Esti Kurir, 1930. augusztus (8. évfolyam, 198-222. szám)
1930-09-02 / 198. szám
Kedd, 1930 szeptember 2 Háromszáz sebesültről és egy halottról érkezik jelentés a főkapitányságra A főkapitányságról jelenti az Esti Kurír tudósítója. Délután fél kettő órakor jelentés érkezett a főkapitányságra, hogy a tömeg borzalmas pusztításokat végez a Városligetben. Megtámadtak és felborítottak egy 8-as jelzésű villamost és egy autóbuszt. A rendőrök revolverrel és kardokkal verik vissza a romboló tömeget. Eddigi jelentés szerint 22 súlyos sebesültje és halottja is van a városligeti összeütközésnek. A tömeg egy része a délutáni órákban a város felé vonul és a Csengery- és Podmaniczky-utcák vonalain halad végig és amerre elmegy, óriási kőzáport zúdít a házak falaira. A Fasorban nagy lovasattak tartja vissza a tömeget, hogy bevonuljon a városba. A Városligetből a romboló tömeg egy része a Nagymező-utca, Király-utca és Andrássy-út vonalain keresztül a Teréz-templom felé halad. Mindenütt beverik a házak ablakait és az útvonalakon az üzleteket fosztogatják. A főkapitányságra érkezett jelentés szerint fél kettőkor körülbelül 300 súlyos és könnyebb sebesültje van az összeütközésnek és egy halottja. Megsebesült egy rendőrfelügyelő is, akit az egyik lovasattak során lova ledobott hátáról. Súlyosan megsebesült egy rendőrőrmester is. Kőzáporon keresztül a legizgalmasabb összeütközések színhelyén A déli órákban az Andrássy úton felvonuló tömeg és a kivezényelt rendőrlegénység között formális ütközet fejlődött ki. A millenniumi oszlopnál a parancsnokló rendőrtisztek az egyre növekvő torlódás és tolongás miatt parancsot adtak a rendőrlegénységnek, hogy tisztítsák meg az Ismertlen Katona emlékének környékét, valamint az Arénáut és Andrássy-út kereszteződésének területét. A munkásság azonban nem engedelmeskedett a rendőrök felszólításának, sőt egyesek kövekkel kezdték dobálni a rendőröket. — Le a rendőr kutyákkal, éljen Kun Béla! — kiáltotta néhány funanc. A Király utca felé eső oldalon az óriási túlerőben lévő tömeg egyre fenyegetőbb magatartást tanúsított a kivezényelt rendőrökkel szemben és amikor megérkezett a katonaság páncélautója, óriási izgalom vett erőt a tömegen. — Belelőnek a dolgozókba! — kiáltották a páncélautó mellett parancsnokló százados és az Ismeretlen Katona síremléke előtt felsorakozott rendőrtisztek felé. Izgalmas jelenet következett ezután. — Dobáljuk meg őket — adták ki a jelszót abban a csoportban, ahol állandóan Kun Bélát éltették. Erre valóságos kőzápor zúdult a rendőrlegénység és a rendőrtisztek felé. A Királyutca felé eső oldalon, ahol a Vilmos császárút felé közlekedő autóbusz állott a végállomáson, óriási pánik támadt, az autóbuszra várakozó közönség riadtan menekült. Kőzápor zúdult az autóbuszállomásra is és a kalauzok és kocsivezetők futva menekülhültek a Király utca felé. A rendőri kirendeltség vezetője ekkor parancsot adott az autóbusz vezetőjének, hogy vegye fel a megtámadott és kődobásoktól megsebesült rendőröket az autóbuszra és szállítsa őket a Rókus-kórházba. A gépkocsivezető engedelmeskedett és az autó megindult. Alig haladt azonban néhány száz métert, az Andrássy-útba torkolló utcából izgatottan kiáltozó tömeg tódult ki és kövekkel kezdte dobálni az autóbuszt. Csörömpölve hullottak az autóbusz ablaküvegeinek cserepei a földre, pillanatok alatt szilánkokra hullott szét a kocsivezető szélvédő üvege is és a rendőrök kénytelenek voltak guggoló ülésbe helyzekedni, miután már kődobás ért néhány sebesült rendőrt. — Öljétek meg a rendőrkutyákat! Éljen Kun Béla! Éljen Peyer Károly! — kiáltották össze-vissza. A pfuj-kiáltások özönében és állandó kőzáporban lassan haladt az autóbusz a Vilmos császár-út irányában. Eközben kapták a jelentést a rendőrtisztek, hogy a Sziv-utcában és a Benczur-utcában fosztogatják a boltokat és a kereskedéseket. Ezt a két utcát azonnal elzárták a forgalomtól és lovasrendőrcsapatokat vezényeltek a fosztogatás megakadályozására és a fosztogatók kézrekerítésére. Csakhamar formális csata fejlődött ki a két elzárt utcában a rendőröket és kirakatokat bezúzó tüntetők és a lovasrendőrök között. Jajkiáltások, sikoltozások hallatszottak az elzárt utcákból és az elfogottakat a Podmaniczky utca felé terelték a rendőrök. A helyzet ezen a szakaszon egyre veszedelmesebb lett. A tüntetők úgyszólván minden jólöltözött embert inzultáltak és botrányos jelenetek közben tépték le minden jobban öltözött járókelő gallérját, nyakkendőjét. Csak déli fél egy óra felé érkezett meg a rendőrerősítés. Hatalmas teherautón a Keleti-pályaudvar felől érkeztek a pestvidékről felhozatolt csendőrök, akik feltűzött szuronnyal, egymásba zsúfolva szorongtak a teherautón. — Kakastollas gyilkosok, le velük! — üvöltötte a tömeg és megindult a kőzápor a csendőröket szállító autó felé. A kivezényelt karhatalom ekkor az Andrássy-úti front egész vonalán „ellentámadásba" ment át és a rohamlépésben, kivont karddal rohanó rendőrök a mellékutcákba próbálták visszaszorítani a tömeget. Az Andrássy úton posztoló tisztekhez ekkor érkezett meg a hír, hogy a Városligetben megütköztek a tüntetők és a rendőrök. A karhatalom vezetői erre úgy intézkedtek, hogy a Városligetet körülzárják. A páncélautót vezénylő százados visszaparancsolta a páncélautót a városligeti tó hídja felé és a milleniumi oszlopnál katonaság, rendőrség és csendőrség vont hármas kordont. ■ egy üvegszilánk berepül a soffőr szemébe. A soffőr egyik kezét vérző szemére szorítja, a másikkal a volánt szorítja. De a kőzápor nem szűnik meg ezután sem. Ebben a pillanatban úgy látszik, mintha nem is volna rendőr az Andrássy-úton. Mindnyájan a mellékutcákban vannak elfoglalva. A csendőrautó elszáguldott valahova a Vilmos császár-út irányában. A soffőr félkézzel vezet. A rendőrök látják a bezúzott ablakokat, a megsebesült soffőrt, nem szólnak, hajtson ahogy akar, intenek, hogy mehet tovább. Peyer Károly a Fészekkávéház „viharsarkán** lezajlott konfliktusról Tizenkét óra után már teljesen ellepik az Andrássy-út minden gyalogjáróját a munkások. Folytonosan ezt kiáltozzák: Munkát, kenyeret! Negyed egykor a Sziv-utca és az Andrássy-út sarkán izgalmassá vált a helyzet. A rendőrök ugyanis a Sziv-utcából az Andrássyút felé torkolló tömeget oszlásra szólítják fel, ez azonban teljes lehetetlenség a nagy tumultusban. A rendőrök kardot rántanak és végigkardlapozzák, akit érnek. Ebben a csoportban sétálnak Peyer Károly, Propper Sándor, Horovitz Gábor és Halász Alfréd pártvezteségi tagok is. Peyer Károly ennek a súlyosabbtermészetű incidensnek a lefolyását így mondotta el az Esti Kurír munkatársának: —■ Nagy tömegekben jöttek fiatalabb emberek a Sziv-utcában, hogy az Andrássy-utra bekanyarodjanak. Munkát, kenyeret követeltek felkiáltásaikban. A rendőrök nem akarták beengedni őket az Andrássy-útra, hanem kardot rántottak és mindenkit megkardlapoztak, még azt is, aki kapualjba húzódott. Könyörüljenek rajtunk, nem tartozunk a tüntetőkhöz! Az Esti Karir munkatársa, aki a Bp. 18—158. számú pirostaxin járta be a tüntetés színhelyét, ekkor ért a millenium oszlophoz. A környéken ekkor már minden közlekedés szünetelt, sem autó, sem villamos, sem autóbusz nem volt látható sehol. A járókelők könyörögve fordultak a rendőrökhöz segítségért. — De kérem — hallatszott itt is, ott is — könyörüljenek meg rajtunk, mi nem tartozunk a tüntetőkhöz. A hármas kordon minden forgalmat elzár. Megállunk az autóval a páncélautó mellett. — Nem lehet tovább — mondja a százados. — Az Esti Kurír munkatársa vagyok — mondom, — méltóztassék megengedni, hogy tovább menjek. A százados int, hogy a taxi kivételesen mehet tovább. Az Andrássy-út egyetlen óriási hangorkán, viharzó tumultus. Alig megyünk száz métert, újabb rendőrkordon allít meg. — Mehetünk tovább? — kérdezem. — Már nem sokáig és már most sem ajánljuk — hangzik a válasz. Megy a taxi tovább. A rendőrök szorítják a tüntetőket vissza a mellékutcákba, a Benczurutca és Sziv utca környékén pedig még mindig tart a fosztogatók üldözése, így hát itt ezen a részen — nincsen elég rendőr. Más jármű már nincs az úttesten. A tüntetők egyszerre csak az úttestre tódulnak és megállítják az autónkat. — Állítsátok meg az autót. Burzsujt visz! — kiáltozzák. Abban a pillanatban megindul a kőzápor. Csak úgy repülnek fejünk fölött a kövek, a taxi ablakai izzó-porrá zúzódnak, a kocsi ellenző üvege darabokra törik, Blaschke Rezső soffőr a legnagyobb sebességre kapcsol rá, az autó előtt állók ijedten ugranak félre. — Dobáljátok meg legalább! — kiáltozzák a járdáról, mire újabb kőzápor indul meg és Nincs szebb ^ 11 ^ HMEMHMMBHBIMHMMnHnBRHMBHffK KOSSUth JSS VivatÚjdonságai Lajos utca Jj mint jf ^ 1 Károly-hetyi j||| Félkettőkor a Ligetben és az Andrássy úton Az Esti Kurír egyik munkatársa jelenti: Egy óra 30 perc. Mintha a Városligetben lezajlott események hullámai átcsaptak volna a város belső területeire. Különösen a Fasor környékén, a Lövölde-tér, Szivutca és Felsőerdősor találkozásánál viharzanak másodpercenként izgalmas események. Rendőrök összekötözött embereket hoznak, igazoltatás, kardlapozás folyik az úttesten. Hisztériásan sikoltozó nők szaladnak szét, amikor a lovasrendőrök végigvágtatnak az úttesten, vagy pedig a gyalogosrendőrök kivont karddal igyekeznek megtisztítani az út két oldalát. — Kenyeret adjanak, ne kardlapot! — kiáltanak a tüntetők. Kiadja a parancsot, hogy a Szív utca és a Lövölde-tér környékét meg kell tisztítani. — Menjen mindenki haza! — figyelmezteti a rendőrtanácsos az újból összecsődült tömeget. Hiábavalónak bizonyulnak az újabb figyelmeztetések és ismét kardlapozásra kerül a sor. A Városligetben vigasztalan kép tárul az ember elé. Mentők autóinak szirénája percenként zúg végig a máskor oly csendes déli Andrássy-úton. Újabb és újabb telefonértesítések jönnek a mentőkhöz, hol itt, hol ott kérnek sürgős segítséget. Az Andrássy úton az a szokatlan jelenet játszódik le, hogy az egyik mentőautóból egy másik érkező üres autóba emelik át a könynyebb sebesülteket, hogy azután az autó új sebesültek felé robogjon. Két óra előtt néhány perccel új színfolt vegyül az Andrássy-út képébe. A Milleniumi oszlopnál és a Köröndnél megjelennek az első csendőrosztagok. A karddal felszerelt csendőrosztagok a Körömi négy szobra előtt helyezkednek el. A Fészekkávéház környékén tanyázó rendőri vezérkar adja ki az Andrássy-út és Liget környékén veszteglő osztagoknak az utasításokat. Megjelenik a rendőrség két szürke páncélautója és megjelennek a katonai csapatok is. Ezen az útvonalon már mély sebeket hagyott a ma délelőtti vérbe és izgalmas botrányba fulladt demonstráció. Felborított padok, kidöntött fák jelzik a felizgatott tömeg útját. A Vajdahunyad-várban elhelyezett Szent Imre-évi virágkiállítás egyetlen romhalmaz. A tömeg a rendőr- 5. oldal Albus Panna Mtt ALBUS PANNA az én nevem. Mindig csak azt ismételem: Tányérodba tyúkot, kappant Nagymosáshoz Albus szappant! Az ALBUS-SZAPPAN kiválóságát mindenki ismeri. Mindenféle ruhának legmegbízhatóbb mosószere az ALBUS mert nem tudott a tömegtől elsietni. A konfliktust kizárólag az a körülmény okozta, hogy a rendőrök mindenáron a Sziv utcába akarták visszaszorítani a tömeget. Valóságos viharsarokká vált a Fészek-kávéház környéke. Érthető, hogy összeütközés keletkezett, hiszen a Lövölde-téren is nagy készültség állott, mindenkép torlódásnak kellett keletkeznie a Sziv-utcában. A rendőrség azt a taktikát vette fel, hogy visszafelé senkit sem enged sétálni az Andrássy-úton , a forgalmasabb utcákban pedig az összes mellékutcák elfoglalásával kutyaszorítóba zárja az embereket. Így történt ez a Wesselényi-utcában, a Dobutcában, a Király-utcában és a Rákóczi-úton.