Esti Kurir, 1930. június (8. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-01 / 123. szám

Vasárnap, 1930 június 1 ablakon keresztül, a rácson át menekült, ami meglehetősen föltűnő volt a nagy udvaron, mert hiszen sokan láthatták. Kovács elmon­dotta, hogy amikor belépett az előszobába, ahol már várt rá társa, Czinóber József, valaki megnyomta a kilincset, mintha be akart volna jönni az előszobába. — Arra számítottam — mondta Kovács, — hogy az az ember, aki be akart nyitni, még mindig a folyosón várakozik, ezért nem men­tem le a rendes lépcsőn, holott a szekrénybe zárt tisztviselők miatt ott is nyugodtan leme­hettem volna. Kovácsot ma délelőtt még nem tartóztatták le, mert ügyére vonatkozóan a rendőrség h­osz­­szabb nyomozást kíván lefolytatni, holnapig tehát őrizetben tartják. A detektívek egyébként Czinóber Józsefet városszerte keresték egész délelőtt, de nem sikerült megtalálni. Szrubián rendőrtanácsos intézkedésére Czinó­­ber fényképét sokszorosították a főkapitány­ságon és egyúttal elfogatóparancsot adtak ki ellene. Feltehető, hogy mivel pénze nem volt, messzire nem menekülhetett és nyilvánvalóan itt tartózkodik a fővárosban. Kézrekerítését a rendőrség minden pillanatban várja. Páll József. Beszélgetés a Remete­ utcai ház lakóival, akik komoly és tisztessé­­ges fiúnak ismerték Kovács Já­nost, a bankrablót — Senki sem gondolta volna róla — ismét­lik tévetegen a kis ferencvárosi ház lakói s szinte maguk elé idézik még egyszer a neve­zetes földszinti lakó alakját: Kovács Jánost, a bankrablót. Mert ez az amerikai iza­vak­merő bűneset különb szenzációja a kis két­emeletes ferencárosi proletárháznak, amely­nek földszint 4. számú szobakonyhás lakásá­ban élt ma éjszakáig névtelenül és ismeret­lenül Kovács János vasúti napszámos, fele­sége és 19 éves János nevű fia. A János, aki­nek eredetileg asztalosság volt az ipara, de közel egy esztendeje munkanélkül volt.­­Egy ideig csak úgy lézengett a Remete­ utcai bérház szomorkás kis udvarán, ahol néhány poros leander, meg egy-két fazékba ültetett kaktusz szimbolizálja a parkot. Aztán, úgy látszik, elunta a tétlenséget s körülbelül hat hónappal ezelőtt ünnepélyesen bejelentette szüleinek, hogy állást kapott. Tisztviselő lett, mint mondotta és hathónapi próbaszolgálat után rendes, emberi fizetéshez jut, amelyből majd a papának visszafizeti a sok kölcsönt Az öreg vasúti napszámos, egyébként szor­galmas, komoly, olvasott ember, hitt is a fiá­nak, aki ettől az időtől kezdve kora reggel el­ment hazulról, délben az ebédet, csak úgy­­futtában fogyasztotta el és azon megint este jelentkezett , mikor vége volt a hivatalnak. Azt mondta, hogy a térképészeti hivatalban dolgozik és csak várjanak türelemmel, majd meglátják, milyen komoly segítség lesz az ő fizetése a háznál... Kovács Jánosnak, az apának ugyan­is havi­­­100 pengő fizetése volt. Ebből éltek hárman,­­mert hogy a fiúnak ritkán volt keresete. Tegnap aztán hazahozta az első «keresetét». Háromszáz pengőt! Valóságos vagyon a sze­gényes szobakonyhás lakásban, amelynek lak­bérénél hosszú időn keresztül egy albérlő né­hány pengője jelentett segítséget. Most már nem volt szükség az albérlőre «Janibós tiszt­viselő lett», aki hat hónapra visszamenően kapja meg a fizetését és ennek gyik részlete volt az a háromszáz pengő, amelyet átadott. Az öregek boldogok voltak. Ember lett a fiúból, akit azelőtt a rossz társaság, a bará­tok vittek csak néha-néha rosszutra. Arról ugyanis a házban mindenki tudott, hogy ifj. Kovács János egyszer, vagy másfél évvel ezelőtt a szomszéd házban lakó ba­rátjával, Czinóber Józseffel betörést kö­vetett el, a közeli Mester­ utcai felsőkeres­kedelmi iskolában. A betörés csakhamar kiderült, a két fiatal bűnözőt elfogta a rendőrség, de azután vala­hogy megszabadultak a komolyabb büntetés­től. Kovács János és Czinóber barátsága Kovács János akkor megfogadta öreg any­jának, hogy soha többet nem vállalkozik se­­milyen kétes manőverre. Látszólag Czinóber­­rel is szakított az öregek kívánságára, úgy­hogy a szomszéd házban lakó tisztviselő már be sem járhatott Kovácsékhoz. Az öreg Kovács János meg az asszony kitiltották a házukból. Most már csak úgy füttyjellel hívta mindig barátját Czinóber, miközben a kapu előtt vá­rakozott.­­ Ez azonban, a jelek szerint nem akadályoz­ta meg a két fiút abban, hogy újabb kalandos terveket ne szőjjenek. Így születhetett meg fantáziájukban a tegnap végrehajtott filmszerű bankrablás terve is, amely „szakmai“ szem­pontból a legprecízebben kidolgozott csikágói bankrablásokat is túlszárnyalja. Erre már régen készült a két Remete­ utcai fiú, mert hiszen Kovács János már hónapokkal ezelőtt azzal biztatta a szüleit, hogy május vé­gén, illetve június elején hozza a hiva­talból a „fizetést44, nem lesz több gondja öreg édesapjának. Ezzel magyarázta azután tegnap azt a bizonyos 300 pengőt, amelyet ünnepélyesen átnyújtott any­jának. Már nem is csodálkoztak. Jánosból komoly, tisztességtudó, dolgos ember lett, a ház minta­képe, aki reggel ment és este jött a „hivatal­ból.“ — Alázatos, szótlan, dolgos embernek tartotta itt mindenki — mondják a szomszédok, aki szorgalmával annyire vitte, hogy asztalossegédből tisztvi­selő lett. Tegnap reggel is elment a szokásos időben. Régi, kopott sötétkék zakkójában, kemény kalapjában lépett ki a Remete­ utcai ház ka­puján. Délben jött haza. Nyugodt és derűs volt ,mikor átadta anyjának a 300 pengőt. Azután 150 pengőt­­kölcsönkért], azzal, hogy ezt majd ma megadja, csak valamit ki akar előbb fizetni. Délután már elegáns, világosszürke ruhában, sárga ci­pőben, vadonatúj szürke kalapban, séta­pálcával jelent meg Kovács János a ház­ban. Egészen megváltozott az új ruhában, úgy né­zett ki, mint­­egy igazi hivatalnok]. Megnőtt a respektusa a szomszédok előtt. Délután azután megint elsietett. Nem is jött haza este, nem is tudhatott arról, hogy közben már a rendőrség emberei faggatják az anyját. Mikor délután hat óra tájban detektívek lép­tek be a lakásba, Kovácsáé sírva fakadt. Egy pillanat alatt megértett mindent. Nem is kel­lett sokat magyarázni neki, olvasta a lapok­ban, mi történt. Hát az ő fia volt a vakmerő bankrabló!... Ilyen szégyen! Nem lehetett megvigasztalni a két öreg­embert, úgy zokog­tak az elfüggönyözött kis földszinti szobá­ban. Estefelé elmentek a detektívek. Nem talál­ták, akit kerestek, egy pillanatig úgy látszott, mintha Kovács János megszökött volna. Éjszaka tizenkettőkor jött haza. Elegánsan és vidáman,­­ az új szürke ruhában, karcsú sétapálcával a kesztyűs kézben. Juhász György házmester nyitott kaput. Szinte meg­döbbent, mikor meglátta Kovács Jánost. Hát még nem tud semmiről?!... Elfogják a bankrablót Kovács úgy látszik valóban nem tudott sem­miről. Adott húsz fillér kapupénzt, jó éjszakát köszönt és ment az udvar felé. Az ajtajuk előtt szipogott már az anyja. — Ilát te veled mi van? — kérdezte anyás rémülettel, de már egy kis szemrehányással is a hangjában. — Semmi — válaszolt közönyösen Kovács János. — Kerestek a detektívek .. . A fiatal fiú megtorpant a sötét udvaron. Már látta, hogy nincs menekvés. Ha a detektí­vek keresték, akkor Czinóber bizonyára min­dent bevallott... Aztán bezárult a földszint 4. számú lakás ajtaja. Fojtott hangok, feltörő asszonysírás szűrődött ki még az udvarra. A két öreg szidta a fiút. Kovács János pedig, mint akinek már min­den mindegy, lefeküdt az ágyba aludni. Azt mondta, ki tudja, mikor alhat megint otthon, így fogták el a detektívek pontosan három­­­negyedkettőkor. Már az első kopogásra felrezzent a kis csa­lád. Ifj. Kovács János felült az ágyban s várta, amíg apja nyitja az ajtót. Az öregek ugy látszik virrasztottak az ágyban. Aztán mikor a detektívek örülfogták, Kovács János még kicsit álmosan, de minden habozás vagy ellenszegülés nél­kül öltözködni kezdett. — Tudom, miért keresnek az urak, megyek, Ek­ követtem el a délelőtti bankrablást. Kovács János tisztában volt azzal, hogy semmi célja a tagadásnak, hazudozásnak. Még Czinóberre, a barátjára kérdezett, akit akkor már szabadon bocsátott a rendőrség. Hajnali három óra volt, mikor a legvak­merőbb és látszólag legügyesebb pesti bank­rabló vadonatúj szürke ruhájában elindult a derengő szűk kis ferencvárosi utcán a főkapi­tányság fogdája felé. A sovány, nyurga fi­­ még egy elérzékenyü­lt pillanatában vissza­nézett a remeteuc­cai kétemeletes házra, amelynek kapujában a két öreg törü­lgette a könnyeit. Aztán beült az autóba és beszélni kezdett. — Meguntam kérem a nyomort... szeret­tem volna élni, sok pénzhez jutni... Czinó­­berrel hónapokkal ezelőtt elhatároztuk, hogy pénzt szerzünk a bankból. Pontosan kitervel­tük, hogyan csináljuk a dolgot, nem számít­hattam erre ... hogy így megbukom. A főkapitányságon akkor már a rendőr­tisztviselők és detektívek egész csoportja várta az amerikai izű bankrablás fiatal hősét. (g. i.) 3. oldal Kabakovics József a szabad­elvű párt nevében a taxiállo­mások körüli visszásságok meg­szüntetését kérte Sipőcztől A városházán ma délben nagy feltűnést kel­tett egy hatalmas küldöttség, amelynek tagjai egyszerre ellepték a polgármesteri hivatal elő­szobáit és a folyosókat. Ötszáz piros taxi kisiparos jelent meg monstreküldöttségben Sipőcz Jenő pol­gármesternél, hogy a taxiállomások körül tapasztalható mizériák mielőbbi megszün­tetését kérje. A küldöttséget, amelynek vezetői előzőleg a Nemzeti Szabadelvű Párt támogatását kérték, Kabakovics Jó­zsef törvényhatósági bizottsági tag vezette Sipőcz Jenő polgármester elé. Kabakovics József a polgármester előtt el­mondta, hogy 535 kisiparos nevében járult a főváros vezetője elé és a taxiállomások igazságos beosztása iránt kér sürgős intézkedést. Kabakovics József beszédében ismertette a budapesti bérkocsis ipartársulat autótaxi szakosztályának memorandumát, amely erősen panaszkodik a Marta autótaxi vállalat dédelgetése miatt, amit azzal bizonyít, hogy a piros taxisok esztendőkön keresztül hiába folytattak elkeseredett harcot az állomáshelyek közössé tétele érdekében. A memorandum hangoztatja, hogy a főváros tanácsa mostoha elbánásban részesítette a kisembereket, mert például az idegenforga­lom csomópontjai, a nagy szállodák előtt piros taxi állomást kapni nem lehet, ezeken a helyeken mindenütt csak a Marta vállalat taxijai sorakozhatnak fel. Hasonló a helyzet a Népszínház környékén is, továbbá a Kossuth Lajos­ utcában. A memorandum a következő három pontban foglalja össze a piros taxisok kívánságait: 1. Az összes budapesti autó taxi-állomások az összes érdekeltségekhez tartozó autotaxik részére egyesíttessenek, közösekké tétessenek és a polgármester rendelje el, hogy minden budapesti taxisnak joga, sőt kötelessége az egyes taxiállomásokon a beérkezés sorrendjé­ben és a meghatározandó létszámban fel­állóni. 2. Adjon engedélyt a polgármester arra, hogy az összes bérkocsik az érkezés sorrend­jében és a meghatározandó létszámban fuvar­szerzés céljából állandóan elhelyezkedhesse­nek. •3. Engedje meg a polgármester, hogy a ká­véházak, éttermek, mulatók, szórakozó- és egyéb nyilvános helyek előtt este tíz órától kezdődőleg ugyancsak az érkezés sorrendjé­ben és meghatározott számban állhassanak fel az összes géperejű bérkocsik. A memorandum végül azt hangoztatja, hogy a világon mindenütt közösek az autotaxi­­standok, csak nálunk részesül a nagytőke ki­vételes elbánásban. Zöldy Nándor titkár felhívta a polgármes­ter figyelmét egy »rejtélyes» szerződésre, melyet a fő­város tanácsa 1929 áprilisában kötött a Marta-val. Ennek a szerződésnek IX. paragrafusa azt tartalmazza, hogy a Marta kizárólagossági jogot kap a kijelölt standok elfoglalására. Ez azt jelenti, hogy a Marta számára kijelölt ál­lomáshelyeken más érdekeltség körébe tar­tozó taxi nem h­elyezkedhetik el. Erről a szer­ződésről a főváros egyetlen autonomikus szer­vének nincs tudomása. Sipőcz Jenő polgármester, aki mindvégig nagy figyelemmel hallgatta meg a panaszo­kat, kijelentette, hogy a szerződéseket termé­szetesen tiszteletben kell tartani, ellenben maga is szükségesnek látja, hogy a pa­naszokat megvizsgálja. Sipőcz Jenő polgármester kijelentette, hogy, át fogja nézni az összes aktádat, majd ígére­tet tett arra is, hogy személyesen fogja végig­járni a főváros területét és mindenütt a hely­­színen személyesen fog meggyőződni a fel­sorakoztatott panaszok valódiságáról. Hang­súlyozta a polgármester, hogy soha életében a nagytőkével semmiféle kapcslatban nem volt és nincs is és így a kisemberek bízhatnak abban, hogy újabb panaszaik orvoslásra ta­lálnak. A küldöttség tagjai megnyugvással vették tudomásul a polgármester válaszát, ami lé­nyegében a standkérdés revizóját jelenti. Dr. Kabakovics József a «rejtelmes» szerző­désről a következőket mondotta az Esti Kurir munkatársának: "­ A szerződés azon pontja, amely a Marta vállalatnak a helyek elfoglalása tekintetében kizárólagossági jogot ad, felfogásom szerint jogszerűen meg nem állhat és pedig azért nem, mert a főváros csupán a helyet jelöl­heti be, ahol a taxiállomások felállíthatók, azonban annak a kérdésnek eldöntése, hogy a kijelölt helyen mely érdekeltség taggjai áll­hatnak, nem a főváros hatáskörébe tartozik, hanem a rendőrség hatáskörébe. Ezek szerint nyilvánvaló, hogy a főváros olyan kérdésben kötött szerződést, amelyhez felfogásom"­ sze­rint törvényadta joga nem volt. IV., Kossuth Lajos-a. 13 Jp ,n­"w - <• •szappan-fog krem®puder®kö!niviz»

Next