Esti Kurir, 1931. május (9. évfolyam, 98-121. szám)
1931-05-01 / 98. szám
Ma;Rádiómelléklet ^ ^ ,• (■;■ 1 júniai- IX. ÉVFOLYAM ♦ BUDAPEST, 1931 MÁJUS 1 PÉNTEK ♦ 98. SZÁM ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P. NEGYEDÉVRE 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁKIÁBAN 1.50 Ke., JUGOSZLÁVIÁBAN 2'/1 DINÁR. AUSZTRIÁBAN 20 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG. V., VADÁSZ UTCA 11 TELEFONSZÁM: 261-41, 261—42, 261—43, 268—28 KIADÓHIVATAL: VI., TERÉZ-KÖRÚT 24/K. I. EM. TELEFONSZÁMOK: 122 — 88* 254 — 05 NINCSEN KÖLCSÖN ! Bethlen István grófnak a külügyi bizottság előtt tett nyilatkozataiból kiderül, amit eddig is sejtettünk, hogy egyelőre nem aktuális a hosszúlejáratú nagy állami kölcsön. Nem aktuális, mert amint a miniszterelnök úr mondotta, a pénzpiac jelenlegi helyzete mellett ennek megvalósítása nem állna arányban az érte hozandó áldozattal. A miniszterlenök úr a továbbiakban még azt is mondotta, hogy a pénzpiac alakulását állandóan figyelemmel kíséri és hogyha a pénzpiac megjavul, Magyarország a legelső, vagy legalább is a legelső államok között lesz, amelynek kölcsönt fognak nyújtani. Eszerint tehát belátható időn belül, amíg a pénzviszonyok tényleg meg nem változnak, nem számolhatunk a kölcsönre. Ez mindenképen csalódás az országra nézve, mert a mai viszonyok köarra, hogy tőkehiányát külföldi pénzzel a hosszúlejárat biztosságában pótolja. Az ország nehéz gazdasági viszonyai közepette egy hosszúlejáratú kölcsön friss vérkeringést hozhatna az dermedt gazdasági életbe, a leromlott munkalehetőségeket megjavíthatná és az elmaradt közmunkákat újból megindíthatná. Már hónapok óta reménykedik a magyar gazdasági élet abban, hogy végre sikerül a nagy kölcsönt nyélbe ütni. Keménységétbizonyos ígéretekre alapítja, amelyeket Bethlen István gróf miniszterelnök hozott haza, amikor első hágai útjáról visszatért. A miniszterelnök akkor a Hágában vállalt súlyos kötelezettségek kényszerűségét főként azzal indokolta, hogy az áldozatok fejében sikerült az ország számára egy nagy állami kölcsönt szerezni, helyesebben, hogy Franciaország kötelezettséget vállalt arra, hogy a magyar kormány kölcsönigényének kielégítését minden eszközzel segíteni fogja. Akkor nagy lelkesedés és öröm fogta el a kormány ferveit e bejelentésre, amelynek kihasználásával igyekeztek a hágai egyezmény súlyos feltételei számára kedvezőbb atmoszférát teremteni. Azóta hoszszú huzavona után ratifikálták a párizsi egyezményt is és megint szállingóztak a hírek a kormányhoz közelálló helyekről, hogy most azután nincs akadálya az állami kölcsönnek. Erre kiderül, hogy mégis vannak akadályok, amelyekről eddig nem tájékoztattak bennünket és amelyeket ma sem ismerünk. A miniszterelnök úr a pénzpiac viszonyaival indokolja a kölcsön elmaradását, ami mindenesetre komoly érv, ami előtt meg kell hajolnia mindenkinek. Igaz ugyan, hogy a mi kölcsönünk dolgában vannak nagyhatalmi obligók, amelyek teljesítése elvégre mégis joggal követelhető. És felvethető a kérdés: ha ezeket az ígéreteket így teljesítik, illetve nem teljesítik, miért kellett a hágai súlyos kötelezettségeket elvállalni. De más okok is vannak, amelyek a kölcsön kérdésében bennünket gondolkodásra késztetnek. Itt van Csehszlovákia, amely a minap kapott a francia bankok szindikátusától egy 50 millió dolláros 25 évre szóló kölcsönt. A rossz pénzviszonyok ellenére is sikerült a csehszlovák kormánynak kölcsönt kontrahálnia, amellett még nem is különösen rossz feltételek mellett. A csehszlovák kormány kölcsöne ugyanis 5 és fél százalékos és az átvételi árfolyam 95 százalék. Szerény nézetünk szerint a magyar kormány is minden gon-Eckhardt Ferenc, a budapesti Pázmány Egyetem jogtörténeti professzorának tudományos munkássága körül támadt vita politikai területre is átcsapott. Az a vita, amely a Szent Korona tanának kifejlődése körül keletkezett, tegnap a képviselőházat is foglalkoztatta. Kálnoky Bedei Sándor kormánypárti képviselő, aki hírlapi cikkekben is támadta Eckhardt professzort, tegnap azt állította, hogy Eckhardt Ferenc egyetemi tanár működése trombolást végez először az ifjúság lelkében, másodszor külföldön a mi megbecsülésünk értékelésében.» Beleszólt a vitába Zsitvay Tibor igazságügyminiszter is, aki a tudományos vitát ex katedra-alapon akarta elintézni. Azt mondotta: Nem nézhetem nyugodtan és elismeréssel azt a működést, amely olyan szellemet visz a jogtörténet tanításába, mely a magyar jogászi lelkűléstől és az általános magyar jogászi gondolkodástól idegen. Eckhardt professzor szűkszavú, pársoros nyilatkozatban felel ma reggel Zsitvay Tibor igazságügyminiszternek. A professzor válaszában azt mondja, hogy nem szállhat vitába az igazságügyminiszterrel és nyugodtan bízza tudományos állításait a tudományos világ ítélete alá. — Az igazságügy miniszter úr melegen megvédelmezi volt tanárát, Timim Ákost— mondta Eckhardt professzor —, kinek jogtörténeti felfogását egy korábbi magyar igazságügyminiszter, Balogh Jenő, igen elitéri bírálatban részesítette. Csakhogy ez az igazságügyminiszter a lármányegyetem jogi tanára is volt és jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. Az Esti Kurír munkatársa ma délelőtt fölkereste Eckhardt Ferenc professzort a központi egyetemen, ahol éppen előadást tartott. Előadása befejeztével először megkértük, nyilatkozzon részletesen az Esti Kurírnak és állapítsa meg, mi a vita tulajdonképpeni tárgya. Eckhardt professzor a következőket mondotta az Esti Kurír munkatársának: — A vita tárgya az, hogy mennyire sajátlagosan magyar jogfejlődésünk. Ezt a sajátlagosságot eddig főleg a közjogi fejlődésben látták, ellenben én a jog más területén látom ezt a sajátlagosságot. — Azt róják föl bűnömül — folytatja a professzor —, hogy én a magyar jogfejlődést sokkal közelebb állónak látom egyéb európai országok jogfejlődéséhez, mint más tudós-elődeink. Én ugyanis kevesebb sajátlagos, egyéni vonást látok, mint azok, akik eddig írtak erről a kérdésről. Én a magyar jogi géniusz alkotásait, — ahogy ezt a fogalmat nevezni szokták. — nem annyira közjogi téren, mint fnnkább a jognak egyéb köreiben, különösen magánjogi téren találom meg. Felfogásom szerint ugyanis a magánjogot a tömegek hozták létre. A középkorban fejlődik ki a magánjog — a szokásból. Abból a szokásból, amit a középkori társadalomban ezren és ezren gyakorolnak. Innen van az, hogy a középkori törvényhozásban magánjogi alkotásokkal nem is igen találkozunk. Azokat a társadalom maga fejlesztené ki. Közjogi téren viszont akkor is csak néhány ember játszott irányadó szerepet: az uralkodó és az uralkodónak a környezete. Én ebben a vonatkozásban azt mondom, hogy a mi közjogi berendezkedésünk a középkorban, — mert mindig csak a középkorról beszéltem eddig,— nagyobb mértékben utánozta a nyugati államoknak a közjogi berendezését, mint ahogy azt eddig hitték. ECKHARDT FERENC PROFESSZOR RÉSZLETESEN NYILATKOZIK AZ ESTI KURÍRNAK Megrontom-e én az ifjúságot azért, mert a szent korona tanát nem ezer, hanem csak ötszázévesnek tartom - kérdi Eckhardt professzor az Esti Kurírnak adott nyilatkozatában „A szent korona közjogi fogalma szerintem csak a tizenötödik században alakult ki“ — Eckhardt professzor válasza Zsitvay igazságügyminiszternek és Kálnoky Bedő Sándornak dolkodás nélkül vállalhatna egy ilyen kölcsönt, mégha csak 50 millió dollárról is volna szó. Mert a kölcsönre komoly szükségünk volna a mai időkben, nem csupán azért, mert munkaalkalmak teremtését és a gazdasági forgalom megélénkítését várhatnánk a külső pénzbeli segítségtől, hanem azért is, mert vannak olyan szükségletek az államgazdasági területeken, amelyek halaszthatatlansága minden vitán felül áll. A MÁV-beruházások túlnyomó része például nem is beruházás, hanem sürgős rekonstrukciós munka, aminek halasztása az üzemi biztonság rovására megy. És van az államgazdaság területén sok más teendő is, amihez pénzre volna szükség, amivel a gazdasági élet válságán lehetne enyhíteni. Mindezek a feladatok azonban halasztást fognak szenvedni a kölcsön elhúzódása miatt. Ezért tartjuk elsőrangú kérdésnek a kölcsön dolgát és ezért nem tudunk belenyugodnia miniszterelnök úr argumentációjába. A pénzpiac mai helyzete egyedül nem elég erős érv a kölcsön elmaradásával szemben, mert viszont adva van egy ígéret, amelyért súlyos árat fizettünk és adva van ellenérvként a Csehszlovákia részére éppen most folyósított francia kölcsön. Ne hivatkozzunk tehát román és görög kölcsönökre, ne üssük el a kölcsön nehézségeit azzal, hogy a pénzpiac mai viszonyaira hivatkozunk. A pénzpiaci viszonyok már régen kedvezőtlenek a hosszúlejáratú állami kölcsönök számára. Már a hágai tárgyalások idején is tudtuk, hogy megváltozott a világpiacok megítélése és kölcsönadásra való hajlandósága, hiszen Hága után röviddel a nagy német Young-kölcsön is csak nehezen talált elhelyezést. Vagy kaptunk konkrét ígéretet Hágáért és akkor követeljük ennek az ígéretnek az eszkomptálását, vagy csak kötelezettség nélkül való biztatás volt ez, de ez esetben viselni kell minden ódiumot érte. . A Szent Korona tana Közbevetően megkérdezzük, hogy a Szent Korona tanának a kifejlődése mennyiben szerepel a most folyó vitában? Eckhardt profeszszor így felel: — A Szent Korona tanát ezerévesnek mondják. A koronához fűződő bizonyos hit valóban megvolt már abban az időben is. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a koronázás a középkor első századaiban vallásos aktus volt. Nem is volt közjogi jelentősége, mert hiszen az egyház koronázott, a nemességnek semmiféle beleszólása sem volt, legföljebb annyi volt a szerepe, hogy éljenezhetett. A ko