Esti Kurir, 1930. augusztus (8. évfolyam, 173-197. szám)
1930-08-01 / 173. szám
Péntek, 1930 augusztus 1 csíkmiri. GLOSSZÁK IlépésA felső hatóságnak valami okból nem felelt meg a polgárok jelöltje: nem hagyta jóvá a választást. Nem ritka, nem is rendkívüli eset ez nálunk s következményei is eléggé megszokottak. Ha a polgárság és a felettes hatóság ízlése nem találkozik a jelölt személyében, nem igen esik meg, hogy a polgárság választása kerekedhetnék felül. Vannak erre jól bevált módszerek — hogy csak egyet említsünk: a nyílt választás — vannak erre kitűnő teóriák — hogy megint csak egyet említsünk: a magyar népnek szégyenszemre és méltatlanul világgá kürtött éretlensége. Ebben az esetben azonban, amelynek itt néhány sort szánunk, nem úgy fordultak a dolgok, ahogyan már nálunk rendesen fordulni szoktak. Nem is volt itt szó országos ügyről, csak helyi jelentőségű eseményről, egy község lelkész-választásáról. A község református polgárainak meg volt a maga jelöltje. Meg is választották annak rendje és módja szerint. S a beiktatáshoz nem kellett egyéb, mint a püspöki jóváhagyás. A püspök úr azonban nem hagyta jóvá a választást.. Miért, miért nem: hagyjuk felderitetlenül; belső ügye a felekezetnek, joga a püspöknek s mi sem áll távolabb tőlünk, mint hogy bele akarjunk avatkozni a hitfelekezet belső ügyeibe. Csak a végső eredmény elgondolkoztató. A község polgárai nem nyugodtak meg a döntésben. S mert másképpen nem tudtak, sehogysem tudtak a maguk akaratának megfelelő intézkedést kapni: nagyrészt kiléptek a református egyházból és unitáriussá lettek. Tanulság? Nincs tanulság. Mert ha a politikában (amiről igenis akarunk beszélni) így szembe kerül a t 'várság választása a felsőbbségével: vájjon ! - mmn lépjen ki, hová lépjen be az «éretlen», magyar választó? * K enyérárFeljebb meg a kenyér ára. Na és? Nem úgy van, hogy «na és?», mert a kenyér árának emelkedése nagy izgalmat okoz. Az egész közvélemény felháborodva fogadja a drágulás jeleit és megmozdul — természetesen — a politikai világ is. Elsősorban az ellenzék. Egy ellenzéki képviselő levelet intéz a kormány fejéhez. A levél megjelenik az újságokban. A miniszterelnök válaszol a levélre. A válasz is megjelenik az újságokban. Ó, a miniszterelnök nem védi a drágulást, csak magyarázni próbálja. Vis majorral, elháríthatatlan okokkal, amelyeken ő, vagy a kormányzórendszer nem uralkodhat. Ám a közvéleményt s az ellenzéket nem elégíti ki a válasz. Az ellenzéki képviselő újabb levelet ir. S most várják a miniszterelnök újabb válaszát s nem is nagyon barátságosan várják. Mert még az is lehet, hogy igaza van, lehet hogy nem tudja megakadályozni s a termés rossz volt. De a kenyér, a nép kenyerének ára nem bagatell dolog. De nem ám. Arra borzasztóan vigyázni kell. S még megeshet, hogy bár igazán nem tehet róla és ellene semmit, belebukik egy kormány, melynek csak pechje, hogy az ő idejében drágult. Félreértés ne essék: Franciaországról van szó. Ott kell a kormánynak a kenyérdrágulás miatt védekeznie, holott csak piaci és normális drágulásról van szó és nem arról, hogy a kormány és többsége a törvénnyel drágít. Igen, Franciaországban. Ott így van ez. Rigoló Rigoló, szegény, a mutatványos bódék bohóca, jegyszedője, kikiáltója, öngyilkos próbált lenni. Cukorspárgával felkötötte magát egy fára. A sétálók vették észre és vágták le. Már kékült a szerencsétlen s kis hijján elszállt belőle a lélek, melyet valami sok gyönyörűség nem kapcsolt a sokat szenvedett testhez. De hogy levágták s magához térítették, tudomásul vette életét, nem tragikusabban, mint ahogy halálát elhatározta. Estére megint kint volt a bódéknál s még interjút is adott. Ezt, hogy bár pénze sem nagyon volt (napi hat pengő már polgári nyugalmat jelentene neki), nem azért rugaszkodott ki a ligeti életből. Hanem azért, mert az emberek nem jók. Ezen a nagyon nyavalyássá fordult életen sem tudnak megférni, • szekálják* és ivexálják* egymást, ő nem bánná a kevés pénzt. Csak *szekatura» ne lenne. Jaj de igazat mondott Rigoló bohóc a ligeti vastag sminkkel arcán. Olyan igazat, hogy kész volt meghalni is érte. Olyan igazat, hogy ott, ahonnan egy ilyen megértő hullámnak el kellene indulni — soha nem fogják megérteni ezt a keserves, keserű igazságot. MSK Az ESTI KURÍR olvasótábora a magyar polgárság A KÜLTERJES VÁROSFEJLESZTÉSI POLITIKA KÁROS KÖVETKEZMÉNYEI Nyolcvan olyan utcája van Budapestnek, amelynek nincs burkolata, de a főváros költségvetéséből nem mi elég pénz útépítésre Csármann tanácsnok szerint a főváros egész évi költségvetése se volna elég az útépítési igények kielégítésére — Az évi ötmillió pengő alig elég az utak foltozására — A Ferenc- és Józsefváros alacsony házikókkal teli utcái adják a főváros fejlődésének útját A főváros közönsége körében állandóan megismétlődnek azok a panaszok, amelyek hegyes utcák és úttestek járhatatlanságát teszik szóvá. Most, hogy a városházán összeállítják a jövő évi költségvetést, ismét aktualitást nyer a fővárosi útépítési program végrehajtásának a lehetősége. Nem kétséges, hogy utaink járhatósága tekintetében hátrányban vagyunk a nyugati metropolisokkal szemben. A főváros útépítési osztálya hivatása magaslatán áll ugyan, hiányzanak azonban azok az anyagi eszközök, amelyek szükségesek volnának a cél eléréséhez. Éveken keresztül követeltük, hogy a főváros vezetősége másutt takarékoskodjék és ne az útépítési és útkarbantartási költsé■veken. A küzdelem azonban hiábavalónak bizonyult: az útépítési ügyosztály kénytelen volt évről évre felére, sőt negyedére redukálni munkaprogrammját. Az új költségvetés összeállításával kapcsolatosan beszélgetést folytattunk Csármann Ferenc tanácsnokkal, az útépítési és városrendezési ügyosztály vezetőjével és felvetettük mindazokat a kérdéseket, amelyek ma a főváros közönségét ezekben a vonatkozásokban érdeklik. Mindenekelőtt az iránt érdeklődtünk, hogy mi az oka a felmerülő útépítési igények óriási számának és milyen lehetőségek kínálkoznak a jövő esztendőben az útépítési program végrehajtása, vagy a végrehajtásnak legalább is a megkezdése tekintetében. A külterjes városfejlesztés köz'?'kezményei Csármann Ferenc tanácsnok a következőket , mondotta az Esti Kurír munkatársának: — A főváros súlyos költségvetési helyzetében a minimumra kell redukálnunk igényeinket. Ha minden jelentkező és jogos útépítési igényt ki akarnánk elégíteni, akkor a főváros egész 200 millió pengős költségvetése sem volna elegendő a költségek fedezésére. Az a keret pedig, amelyet nekünk a felsőbb fórumok engedélyeznek, mindössze ötmillió pengőt tesz ki. Most bosszulja meg magát az a régi városrendészeti elgondolás, amely a külterjes fejlődést propagálta. 40 évvel ezelőtt kezdődött meg Budapest legkülönbözőbb perifériáin a parcellázási akció s néhány esztendő múlva egymástól távoleső helyeken, ahol még egy évvel azelőtt a békák kuruttyoltak, egyszerre házak emelkedtek ki a földből. Nem egymással összefüggő telepek voltak ezek, hanem kis szigetecskék, amelyeknek lakói azután elkezdtek panaszkodni a vízművek hiánya miatt. A Szent László-úton, a mai Erzsébet királyné-út környékén, a Telep-utcában, a Hajtsár-uton, az úgynevezett Zsivorában létesültek ezek a települések, amelyeknek rendkívül kevés összekötő kapcsuk volt a főváros belterülete felé. Hosszú szíjak alakjában haladt ez a település a főváros belterületéből kiindulva a perifériák felé. Ezeken a szigeteken kisebb tisztviselők, postai alkalmazottak, vasúti altisztek és rendőrök építettek legnagyobb részben egyszobakonyhás lakásokat. Nincs vizük, nincs csatornájuk és nincs megfelelő úttestük. Ezek az új települők állandóan küldöttségeket menesztenek a városházára és folytonosan újabb meg újabb követelésekkel lépnek fel, — megengedem, — érthető okokból. Nem tehetek egyebet, megmagyarázom nekik, hogy a törvényes rendelkezések értelmében a csatornázási költségeket száz százalkig nekik kell megfizetniük a kedvükre lefektetett vízvezeték után, akár fogyasztanak vizet, akár nem, garantálniuk kell minden esztendőben a befektetett tőke 8 százalékát és ha utat építünk nekik, meg kell fizetniük a burkolási járulékot. Ilyen körülmények között ezek az új települők inkább lemondanak arról, hogy nekik a közműveket kiépítsük. Ez a külterjes városfejlesztési politika következménye. Nyolcvan utca útburkolat nélkül Ezzel szemben hivatkozom arra a tényre, hogy főként a Józsefvárosban és a Ferencvárosban egész sereg olyan utca van, amelyekben földszintes, düledező házak éktelenkednek. Ezek a házak már árvíz idején is fennállottak. Elég a Bokréta-utcát, a Ferenc-utcát, a Thaly Kálmán-utcát, a régi Gyep-utcát felemlíteni. Ezeket az utcákat egyik oldalról az Üllői út, másik oldalról a Mester-utca határolja, amelyek már világvárosi utcák. A fejlődés útját ezek a régi, alacsony házikókkal teli utcák adják meg. Érthető tehát, hogy a főváros kénytelen a sok zaklatás, sürgetés és küldöttségjárás következtében az összes kültelki utcácskákat sorra felvenni a munkaprogramba. Az azután más kérdés, hogy van-e fedezet az összes igények kielégítésére. Bizonyos sorrendet kell megállapítanunk és ez a sorrend természetesen nem elégítheti ki az összes követelődzőket. Abból az 5 millió pengőből ugyanis, ami egy évben útépítési célokra rendelkezésre áll, csak a teljesen megrongált utak helyrehozatalára és a teljesen járhatatlan, vagy még egészen csupasz úttesteknek burkolattal való ellátására jut pénz. Hogy a helyzet mennyire aggasztó, néhány számot említhetek fel. Budapesten 356 olyan utca van, amelyek makadám-burkolattal vannak ellátva, amely burkolatokat át kellene építeni szilárd burkolatra. A makadám-burkolat ugyanis állandóan foltozgatásra szorul és így célszerűbb volna a folytonos foltozgatások megismétlése helyett azonnal végleges burkolatot alkalmazni. De sokkal kiáltóbb adat az, amely szerint Budapesten 80 olyan utca van, amelyeken egyáltalán nincsen burkolat. Ezek között az utcák között egész sereg sűrűn lakott utca szerepel, így például a Rózsadombon a Berkenye utca, az I. kerületben a Temes-utca, a Horonymi-út, a Svábhegytől a Szent János-kórházig, a II. kerületben az Erőd-utca, a Szegényház-utca és a Csalogányutca között, a III. kerületben a Vályog-utca és a Berend-utca, a VI. kerületben a Tüzérutca, a Komáromi-utca, a Szőnyi-utca, a VIII. kerületben, vagyis a Józsefvárosban a Névtelen-utca, amely a Gólya-utca és a Thék Endre-utca között terül el, a IX. kerületben, a Ferencvárosban a Gubacsi-út és a Delejutca. Föl kell továbbá említeni, hogy a Kuria-utca egészen a Belvárosban még mindig régi, úgynevezett «macskafejekkel» van burkolva, a Havas utca régi, rossz kőből. Ugyancsak ez a burkolata nagyrészben a Petőfi térnek is. Csak kölcsönnel oldható meg az útprobléma . Az összes jelentkező igényeket csak úgy lehetne kielégíteni, ha nagy kölcsönt vehetnénk fel. Ilyen körülmények között, hogy tudniillik csak az évi ötmillió pengős keret közé vagyunk szorítva, nem tehetünk egyebet: magam megyek ki minden esztendőben a helyszínre és az itt szerzett tapasztalatok alapján állapítom meg a javításra szoruló vagy végleges burkolattal ellátandó utcák sorrendjét. Ügyosztályom mindenesetre elkészíti a nagy útépítési programot, hogy azután ebben a programban valamelyik utca bennmarad-e vagy sem, az már a felsőbb fórumoktól függ. Az idei költségvetésbe is egész sereg olyan utcát vettünk fel, amelyeket feltétlenül új burkolattal kellett volna ellátni, de a hatos bizottság, amely programunkat felülvizsgálta, lényegesen csökkentette ezt a programot az anyagi eszközök hiányára való hivatkozással. Ezeket mondotta Csármann tanácsnok az útépítési programról és a végrehajtás nehézségeiről. Ebben a nyilatkozatban elszomorító adat az, amelyik úgy szól, hogy Budapesten 80 olyan utca van, amelyeknek az útteste a csupasz föld. Az útépítési vállalatok, amelyek természetes okoknál fogva szeretnének munkához jutni, ajánlatok özönével árasztják el a főváros útépítési ügyosztályát. Ezek a vállalkozók ismerik a főváros nehéz anyagi helyzetét és éppen ezért ajánlataikban kifejtik, hogy a főváros évi útkarbantartási fedezetének ellenében 5—8 évi amortizációs alapon hajlandók volnának hitelezni a végleges útburkolattal való ellátás költségeit. Abban az esetben ugyanis, ha a főváros ezeket az utcákat végleges burkolattal látná el, legalább 10—15 esztendőre felszabadulnának azok a kiadások, amelyeket a megrongálódó utcák javítására kell fordítani. Ezekből a felszabaduló karbantartási költségekből el lehetne végeztetni a végleges burkolattal való ellátás munkálatait. A főváros vezetősége azonban nem mutat hajlandóságot az útépítő cégek ajánlatának az elfogadására. Az útépítési ügyosztály tiltakozik ezeknek az ajánlatoknak az elfogadása ellen és pedig azzal az indokolással, hogy évenként csak 1.300.000 pengő áll rendelkezésre útkarbantartási célokra és az ajánlattévő cégek nyilvánvalóan hozzászámítanák a költségekhez a kamatokat is és igy a főváros drágán fizetné meg az igy épülő utakat. Akkor, amikor a fővárosnak 356 utcája rongyos makadámmal van burkolva s amikor 80 olyan utcája van, amelynek burkolata a csupasz föld, mégis megszívlelésre volna méltó az útépítési cégek ajánlata, annál is inkább, mert hiszen nyilvános versenytárgyalás kiírása és lelkiismeretes lefolytatása esetében száz százalékig meg lehetne védelmezni a főváros érdekeit. Rátkai Károly dr. ABBAZIA HOTEL-PENSION „LOIISE“ teljesen átalakítva, folyó hideg-meleg vízzel megnyílt! Elsőrendű konyha, mérsékelt árak. 3. oldal Grácban a bolsevisták a rendőri tilalom ellenére is gyűlést akarnak tartani Bécs, július 31. A lapok jelentik Grácból: A rendőrhatóság betiltotta a kommunistáknak augusztus elsejére a Szabadság térre hirdetett gyűlését. A betiltás utal a Grácban uralkodó helyzetre, amely a Heimwehreknek a szociáldemokra munkássággal való összeütközése folytán kiéleződött. A kommunisták kijelentik, hogy nem engedik elvenni az utcához való jogukat és ezért augusztus elsején mégis tüntetni fognak. A KÖNYVPIAC NAGY ESEMÉNYE ÚJRA KAPHATÓ AZ ELFOGYOTT ADY ÖSSZES VERSEI . KÖTETBEN MÁSODIK kiadás NAGY ALAK, 1043 VERS, 544 OLDALÁRA FŐZVE 14 PENGŐ DÍSZKÖTÉSBEN 18 P Hófehér, famentes papír, angol egész vászonkötés. Kapható minden könyvkereskedésben, részletre is. ATHENAEUM-KIADÁS PÉLDÁTLAN SIKER! 6 HÉT ALATT 6000 KÖTET KELT EL