Esti Kurir, 1931. május (9. évfolyam, 98-121. szám)

1931-05-01 / 98. szám

ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P, NEGYEDÉVRE 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁ­KIÁBAN 1.50 Ke., JUGOSZLÁVIÁBAN 2'/t DINÁR. AUSZTRIÁBAN 20 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG. V., VADÁSZ-UTCA ti TELEFONSZÁM: 261-41, 261—42, 261—43, 268—28 KIADÓHIVATAL: VI., TERÉZ-KÖRUT 24/b. I. EM. TELEFON SZÁMOK: 122 — 88 é* 254 — 05 IX, ÉVFOLYAM ♦ BUDAPEST, 1931 MÁJUS 1 PÉNTEK ♦ 98, SZÁM ECKHARDT FERENC PROFESSZOR RÉSZLETESEN NYILATKOZIK AZ ESTI KURÍRNAK Megrontom-e én az ifjúságot azért, mert a szent korona tanát nem ezer, hanem csak ötszázévesnek tartom - kérdi Eckhardt professzor az Esti Kurírnak adott nyilatkozatában „A szent korona közjogi fogalma szerintem csak a tizenötödik század­ban alakult ki“ — Eckhardt professzor válasza Zsitvay igazságügy- miniszfternek^ és Kálnoky Bedő Sándornak Az Esti Kurír munkatársa ma délelőtt fölke­reste Eckhardt Ferenc professzort a központi egyetemén, ahol éppen előadást tartott. Elő­adása befejeztével először megkértük, nyilat­kozzon részletesen az. Esti Kurírnak és ál­lapítsa meg, mi a vita tulajdonképpeni tárgya. Eckhardt professzor a következőket mondotta az Esti Kurír munkatársának: — A vita tárgya az. hogy mennyire sajatlagosan magyar jogfejlő­désünk. Ezt a sajátlagosságot eddig főleg a közjogi fej­lődésben látták, ellenben én a jog más terüle­tén látom ezt a sajátlagosságot. — Azt róják föl bűnömül — folytalja a pro­fesszor —, hogy én a magyar jogfejlődést sokkal közelebb állónak látom egyéb európai országok jogfejlődéséhez, mint más tudós-elő­deink. Én ugyanis kevesebb sajátlagos, egyéni vo­nást látok, mint azok, akik eddig Írtak erről a kérdésről. En a magyar jogi géniusz alko­tásait, — ahogy ezt a fogalmat nevezni szok­A Szent Korona tana Közbevelően megkérdezzük, hogy a Szent Korona tanának a kifejlődése mennyiben sze­repel a most folyó vitában? Eckhardt profesz- szor igv felel: — A Szent Korona tanát ezerévesnek mond­ják. A koronához fűződő bizonyos hit való­ban megvolt már abban az időben is. Nem iák. — nem annyira közjogi téren, mint fri- kább a jognak egyéb köreiben, különösen magánjogi téren találom meg. Felfogásom szerint ugyanis • a magánjogot a tömegek hozták létre. A középkorban fejlődik ki a magánjog — a szokásból. Abból U szokásból, amit a középkori társada­lomban ezren és ezren gyakorolnak. Innen van az, hogy a középkori törvényhozásban magánjogi alkotásokkal nem is igen találko­zunk. Azokat a társadalom maga fejlesz­tene ki. Közjogi téren viszont akkor is csak né­hány ember játszott irányadó szerepet: az uralkodó és az uralkodónak a környe­zete. Én ebben a vonatkozásban azt mondom, hogy a mi közjogi berendezkedésünk a középkor­ban, — mert mindig csak a középkorról be­széltem eddig, -— nagyobb mértékben utá­nozta a nyugati államoknak a közjogi beren­dezését, mint ahogy azt eddig hitték. szabad azonban elfelejteni, hogy a koronázás a középkor első századaiban vallásos aktus volt. Nem is volt közjogi jelentősége, mert hi­szen az egyház koronázott, a nemességnek semmiféle beleszólása sem volt, legföljebb annyi volt a szerepe, hogy éljenezhetett. A ko NINCSEN KÖLCSÖN | Bethlen István grófnak a külügyi bízót* súg elölt tett nyilatkozataiból kiderül, amit eddig is sejtettünk, hogy egyelőre nem aktuális a hosszúlejáratú nagy állami köl­esön. Nem aktuális, mert amint a minisz­terelnök ur mondotta, a pénzpiac jelenlegi helyzete mellett ennek megvalósítása nem állna arányban az érte hozandó áldozattal. A miniszterlenök ur a továbbiakban még azt is mondotta, hogy a pénzpiac alakulá­sát állandóan figyelemmel kiséri és hogyha a pénzpiac megjavul, Magyarország a leg­első, vagy legalább is a legelső államok kö­zött lesz. amelynek kölcsönt fognak nyúj­tani. Eszerint tehát belátható időn belül, amíg a pénzviszonyok tényleg meg nem változnak, nem számolhatunk a köl­csönre. Ez mindenképen csalódás az or­szágra nézve, mert a mai viszonyok kö- arra, hogy tőkehiányát külföldi pénzzel a hosszulejárat biztosságában pótolja. Az ország nehéz gazdasági viszonyai köze­pette egy hosszúlejáratú kölcsön friss vérkeringést hozhatna az dermedt gaz­dasági éleibe, a leromlott munkalehető­ségeket megjavíthatná és az elmaradt közmunkákat újból megindíthatná. Már hónapok óta reménykedik a magyar gaz­dasági élet abban, hogy végre sikerül a nagy kölcsönt nyélbe ülni. Keménységéi .bizonyos Ígéretekre alapítja, amelyeket Bethlen István gróf miniszterelnök hozott haza'; amikor első hágai útjáról vissza­téri. A miniszterelnök akkor a Hágában vállalt súlyos kötelezettségek kényszerű­ségét főként azzal indokolta, hogy az ál dozatok lejében sikerült az ország szá­mára egy nagy állami kölcsönt szerezni, helyesebben, hogy Franciaország kötele­zettséget vállalt arra, hogy a magyar kor­mány kölcsönigényének kielégítését min­den eszközzel segíteni fogja. Akkor nagy lelkesedés és öröm fogta cl a kormány Íviveit e bejelentésre, amely­nek kihasználásával'igyekeztek a hágai egyezmény súlyos feltételei számára ked­vezőbb atmoszférát teremteni. Azóta hosz- szu huzavona után ratifikálták a párizsi egyezményt is és megint szállingóztak a hírek a kormányhoz közelálló helyekről, hogy most azután nincs akadálya az állami kölcsönnek. Erre kiderül, hogy mégis vannak akadályok, amelyekről eddig nem tájékoztattak bennünket és amelyeket ma sem ismerünk. A miniszterelnök ur a pénzpiac viszonyaival indokolja a kölcsön elmaradását, ami mindenesetre komoly érv, ami előtt meg kell hajolnia minden­kinek. Igaz ugyan, hogy a mi kölcsöniink dolgában vannak nagyhatalmi obligók. amelyek teljesítése elvégre mégis joggal követelhető. És felvethető a kérdés: ha ezeket az ígéreteket igy teljesítik, illetve nem teljesitik, miért kellett a hágai súlyos kötelezettségeket elvállalni. De más okok is vannak, amelyek a kölcsön kérdésében bennünket gondolko­dásra késztetnek. Itt van Csehszlovákia, amely a minap kapott a francia bankok szindikátusától egy 50 millió dolláros 25 évre szóló kölcsönt. A rossz pénzviszo- nyok ellenére is sikerült a csehszlovák kormánynak kölcsönt kontrahálnia, amel­lett még nem is különösen rossz feltételek mellett. A csehszlovák kormány kölcsöne ugyanis 5 és fél százalékos és az átvételi árfolyam 95 százalék. Szerény nézetünk szerint a magyar kormány is minden gon­Eckliardt Ferenc, a budapesti Pázmány Egyelem jogtörténeti professzorának tudomá­nyos munkássága körül támadt vita politikai területre is átcsupott. Fz a vita. amely a Szent Korona tanának kifejlődése körül keletkezeit; tegnap a képviselőházat ' is foglalkoztatta. Kálnoky Bedjj Sándor kormánypárti kép­viselő, aki hírlapi cikkekben is támadta Eck­hardt professzort, tegnap azt állította, hogy Eckhardt Ferenc egyetemi tanár működése trombolást végez először az ifjúság lelkében, másodszor külföldön a mi megbecsülésünk értékelésében.» Beleszólt a vitába Zsitvay Ti­bor igazságügyminiszfer is. aki a tudományos vitát ex katedra-alapon akarta elintézni. Azt mondotta: Nem nézhetem nyugodtan és el­ismeréssel azt a működést, amely olyan szel­lemet visz a jogtörténet tanításába, mely a magyar jogászi lelkűiéitől és az általános ma­gyar jogászi gondolkodástól idegen. Eckhardt professzor szűkszavú, pársoros nyilatkozat­ban felel ma reggel Zsitvay Tibor igazság­ügyminiszternek. A professzor válaszában azt mondja, bogv nem szállhat vitába az igaz­ságügyminiszterrel és nyugodtan bízza tudo­mányos állításait a tudományos világ ítélete alá. — Az igazságügy miniszter ur melegen inegvédelmczi voll tanárát, Timim Ákost •— mondta Eckhardt professzor —, kinek jogtörténeti felfogását egy korábbi ma­gyar igazságügyminiszter, Balogh Jenő, igen elitéin bírálatban részesítette. Csak­hogy ez az igazságiigyminiszter a l’áz- mány-egyetem jogi tanára is volt és jelen­leg a Magyar Tudományos Akadémia fő­titkára. dolkodás nélkül vállalhatna egy ilyen köl­csönt, mégha csak 50 millió dollárról is volna szó. Mert a kölcsönre komoly szükségünk volna a mai időkben, nem csupán azért, mert munkaalkalmak teremtését és'a gaz­dasági forgalom megélénkitését sárhat­nánk a külső pénzbeli segítségtől, hanem azért is, mert vannak olyan szükségletek az államgazdasági területeken, amelyek halaszthatatlansága minden vitán félül áll. A MÁV-beruházások túlnyomó része pél­dául nem is beruházás, hanem sürgős re­konstrukciós munka, aminek halasztása az üzemi biztonság rovására megy. És van az államgazdaság területén sok más teendő is, amihez pénzre volna szükség, amivel a gazdasági élet válságán lehetne enyhíteni. Mindezek a feladatok azonban halasztást fognak szenvedni a kölcsön el­húzódása miatt. Ezért tartjuk elsőrangú kérdésnek a kölcsön dolgát és ezért nem tudunk bele­nyugodni -a miniszterelnök ur argumen­tációjába. A pénzpiac mai helyzete egye­dül nem elég erős érv a kölcsön elmara­dásával szemben, mert viszont adva van egy Ígéret, amelyért súlyos árat fizettünk és adva van ellenérvként a Csehszlovákia részére éppen most folyósított francia kölcsön. Ne hivatkozzunk tehát román és görög kölcsönökre, ne üssük el a kölcsön nehézségeit azzal, hogy a pénzpiac mai viszonyaira hivatkozunk. A pénzpiaci viszonyok már régen ked­vezőtlenek a hosszúlejáratú állami köl­csönök számára. Már a hágai tárgyalások idején is tudtuk, hogy megváltozott a világpiacok megítélése és kölcsönadásra való hajlandósága, hiszen Hága után rö­viddel a nagy német Young-kölcsön is csak nehezen talált elhelyezést. Vagy kaptunk konkrét ígéretet Hágáért és ak­kor követeljük ennek az Ígéretnek az eszkomptálásál, vagy csak kötelezettség nélkül váló biztatás volt ez, de ez eset­ben viselni kell minden ódiumot érte. , Ma;Rá^iómelléklct ^ ^ ,• (■;■ 1 lú tniAi-

Next

/
Thumbnails
Contents