Esti Kurir, 1930. augusztus (8. évfolyam, 198-222. szám)

1930-09-02 / 198. szám

Kedd, 1930 szeptember 2 Háromszáz sebesültről és egy halottról érkezik jelentés a főkapitányságra A főkapitányságról jelenti az Esti Kurír tu­dósítója. Délután fél kettő órakor jelentés érkezett a főkapitányságra, hogy a tömeg borzalmas pusztításokat végez a Városligetben. Megtámadtak és felborítot­tak egy 8-as jelzésű villamost és egy autó­buszt. A rendőrök revolverrel és kardok­kal verik vissza a romboló tömeget. Eddigi jelentés szerint 22 súlyos sebe­sültje és halottja is van a városligeti összeütközésnek. A tömeg egy része a délutáni órákban a város felé vonul és a Csengery- és Podmaniczky-utcák vona­lain halad végig és amerre elmegy, óriási kőzáport zúdít a házak falaira. A Fasor­ban nagy lovasattak tartja vissza a tö­meget, hogy bevonuljon a városba. A Városligetből a romboló tömeg egy része a Nagymező-utca, Király-utca és Andrássy-út vonalain keresztül a Teréz-templom felé ha­lad. Mindenütt beverik a házak ablakait és az útvonalakon az üzleteket fosztogatják. A fő­­kapitányságra érkezett jelentés szerint fél kettőkor körülbelül 300 súlyos és könnyebb sebesültje van az összeütkö­zésnek és egy halottja. Megsebesült egy rendőrfelügyelő is, akit az egyik lovasattak során lova ledobott hátáról. Súlyosan megsebesült egy rendőrőrmester is. Kőzáporon keresztül a legizgalmasabb összeütközések színhelyén A déli órákban az Andrássy­ úton felvonuló tömeg és a kivezényelt rendőrlegénység között formá­lis ütközet fejlődött ki. A millenniumi oszlopnál a parancsnokló rendőrtisztek az egyre növekvő torlódás és to­longás miatt parancsot adtak a rendőrlegény­­ségnek, hogy tisztítsák meg az Ismertlen Ka­tona emlékének környékét, valamint az Aréná­ut és Andrássy-út kereszteződésének területét. A munkásság azonban nem engedelmes­kedett a rendőrök felszólításának, sőt egyesek kövekkel kezdték dobálni a rend­őröket. — Le a rend­őr kutyákkal, éljen Kun Béla! — kiáltotta néhány funanc. A Király­ utca felé eső oldalon az óriási túl­erőben lévő tömeg egyre fenyegetőbb maga­tartást tanúsított a kivezényelt rendőrökkel szemben és amikor megérkezett a katonaság páncélautója, óriási izgalom vett erőt a töme­gen. — Belelőnek a dolgozókba! — kiáltották a páncélautó mellett parancsnokló százados és az Ismeretlen Katona síremléke előtt felsora­kozott rendőrtisztek felé. Izgalmas jelenet következett ezután. — Dobáljuk meg őket — adták ki a jelszót abban a csoportban, ahol állandóan Kun Bélát éltették. Erre valóságos kőzápor zúdult a rendőr­­legénység és a rendőrtisztek felé. A Király­utca felé eső oldalon, ahol a Vilmos császár­­út felé közlekedő autóbusz állott a végállo­máson, óriási pánik támadt, az autóbuszra vára­kozó közönség riadtan menekült. Kőzá­por zúdult az autóbuszállomásra is és a kalauzok és kocsivezetők futva menekül­­hültek a Király­ utca felé. A rendőri kirendeltség vezetője ekkor paran­csot adott az autóbusz vezetőjének, hogy vegye fel a megtámadott és kődobásoktól megsebesült rendőröket az autóbuszra és szállítsa őket a Rókus-kórházba. A gépkocsivezető engedelmeskedett és az autó megindult. Alig haladt azonban néhány száz métert, az Andrássy-útba torkolló utcából izgatot­tan kiáltozó tömeg tódult ki és kövekkel kezdte dobálni az autóbuszt. Csöröm­pölve hullottak az autóbusz ablaküvegei­nek cserepei a földre, pillanatok alatt szi­lánkokra hullott szét a kocsivezető szél­védő üvege is és a rendőrök kénytelenek voltak guggoló ülésbe helyzekedni, mi­után már kődobás ért néhány sebesült rendőrt. — Öljétek meg a rendőrkutyákat! Éljen Kun Béla! Éljen Peyer Károly! — kiál­tották össze-vissza. A pfuj-kiáltások özönében és állandó kő­záporban lassan haladt az autóbusz a Vil­mos császár-út irányában. Eközben kapták a jelentést a rendőrtisztek, hogy a Sziv-utcában és a Benczur-utcában fosztogatják a boltokat és a kereskedé­seket. Ezt a két utcát azonnal elzárták a forgalom­tól és lovasrendőrcsapatokat vezényeltek a fosztogatás megakadályozására és a fosztoga­tók k­ézrekerítésére. Csakhamar formális csata fejlődött ki a két elzárt utcában a rendő­röket és ki­rakatokat bezúzó tüntetők és a lovas­rendőrök között. Jajkiáltások, sikoltozások hallatszottak az el­zárt utcákból és az el­fogottakat a Podma­­niczky­ utca felé terelték a rendőrök. A helyzet ezen a szakaszon egyre veszedel­mesebb lett. A tüntetők úgyszólván minden jólöltözött embert inzultáltak és botrányos jelenetek közben tépték le minden jobban öltözött járókelő gallérját, nyakkendőjét. Csak déli fél egy óra felé érkezett meg a rendőr­­erősítés. Hatalmas teherautón a Keleti-pályaudvar felől érkeztek a pestvidékről felhozatolt csend­őrök, akik feltűzött szuronnyal, egymásba zsúfolva szorongtak a teherautón. — Kakastollas gyilkosok, le velük! — üvöltötte a tömeg és megindult a kőzápor a csendőröket szállító autó felé. A kivezényelt karhatalom ekkor az And­­rássy-úti front egész vonalán „ellentámadás­ba" ment át és a rohamlépésben, kivont karddal rohanó rendőrök a mellékutcákba próbálták visszaszorítani a tömeget. Az Andrássy­ úton posztoló tisztekhez ek­kor érkezett meg a hír, hogy a Városligetben megütköztek a tüntetők és a rendőrök. A karhatalom vezetői erre úgy intézked­tek, hogy a Városligetet körülzárják. A páncélautót vezénylő százados visszaparan­csolta a páncélautót a városligeti tó h­ídja felé és a milleniumi oszlopnál katonaság, rendőrség és csendőrség vont hármas kor­dont. ■ egy üvegszilánk berepül a soffőr szemébe. A soffőr egyik kezét vérző szemére szorítja, a másikkal a volánt szorítja. De a kőzápor nem szűnik meg ezután sem. Ebben a pillanatban úgy látszik, mintha nem is volna rendőr az Andrássy-úton. Mindnyá­jan a mellékutcákban vannak elfoglalva. A csendőrautó elszáguldott valahova a Vilmos császár-út irányában. A soffőr félkézzel ve­zet. A rendőrök látják a bezúzott ablakokat, a megsebesült soffőrt, nem szólnak, hajtson ahogy akar, intenek, hogy mehet tovább. Peyer Károly a Fészek­­kávéház „viharsarkán** lezajlott konfliktusról Tizenkét óra után már teljesen ellepik az Andrássy-út minden gyalogjáróját a munká­sok. Folytonosan ezt kiáltozzák: Munkát, ke­nyeret! Negyed egykor a Sziv-utca és az And­rássy-út sarkán izgalmassá vált a helyzet. A rendőrök ugyanis a Sziv-utcából az Andrássy­­út felé torkolló tömeget oszlásra szólítják fel, ez azonban teljes lehetetlenség a nagy tumul­tusban. A rendőrök kardot rántanak és végig­­kardlapozzák, akit érnek. Ebben a csoport­ban sétálnak Peyer Károly, Propper Sándor, Horovitz Gábor és Halász Alfréd pártvezteségi tagok is. Peyer Károly ennek a súlyosabb­­természetű incidensnek a lefolyását így mondotta el az Esti Kurír mun­katársának: —■ Nagy tömegekben jöttek fiatalabb em­berek a Sziv-utcában, hogy az Andrássy-utra bekanyarodjanak. Munkát, kenyeret követel­tek felkiáltásaikban. A rendőrök nem akarták beengedni őket az Andrássy-útra, hanem kardot rántottak és mindenkit megkard­lapoztak, még azt is, aki kapualjba hú­zódott. Könyörüljenek rajtunk, nem tartozunk a tüntetőkhöz! Az Esti Karir munkatársa, aki a Bp. 18—158. számú pirostaxin járta be a tün­tetés színhelyét, ekkor ért a millenium­ oszlophoz. A környéken ekkor már minden közlekedés szünetelt, sem autó, sem villamos, sem autóbusz nem volt látható sehol. A járókelők könyörögve fordultak a rendőrökhöz segítségért. —­ De kérem — hallatszott itt is, ott is — kö­nyörüljenek meg rajtunk, mi nem tartozunk a tüntetőkhöz. A hármas kordon minden forgalmat elzár. Megállunk az autóval a páncélautó mellett. — Nem lehet tovább — mondja a százados. — Az Esti Kurír munkatársa vagyok — mondom, — méltóztassék megengedni, hogy tovább menjek. A százados int, hogy a taxi kivételesen mehet tovább. Az Andrássy-út egyetlen óriási hang­orkán, viharzó tumultus. Alig megyünk száz métert, újabb rendőrkordon allít meg. — Mehetünk tovább? — kérdezem. — Már nem sokáig és már most sem ajánl­juk — hangzik a válasz. Megy a taxi tovább. A rendőrök szorítják a tüntetőket vissza a mellékutcákba, a Benczur­utca és Sziv­ utca környékén pedig még min­dig tart a fosztogatók üldözése, így hát itt ezen a részen — nincsen elég rendőr. Más jármű már nincs az úttesten. A tüntetők egyszerre csak az úttestre tó­dulnak és megállítják az autónkat. — Állítsátok meg az autót. Burzsujt visz! — kiáltozzák. Abban a pillanatban megindul a kőzápor. Csak úgy repülnek fejünk fölött a kövek, a taxi ablakai izzó-porrá zúzódnak, a kocsi ellenző üvege darabokra törik, Blaschke Rezső soffőr a legnagyobb se­bességre kapcsol rá, az autó előtt állók ijedten ugranak félre. — Dobáljátok meg legalább! — kiáltozzák a járdáról, mire újabb kőzápor indul meg és Nincs szebb ^ 11 ^ HMEMHMMBHBIMHMMnHnBRHMBHffK KOSSUth JSS VivatÚjdonságai Lajos­ utca Jj mint jf ^ 1 Károly-hetyi j||| Félkettőkor a Ligetben és az Andrássy­ úton Az Esti Kurír egyik munkatársa jelenti: Egy óra 30 perc. Mintha a Városligetben lezajlott események hullámai átcsaptak volna a város belső terü­leteire. Különösen a Fasor környékén, a Lövölde-tér, Sziv­­utca és Felsőerdősor találkozásánál vi­­harzanak másodpercenként izgalmas ese­mények.­­ Rendőrök összekötözött embereket hoznak, igazoltatás, kardlapozás folyik az úttesten. Hisztériásan sikoltozó nők szaladnak szét, amikor a lovasrendőrök végigvágtatnak az úttesten, vagy pedig a gyalogosrendőrök ki­vont karddal igyekeznek megtisztítani az út két oldalát. — Kenyeret adjanak, ne kardlapot! — kiáltanak a tüntetők. Kiadja a parancsot, hogy a Szív­ utca és a Lövölde-tér környékét meg kell tisztítani. — Menjen mindenki haza! — figyelmezteti a rendőrtanácsos az újból összecsődült töme­get. Hiábavalónak bizonyulnak az újabb fi­gyelmeztetések és ismét kardlapozásra kerül a sor. A Városligetben vigasztalan kép tárul az ember elé. Mentők autóinak szirénája percenként zúg végig a máskor oly csendes déli Andrássy-úton. Újabb és újabb telefon­értesítések jönnek a mentőkhöz, hol itt, hol ott kérnek sürgős segítséget. Az Andrássy­ úton az a szokatlan jelenet ját­szódik le, hogy az egyik mentőautóból egy másik érkező üres autóba emelik át a köny­­nyebb sebesülteket, hogy azután az autó új sebesültek felé robogjon. Két óra előtt néhány perccel új színfolt ve­gyül az Andrássy-út képébe. A Milleniumi oszlopnál és a Köröndnél megjelennek az első csendőrosztagok. A karddal felszerelt csendőrosztagok a Körömi négy szobra előtt helyezkednek el. A Fészek­­kávéház környékén tanyázó rendőri vezérkar adja ki az Andrássy-út és Liget környékén veszteglő osztagoknak az utasításokat. Megjelenik a rendőrség két szürke pán­célautója és megjelennek a katonai csa­patok is. Ezen az útvonalon már mély sebeket ha­gyott a ma délelőtti vérbe és izgalmas botrányba fulladt demonstráció. Felborí­tott padok, kidöntött fák jelzik a felizga­tott tömeg útját. A Vajdahunyad-várban elhelyezett Szent Imre-évi virágkiállítás egyetlen romhalmaz. A tömeg a rendőr- 5. oldal Albus Panna Mtt ALBUS PANNA az én nevem. Mindig csak azt ismételem: Tányérodba tyúkot, kappant Nagymosáshoz Albus szappant! Az ALBUS-SZAPPAN kiválóságát mindenki ismeri. Mindenféle ruhának legmegbíz­hatóbb mosószere az ALBUS mert nem tudott a tömegtől elsietni. A kon­fliktust kizárólag az a körülmény okozta, hogy a rendőrök mindenáron a Sziv­ utcába akarták visszaszorítani a tömeget. Valóságos viharsarokká vált a Fészek-kávéház kör­nyéke. Érthető, hogy összeütközés keletkezett, hi­szen a Lövölde-téren is nagy készültség állott, mindenkép torlódásnak kellett keletkeznie a Sziv-utcában. A rendőrség azt a taktikát vette fel, hogy visszafelé senkit sem enged sétálni az Andrássy-úton , a forgalmasabb utcák­ban pedig az összes mellékutcák elfoglalá­sával kutyaszorítóba zárja az embereket. Így történt ez a Wesselényi-utcában, a Dob­utcában, a Király-utcában és a Rákóczi-úton.

Next