Esti Kurir, 1931. március (9. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-01 / 49. szám

ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P. NEGYEDÉVRE FŐSZERKESZTŐ: SZERKESZTŐSÉG: V., V AD ÁSZ-UTCA II 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁ- , TELEFONSZÁM: 261-41, 261—42, 261—43, 268-28 KIÁBAN 1.50 Ke., JUGOSZLÁVIÁBAN 2V s DINÁR, 13 AQC AV A W fi ¥ Y KIADÓHIVATAL: VI., TERÉZ-KÖRUT 24/b. I. EM. AUSZTRIÁBAN 20 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI 1*. FÉ. O £» «. A TEL EFONSZÁM O K: 1 22- 88 • » 254 - 05 IX. ÉVFOLYAM. ♦ BUDAPEST, 1931 MÁRCIUS 1 VAS A RN AP ♦ 49. SZÁM Egy előkelő magyar kereskedőcsalád Londonban élő tagja volt a brüsszeli gyors­vonaton meggyilkolt Schwartz Viktor . ,-■■■-■■ ■— Egy algíri munkás volt a gyilkos, akit még az éjszaka elfogtak Véletlenül került útjába a tragikussorsu fiatal kereskedő Schwartz Viktor karriérje Nyíregyházától a londoni City-ig A gyilkos beismerő vallomást tett keségének tragikus haláláról. Sokkal többet, akkor, az esti órákban, még a budapesti rendőrség sem tudott Schwartz Viktor meg­gyilkolásáról. Ellenben ina reggelre minden Elfogják a gyilkost A gyilkosság felfedezésével egyidejűleg ugyanis a belga rendőrség pontos személy- Icirást kapo.t arról az erotikus külsejű, sötét- arcú emberről, akit már egy három héttel ezelőtt megkísérelt rablógyilkosság miatt köröztek az euró­pai hatóságok. Február 8-án ugyanis a kölni gyorsvonaton rablótámadás történt. A merénylő egy hollan­dus kereskedőt támadott meg, azonban mun­káját már nem tudta befejezni, mert váratla­nul megzavarták és menekülnie kelleti. A tegnap történt rablógyilkosság külső jeleiből nem volt nehéz arra következtetni, hogy a tettes feltétlenül azonos azzal a vak­merő merénylővel, aki február 8-án ha­sonló körülmények között a hollandus kereskedőt akarta kirabolni. A lüttichi pályaudvaron szolgálatot teljesítő detektívek a körözés alapján figyelmesek is lettek egy tipikusan keleti külsejű emberre, akit, mint a hollandus ellen elkövetett rabló- merénylet gyanúsítottját, megszólítottak cs be­kísérték a rendőrségre. A fiatalember ilt iga­zolta magát; elmondotta, hogy algíri szárma­zású, eönstantinei lakos, 26 éves munkás és Párizsból jött Lüttichbe munkát keresni. Lüt- tichben egy kis hotelben szállott meg, de mi­vel nem kapott munkát, még aznap este utra- kelt, hogy visszamegy Franciaországba. Zse­béből igazolásul elő is húzott egy Párizsba szóló III. osztályú vasutijegyet. Miközben az izgatottan viselkedő afrikai legény a kihallgató rendőrtiszlviselő Íróasz­tala előtt állott — beérkezett a jelentés a brüsszel—lüttichi vonalon történt gyilkosság­ról is. A lüttichi rendőrség delektivjei pilla­natok alatt szétfutottak a városban, hogy megálló pitsák, vaj ion az algíri valóban a vá­rosban lakott-e. Félórán belül kiderült, hogy az őrizetbe vett fiatalember éjjel két órakor, tehát fél órával a kölni vonat megérkezése után jelent meg az egyik kis szállodában, ahol szobát bérelt. A kis hotelszobát alaposan át­kutatták a rendőrség emberei s csakhamar egy magyar ujságlapra bukkantak, amely­nek másik felét vértől ázottan találták meg a gyorsvonat másodosztályú fülké­jében, ahöl a magyar kereskedőt meggyilkolták. A gyilkos kalapáccsal verte agyon áldozatát részletében kibontakozott az a bestiális bűnt cselekmény, amelyet az afrikai bandita a ro­bogó vonat másodosztályú fülkéjében végre­hajtott. KÉT HÍD A kél Ilid régen szerepel — programok­ban. A két hid terve régen ott lebeg a Duna felett, Buda és Pest között, mindég a megvalósulás küszöbén. Valahányszor a kormány kiteregette utóbbi években ter­veinek színes szövetét, valahányszor az elgondolt közmunkákról esett szó, vala­hányszor választási célokból szükség volt rá, hogy munka és kenyér reménységét vetítsék a közeli jövő horizontjára: a két bid rögtön megjelent Ígéretekben, tervek­ben, nagyszerű elgondolásban. A polgárság tudomásul vette a bejelen­tést. Tudomásul vette, hogy a két hídnak mintegy negyvenmillió pengőre rugó köz­munkája nemsokára mégis egy kis pezs­gést hoz a pangó életbe, valami munkát a munkanélküliek toprongyos hadának. Nyilván a beharangozott nagy külföldi kölcsön lebegett a hidak terve mögött mindenki szemében — a nagy külföldi kölcsön, amelynek lehetősége súlyos áldo­zatok árán nyílt meg, midőn — .emlékez­zünk rá — hágai és párizsi tárgyalások után, terhek vállalásával, a visszanyert pénzügyi szuverenitást hozta ellenértékűi a kormány. Tegnap azonban — úgy mondhatni — döntő fordulat történt a két hid dolgát- n. Búd János kereskedelmi miniszter érlv< kezdetet hivott egybe, hogy a fővár- - s a főváfnsi pártok vezetőivel letárgyalja a. két uj Duna-hid megépítésének feltételeit. S ezen a megbeszélésen a fővárosi pártok vezetői megdöbbenve értesültek róla, hogy a kormány nagyszabású koncepciója, munkaterve nem egyébre, mint a főváros lakosságának újabb és már elviselhetetlen megterhelésére van alapítva. Negyvennégymillió pengőre teszik a tervek a két hid építésének költségeit. A negyvennégymilliós befektetést tizenegy esztendő alatt óhajtja letörlesztetni a mi­niszter. A negyven négymilliós költség- vetésben már benne van a hidakhoz vezető feljárók, rakpartok kiképzésének költsége is — a Közmunkák Tanácsának feladata — maguk a hidak e feljárók és rakpartok nélkül harminc millióba kerülnének. Nos: a harmincmillió fedezetéről vájjon miként gondoskodik a miniszter? Honnan akarja előteremteni az- évi hárommillió pengőt, milyen geniális pénzügyi megol­dást lelt vájjon? Nagyon egyszerűt. A régen bevált mód­szerhez folyamodott csupán: a préshez. Ötszázezer pengő állami hozzájáruláson kívül a többit — a főváros viseli. Négy- százezer pengőt azok a közüzemek, ame­lyek a hidakat igénybe veszik — a többit pedig a polgárság nemcsak közvetlenül, hanem még hozzá a legantiszociálisabb módon. Felemelik ugyanis ötven százalékkal a gépjármüvek adóját s felemelik lényege­sen a városi vámokat. Hogy a városi vámok emelése mii jelent, azt aligha kell bővebben fejtegetnünk. A legszükségesebb: a napi élelem viseli eze­két a városi vámokat s viseli már eddig is olyan mértékben, amely szinte elbirha- tatlan. De a miniszteri leleményesség nem ismer akadályokat, ha papiros és ceruza van előtte. Még egy kerek millió évenként városi vámokból: csak beilleszti a rovatba és megkönnyebbül: ime, megoldotta a kér­dést, egy milliót teremtett ott, ahol eddig nem volt. S a gépjármü-adó felemeléséről .sem kell azt gondolni, hogy a fényűző, párná­zott kocsikat terheli. Ó nem. A sok fuva­roskocsi, motorbicikli, benzines targonca, Borzalmas, detektivdrámákra emlékeztető eset részleteit vitték szét tegnap este n rádió­hullámok a világ minden részébe. Egy brüsz- szeli jelentés alapján ért el Budapestre is a hir, bogy a brüsszel—lüttichi vasútvonalon meggyilkoltak egy utast, akinek a zsebében többi között néhány névjegyet táláltak a kö­vetkező felírással: / — Schwartz Viktor — Budapest. A kiszálló bizottság átvizsgálta a vonatot s az egyik harmadosztályú kocsiban a pad alatt megtalálták a véres kalapá­csot, amellyel a bestiális gyilkosságot elkövették. A bűncselekményt — mint ezt később ki­derítették — Tirlcmont és Varenne között kö­vette el a gyilkos, még éjjel cl is fogták. Muley Atdebuhey ben Achmednek hívják és algíri alattvaló. Az áldozat családja rádión hallja a rémhírt A brüsszeli rendőrségnek ez a rádión vi­lággá küldött hire eljutott egy budapesti la­kásba is, ahol a brüsszel-r-lüttichi vonaton meggyilkolt Schwartz Viktor fivérei mit sem sejtve, derűs hangulatban hallgatták éppen a mindennapos híreket. Egyszerre csak dermedten figyeltek fel: fivérük nevét hallották a rádióban. Sajnos, a pesti hozzátartozók egy pillanatig sem kételkedhettek abban, hogy a belga vasútvonalon meggyilkolt fiatal kereskedő az ő fivérük, aki London­ból — állandó tartózkodási helyéről — most készült a vasárnap megnyitó lipcsei nemzetközi vásárra. A rádió hamarosan elhallgatott. «A brüsszeli rendőrség folytatja a nyomozást> — és inár egy újabb hir következett. Schwartz Tivadar dr., ismert budapesti ügyvéd, — az áldozat egyik fivére, — a döbbenetes első percek után rohant a telefonhoz, hogy újabb értesüléseket szerezzen a család legifjabb tagjának és biisz­amely ezer meg ezer kis üzem életét, lé­legzetét jelenti, ezer meg ezer kis műhely, kisiparos, kereskedő, fuvarozó viseli orosz­lánrészét a miniszteri genialitásból szüle­tett adóemelésnek. . Hogy birja-e Budapest ezeket a terhe­ket: a kérdés úgy látszik fel sem merült. S előbb talán még a másik: hogy — ha bírná — vájjon keservesen kiverejtékezett pénzét a két uj hidra költené-e? Arra a fényűzésre (mert igenis, a mai viszonyok E súlyos bizonyítékkal szemben is konokul tagadott a gyanúsított. Most gyors és ered­ményes munka következett. A városban szét­széledt detektívek előtt közben ugyanis az egyik kávéház tulajdonosa szenzációs bejelen­tést tett. A kávés, akinek üzlete a pályaudvar közelében van, elmondotta, hogy egy isme­retlen ember éjszaka egy bőröndöt hagyott nála megőrzés céljából. Ez a bőrönd, mint a későbbi vizsgálat megállapította, a meg­köti fényűzés), amelyre a béke gazdag Budapestje nem is gondolt? Vájjon két uj hidra költené-e a pénzt, mikor utcái elha­nyagoltak, mikor a lakásproblémát még szükséglakás-építkezéssel sem tudja meg­oldani, mikor kórház-ügye szégyenszemre nem tud megoldáshoz eljutni, mikor köz­lekedési problémájának javát a Margithid kibővítésével, tehát négy öt millió pengő­vel meg tudná oldani? De tjiitidez csak el­méleti kérdés. A gyakorlati: hogy honnan vegye a pénzt a polgárság a miniszter ur terveihez? Hát még mindig nem tudják odafönt, hogy vág rendet a válság napról- napra a fővárosi polgárság soraiban, hogy emelkedik a bukások, csődök száma, hogy nő a munkanélküliség, hogy szegényedik, rongyosodik a főváros lakossága? Igazán megáll az ember értetlenül és ámulva és szinte hinni sem akarja, hogy a kormány könnyed hévvel még mindig újra és újra csavar egyet a présen. gyilkolt Schwartz Viktor tulajdona volt. A bőrönd kulcsát az algíri legény hotelszobá­jának egyik fiókjában találták meg néhány perccel később. A nyurga, villogószemü algíri legény egy óráig tartó kemény faggatás után megtört és — vallani kezdett... > Ö ölte ineg a brüsszel-lüttichi vonaton utazó fiatal kereskedőt, akit csak úgy ta-

Next

/
Thumbnails
Contents