbenjár­ ó" közbenjáró, úgy látszik, lelkiismeretesen végezte is munkáját, mert, mint előadja, hónapokon keresztül, reggeltől estig járt a megbizatás alapján, hogy a direktor úrból méltóságos úr lehessen. Hogy milyen fórumoknál kellett eljárnia a ki­nevezés érdekében, arról természetesen Bolgár nem nyilatkozik keresetében, minthogy ezt bi­zonyára üzleti titokként kezeli. Ellenben min­den kertelés nélkül nevén nevezi a gyermeket és az első perfelvételi tárgyaláson be is jelenti, hogy neki még 5640 pengő jár a vezérigazgató­tól, akitől, mint a későbbiek során kiderült, való­ban kormányfőtanácsos, tehát méltóságos úr lett. • Mindezért pedig Bolgár előleg címén „mind­­össze“ 3000 pengőt kapott a pesti bankvezér­től, azzal a megnyugtatással, hogy a többi já­randóságát majd akkor kapja meg, ha a kor­mányfőtanácsosi kinevezés megjelenik a hiva­talos lapban. A kormányfőtanácsosi kinevezés kétségkí­vül megtörtént, a nyugalmazott ügyvezető­­igazgató ma már mint méltóságos úr szerepel Budapesten, de Bolgár, — mint ezt dr. Fodor Hermann ügyvéd útján beadott keresetében elpanaszolja, — a megállapodás szerint még esedékes 5610 pengőt mindez ideig nem­ kapta meg. Bolgár ugyan többizben felszólította a méltóságos vezért, hogy fizesse meg járandó­ságát, mert hiszen ő kétségkívül teljesítette a megbízatást és legjobb tudása szerint járt el a kinevezés érdekében,­­ de a nyugalmazott bankdirektor és most már aktív kormányfő­­tanácsos, mindez ideig vonakodott megfizetni ezt az összeget. Hosszas tárgyalások után most végül perre kerül a sor, s a kitűnő közbenjáró ma már nemcsak az 5640 pengő tőkét, hanem ennek 1929 október elsejétől járó 10 százalék ka­matát és a perköltség megfizetését követeli. 5640 pengő és a kamatok a méltóságos címért... Ez a kis korrajznak is beillő miniatűr de­cember 7-én kerül dr. Somosheöy táblabíró elé, akinek a magyar bírák közül tán először kell döntenie arról, k­­­i várjon jár-e a kormányfőtanácsosi kine­vezésért a közbenjárónak díjazás? Az ügyet mindenféle szempontból nagy ér­deklődés kíséri. Nem szólva a per szokatlan jogi alapjáról, az ügy­ek személyi és politikai vonatkozásai is egyaránt csemegeszámba mennek. Az ügy főszereplője, vagyis az alperes egy közismert és nemrégiben még nagy pozíciót betöltő köz­­gazdasági tekintély, aki csak nemrégiben vo­nult vissza a nagy bank ügyvezető­ elnöki író­asztala mellől. Az illető vezérigazgató nevét nem írjuk ki, mert hiszen végerdeményben ebben az ügyben nem is a szereplők a fonto­sak! Ennek a pernek társadalmi és politikai vonatkozásai azok, amelyek különösképpen érdeklődésre tarthatnak számot, függetlenül a személyektől. Mert felvetődik a kérdés, hogy várjon lehet-e Magyarországon közbenjárással, jó összeköttetések alapján és mondjuk 6000 pengő költséggel valakit ,a közgazdaság terén kifejtett eredményes munkájának elsimeré­­sén­k ilyen megkülönböztető címmel díszíteni? Ennek a 5640 pengős polgári követelésnek mégis csak a háttere az, amelyről Bernard Shaw a legremekebb szatírát írná. IS. hl Az Esti Kurír minden olvasójának joga van a zsebnaptárhoz Szenzációs sikere van az Esti Kurír idei ka­rácsonyi ajándékának. Olvasóink mindenütt nagy elismeréssel beszélnek az elegáns kiállítású, vászonba kötött, vékony, de gazdag tartalmú zsebnaptár­ról, amely a jó és minden tekintetben használható naptárnak valósággal ideális megtestesítője. Erre a pompás és hasznos ajándékra az Esti Kurír minden olvasójának igénye van. Az előfizetők teljesen díjtalanul kapják, a lap példányonkénti vásárlói pedig a rendes eláru­­sítóhelyükön (trafikban, könyvkereskedésben, utcai elárusítónál) válthatják magukhoz mind­össze 1 pengő külön költségmegtérítés ellené­ben. Az előfizetőket kérnün kell, legyenek türe­lemmel, mert a postai szétküldés hatalmas munkája bizony igénybe fog venni egy-két he­tet s így talán december közepéig is eltart, amíg mindegyik előfizetőnk megkapja a neki járó ajándékunkat. Az Esti Kurír új zsebnaptára bizonyára nélkülözhetetlen kísérője lesz olvasóink­nak teljes egy esztendeig. Nincs benne egyetlen felesleges sor sem,­­ kezdve az előjegyzési naptáron egészen a te­kintélyes oldalszámú, de a finom k­ártyapapír miatt mégsem vaskos kötet utolsó lapjáig, minden sorára szüksége lesz az olvasónak egyszer vagy másszor. Ennek bizonyságául íme rövid kivonat a tartalomjegyzékből: Közhivatalok, múzeumok Budapesten, Nagykövetségek és útlevélosztályok, Érkező és induló vonatok a budapesti pálya­udvarokról, Vasúti tarifa a fontosabb városokba, Villamos-menetrend, A gáz­, a villany, a víz ára, Kis turistakalauz, Olympiai bajnokok és magyar bajnokok, Magyar tőzsdei értékpapírok áralakulása, Adózási statisztika különböző országokban. Hogy kell útlevelet szerezni, Adónaptár. Mindezeken kívül természetesen még rengeteg tudnivaló, adat, útbaigazítás van az új zsebnaptárban s ezért azt hisszük, minden olvasónk érdeké­ben ismételjük e felhívást: követelje minden elárusítónál az Esti Kurír zsebnaptárát! — Vidéki előfizetőink figyelmébe. Lapunk mai számához vidéki előfizetőink részére, akiknek előfizetése most lejár, postatakarék­­pénztári befizetési lapot mellékelünk. Kérjük az előfizetési díjakat kiadóhivatalunknak mi­előbb beküldeni, hogy a lap küldésében fenn­akadás ne történjék. A Szirtes (Egyetem­ utca 11.) felhívja a vásárló közönség figyelmét, hogy úri és női divatáru­­üzlete végleg feloszlik és a raktáron lévő jó mi­nőségű árukat meglepő olcsó áron árusítja. 1* *- •» ^ ^ s. a -a-^ -a 'a'^ 'a 'a'^-^-afc- a a -■»- a aa -aa­ 'a ♦- a a Fővárosi Operettszinház | Fővárosi Operettszinház I zenekera $ | Erdélyi Patai Leó vezetésével jM holnapi vasárnaptól kezdve a síí | Palermo Kávéháziba!? | (VI., Andrássy­ út 47.) flj ij| Menürendszer ^ hsmfifVerSeilVeZ­Tel Aut 105-14,105-16 ||1­6—12—18 havi részletre lipSÉÉÉI I ’ hangszórók és rádióalkatrészet­gyári árjegyzési áron kaphatók: Csillárok és V­ágítás R.-T. Bud­pest, VII. Erzsébet­ körút 41

Next